Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-02-04 / 5. szám

ShrcmgéHfaua Éle* 1 Ké szüljetek az ige Lallgafására Lukács •¥. Hl wbU na végigmenti« Jerikó romjai körött, alig hinné él, hogy a régi romok, mohos kövek, elha­tott temetőd csendjében valamikor a régi Kelet leggyönyörűbb városa pompázott. Pedig itt ült Jerikó, a rózsák, a pálmák és a virágok örök tavaszi városa. A fény éa Htelt mámorában fürdő Város kapujában megfordult az egész Kelet. Kereskedők és karavánok, ki­rályok, és kíváncsi gazdag idegenek. E nagy fény árnyékában egy koldus flit az útszélen, amikor Jézus arra járt Egy vak koldus, aki alamizs­náért könyörög, hogy ebből elten­gesse sötét és sivár életét Jerikó minden fényével és min­den gyönyörével a nyomor tanyája ■*3 a vakság világa alhhoz a gyö­nyörű városhoz, amit úgy hívnak: Isten országa. És mi mégis vak kol­dusok maradtunk. Nem elkeserítő, hogy Isten hányszor hivott, hogy boldog és szabad gyenriekej legyünk ebben a ragyogó városban, de ne­künk nem kellett más, csak az a hi­deg és nyomorúságos kö az út szé­lén, ahol a vak koldusok ülnek. A . mi életünk örökös kérés és könyör­gés a mindennapi alamizsnáért. Minden reggel, amikor a hajnal ha­rangozik felettünk, kitámolygunk koldushelyünkre és várjuk' a ke­nyér, a munka az öröm, sőt még az üdvösség elibénk hulló morzsáit is. Szegény vak koldusok, akik saját sí­rásukban és mö-sokban bíznak. S ha egyszer elfárad a sírás, vagy késik a könyőrület, kész a koldussors: a koldushalál. Nézd meg ezt a vak koldust és benne magadait láthatod. E vak kol­dus életében egyszer mégis történt valami. Meghallotta, hogy Jézus arra jár. Er volt a hitének és új életének a születésnapi». Mi azért maradtunk meg vak koldusoknak, mert ezt soha­sem hallottuk meg. Nekünk fonto­sabb volt mindig a fillér és az ala­mizsna, A magunk mégfagyott vi­lága, amelyik nagy és ünnepi alkal­makat is mindig fölváltott az önzés, a pihenés, a megszokás apró fillé­reire. Jézus hányszor ment el előt­tünk. Hányszor állt meg előttünk. De mi nem kiáltottunk. Nekünk egy Szavunk se volt Hozzál Nekünk min­18.31—43 den eljövetelében csat . földi fillé­rek voltak a fontosak. Nekünk kará­csonykor te csak a szeretet énekelt, búsvétkor te csak a tavasz muzsikált. Jézus szívében ná sohasem hallottuk meg a megváltás gyönyörű énekét Ezért nem történt velünk semmi kü­lönös. Ezért vagyunk vak koldusok Isten országa gazdag kapujában. — A vak koldus akkor lett hivő em­berré. amikor kiáltani kezdett Ez a kiáltás nem vaktáha szőrt jajszó és nem levegőbe szórt sirás volt, ha­nem a kockázat kiáltása. A hit min­dig ilyen vakmerő, szent kockázat Lehet, hogy kiáltása miatt megharag­szanak rá az emberek, lehet, hogy el is zavarják, nem bánja, mégis ki­ált És e kiáltással Jézusa bízza ma­gát Felégetett maga mögött egy egész világot, mert ezt egyedül Jé­zusban kívánja megtalálni. Jézus ezért állt meg a rak koldus előtt Mert ö mindig megáll ott, ahol a hit utána kiált és Reá hízza magát És itt következik eS a rak koldus életében a legszebb jelenet. Az em­ber azt gondolná, hogy egy megnyílt szemű vak, amikor látni kezd, meg­köszöni a csodát és elmegy. Elmegy élvezni a látását. Különösen Jerikó­ban, ahol annyi minden látnivaló volt. Az ember azt gondolná, hogy elrohan élvezni az életet. Gyönyör­ködni szép sziporkázó színekben, ál­mokban látott emberarcokban, tün­döklő tájakban. Nem így történik. A vak azonnal követé Jézust! Úgy látszik többet látott és talált meg Benne, mint az egész gyönyörű, teremtett világ. Belenézett Jézus sze­mébe. Aki a kereszt felé tartott és meglátta benne a megváltó szeretet gyönyörű mennyországéit. — Mert a hát hallásból születik, de mindig lá­tás — a Jézus örök látása és örök követése. Örök vonzódás feléje, mint a mágnesé, amelyik mindig az északi sark felé fordul. Lehet nappal, vagy éjtszaka. tengerbe dobhatod, vagy a levegőbe robbanthatod — a mágnes mozdulatlanul mutatja örök hűséggel az élete irányát. Ez a hit és ez »7, élet útja. Jézus­ról hallani, őt látni és örökké Utána járni! Friedlich Lajos Gazdagság veszedelme „Nosza immár, ti gazdagok, sírja­tok éa jajgassatok a szorongattatás miatt, amely jő reátok. Vagyonotok megromlott és ruhátok molyette^ Arany és ezüst holmitok rozsda fogta meg, s ez a rozsda titeket vádol s testeteket emészti meg, mint n tűz: kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban! * Lássátok: a munkások Lére, akik földeteket learatták s amit tőlük visszafogtatok, hangosan kiált, és az aratók panasza eljutott B seregek Urának füléhez. Pazarul és dözsölve éltetek e földön; szíve­teket kielégítették az ítélet küszö­bén; elítéltétek és megöltétek az iga­zat, aki nem állt ellent néktek.“ (5, 1—6.) Soikan talán úgy vélik: ezek a ver­sek nem rám vonatkoznak. Hiszen én nem vagyok gazdag! Nincsenek kincseim elásva, amiket rozsda fog­hatna meg, nincsenek felhalmozott készleteim, éppen annyi ruhám van, amit magamra veszek, Éa talán mindannyian úgy érezzük: ez a sza­kasz egy régi, elmúlt világra vonat­kozik, amikor még éltek dúsgazdag emberek, keleti kényurak, de ma, az épülő szocializmus világában már kétségtelenül elavult, nincsen mon­danivalója. Pedig ez tévedés. Mert amiről Rt Jakab apostol beszél, az nem egy gazdasági állapot, hanem egy lelkű- let. A harácsolás, a kapzsiság, az irigység, az uzsoráskodás, a pénzsze­retet mindenkit megejthet is éppen ez elten hadakozik az apostol. Nézd csak meg azokat, akik min­dig panaszkodnak, hogy nincs sem­mijük — s közben halomra gyűjtik a cukrot, a lisztet s minden egyebet — s ezért nem jut a többieknek. Nézd meg azokat, akik a pénz bálvá­nya előtt táncolnak. Az aranyborjú nem feltétlenül aranyból van s nem szükségképpen nagyméretű. Aprócska házibálvánva sok embernek lehet s ezek nemkevésbbé veszedelmesek, mint a nagyok. Pedig az az ítélet, ami ezekben a versekben fenyeget, ma már meg­döbbentő valóság. Isten megítélte mindazt, amiben a tegnap embere még txikon bízott: a pénz máról-hol­napra értéktelen papírrá lett az in­fláció idején, paloták helyén hamú és kőrakás ijeszt. Isten ítélt, mert kincseket gyűjtöttünk s elfeledkez­tünk az egy szükséges dologról. Ez a második, amire az apostol fi­gyelmeztet. „Utolsó napokban“ él mindig a hívő ember, mert Isten színe előtt él és mindig készen kell lennie a támadásra. „Még ez éjjel elkérik a té Lelkedet, amiket pedig készítettél, kié lesznek?“ Lukács 12, 200 Mi az, amin a szírünk csüng, amibe* görcsösen ragaszkodunk? Gyüjtöttünk-e „mennyei kincseket“, amiket rozsda és moly meg nem emészthet? Minderről számot kell ad­nunk az utolsó napon, az ítélet nap­jón. . , És még valamiről. A felebarátank- ról. Ehhez a kérdéshez mindig újra visszatér az apostol, látszik, mennyire szívügye neki. Nyilván azért, mert ez magának Istennek is szívügye. A munkások elfogott bére és az aratók panasza mindig eljut Isten füléhez. S ne mondd, hogy ez azután igazán nem rám vonatkozik, hiszen nekem nincsenek munkásaim és aratóim. Felebarátaid vannakl És mindnyájan felelősek vagyunk egymásért. Nézz körül, ki várja segítségedet, ki szorul vigasztalásra, ki szeretné, ha jobban szeretnéd. Mert ez mindennek a titka: szeresd felebarátodat, mint önmaga­dat. Minden egyéb ráadásul megada­tik néktek. G. Gy. Tudod-e... ... hogy a felpici hívek már 1631-ben harangot öntettek, amely még 1762- ben is használatban uoltf Ugyanezen korszakból származik az a beteg- gyóntatásnál használatot kis ezüst ke­hely is, amelynek ez a felirata: „A felpéczi egész fala csináltatta 1632.“ ... hogy Kéri Balázs egykori fel- péci lelkész a pozsonyi törvényszék előtt megtagadta hitét s amikor haza­tért, hívei bezárták előtte a templom kapuját. Emiatt megzavarodott s a szőlőhegyekben bolyongott sokáig, míg egyszer a Rába jegére tévedt s egy lékbe esve, vízbefulladt... ... hogy a felpéci templom tor­nyába már 1830-ban órát helyeztek el s az ma U működik többszöri ja­vítás után. LODEN, ÜLLŐM, viharkabát, sportüieilények Wimpassinff csak VI, Sztál n-ús 0 Oberbauer A. utóöa templomberendezés és kegytárgy kereskedés, Budapest, V., Váci-u. 15. Szórványok a Viharsarokban Makó Pletyka Semmi kétségem, hogy te te piety káka. Ép azért írok róla. Pedig vén asszonyos szokás, ugye? Csak az a baj, hogy nem mindig asszonyok gyakorolják. Egyházunkban sem. Sót... S mondd, tényleg azt hiszed, hogy jó származik abból, ha mérgező hal­lomásaidat és látomásaidat tovább­adod? „Ezáltal csak felhívjuk a fi­gyelmet a rosszra“ — Mondják a pletykásak. De kinek a rosszaságára? Talán a magukéra? Nem, a piety ka mindig csak arról szól, hogy micsoda hibát követtek el. vagy fognak elkövetni mások. Ugyan vájjon segft-e rajtunk vala­mit, ha valaki „szigorúan bizalmas“ jelzéssel fülünkbe susogja, hogy az egyházfi a múltkor is hazudott a Nagytiszteletű Úrnak, a felesége pe­dig minden áldott nap éjfél után jár haza. Nem hiszem, hogy ez segítene rajtunk. Ellenkezőleg, minél több rosszat hallunk másokról, annál jobb­nak képzeljük saját magunkat. S mi­nél többet szaglászunk a mások dol­gai után, annál kevésbbé jutnak eszünkbe Jézus szavai: „Képmutatói Vesd ki előbb a gerendát a saját szemedből, s azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát a te atyádfiá­nak szeméből.“ Mt. 7, 5. Tudod, hogy mi a legrosszabb a pletykában? Az, hogy a pletyka nem szeretet- ből jön, s így nem is szent előtte semmi. Nem marad meg az igazság­nál, hanem elferdít mindent és el­hisz mindenkinek mindent. Minél ré­mesebb, annál inkább. Vannak szó­szátyárok, akik nem vétenének még a légynek sem, de nem egy ember­társukat teszik tönkre lassan, mert el­rabolják a jólhírét és minden kis hi­bájából rablóhistóriákat csinálnak. Mint örök igazságot adjáik tovább azt, amit az unokatestvérük barálja a feleségétől hallott, akinek a fod­rász mesélte el azt, amit a mosónő hallott, miikor egyszer az ajtórepe­désnél hallgatódzott. Kész borzalom, hogy minden vér­beli pletykásnak egész hadsereg áll rendelkezésére. Azoknak a serege, akik nem gondolkoznak. Hanem to­vább adnak minden csúnyát, csak a saját és másak szórakoztatására gon­dolva. Tudod, hogy lehet a pletykáidból tökéletesen kigyógyulni? Úgy, hogy az ember véletlenül meghallja, hogy hogyan pletykáznak őróla. El fogsz sápadni az ijedségtől, amikor meglátod, hogy miféle fény kép forog rólad épen egyházi-közké­zen, hogy hogyan ferdítenek el és ha- misílanak meg rólad mindent. Hol vagyunk mi lutheránusok Lu­thertől, aki arra próbál bennünket tanítani Kis Kátéjában, hogy magya­rázzunk mindent felebarátunk ja­vára .., ?t Dávid János Egyházunk hűséget vár tőled... akciónkra a kővetkező adományok érkez­tek hozzánk: N. N. Nyíregyháza 10.— Ft. Ágoston Teréz, Kőszeg 2.— Ft. Pakányi Ferenc. Budapest 10.— Ft. Ágoston Teréz, Kőszeg 2.— Ft. Pakányi Ferenc. Budapest 10.— Ft. Kovács Józsefné. Dorog 4.— Ft. Mekis András. Békéscsaba 4.— Ft. Berky Irén, Csesznek 10.— Ft. őzv. Vörös Józsefné, Jákfa 3.— Ft. Püsky Gyuláné. Kőszeg 40.— Ft. őzv. Velekay Józsefné, Nagygeresd 1.— FL Pusztaföldvári ev. egyház 20.— Ft. Műik János, Szepetnek 4.— Ft Holmik Istvánná, Kondoros 5.— Ft. Kisapostagi offertorium 16.— Ft. Ira* II. Sajtóofferlo- rium 50.— Ft. Kondoros er. leik. hiv. 50.— Ft özv. Asbófh Józsefné, Körmend 2.— Ft. Merész Aranka, Egyházas- dengeleg 4.— Ft. Győré László, Bük 12— Ft. Simonyl Józsefné, Felsősöd 5.— Ft. Persely Theologns Otthonnak: MOnich Gvuláné. Mezóberénv 4.— Ft. Berecz Lajosné. Mis­kolc 20.— Ft. Bottka Ferencné, Szerencs 10.— Ft. Holmik Istvánná. Kondoros 10.— Ft. Csengődi templomra: Kővári Ede. Vasas 4.— Ft. Bohus István, Kondoros 50.— Ft. Kiilmisszióra: Debreceni ev. egvház 19.32 Ft. „Evang. Testvérek“, Sárszentmiklós 50.— Ft- Górt imaházra: Bohus István, Kondoros 50.— Ft. Bércei Zoltán. Vas­szilvágy 1.40 Ft. Árváknak: Stix Gyuláné. Győr 20.— Ft. N. N. Kajdacs 20.— Ft. Pivarcsi János. Kiskörös 2.— Ft. Varsányi Ferenc, Bakonycsernye 5.— Ft, Beimisz- szióra: Botyánszky Pál, Medgvesbodzás 10.— Ft. Hejőesabai motorkerékpárra: Bohus Isítván. Kondoros 00.— Ft. Sarkad! imaházra: Bácskai Gusztáv. Hejőcsaba 10.— Ft. N. N . Nyíregyháza adományai: Árvák­nak 10.— Ft. özvegyeknek 10.— Ft. Szeretet- házra 10.— Ft. Iszákosmentő missziónak 10.— Ft. Theol. Otthonnak 10.— Ft. Bcl- misssióra 10.— Ft. Külmisszióra 10.— Ft. Gyermekmisszióra 10.— F^, Iratterjesz­tésre 10.— Ft. Külmisszióra; Penci ere. imahét of- fertoriuma 36.— Ft. Somogyi Aibert- né, Vanyarc 50.— Ft Theol Otthon, nak: Borhegyi Mátyásné, Budapest 6.40 Ft. özv. Ottó Endréné, Kör­mend 4.— Ft. Gyámintézetre; Koron- tos Miklós, Aisóbélatelep 3.— Ft Elcki templomra: Csernohlavrk Ist­vánná, Szár 10.— Fl Marth József, Sárszentmiklós 20.— Ft Árváinak Hajnal Gizella, Budapest, 4 __Ft Üg yed Vince, Nemeshany 5.— Ft. Sarkadi missziónak: Körmendi biblia kör 31.72 Ft, Az első Istentiszteletet 1812 novem­ber 1-én tartották egv magánházben. A gyülekezet ekkor még csak marok­nyi. Bevándorolt iparosokból, keres­kedőkből és földművesekből áll. Jó­módúak és áldozatkészek. Hitükhöz szilárdan ragaszkodók. 1853-ig Nagy­lak, illetőleg Tótkomlós leánygyüleke­zete volt. 1817-ben a földesuraság ál­tal kijelölt zsellértelken imaházat építettek. Első önálló lelkészük Szebe- rényi Andor volt, akit Szeberényi La­jos és Kemény József követett. A templomépítést 1883. november 10-én, dr. Luther Márton születésének 400 éves évfordulóján határozták el. Hosszú ideig azonban ez nem kerül­hetett kivitelre. Újult erővel indult meg a templom­építési akció Draskóczt Ede alatt, aki kerek 50 esztendeig pászlorolta nagy hűséggel és még nagyobb szeretettel a makói gyülekezetét. A nehézségeket — habár a lelkész úgyszólván min­den vagyonát feláldozta a templom­építés céljaira — most is csak nagy erőfeszítések által tudják leküzdeni. A templomépítés megvalósításának komoly szándéka csak a század ele­jén lép ismét előtérbe, amikor is a városi testület 200.000 téglát adomá­nyozott, Gyurácz József egyháztag pedig házát és telkét a jánlotta fel a ne­mes célra. Közben 6000 korona ked- kedvező kölcsönhöz jutottak. Így 1903. május 4-én megkezdődött a templomépítés. December 3-án meg­valósulhatott a gyülekezet régi vágya, forró imádságaiknak legfőbb tárgya, Sárkány Sámuel püspök felszentelte szép templomukat. Draskóczy Ede félszázados nagyon áldott szolgálata után Brachna Gábor, Benkóczi Dániel és Tóth Károly szol­gáltak hosszabb-rövidebb ideig a gyü­lekezetben. Jelenlegi lelkésze Szlovák Pál, aki csak nemrég került el Bakonycsernyéről új gyülekezeti he­lyére. — Ez a gyülekezet te — kezdette el mondókáját Szlovák Pál —, hazánk legtöbb gyülekezete, szórványgyül eke­let. Makón jelenleg 470 evangélikus van. Gondozásuk nem könnyű, mert ide sem vonat, sem autóbusz nem jár. A tanyai szórványokon kívül Kis- zomborban. Apátfalván, MagyarcSaná- don, Földeákon, Óföldeákon, Püspök­iedén élnek evangélikusok. Ezek Makótól 5—20 kilométeres távolságra vannak. A legtöbb helység vonattal is megközelíthető. így állandó lelki­gondozásban részesülhetnek. A szórványok miatt nem hanyagol­hatom el az anyagyülekezetet sem. Makón vasárnap délelőtt istentisztelet és gyermekbibliakör van. Egyébkén! az öregek egyháza a makói gyüleke zet. Fiatalság kevés, utánpótlás nincs. A gyermekbibli a köri munka most kezd kialakulni. Minden szerdán és pénteken gyülekezeti bibiiaóra van 10—20, télen 30 résztvevővel. A téli időszakban gyülekezeti esték kereté­ben teológiai munkákat ismertetek. A presbitérium húsz tagból áll. Sok közöttük a bizonyságtevő, komoly és mély hívő. Ezek áldott munkát végez­nek. Híreinket látogatják, hívogatják, búzdítják és bizonyságot tesznek. Az adózás megajánlás formájában törté­nik. Elég lassan folyik be. Adomá­nyok azonban meg'ehetős summái tesznek ki évenként. Általában jobban szeretnek önként adakozni az egyház céljaira. Néhányan már a tized fize­tését is vállalták. A reverzális. szór­ványegyház voltunk miatt, a kárunkra elég nagy, egyházunkból való kitérés azonban ritkán fordul elő. Nagy pro­blémánk a kántorkérdés. Jelenleg kántor nélkül folyik az istentisztelet, mivel nincs erre alkalmas hívünk gyü­lekezetünkben. Már is mennem keH tovább. Amint továbbindulok újabb szórványgyüle­kezet félé, a jó Isten gazdag áldását kívánom a szétszóródott nyájra és annak komolyan tusnkodó Pásztorára. Sík t cr László BI B L IA-O LVASO Február 4. ötvenedvasárnap. Heti ige: Lak. 18:31. Ésajás 66 X1. ZsU. 2:10, Lakács 13:S1—3t. Jézus előbb pillantotta me« a keresztet életének horizontján, mint bárka más s tudatosan ment feléje Nem Mint odahajszoH rabszolga, hanem mint szabad lélek. Tudta, hogy nem a zsarnok Heródes ren­delkezése határozza meg földi élete végállomását, hanem a mennyei Atya. — Vájjon te is ennyire Isten kezében tudod életedet?... — Máté 13:44—46. Február 5. Hétfő. II. Krón. 32:8, Máté 16:18, I. Mózes 13:7—18. A hit gyümölcse az önzetlenség, az önzetlenségé: az elégedettség. Abrahám nem maga választott. Először átengedte Lótnák a válasz­tást, azután Istenre bízta, hogy számára válasszon. — A hit mindig megelégszik azzal az osztályrésszel, amelyet Isten ad s Így elmond­hatja: „Teljesen mindegy, hogy hová esik részem, hiszen mindig kies helyre esik, mivel Isten jelölte ki azt számomra..." — Máté 13:47 _52. Fe bruár I. Kedd. Ésajás 30:26, Jel. 21:4. Lakács 9:51—86. Jézus nem az erőszak és nem a türelmetlenség embere, mivel hosszú tűrő szeretet él benne. Jézus tud várni Ezért nyugodt a heves indulatok összecsapása között is és mindig ö marad felül, azzal a fölénnyel, amely meggyőzi a világot. — Mi mindent elrontunk, mert siet le tjük az eredményeket s vagy az ellenszegülés, vagy a hevesko dés lelke él bennünk, — Máté 13:53—53. Február 7. Szerda. Ezéktel 16:60. Csel 2:39. Ésajás 57:15—91. Istenben nincs magasság és mélység, mivel ő a Végtelen, a Teljessé," Ezért nem a „gazdag“, az „erös‘, a „zseniális“ emberé hanem szegényé, az együgyüé. Isten az űrt tölti be. Az önmagában erős ga­da*- nagy emberből kiszorul Isten, a szegényt azonban Isten ’telj-s gazdagsága betölti, mert a szegénynek, az üresnek, semmije sincs nélküle. Istennel telik eL — Máté 14:1—12. Február 8. Csütörtök. Példab. 14.34, 1. These 4:7, I. Mózes 15:1—6. Abrahám, aki vissza utasított* . világ ajánlatát, nem lehet vesztes bókkal lobb számára az Úr pajzsa mögé rejtőzés, miint a Sodoim királyának oltalma alá menekülés. Sokká*! jobb számára az isteni r tatomra várakozás, mintha Sodorna kincseit fogadná e! — Az úí szövetségi ember nyugalma, békessége, biztonsága, gazdagsága Krisz tusban van. — Máté 14:13—21. Február 9. Péntek. /. Krón. 29:15, 1. Péter 2:11. Ésajás 58:1—8. Ki ne ismémé egyéni tapasztalatból a külsőségei „böjtölés* hazugsá­gát, a jól-rosszul elvégzett „vallásos kötelezettségeket“? Isten a szí­vedbe harsogja: „Undorít minden jámborságod, míg meg nem javí tód viszonyodat embertársaddal szemben. Ne késlekedj jóvátenni n jogtalanságot, nemcsak az általad sértettekkel szemben, hanem szamaritánusként azokkal szemben is. akiknek nyomorához „semmi közöd!“. — Máté 14:22—36. Február 10. Szombat. Zsoltár 22:11 Máté 6:27 Márk 6:45—52. Nem volt még korszak, amelyben ne akadtak volna megrendült gond terheit egyesek, akik azt mondták: vigasztalan korban éiünk! — Ma is akadnak ilyenek. De vájjon vígasztalhatók e azok, akik nem ismerik (el és fel; életük és helyzetük legm lyebb vigasztalanságát: a bunt?. . Ne várjon vigasztalódéit és reményte)jesülést az aki nem ezeket a szavakat várja ATTÓL, aki annakidején is mondotta őket: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!..— Máté 15:1—20 Bogy* Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom