Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-11-04 / 44. szám

XVI. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM. Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1951. NOVEMBER 4. Dezséry László evangélikus püspök a protestáns egyházak feladatairól A Zeneakadémián lefolyt közös pro­testáns reformációi emlékünnepélyen Dezséry László evangélikus püspök tartotta ’az idén az emlékbeszédet. A püspök beszédében a többi között a következőket mondotta: A protestáns egyházi programm nem egyéb, mint programm az ember szá­mira, az ember megigazítására, feleme­lésére, és védelmére. Ez utóbbi három szó az a három télé! is egyben, ami­ben a mai reformációé ünnepen egy­házaink magatartását jellemezni sze­retném. A magyar protestantizmus vál­lalta, hogy imádkozik, dolgozik és küzdelmet folytat az ember megiga- zulásáért, felemeléséért és védelméért. Azokból a nagy felismerésekből, ami­ket a reformáció örökségéből az előb­biekben kíméltem, egyházi program- műnk és magatartásunk ezen hármas célkitűzése egészen természetesen .kö­vetkezik s ezért merjük azt mondani, hogy a magyar református és evangé­likus egyház 1951. reformációs napján Istennek való hálával tesz bizonyságot arról a hitéről, hogy a reformáció drága örökségéhez való hűségben áll szolgálatban. Isten igéje szabadon szó! hazánk­ban s Isten igéjének. hirdetése közben ránevelődünk arra, hogy az igét lelki- pásztori módon alkalmazzuk az egy­szerű emberek minden napjára. Azt tapasztaljuk, hogy az ige hirdetése köz­ben a magyar nemzeti célokat is szol­gálni tudjuk s ezek szolgálata köz­ben nem kerültünk egyetlen olyan kér­dés elé sem, amely hitvallásainkba üt- ' között volna. Egyházaink szigorúan vetteti biblikus, hitvallásos egyházak s mint ilyenek, alkalmasak arra, hogy. a magyar nép javát biblikus és hitval­lásos öntudattal előresegítsék. Felis­mertük ebben az időszakban, hogy az egyházi munka igen 6zóles területe lehetséges számunkra s az egyházi munkának a lehetőségeit még ki sem aknáztuk igazán. De felismertük azt is s ezt a reformáció napján boldogan valljuk, hogy a biblia tudományos használata korunkban egyházunk be- csületügye, cnindenekféet pedig azt is­mertük fel. hogy Isten igéjének ez a hűséges szolgálata nemcsak Jiogy az em­berek megigazu'ását munkálja sok-sok magyar evangéliumi keresztyén újjászü­letésében, hanem egyben egyházunkká1, is megelevíti és újjáformálja. Vállaltuk, hogy erős hangsúlyt teszünk arra a feladatunkra, hogy az emberek felemelésének ügyét szolgál­juk. Odaálltunk a feiszabadulás_ után azok mellé, akik az ország újjáépí­tésére és virágzó, ipari országgá való építésére terveket csináltak s a ter­veket szívós következetességgel végre­hajtják. A dolgozó nép pártjára áll­tunk és álőásfoglalásunkkal cda&zegőd- türnk az ország mai vezetői mellé, hogy az országépilésnek ez a terve si­kerüljön. A nyugati kereszíyénség frnimel-ámmal néziT vagy egyenesen testvérietlenül bírálja azt a küzdel­münket .amivel az egyházat odaállí­tottuk az új társadalmi feüődés és a termelés szocialista átalakítása vona­lába. Mi tudmk, hogy az az út, amit a ma­gyar néo fe'emékedére, gyönvö'ű. ki­tűzőit cé'mnak elárésé'g népünknek még meg kell járnia, hosszú út, fárad- j sá'.ros és úgy kell rvta járni, ahogyan Nehemiésékrak kellett építkezn-ök. Egyik kezükben kardot fogva, másik kezükben az építők kalapácséit. Jő, ha az egyház meggondolja, hogy ö mag3 útközben van, az csz- mákeáéshez és a hűséges hrl dal­iáshoz való fejlődésben s az a köte­lességünk. hogy az egyház tudjon a legforróbban KV át adni azért, ami hat esztendő alatt Magyaror­szágon csodiszá~ba menő módon megtörtént. Népünk tudta, hogy mit ért el e hat esztendő alatt és nem magát érzi le­maradásban, hanem inkább az egyhá­zat. Aki pedig lemaradt, az inkább si­essen, mint siettessen. Boldogan vall­juk meg mégis, hogy egyházunkban mind’g főbb az a hívő és az a gyüle­kezet, aki az újnak távlataiban gondol­kozik és nr.ndem:-!!) megteszi a köte­lességéi a népünk előtt álló célok el­érésére. Szolgálatba álltunk az emberek vé­delmében is. Az egész kereszíyénség abból a hitéből és tapasztalatából él, hogy Isten szerelmes karja kiterjeszt­ve van a világ és az emberiség felett. Isten gondviselésének és őriző kegyel­mének tanúja az egész teremfeétség. ' Jézus Krisztust az emberek védelmé­ben küldte Isten. A gonosz ellen szán­dékozott megvédeni minket általa. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a keresz­tyéneknek küzdeniük kell az embereket érintő minden ,ártó . szándék ellen. Az elnyomás, kizsákmányolás, a háború ellen. Ezért lettünk a béke kisióíiái. Félreérthetetlenül megvallottuk ország- világ e!őt.t azt a hitünket, hogy a béke oldalán vagyunk s hogy azokkal! va­gyunk, akik az emberiség békéjét vé­delmezik. Hiszünk a békében és hi­szünk abban, hogy a béke fenntartható. Az emberiség százmilliói ' számíta­nak a keresztyénség- erkölcsi és szer­vezeti erejére is a békéért folyó küz­delemben. A magyar protestantizmus a ke­resztyén hit elárulásának tartja azt, ha valaki a keresztyénségröl most úgy gondolkozik, hogy az folytas­son keresztesháborút a marxisták eben. És a keresztyénség megval- lásának tartjuk azt, ‘ ha a kérész- . tyén ember úgy gondolkozik, hogy a béke védelmében együtt kell küzdenie a kommunistákkal. . Mi, . az ’ egyházi békeküzdelmet politi­kailag is átgondoltuk és megváltottuk, hogy azt nemcsak a békevágy gyüle- kezeteir.ikben való felkeltésével és a békéért vaíó könyörgéssel kell folytat­nunk,. hanem azért a politikai küzdelmet és a mindennapos íjrumkát is el kell végeznünk. Éppen ennek á politikai tisztánlátásnak birtokában adunk hálát Istennek azért, hogy az a. békék űzd é- -lem, amire ö minket', felindított, .kilá­táséi, a győzelem reménységévé, foly­tatható békeküzdelem, mert a béke erői hatalmasaik a világban. A Szovjetunió, melynek állásfoglalá­sától a béke ügye elsősorban függ, szilárdan áll a béke oldalán és szervezi a béka erőit szerte a világon. Istennek hálát adunk azért, hogy a világ mai legnagyobb hatalma áll éope.n azon az oldalon, ahol az Isten áltál követelt ■béke van. A nyugati keresztyénség te­hát ne azon csodá'kozzék, hogy a keleti keresztyénség a nem-istenhívő, de bé­két' akaró kommunistáikat támogatja, hanem azon csodálkozzék, hogy az ő ú. n. keresztyén kormányaik háborút ké­szítenek elő és háborúra uszítanak. Ne .itt érezzék a keresztyén hit és élet fe­szültségeit, földünknek ezen a félte­kén, hanem érezzék tehát otthon. Mi, az emberiség védelmében állunk a béke oldalára és ezzel meggyőződé­sünk szerint a protestantizmus legtisz­tább elveit valljuk. A magyar keresztyénség túl van ■azen, hogy egyszerűen elfogadja és megvédelmezendőneK tekintse azt a rendet amelyben él s amelyben szolgá- ■ kilétnek lehetőségeit megtalálta. A ma­gyar református és a magyar evangé­likus egyház jót kíván az egész embe­riségnek. Szemeink rajta vannak a tá- volkeleti népek, a kőzelkeieti népek és az afrikai és latin-amerikai népek sza- badságkiizdelmén. Meggyőződésünk szerint Isten hatalmas fordulatot ad most e világ történelmének a gyarma­ti és függő nemzetek, felszabadítására adván jelet. Szemeink ma messzebbre látnak mint valaha. Felelősséget érzünk a nyugati keresztyénségert is és úgy mérjük még minden szavunkat, hogy az lehetséges, hogy az egész vlágkeresztyénség nevében mon­datik ki. Luther korában az egész keresztyén világ Rómából várta az eligazítást. Az eligazító szó mégis Wittenbergből, majd Géniből jött. Lehet, hogy a keresztyén világ most Rómából és Genfből várja az eligazítást s mégis megtörténhetik, hogy Isten eligaw'tó szava a ma­gyar Alfcllről, Kínából, vagy Csehszlovákjából jön. Mert Isten­nek ez is lehetséges. Mert Isten nem személyválogató. Isten azokat válogatja, akik hallgatnak igéjére és engedelmeskednek neki. Az a nagy kiváltságunk van, hogv mi most engedelmeskedhetünk. Ez a kiváltságunk a reformáció ünnepé­nek kiváltsága. Engedelmesked- 4 jünk tehát. Készülj az Ige hallgatására! Máté 9, 18—26. Bennünket a reménység különböztet meg minden más emberlársunk'úl Másképpen kifejezve ez azt jelenti: a keresztyén embernek teljes élete van, nemcsak múltja és jelene, hanem jö­vője is van. Az Uj Teslamcn’om lap­jain is pünkösd u'án csak reménykedő Kriszlus-hívökkel találkozunk. Erre a keresztyén reménységre akar megtaní­tani minket az Ur ezzel az igével. A pünkösdi Lélek husvé'i örömmel tölt­het meg, ha figyelünk szavára most az egyházi esztendő végén, amikor az u olaj dolgokról beszélnek a vasárnapi evangéliumok. VAN REMÉNYSÉGÜNK! GondoRái-e erre, amikor az elmúlt hé en valószínűleg te is megáll Iái egy sírdomb melleti e'gondokozva és talán nagyon üres lélekke'? Talán le is úgy áll al ott, mint a többi ember, akik úgy gondolják a ti kok birodalmáról, a halálról semmi bizonyosat nem tud- lia'unk? — Is’en nem akarja, hogy tu- da'lanságban maradjunk c halotta­kat illetőleg. (I. Thess. 4, 13—13.) Nem mond el mindent, amire kíván­csiak lennénk, de ami szükséges, azt megmondja. — A tudatlanság és a remény’e’enség rokonok. az elsőből következik a második. Jézus nem isme­rése halált jelent, ismere’e örök éle tét (Ján. 17, 3.). Minden igehirdetés azért hangzik el, hogy erre az élet­adó ismere’re eljussunk. VAN REMÉNYSÉGÜNK! A tör'éne'ben olvasható mindkét ese'ben Jézus ott segít, ahol már em­berileg nincsen segítség. A ha'ál két- ségbeej'ően nagy ha’alom. de Jézus ha'alma meg nagyobb! Jézus számára a halál csak álom. Csak, ki a húsvéti üres tír csodáját hiszi, annak terme. sze'es Jézus minden szava, különben csak gúnyosan nevethetünk Jézus kije- len’ésén (24. v.). Egész keresz'yén hi­tünk azon áll vagy bukik, hogy hi- szünk-o a feltámadott Jézusban (I. Kor. 15, 14—201). VAN REMÉNYSÉGÜNK! Amit ott Jézus a szegény asszony- ny.al és a fő ember leányával cseleke­dett jeliként, azt teszi m'ndng az övéi­vel: halálból életre visz. Akik hisznek Benne, azoknak már itt örök élelet ád (Ján. 5, 24; 10, 28.). Belőle árad az élei: ahol ö megjelenik emberi ételek ben. ott igazi élet é9 öröm van (15. vers). VAN REMÉNYSÉGÜNK! Ez minden imádságunk alapja. Akár úgy tudunk imádkozni, mint Jairus. röviden szavakba foglalva mindazt, ami a szívünkön van, akár némán, de bi­zalommal megyünk Jézushoz minden bajunkkal, mint a szegény asszony tette, csak abból a reménységből fakad­hat ima, hogy Jézus még tud segíteni. VAN-E REMÉNYSÉGÜNK? Legyen reménységünk! Erre tanít ez a kellős ' csoda'őrénél. Ez a remény­ség meg nem szégyeníj (Róm. 5,-5.), Ezt minden hívő ember gyakran meg- tapasz'alhaíja. Legyünk hálásak, hogy nem hiába reménykedünk! Aki ezt az igét igazán meghallja, és hiszi, annak szívéből bizonyosan feltör a hála és reménység dala: „Áldjad én lelkem az Urat és egész bensőm az Ö szent ne­vét.- Áldjad én lelkem az -Urat--és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről, alléi megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, kegyelemmel és irgalmassággal koro­náz meg jeged.“ -Zsolt. 103, 1—4. v. Hafenscher Károly November V A Szovjetunió készül a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 34. évfor­dulójára. Vele egyeütt készülnek a népi demokráciák szocializmust építő baráti népei, de ünnepre készülnek a világ békeszerető emberei, a világ vala­mennyi országának munkásosztálya is. A nagy szocialista forradalom alap­jaiban változtatta meg a hatalmas Szovjetuniót s az ott történt nagy tár­sadalmi és gazdasági átalakulás forra- dalmasítóan, alak'ióan hat szerte a vi­lágon. Ma már senki sem -kételkedik abban, hogy leküzdhetetlen népi erők szábáduliak fel a cárok Oroszor.szágá- bdn élnyomott nép- tízmilliói közül s hogy a Szovjetunió mai rendszere ki­bírta-a nyugati beavatkozók minden kísérletét és támadását, de . kibírta a Hitler elleni Nagy Honvédő. Háború minden megpróbáltatását is s képes volt és képes arra, hogy a belső át­alakulás minden nehézsége fölött úrrá legyen. A szovjet nép hazaszeretete, szabad-ságszeretelo és békeiszeretete tündöklik ennek az elmúlt 34' eszten­dőnek egész történetéből. Ez azi anil lenyűgözően hat és a világ do’gozó embereire és békeszerető népeire befo­lyást gyakorol. Az idei évforduló jelszavai,. melyeket a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja adott ki, három gyönyörű vo­nását tükrözik annak a nemzetnevelés­nek,, amit a Bolsevik Párt a Szovjet­unió népein a forradalom óta végzétt. Megmutatkozik belőlük a felelősség- érzet a világ népeiért. Az a szeretet, amivel odafordulnak a gyarmati é® félgyarmati sorban élő népek felé, ahogyan üdvözltk á szabadságáért küz­dő Koreát, ahogyan lándzsát törnek a Szov jetunió és a Kjnai Népköz társaság megbonthatatlan barátsága melleit, üdvpzlik az egységes Németországért küzdő, németeket, vagy a Tito-klfkk el­len küzdő jugoszláv ..hazafiakat, aho­gyan klfejez'k szolidaritásukat Anglia .09 az Amerikai .Egyesijét Államok , né­peinek békéért küzdő tömegei felé, az mint ennek a felelősségtudatnak a bizo­nyítéka. Ez a felelősségtudat alakítja a- Szovjetunló külpolitikáját, mely a béke és a nemzetközi biztonság, a népek egyenjogúságának és barát­ságának politikája. A Szovjetunió­nak ebből a politikájából tanúi ja a mi magyar népünk is a világ minden népével szembeni felelős­ségtudatát s azért tűd a mi evan­gélikus egyházunk olyan határo­zott igent mondani hazánk mai kormányának politikájára, mert abban ez a népek iránti felelősség- tudat, a békéért való küzdelem felelősségtudata tükröződik. A másik vonása ennek az évforduló­nak a Szovjetunió népeinek hazasze­retetét bizonyítja. A haza-szeretet az ember legnemesebb vonásai közé tar­tozik s ma a Szovjetunió népeinek ha­zaszeretete egyik főz;'laga a világ bé­kéjének. A 'nagy forradalom évfordu­lóján a szovjet nép üdvözli a szocia­lista haza szent határinak éber Őreit, azt a Vörös Hadsereget, mely Magyar- országot is felszabadította a német el­nyomás alól s bármikor kész véréi on­tani ezért a' haladásért s az önmaguk­ra talált szabad népek biztonságénak és békéjének meigvédeknezéséért. ­Az Októberi Nagy Szocialista For­radalom emléknapján a mi népünk a magyar hazára gondol, melynek hat esztendős gyors fejlődése nrnd- annyiunkban az elért eredmények megvédésének szent elhatározását szüli. A mi evangélikus egyházunk azért tud a magyar nép mai törek­véseivel egyetérteni, mert bennük hazánk felvirágozásának remény­ségét látja s' mert a mi evangélikus népünk éppúgy szereti hazáját, mint mindig, azóta, hogy a protes­tantizmus gyökeret vert hazánk­ban. A Nagy Októberi Szocialista For- r-adaom 34. emlékünnepe a Szovjet­unióban a kommunizmust építő szovjet népnek a'Volga, a Dnyeper, a Don és az Amu-Darja mentén folyó nagy épít­kezések,-nagy békernüvek' sikeres be­fejezésére való léikesilésének ünnepe is. -Ezek az építkezések és általában a Szovjetunió népeinek békés építőmun- ká’a fejezik ki a leg igezab bam a szo­cialista forradalom belső lényegét és nemes célkitűzéseit. A mi magyar népünk ezeken a példákon buzdulva fogott Dunar pentcla, a néhny napja Sztálin- városnak nevezett új szocialista város építéséhez, az inotai, barcikai és más nagy építkezésekhez, me­zőgazdasága szocialista átalakításá­hoz s mindahhoz a munkához, ami a felszabadulás óta a mi orszá­gunkban lefolyt, vagy az építés tervévé lett. A mi evangélikus egyházunk azért tudja egész mun­kájával és imádságával segíteni a magyar országépítést, mert ke­resztyén hitének lényegéből folyó- an az építés, az alkotás, az élet megjavításának szelleme hatja át. Hitünk szerint -a Szovjetunió fejlő­dése nemcsak Magyarországon, de a .világ mbiden népe számára példa. Hz a példa lelkesíti mindazokat a népeket .és embereket, akik november 7-én iin- reDi érzések között igondolndk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom szüle­tésnapjára. Dr Vető Lajos plispSk hazaérkezett Nmctországbcl Szombaton reggel a prágai gyors­sal dr. Vető Lajos püspökünk vissza­érkezett németországi útjáról a fővá­rosba. Vető püspök Lipcsében és Berlinben is töltött néhány napot, ahol fontos egyházi személyekkel tárgyalt, többek között Meiser müncheni püspökkel, a Németországi Egyesült Evangélikus Lutheránus Tanács elnökével is, továb­bá Heilstern zürichi leikésszel, aki ná­lunk is megfordult a felszabadulás után. ■ Uram, Teremtöm, el ne hagyj, Hozzád kiáltok éjjel, nappal, Hajolj föléin szent irgalmaddal, Minden reménységem le vagy: Jusson -eléd ezer fohászom, •Vegyed füledbe imádságom. Bajjal, nyomorral harcolok, Érzem már tüzet a poko.nak, Életem sírba száll maholnap, Olyan letiem, mint a halott, Mint akit végkép leigáztak S a föld méhébe jól elástak. Itt fenn mindenki elfelejt, Elbuktam, szétfoszük a testem. Süket, néma gödörbe es'.eni, Hálálom sötétségbe ejt. Eltűntem, elvesztem, kimúltam, Két védő kezedből kihulltam. Rám nehezedik haragod: Hul ámok zúgnak el feleltem, — Távol van mind, akit szereltem. Tömlőébe zári rabod vagyok. A fényt kioltottad szememből. Messze vetettél élelemtől. Elvfikít a sok szenvedés; Uram, a nevedet kiállóm, ■ Mindkét karom feléd kitárom, Hogy jöjjön már az ébredés! — Vájjon a sírban fekvő árnyak, A holtak is csodádra várnak? Beszélnek-e a föld alatt Nagy hűségedről, kegyelmedről, A véghetetlen szereiéiről, Várják e még irgalmadat? Elvilágítanak-e csodáid A sírban borongó homályig? S én-mégis hozzád fordulok, Nélküled nincsen nyugovásom, Hozzád szád reggel a fohászon). Megváltásodért koldulok: Uram, a lelkem el ne ejtsed. Arcod előlem el ne fejtsedi Nyomorult vagyok, sorvadok, Kora ifjúságomtól fogva, Lelkem a mázsás sú'yt hordozz . Amit rám rótt a haragod. A baj összecsapott felettem. Még élek és már halott lettem. Ellen az ár, elmerülök, •Többről balról harsogva hull rám Ezer dühök, tajtékzó hullám, A fenékre lekerülök:" Npm ismerek többé barátot, Csak sötétséget, némaságot ; I , , * \ } "• t Oákay János zsoiíarfordifásai 86. ZSOLTÁR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom