Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-07-22 / 29. szám
XVI. évfolyam 29. szám. Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1951. július 22. A püspöki konferencia aTeológia Budapestre költözését és az egyházi diakónia szervezeti kérdéseit tárgyalta Berggrav norvég püspök tárgyilagosságra buzdít Nyugaton Az Egyházak Világtanácsának Központi Bizottsága augusztus 4—11 napjain tartja tanácskozásait a Genf melletti Rolleben. Negyvenhárom ország százölvennyolc protestáns {agegyházá- ból százhúsz egyházi vezetőembert várnak erre az alkalomra. A Központi Bizottság ülésének egyik tárgya: «Az egyházak és az Egyházak Világtanácsának felelőssége válságos időkben.» Ismeretes, hogy az Egyházak Világ- tanácsának a koreai kérdésben hozott torontói és biévresi nyilatkozalai nem szolgálták a béke ügyét, hanem inkább a háborús érdekeltségek agg- resszív lépéseit igazolták. A magyar és cseh egyházak élesen szembefordultak ezekkel a nyilatkozatokkal, s a kínai, indiai, ausztráliai, sőt a japán keresztyének is erőteljesen csatlakoztak ehhez az állásfoglaláshoz. Számos nyugati egyházi ember és csoport is kifejezte rosszalását az Egyházak Világtanácsa helytelen politikájával szemben. Ennek tulajdonítható, hogy a Világtanács egyes vezetői a jelek szerint most már engednek eddigi merev magatartásukból és több megértést kezdenek mutatni a keleti egyházak állásfoglalásai iránt, fgy Berggrav norvég püspök, az Egyházak Világtanácsa egyik elnöke, aki eddig inkább barátságtalan nyilatkozatokat tett a magyar evangélikus egyházról, most a Dagen című oslói lapban többek között ezeket mondjrrmz" Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának küszöbön álló gyűlésével kapcsolatban: «A világpolitikai feszültség, — mondja a norvég püspök, — nem idézett elő hasonló feszültséget az egyházak között, kivéve a magyar és csehszlovák protestáns egyházakat. Ezek az egyházak megakarnak ugyan maradni az Egyházak Világtanácsa keretei között, de tőlünk politikailag semleges magatartást kívánnak. Mi is tudjuk, hogy az Egyházak Világtanácsának nem feladala az egyes egyházak és kormányok belső viszonyairól nyilatkozni és nekünk komolyan törekednünk kell arra, hogy megértsük a keleteurópai egyházakat. El kell ismernünk, hogy különösen Magyarországon az egyház igen erőteljes lelki megújuláson megy keresztül és az istentiszteletek továbbra is szabadon folynak. Azt sem tagadhatjuk, hogy a keleti országok szociális viszonyai olyanok voltak, hogy bennük a nagy' társadalmi fordulat tényleg esedékes volt. Bír nem hiszek a háború közelségében, a fegyverkezési versenyt nagyon veszélyesnek tartom, mert életszínvonalunk súlyos leszállításával jár és könnyen automatikusan háborúra vezethet. Való igaz, hogy milliárdokat költünk a háborúra, de csak keveset áldozunk arra a célra, hogv emberhez méltó viszonyokat teremtsünk a népek számára. Az Egyházak Világtanácsának egyik főfeladata ma az, hogy ne tájékozódjék túlságosan nyugati, azaz atlanti irányban, hanem sokkal jobban értse meg a keleti egyházak gondolkodásmódját és sokkal inkább használja fel az emberiség javára azt a tényt, hogy a nagy világfeszültség közepette a protestáns egyházak között nem támadhat szakadás» — fejezte be nyilatkozatát Berggray püspök, az Egyházak, Világtanácsa ! .«egyik elnöke. (ET) A berlini Protestáns Napok idejére ostromállapotot rendelt el a bonni kormány — Vető Lajos püspök Berlinben — A múlt héten egyházunk püspökei konferenciát tartottak, melyen igen fontos kérdéseket tárgyaltak. A döntések messze kihatnak majd egyházunk életére, s közülük több olyan, hogy azt máris egyházunk széles nyilvánoe- eága elé visszük. A TEOLÓGIAI AKADÉMIA Az Evangélikus Elet hírt adott már arról, hogy Teológiánk, miután azt az állami fakultásról leválasztották, 6 belőle nagylelkű állami támogatással Teológiai Akadémiát alkottunk, felköltözik Budapestre. A hír akkor általános megelégedést keltett egyházunkban, mert közismert volt, hogy az első világháború utáni döntés, mely a volt soproni, eperjesi és pozsonyi teológiát Sopronban egyesítette, hibás volt, s a soproni elhelyezés egyben elszigeteltséget is jelentett, mind az egyház földrajzi helyzetét; mind szellemi életét tekintve. Az utóbbi időben különösen kitűnt, hogy az ország központjában, Budapesten van a megfelelő helye. Itt kínálkozik az a jó lehetőség, hogy az egyház középiskoláival összeépítve egy protestáns értelemben vett kollégium alakulhasson ki belőle. Itt kínálkozik a lehetőség arra, hogy a legnagyobb evangélikus gyülekezeti háttérbe az ország evangélikusságának tizedét jelentő budpesti egyházi életbe, annak színes, sokoldalú mozgalmába kapcsolójának be lelkészjelöltjeirik. Az ország szellemi életével itt van a legjobb kapcsolatokra lehe'őség, hogy a rendelkezésre álló tudományos intézetek, könyvtárak, s kultúrintézmények e’ő- segítsék a jó lelkészképzést. Itt közelíthető meg legjobban ifjaink számára a Teológia ■ maga,, r innen az egyház bármely részével való érintkezés. A püspöki konferencia most már azokkal a konkrét tervekkel foglalkozott, melyek utolsó híradásunk óta kialakultak. A dolgok mai állása, szerint a Teológiai Akadémia a Fasori Gimnáziumban helyezkedik ti, melynek egyik félét a számára rendezik be. A Lelkész- nevelő Intézet, vagyis a teológusaink otthona céljaira a volt Protestáns Árva- házat építik át, a professzorok pedig jórészt ez egyház budapesti kórházaiban és intézményeiben kapnak elhelyezést. Az új létesítmények átépítésének, berendezésének, valamint a Sopronból Budapestre való költözésének nagy feladatát a püspöki gyűlés kisebb bizottságokra és felelős megbízottakra bízta. Az átköltözködés és berendezkedés irányításával a püspöki konferencia és az egyetemes egyház elnöksége a budapesti püspököt, Dcz:éry Lászlót és Groó Gyulát, az egyetemes egyház főtitkárát bízta meg. Az átköltözés és berendezkedés technikai vezetőjének Koren Emil, kőbányai lelkészt nevezték ki, aki a hatóságokkal és vállalatokkal már fel is vette ez érintkezést. Mellettük egy soproni és egy budapesti végrehajtóbizottság működik. A soproni bizottság tagjai dr. Karner Károly dékán, Veöreös Imre, Lelkésznevelö Intézeti igazgató, és dr. Ottlyk Ernő, akadémiai előadó, aki a soproni munkák technikai irányítójaként is kinevezést kapott. A budapesti bizottságban dr. Gyalog Dezső, az egyetemes egyház jogi előadója, Gádor András, püspöki titár, Bonnyai Sándor, missziói lelkész és Laki Tibor, a fasori gimnázium igazgatója kaptak kinevezést. Az előmunkálatoknál a soproni teológusok is szerepet kapnak. Teológiánk történetében ez valóban történelmi lépés és változás. Isten különös kegyelme, hogy a teológiai oktatás reformján is most dolgoznak a teológiai tanárok és a már múlt esztendőben megválasztott Teológiai Hatos Bizottság, melynek Szabó József püspök az elnöke. Isten új kezdetet enged nekünk, s az Állami Egyházügyi Hivatal anyagi támogatása ennél az átköltözésnél és új berendezkedésnél még csak további ok a hálaadásra. Lapunk rendszeresen foglalkozik majd a költöző Teológia ügyeivel. AZ EGYHÁZI DIAKÓNIA SZERVEZETI KÉRDÉSÉI. A püspöki konferencia tárgysorozatán legnagyobb helyet a Diakonissza Anyaházak és az egyházi diakónia szervezeti kérdései foglalták el. A konferencia ezen részén, rnfnt meghívott vett részt a békéscsabai, a • budapesti és a győri diakonissza intézetek három vezető-lelkésze: Mekis Adám, Zulauf Henrik és Sümegi József, valamint részt vettek a budapesti és a győri diakonis:za főnöknők is. Egyházunk az' elé a kérdés elé került, hogy a diakonisszák úgynevezett egyházi életformáját tegye vizsgálat tárgyává, s keresse a gyiilekezeti-egyházi diakónia olyan új formáit, melyek az egyházi diakónia szolgálatát lehetővé teszik egy, az evangéliumi keresztyénség lényegéből folyó életrendben és munkamódszerben. Tudvalévő, hogy a diakónia, vagyis az egyházi szeretetszolgálat már. a Bibliában • is megtalálható és női munkásokkal végzett munkája* őskeresztyén eredetű. A keresztyénség, történetének egyetlen szakaszán sem nélkülözne az egyházat élethivatásszerűen szolgáló nők szeretetmunkáját. Ez az egyházi szeretetszolgálat mindig a könyörüle- tesség, az irgalmasság, a Krisztusban való szeretet megnyilatkozása volt, s olyan helyzetekben hozott az embereknek segítséget, ahol az életáldozó hit. adta csak' meg af. erőt a szeretet gyakorlásához. Öregek, gyógyíthatatlan betegek, jjjryányok, szenvedélyek elesettel, szegények, árvák közötti szolgálat volt ez, s Isten sok jót, sok áldást nyújtott rajta keresztül az embereknek, akik nehéz helyzetbe kerültek. Az egyházat szolgáló- női munkások később, a középkori szerzetes rendek kialakulása idején kolostorba gyűltek, s ezen kolostorok jórésze olyan életformát alakított ki, melyben a magának élő keresztyénség és sok ezzel járó belső romlás szorította ki a gyakorlati keresztyén szeretetmunkát az első sorból. Luther és Kálvin reformációja a kolostori élet kritikáját i6 jelentette, ■ s. ez különösen Luthernél vqlt erőteljes, hiszen ő maga is megkóstolta a kolostori éet minden problémáját. A reformációt követő időben mégis voltak az egyházban szeretetmunkát végző női munkások, s a diakónia szelleme nemhogy meggyengült volna, hanem éppen - megerősödött, hiszen éppen abból az életformából szabadult ki, — a kolostori életből —, ami az emberekkel va'ó szerefet-kapcsolatot meggyengítette. A reformációt követőleg három évszázad is eltelt, amikor a protestantizmus területén éppen a németországi evangélikus egyház területén Fliedner és Lőhe életmunkája erőteljesen előtérbe hozta a női dfakonia kérdését. Luther teológiai kritikája a kolos- . , tori élet felett teljes mértékben érvényes volt az ő számukra is s ma is érvényes az evangélikus diakónia egész területén. Az evangélikus diakónia és a katolikus szerzetesi élet között mélyreható-különbségek vannak. Lőhe óta mégis kialakult, mint történeti képződmény az evangélikus diakónia' anyaházi életformája, s csaknem mindenütt, ahol diakónisszaképzés van, az anyahází háttér is'megtalálható. Hazánkban a legnagyobb létszámú diakonissza intézet az Egyetemes Egyház Fébé Diakonissza Intézete, létszámra nézve utána a győri egyház- község Diakonissza Intézete áll, s egészen kislétszámú diakonissza munkást tart szolgálatban a békéscsabai gyülekezet Intézete is.' A két utóbbi szorosan, vévé egyházi alapításba Fébé egyesületi formákból alakult, s az' utolsó két évtizedben tagolódott be az egyház szervezetébe. Püspökeink most a diakonissza- saolgálat szervezeti kérdéseit tárgyalták meg, egyrészt az általános egyházpolitikai helyzetre való tekintettel, másrészt arra tekintve, hogy a Diakonissza Intézetek kebelében működő intézmények némelyikében egyházunk az utóbbi évek folyamán beszüntette a működését, s anyagi, valamint egyéb okokból több gyülekezet és más intézmény is, (köztük például állami vagy fővárosi kórház) megszüntette diakonisszák alkalmazását, ezen okok következtében pedig a meglévő diakonissza-létszám foglalkoztatása egyházunkban kérdéssé vált. Egyházunk most arra törekszik, hogy az egyházunk életében elengedhetetlen szükségletet tekintetbc- véve, gondoskodjék a diakonisszák, vagyis élethivatásszerű női egyházi munkások szolgálatban tartásáról. A tervek szerint a diakonisszákat a segédlelkészekhez hasonló jogállásban, kerületenként a püspökök irányítása alá helyezik. Készülj az Ige hallgatására Szentháromság utáni 9. vasárnap: Lukács 16« 1—9 A sáfár hűtlenül kezelt^ gazdája vagyonát. A rábízottakért felelnie kellett. Nekünk is felelnünk kell. Sokszor egészen váratlanul hív számadásra az Isién. , • -/ A sáfár tisztában volt azzal, hogy gazdája előtt nem állhat meg, nem lehet tovább sáfár. Amikor a számadás közelségébe ér az ember, vagy csak rágoptdol a számadásra, vájjon nyugodt maradhat-e a lelkiismerete? Ki az, aki megállhat az ő Ura, lsleno előli? A sáfár egészen jól értékelte ki a maga helyzetét Nem is. próbálta mentegetni magát. Ehelyett embertársai felé fordult, azokat akiket sáfárságá- nak ideje alatt ellenségeivé telt, sáfár- ságának ebben a még hátralévő rövid idejében barátaivá igyekezett tenni, hogy jövőjét biztosítsa. Az ellenséget baráttá fenni, még hamisság árán is.eszes dolog. Ezt a sáfárról az ő ura is elismeri. S ez az egyetlen dolog, amiért megdicséri az úr, a hamis sáfárt. Ez a sáfár — amint Jézus megállapításából halljuk — a világ fiai közé tartozott. Hitetlen ember volt. Mégis, a maga módján, megtette azt, amit megtehetett. Mi-a világosság fiai vagyunk. Jézus Krisztuséi. Ez azt jelenti, hogy amit a magunk erejéből Istennel szemben jóvátenni nem tudunk, azt Krisztus, ő golgothai keresztjén jóvátette értünk De éppen ez á többlet, -—■ ez a kegyelem — kötelez, hogy rendezzük embertársainkkal szembeni viszonyunkat, hogy az emberek, mindenben, — ami Isten akarata szerint való, — barátainkká legyenek. A világosság fiai, Krisztus megváltottál, a Szentlélek állal kapnak böl- cseséget és erőt is, hogy eszesen és jól cselekedjenek. Németh Géza A kisfiú és a főpap . A protestánsokat a „harmincéves vallásháborúban” (1618—48) erősen támogató XIII. Lajos francia király pecséíőre Chateauneuf, már gyermekkorában feltűnően értelmes fiúcska volt. Egy alkalommal bemutatták az akkor nyolcéves fiút Franciaország egyik- híres főpapjának. A főpapot elragadták a fogas kérdéseire kapott találó feleletek. . Végül mosolyogva megsímoga-tta a gyermek fejét és így szóit: — Kapsz tőlem egy szép narancsot, ha megmondod: hol van az Isten? — Én pedig kettőt adok neked — válaszolta a fiúcska, ha megmondod, bőgj, hol nincs?! : Tegnap kezdődtek és vasárnap estig tartanak Kelet- és Nyugat-Berlin-ben a német Protestáns Napok, amelyekre az ország mindkét. feléből ötszázezer, részvevő "jelentkezett. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya minden . támogatást megadott a Protestáns Napok rendezőinek. Rendelkezésükre bocsátotta a hatalmas W-alter-Ulbrichí- siadiont, több mint ötven iskolában tömegszállásokat rendezett be, tetemes anyagi segélyt adott az előkészületek céljaira és ptven különvonalot is beállított. A Protestáns Napok elnöksége kihallgatáson, köszönte meg Wilhelm Pieck elnöknek a kormány messzemenő jóindulatát és ' támogatását. A harmadik Világifjúsági Találkozó rendezősége azzal segítette a Protestáns Napok előkészületeit, hogy az ifjúság befogadására épített sátortáborát rendelkezésünkre bocsátotta. Ugyanakkor a nyugatnémet kormány mindent elkövetett a német nép egységét kifejező egyházi találkozó akadályozására. Lerch bonni rendőr- miniszter sajtóértekezleten jelentette be, hogy a Protestáns Napok tartamára Nyugat-Németországban kihirdetik az ostromállapotot, motorizál ;ák és ágyúkkal felszerelt páncélosokkal egészítik ki a nemrég felállított úgynevezett ha- lárvédő egységeket, az Északi Tengertől az Alpokig. Hozzátette a rend- örminisz'ter, hogy mindez a „szövetségesek hozzájárulásával” történik. A bonni kormány lapjai, amelyek többnyire keresztyén orgánumnak nevezik magukat, leplezetlen dühvel foglalkoztak a berlini egyházi ünnepségek előkészületeivel. A nyugatnémet kormány nvi'.ván retteg attól« hogy az egyházi találkozó kereteit áttöri a német nép egvre elszántabb törekvése Németország egységének megvalósítására és a béke megvédelmezésére. A Protestáns Napok felhívásában többek között ezt olvassuk: Népünk a szétténettség nyomasztó súlya alatt vergődik. Ilyen körülmények között kötelesek vagyunk kimondani a segítő sbát és megkockáztatni a segítő cselekedetet. Boldogok vagyunk, hogy éppen Ber- ségteljes szolgálatot. Ma olyas " linben végezhetjük el ezt a felelősegyházra van szükség, mely a háború és béke roppant időszerű kérdésében s a munkásság jogainak és társadalmi helyzetének protlémáiban határozottan állást foglal”. A Protestáns Napok szónokai között ott vannak Niemöller, Heinemann és az újrafelfegyverzés elleni harc más egyházi részvevői is. Így hát minden remény megvan arra, hogy a keleti és a nyugati tömegeknek ez a találkozója — egyházi jelentőségén túl — a békéért felyó küzdelem számára is új erőket fog mozgósítani. A Német Protestáns Napok elnökségének meghívására dr. Vető Lajos evangélikus püspök Berlinbe utazott. Elutazása előtt az Egyházi Tudósító munkatársának ezeket mondotta: „Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy a magyar protestantizmus képviseletében részt vehetek német kérész- • tyén testvéreink páratlan méretű ünnepein. Az előkészületekről ítélve ez a találkozó fordulópontot jelenthet a Német Evangéliumi Egyház életében. Az egyház több vezetője eddig is lelkesen részt vett a Németország egységéért folyó küzdelemben és bátran szembefordult azzal a törekvéssel, amely a német népet újra fel akarja fegyverezni és fel akarja használni háborús céljai érdekében. Ismeretes Niemöllernek és barátainak elszánt harca Nyugat-Némétország újrafel- • fegyverzésével szemben. A berlini Protestáns Napokon részvevő félmilliós tömeg, amely az ország minden részéből özönlik a fővárosba, új " impulzust adhat az ország egységéért és békéjéért folyó küzdelemnek és lényegesen megerősítheti azokat, akik a háború és béke nagy kérdésében az egvh'ázat teljes hat'á- rozottsággrl a béke hívei mellé kívánják állítani. A magyar protes- - tánsokat arra kérem, hogy ezekben a napokban részvevő testvéri szívvel forduljanak Berlin felé. ahol Isten hatalmasan cselekedhet.” —- mondotta Vető Lajos püspök. (ET?
