Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-09-23 / 38. szám
XVI. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM. Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1951. SZEPTEMBER 23, A bányai egyházkerület közgyűlése A bányai egyházkerület lelkészei, esperesei, presbitériuma, Gyámintézete és közgyűlése szeptember 12—14-e között háromnapos ülés-sorozatban folytatta tanácskozásait. Az első gyűlést a kerület esperesei tartották s ezen áttekinthették az egyházi munka legfontosabb ágait. Hosszú tanácskozást folytattak a most összehívandó zsinat előkészítésére vonatkozólag. A bányai egyházkerület leükészi munkaközössége több, mint 100 lelkész részvételével tartott igen jelentős értekezletet. A megnyitó istentiszteletet Fürst Ervin orosházi igazgató-lelkész tartotta, majd Dezséry László püspök tartott általános tájékoztatót a lelkészek számára az egyházkerületet érintő legfontosabb ügyekről. Ezek között beszámolt a Teológiai Akadémia Budapestre költözéséről amit az egyházkerület papsága nagy örömmel fogadott s vállalta, hogy a kerület elsők közt lesz a budapesti Teológia anyagi és erkölcsi támogatásában. A tájékoztató után Gyöngyösi Vilmos, orosházi lelkész tartott beszámolót az egyházmegyei lelkész! munkaközösségek életéről és nagyfontosságú javaslatokat tett a lelkészi munkaközösségek további mun- k'ájra nézve. A záróátjitatot Sikter András, 6oitvadkerti lelkész-esperes tartotta. Az egyházkerületi közgyűlést szeptember 14-én reggel fél kilenc órakor istentisztelet nyitotta meg. A prédikációt Várady Lajos, csepeli alesperes tartotta. Többek között a következőket mondotta: A hálaadás — mondotta — bizonyságtevés. Egyházunk ma 61 és itt él, 1951-ben és a magyar élet földjén, nem máskor és nem fnáshol. Ez nem úgy történt, „ hogy Isten valamiképpen „elszámította magát“, velünk való terveiben „tévedett“, hanem egyszerűen így akarta. Nem erőszakkal kötötte egyházunk életét a magyar népi demokráciához, hanem szerves részévé tette. Hálaadással kell vermünk Istennek. ezt az akaratát. Hálaadásunk bizonyságtevés Isten akarata mellett és a magyar nép munkája, törekvése, tervei mellett. Darvas József megnyitja az ülést . A közgyűlést Darvas József, egyház- kerületi felügyelő nyitotta meg. Darvas József megnyitó beszédében megállapította, hogy az eLmuli esztendő az egyházkerület életében a javuló munka és a stab'lizálődás esztendje volt. „A két év előtt még teljesein szétzilált, a tervszerű munkát már-már teljesen elfelejtő egyházkerület, amelynek belső életét feldúlták, az egyházi mezbén jelentkező, de valójában a politikai reakció által szított harcok, kezd egyeóges, áldozatos munkára vállalkozó közösség lenni — mondotta. Az egyházkerület életéből mindinkább kiszorultak azok az elemek, akik az Ige 6zavai mögött a régi világ felé való sóvárgásukat rejtegették, vagy nem is rejtegették s akik egyházi pozíciójukat és tekintélyüket a kialakuló, új magyar világ ©ILeni támadásra igyekeztek felhasználni. Tapasztaltam, hogy lelkészi karunk nagy részében megvan a jóakarat és a vágy, tervszerű, okos, életszerű munkával kijavítani az evangélikus egyház általános hibáit, következőleg az egyházkerületben megtalálható hibákat is; megvan a jóakarat és az elhatározott szándék támogatni, segíteni népünket abban aj hatalmas, valóban történelmi vállalkozásban, mellyel- új, szabad életét'építi.' Ezután üdvözölte a református egyház képviseletében megjelent Bereczky Albert és Riss Róland, konventi elnököket, majd a közgyűlésen megjelent tizenkét angol és francia, református és evangélikus lelkészt.- „Vendégeink —- mondotta — a magyar protestáns egyházak helyzetének megismerésére testvéri érdeklődéssel érkeztek Magyarországra s itt mint az egyházi és nemzetközi jóbaráiság hírnökeit köszöntjük őket. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a magyar protestáns egyházak lüktető és öntudatos szabad életét fogják itt megismerni és hazatérve beszámolhatnak hazájukban arról, hogy a mi protestáns egyházaink örömmel vállalva az egész magyar nép lelkesedését és .erőfeszítéseit, egységben dolgoznak egyházaik előmenetelén, a magyar nép virágzó és boldog délének kialakításán s az orszá^építésben; ami egy szörnyű pusztító háború után csodákat művelt a .mii földünkön.“ A kerületi felügyelő beszéde után Dezséry László püspök tette meg évi jelentését. Jelentésében, melynek részleteit később még ismertetjük, többek között a következőket mondta: „Hiszem, hogy nem sietem el azt a megállapításomat, hogy egyházunk most van azon a ponton, hogy fejét a múltból átfordítsa a jelenen keresztül a jövőbe. A felszabadulás utáni időben az egyház, mint tfizből kimentett üszők maradt Isten kezében ebben az országban, s ez a kimentett, drága kincse Istennek éveken keresztül hárította !e magáról a háború kormát és hamuját. A háborús újjáépítésnek ez után a néhány éve után kerülhetett sor arra, hogy ráfigyeljen saját magára, ráeszméljen saját lényegére és berendezkedjék az új világban, amely körülötte kialakult. Hamar kimutatta azonban Isten, hogy ez a tűzből való kimenteté- 6Ünk nem jelentette egyszerűen egyházunk igazságban való megújulását. Nem a szolgálatra és üdvösségre való megtisztulás az amit ezen a kifejezésen érthetünk, hanem csak egyszerűen a megmaradás. Megmaradtunk, de nem maradhattunk és nem maradhatunk meg olyannak, ahogyan megmaradtunk. Megmaradásunk ára a megújulásunk. Ez sok mindennek elvetését követeli, ami régi, tehát ami hozzánk nőtt, amit megszoktunk, amit begyakoroltunk. Es sok minden új vállalását jelenti; amit most kell kipróbálnunk. A megújulás nem megy sírás nélkül, az újjászületés is kínok közt történik. 1948. óta eltelt három esztendő, jórészt abban múlott, hogy néztük a múltat, bár már nemcsak sírással, hanem az új életet vágyó ember öntudatos, okuló leszámolásával. A fejünk azonban mindeddig a múlt felé fordult. Vizsgáltuk »t, leszámoltunk vele, vagy áthoztunk belőle értékeket, válogattunk benne, selejteztünk benne, takarítottunk, — s mindezt még be sem fejeztük igazán. Mindenesetre ennek az utóbbi három évnek ez volt a lényege; a múltúnkkal foglalkoztunk. Most kezdődik, s hiszem, hogy már elkezdődött az, amikor a jövő felé fordítjuk az érdeklődésünket. Kezdjük vizsgálni a jövő emberét, a jövő társadalmát, benne a jövő egyházát és jövő feladatait. . Hallottam egyszer, hogy valaki meglátogatott egy, a háborúban elronibolt várost. Kétszer járta yégig ennek a városnak fontos helyeit. Először egy olyan ember kíséretében és vezetésével, akit a mi világunk reakciósnak nevez. Ez az ember végigkísérte öt a romok közt s így mutogatta neki a városit: „Itt volt a gyönyörű színházunk, itt volt az egyetem, itt lakott a volt köztársasági elnök, itt volt a légvédelmi központ, itt volt egy gyár. Itt gyönyörű park volt azelőtt.“ Másnap egy új emberrei járta végig ugyanezt a várost. Ez az új ember, aki szocialista volt, így vezette a mi emberünket: „Itt épülnek az új munkáslakások, itt lesz az új egyetemünk, ez a mi új sportstadionunk; — nézze meg, most vetik a fiivet az új játszótéren a gyermekeink fába alá.“ A mi magyar evangélikus egyházuíik- ' ban hiszem, hogy mindig kevesebb az olyan vezető, aki így vezetgeti az evangélikusokat: „nézzétek meg, itt volt az egyháznak emeze, emitt pedig az egyháznak amaza“. És hiszem, hogy mindig több vezetője • van, aki azt mondja a mi népünknél;: „Lássátok meg, ezek az új munkáslakások, ezek az új iskolák, ez a mi új hazánk,» s tegyék hozzá; ez az Isten új útja a számunkra, íme itt van Istennek új ajándéka, íme ez a mi új feladatunk, íme ez a mi új becsületünk, ez a mi új templomunk. S főképp, aki ezt mondja: lássátok meg, ezek az új emberek, itt ma a mi új gyülekezetünk.“ Mindez pedig azért lehetséges, mert reménységben élő nép tagja vagyok s a reménység vallásának híve. Szakítottam és hiszem, hogy sokan szakítottak közülünk a reménytelenekkel, a pesszimistákkal, a tervtelenekkel és henyélőkkel és meggyőződésem, hogy a keresztyénség nem "lehet azoké, akik dekadens enerváéteágban tekintik a sorsukat. A dekadencia és az en er váltsa g, a belső ellentmondások és a kilátásta- taniság társadalma nem a szocialistáké, hanem a polgáriaké. Az egyházban pedig nem a hívőké, hanem a hitetleneké.“ A püspök ezekután ismertette az Állami Egyházügyi Hivatal , felállításáról szóló 1951. I. törvényt, a közgyűlés nevében üdvözölte. az Állatni Egyházügyi Hivatal elnökét: Kossá Istvánt, és a protestáns ügyekkel foglalkozó ügyosztály osztályvezetőjét: Veres Pált, s kifejezte az egyházkerület teljes bizalmát az Állami Egyházügyi Hivatal s annak vezetői felé. Nyilatkozott a püspök az új átani karigruák megálápításánaik ügyéről is és a lelkészi fizetések új állami folyósítását „egyházunk élet- és munkabiztonsága újabb bástyájáénak nevezte. Megemlékezett arról az erős protestáns együttműködésről, melyet az elmúlt munkaesztendőben oly áldástho- zóan lehetett tapasztalni az evangélikus és református egyház között. Megemlékezett a római katolikus egyházban múlt esztendőben történt egyházpolitikai fordulatról, a római katolikus egyháznak a Magyar Állammal történt megegyezéséről és arról, hogy immár a római katolikus püspökök is letettáK Alkotmányunkra az esküt. A kerületi közgyűlés Dezséry püspök javaslatára testvéri szeretettel üdvözölte Jahm Chabáda szlovák püspököt beiktatása alkalmából. A püspöki jelentés elvi része után a szakjelentések következtek, melyeknek sorában a lelkészi munkaközösségek munkájáról Gyöngyösi Vilmos, a vallás- tanításról dr. Gaudy László, a konfirmációról Benczúr László, a családi istentiszteletekről Grünvalszky Károly, a be lm i ss zi pról Gádor András, az evan- géüzációról Csepregi Béla, a sajtóról Korén Emil, a kerületi iratterjesztésről Csepregi Béla, a kerületi iskolabizottság működéséről Mekis Adám, a kerületi presbitérium működéséről Mekis Adám, a gimnáziumok működéséről Laki Tibor és Jab'.onovszky Piroska, a mátraszentistváni üdülőről Hernády Nándor lelkészek, illetve igazgatók tettek jelentést. Fontosabb közgyűlési határozatok Ismertetünk néhány határozatót, mely az egyházkerü'eti közgyűlés óriási munkaanyagából egyházunk szélesebb közvéleményét érdekelheti. Kimondotta a kerületi közgyűlés, hógy az egyházkerületben folytatják a családi istentiszteletek tartását, melyeknek az a célja, hogy híveink az „ismeretben növekedjenek“. Ez évben egyháztörténeti és biblia-történeti vonatkozású fahffo-prédikációkat tartanak az egyházkerületekben. .-Elhatározta a kerületi közgyűlés, négy kerületszerte tanulmányt folytatnak a bibliaórákra vonatkozóan, vizsgálva azt, hogy milyen természetű bib'iaórák válnak be legjobban, miiyen biblia tanul mányozási munkamódsze rek a legalkalmasabbak arra, hogy gyülekezeteink a biblia ismeretében elmélyedjenek. Ennék á „közvélemény-ku« tatásnak“ eredményeképpen szabják meg ez egyházikerületben a bib'.iaórák tartalmát és irányát. Az egyházkerületi közgyűlés elfogadta azt a .javaslatot, hogy a mátra- szentiistváni egyházi üdülő számára kerületi' offertóriumot tartsanak. A kerületi közgyűlésen ünnepélyes deklaráció történi arról, hogy a bányai egyházkerület Összes gyülekezetei felajánlották földjeiket 1951. szeptember 1-ig az államnak. A bejelentés a következőket tartalmazta: „Az egyházkerület egyházközségeinek és javadalmainak ez a földfelaján- íása kifejezésre juttatja azt a bizalmait, amit egyházunk népe a Magyar Nép- köztársasággal és kormányává; szemben érez, és amely azokra a tapasztalatokra támaszkodik, melyeket egyházunké® a M'agya- Állam kölcsönös égymásiránii jóakaratának eredményeiben napról-napra szerzett és szerez. A föld felajánlás kifejezi azt is, hogy egyházkerületünk gyülekezetei a magyar mezőgazdaság szocialista fejlődésének tervét elfogadták és elősegíteni kívánják. Egyházunk népe a földfel- ajánlásokkal megvallotta azt a hitét, hogy az egyháznak nem a'z ősök áldozatából, hanem a mai idők áldozatából kell élnie. Megvallotta azt a hitét is* hogy az egyház létalaipja nem földi vagyoniban, tőkében és földben van elhelyezve, hanem a hivő, dolgozó egyháztagok mindennapos munkájában, meggyőződésében és hitbeli áldozat- készségében.’ Megállapította a közgyűlés a gyülekezetek és az egyházmegyék új lélekszámút J&. Erre az új lélekszám- mégáliapitásra azért volt szükség, ■mert az egyházközség és egyházmegyék lélekszámaii tekintetében a fejsza: badujás óta nem végezték helyesbítést, holott a háborús cselekmények, néme- metek és szlovákok kitelepülése és egyéb elvándorlások következtében beállott új helyzetet még nem mérték fel. Ez az új lélekszám-megáiiapitás az egyházkerület , anyagi és, belmisz- 6ziói munkájának tervszerű kialakítását segíti elő. A bányai és tiszai egyházkerület presbitériuma kérte a törvényhozó zsinat összehívását A múlt hét nagy eseménye ez volt. A bányai és a tiszai egyházkerület presbitériumai párhuzamos ülésükön határozatot fogadtak el, mely szerint kérik a zsinat elnökségét, hogy hívja össze az evangélikus egyház törvény- . hozó zsinatát. A bányai egyházkerület presbitériuma a következő indokolással hozta meg határozatát: 1. Egyházunk széles közvéleménye kívánja a törvényhozó zsinat öszehívását. 2. Az 1934—37. évi zsinaton alkotott törvény sok pontja elavult s a mai egyházi életben nem alkalmazható. 3. Űj kívánalmak és szükségletek állanak az egyház előtt, melyekkel az előző zsinat nem számolhatott s melyeknek törvényes szabályozása egyházi közérdek. Az indokolás bővebb magyarázat nélkül magától is beszél. Dezséry László püspök, a bányai egyházkerület lel:<észeinek kerületi munkaközösségi gyűlésén jelentette be, a kerületi presbitériumnak ezt a határozatát § a lelkészi kar teljes- megértéssel és lelkesedéssel osztozott a presbitérium zsinatot kérő határozatában, Több felszólalás hangzott el, melyben azt kívánták, a lelkészek, hogy az egyházmegyei lelkészi munkaközösségek azonnal fogjanak hozzá ennek a zsinatnak előkészítéséhez, hogy annak döntései azt egyházi közvéleményre támaszkodjanak. A bányai egyházkerület lelkészei, de épúgy a tiszai egyházkerület, lelkészei is, buzgón fognak imádkozni ezért a zsinatért, „mely nyilvánvalóan történelmi jelentőségű munkát végez majd el“, amint azt Dezséry László püspök,. a bányai egyházkerület közgyűlésén kifejezte. Darvas József, a bánvai evangélikus egyházkerület felügyelője, a Jcerüíeti közgyűlést megnyitó beszédében szintén nyilatkozott a zsinatról s reményét fejezte ki, hogy ezen a zsinaton egyházunknak olyan törvényei készülnek el, melyek lehetővé teszik egyházi életünkben a „jó kormányzást, jó tervezést és jó végrehajtást“. Kérte az egyházkerületet, járjon elől ennek a zsinati munkának előkészítésében és végrehajtásában. A bányai egyházkerület közgyűlése kiegészítette zsinati tagjainak névsorát is. Az egyházkerület zsinati tagjai ezek szerint a következők: Rendes tagok, lelkészek: Scholz László, Grünvalszky Károly, rendes tagok, nem lelkészek: Mihályfi Ernő, dr. Fekete Zoltán, póttagok, lelkészek: Gádor András, Várady Lajos; póttagok, nem lelkészek: Dr. Nádor Jenő, Pavcsó Rudolf. A kerület részéről hivatalból tagok Dezséry László püspök, Darvas József egyházkerületi felügyelő. Az egyházkerületi közgyűlés elrendelte, hogy az egyházkerület iskoláiban és egyházmegyéiben egészítsék ki a zsinati tagságot, vagyis válasszák meg az új képviselőket azok helyett, akik 1948. decembere óta meghaltak, vagy zsinati tagságukról lemondottak. A tiszai egyházkerület fentiekhez hasonló intézkedéseket tett. Készüljetek az Ige hallgatására Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnap. Máté ev. 22:34—46. Bizonyára sokszor gyönyörködtél, velem együtt Isten két törvényének tökéletességében: szeresd Uradat és szeresd felebarátodat. Így senki más nem fogalmazta még meg a keresztyén ember életének törvényeit. De van-e valaki, aki így szereti Istent, teljes szívből, lélekből és elméből? Bizony nincsen! S van e valaki, aki úgy szereti minden felebarátját, mint sajátmagát? Bizony nincsen! Ezt a gyönyörű, tökéletes törvényt nem tudjuk megtartani. Gyenge a test, a szív, a lélek és az elme s ezért lehetetlen számunkra így szeretni. Isten törvénye nincs tekintettel arra, hogy mire vagyunk képesek, hanem egyszerűen előírja, mire vagyunk kötelesek. Hiába okoskodunk, mentege- tődzünk, — a törvényből ném enged a mi Urunk egy pontocskát sem. Ez a gyönyörű törvény olyan, mint az előre elkészített sírkő, rajta a nevünkkel . .. Isten azonban nem kőbálvány. A szeretet törvényét magára nézve is kötelezőnek vette, de nem kötelezésből, hanem atyai mivoltából eredően betöltőbe tökéletesen a keresztre, feszített Krisztusban. Jézus érdeme, hogy helyettünk betöltötte a szeretet törvényét. Nekünk tehát nem kell szeretni? Akkor kirabolnánk Isten szeretet. Nekünk hinnünk kell abban, hogy az Ö szeretete, bűnbocsátó kegyeimé, segítség a szeretetünkben. Hüben nem is tehetünk mást: szeretjük Istent és felebarátainkat. Hitünknek alapja az a hatalom, amelyet Isten Krisztusnak ad az ítéletben. Krisztus nem Dávid kiváló emberutódja, mint azt a farizeusok várták, hanem Dávidnak Ura, akinek Dávid is aláveti magát, aki közbenjáró Isten és az ember között s így üdvösséget- szerző. ö adja a kegyelem ajándékát, ö erősít meg ítéletének napjára a vele való közösségben. (I. Kor. 1:4—9.) Aki pedig megerősítését elfogadja, az önként, szíve, elméje, minden ereje által szereti az Urat és szereti felebarátját. A szerencsétlenség Isten-kísértés. A szeretet engedelmesség Istennek. Horvátit András
