Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-07-15 / 28. szám

Isten igéje-e a Biblia?

A magyar állam érvényesíti történelmi jogait a katolikus főpapi kinevezéseknél

(A soproni lelkész továbbképző konferencia alkalmából elhangzott előadások közül szeretnénk néhányat az Evangélikus Élet olvasóival ismertetni, mintahogy azt meg is ígértük, hogy az előadások ne csupán a lelkészek, hanem — az egyetemes papság elve alapján — a gyülekezet ♦ laikus» tagjainak a továbbképzését is szolgálják. Szerkesztő.)

A „kérdéssé vált Szentírás“ összefoglaló címmel tartott előadáscsoportból Dr. Vicz'án Dezső előadását ismertetjük. Az előadó arra a kérdésre kereste a feletetet, hogy „Isten igéje-e a Biblia?“

Amíg ez a kérdés a „viliág“ számára egy, a kórszerű tudomány által felvetett, többé-kevésbbé izgató, érdekes kérdés csupán, az egyház számára nem valami kívülről felvetett, hanem magában a Szentlrásiban megalapozott, tehát az egyház talajában gyökerező s éppen ezért újból és újból felvetődő, megfogalmazandó, exisztenciális kérdés. Létkérdéssé az egyház számára azáltal válik, hogy egész egyházi munkánknak, szolgálatunknak, hitünknek egyedüli alapja, irányítója, normája, de egyben korlátja is: Istennek a Szentírásban foglalt igéje.

A reformáció által mind a tudómé nyos teológiai gondolkodás, mind az egyházi élet és gyakorlat területén következetesen alkalmazott fentebbi •írás-elv még ma sem rendült meg. Az a tétel azonban, hogy a Szentírás Isten igéje, ma már súlyos kérdéseket vet fel. E kérdések a Szentírás kettős, isteni és emberi oldalából, természetéből, illetőleg az emberi oldal fogyatékosságaiból adódnak.

Felvetődik tehát az a kérdés: mennyiben Isten Igéje a Szent- írás? Mi a Szentírásban Isten igéje? Más szóval: miben áll a Szentírásnak Istehtől való Ihle- tetlsége, inspiráltsága?

Az inspiráció kérdését maga a Szentírás is felveti. Például a Pál apostolnak Timóteushoz irt II. levele

3. részének 16. versében levő eredeti, görög szöveg ugyanis kétféleképpen fordítható, illetőleg értelmezhető: 1. a „teljes Írás“... 2. „minden írás" Istentől ihletett.

Az inspirációval kapcsolatos római katolikus felfogást híven tükrözi az a hittétel, hogy az egyházi kánonba foglalt könyvek a Szentlélek sugahna- zásából vannak írva s így Isten a szerzőjük. A sugalmazást — a római katolikus álláspont szerint — csak az egyház tanúsága szerint fogadhatjuk el. Az egyház „tévedhetetlensége“ biztosítéka annak, hogy a Szentirás tévedést nem tartalmaz. Az isteni ihletett- ségnek itt tehát külső mérve, biztosítéka van.

A protestáns orihodoxia az ű. n. verbális inspiráció tanát képviselte. Felfogásának az a lényege, hogy a Szentirás szerzője Isién s az ember pusz'.án eszköz, mintegy „Isten íródeákja“ lévén — írása ágy tartalmilag, mint formailag ugalmazott, vezetett írás. Ez a mgalmazottság az egyes szavakra, izok formájára is kiterjed. Kialakul az a felfogás, hogy az ins- plráltság még az egyes betűkre, sőt írásjelekre is vonatkozik. — Vagyis az orihodoxia, merev álláspontjával, a Szentírást végeredményben bálvánnyá tette. Az inspirációnak ez az értelmezése és felfogása azonban tarthatatlanná vált, miután a Biblia-kritika élesen rávilágított a Bibliának és a Biblia egyes könyvednek emberi oldalára, illetve az ezzel. járó fogyatékosságaira.

A reformáció (s az elsősorban Barth Károly úfm'utatása szerint tájékozódó „újreformátori teológia") az inspiráció kérdésében nem a formai, logikai, hanem a tartalmi szempontra helyezi a súlyt, teljes határozottsággá! képviseli azt az álláspontot, hogy a Szentírást teszi Isten igéjévé, hogy benne Krisztus hirdettetik. Calv'n ezt úgy fejezi ki, hogy a Szén-lírás irányvonala: Krisztus.

Különösen figyelemreméltó Luther felfogása, aki a Szen'írás Istentől való ihlettségének kérdését dialektikusán értelmezi. Luther idevonatkozó nyilatkozatai ugyanis sajátos kettősségre, belső feszültségre mutatnak: 1. amíg ugyanis egyfelől bizonyos nyilatkozataiban még a Szenlírás egyes szavait is inspiráltnak s ezért feltétlen tekintélyűnek tartja (amint erre különben az úrvacsora kérdésében Zwinglivel folytatott vitája világos bizonyságot nyújt), 2. addig másfelől éles kritikai észrevételeket, megjegyzéseket tesz a Szentírás egyes könyveivel (Eszter könyve, a Zsidókhoz írt levél, Jakab és Judás levele, Jelenések könyve) kapcsolatban, érték szempontjából a többi szentírásbeli könyvek alá rendelve őket. Azt is mondja Luther, hogy a Szentlélek nem törődik egyes szavakkal.

A Szentírás Istentől ihletettségének, inspiráltságának kérdésében — Luther útmutatása nyomán — a következőkre kell ügyelni:

1. a Szentirást Isten igéjévé nem külső körülményei, keletkezési módja, vagy formája, hanem tartalma teszi.

A Szentirás középponti, isteni tartalma pedig: Krisztus! Ezt a tartalmi mértéket, szempontot, — ugyancsak Luther nyomán — nem csupán az Újszövetségre, de az Ószövetségre is vonatkoztatni kell. A kánonba foglalt iratok mind Krisztust hirdetik, ha nem is egyforma mértékben. Ezért mondotta Luther, hogy: vedd ki Krisztust a Szenlfrásból, hát mi egyebet találsz benne!?

A Szenlfrásban Krisztus nem csupán történetileg van benne, de egyben ő annak cselekvő középpontja is. A Krisztusról való bizonyságtétel szabja meg a Szentfrás egyes könyveinek értékbeli fokozatát.

2. A Szentirás Krisztusról való bizonyságtételének megszólaltatása: a

Szentlélek szerepe. A Lélek munkája a Krisztusról való tanúbizonyságban, nem pedig az inspirációban csúcsoso- | dlk ki. Vagyis Krisztus és a Szentlélek l elválaszthatatlanul összetartoznak. A szent iratok azért keletkeztek, hogy bennük és általuk tovább adassék a Krisztusról szóló bizonyság, vagyis, hogy a hirdetett és hatott tanúbizonyság által a Szentlélek hitet, Krisztusba vetett “bizodalma! ébresszen. A Szentírás tehát nem valami papiros-pápa. A hirdetett és hallott ige — az Isten Szentleikének bizonyságtétele folytán — felette áll az olvasott, írott igéknek.

3. A Bibliának kétségkívül homályos helyei is vannak. Ezeken azonban nem akadhatunk fel. A homályos helyeket a világos helyek fényébe kelt helyeznünk. Ezekhez a világos helyekhez kell fordulnunk azzal a kérdésünkkel: Isten igéje-e a biblia:

A Biblia a Lélek műve, de ugyanakkor ember műve is.

Amíg az orihodoxia a Szentírásnak csupán az isteni oldalát, az újabb teológia kizárólag az emberi oldalát látta, az «új-reformátori teológia» a teljes valóságot szem előtt tartja. A teljes valóság pedig éppen a Szentírásnak ebben a kettősségében, belső, dialektikus feszültségében rejlik. Ezt a feszültséget nem szabad megszüntetnünk, vagy akár csak enyhítenünk is. A Biblia Isteni és emberi oldata szétszakithatattan egységet alkot. A Biblia egységéről ugyanabban az értelemben beszélhetünk, mint ahogy bizonyságot teszünk a Biblia középponti tartalmának: a valóságos Isten és valóságos ember Jézus Krisztusnak egyetlen, szétszakíthatatlan, egységes személyéről. Luther szerint a Szentírás nem más mint az a «bölcső és pólya», melyben Krisztus fekszik. Krisztusnak az embersége a «szent lépcső», melyen keresztül Istenségéhez felemelkedhetünk. Isten is mihoz- zánk Krisztusnak éppen ezen az emberségén át szállt le.

A Biblia valóságos emberi beszéde, fogyatkozásai miatt a «botránkozás» lehetősége és szüksége mindenesetre megmarad. A botránkozás csak a Szentlélek világossága és ereje által .ébresztett bit útján győzhető le.

A Szentírás tehát valóban az Isten igéje. Emberi beszéd «koldus ruhájába» öitözött isteni beszéd.

Más ruhába azonban nem öltöztethetjük át. Ez a «kincsünk cserépedényben van.» De erről, éppen erről a cserépedényben lévő igéről áll az ígéret: «Isten igéje mindörökre megmarad!»

DB, LEHEL LÁSZLÓ.

Készülj

az Ige hallgatására

Máté 7:15—23.

Van szívből való és van színből való keresztyén élet.

' •

Fel lehet ölteni a hívők ruháját hit nélkül is. — Lehet valaki neves ige- hirdető, hűséges templomjáró. még naponkénti bibliaolvasó is, gyakorta hivatkozhat Jézus nevére is, anélkül, hogy élő hite, Krisztussal való közössége lenne.

Jézust azonban nem lehet megtéveszteni. Jézus a hitet színlelőket, mint a gonosztevőket elveti magától. Kirekeszti őket az üdvösségből.

Félreérthetellen ebből a szentigéből, hogy csak az megy a mennyek országába, aki a mennyei Atya akaratát cselekszi. Vagyis csak az. aki szívből hisz. Csak az, aki élő, eleven kapcsolatban van Krisztussal. Úgy, mint a szőlővessző a szőlőtővel.

*

A színlelt hívő élet egyébként is csak ideig óráig tartható fenn. A látszat-keresztyén élet önmagát árulja el. — A bojtorján nem terem fügét. A tövis se terem szőlőt A romlott fa nem adhat jó termést. — A színlelt hivő élet nem tudja a Krisztussal való élő, eleven, szívből való, igazán hivő életnek a gyümölcseit teremni. A színből való keresztyén élet önmaga bizonyítja meg magáról, hogy értéktelen és haszontalan, hazug élet.

A szívből való hívő életben Isten lelke munkálkodik. Ezért drága, ezért értékes. Ezért vannak jó gyümölcsei.

•

Szívből!? Színből!? Az egyik üdvösségre vap. A másik csak a kárhozatra elég.

NÉMETH GÉZA.

E. Boleslav Lukai

Örök szerelet

Ha foka van az örökkévalóságnak, ö a legtökéletesebb.

S ha virág az örökkévalóság, legszebb szirma a szeretet.

Mielőtt hegyek formáltattak, mielőtt megcsillant a mennybolt, a szeretet már Istenben volt.

A teremtés a vágyból ébred.

Belőle születik az élet.

De még előbb van a szeretet:

nem ismer kezdetet, se véget.

A szeretet mozdítja szivünk, s csak azután moccan a vágy Egyik a másikat bilincsként pántolja át.

A vágy az Örökkévalóé — örök a szeretet.

Isten szeretete köt egybe nagy dolgokat s kicsinyeket.

Nézd a madarakat s a rét virágait.

Fölöttük Isten kiterjesztett karja csöpp létük védelmezve int.

Nincs seregély az erdőn, s veréb a háztetőn, melynek ne jutna fészek, óvó és éltető.

Mindenkire jutott a szeretetből, hangya, héja, gímszarvas és evet s az ember is rég megtanulta, mi a szeretet.

Benne gyönyörű dtlényegülés érce keveredik;

eggyé lesz a szeretettel a vágy s a vággyal a szeretet itt.

Vágyunk szeretni s kell a szeretetvágy

Sdkasítsd a szeretetet, mely szivárványként köti össze a földdel az egész eget.

Ford. hintés István.

A Magyar Távirati Iroda jelenti:

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1951. évi július 3-án egyes egyházi állások betöltésének módjáról törvény- erejű rendeletét fogadott el.

A rendelet kimondja: érseket, címzetes érseket, püspököt, segédpüspököt, főapátot, apátot és szerzetesrendi tar- tományiőnököt Magyarország területére csak a Népköztársaság Elnöki Tanácsának eló’zetes hozzájárulásával lehet kinevezni.

Ezt a rendelkezést alkalmazni kdl mindazokra a kinevezésekre, amelyek a felsorolt katolikus egyházi állásokra az 1946. évi január hó 1 napja óta történtek.

A törvényerejű rendelet kihirdetésének napján lép hatályba és rendelkezései mindiaddig hatályban maradnak, míg az említett egyházi állások betöitéA magyar püspöki kar, dr. Czapik Gyula egri érsek elnökletével július

3-án ülést tartott, amelyen egyhangúlag a következő nyilatkozatot fogadta el:

„A magyar püspöki kar — a katolikus Ilit elvett követve és engedelmeskedve Isten parancsainak, mely szerint annak az államnak, ahol étünk, kötelességteljesítő polgárai legyünk, annak . törvényeit tartsuk be, • mert szók Isten, törvényeinek megtagadására nem köteleznek — a következő nyilatkozatot teszi:

1. Kijelentjük, hogy a magyar államot: a Magyar Népköztársaságot, szeretett hazánknak ismerjük, törvényeit megtartjuk és megtartatjuk.

2. Ugyanezen elvet 'követve elítéljük a Népköztársaság és annak biztonsága ellen bármiféle és bárki által vezetett minden erőszakos és törvénytelen eszközöket igénybevevő törekvést és cselekedetet, különösen elítéljük és

A német protestánsok egyhetes óriási méretű nagygyűlést tartanak július

10—17. között Berlinben. A gyűlésre .nyugat- és keletnémetországi protestánsok többszázezres tömegét várják és eddig nem látott méretű szervező munkával, apró részletességgel előkészítették azt.

Hasonló nagygyűlést rendeztek tavaly Nyugat-Németországban, Essen- ben, körülbelül 200.000 hívő részvételével. Az ided nagygyűlés vezetőgon- dokta, Németország és a német nép, ezen belül pedig a német evangéliumi keresztyének egysége 6 a Németország mindkét felén keserűséggel látott kettészakadás elleni tiltakozás és egyben az egység lélekben és politikai elhatározásban való szolgálata is. A gyűlésen Niemöller, Thadden-Thrieglaff, Krum- macher, Rendtorff, dr. Iwand, dr. Heinentann, dr. Zur-Nieden, Dibélius püspök, Lilje püspök és a német egyházi élet legkitűnőbb képviselői jelennek meg.

A nagygyűlés különböző munka- csoportokban beszéli meg a főkérdéseket.

Július 15-én, vasárnap az összes berlini templomban ünnepi istentisztelet lesz, melyeken egész Németország püspökei és vezető lelkészei prédikálnak. Délután hatalmas gyűlést tartanak az olimpiai stadionban. és párhuzamosan a Maifelden. Ezeken a nagygyűléseken félmillió hívő megjelenésére számítanak. Ezen a gyűlésen Niemöller és Heinentann megnyilatkozásai igen jesére nézve kétoldalú szerződéssel megv felelő új rendezés nem jön létre.

Az indokolás ehhez hozzáfűzi: Magyarországon évszázadokon át a katolikus főbb egyházi állások betöltése állami jog volt és az egyház ezek tekintetében csak a megerősítés jogát gyakorolhatta. Azokban az 'dőltben, amikor a kinevezési jog gyakorlása valamilyen okból szünetelt, a főbb egyházi állásokra a kinevezések minden esetben a magyar kormány előztes megkérdezése mellett és hozzájárulásának megszerzésével történtek. 1945. óta azonban az eddig érvényesült gyakorlatot a Vatikán egyoldalúan és önhaitaimúlag megszüntette és az említett kinevezéseknél a magyar kormány előzetes hozzájárulását nem kérte ki. Ezért szűk-’ séges e törvényerejű rendelet hatályának kiterjesztése az 1946. jan. 1. óta történt kinevezésekre.

megbélyegezzük azokat az egyházi személyeket, akiknek bűnös tevékenységére a legutóbbi napok folyamán fény derült.

3. Kijelentjük, hogy a Magyar Nép- köztársasággal kötött megállapodást fokozott mértékben betartjuk és ennek értelmében egyházi törvényeink szerint fegyelmi úton eljárunk mindazon egyháziakkal Szentben,', akik a népköz- társaság törvényéi 'áthágásában bűnösnek találtatnak;

Támogatjuk a magyar kormány törekvéseit, amelyekkel - békénket védi, hazánkat a háborútól megóvni törekszik. Ezért hivatásunknak megfelelően, előmozdítjuk a békét, helyeseljük egyházunk szellemében a katolikus papok békemozgalmát.

Ünnepélyesen kérünk mindenkit, hogy megnyilatkozásunkat tegye magáévá és annak megvalósításában legyen segítségünkre.

A magyar püspöki kar.”

len‘.Ősnek ígér keznek, hiszen ők a német egység és a Nyugat-Németország újra felfegyverzése ellen vívott egyházi küzdelem vezető szélieméi.

A nagygyűléssel párhuzamosan egész héten szakkonferenciákat tartanak az ifjúság, egyetemisták, missziósok, lelkészek, a női és férfi diakónia munkásai, a hernhutti testvérgyülekezet, a Gusztáv Adolf—Werk, valíástanítók,

gyermekbibliakör-veze.tők stb. részére.

A gyűlés meghívója az egész gyűlés alapgondolatát kifejezi a következő jelszavakban: „Berlin a Kelet és Nyugat közötti érintkezés helye, Berlin a III. német evangélikus országos gyűlés városa, Berlin arra hív, hogy a testvériség hitvallását tegyük a kereszt jele alatt”.

Magyar evangélikus egyházunk érdeklődéssel várja ennek a hatalmas egyházi megmozdulásnak az eredményeit és nagy öröme, hogy dr. Vető Lajos püspök személyében ott képviseltetheti magát. Dr, Vető Lajos,' püspök • július 9-én este. elutazott Berlinbe.

Dr. Vető püspök elutazása előtt a kővetkező nyilatkozatot tette az „Evangélikus Élet” munkatárs'anak: „Boldogan készülök a német egyházi nagygyűlésre. Bizonyos vagyok benne, hogy a nyugati és. keleti keresztyének berlini találkozása, olyan világos látású egyházi vezető emberek szellemi irányításával, mint NiemöHer. Heinem'ann és a többiek, a világbékénk is nagy szolgálatot tehet, hiszen a német kér- d,és megoldásához hozhat jelentős egyházi állásfoglalást,”

Jelentős magyar római katolikos püspöki-bari nyilatkozat

Mégis testvérek vagyunk

A német protestánsok országos naggyűlése a német egység szolgálatában Dr. Vető Lajos püspök a berlini nagygyűlésen