Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-01-28 / 4. szám
MB ■Twtew" wmmirwtmw.'Uh EGYES SZÁMÁRAI FORINT mi »■- .im «I M—BMBBBä 3J—MJMMi BolyánszLjr Jánost Isién harmadik szent Prédikátor könyve 9:12. „Ami tennivalót talál a kezed, tedd meg teljes erőddell“ Isten három szent vízcseppet adott a teremtéskor. Testvéreim az Úrban: Erivel az égnek, mely eső és harmat képében esik le, egyet a főidnek, mely forrásokban ömlik ki s egyet a homlokodra, ez a verejték. A verejtéket az emberi munka szimbólumának tekintve meg kell állapítanunk, hogy mélységes igazságot fejez, ki ez a mondás: az életfenntartás nélkülözhetetlen velejárója mind a három. A munka is. Nem hiába kezdődik a Szentírás szerint is munkával az élet: a teremtés munkájával. Nem hiába rendelte Isten munkára az embert, bűneset előtt és bűneset után. Világosan írva áll már I. Móz. 2:15-ben: Vévé az Ür Isten az embert és helyhezteté őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt. Nem azt mondotta: Ti, emberek és népek, uralkodjatok egymáson, zsákmányol játok ki egymást, hanem: a földet hajtsátok birodalmatok alá, uralkodjatok annak ásvány-, növény- és állatvilágán, hogy a termelés javai, a művelődés értékei minél több ember életszínvonala! emelhessék és a társadalmi jólétet minél hatékonyabban mozdíthassák elő. Nem egymás ellen öldöklő fi tyverekkel vívott harcok a feladatotok, hanem a munka építő, bé- b 's fegyvereinek forgatása és dia- ik'.’ok kikiizdése a természet világa felett. Mert a háború ételet romboló, a munka életet építő hatalom. Ennek köszönhetünk mindent. Civilizált életünk jó rendjét, kénveimét, a művelődés kincseit és értékeit, ezt a könvvet, amely előttünk van, a templomot, amelyben vagyunk, a rádió csodáját, amely szavunkat közvetíti, azt, hogv asztalunkon van bőségesen kenyér, hogy van ruhánk, otthonunk, házunk, ahol védve vagyunk az időjárás viszontagságai ellen, hogy vannak szerszámaink. amelyekkel könnyebben és eredményesebben tudjuk végezni a magunk munkáját is. Mindebben sok ezeréves emberi erőfeszítés van összesűrítve, benne van a messzi múltnak, a közelmúltnak és a jelennek minden munkája. Ami tennivalót talál a kezed, igyekezel megtenni teljes erőddel! Ha így cselekszel, akkor vagy ember, akkor felelsz meg ■ magasabb rendeltetésednek. Isten mindenkinek kijelölte, a földön a maga helyét, hivatását, kiosztotta kinek-kinek a tá- lentomokat. hogy azokat használja, forgassa, kamatoztassa a maga és embertársai javára, a közjóiét előmozdítására. S aki nem dolgozik, Istennek a munkába rejtett sok áldásától megfosztja magát. Képzeljük el, mi lenne az emberi nemből munka nélkül. Ha nem kellene küzdenie a természet erőivel, ha nem kellene a föld javaiért fáradoznia, nem kellene keresnie, kutatnia, ha nem kellene a gondo’at útját járnia, akkor az ember elveszítené testi-lelki rúgőkony- ságát, képességei elsorvadnának, szellemi halottá vállnék és az a faj, amit embernek nevezünk, nem élne tovább. Valóban nagy áldás a munka, az erkölcsi tökéletesedésnek egyik leghatékonyabb eszköze, valósággal Olyan, mint az imádság. Elvonja lelkünket a rossztól, megóv az elrozsdásodástól. Milyen igaz a régi mondás: Laborare est orarel A munka imádság! És Luther hozzátelte: Kétszeresen imádkozik, aki buzgón dolgozik. Óth, boldog az, aki munkáját megtalálta. Isten már is megáldotta azt. Van munkája, életcélja Megtalálta s követni fogja! így ember az ember! De a munka nemcsak azt tartja tőlünk távol, ami ártalmas, hanem örömet is szerez: mint a nap sugaraival a tájat, létünket bearanyozza. Hiszen öröm látni, hogv kezünk munkája, vagy elménk munkája nyomán miként alakul ki a dolgok, az esz mék egv-egv új formája, ami még nem volt. Nézzük például a famunkás asztalost. Szerszámaival felfegyverkezve uralkodik a műhelyében a kemény tölgyön csakúgy, mint a sima fenyőfán. Miként a Csipkeró- zsikát felébresztő mesebeli királyfinak a lüskebozót mögé. neki is a fa mögé kell hatolnia, hogy az abban elraktározott. szunnyadó formákat életre hívja. Fölemelő dolog ott állni a műhelyben, kezében szerszámokkal, fűrészelve, reszelve, szelve, vésve, keskenyítve, enyvezve és préselve, gyalulva, csapolva, fúrva-faragva a szép szilárd anyagot, hmely lázong és nyakat hajt, az aranyos-barna diófát, amely szinte remeg a kézben . .. Biztos kéz, látó ujjak öröme, amelyek közül kilebben a munka révén az elképzelt alkotás. A szellem diadala ez, a földi erőknek parancsoló fába, vasba, kőbe nemes képzeletének akaratát Sugalló, véső szellemé! Oh, van-e nemesebb öröm, mint a munkának öröme, amikor az ember így tudatára jut erejének, mint valami tükörben meglátja, felfedezi képességeit, amikor kevesebb selcjt- tel többet áitit elő, amikor rájön arra, hogyan tud valamit gyorsabban és takarékosabban megcsinálni. Minden rendű-rangú és szakmáié munkástcslvérem, minden dolgozója széles e világnak, tiéd ez az öröm, ha ami tennivalót talál a kezed, megteszed teljes erőddel! Csak két esetben nem járhat örömmel a munka. Két eset lehet, amikor a tevékenység és alkotás örömét lerontja a keserűség. Az egyik az, ha kizsákmányoltnak érzi magát, ha úgy látja, hiába dolgozik, munkája eredményéből nem kapja meg azt, amii öt igazság szerint megilleti, így is volt ez a legtöbb esetben sokáig, de már másként van. senki nem foszt meg munkád jogos gyümölcsétől, magadnak dolgozol! A másikat a nagy orosz író, Dosztojevszkij említi (Emlékiratok a holtnak házából című művében) s ez a céltalan munka, aminek semmi érielme nincs. Ha például valakinek azt kellene csinálnia, hogy vederből dézsába és ebből megint amabba merje a vizet, vagy homokot daráljon, vagy egyik helyről a másikra s megint ugyanoda vissza földet hordjon, az ilyen — úgymond „néhány nap múlva megölné magát, vagy ezer és ezer bűnt követne el, hogy mentői hamarább meghallhasson és megszabaduljon ilyen megaláztatástól és szégyentől és kíntól.“ De itt senkinek munkája nem céltalan! Mindenkire szükség van a nagy cél, az általános társadalmi jólét megteremtése érdekében, legfőbb érték az ember, mert munkájával hozzájárul az egyetemes cél sikeres megvalósításához. Művelődésünk mai állapotában a társadalom berendezése olyan, mint valami sok-sok alkatrésszel bíró, biztos járású óriás gép, amely hajtani tudja az élet kenyeret őrlő malmát s bármely alkatrész kiesése vagy eltávolítása, vagy meggyöngülése csak csökkentené teljesítőképességét. Minden alkatrészre szükség van, hozzátartozik a nagy egész harmonikus és sikeres működéséhez. Tőled is függ tehát az általános cél megvalósulása, rajtad is áll a siker, töltsön hát el ez is nemes öntudattal és vezessen kötelességeid minél hívebb teljesítéséhez. Végezz minél többet! Termelj minél jobbat! Ami tennivalót talál a kezed, tedd meg teljes erőddel! Ember, a munka isteni küldetés a számodra, de a kötelesség parancsa is, jogod a megélhetésre és így legbensőbb érdeked is, örömöd is, erkölcsi diadalod is, embervoltod örökérvényű nemesi levele isi Dolgozzatok azért, „mig nappal vagyon, mert eljő az éjtszaka, amikor senki sem mun- kálkodhatik“ (Ján. 9:4). üdvözítőnk mondotta ezt, aki a munkálkodás példaképe volt maga is. Mint gyermekifjú ott dolgozott atyjának ácsműhelyében, nyilvános működése folyamán kijelentette: Az én Atyám mindezideig munkálkodik, én is munkálkodom. Amit hirdetett, aszerint cse'ekedett is, úgyhogy ellenségei ebből is vádat kovácsoltak ellene, hogy még szombat-napon is dolgozik. Valóban Jézus a munka embere volt. S hogy semmiféle munka nem méltatlan az emberhez, megmutatta azzal, hogy lehajolt tanítványai elé és megmosta azoknak lábait. Oh, nézd, hogy fárad, munkálkodik napestig szüntelen. Betegeket gyógyít, poklosokat tisztít, itt éhezőket elégít meg, amott halottakat támaszt fel. Majd a vakok szemevflágát adja vissza, majd siket fülek befalazott ablakát töri át, majd a bűnösök lábait igazítja az igazság útjára. Jön-tnegy Galileának halmain, Judeá- nak városaiban, harcait vívja a farizeusokkal és írástudókkal, védelmébe veszi a szegényt, kiűzi a kufárokat a templom csarnokából, dorgál, int térít, tanít, vigasztal az örökké tevékeny szeretet lelkének lobogásában. Szántő-vetőként haladt végig a földi tereken, porhanyította a szívek talaját, példázataiban, tanításaiban hintette- hintefte az Igének magvát, hogy lelke minden szétszórt kincsét nekünk‘adja. Nem kímélte magát. Megértjük kime- rü'tségét, amely miatt egy ízben oly mélyen elaludt, hogy n tengeri vihar lombolása sem bírta felébreszteni. Nem kímélte Magát! Igen, ott. akkor, amikor eljött az idő és nz embernek Fia a pogányok kezébe adatott (Lk. 18:32), amikor csattogott az ostor, amikor a töviskoszorú ott vérzett halvány homlokán, amikor isteni válla leroskad! a nehéz kereszt alatt, amelyben vállalta bűneink minden terhet, amikor kézét és lábát átverték a kegyelten szögek, hogy az ö sebeivel gyógyuljunk meg. amikor sápadó aja' ka! utolsót sóhajtott a kereszten: Elvégeztetett s ráborult a halál sötétség?, hogy a miénk lehessen az örök élet világossága. Ezt végezted, ezt teljesítetted, én Uram, Megváltóm, egészen egyedül, én csak ütöttelek bűneimmel, és csak terhel nehezítettem Rajtad, ezt vállaltad miattam, helyettem, érettem, teljes szeretettel, egész isteni lényed oda áldozásával ... Oh. hát mi vagyok én. mivel érdomieliem e kibeszélhetlin nsgv kcgye'met én! ... A mérhetetlenség sölét kapui tárulnak fel előttem, végtelen mélység, végtelen magasság van itt. földi értelmem elszédül be'é ... Oh, mit tegyek ennek láttára én, szegény, bűnös ember, anp’kor érzem, hogy egész életemmel el vagyok kötelezve miíidezért Teneked . . magamat megadó, boldog tehetetlenséggel odaomiom kereszted elé. h dd csukódjanak be képzeletem szárnyai, hallgasson el a nyelvem, leikém mélyén is hadd álljon el a beszéd csobogása, ne beszéljenek csak a hálakönnyek a szememben, amelyekkel megköszönöm, oh. megköszönöm a váltságnek érettem is teljes erőddel elvégzett munkáját! Ámen. Ez Isten fgéje „Amelyik pedig a jó földbe eset!, ezek azok, akik a hallott Igét tiszta és jó szívve! megtartják és gyümölcsöt teremnek béketűréssel.* Lukács Evang. 8:15. „Tiszta és jó szívvel“ — mondja. Mint a szánlófö'd, amely megtisztogatva, megmunkálva és elkészítve vár, — olyan a tiszta és jó szív is. Kitárult és elkészített, e világ gondjsitól megtisztított, hogy Isten igéjének jó talaja legyen. , Most már értjük, hogy miért von olyan kevés igazi keresztyén. Mert nem minden mag hull jó talajba, hanem csak negyede, — kisebbik része. Nem lehet megbízni mindenkiben, aki mrgát dicsekedve keresztyénnek állítja, és az evangélium tanítását dicséri. Hiszen Krisztus maga figyelmeztet: „Akinek van füle a hallásra, (az) halljaAmi azt jelenti, hogy bizony kevés az igazi keresztyén. Nem lehet mindazoknak hinni, kiknek keresztyén a nevük és az evangéliumot hallgatják. Ez még nem elég ahhoz, hogy valóben keresztyének legyenek. De mit törődünk mi azzal, hogy sokan megvetik? Csak úgy kell annak lenni, hogy sokán vannak a hivatalosak és kevesen a választottak. A gyümölcstermő jó talaj kedvéért kell a magnak útfélre, kősziklára, tövis közé hiába is hullnia. De éppen ezért abban is biztosak tehetünk, hogy Isten Igéje nem marad gyümölcs nélkül, hanem talál mindig jó talajt is, mint a mai evangéliumban is. Mert ahol az evangélium felhangzik, ott vannak keresztyének. „Az én beszédem ... nem tér hozzám üresen.“ Luther Készülj az ige Iiallgafására Lukacs ev. 8:4-15. Jóbarátok és ellenségek sokszor megkérdezték Jézustól: hol van az Isten országa? Hol van az az ország, amiről beszélsz, ahol tiszták a törvények, ahol csodáktól dús a levegő, ahol a szeretet nem ünnep, hanem szívből jövő mindennapi szó, ahol igazán békésen és boldogan élnek az emberek. Hol van Isten országa, amiről állandóan beszélsz? Mondd — hol valóság ez a gyönyörű álomvilág?! Azoknak akik Isten országát vaksi szemmel és földi utak vándorbotjáva] akarták megtalálni, mondotta egyszer Jézus: „Az én országom nem e világból való!“ Vannak országok, amiknek nincsenek földrajzi határai A szépség pl. nem külön világ, amit távoli tengerek őriznek s ahová valami különös útlevéllel meg lehetne érkezni. A szépség maga is valami óriás, láthatatlan tenger, ami az egész világot és benne a mi szívünket is elönti Ebbői a tengerből sokszor magától felbukkan egy gyöngyszem s a szemünk felcsillan a csodálattól: jaj de szépl Nincs külön hazája a jóságnak. Nem szánlollák körül a halárát, mint egy gazdag birodalomnak, amit hatalmas hegyek és hősök védenek. A jóság nem egy gazdag ország, ahonnan hozatni, vagy vásárolni lehet valamit, mint ahogy északi országok örök télben didergő emberei a nap fényes narancsligetek hazájából édes gyümölcsöt hozatnak maguknak. A jóság minden ország és minden porszem levegőjében benne van. Isién országa is ilyen' világ. Minden . emberarcon meglátszik és kivim!, ha a szívére Isten Igéje hull. Isten országa úgy születik, mint a virágos hegyoldal, ahol kietlen és kopár rögökre lehullik egy mag a virágcsókos szél ajkáról. Isten országa nem zsúfo't fővárosokból áll, hanem áldott tanyavilág, ahol szétszórt házak közöli termő talajban készül a kenyerünk. Minden szfv egy kicsi búzatábla és mindenki lehet kalász és kenyér elszálló évek szürke szántóföldjein. Emberi szívek szántóföldje fölött Jézus a Magvető. A bölcsőtől a koporsóig egyetlen szántás az életünk, egye! len nagy barna barázda, ahová szakadatlanul hull a Jézus magvetése. Mennyi Ige, mennyi aranyos kalásznak a magja kerül a barázdába a kegyelem ideje a’atl egy csomó őszön és egy csomó tavaszon át. A megváltó szeretet vérének mennyi esője hull és öntözi meg Jézus veiéLoller Martén, nap Ki az Isten? Az, akitől mindenemet várom. Aki menedékem a szükségben. Istenem van: ez azt jelenti, hogy van valakim, akiben szívből bízom és hiszek. Ha hited és bizodalmád helyes, akkor Istened van. Mert Isten és a htt elválaszthatatlan. Akin szived csüng, akire hagyatkozol, az valóban Istened. Az első parancsolat veleje ez: meglássad, hogy' csak én legyek Istened! Ha Krisztust az Atya küldte, akkor nemhiába jött, hanem az Atya akaratából igazi mondanivalója van, hogy úgy hallgassuk, mint magát a felséges Istent Hallant pedig csak azt lehet Tőle, hogy segíteni akaT rajtunk g kibékíteni az Atyát. Tenni sem tesz egyebet, csak ezt. Ha pedig nem vagy hajlandó Istent a Krisztusban megragadni, hanem isteni felségébe akarsz felkapaszkodni, meglásd pórul jársz. A bűnös ember Istenben Krisztuson kívül kegyelmet és szcrctetct se nem láthat se nem találhat. Amint — hogy Krisztuson kívii! nincs Is egyéb, hanem csak merő harag és kárhozat. sét. Amíg egy gyermek felnő és oda- botorká! a sírjához, annyi magot és annyi esőt kap ebből az égi vetésből, a Jézus életéből és halálából, hogy ebből kitelne egy ország kenyere, az egész mennyország. Mutasd a szívedet, ezt a kicsi búzatáblát. miiven? Talán olyan, mint az útiéi? Kitaposott, kemény. Ugye sokan jártak rajta, Háborús tankok, gondok szekerei, nagy bánatok halottas kocsijai, szenvedélyek, őrlő örömök vidám lakodalmas menete. Ha megnéznéd ma a szívedet, sírva fakadnál: egy világ vándorolt át rajta, egy kívánatos, mégis halálraítélt, elmúló világ. Erre a szívr- hiába hull a Jézus vetése. Eltapossa a világ és múló pillanatok fekete hollói elkapkodják! Mutasd a szívedet, ezt a kiesi búzatáblát, milyen? Talán olyan, mint a köves hely, ahol felületes a föld? Ahol hamar kikéi, de hamar meghal a mag. Óh. milyen sokszor látom a tested gyönyörű ablakán, a szemeden föllángolni testi rongyaidban az Eget, az új életet. Isten eltemetett arcát. Hányszor látom a lelked felgyűlő lángjait, amivel egy életre meg lehetne gyújtani Isten számára a szívedet. Azlán mintha odabenn kia udna a tűz, újra homályos lesz az ablak, a szemed. Nem jó föld még a szived. Mulasd a szívedet, ezt a kicsi búzatáblát, milyen? Talán sok a tövis rajta. Látom, a te szíved szereti az Igét Hiszen aranyos fűszál' rajta a vetés. Mégis, ezen a kicsi búzatáblán, a sziveden alig van napfény: gondok fekete csapata károgva kering fü’ötte és beárnyékolják ,t kívánságok kórói. Miért engeded nőni ma- vadban a tövisek temetői világát? Eleszik előled a kenyeret, az életet, az Eget. Mulasd a szívedet, ezt a kicsi búzatáblát. milyen? Óh. milyen szép és jó föld. Tele van kalásszal. Valahol örül a Gazda és szeretedre éhes a jkak várják a kenyeret. Milyen jó nézni ezt a szívet. Kitárul mindennap Isten Igéje előtt, a békesség és a boldogság kenyere készül benne és aratni fognak rajta emberek és az angyalok. Hull az aranyeső — beszél az Isteni Ilf állunk mindnyájan szürke szántóföldek s valahonnan nagyon mélyről felsír egy imádság: Uram, adj nékem ilyen szívet Egy másik alázatos kicsi búzatáblát, amit mindennap odatarthatok a Jézus vetése alá. Friedrich Lajos lsníM írja: A törvény bűneinket a ml lelkit** méretünkre nehezíti, de Isten leveszi rólunk és a Bárány vátla’ra helyezi azokat. Ha a bűnök rajtam feküdnének, — veszve volnék. Mert erős hatalom a bűn. A bűnnek csak két helye van. Vagy a Te nyakadon ül, vagy Krisztuson, az Isten Bárányán. A háziasszony, ha jól belegondol, holtra esodálkoztatbatuá magát M tojás csodáján. Van egy fészekalja tojása. Megültett a tyúkot, vagy ludat. Néhány hét múlva egy kosár kis csibéje és libája van. Esznek, isznak, nőnek és megnőnek. Ugyanígy a hal is a vízben. A növényvilágban sincs különben Mt cselckszl mindezt? Isten mindenható igéje, amelyet az Örökkévaló Teremtő szólott* „Pezsdiil jenek a vizek élőállatok nyüzsgésétől és madarak rep- dessenek a föld felett az ég nicny- nyezetének színén .. Hozzon a föld élőállatokat nemük szerint. Barmokat, csúszómászó állatokat és szárazföldi állatokat nemük szerint És úgy Iőn.*‘ Isten mindenható igéje mcgcselekedte.
