Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-08-05 / 31. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 1 I ÉLŐ VÍZ Kik mehetnek be az Isten országába ? „Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazs'ágtok nem több az írástu­dók és farizeusok igazságánál, sem­miképpen sem mehettek be a meny- nyeknek országába.” (Ml 5:20.) Az Or Jézus az írástudók hitetlen tu­dásának és a 'farizeusok üres vallásos­ságának az igazságát megítéli. Ehelyett egy harmadik igazságról szól: ,,a ti Igazságtok’’ — mondja a tanítványok­nak. S szükséges, hogy ez valami más, több legyen, mint az előbbiek, melyek csak a kárhozatra elegendők. Vájjon, milyen is lehet a tanítványok igazsága? Jézus egyetlenegy parancsolatban mutatja ezt meg nekünk. Igen gyakori eset, hogy amiikor valakinek üdvössége, lelki békessége felől érdeklődünk, a válasz így kezdődik: „Én? Nem ölök, nem lopok stb." „Ha már jót nem tudok tenni valakinek, rosszat nem teszek.” Sőt, azt lehet' mondani, hogy szinte egészen általánosan ilyesforma válaszo­kat kapunk. Már ez a körülmény ma­gában is feltűnő: miért van az, hogy ez ilyen elterjedt válasz lett? Erre a Sátán tanítja ily nagy egyértelműség­gel az embereket. Ezt onnan tudhat­juk, hogy ez a megnyilatkozás homlok- egyenest ellenkezik a Szentírással. Hisz Jézus is ép ennek az ellenkezőjét hozza fel csupán azért, hogy kimutassa: kár- hozatraméltó bűnösök vagyunk. A Sá­tán pedig ép ezzel akarja áldozatait megnyugtatni. A Szentírásból és az életből könnyen láthatjuk, hogy pl. a hitetlen írástudás és az üres vallásosság, az írástudók és a farizeusok igazsága gyilkos írás-tudás és gyilkos kegyesség. Mikor az em­ber a Sátán közvetítésével Isten- és Krisztus-hit nélkül szerzi és hasznosítja „tudását” az mindig halált szerez. I. Móz. 3:1—5 szerint hiába hazudta az ősellenség, hogy ez a tudás, amit tőle kap óz ember, azt eredményezi, hogy „olyanok lesztek, mint az Isten” — az eredmény ez lett: „por vagy te és ismét porrá leszesz”. Hiába. akarja isteníteni saját magát az ember — halálhörgésbe fullad ez az igyekezet. Sőt, a Biblia kö­vetkező fejezetében már azt olvassuk, a megátkozott emberi ikon a következő lépés az első test vérgy iIkoseá g s egy­úttal az első háború... Azóta neheze­dik átokként az emberiségre ez a gyil­kos tudás; amelyik pl. minden felfede­zésnél elsősorban azt a kérdést teszi fel: mi a hadászati jelentősége, hogyan le­het az új találmánnyal gyilkolni egy­mást? Nem is szólva arról, hogy az­után ez az Istentől elfordult élet az örök halált és kárhozatot eredményezi végül is. Megdöbbentően leleplezi Jézus a Sátánt, amikor ezt mondja róla: „Az emberölő volt kezdettől fogva és nem állott meg az igazságban, mert nin­csen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól: mert hazug és hazugság anyja.” (Jn. 8:44.) Így csal meg a hamis „tudás”, amelyre talán Te is oly biztosan véled építeni boldog­ságodat ... — És a farizeusok igaz­sága gyilkos kegyesség. Több okból is. Először is azért, mert miközben kép­mutató, kegyeskedő, vallásosikodó kül­szín alatt megtéretlen, Istentől elfordult szívvel csalod embertársaidat, csak gondolod, hogy megcsalhatod Istent is. 5 tudja: „ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőiem, úgy hogy irán­tam való télelmök betanított emberi pa­rancsolat lön,” (És. 29:13.) Ugyanakkor pedig az így megcsalt lelkeket félreve­zeted: Ügy látszik, az ember a maga erejéből is képes betölteni Isten törvé­nyét — s így kárhozatukra magmarad­nak ebben a hamis vélekedésben. Az­után mennyiben vannak, kik a te kép­mutató kegyességed láttán nem is akarnak megtérni, akik a látszat mögé tekintenek és Istennek neve miattatok káromoltatik a pogámyok között”. (R. 2:24.) Az így meg nem térő meghal vétke miatt, de gyilkosa a farizeus. — Vagy még egy: az ÜR Mt. 5:21—22-ben így magyarázza az 5. parancsolatot: „mindaz, aki haragszik az ő atyja fiá­ra ok nélkül, méltó az ítéletre”. * Isten élő igéjébeni oly figyelemreméltó ez a két szó! Bárhogyan is íródott meg, de felhívja a figyelmünket arra, hogy min­den haragunk ok nélküli Isten előtt. Pl. Jézus, ószövetségi jövendölés alapján mondja önmagáról: ,,Ok nélkül gyűlöl­tök engem.” (Jn. 15:25.) Pedig a temp­lomból kiűzőit kufárok, az ostorozott farizeusok méltán haragudhattak reá, — gondolnák. Emberileg igen, de ha­ragjuk nem állott meg Isten előtt! Hisz Jézus ép üdvösségüket munkálta, az ö haragja szent harag volt. A bűnös em­ber mindig találna haragjára okot, ma­gyarázatot! Ezért mondja Pál: „Am ha­ragudjatok, de ne vétkezzetek.” (Ef. 4: 26.) „Ember haragja Isten igazságát nem munkálja.” (Jk. 1:20.) É6 még sok idevágó igét sorolhatnék fel! És meny­nyi haragod volt életedben! Ne á’.iasd magad azzal: igen, de azután megbé­kéltem, hisz pillanat alatt Is lehet ölni. És most már nem térhetsz ki Isién igéje elől ezzel: „Hát igen, legyet, ősinkét stb. igen, de embert nem öltem.” „Aki gyű­löli atyjafiát, mind em bérgyilkos az — és egy embérgyilkosnak sincs örök élete.” (I. Jn. 3:15.) Szeretetlen, gyűlölködő ember: ép az a mondás szól leginkább ellened, amely- lyel menteni véled magad — „nem ölök stb.”! S ha a te igazságod, a te ment­séged nem több ennél — semmiképpen sem mehetsz be Isten országába! Hát akkor „kicsoda üdvözölhet?” Van ember, aki ezek szerint nem lenne gyil­kos?! Nincs! Ugyanakkor pedig még több Igazságodnak kellene lennie. Hát nincs megoldás? De van! De csak egyetlenegy! Jer. 33:16-ban így mondja az ige: „Az ÜR a mi igazságunk.” Egy rajtad kívülálló, idegen igazsággal me­hetsz be. Ha meglátod a magad elve­szett, menthetetlen vojtát s elfogadod, hogy az ÜR Jézus ártatlansága, igaz­sága a tiéd lehet a hittel fogadott bűn- bocsáneitban. Így vagy magadban el- kárhozott, s Krisztusiban üdvözölt. Ez a hit által való megígazulás. Higyj így és üdvözölsz! így volt igaz Noé és meg­menekült a vízözőniői. így légy „igaz” és megmenekülsz a tűzőzöntöl”, (II. Pét. 3:3—7.), a kárhozattól. Győri János Igaz beszéd és elfogadásra méltó „Szeretet-közösség“ Abban a híres kristálypalotában, (óriási, üvegből való épület) London­ban, amely ipari és művészeti kiál­lításokra, de népünnepélyek alkal­mával hatalmas néplömegek befoga­dására is szolgál, abban kellet t egy- szeír, a híres prédikátornak, C. H. Spurgeonnak az evangéliumot hir­detnie. Spurgeon elfogadta a meghí­vást, de előzetesen elment oda, hogy meggyőződjék arról, vájjon a hatal­mas helyiség bírja-e a hangját. Ott, az emelvényen állva, hatalmas han­gon kiáltotta az I. Tim. 1:15. versét, az üres üvegpalotában: „Igaz beszéd ez és teljes elfoga­dásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy megtartsa a bűnösöket.“ Mihelyt ezeket a szavaikat kiáltotta, meggyőződött arról, hogy minden na- gyobb megeTŐltetiés nélkül az egész helyiségben érthetővé tudja tenni ma­gát. Még egyszer elmondta ezeket az igéket, halkabban, aztán hazament. Már körülbelül félszázad múlhatott fel ezen eset óta, amikor Spurgeon fivérét, aki szintén London prédi­kátora volt, egy iparoshoz hívták, aki halálos ágyán feküdt. „Kész arra, hogy Istennel találkoz­zék?“ kérdezte az iparost. „Hála Is­tennek, igen,“ felelt a haldokló teljes bizalommal és a következőt be­szélte el: „Foglalkozásomnál fogva bádogos vagyok. Sóik évvel ezelőtt a kristály- palota kupoláján dolgoztam, és sem­mire nem gondoltam, csak a mun­kámra. Egész életemben soha Istenre nem gondoltam, nem törődtem vele, nem is hittem benne, s'ha van egy­általán, akkor meg Ő nem törődik velem. Ekkor azonban hangot hallot­tam, mintha az égből jönne: „Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött a vi­lágra, hogy megtartsa a bűnösöket.» „Azonnal abbahagytam munkámat és akkor mégegyszer hallottam ugyan­azokat a szavakat. Isten, akire én nem gondoltam, úgy eltalált engem ezekkel a szavakkal mint egy kala­pácsütés, mely kemény szívemet ösz- szetöríe. Isten itt hozzám beszélt, és felajánlotta az üdvösséget Krisztus­ban, az ö Fiában. Nem volt kivezető utam, vettem az üdvösséget és engem, mint bűnöst megtartott, megmentett és én azóta Őt szolgálom.“ HIí által Annak okáért, ha feltámadta­tok a Krisztussal, az odafel- valókat keressétek, ahol Krisz­tus van az Istennek jobbján Ütvén; Az odafctvatókkal tö­rődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok és a ti élte­tek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Kol. 3:1—3. Azt, hogy valaki Krisztussal fel­támadjon és az odafelvalókkal tö­rődjék, meg kell előznie a halálnak. Az támadhat föl, aki meghalt. Világos, hogy amikor Pál apostol a Kolossé-belieknek írt, akkor nem arra a halálra gondolt, amire általá­nos értelemben gondolni szoktak. — A temetőben fekvő halottaknak sen­ki sem szokott levelet írni. — Az óember halálára gondolt. Óember? Ki az tulajdonképpen? Az a bűnös Énünk, melyet mind­nyájan örököltünk és amelyik mind­untalan felemeli a fejét és uralkod­ni akar egész életünkön, gondolat, érzés- és cselekedetvilágunkon. Ez az Én, egy-egy adott pillanatban mindenkiben másként tör fel. Je­lentkezik, mint érzékenység, hiúság, nagyravágyás, szeretetlenség. És így sorolhatnánk tovább. Jól ismerős ez mindnyájunk előtt. Bizonyára sok bajod volt vele saját magadnak is és már nem egyszer keserítette meg az életedet. Ellene sokan folytainak hiábavaló harcot. Bele is fáradtak már néhá- nyan. Olyan is akad bőven, aki már azt mondja: «Nincs semmi értelme. Olyan maradok, mint amilyen vol­tam. Nem szabadulhatok. Tekintse­nek hát az emberek olyannak, mint amilyen vagyok. Nem tehetek egye­bet!» Mindezek ellenére azonblan Itt hangzik az üzenet: meghaltok. Óem­beretek szerint. Hogyan? Az én óemberem meg­halt? Hiszen naponként tapasztalom, hogy él. Ha Isten igéje és a mi tapasztala­tunk között ellentmondás van, ki­nek van akkor igaza? Isten igéje té­vedne? És mi mégis megláthajuk, hogy a mi megtapasztalásunk összhangba ke­rülhet Isién igéjével. Van egy út. Egyetlen egy, de egé­szen biztos üt. Ezt az utat ügy hív­ják, hogy: hit által. így tehetjük ma­gunkévá Istennek ezt az igazságát is. Ha elhisszük magunkravonatko- zólag is Isten igéjének azt a kijelen­tését, hogy: meghaltatok, akkor meg is tapasztaljuk majd, hogy mit jelent halottnak lenni. Sokan szeretnék ezt először meg­tapasztalni, azután hinni. Megfordít­va Testvér! Előbb hidd el és akkor meg’ is tapasztalod. Menj be most a te belső kamrád­ba és mondd el bátran a te Urad­nak: nem érthetem, fel sem fogha­tom, hogy miként halt meg az én óemberem, de hittel elfogadom, mert a Te igéd mondja nékem. És azt is köszönöm Néked, hogy az én óem­berem nem uralkodik többé rajtam. Ha megtetted a hitnek ezt az első lépését, akkor követi azt a hitben való élet és a hitben való járás. Hit­ből hitbe! Kegyelemből. Lesz néked is győzedelmes életed, mint amilyen Józsefnek is volt az egyiptomi fáraó feleségével szemben, csak ragadd meg hit által, ha a Szentlélek mond­ja néked is: meghaltál. Modersohn után G. Gy. TIÉD VAGYOK... (A Cantare Domino 11, sz. éneke.) Irta: Edmond Scherer Tiéd vagyok, dicsőség szent neved­nek, Ó, Megváltóm, neked hálát adok. Tiéd vagyok, imádlak és szeretlek, Tiéd vagyok, tiéd vagyok. Kétség ösvényén várt reám az örök tél, Halál s világ szívemben űrt hagyott, Mikor útamra ragyogva jöttél, Tiéd vagyok, tiéd vagyok. Könyvedből senki már ki nem v. törölhet, S hűséged által megmaradhatok; Tekinteted eleveníthet s ölhet; Tiéd vagyok, tiéd vagyok. E földön, hol irgalmad élni enged, Megmentöm, Istenem, tiéd vagyok, S az égben fenn, ahová hív kegyelmed, Mindig tiéd, tiéd vagyok! Franoiáből fordította: Bodrog Miklós Rezső Oberbauer A. utóda femplomberendezés- és kegytárgy- kereskedés, Budapest, V„ Váci-utca 15. LUTHER Könyvesboti Budapest VIII., üllől-út 24. Tel.; 1 3 0 — 5 í 7. Nagy őröm átlapozni az egyházme­gyei közgyűlések jegyzőkönyveit. Az egyházmegye egyházszervezetünkben az az egység, amelyik még aránylag kevésszámú gyülekezetét ölel fel és így a gyülekezetek képének részietekben való áttekintésére is lehetőség van. A pesti alsó egyházmegye tizenkét gyü­lekezetének élete elevenedik meg Sík- ter András soltvadkerti esperes évi je­lentésében. Az esperes törekvése egyházmegyé­jének vezetésében az, hogy a gyüleke­zeteket szeretet-közösségben vonja össze. Ha e szeretet-közösség hiányát gyakran nélkülözi is az egyházmegye, mégis már maga a felismerése is buz- dítólag hat a gyülekezetekre, hogy az Ür leikének erejével megteremtsék. „Gyülekezet megújulásának egyetlen útja — írja Sikter esperes —- Krisztus meghamisitatlan evangéliumának hirde­tése. Engedjük, hogy Isten igéje szól­jon rajtunk keresztül az egész gyüleke­zethez. A gyülekezet kívül álló tagjai­hoz is. Ne a múlt Krisztusáról, hanem a ma is élő Krisztusról tegyünk bizony­ságot. Arról a Krisztusról, aki ma is ól és ma is szól hozzánk, aki Leikével szüntelenül munkálkodik." „Szolgálatunk nyomán alakuljanak hitben és szereted ben élő közösségek, melyek az egész gyülekezetét áthattják mint kovász a tésztát.” Ebbein az egyházmegyében nagy súlyt helyeznek a presbiterekkel való foglalkozásra és az egyház vezetőinek nevelésére. A májusban megtartót pres­biteri konferencián több mint kétszázan vettek részt. Az egyházmegye fejlőd dését mutatja a csengődi templom épí­tésének megkezdése és a kisapostagi leányegyház szerveződése, önálló se­gédlelkésszel való ellátása. Zökkenőt okozott a kántorok lemondása, de mindenütt új erők álltaik munkába, akiik a.'kántorképző intézetekből kerültek ki. Örömmel számol be a jelentés az Isten­tiszteletek látogatóinak és Ürvacsorá- zók számának növekedéséről. Nagy ér­deklődést mutatnak az egyházmegye hívei a különböző konferenciák iránt, amelyen tömegesen vesznek részt. Elénk munka folyik az ifjúság kö­zött és a Biblia-órákon. A jelentésből kitűnik, hogy az egyházmegye egész területén a nagy egyházközségek éppen úgy, mint a tanyák nagykiterjedésű szórványaikén a lelkipásztorok a híve­ket is felkereső hűséges munkát foly­tatnak. Megjelent az Újszövetségi görög-magyar szótár Hófehér papíron, szép kiállí­tásban, félvászon kötésben. Ára 75.— forint. A protestáns világ Bari Károlpak, a világhírű svájci teológusnak 65. születésnapját ünnepli Kapható könyvel: Evangélium és törvény-. 2.20 Ft Istenismeret és istentisz­telet ........................... 10-— Ft Ki s dogmatika ................ 12.50 Ft Me grendelhető S Református Konvent Sajtóosztályánál, XIV., Abonyi-ntca 21, Csekkszámlaszám: 40526. Szombat esti közös imádkozásunk — Augusztus 4. — Egy a néppel. Dániel 9, 15—18. Dániel közbenjáró imádsága bűnvallással kezdődik. „Vétkfeztünik, gono­szul cselekedtünk..Többes számban beszél! De nem ezért, mert ezzel taka­rózni akar és a személyes felelősséget magától elhárítani, hanem ezért vallja a bűnt többes számban, mert egynek tudja magát népével még a bűnben is. Dániel nem emelkedik népe fölé, mint valami „szent”, hanem vállalja vele a „bűnközösséget" i». Nemde sokszor kivonod magad ez alól a közösség alól?! Min­denkit bűnösnek, széles úton járónak tartasz, csak éppen magadat nem. Isten kollektív bünvaltást is vár, amikor előtte térdelsz. Személyes életében bűnben vesztegelő ember, nemcsak Önmagának, hanem az egész népnek gyalázatjárá van. Bűne kibet másokra is. Az én sok és undok bűnöm miatt él a másik a gyalázatban. £3 a másiknak a gyalázata az én bűnöm­nek a „gyümölcse”. Tudod-e magadat (gy látni, amikor Előtte térdelsz? Igen» „a mi bűneinkért és a mi atyáink hamisságáért gyalázatára van Jeruzsálem és a te néped mindeneknek mi körültünk.” (16. v.) Ebből a bűnös, mások és magam gyalázatára vaól áfopotbiS, csak Isten sza­badíthat ki. A bűnvalló ember nem tekinthet csak a maga nyomorúságára, hanem meg kell látnia Isién ingyen kegyelmét te. „A te nagy Irgalmasságodba bízva..." (18. v.) — mondja Dánielé. Ez az irgalom a Jézus Krisztusban öltözött testbe.- Benne van megújulás egyénnek és népnek egyaránt. Nemcsak a bűnben, hanent a kegyelemben te egyek tehetünk népünkkel. VALLJUK meg, hogy sokszor csak a körülöttünk levőket látjuk bűnö­söknek és elfelejtjük, hogy egyén] bűneinkkel az egész népnek gyaíá- zatjára vagyunk. ADJUNK HALAT, hogy ilyen bűnösen Is Istenhez mehetünk, aki Krisz­tusban megkönyörül és megtisztítt bennünket. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy ne a bűn gócpontjai legyünk népűnk életében, hanem Jézus Krisztusban járva áldás lehessünk egyházunk és magyar; népünk számára. Hegyháti János BIBLIA-OLVASÓ (Szentháromság utáni ti. hét.) Augusztus 5. Vasárnap, Jób 1:21., Luk. 7:13., Dániel 9:3—«, 14—18., I. Móz. 45:25—46:7. Amikor sötét felhők tornyosulnak felettünk, bánatunkban, nyomorúságunk-* ban — úgy érezzük — minden elhagyott, láthatatlanul, de valóságosan ott áll mellettünk Az, akinek nevét áldotta Jób, aki 0 naini özvegy édes­anyának azt mondotta: Ne sírj! Akihez Dániel tudott könyörögni, aki­ben bízva hagyta el Jákob háza népé ve? együtt az őshazát és indult Egyiptomba. Augusztus 8. Hétfő. Zsolt 142:8., Csel. 7:55—56., Dániel 12:2—4., Róm 12:T—2. Istent magasztalja a zsoltárfró; a keresztyénség első vértanúja haláltusá­jában is Isten dicsőségéről beszél; az igazságra vezetők — Dániel könyv« szerint — ragyognak, miként a csillagok; Pál apostol arra kér, hogy vizs­gáljuk meg magunkat és csak azt kövessük, ami Istennek jó és kedve«. Augusztus 7. Kedd. Zsolt. 147:5., Zsid. 2:8., I. Péter 5:5/b—11., Róm. 12:3—8. Isten tudásának nincsen határa, emberi ésszel hatalmát sem tudjuk fete fogni, éppen ezért engedelmességgel, alázatossággal közeledjünk őhozzá, szolgálatunkét pedig, bármilyen munkakörbe is alHteit, vidámsággal é* odaadással végezzük. „ Augusztus 8. Szerda. Péld. 2:8., Csel. 18:10., Ézs. 57:15—19., Róm. T2:9—21. Isten a hűséget megáldja, Pál apostolt te bátorítja: „senki sem támad reád, hogy néked ártson”. Ezsaiás szerint telén a megtörteket megeleve­níti és nem perel velük örökké, hanem békességet ad a messze és közel valóknak. Augusztus 9. Csütörtök. Zsolt. 63:4., Lukács 10:42., Jób. 42:1—10., Róm. 13:1—7. Isten kegyelme a legnagyobb érték az ember számára, Mária is ezt válassza inkább, mint a földi élet gondjait; Jób fiainak gazdagságának ete vesztésében, szörnyű betegségében is bízik a kegyelemben és részesül újból ez áldásban. Pál apostol figyelmeztet a felső hatalmasságoknak való engedeknességr«. Augusztus 10. Péntek. II. MÓz. 32:34., Jel. 3:6., Ef. 2:1—10., Róm. 13:8-10: A bálványozókat Isten megbünteti. A Krisztust-követők tudják, hogy vét­keink miatt meg voltunk, de őáltala íelíámasztaftunk éspedig arra, hogy beJ töltsük a törvényt: éljünk a szeretetnek! Augusztus !1. Szombat. Jób. 9:2—8., Lukács 16:15/b„ II. Sámuel 16:5—14., Róm. 13:11—14. Isten Irányítja a földet és az eget, más mértékkel mér, mint az emberi Dávid ennek tudatában tűri el a szidalmazást és átkozódást. így jutunk világosságra a sötétségből. Szuchovszky Gyula.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom