Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-02-04 / 5. szám

r ■ a«nit ««iMi-Wg..ir.j.'w.'jw)nni­0 R s 2 ÁG O S E VANGÉLIKUS HETI LA P PT3Pr>-7'Wf*Tvr?wrf^ ‘THT-^ y J^^TJgPEFBWETi t t Az Idei konfirmáció elé Február első hetében az ország mind'en evangélikus gyülekezetében megkezdik a konfirmációt. Serdülő iíjaink és leányaink itt találkoznak először életközelségben és behatóan a lelkipásztorral. A gyülekezeti lelké­szek mini pásztorok gyűjtik maguk kt : é az egyház if júságát, hogy ko­moly, őszinte szóval a lelkipásztori beszélgetés leikével kérdezzék meg őket, ismerik-e az élő Istent és az Ö fiát. akit elküldött, a Jézus Krisz­tust, hogy vezetgessék őket a Biblia világában, hogy együtt imádkozza­nak velük s hogv együtt tartsák meg a készülődést arra a csodálatosan szép alkalomra, amelyben először térdelhetnek az Ür szent oltára köré, venni Krisztus szent testét és vérét az Ür szent vacsorájában. Már persze, ha megismerték bű­neiket, ha bánják azokat, ha szeret­nének kapni bűnbocsánatot s ha Krisztus nyájába akarnak tartozni. A konfirmáció lelkipásztori munka. A konfirmandus döntő kérdés elé kerül, hiszi-e, - amit a szülői házban vagy vallástanitús közben hallóit s akar-e a keresztyének táborába tar­tozni. A konfirmációs islentisztelet a gyermekeink válasza ezekre a kérdé­sekre. .1 konfirmáció ősi keresztgén szo­kás. Azóta szokás, amióta gyerme­keket keresztelünk, tehát már a II. század óta. Azért vált szükségessé, mért az evangéliumi keresztyénség öntudatos, és önkénles, személyes bilre épül A keresztyén élet két sark­pontja a keresztség és az úrvacsora. Az úrvacsora a keresztyén élet leg­bensőbb szentelve, a Krisztussal való közösség megvalósulása. Csák azoké lehet, akik Krisztusban miután meg­keresztelteitek, hisznek is. A konfirmáció tehát ősi idők óta arra szolgáit, hogy az első úrva­csorához való készülődés lelkipász­tori segítsége legyen. Protestáns eleink a reformáció óta mégesak el­mélyítették ezt a szokást és a pro­testantizmus szelleme szerint az ön­kéntes és öntudatos egyháztagság iskolájává tették. Ahol a konfirmációt helyesen vé­gezték és végzik, úgy a történelem­ben, mint napjainkban, ott a konfir­máció körül elképzelhetetlen az ön­kéntesség elleni bármilyen támadás. Ez nem a „kötelező“ dolgok közé Ezekkel a szavakkal a Biblia szól J hozzá egész nemzetünket foglalkoz- I tató nagy kérdésünkhöz, gyermekeink I oktatásának, nevelésének kérdéséhez. A mondat a Példabeszédek Könyvé­nek 6. része 23. verséből való. Ősi igazságot fejez ki, amit Isten Lelke megpecsételt, igazzá és örökérvényű­vé tett azzal, hogy a kinyilatkoztatás részévé tette. Egyetlen mondat a Bibliából s Istennek való hálával vall­juk, hogy ezt a mondatot jó protes­táns eleink megértették. A tanulás, a tudomány szeretete, az ismeret vilá­gossága utáni szomjúság mozgatta őseinket nagy kulturális feladatok megoldására, sőt ezen feladatok meg­látására. Isten előtti felelősségünk tudatában mondhatjuk, azok közöli voltunk, akik a tanulást népünk fiai közt igen komolyan vették, a tudomá­nyos megismerésben való előrehala­dásnak örültünk és a tanulás me! lett mindig láttuk a nevelő célt is. Embereket nevelni, fegyelmezett, ál­dozatkész, felvilágosult embereket a hazának. Ezt nemcsak intézményeink ben próbáltuk megvalósítani, hanem a családi otthonban is. És mivel ezt az otthonban is munkáltuk, azért megértettük az iskolát. A protestáns szülő szolidáris az iskolával. Úgy ve­zeti föl gyermekét a tanító elejibe, mint akihez bizalma van s mini akii támogatni is akar saját gyermeke ne­veléséber. Hogyne örülnénk annak, amikor a magyar dolgozó nép pártja a dolgozó emberek gyermekeiről, azok tanulásáról, szellemi fejlődéséről és emberséges neveléséről akar ko­molyan szólérteni velünk. Mert az a® országos igazgatói ér­tekezlet, amely előtt Darvas József kultuszminiszter és Révai József nép­művelési miniszter a pedagógiai mun­tartozik, hanem, a szükségesek közé. Már amiket mi hitünkből kifolyóan érzünk vagy tudunk szükségeseknek. Mint szükséges, s nyilvánvaló módon az „egv szükséges dolog“ miatt szük­séges, természetes is. Mi a konfirmációra azért hívjuk gyermekeinket, meri feltesszük, hogy keresztyén családokból érkeznek s jogosnak találjuk egyházunk részé­ről azt, ha felcseperedő gyermekein­ket megkérdezzük, akarják-e kö­vetni szüleik útját a gyülekezet felé. A szülőket ilyenkor arra szoktuk kérni, beszéljenek őszintén és ko­molyan gyermekeikkel, ne alkal­mazzák ők sc a lelki terror vagy kötelezés eszközeii, tudjanak ők is lelkipásztorok lenni és az édesapa, vagy édesanya komoly szavával Igyekezzenek gyermeküket az első úr­vacsoráig elvezetgetni. A gyülekezeteket ilyenkor arra szok­tuk kérni, imádkozzanak serdülő gyermekeinkért Érezzék át a szent feladatot, amivel gyermekeinket ez­zel ~ a kérdéssel kapcsolalban: ..akarsz-e keresztyén ember lenni“? — erre a válaszra szeretnék vezetni: .Igen. én a Krisztus népéhez akarok tartozni.“ Ezért a gyülekezeteink pünkösd másodnapjáig imádkozni fognak azért, hogy gyermekeinket a Szentlélek világosítsa fel, hívja egy­be, szentelje meg, vagyis ragadja meg a Krisztus-hitben, és együtt lesz min­den evangélikus gyülekezet pünkösd másodnapján, hogy feltegye a kér­dést mint gyülekezet a gyülekezet gyermekeinek: ,.akarsz-e a gyüleke­zet felnőtt tagjává lenni?“ A dolgokat ne tévesszük össze. A konfirmáció nem hitoktatás. A konfirmáció lelkipásztor! be­szélgetés egy olyan emberrel, aki számára elérkezett az idő, hogy döntsön, akar-e élni a legszentebb szentséggel, az úrvacsorával, akar-e ezen keresztül belépni a gyülekezet legbensőbb körébe, akar-e mint a többi felnőtt hívek, az egyház tag­jává lenni. Imádkozzunk azért, hogy a konfir­máció lelkipásztorokat tudjon sze­rezni gyermekeinknek, önkéntes, ön­tudatos tagokat az egyháznak, és boldogan szolgáló lelkeket Krisztus­nak. Dczséry László I kának országosan határozott célt tűztek, minket kétszeresen is érdekel. | Érdek: 1 minket mint a nemzet ré­szét, amely a kulturális hagyományai­hoz való hűségében az egész nemzet­nek jót kíván a gyermekek oktatása és nevelése terén, örömmel és biza tómmal üdvözöljük azokat a terveket, melyek az iskolai oktatás színvonalá­nak emelése, a jobb tanulási átlag­eredmény elérése érdekében szüksé­gessé váltak. Tanítsák hát a mi gyer­mekeinket minél buzgóbban és minél eredményesebben. „A tudomány vilá­gosság.“ És fegyelmezzék a mi gyer­mekeinket, a magyar haza leendő ál­lampolgárait az iskola minden jó eszközével. „Életnek útja a tanító feddése.“ De hozzájárulunk ennek az ankét­nek eredményeihez még egy vonat­kozásban. Azon leszünk, hogy a mi híveink hajlékai azon szülők hajié kaivá legyenek vagy maradjanak, akik „nem becsülik le a tanulást“ A mi szerepünk gyermekeink iskolai oktatásában és nevelésében valóban „nem lehet valami tétlen várakozás.“ „Minden szülő felelős az ifjúság ne. veléséért, hiszen saját gyermekének jövőjéről van itt szó: arról, hogy gyermeke sikerrel tudja-e majd meg­állni a helyét az iskola után azon a felelősségteljes poszton, ahova a dől gozóh bizalma állítja.“ És valljuk azt is, hogy az ifjúságért felelős minden felnőtt is, nemcsak a szülők. Darvas József és Révai József kri­tikát mondtak a társadalmi munkába túlságosan beletemetkező „mozgalmi diákok“ felett, akik, ha ezt a kérdést kormányunk meg nem ragadná, a lusta diákok és a hasznavehetetlen állampolgár új típusává nőnék ki ma­gukat Feltétlenül helyeseljük a-z el­vet, amit az értekezleten kimondot lak: „A diák mindenekelőtt tanuljon! — mert ezt várja tőié a dolgozó nép, ez a tanuló és a dolgozó ifjúság éle­tének, munkájának legfőbb törvénye.“ Helyeseljük ezt az eivet, de nem le­szünk azok között, akik most szeret nének „kapni ezen a segítségen“ olyan irányban, hogy most pedig a diákjaink, vagyis a gyermekeink „elefántcsonttoronyban“ ülve tanul­hassanak „elvonulva a világ zajától“. A közösségnek nevelünk, a magyar hazának s az életlel egészen szoros kapcsolatban élő ifjúságot kívánunk. Hisszük, hogy a magyar pedagógia a nevelést, tanítást és a közösségi élet renevelést jó összhangban tudja ki­alakítani. Mi protestánsok saját otthonainkból kívánjuk támogatni az iskola jó célkitűzéseit, mert hiszünk az igének, hogy „A tudomány viá- gosság és életnek útja a tanító-feddé­sek“. Ez üstén Ügéje „Maga mellé vévén a tizenkettőt monda nékik: Itné felmegyünk Jeru zsálembe és beteljesedik minden az embernek Fián, amit a próféták megírtak.“ • Lukács Evang. 18:3! „Krisztus szenvedéseit akkor is­merjük meg igazán, ha nemcsak ina gát a szenvedést nézzük, hanem meglátjuk szenvedésre való, szívbéli készségét is. Mert ha a szívét és ön­kéntes akaratát nem tudjuk benne meglátni, akkor Krisztus szenvedése sokkal inkább borzasztó, semmint megnyuglató látvány. Ha azonban Krisztus szenvedéseiben az ö szívéi és önkéntes készségét is meglátjuk, akkor valóságos vigaszlalást s iránta való bizalmat teremt bennünk. Szenvedésre való önkéntes vállal kózását mutatja meg Krisztus a mai evangéliumban is, mikor előre közli hogy fel akar menni Jeruzsálembe, magát megfeszíttétni Mintha csak azt mondaná. .Nézzetek a szívembe! Én mindezt kényszerítés nélkül, ön­ként és szívesen cselekszem, hogy mikor majd meglesz, meg ne rémül jetek az iszonyattól, mintha kény szerből, elhagyatva és csak az erő­szaknak engedve tenném ezeket.“ űk pedig ezekből semmit nem ér­tének és a beszéd előlük el vala rejtve.“ Ész, test és vér képtelen megérteni, vagy felfogni, hogy miéri kellett a Krisztusnak megfeszíttetnie. Hogy pedig Krisztus ezt saját akara tából szívesen vállalta, azt még ke- vésbbé érti meg. Bizony hatalmas és csodálatos dolog is az, hogy az ember Fia önként, jószántából ke resztre megy értünk, betölteni az írásokat. Titok ez és az is marad." Luther Külföldi hírek Eivind Berggrav. a norvég evangé­likus egyház érseke és Osló püspöke, 1951. január 1-én állásáról lemondott. Utóda Johannes Smemo lett, aki az­előtt az oslói theologián működött, mint tanár, 1946-ban Agder püspöke fett. A Brit és Külföldi Bibliatársulat 1950-ben rekorderedményt ért el a bibliaterjesztés terén. 3,239.400 bib­liát és bibliai részletet adtak el. 1949-ben csak 2.857.938-at és 1948- ban pedig csak 1,749.601-et. A Biblia- társulat azt jelenti, hogy az állandóan fokozódó megrendeléseknek alig tud eleget tenni, miután az előállítási költségek állandóan emelkednek. ö. P. D. Niemöller berlini tanácskozásai Niemöller püspök a napokban Ber­linben járt és tárgyalásokat folyta tott Otto Nuschkéoet, a német demo­kratikus kormány helyettes minisz­terelnökével. A találkozás egy ismert evangélikus vezető lakásán játszódott le. A megbeszélés során szóba került a két Németország egyesítésének gon­dolata is Niemöller az evangélikus sajtószolgálat előtt nyilatkozott erről a találkozásról és kijelentette, a keleti Németország vezetői lelkesen támo­gatták elképzelései megvalósításában, és különösen abban, hogy a német evangélikus egyház miben támogat­hatja Németország egyesítését belső német vonalon. „A iuÉiráy világosság“ és „életnek álja a tanílé-leddések“ Templomból A magvetőről szóló példázatban négyféle emberről van szó, de valamennyinek közös vonása, hogy hallották az igét. S azon dőlt el a sorsuk, hogy azután mii következett. Mi lesz azután, hogy az ige elhang­zott s mi lesz azokkal, akik hallgat­ták? Mi lesz akkor, amikor a templomajtók becsukódnak mögöt­ted, elhallgat az orgona és a harang, szó s kint elnyel az utcazaj és for­gatag. Mi történik akkor? Figyelj csak ide: elkezded a napot, talán jókedvűen és tele hálával és békességgel. S akkor egyszercsak va­lami apró bosszúság ér. Elkedvetle- nedel, s attól kezdve nem megy semmi. Akármibe fogsz, nem sikerül, úgy érzed, hogv mindenki ellened fordul, nem ért meg senki. Úgy vé­led. hogy az isten is elhagyott s meg­telsz keserűséggel. Mintha soha sem hallottad volna az igét: Or ül jelek az Ürban .. és: Szeressétek ellenségei­teket . és: Viggázzalok és imádkoz­zatok Egy gonosz kéz kitörölte eze­ket a szívedből s te elvesztetted a hi­tedet! Vagy végy egy másik esetet. Hitre jutottál, megízlelted Isten jóságát és szerctetét s most az első szeretet boldog napjait éled. Beleveted ma­gad a gyülekezeti életbe, serénykedsz és buzgólkodsz s mindenki szeret és példaként emleget. Azután egyszer­csak történik valami. Valami, ami magában véve jó és örvendetes: jobbra fordul a sorsod, emelkedsz és előrehaladsz — szerencséd van — mondják az emberek — vagy talán az életed nagy forduló jához értél: házasságra készülsz s egv nagy érzés tölti el a szívedet. S akkor hirtelen elhidegüisz Megfakul az ige, nem hí­vogat a templom, unalmas a gyüle­kezet. már csak szokásból imádkozol s Jézus Krisztus, aki Barátod és Urad volt, emlékké tesz s talán kelte- mietlen idegenné. Kísértéssé lett szá­modra Valami valaki s a kísértés bib­liai értelemben azt jelenti: tőr, ke­lepce csapila. ami mpgeit és elbuk­tat. rabul ejt. és fogva tart. Azután a* is megtörténhet, hogy rádszakadnak az élet gondjai. Talán csak azok az apró, mindennapi gondok, amik megőrlik a lelket, mint a szú és barázdákat vonnak a szemek köré és beárnyékolják a tekintetet. Vagy nem igv, apránként telik meg a po­harad keserűséggel, hanem egyszerre zúdul rád a csapás, a betegség, a szenvedés s a halál szorongaltatása. Koporsók mellé kell állanod s ma­gad is szinte a sír szélére kerülsz. S a csüggedés, a bánat, az aggodalom mindent eltemet és eltöröl, amit ed­dig Isten igéjéből a szívedbe fogad­tál. Pedig most kellene világítani az ilyen mondatoknak: Ne aggodalmas­kodjatok és: Néki gondja van reá­lok . . és: Én vagyok a feltámadás és az Életi De minden hiába, a te kerted minden virágát leégette a dér és a te életed fáján nincsen gyü­mölcs. És az is lehet, hogv mindez a kí­sértés és szorongattatás egymás után, vagy esetleg egyszerre rohan meg és úgv tör reád, mint az úton­álló. Csak egy bizonyos: nincsen em­ber aki egészen megmenekedheték tőlük s amig élsz, mindig leselked­nek reád. Úgy, hogy itt is felvethet­jük a kérdést,, amit tanítványai egy­szer kétségbeesve és reménytelenül ígv tettek fel Jézusnak: Uram. ki­csoda üdvözüllxet tehát? S akkor Jé­zus azt felelte: embereknél ez tehe­tetlenség, de Istennél minden lehet­séges. Igen, Istennél minden lehet­séges Még az is, az a csoda is, hogy én, a kísértetektől megejtett és gon­doktól meggvötrött ember jó és tiszta szívvel befogadjam az Isten beszédét és meg is tartsam, bele- fogózzam és reátegyem az életemet és ez az ,én bűnös életem kiviruljon, sőt gyümölcsöket is teremjen; a hit és a szeretet, a hála és a reménység, a szolgálat és a békesség áldott és édes gyümölcseit. Igen. ez lehetséges, hiszen én í* Jézus tanítvánga vagyok. Hiszen —• azzal kezdtük — nékünk és rólunk szól ez a példázat: az egyházról. Ne­künk szól hát Jézus ígérete: néklek adatott hogv az Isten országának -titkait értsétek. Nékünk adatott a Szentlélek ajándéka, hogv süket fü­leink megnyíljanak, vaksi szemeink lássanak s sz.fvünk feltáruljon Isten igéiének magvetése előtt. S' mindez azért lehetséges, mert aki ezt a példázatot elmondotta, az maga Istennek élő és testet öltött beszéde: Jézus Krisztus, ö az, aki úgv jött el hozzánk, hogy az életét engedelmesen belevetette ennek a főidnek a barázdáiba, bele a szenve­désbe. kísértésbe, a halálba és sírba, hogv diadalmas feltámadásával né­künk életet szerezem. Ő az. aki éret­tünk és helyettünk egészen engedel­mes volt s aki érettünk és helyet­tünk az élet gyümölcseit termette. Ezért, egyedül ezért nem hiábavaló ma Aem és sohasem Isten magve­tése. Groő Gyula NAPHIMNUSZ Mindenható, felséges és jóságos Űr. tiéd a dicséret, dicsőség és imádás. és minden áldás. minden egyedül téged illet, Főt ség. és nem méltó az ember, hogy nevedet kiejtse. Áldott légy. Uram, s minden alkotásod. legfőképpen urunk-bátyánk, a nap, aki a nappalt adja és aki ránk deríti a te világosságod. És szép <5 és sugárzó, nagy ragyogással ékes: a te képed, Fölséges. Áldjon. Uram, téged hold nőnénk és minden csillaga az égnek, Okét az égen alkotta kezed, fényesnek, drága szépnek! Áldjon. Uram. tégedet szél öcsénk, levegő, felhő, jó és rút idő. kik áltat élteted minden te alkotásod. Áldjon. Uram. tégedet viz húgunk, oly nagyon hasznos ő. oly drága, tiszta és alázatost Áldjon. Uram. tüzbátgánk; vele gyújtasz világot éjszakán. És szép 5 és erős, hatalmas és vidám. Áldjon, Uram. téged Földanya nőnénk, ki minket hord és enni ad, és mindennemű gyümölcsöt terem, füveket is színes virágokat. Áldjon, Uram, tégedet minden ember, ki szerelmedért másnak megbocsát és aki tűr gyötrelmet, nyavalyát. Boldogok, akik tűrnek békességgel, mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát. Áldjon, Uram, testvérünk, a testi halál, akitől élő ember el nem futhat. Akik halálos bűnben halnak meg, faj azoknak, és boldogok, kik magukat megadták te szent akaratodnak. A második halál nem fog fájni azoknak. Dicsérjétek az Urat, és áldiátok és mondjatok hálát neki és nagy alázatosan szolgáljátok. Assisi Ferene

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom