Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-09-09 / 36. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET J ELŐ VÍZ Jób ártatlanságáról elmélkedik „Az Ö igazságának mérlegével mérjen meg engem és megismeri Isten az én ártatlanságomat.“ Jób 31, 6. »0 bárcsak volna valaki, aki meghallgatna engem!* (31, 35.), — panaszkodik Jób. S 5 oly bizonyos a maga dolgában, hogy az ártatlanságáról szóló gyónást Istennel is alá merné íratni. Olyannyira meg van győződve a maga angyali tisztaságáról, hogy úgy akar közeledni Istenhez, mint egy fejedelem. Ha az ember arra gondol, mit jelentett például Luthernek, hogy mint fiatal pap első alkalommal lépjen Isten, elé, aggódó és zakatoló szívvel kérdezve magától: .Hogyan lehet bátorságom ilyen Fönségest megszólítani, amikor mindenkinek meg kell rettenie, hacsak egy fejedelmet pillant is meg, vagy beszél velőik? — akkor az embernek Jób ezen szavai egyenesen Isten- káromlásnak tűnnek fel. Ezt mondja: ,0, bárcsak volna valaki, aki meghallgatna engem! ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen nékem és írjon könyvet ellenem az én vádlóm. Bizony én azt a vállamon hordanám és korona gyanánt a fejemre tenném. Lépteimnek számát megmondanám neki, mint egy fejedelem úgy járulnék hozzá,* (31, 35—37.) Ilyen vakmerőén Jób még 6oha nem beszélt, mint itt ebben az utolsó ma- gáníbeszédjében. Mégis hálásaknak kell lennünk, hogy ez megmaradt számunkra. Rámutat ugyanis, honnan ered, hogy Jób barátai annyira hiányolták rajta az alázatosságot. Az önmagára tekintés sok embernél a nyomorúságában végzetteljes pillanat Az eibágyadt szem nem tud ítélni, s merő ártatlanságról beszél. Félelmetes, mennyire tévútra csábítja ilyen időszakban az embert a maga tisztaságának tudata. Mint sugdossa az ellenállhatatlan szavakat a meglátogatott embernek, hogy nem érdemelte meg sorsát. S az ember elkeseredik Isten ellen, s félreismeri fenségét és nagyságát. Végül is összeszo- rulit öklök emelkednek fenyegetöleg az ég felé. Semmi sem sodor bennünket annyira az Istennel való perbe, mint a magunk ártatlanságában való hit, amikor testünk és lelkünk senyved. S ilyen hit hamarosan eluralkodik rajtunk, ha szükségben és fájdalomban. a magunk nyomorúságát szemléljük csupán. Isten azért adta nekünk a Keresztre- feszítettett, hogy ilyen időkben Reá irányítsuk a szemünket, öt nézzük s gondoljuk meg: ki 0 és miért szenved? Ez a pillantás nem a magunk ártatlanságáról cseveg nekünk, nem megtapasztalt igaztalanságró! és Isten szere- tetlenségéről. Itt megbízható mértéket kapunk az önmagunk megítéléséhez. Itt az ember oly kicsinnyé lesz, hogy végül is azt mondja: az a tény, hogy — ha hörgő testtel is, de — még élek: az Ö jósága, amit meg nem érdemeltem, Isten szabadon ajándékozó kezének ajándéka. Krisztus keresztje minket mindig bűnösnek ítél. De azt is mondja, hogy nem kell tönkremennünk a magunk, bűnén, mert Aki a keresztfán függ, Az hordozza és el is törli azokat. Ez nem elmélet és nem szőrszálhasogató okoskodás. A keresztre irányuló pillantás: élet és erő. Valóságot teremt, embereket, akik szenvedéseiket és az idői nyomorúságot hordozni és legyőzni tudják őáltala. Teremt erős, diadalmaskodó embereket. Hallgassuk meg egy olyan embernek a bizonyság- tételét, akinek volt Eyen tekintete. Pál írja a korinthusiakhoz ezeket a győzelmes szavakat: .Azért nem csüggedünk, sőt, ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazonáltal nap- ról-napra újul. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy őrök dicsőséget szerez nékünk, mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a • láthatók ideigvalók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.* (II. Kor. 4, 16—18.) Ehhez egy további bizonyság az, amikor C. F. Meyer ezeket a csodálatos szavakat mondatja Hűtlennek, aki halálos ágyán a pillantását a feszületre irányította: Minél tovább szemlélem, a teher Felére könnyül, szent tudat emel: Ketten szenvedjük egynek kínjait Tövist hordó Testvérem gyámolit... Róbert Brunner Eredményes Jakab 1:22—27. Az igehaligatás jelentőségéről nem szükséges külön beszélnünk., Mi, ekük az ige egyházának mondjuk magunkat, tudjuk jól, hogy ezen fordul az életünk. Elöljáróban két dolgot'- keli megemlítenünk: az egyik, hogy veszedelmesén kevesen hallgatnak igét a megkereszteltek közül, a másik, hogy még kevesebben hallgatják eredményesen. Hittanórákon a tanulók már a hét elején nem tudnak beszámolni a vasárnapi igéről. Felnőttek közül is 6okan panaszkodnak, hogy a reggeli igét estére teljesen elfelejtik. Vergődnek ebben a nyomorúságukban . Tehetetlenek véle szemben. Talán neked is hasonló tapasztalatod van. Figyeljük meg, mit mond erre vonatkozólag az ige: "| Azt mondja ,hogy az ige elfe'• lejtése mögött legtöbbször puszta kíváncsiság álj. Mint ahogyan sokan kíváncsiságból néznek a tükörbe, ugyanúgy az igét -s C6ak kíváncsiságból hallgatják. Érdekli őket, hogy mit mond az Ür. Valami tiszteletre méltó is van ebben az érdeklődésben.) De, aki így hallgat igét, az mindig el fogja felejteni. Különösen, ha az ige nem arról beszél, ami őt éppen akkor érdekli, amire feleletet akar kapni. Es milyen gyakori eset ez. Az ige megtartásához nem kíváncsiság kell, hanem olthatat- lon szomjúság. íüig-getlenül attól, hogy az ez ige az én ízlésemnek megfelel-e, vagy sem. A kíváncsiság az ész dolga, a vágy a szívé. Meglepő, hogy mégis • kiváncsi jgehallgató feledékeny. 2 Ebbe a csoportba tartoznak azok ■ is, akik csupán futólag hallgatnak igét, miként többen csak futólag néznek a tükörbe, egy pillanatra. Hiszen úgyis jól ismerik az arcukat. Ha nem esne a tükör a kezük ügyébe, akkor 6em történne semmi baj. Elmennek a templomajtóig nem is gondolva az igére, bent ugyan figyelemmel hallgatják, de a templomajtótól ugyanúgy mennek haza, mint ahogy jöttek. Persze, hogy elfelejtik. Ha valaki meg akarja tartani az igét, az igehaíigatásra fel is kell készülnie. . Alázatosan odaállni a „szikiazúzó pöröly* alá? Hadd törje össze az ige porrá a megkeményedett szívet, hogv újjá teremthesse. Az összetörő ige kétségtelenül felejthetetlen marad. 3 A feledékeny igehal! gat óra az is • jellemző, hogy az írott és hirdetett igét csupán emberi csinálm'ánynak hiszi. A legpompásabb emberi mű is feledésre van ítélve. „De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe.. .* egyszerű emberi szavaikban is megismeri a biKncseitő! feloldozó Urat, Jézust, aki egyedül szabadítja meg 5t igehallgatásf-! , én‘-jenek köteleitől a vérén szerzett bűnbocsánaia által és teszi örvendező, Istent hálásan dicsérő, az üdvösség reménységében élő új emberré. Lehet-e ezt egyáltalában elfelejteni? A Az ige feledékeny hallgatója nem zabolázza meg a nyelvét. Éppen ebben a levélben olvashatunk a nyelv bűneiről. (Jk. 3.) „Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes erntet, képes az egész testét is meigzabo- lázn-i... A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége.* Valóban mennyi hazugság, zúgolódás, átikozódás fér ki a szájon! Ezzel szemben az ige megtartója bizonyságot tesz éppen arról az igéről, ami megtartja őt. A feledékeny is megkísérli olykor az igaz igét hazudni, de mennyire mesterkélt valami az! Az ige megtartójánál pedig a legtermészetesebb megnyilatkozás. C A feledékeny igehallgató tétlen. Évtizedekig hallgathatja a szolgálatról szóló igéket, „de még csaik eszébe sem jut, hogy valamit is tegyen. Nem is látja szükségét. Ha külön felhívják rá a figyelmét, nem találja meg a szolgálatának helyét, idejét és módját. Az igo megtartója azonban annál inkább emésztődik mulasztásainak terhe alatt. Öt az igében személyesen megismert Krisztus szerelme szorongatja szolgálatra. Tudja nagyon jól, hogy kik és hol laknak azok az árvák és özvegyek és elveszettek, akiket meg kell látogatnia nyomorúságukban és mikor, mit, hogyan kell nékik mondania. És megteszi,- de nem ő, hanem a megtartott és még inkább megtartó ige rajta keresztül. Az Eyen ember boldog az 5 cselekedetében. Nem érdemszerző cselekedetekről, dicsekedés-ről van szó. Hanem arról, hogy minden gyalázata ellenére szerszám az Ür kezében. Éppen a szolgálata bizonyíték arra, hogy Jézus valóban megbocsátotta vére árán minden bűnét. Hiszen az Ür csiak azokat küldi szolgálatra, ekiket elhívott és megtisztított. Ez a boldogság mindennel felér. A feledékeny igehallgatónak viszont sejtelme sincs arról, hogy mit jelent boldognak lenni. Most újra istentisztelet előtt vagy. Vigyázz Testvérem! mert valóban a boldogságod, örökéleted, üdvösséged fordul meg az igehallgatásodon. ________ Bártfai Lajos LU THER Könyvesbolt Budapest VIH„ üllői ét 24. Tel.: 1 S 0 — 5 9 7. Orgonák, harmóníumok készítése. Javítása eladás, vétel. csere. Villamos WvéberendezéseJr szállítása PITTI.ER SÁNDOR ORGONAÉPÍTrt MESTER Budapest, XIV., Miakelel-utea K. Keresztyén élet — reggel... A reggel kísérő jelenségei szinte mindenütt mások. De különösképpen másként, más körülmények között ébred a városi és a falusi keresztyén. Most a városiról írok. Már reggel is nehéz keresztyennek lenni. Pedig a költők úgy írnak a reggelről, mint valami észtveszejtően csendes, hangulatos, békés időszakról. Valóban ilyen lehet a reggel, ott, ahol nincsenek emberek. De képzeljük csak él egy család megmozdulását. Bárki is kel fel legelőször, már zajt ver. Reggel minden zörej, ajtónyikorgás, kézből kiesett cipő, vízcsobogás sokkal erősebben hangzik, mint máskor. Az alvó, vagy félig alvó családtagok tudatába valami belényilaliik, ami bizony mindig is riasztó érzéssel jár, valami alattomos idegesítéssel. „Nem lehet tovább aludni* — ez a bizonyosság akkor, amikor pedig olyan jól esnék még legalább öt vagy tíz percet szunyókálni. ZAJLIK AZ ÉLET egyszerre megáUíthatartlanül. Szülők és gyermekek kászálódnak, mosakodnak, öltözködnek, valamit keresnek, reggelit készítenek, csomagolnak, utolsó utasításokat adnak, takarítanak, s mindez otyaa rohanásban történik, amelyben minden percnek jelentősége van, nem maradhat kihasználatlanul. Közben persze az utcáról autó tülkölés, kocsinyikorgás, villamosok riadt Ahogy az Élet elindul... Az az alma, mely Newton kertjében teesett, 6 a nagy tudóst a nehézkedés törvényének felfedezésére vezette, továbbá Newton Diamond nevű kutyája, amely egyszer a tintát rádöntöíte a kiváló férfiú számításaira és ezzel hónapok munkáját tette tönkre (amire Newton nyugodtan^ csak annyit mondott: Szegény kutyácska, mit tudod te, hogy mit művelté!). Az az anyag, amelyből az étet kiindul, átlátszó, alaktalan _ kocsonya- nemű. Olyan, mint a tojás fehérje. Ezt az anyagot protoplazmának nevezik. Mármost ez érdekes az, hogy nincs az az ügyes természetbúvár, aki a legalaposabb mikroszkóppal történő megfigyelés után ia meg tudná különböztetni egymástól a növények, állatok vagy emberek protoplazmacsíráját vagy petéjét. Az alma, vagy pálmafa, a kutya vagy elefánt és ember mind ugyanazon jellegű és szerkezetileg egységes anyagból, egyforma sejtmagból kezdik életűiket. Mi a magyarázata mégis annak, hogy az egyik protoplazmából Newton Diamond nevű kutyája lesz, e egy hozzá hasonló másikból pedig maga Newton? A harmadikból pedig afena- ía? Valami titkos tényező hatol be a protoplazmába. A szem nem láthatja, a tudomány meg nein határozhatja. Ugyanazt az anyagot használja fel és mégis egészen étérő eredményeket hoz. Ezt a titkos tényezőt a Biblia „fazekasának mondja. „Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy nincs-é a fazekasnak hatalma az anyagon, hogy Ugyanazon gyúradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon? Rám, 9, 20:21. Ez a titkos erő, ez a „fazekas” azonban nem vaktában dolgozik, hanem törvény szerint. Tudományos törvény ez, amit Darwin így nevez:. a típus egységének törvénye. „A típus egysége alatt értjük — mondja Darwin 1— eiz ugyanazon osztályhoz tartozó egyedek alkatainak azt az egyformaságát, mely teljesen független azok életmódjától” (Origin of Species 166. I.), E törvény szerint mindem e világon levő élőlény szükségkép a maga képére és hasonlatosságára hozza létre sarjait, A Madár Élet hatalmába veszi a madár-csírát és abból madarat hoz létre. A Hüllő Élet hatalmába vesz egy más csirát és annak alkatrészeit hüllővé alakítja. Van azonban olyan élet is>, melyről a tudomány még keveset tud. S ez ugyanazon törvényeknek hódol: a Krisztus Élet. A Krisztus Élet hatalmába veszi a hívő keresztyént, s azt saját képére formálja. A protoplazma, az anyag, ahová Krisztusnak be kell lépnie, a Te ó-embered. A Te lelked. Az út, ahogyan Krisztus beléphet a te telkedbe — a Biblia olvasása. Ha Öt befogadod, a, fejlődés megindul. A típussal való megegyezés nagy törvénye működésibe lép. Istentől születsz. Üj ember leszel. Mint „ma született csecsemő” kezded, aki tiszta és hamisíthatatlan tejen (a Biblia további olvasásán) „növekszik” és „gyarapszik”. I. Pét. 2. 2. Mígten eljutsz az Isten Fiához való hitnek az 0 felöltö- zésének teljességére, érett férfiúságra, amikor egészen „kiábrázoiódik benned Krisztus”. Eí. 4, 13—16. Így teszel Krisztus-típusú ember. Isten, mint fazekas, téged is formál, gyúr minden nap. Beléd szeretné ottani a Krisztu6-fé!e életet. A maga részéről megtesz mindent. Te mit teszel meg ezért?, csengetyűzése keveredik a szomszéd rádiójának hangjával, kiáltásokkal, néha veszekedéssel... Mi lesz a csendes órával, vagy még inkább a csendes percekkel? Hogyan lehet ebbe a riadt kapkodásba beleilleszteni azt, amire a keresztyénnek szüksége van, az imádságot és az ige olvasását? Mit tehet tenni a világ fejedelmének kavaTgató akarata ellen? Hogyan tehet ezt a telki versenyt megnyerni, jól tudván azt, hogy minden reggelnek, minden é indulásnak olyan nagy» jelentősége van az egész nap békéjének, munkájának, közösségi életének szempontjából? Bizonyára nagyon áldott dolog lenne erről a kérdésről többekkel beszélgetni, akik bizonyságot fennének őszintén a minden reggel vívott harcokról, kudarcokról, sikertelenségekről és diadalokról. Tágabb is terme a felelet, mint, amit ez az írás szűkszavúan nyújthat... Kétségtelennek látszik, hogy A REGGELI IMÁDKOZÁSNAK jut az első döntés! Ez az áttörés alkalma, azé a telki rohamé, amellyel elindulunk a mindennapi étet felé. Sokan ezt az ágyban végzik el, amikor még valamelyes csend . uralkodik a szobában, és mások szívében. A hálaadás és könyörgés percei ezek, valóban legtöbbször csak petcek, de 6okat érő percek! Hálaadás a megtartásért és kegyelemért, amelynek részesei voltunk az elmúlt éiíszakán. Könyörgés erőért a beköszöntött napra: Isten adjon a szivünkbe szeretetet és békességet, jóakaratot és segíiőszándékot, hárítsa el a “kísértés veszedelmét vagy tartson meg benne, hogy el ne essünk ... Kö- nyörgünk a család tagjaiért, a gyülekezetért, az arra a napra eső igehirdetésekért s az ige áldásáért! Egy családfő számára nincs meghatóbb és örvendetesefeb látvány, mint amikor a reggel feltörő fényességében szétnéz családja tagjain és mindegyikről látja, miként készül az egy napi életre, a feleség és gyermek összekulcsoit kézzel... Ennek az imádságnak az ereje _ pofli“ pásan bontakozik ki a következő percekben, amikor a mozgás és tend lügt, a beszédhang és a készülődés^ minden zaja ömienek össze. A belülről áradó derű tinómmá teszi az intézkedéseket^ utasításokat, a figyelést és engedémes- kedésf, s mintha lelki gépezet mozgatna mindent és mindenkit, olyan egyszerűvé válik az, ami máskor pilJ lanatok alatt kászálódik össze, lesz hangzavarrá és óvódássá. Az ilyen előkészülés A REGGELI IGEOLVASAS bevezetése is. A család minden tagja ugyanazt a célt tartja szem előtt 6 a többieket is hozzásegíti ahhoz, hogy kezükbe vegyék a bibliát. Az igében megszólal a hatalmas, a parancsoló, figyelmeztető, bűnbánatot és szolgálatot követelő kérő Ür, a vigasztaló és simogató Atya. Éppen az imádság teszi lehetővé azt, hogy ne kapkodjunk bele az. igébe, keresve benne a nekünk jó- kenyér-falatokat, hanem rendszeresen vegyük magunkhoz azt, amit ő ad szándéka szerint. Teljes figyelemmel legyünk az ige tartalma iránt, hadd tőr jön 'az elő napközben, éppen okkor, amikor nagy szükségünk van reá. Csak így tehetséges, hogy visszatekinthessünk este mindarra, amit tapasztaltunk, amiben mulasztottunk, vagy aminek részesei lettünk áldásaiban... Ez az írás nem törvény és nem előírás! Bizonyára vannak másdk, akik másként vezették be életük rendjét, vannak, akik először az ige után nyúlnak,- vannak családok, amelyek együtt telepednek le az aszta! köré. De a lényeg mindenütt egy és ugyanaz: sok-sok napot elvesztettünk, 6ok-sok napunk eredménytelen tett, 6ok-sok napunk bukásokkal tarkított .szégyermyel itefi,- mert nem azzal kezdődött, amivel keltett volna, imádsággal és igével, vagyis Istennel való közösséggel! Várady Lajos Szombat esti közös imádkozásunk Szeptember 8. A megdorgált boldog ember. Jób 5:17—26. Isten a boldogságot az övéi számára mindig és mindenütt kínálja. Akkor éa ott is, ahol ők azt nem is várják. Ezért hangzik, furcsán a fülnek ez az egyébként jó' ismert ige, hogy boldog ember az, akit Isten megdorgál. Mennyire más a ml fogalmunk a boldog emberről. Vájjon megtaláltuk-e már a boldogságot az Isten dorgálásában? Tudtuk-e boldognak akkor magunkat? Egyszer talán? Vagy egyszer sem? Nem voltunk ott mi Is a Mindenható büntetését megutálok között? Alapos leckéket kaptunk és kapunk arról, hogy a bűnt előbb vagy utóbb, d* követi a büntetés. Eimulaszthatotian a büntetés az Isten részéről és ékerüi!he- tetten az ember -számára. Kiemelkedés? ... Csak egy: a Jézusnak a vére! Tetszik Istennek imádságunkat, tusakodásunkat, bűn vallásunkat felhasználni a hitünk növelésére, do a megsebzett és összezúzott szivet csak a Jézus érdeméért kötözi be és gyógyítja meg. Egyedül a Jézus vére „tud végetvetni* a büntetésnek. Persze csak annak a számára, aki ezt az egyetlen drága tehetőséget igényli. Ne tegyünk hát boldogtalanok a dorgálások közepette, mert ezeken keresztül nevel Isten minket szerinte való boldog emberré. így -teszi számunkra drágává és szükségessé a Jézus vére által ingyen nyert bűníbocsánatot. Valjuk meg: hogy boldogtalannak tudtuk magunkat a büntetések Idején. Adjunk hálát azért: hogy a gyógyulás lehetősége még mindig fennáll — a mi számunka is. Kérjük a Mindenhatót: tegye számunkra „mindennapi kenyérré“ a bűneink bocsánatát. Sarlós József BIBLIA-OLVASÓ (Szentháromság utáni 16. hét.) Szeptember 9. Vasárnap. Ma!.-1:2., Ján. 16:27., Róm. 8:18—23., IV. Mózes 14:10—25. Jézus küldetését csak akkor tudjuk megérteni, ha Istent szeretjük. Mlózo» népe hálátlannak bizonyult Isten nagy szeretőiére, s ezért, nem mehetett be az ígéret földjére. Szeptember 10. Hétfő. Zsolt. 66:18., I. Tim. 2:8., Róm. 5:1—5., IV. Mózes 21:1—9. A hamis úton járó ember nem talál Istennél meghallgatást, csak tiszta kezeket tehet Isten felé emelni. Hit által van, békességünk Istennél. A kigyó által megmardosott nép közül a bűntudatra jutottak meggyógyultak. Szeptember 11. Kedd. V. Mózes 32:4., Jakab 1:17., Zsid. 12:4—11., V. Mózes 34:1—12. Isten hűséges és tökéletes változást nem ismer, az embert sokszor mega fényűi, azt is, akit szeret. A fenyítést mindig fájó szívvel vesszük tudó“ másul, amikor azonban az igazságnak békességes gyümölcsével fizet,; boldogoknak érezzük magunkat. Szeptember 12. Szerda. Zsolt. 91:11., Csel. 12:7., Jak. 5:7— 1T„ Zsolt. 90:1—17. Akik Istenben bíznak nem kell félniök. Hiába való Herodes haragja Péter apostol ellen, kezeiről a tömlőében önmaguktói lebulianak a bilincsek. Irgalmas éa könyörületes az Isten és kiengesztel minden szenvedést. Szeptember 13. Csütörtök. Zsolt. 10:17., I. Ján. 3:21—22.,Ezs. 49:13—21., Zsid. 1:1—4. Miképpen az anya nem feledkezik meg gyermekéről, éppen úgy Isten ia teljesíti az alázatosszívűek minden könyörgését. Szeptember 14. Péntek. Neh. 9:27., Máté 6:13., Ezs. 54:7—10, Zsid. 2:10—18. A szenvedések sokszor eltávolítják az Istenhez vezető útról az embert. A kísértésnek sóik formája van. Ébernek és erősnek -kell lenni velük szemben, hogy Isten békességének szövetsége állandóan megmaradt)ásson közöttünk. Szeptember 15. Szombat. Zsolt. 24:9—10., Ján. 18-36., Jel. 2:8—11., Zsolt. 75:5—8. Ajtók, kapuk emelkednek fel, hogy a dicsőség királya által mehessen, aki a hívőket megtartja, ö az igazi bíró, aki mindeneknek javát akarja. .. ......____________Szuchovszky Gyula
