Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-10-14 / 41. szám
XVI. ÉVFOLyAM, 41. SZÁM. Egyes szám ára: 1 forint 40 Mlér 1951 OKTOBER 14. t Az evangélikus zsinat előkészületei Lapunk hírt adott arról, hogy a bányai és a tiszai egyházkerület presbitériumai kérlék egyházunk törvényhozó zsinatának összehívását. Ezek a feliratok mar megeikez.er a zsinat elnökségéhez. Megindultak az előkészületi tárgyalások is a zsinat összehívására és előkészítésére vonatkozólag. Az egyházkerületi elnökségek már elrendelték, vagy a közeli napokban elrendelik, hogy a zsinati tagokat küldő testületek ejtsék meg a szavazásokat azokra a zsinati tagokra nézve, akikkel betöltik az 1948. óla megüresedett zsinati tagsági helyeket. Ez elsősorban az egyházmegyei kiküldöttekre vona'kozák, ükkel a gyülekezetek választanak meg. Megindult az egyházmegyei lelkészi munkaközösségben is a munka a esinat szellemi előkészítésére. A bányai egyházkerületben a legutóbbi püspöki körlevél szerint egy hónapon beiül m.naen iej-.usz, mauitakoiős. ség tárgyalja a zsinat tervét s a zsinat. új törvényeinek szellemi előkészítését, s az egyházi közvélemény kialakítását a zsinat kérdéseinek állandó .napirenden tartásával végzik. A budapesti egyházmegyei lelkészi munkaközösségének elnöke. Kemény Lajos esperes 1951. október 15-én reggel 9 órára a Deák-téri gyülekezeti leiembe összehívta a nagyouaapesti lelkészeket, aikik előtt Dczséry László püspök ismerteti a zsinat tervét, majd a lelkészek előhozzák első ja- vas.ataikat. A püspöki értekezlet . október 16 án foglalkozik először a zsinat kérdésével, s ugyancsak foglalkozik azzal ugyanezen a napon az egyetemes presbitérium is. A magyar evangélikus és református egyházak üzenete az angol lelkészek békeülésének Angliában a különböző protestáns egyházakhoz tartozó lelkészek, valamint római katolikus világi férfiak szervezetet alakítottak azzal a céllal, hojfr az egyházi békemunkát összefogják és tervszerűen megerősítsék. London egyik legnagyobb termében, tartották pieg az új békeszervezet alakuló gyűlését, amelyen L. J. Collin.s, a Szent Pál székesegyház kanonok ja elnökölt. Megnyitó beszédében kifejtette, hogy ai keresztyén egyházakat súlyos felelősség terheli, niert szá- j mukrai a béke önfeláldozó szolgálata j kétszeres kötelesség. Felekezeti különb- I ség nélkül egyesíteni kell tehát ; a különböző angol egyházak mindazon.'lelkipásztorait, akik teljes oda- j adással küzdeni készek a háborús veszedelem leküzdéséért és a tartós béke megteremtéséért. Az egyházaknak hathatósan érvényesíteni kell szavukat Anglia külpolitikájának megváltoztatása érdekében, hogy megteremtsék a világbéke megvalósításának alapjait. Stanley Evans, a Magyarországon is többször járt anglikán lelkipásztor kifejtette, hogy az egybegyűlt keresztyén lelkipásztorok között lehetnek különbségek hitvallásbeli, ideológiai, sőt politikai vonalon is. Egyesíti őket mégis keresztyén hitük és a felismert közös veszély tudata. Egy harmadik világháború olyan borzalmakat zúdítana az emberiségre, melyekhez képest a második világháború szörnyű barbársága is eltörpülne. És utána továbbra is megold hatatlanok maradnának mindazok a problémák, amelyek ma fennállnak. Vagy találkozni tudnak a keresztyén egyházak a harmadik világháború megakadályozására irányuló békemunkában, vagy pedig az elpusztulásban fognak egyesülni — mondotta. A kongresszus határozati javaslatot fogadott el, amelyben követeli, hogy az angol kormány tegyen komoly kezdeményező lépést a koreai mészárlás megszüntetésére, a fegyverszüneti | tárgyalások haladéktalan befejezésére, ! továbbá az öthatalmi tárgyalások mi- I előbbi megindítására. Fe'szólítja a határozat az összes keresztyén egyházak vezetőit, hogy hívják össze a keleti és nyugati egyházak kiküldötteit a béke megvédése érdekében szükséges gyakorlati lépések megbeszélésére. Ezután felolvasták a külföldi keresztyén egyházaknak a kongresz- szt'sboz küldött üzeneteit, köztük Nyikoláj moszkvai metropolita buzdító levelét. Felolvasták a magyar evangélikus és református egyházak közös üzenetet is, ■mely így hangzik: A magyar kereszlyénség nevében szeretettel köszöni Kik a «Keresztyénség és a Válság» békegyűlését, amelynek tagjait Jézus Krisztus evangéliuma szólította tettre. «Kegyelem néktek i és békesség!» Ezt a kegyelmet és ezt a békességet mi, keresztyének. Jézus Krisztus- ' nák a kereszten bemutatott esvszeri és tökéletes áldozatából nyertük. A mai válságos időkben mi arra taníttattunk, hogy ebben a- felelősségben hangosan és érthetően felemeljük szavunkat korunk legveszedelmesebb gonosz tanítása, a szükségesnek vagy elkerülhetetlennek hirdetett háború sátáni tévtana ellen. Az ellen a tanítás ellen, amely Isten teremtő «Legyen!» szavával szemben «Pnsztuljón!»-t, a «Sokasodjatok és szaporodjatok!» Igéjével szemben a «Vérezzetck és haljatok!» istentelen és embertelen szavát kiáltja. Az ellen az akarat ellen küzdünk a kegyelem és békesség konkrét földi békét is termő jóakaratával, amely már rég elhagyta a tanok és propagandák elvi területét, és mä már atombombákat és tömegpusztító -fegyvereket' gyártva, egy siralmaiban és kínjaiban fel sem mérhetően borzalmas harmadik, világháborúra szervezkedik. A mi népünk és a mi egyházunk itt Magyarországon mindent elkövet békés jelenünk megőrzése és reménységgel várt békés jövendőnk érdekében. Ürömmel látjuk, hogy a világ békéjéért egyházi részről Is kifejteit erőfeszítésben a magyar keresztyének nem állnak egyedül, örülünk, hogy az angol egyházi békeszervezet is határozott magatartást vesz föl a béke érdekében. Biztosítunk benneteket, Testvéreink arról, hogy nem szűnünk meg imádságainkban könyörögni az Űrhoz békeszolgálataitok áldásáért. »Természetesen, mi mindannyian a világ bármely pontján élünk is, mint egyházi emberek, az egyház módszerével és az egyház gyöze mes fegyvereivel: az Igével vívhatjuk meg legeredményesebben békeharcunkat. Mejt az Ige kétélű kardja mérhet döntő csapást azokra akik — fájdalom — éppen egyházi körökben, az egyház keuelteljes kifejezéseibe burkolózva, vallásos jelszavak felhasználásával merészkednek háborús hangulatot táplálva a harmadik világháború mielőbbi megindítását propagálni. Amikor a mi Űrünk Keresztelő Jánosnak tépelődő kérdésére válaszolt, azt mondotta: «... a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak és a szegényeknek az evangélium hir- dettetik.» Nem az tehát a mi Urunk akarata, hogy egy harmadik világháborúban vérbefulladjon a világ, a látók megvakuljanak, az épkéz- lábúak sánták legyenek, az egészséges emberek megpoklosodjanak, az épfülűek megsiketüljenek és az élők meghaljanak. Mi azt a Jézus Krisztust akarjuk békeszolgálatunkban követni, aki kenyeret ad az ötezer ember kezébe, s miközben Isten országáról szót nekik, ezt az országot teljes magatartásával kifejezésre juttatja. Nem abban ,van tehát európai, kultúránk és civilizációnk missziója hogy egyszerűbb műveltségű fokon átló embertársaink ép testén mutassuk be fejlett liaditudományunk kegvetlenségeit. Koreában és Vietnamban pedig éppen ez történik! És ez Krisztus meggyalázása, . mert milyen hitele lehet a Jézus Krisztus országáról való beszédnek olyan emberek között, akik a magukat krisztusinak nevező embertársaik többesztendős véres kegyetlenségeit végigszenvedték. Hirdessétek tehát, velünk együtt, Testvérek, hogy a háború nem Isten akarata és éppen ezért a háború elkerülhető. Hogy ugyanazon forrásból nem csörgedezhet édes és keserű és a háború kérdésében Krisztus egyháza csakis a világ számára áldisijeientő, éltető béke frontján állhat. Mikor ezt hirdetjük, az as Isten a példánk, aki mikor közte és e világ között a háború és béke kérdése merül fel, a legnagyobb áldozat árán: Egyszülött- jéiiek kcreszihaiálával a megbékélés pártjára állt. Éppen ezért kell ennek a keresztnek a valóságos és megbonthatatlan földi békét jelentenie ma U, a világ keresztyén egyházainak a milliók béke- nkaratáboz csatlakozó állásfoglalásban. Váljék valósággá mostani munkáitok eredményeiben Apostolunk szivünk imádságaival hozzátok küldött köszöntése: «Kegyelem nektek és békesség!» Budapest, 1951. szeptember 15-én. Készülj az Ige hallgatására (Szentliárorruság utáni 21. vasárnap.) János Evangéliuma 4:46—54. Híres bibliakutató tudósok állandóan vitatkoznak e felett, hogy kit, mii kell érteni a „királyi ember“ kifejezés a|att. Teljesen mindegy, hogy az Ige .királyi származású. (Heródes családjából való), vagy királyi jűvata't betöltő családapáról beszél-e. Lényeges, hogy aggódó, kétségbeesett apáról van szó, akinek a íia „halálán van*. Az apa nagy gazdagsága dacára is szegény ember volt, mert beteg' gyermeké: hiába vitte a legkiválóbb orvosokhoz, kiknek ígérhetett pénzt, vagyont, összeköttetést a me ggyógy.ifásért, nem tudtak rajta ' segíteni. Minden kísérletezés, odaadás hiábavalónak bizonyult. Sem a kelő nap, sem a nyugovó nap nem hozott enyhületet — sem a betegnek, sem az érte aggódónak. — Mint a féregrágott gyökerű fa, a beteg áüahdóan sorvadlabb lett. Az apa bármihez kezdett, bárkivel beszélt, könny gyűlt a szemében és remegő ajakkal beszélt gyermeke betegségéről és a maga fájdalmáról. Amikor elment Jézushoz, eszébe sem jutott a nagy távolság és a velejáró fáradság, vagy az ácsmester fia előtt' való megaláztatás, mert mindennél erősebb benne a vágy: „Jöjj, mielőtt a fiam meghalna!* Jézus eljárása tanulság főképpen azoknak, akik tudnának jót tenni, hogy ne faggatásokkal tegyék még kihierültebbé az emberi idegeket, hanem segítsenek úgy mint Jézus., Jézus nem megy el a beteghez, nem érdeklődik fajtája, nemzetiségé és egyéb körülményei félő» nem js ígéri, hogy meg fogja gyógyítani, hanem megcse- lekszi azt! „A te fiad él“ kifejezés hallatára hogy felfrissül a kapetnaumj főember, azonnal új emberré lesz, mert tudatában van, hogy nem csupán .lerázták“, hogy menjen el, hanem valóban is az ő fia meggyógyult és él! Az apa most már türelmes. A hűsz- mérföldes visszaútra nem siet, van ideje, üzleti, hivatali, személyi ügyeit kényelmesen elintézni. Nyugalma szinte közömbösséget mutat a hazulról nagy sietséggel érkezett szolgák híradásával szemben: a te fiad él. Ebbein- a csodatettben a testi gyógyítás melleit lelki értékek s ezek között a hit diadala jut kifejezésre. Mintha egy értékes képet néznénk, melyet hivatott művész néhány ecsetvonással alkotott meg. Nem részletez, nem dolgozza ki , apr<Xéko®an, tőlünk várja az átérzést- és alkotó gondolatába való beieílleszkedést. János evangéliuma rövid • történetben, néhány szóval juttatja kifejezésre . a gazdag tanítást: higyiünk mi is, hogy meggyógyuljunk és éljünk! . . . Szuchdvszky Gyula . .r Harc a békéért A magyar békeharcosok küldöttei a budapesti Sportcsarnokban ünnepelték a nemzelközi békenapot. Bé- kenagygyülést rendezett az Országos Béketanács is. Zászlók alatt vonultak fel a gyárak, az üzemek küldöttségei, a faiu népének képviselői, ar. ipari tanulók és diákok, -ott üllek a zsúfolásig megtelt nagycsarnokban fegyveres erőink tagjai, tudósok, művészek és a lelkészkedő papság képviselői. A nagygyűlés elnökségében helyet foglalt a Politikai Bizottság több tagja: Rónai Sándor, az Elnöki Tanács elnöke, Dobi István, a mi- nisztertanács elnöke. Darvas József közoktatásügyi miniszter és sokan mások, a protestáns egyházak részéről Bereczky Albert református püspök és Dczséry László evangélikus püspökök, jelen volt még Beresztóczy Miklós esztergomi rk. állal »nos hely- nök, valamint «z Országos Béketanács elnökségének több tagja, élükön Andies Erzsébettel, a Békevilágtanács tagjával. Ott volt Nicolaus Gnillcn kubai költő, m kubai Béke- tanács tagja is. Határtalan lelkesedés tette felejt- heletlenné a nagygyűlést. Amikor Darvas József megnyitó szavaiban a béke erőinek növekedéséről beszélt, percekig zúgott a taps és az ünneplés. Darvas József emlékeztet arra, hogy ezekben a napokban a béke- harc hatalmas győzelme bontakozott ki nálunk: a Második Békekölcsön sikere. A magyar nép megbonthatatlan egységben sorakozik fel a béketerv erősítősérp. j, Darn» József után Dobi István mondott beszédet, amelyben a többi között a következőket jelentette ki: _ —» A béke napját, ünnepeljük iha — ebből az alkalomból számba vesszük azokat az erőket, amelyek szerte a világon" síkra szállnak az emberiség békéjének .megmentéséért. Olyan nagy tábor felett tárthátunk seregszemlét, aminőt nem ismert eddig a történelem. V " ' , * » ' vt » A békét, m emberi társadalom,« legdrágább kincséi sohasem őrizte még iiyen óriási méretű, ilyen szervezett, ilyen bálor és minden áldozatra kész sereg. A béke tábora ma már legyőzhetett*». Dobi István ezután arról beszélt, hogy az imperialisták, élükön az amerikai monopoltökésekkel, egyre növelik háborús készülődéseik iramát. Ugyanakkor csatlósaikat is arr* kényszerítik, hogy saját, országaikban erejükön felül fokozzák a fegyverkezési hajszát. Dobi István beszédét így folytatta: Az ötéves tervünk teljesítése terén elért nagy győzelmek, a Második Békekölcsön jegyzésének nagy sikerei mind azt igazolják, hogy a nii hazánk erős bástya a béke frontján, hogy a mi dolgos, alkotó népünk minden áldozatra kész a béke védelmében. Mi innen, erről a nagygyűlésről üzenjük barátainknak, a béke híveinek a világ minden táján, hogy számíthatnak ránk, hogy őrt - álinnk a vártán. Mi bizonyosan tudjuk, hogy fgy együtt, összefogva van kilátásunk aa emberiség békéjének megvédelmezé- sére. Csak meg kell fogadnunk a bölcs Sztálin útmutatását, hogy a béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik megvédésének ügyét. és végig kitartanak mellette, így is teszünk. ígérjük népünk bölcs vezérének,' Rákosi Mátyásnak, hogy áz ő emlékezetes szavaival szólva: lankadatlanul, hűen, erőnket nem kímélve küzdünk tovább a béke frontján, s mindenütt ott leszünk, ahol a béke nagy ügyéért küzdeni és áldozni kell t— fejezte be . beszédét Dobi István. Dobi István felszólalása után Gazda Géza, az RM helyettes vezérigazgatója szólalt fel, majd Vámosi Fe- . rencné XIII. kerületi háziasszony és Somlny Arthur Kossuth-díjas színész és a hazai délszláv kisebbség képviselője beszéltek. A lelkes gyűlést Ni- rolaus Gallien felszólalása fejezte bo. Egy jelentés évforduló 1851, a szlovák evangélikusok teljes csalódásának esztendeje, — az abszolutista önkényura’om e fekete esztendeje új energiákat ébreszt, ugyanakkor a szlovák politika részvevőit a múlt realista ismeretére; felszámolására készteti. E szlovák politika szereplői pedig mind-mind: evangélikus papok, a hegeli filozófiának németországi egyetemeken nevelkedett kővetői, akik eddig a hegeli filozófia jobboldalán helyezkedtek el. Az abszolutizmus nem váltotta be a szlovák politika reménységeit, amelyek 1848—49-be'n keitek életre. A szlovák politikusok —Stur, Hodzsa. Húrban — végső célja a nemzeti területi önkormányzat megvalósítása volt. Az 1848 as magyar vezetés nem ' vállalhatta ezt a megoldást, hiszen a területileg egységes nemzeti állam megvalósítását vallotta programújának. A magyar politikára, mihelyt a nemesi-rendi viszonyokból kibontakozott, a francia forradalmi hagyományok halottak elemi erővel: ugyanekkor viszont a szlovák politikusok — lévén nagyrészt németországi egyetemek neveltjei — a németországi területi részállamiságot, szövetséges állami-önkormányzati rendszert vallották magukénak. Az osztrák politika kihasználta ezeket a felső ellentéteket. De az osztrák abszolútizmus a Szent Szövetség folytatója volt és a Szent Szövetség reakciójának utolsó sikere a magyar szabadságharc elfojtása volt. Nem válhattak valóra tehát a szlovák vezetők reményei: e szlovák vezetők Kollártól Sturig evangélikus paook voltak, tehát — minden politikai állásfoglaláson tűt — egy emberibb, szabadabb felfogás képviselői, mint az eltenreformációs osztrák abszolutizmus, amelynek diadala után első tette volt a protestáns iskolaügv és tanszabadság korlátok közé szorítása. Kollár . János életének tragédiája éppen az volt: a maga humsmisla- szláv eszményeinek teljes bukását kellett látnia, annak az osztrák iibszoluliuiM» uraló» alatt, amely ól felhasználta önző és népettene* céljaira. Ez a tragédia teljesedett be Stur Lajoson is, a szlovák nemzeti ügy és evangélikussúg legnagyobb szellemén. Éppen száz éve vált teljessé ez a fordulat. A folytonos emberi és nemzeti csalódások teljesen megtörték Stur lángoló szellemét. Élő halottként él 1856-ig. De 1851-ben még leírja nagy vízióját a jövendő békéjéről, a jövendő világról. A 19-ik század végén fedezte fel Szent Pótervárot t Lamasky orosz tudós — magyarok nagy barátja — ezt a kéziratot. Ezzel a kézirattal csúcsára érkeztünk egy hosszú, évszázados fejlődésnek a szlovák evangélikusok történetében. Ez a nagy kéziratos mű hatalma» fellebbezés az abszolutizmus .ellen a világ lelkiismeretéhez. Az író elfordul a- nyugattól és a fiatal népek energiáiban, tehetségeiben reménykedik. A humanizmus teljességét nem a polgári Nyugat valósítja meg, hanem ezek a fiatal, szabad nemzetek. Stur kéziratos müve a jövendő felé mutat. Az evangélikus pap-író a maga politikai szerepét új távlatokban látja — a legteljesebb népi demokráciát hirdeti, a népi energiák teljes felszabadítását, a gondolat és vallás szabadságát, amelyet a romlott nagypolgári társadalmak többé nem tudnak megvalósítani. Hiába maradt ismeretlen soká ez az írás. fordulópontot jelent — a magyarországi szlovák evangélikusok életében: teljes belső leszámolást blinden osztrák kapcsolattal, felismerését a történelem leküzdhetetlen népi erőinek. Az édesanya gondolatai ... «Ami jó vár: neki szánom, mind neki) Essenek csak rám az élet terhei.» — Anyamaíár künn az ágon dl hosszú ftíís éjszakákon S meleg fészkét kicsinyének enged!.t% _ TOMPA MIHÁLT
