Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-11-04 / 44. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET S ÉLŐ VÍZ BOROTVAÉLEN „Mi azonban, akik nappaliak va­gyunk tegyünk éberek, felöltöz­vén a hitnek és a szeretetnek me!ivasába és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.“ I. Thess. 5, 8a Jézus Krisztus népe: a nappal népe. .Nappaliak.“ Isten könyörült rajtuk fel­ébreszti te őket. így leitek a nappal népévé, akik immár járhatnak az Úr­nak világosságában. Övüké lett az .életnek világossága*. (Ján. 8, 12.) A nappal népének az Ür világossá­gában való járása azonban, nem olyan biztosított 'állapot, amelyből nem lehetne az éjiszaka ál­mába újra visszahuliani. A világosság fiai hamar lehetnek újra a sötétség fiaivá. A nappal népe borotvaélen jár. Ebben a pillanatban még a világosság­ban jár, de a következő pillanatban el­veszítve az egyensúlyt a sötétségbe zuhanhat. Mert vonz és húz a mély­ség. Es a kegyelemből ki Sebet esni. Néha egy-agy kisebb-nagyobb idő­szakra, de lehet véglegesen is visz- szabuikni ez éjiszaka sötétségébe. Ezer' írja Pál: „félelemmel és rette­géssel vigyétek véghez a ti üdvöisség- teket“ (FE. 2, 12.). A bortV2lélen azért áflandó éber­ségre van szükségünk. Itt nem lehet ernyedten, álmatagon, vaksi szemekkel és hólyagos fejjel járni. A nappal népének állandóan fél* ajzott figye.emre, szakadatlan készült­ségre, frissen tartott ké .„égre, vir­rasztásra van szüksége, ’’a nem akar ez éjtszakába vissza hűl la .. Ez azonban nem megy könnyen. Állandóan küzde>- nünk keli a megkőrnyékező álom el­len, melyet a levegőbeli hatalmasságok bocsátanak reánk. Ehhez a harcos élet­hez Isten olyan fegyveréket ajándé­koz a világosság fiainak, melyekkel a győzelem bizonyosságában harcolhatja meg harcát. A borotvaélein küzdő né­pet felöltözteti! „a hitnek és a szere­tetnek meilvasába és sisak gyanánt az üdvösség reménységébe“. A „hit mellvasában“ a nappal népe harc közben egyedül Urára tekint. Ez a melivas azért olyan fontos, mert a Gonosz állandóan azon mesterkedik, hogy a borotvaélen har­coló keresztyén embert elcsüggessze. Nagy mutató ujjavai a nagy Vádló állandóan reámutogat bűneire és azt sut ionja füleibe: „Hiába mondod, hogy a világosság gyermeke vagy. Nézz csak magadra: tele vagy bűnökkel, éppen úgy mint régen. Semmi válto­zás nincs az életedben. Nem vagy jobb mint hajdan. Nem is leszel soha!“ Es bizony amikor harcközben magunkra nézünk elernyedünk, elkedvettenedünk nyomorúságaink láttán. De a Irt mell­vasán a nagy Vádló minden nyila visz- szaoattan. Mert a hitnek éppen az a legfőbb sajátossága, hogy Jézusra néz. A hit bo'doigan öle'i magához Jézua igazságát, és fogad:a el azt a vigasztalást, hogy Jézus Krisztusiján minden bűnünk, amelyek nüatt ma­gunkat és mások minket vádolhatnak, valóságosan és jogérvértyesen megbo­csáttatott. Hiába próbál a Vádió ka?- dúsrongyainkra mutogatni, mi nem a rongyokat nézzük, „hisz-m Isten Bárá­nyát is nézhet uik, ki vérével elmosta sok vétkünket“. Azért a naiwai néoe soha nfe felejtse, hogy am-kor csiig- geszt a Gonosz, a megijedésnél sür­TTa szívedre vetted, milyen súlyos bűn a kételkedés, bizonyára azt kér­dezed ezek u'án: Hát hegy szabadul­hatok meg tőle? Megmondom. Isteniől kapott hitre való képességedet add át az Ür Jézus­nak épúgy, mint minden más képes­ségedet átadtad és teljes szívvel bízz Benne, hogy ö megtart téged a hit­ben. Odaadtad magad szavának való engedelmességre, úgy, hogy nem mer­nél tudatosan engedetlen lenni? Most add oda magad épp ilyen feltétlenül és visszavonhatatlanul arra, hogy hin­ni akarsz egészen minden szavának! Higyj neki minden áron! Bármilyen nehéz, néha talán el viselhet ette nnc/r látszik, de te maradj meg mostantól fogva ebben a megváltoztathatatlan elhatározásában: Nem engedem meg magamnak a kételkedést: Hinni aka­rok! Ha jön a Sétán, kételkedést szító suttogásaival, határozott hittel állj ellene! Minden kételkedés és minden elbátortalanodás tőle jön. A §zejií Lé­lek sohasem sugall a lélekbe kételke­dést, vagy csüggedésí. Soha! Tartsad ezt szem előtt egyszersmindenkorra és csodálatosan simának találod majd az utat. Leplezd Ic magadat, lásd át, hogy kételkedéseid a Sátántól voltak mind, nagy hitelűtől, akinek nem vagy többé adósa.. Egy pillanatra se add meg ma gad neki. Ütálattal fordulj el tőle, mint a káromláslól. Azt nem akadó Hozhatod meg. hogy ne suttogjon a fü ledbe, de ne állj le véig v ia-'kozni, ne higyj a suttogásainak. Leíegyverzé- •ére igjfcn jó gyakorlati eszköz, ha. v gosefeb feladatunk van: hinni, hogy jézus Krisztusban, csak Őbenne, de Benne bizonyosan igazságunk van. A hit mellvasa melló ajándék­ba kapjuk Istentől a „szeretet m e 11 v a s á t“ is. A mi Urunk az ö elénk jövő szereltéből táplálkozó test­vérszeretet páncéljába öltöztet fel ben­nünket. Vagyis a borotvaélen harcoló nappal népét szolgálatba állítja a má­sik ember felé. Es éppen a szolgálat által tartja meg az éber vigyázásban. így lesz a testvérszeretet valóban métlvas, amely megvéd az éjtszakába való visszahullás éden. Gondoljunk csak arra, hogy amikor a szántó-vető ember már sok órán át jár föl-te a göröngyös mezőn és estefelé már igen fáradtan bandukol, észre sem veszi, hogy már csak az eke tartja őt és az ekével együtt őt is viszik a lovak. A szeretet-szolgálat ekeszarvai így tarta­nak bennünket, amikor már-már fá­radunk a hit harcában. Ha a testvér- szeretet páncélját nem fogad iuk el Istentől, csak a sötétségbe való -visz- szae&és feliét a sorsunk. Azért a nappal népe munkás nép. Nem iinnepfruhákban, hanem mun­káskötényekben és munkás-zub­bonyokban jár. Vigasztalja a szo­morúakat, bátorítja a kishitűeket, gyémolítja a gyengéket, hordozza a másik terhét. Hiszen azért van ebben a világban, hogy gyógyít­son. segítsen, sebeket kötözzön, szolgál ion, áldássá legyen. Ehhez a munkához tartozik hozzá a hét­köznapi munkánk is bányákban, gvérakban, mezükön, irodákban, kórházakban, iskolákban, ha azt valóban testvérszeretetből és nem pusztán kenyérkeresetből végez­zük. Végül el kell fogadnunk Istentől „az üdvösség reménységé­nek a sisakját“ ts. Erre igen nagy szükségünk van. A levegőbeli hatalmasságok ugyanis Igen sokszor a fejünkön kérésziül környé­keznek meg és teszik számunkra gyakran egyenesen nevetségessé azt, ami; már egyszer hittel elfogadtunk. Még a hit útján járó ember is juthat a feje miatt olyan állapotba, hogy az mondja: „Nincs Isten! Nincs üdvösség! Bolondság veit amit eddig feilem“. Mivel fejünk ilyen dogokat tud ki­sütni és mivel csak néhány esztendő­ről tud itt a földön, azután semmiről, azért ad'a Isién nekünk „az üdvösség reménységének sisak :át*, amelynek bir­tokában tovább isöátha'unk az orrunk­nál és üdvösségünk felől a Jézus Krisztusra tekintve bizonyosságunk lehet. Ez a reménység-sisak megvéd a legnagyobb, reámkzúdu'ó csapások alatt is, mert állandóan orra ösztönöz, liogv örömben és bánatban mindig ma­gunk előtt lássuk azt a koronát, ame­lyet kegyelemből „megad pékünk az Ür, ama napon, az igaz Bíró“ (II. Tim. 4, _8.) így harcolunk a borotvréfen re­ménységgel, mint akik tudják, hogy miért harcolnak. »Jó borotvaélem küzdenünk, mert új­ra meg újra megtapasztaljuk, hogy "a hit, remény, szeretet, hármas fegyve­rén ^keresztül milyen csodálatosam vé­di éstart új a nappa! népét a kegye­lemnek Ura. A borotváiéiért tanuljuk meg, hogy „elég Néked az én kegyel­mem“. Káldy Zoltán azonnal megmondod valakinek, bőgj' ebben u pillanatban is hiszed Jézus váilságát, hogy az Ő vére minden ha- misságiói megtisztít. Ha elmondani nem tudod, Írj levelet, vagy imádban mondd el Istennek! A Sátán mindig elmenekül onnan, ahol Jczhjs drága vé­rében való bizalmat tatái. Ha hiszel Jézusban, aki meg tud őrizni bűntől és tiszta szivet teremt benned, akkor minden, hited szerint fog történni, mert Jézus, szinto kötelesnek érzi ma­gát arra, hogy megtegye, hiszen Ü nem hazudhat! „Amit kérlek, higyjé- tek, hogy mindazt megnyeritek és meg­lesz nektek.“ Sajnos, sok szív egészen bele van törödva a kételkedés romboló szoká­sába. Tudják, hogy bizonytalanséguk. nak ingadozó hitük az oka, mégsem vágyódnak igazi szabadulásra. Egyik nap h'szik, hogy Jézus valóban meg­váltotta őket, és akkor tényleg így is tapasztatják. De a következő napon magukra néznek, elkezdened kételked­ni, és akkor meg — kételkedésüknek megfelelő tapasztalataik lesznek: bu­kás, kudarc, erőtlenség. Legyen vége már egyszer ennek pz ingadozásnak. Lépjetek rá mostantól fogva a szilárd, tántoríthatatlan hit útjára. Higyietek állhatatosan, mindé, ncn keresztül, bármi jöjjön is, épúgy, mint utalok kezdetén, amikor hit ál­tal bejutottatok ebbe a boldog, új élet­be! Ne kételkedjetek többé! Tekinsé tek magatokat halottnak a kételkedés bűne számára, bigyjetek Jézus véré­nek minden hamisságtó) tisztító erejé­ben, ragaszkodjatok Hozzá és gyako­roljátok ezt a hitet napról napra. Tart­sátok meg mindvégig! „Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az el­kezdett bizodalmát mindvégig erősen megtartjuk.“ — Más út nincs! Semmi se rendítse meg hiteteket. Ha előfog egy bűn, akkor se kételkedje­tek, járjatok el 1. Ján. 1:9 szerint: „Ha megvalljuk bűneinket, bű és igaz. hogy megbocsássa bűneinket és megtisztít­son minket minden hamisságtól.“ Vált­játok meg azonnal, amint felismerté­tek a bűnt és higyjéted azonnal, hogy Isten megbocsátja. Higyjétek, egysze­rűen azért, mert O mondja, nem azért, mert tátjátok vagy érzitek, —- és hite­tek szerint fog történni műiden! Bárcsak legalább egy szegény, ké­telkedő lélek megszabadulna nyomorú­ságos, ingadozó állapotából! Harcol­jatok őszintén, komolyan a kételkedés eben, hogy maradandóvá legyen ben­netek a hit állapota. Tartós nyuga­lom csak ott van, ahot tartós hit van. Felis«!értétek-e ezt az igazságot? R. P. Schmith „Egyszersmind^ Ez a szokatlan, különös hangzású szó a keresztyén ség egyik legjelentő­sebb, de egyben legbotránkoztatóbb szava. Jézus Krisztus Isten, de egyszers­mind ember te. Kora kegyes farize­usai számára éppen ez voll Benne a megbotránkoztató. Ha csak Isten lett volna, királlyá koronázzák és boldogan imádják, *— ha csak ember, fel sei ii- gyenek ró. Keresték Benne az Istent: jelet és bizonyílékot kértek Tőle. Elvár­ták, hogy csodálatosan megváltoz­tassa a világ arculatát, megbüntesse n bűnösöket és vegye kezébe ez urai­mat. Jézus azonban egyszersmind em­ber is volt. Boiránkoziahten ugyan­olyan ember, mint a többi. Született, tanult, aztán dolgozott apja ácsműhe­lyében. Járt-kelt, fáradt, éhes és szom­jas volt, könnyezett Lázár sírjánál és töt a haláltól. Ugyanúgy beszélt, ugyanúgy öltözött, mint az emberek, együtt étkezett az adószedőkkel és szí­vesen elbeszélgetett a kéteshírű samá- riai asszonnyal. Botránkoztaíóan ember volt, és ezért szívből gyűlölték. Mégis tisztelniük és félniük kellett, ^ az elfo­gására igyekvő fegyveres pribékek is térdre kényszerültek Előtte, — mert az ember Jézus egyszersmind Isten Is. Akik ezen nem botránkoziak meg finnyás kegyességgel, azok számára éppen ez leit a legnagyobb vigasztalás. Á bűnösök, a hétköznapok egyszerű népe. előtt a testvér állt Jézusban, bi­zalmat ébresztőén, — de ez a testvér egyszersmind a hatalmas Isten. Kül- 8o te és sorsa olyan, mint az övék, de mégte segített rajtuk, mert VO*t ha­talma bűnöket megbocsátani. Tódul­tak is hozzá a bűnösök bátor bizalom­mal, Valahogy így á'l a dolog az anya­szentegybáz életével is, — hiszen a világban él, és mécsem e világból való. Sok ember csak a más v'iágot keresi benne. Alfate menekül ez élei­ből, e'szakad a világtól, a földtől, és az Isten országát álomorr-zággá teszi. Más ember me.g azt várja az egyház­fői. hogy rendezze be a földi étetet, állítson törvén veket és vegye vállára mindenki gondrat. De az egyház nem világ a világban. Hirdeti az evangé­liumot, és szolgáltatja a szentségeket, hogy az egész é'et Isten országa le- gven, de "egyszersmind benne él a hétköznapi étet mozgalmas forgatagá­ban. Ezért kü’d:, viszi tag iáit az embe­rek közé. hogy segítsenek, szeresse­nek, dolgozzanak, — és higgyenek Istenben. Nem kevésbbé botránkoztató a ke­resztyén ember étete önmagában is: egyszersmind bűnös és igaz. Ha leg­alább csak az egyik fenne. Lenne bű­nös, aki gyötrő kétségben és izzó vágyakozásban áhítozik az elérhetetlen üdvösség felé. Vagy tenne igaz, aki elégedetten nézhet vissza elhagyott, legyőzött bűnökre, aki nyugodtan és felemelt fejtei élhet, mert tökéletes. De a keresztyén ember bűnös, és egy­szersmind igaz. Bűnös, aki küzd és elbukik, csügged és remél, gyötrődd és megriad a kárhozat partján. De ugyanakkor igaz is, akit tenyerébe iogotí, megtisztított és magáévá tett az Isten. Mindebben megbotrápkozuak a ké­nyes fer'zeusok és azok, akik nem ér­zik hitűknek, de nekünk keresztyének­nek ez a legnagyobb vigasztalásunk. Ezért higgyünk Krisztusban, aki meg­ért bennünket, hiszen emberré lett ér­tünk, de újjá is te-emt és üdvösséget ad. mert Isten. Hitünkkel így szünte­lenül Istennel vagyunk az Ö országá­ban, és ugyanakkor a szeretet kemény munkájában élünk és dolgozunk © vi­lágon Legyünk alázatosak és hajtsuk meg fejünket Isten előtt, m:, szegény, bűnös emberek, de legyen kételkedés nélküli, szilárd a bizonyosságunk: Krisztusban miénk az teteti! És Krisz- fesban boldogan foglaljuk e5 magun­kat ebben a földi életben. Zav László Orosz. kínai török, román, francia angol- német, olasz n-elvtanfr>!yamok és magánórák V. VöriwMrty-tér 8, I. emelet Ingadozó hit KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK Grüber berlini esperes üdvözölte a zsidó hitközségeket, a zsidó újév alkalmából. Hangsúlyozta, hogy a megbocsátó szeretet és a megbocsátott vétség mindkét télnek az áldására válik. Befejezésül a követ­kezőket mondotta: „A testvériesség­gel szemben 6okat vétettünk, de test­vérek vagyunk minden vétség és nyo­morúság ellenére, csődöt mondott hi­tűnk és mulasztásaink ellenére. Testvé­rek is maradunk, hiszen egy Atyánk van, aki nem hagyja szűkölködni övéit,* Spanyolország Arjaid külügyminiszter ki jelentet le az amerikai követ előtt, hogy a val­lásszabadság talán egyetlenegy or­szágban sincs olyan nagy mértékben biztosítva, mint Spanyolországban. Ez­zel szemben az evangélikus egyház ré­széről a következőket állapították meg: amíg 0 katolikus templomokat állami segítséggel építik, az evangé­likusokat még a magánháznál tartott isién ti sz tele fékéin való részvételben is akadályozzák. Templomok építését a hatóságok tehetetlenné teszik, Az is­kolákban nem engedélyezik az evan­gélikus liiloktetást. Házasságkötésnél kényszerítik az evangélikus házastár­sat a katolicizmushoz való áttérésre. Nicmöller Kelet-Németországban tett legutóbbi evangelizációs körútja alkalmává! elő­adást tartott az újjáépített frankfurti Szentháromság-temóioniban. Előadásá­ban a reakció váltásosakhoz a követ­kezőket mondta: „A szovjet zónában élő testvérek nagy kísértése, hogy megfeledkeznek arról, hogy azok mö­gött az események mögött, amelyeket ők átélnek, emberek áünak, még pedig olyan emberek, «ükért Jézus Kriszti» meghalt. Ne engedjétek, hogy az a tiled-etem ragadjon et benne leket, mkri- ha mindig ördögöktől tennétek körű', véve.* Franciaország A francia katolicizmusban mozgalom indult meg a liturgia latin nyefeénelc megváltoztatása érdekében. Több vá­rosi gyülekezetben külön szószéket állítottak fel és innen francia nyelven eliemétlik az oltár előtt latin, nyelven hangzó' szertartás szavait. A Gusztáv-Adolf Egyesülőt mély a szórványban élő protestánsok megsegítésén munkálkodik, München­ben tartotta évi közgyűléséi, szeptem­ber folyamán, Meisef, Dbelius és Lilfe püspökök tartottai; többek kö­zött előadásokat. Szombat esti közös imádkozásunk AMIT NEM LEHET KIHAGYNI A SZÁMÍTÁSBÓL! 39. zsoltár 5—11. Légy akár egészséges, akár beteg, fiatal vagy öreg, bizonyára már fel­vetődött benned ez a kérdés: meddig étek? Es milyen jó, hogy erre ember nccn tud inegfetetni. Tetszett Istennek, hogy élelünk vég-idejének tudását elrejtette előlünk. Azt azonban kijelentette, hogy egyszer vége lesz. Ebben a megvilágításban három dolog lesz uyiivánvaiówá ételünk számára: 1. Múlandó az életem. Egy tenyérnyi. Nagyon kevés. Bölcső és koporsó oly közei áSfeak egy­máshoz. Jövevény nép az Isten népe. (12—13. v.) Itt ét, de nem marad itt! Nemde nagyon ritkán, számolsz Halandóságoddal? 2. Életünk Isten kezében mégis drágává lesz. A Fiába kerüli, ö adja meg az értékét az étefemtíek. Aki Benne él. annak nem az fontos, hogy tudja mikor bal meg, hanem: mindig kész legyen Isten elé állam. Hi6z Isten drága kezébe letett életek mindig az Ö kezében manó­nak, akkor Is, ha megái! a szív. (8. v. v. ö. II. kor. 5, 1—70. és Zsid. 13, H.) 3. Az örök életre előretekintünk, mégis itt élünk a mában. Éppen annak a napnak a nerrrtudása serkerru Jsten népét, hogy úgy éüien és dolgozzon, mintha holnap már nem dolgozhatna. Ez nem éterit, hanem irrkáttt serkent a tevékenységre. Amíg nappal van. „. Vadjuk meg: sokszor nem számolunk egészen komolyan azzat, hogy múlandó a mi életünk. Adjunk hálát: írtén kezében lévő étet mégis, drága, Jézus fizetett érte, Ő ad hozzá előretekintő hitet. Könyörögjünk: árnyék életünk serkentsen szorgos munkára egyhazunk­ban és hazánkban. Hegyháti János BIBLIA-OLVASÓ Szentháromság utáni 24. hét November 4. Vasárnap. I. Mózes 12:3., I. Tim. 2:5—6., I. Mózes 15:1—6., Esz. 7:1—9. A reménytelen és tehetetlen körülmények között bizonyossággal nézni a jövőbe: ez a hit. Jutalom a nem várt dolgok elnyerése. Ezt cselekedte Abrak ám és tett 0 hit példaképe. Ehhez a hithez köti a győzelmei Ezeaiás proiéta, amikor Akház királynak szorongatott helyzetében tolmácsolja Isten akaratát. November 5. Hétfő. Zsolt. 41:5., Jel. l:5/b., I. Kir. 18:21—39., Ezs. 7:10-17. A hit számára semmi 6©m lehetetlen. A leöntött oltár víztől csepegő fája pillanatok alatt lángra lobban, mert Illés hite erősebb a tehetetlent paran­csoló akadályoknál. Akház királyt hitetlensége miatt próbálja az Isten. Isten ígéretet tesz a Messiásról, de az ígéret elnyeréséhez ék> hitre gsn szükség. November 6. Kedd. Zak. 9:10., II. Tim. 2:9. v„ Hős. 2:16—22., Ezs. 8:9—15, Isten megismerése csak hit által lehetséges. Ez az emberi oldal Isten, int által jegyez él: ez az isteni oldal. A nép számára is azon fordul meg minden, hogy hit által ismerte-e meg urának yz élő Istent? Ha igen akkor van bizodalma a jövőt illetőleg. November 7. Szerda. II. Kir. 19:34., Wel. 1:5., Jer. 2:5—6., 10—13., Ezs. 8:23—9:6, A hit útját megismert ember; és nép nem tudja többé elhagyói az Istent. Mért? Mert Benn© elveheteUen kincset talált. Nem kevesebbet, mint élete vigasztalóját, aki a Megváltó megmutatásában szeretné roegtsrtezji magárnak. November 6. Csütörtök. I. Mózes 12:2., Róm. 4:20., I. Sám. 6:1—i2., 6:i—3., Ezs. 11:1—9. Isten dolgait csak tiszta szfwe! és kezekkel lelhet szolgálni. A velük való visszeélés mindig bajt okoz. A békesség országa és a békesség fejedelme Krisztus ma is valóság a benne hívő erabsrek számára. November 9. Péntek. Ezs. 26:9.) I. Ján. 5:</b„ I. Pét. 2:5—10., Ezs. 12:1—6, A kegyelem néfkül élő kegyelmezetíé hit éltet lehet csupán. A megke- gyeimezeftsóg hit által jogosít fel olyan igényekre, melyek a legmagasabb tisztséget jelentik Isten előtt. Azért tud olyan mélyből jövőan dicséretet mondani Istennek és magasztalni őt a hívő ember, mert felen közelében iáíja, milyen csodálatos osztályrésze van már most is. November 10. Szombat. Ezs. 63:9., I. Ján. 2:28., Ezs. 54:11—17.. Jób. 14:1—5., Ezs, 25:1—5, Az ember a semmisége tudatában nagyon nyomorultnak érzi magát. Vesze­delmek minden oldalról. Isten hadakozik az Övéiért és megvédi őket. A hivő nép ajka azért telve van. dicsérettel szüntetem Áldja Urai, hegy hübest szolgálhat neki szüntelen. r _ iwyntfi WfiHl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom