Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-07-08 / 27. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 3 ÉLŐ VÍZ „EMLÉKEZZETEK LÓT /* Ez a cím Jézus felhívása. Igei Akkor hangzik el a Mester ajkán, amikor tanítványait az ő visszajöve- teiére készíti el (Luk. 17:32). Jézus éppen arra az időre szóló figyelmez­tetésnek látja Lót felesége esetét. És éppen azok számára, akik őt tanít­ványként veszik körül. Még mindig el lehet veszni! Meg- mentetés közben is el lehet veszni! A megmenekülés küszöbén is el le­het veszni! Emlékezzetek Lót fele­ségére! Váljon mit köt a lelkünkre ma Lót feleségének a története? 1. Vedd komolyan Isten szavát! A Sodomából kiragadott Lótnák és családjának félreérthetetlenül megmondotta Isten követe: «Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken: a hegy­re menekülj, hogy el ne vessz!» (I. Mózes 19:17.) Lót felesége is hal­lotta. Tudta, hogy nagy tétek forog­nak kockán. Megmaradásról és vég­ső veszedelemről van szó. Mégis szembekerült Isten nyilvánvaló ren­delkezésével. És elveszett. Nem helyénvaló-e ma is ez a fi­gyelmeztetés? Istennek annyi figyel­meztetését nem vesszük komolyan. Kacérkodunk a bűnnel, pedig az Ige azt mondja: «Iszonyodjatok a gonosztól!» (Róm. 12:9). Nem vár­juk vissza éberen, teljes készenlét­ben Jézus Krisztust, pedig megmon­dotta: «Legyetek készen ti is, mert amely órában nem gondoljátok, ab­ban jő el az embernek Fia» (Máté 24:44). És lehetne sorolni az igéket: félreérthetetlen kijelentések, mentő szeretettől indított, óvó fgyelmezte- tések. Mi mégse vesszük komolyan. Azt gondoljuk, hogy Isten mégse lehet olyan szigorú. El kell,, hogy nézzen egy kis kilengést. — Hát lehet-e ennek más vége, mint Lót felesége végzetes könnyel­műségének? Emlékezzetek Lót fele­ségére! Vegyétek nagyon komolyan Isten szavát! 2. Ne kivdncslskodidl az után, amit Isten eltakart előled! Isten rendelkezéseit mindig sze­rető szíve diktálja. Ismeri ö a mi gyengeségeinket és képességeinket. Tudja, hogy mit bírunk ki és mit nem. Lót és családja elől is bizonyo­sán azért takarta el Sodorna és Qo- nfóra megítélését, mert nem az ő szemüknek való látvány volt a pusz­tító kénköves tűz. Lót felesége mégis látni kívánta. Hátrafordult, és menten sóbálvánnyá változott (I- Mózes 19:24—26). Ma is sokakat fűt ilyen kíváncsi­ság. Éppen olyan dolgok után, ami­ket Isten jónak látott eltakarni elő­lünk. Ez alatt az ítélet alatt áll minden jövőkutatás: a szellemidézé­sek, jósoltatások. a titokfejtések, az okkultista és spiritiszta machinációk. , Isten nem ok nélkül fedezte el elő­lünk a jövendőt. És nem is nézi el, ha mégis belopakodunk erre a tiltott területre. Lót felesége látni szerette volna Sodorna végét, mégse láthat­ta. Megmeredt tekintete hiába ma­radt hátrafordulva, semmit sem lá­tott. így van minden tiltott területre bemerészkedett kíváncsiság bünteté­se. Mindazok, akik a jövendő fátylát szeretnék fellebbenteni, csak még nagyobb sötétségbe tévednek. És a végük veszedelem. Lót feleségének kiváncsiskodása mögött az is meghúzódhatott: elpusz­títja-e Isten valóban Sodomát? Ké­telkedett Isten szavában. Igaz-e, amit Isten mondott? Beváltja-e való­ban fenyegetését? És Isten a néki szóló figyelmeztetését is beváltotta. Mivel hátrafordult, odaveszett. — Ne legyen semmi kétséged a felől, hogy Isten minden szavát beváltja. Teljesednek az Ígéretei, de a fenye­getései is. Ne izgasson téged, mi módon. Legyen elég, hogy ő szólt és megcsélekszi- Ha eddig nem tette meg, akkor megteszi ezután. De egé­szen bizonyosan. Mehetsz előre bát­ran ebben a hitben. 3. Szakad] el tel!esen a megítélt múlttól! Lót feleségének túlságosan kedves­sé vált Sodorna. Valami még mindig húzta vissza. Csak még egy pillan­tást! És ez a pillantás összekötötte Sodomával a bűnhődésben is. A keresztyén életúton talán e miatt van a legtöbb sóbálvány, a megrekedt élet. Nem tudott elsza­kadni a múltjától. Csábították régi örömök, dédelgetett indulatok és meg nem utált bűnök. Hány embert rántott vissza ilyesmi. Meginentetés közben is. A megmenekülés küszöbé­ről is. Emlékezzetek Lót feleségérel «Aki az ekeszarvára veti a kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára» (Luk. 9:62). Kövesd Pál apostol példáját: «Egyet cselek­szem, azokat, amelyek hátam me- gett vannak elfelejtvén, azoknak pe­dig, amelvek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenesét igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára» (Fii. 3:14)'. Isten nagy veszedelemből mentett ki Krisztus által. És nagy ajándékot tartogat a célnál. Ne kockáztass semmit a hátratekintgetéssel. Célegyenest előre! Csepregl Béla A s&ük; Sok keresztyén család hajlékában, fehérre meszelt szobák falán talán egyszerű falitáblán, vagy másutt dí­szes aranyrámában épúgy ott van a „Házi áldás” bizonyságtétele: Hol hit, ott szeretet Hol szeretet, ott béke, Hol béke, ott áldás, Hol áldás, ott Isten, Hol Isten, Ott szükség nincsen. Ezt olvasom az abaújszántói lel­készlak falitábláján és ezek a szavak, mint hálaadással megtapasztalt életva­lóságok visszhangoznak lelkemben, mikor számot kívánok adni arról a számomra feltett kérdésről: mit kö­szönhet az abaújszántói öreg anyagyü­lekezet és fiatal fiiiája, a hernádbüdi szórvány Gyámintézetünknek? — Mert a felelet ebben adatik: a bizodalmas hit, a békességben való testvérszeretet ál­tal mindig megtapasztalja az Ür segít­ségét, áldását, melyben szükség nin­csen. Az abaújszántói anyaegyház ugyan­is, mely Czekelíáza (ma vele egybe­építtetett) artikulárís egyházából kelet­kezett, szükséget látó, számban és erő­ben meggyengült egyházközség. 90 évvel ezelőtt itt helyben a lélekszám 400 volt, ma a százat is alighogy meghaladja. Tagjai szőlőművesek és iparce-kereskedök voltak, kiknek gyer­mekei iskoláztatván, elszármaztak az ország más részébe s az itt maradt öregek elhalálozván, fogyton-fogy az anyagyülekezet iélekszáma. A hernád­büdi szórvány Iélekszáma pedig ugyan­ezen idő alatt, 1860. óta megkétsze­reződött. Az esperesi jelentés erről így hang­zik: „Az anyaegyház olyan, mint egy vén diófa, amelyiknek minden évben letörik egy gallyacskája. Éle­tének 215-ik évében ismét négy lélekkel fogyott Iélekszáma. De szórványai életerősen virulnak mel­lette, 79 lélekkel többet szám­lálnak, mint édesanyjuk. így gon­doskodik Isten arról, hogy Abaúj sarkában élő gyülekezetünk nem hat meg, hanem feltámad utódaiban. A számok beszélnek, mert minden szám egy élő lélek az egyházban és az Or előtt minden lélek drága. S ezek a lelkek szeretik az Urat és az ö egyházát. Az Ür szeretetén épül pedig az egyház élete. A gyülekezetek élete azonban gonddal, szükséggel, küzdelemmel terhes. Az anyaegyház gondjait, terheit ne­héz is volna felsorolni, mégis említsünk egy párat. Nehezen emeli és hordozza elerőtlenedeít vállán az egyházi járu­lékok, alkalmazottak járandóságai, biz­tosítások, tatarozások terhét, mint az erdőn rozsét gyűjtő öregasszony alig- alig tudja vállára emelni a terhet, sok­járunk, nem látásban Válasz egy levélre Hitben Testvérem! Utolsó leveledben egy nagy megoldatlan kérdésedről írsz. »,Ugye, az Űrtől kapott új életem — írod — nem állhat elejétől végig ugyanazon bűnök feletti meakulpázás- ból? Mert akkor, mit jelentene ez az ige: „Azért, ha a Fiú megszabadít ti­teket, valósággal szabadok lesztek?” Miképpen teljesedhetik be rajtam az a sok drága ígéret, mely szerint az Ür megőriz a bűntől? Tudom, hogy van óemberem, de hát új emberem is van, hiszen hiszek Jézus Krisztusban és éppen ezért nem értem, hogy nem lá­tok semmi győzelmet az ételemben és nem látom a Jézus Krisztusban való növekedés legparányibb jelét sem. Lá­tod, mióta testvérül adott Téged, ne­kem az Ür, még egyszer sem mond­hattad: gyere adjunk hálát Neki, mert csodálatosan munkálkodik benned az ö Lelke. Ennek eddig csak az ellen­kezője történhetett. Eddig mind Te, mind más, aki a testvéri felelősség bátorságát vette, csak feddett és bű­neimre figyelmeztetett. Ezt akarhatja vájjon az Ür, hogy elcsendesedéseink- nek mindig könny legyen a vége és sohase örvendezhessünk Benne? Azt hiszem, hogy a tanítványok, amikor egybegyűltek nem így voltak együtt! Hanem növekedtek a kegyelemben. En miért nem tudok Veled így együtt lenni? Nagyon nyugtalanít ez a kér­dés.” Megértelek, Testvérem! En is las­san kaptam világosságot és békessé­get ebben a nagyon sú'yos kérdésben. Bárcsak testvéred lehetnék * most is a segítésben. Vegyük hát sorra. Akit a Fiú meg­szabadít, az kétségte’enül és valóság­gal szabad. Ezt maga Jézus jelenti ki. (Ján. 8, 36.) Ez a valóságos szabadi- fás azonban itt és most „csak” hit­ben az enyém. De valóságosan. Tel­jességében ez a szabadítás, vagyis a teljes bűntelenség azonban csak a színről-színre 'áfáskor lesz az enyém. Az a tény, hogy a szabadítás idelenn hitben az enyém, az egváltalában nem 1 kisebbíti ennek a szabadításnak a való­ságát. A baj nem ott van, hogy ez a szabadítás „csak” bitben az enyém, hanem ott hogy az a bűn-test, amelyben élek, sokszor meghomályosítja, meg­erőtleníti hitemet, amelyben a való­ságos szabadítást bírom. Tudniillik amilyen mértékben gyengül a hitem, olyan mértékben szegényülök a szaba­dítás valóságos bírásában. Amikor ugyanis a hitem megcsappan vagy elfogy, akkor uralkodik a bún rajtam. Bizony sokszor olyan formájában is, amiről rég azt hittem, hogy nem vehet elő többé. Ismerem én is az ilyen könnyes és fájdalmas felfedezéseket. Tudom, hogy azt kérded; hol van hát a megoldás? Világos a feleletem. JÉZUS KRISZTUSBAN. Benne min­den a miénk: a bűnök bocsánata, a szentség, a győzelem, az erő. Minden Belőle jön. Jön minden bű­nünk ellenére is a győzedelmes ke­resztyén élet. De eirejtetten. A ke­resztyén növekedés elrejtett. Maga­mon nem látom. Rajtad is alig. De éppen a további növekedés érdekében, nincs szükség arra, hogy tudj erről a növekedésről és arra sincs, hogy én lássam a Te növekedésedet. Minden­esetre ez a növekedés abban áll, hogy egyre jobban bűnösnek tudom maga­mat és egyre nagyobbnak látom Isten kegyelmét. Éppen ezért lesz mindig miért hálát adnunk! De mindig azért, amit ö tesz! Kegyelmes szeretetéért, bűneink megbocsátásáért, hűségéért Ez a ml dolgunk! Az ö kegye’mének meglátása és ezért van hálaadás. Vi­szont szemmel tartani az övéit és megmérni őket, hogy mennyit növe­kedtek ebben a kegyelemben: ez az ö dolga. Gondolj csak arra, hogy Máté 25. 33—40-ben, akiket az Ür ama na­pon felmagasztal, azok sem tudtak ró'a, hogy növekedtek volna. „Üram, Azok ítélnek mindig a legkegyetle- nebbül, akik sohasem tapasztalták meg, miiven nehéz megmaradni az igazság mellett. ★ Jaj azoknak, akik csupán azokat sze­retik, amik a testhez, az érzékekhez tartoznak, amik láthatók, mert ez ilye­nektől a halál mindent elrabol. Augusztlnusz mikor láttuk.. .7 De ez Ür látta! Előtte nincs elrejtve az ö benned és bennem való növekedése. És ez a fon­tos. A mi dolgunk idelenn, egyfelől örülni annak, hogy a Bárány véréért neveink fel vannak írva az élet köny­vében, másfelől tusakodni bűnösen is hitért, amely birtokolja a valóságos 6zabadítást és dicsérni Megváltónkat a kereszt győzelméért. Látod nekem csak ebben van békes­ségem. LÁTÁSOM számára nincs más csak a bűneim, amelyeket egyre sötó- tebbeknek és egyre többeknek látom. Nincs más, mint újra és újra minden bűnre képes 6ZÍvem, amely kész a már megvallott, megutált és megbocsátott bűnökkel is újra cimboráink De a HITEM! számára van más is: az Ö sebei, az ö mindenre elég tökéletes áldozata, az Ö szentsége és Benne a valóságos szabadulás és szentség. Ezért, tia könnyesen is, sokszor mégis újjongva énekelhetem: „A bűnöm oh Jézus, a bűnöm oh Jézus, Nem vádol többé engemet”. És de jó az is, hogy a hitem, messze is úgy nézhet, a teljes szabadulásra, mint közeli betelje­sedésre. Hitem látássá lesz hamar! Addig pedig: „Rejts el Magadban Üram, hogy hihessek, harcolhassak, győzhessek. Növekedj bennem, for­málj engem. Tedd nyilvánvalóvá raj­tam véred hatalmát, hogy életem di­csőíthessen Téged.” Ugye, Testvérem, így imádkozol Te is velem? Ugye nem méricskéljük és hőmérőzzük magunkon és másokon szent életünk növekedésének fokát, bú­sulva vagy gyönyörködve az „eredmé­nyen”, de úgye annál inkább nézünk Reá: szeretetének szélességére, hosszú­ságára, mélységére és magasságára, egyre nagyobb Reá-csodálkoz'ással és gyönyörködéssel! Ezt az igét kü'döm néked búcsúzóul: „Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm” (Máté 3, 17). Ne felejtsd hát el a Bárány Jézu-ban gyönyörködik az Atya. Tudom, benned és bennem is csak annyira gyönyör­ködhet, amennyire a Bárány Jézus vére alatt fáthatja életünket. Malaga Elza dr. sok kényszerű pihenéssel viszi haza az éltető meleget árasztó, tűzet tápláló száraz ágakat. Anyaegyházunknak ez életet je­lentő terhét segített és segít vinni Gyámintézetünk, mikor egyházme­gyei, kerületi, vagy egyetemes se­géllyel támogat évenként minket. S így megtapasztaljuk, hogy ahol szükség van, ott az Ür szeretete által ott van a segítség is. A hernádbüdi szórvány hívő lelkei pedig imaházat szeretnének építeni, hajlékot maguk között ez Urnák. Ke­vésnek bizonyul a férőhely egy-egy vendégszerető család hajlékában, mikor ez Orral való közösségbe, háziisten- ttezteletre gyülekeznek a hívek. Ezért m'ár több éven keresztül imádságban hordozzák a vágyat az imaház felépítésére. Két ősi evangé­likus család kész Isten iránti hála­adással a templomtelek kihasítá­sára, mely a község főútjára nyí­lik és az enyhén lejtős oldalban építendő imaház homlokán — a már elkészíttetett terv szerint — aranyló betűivel messzire láthatóan fogja hirdetni a hemádbüdiek hitét: „Erős vár a mi Istenünk!” Az élő hit ereje, mely a szivekben lakik, anyagi erőtlenséggel találkozik. A templomépítés vágyát ezért az a reménység táplálja, hogy a Gyámin- tézeíen keresztül, — melynek ez első célja —, a többi erősebb gyülekezetek ezeretőszívű adományai' által az Ür maga is építi a házat. S ez a remény­ség nem hiábavaló, aki az Ürban bízik soha nem csalatkozik. A hemádbü- diek nevében küldött minden segélyt kérő írásunk a Gyámintézet buzgó és hívő vezetőinél és tagjainál meghall­gatást talál, mert szívüket és cseleke­deteiket az Űr szeretete irányítót. Ezek a gyámintézeti segélyek, a gyü­lekezet e célra adott adományaival és buzgó erőfeszítéseivel együtt, ma már eredményt mutatnak. Beszereztük az imaház a-iapkőanyagát, megvan a tető­zet cserépanyaga és van egy új har» móniúmunk is. S a gyülekezet ké­szül az építésre, készek a szívek a fo­lyamatos adakozásra, készek a kezek az Ür hajléka építésének munkájára, készek a lelkek a további könyörgésre. És tudjuk, hogy a Gyámintézet továbbra is segíteni fog adomá­nyaival, míg szükségünk van rá, míg elkészül a hernádbüdi evan­gélikus imaház. így segíti az Ür 6zereteie szüksé­geikben az öreg abaújszántói anya-' egyházat és a fiatal hernádbüdi szór­ványegyházat a Gyámintézet által és így köszönjük mi, abaújszántóiak és hemádbüdiek az Ürnak szereíetét, me­lyet megmutat Gyámintézetünk minden tagja áldozatos szívű szeretete által. S ezért az elvett adományokért, segít­ségért köszönetét mondva és áldást kívánva az Ürban elpihent Czékus László, volt abaújszántói lelkész által szerzett 276. sz. gyámintézeti éneké­vel zengjük: Istenbe vetjük reményűnk, <3 hajlékunk és menedékünk, Aki reánk gondot visel. Ha Ö őrző pásztorunk. Ügy soha meg nem fogyatkozunk. Mtert ő nagy dolgokat mivel, A föld megrendülhet, Tengerbe merülhet, De irgalma kísér végig Fel ez égig, az ö királyi székéig. Solti Károly Szombat esti közös imádkozásunk Július 7. ­Isten munkatársai. Ézs. 62, 6—12. „ ... amint örül a vőlegény a mennyasszonynak, akként fog néked Istened örülni". -— így hangzik az igénket megelőző mondat és most ennek munkálásá- hoz övéit hívja munkatársának az Ür. Miben állhatunk mellette? Az imádság szolgálatában (6—9. v.) Orizőket állít, akik nem alusznak éa szüntelenül az Isten 6zíne előtt állnak. Az útegyengetésben (10. v.). Népe számára akar Isten utat készíttetni or­szágába. Hiszen a szentség útját, amelyen a bolond 6em téved el. (Ezs. 35.8!), oly kevesen találták még meg. Nincs taposott út, és szakadékok meg kövek áll­ják el a lehetőségeket. Isten, aki mindnyájunknál jobban látja országa felé kívánkozó népét, kiáltja nektek, akik Krisztus útján jártok: emeljetek zászlót a népek fölé. Az evangéliumhirdetésben (11—12. t.) Hirdette szabadítása örömhírét nekünk — és most azt akarja, hogy mi ne zsákutcái legyünk áz evangéliumnak, ahonnan ki kell jönnie, ha tovább akar jutni, mert rajtunk keresztül nem lehet. Mindebben az a legcsodálatosabb, hogy minket munkatársainak fogad el az Url Adjunk hálát az Ürnak, hogy ö maga az ŐRIZŐ és PÁSZTOR, aki nem 6zuny­nyad el és elhordoz minket, hitvány pásztorokat és orizőket. Valljuk meg, hogy sokszor voltunk gondtalanok, magunknak világítók, zsák» utcája az evangéliumnak. Könyörögjünk azért, hogy Urunk tegyen Szentlelke által szíve szerint való őrizőkké. Tekus Ottó. BIBLIA-OLVASÓ Július 8. Vasárnap. Jer. 1:12. Ján. 10:35. I. Mózes 3:1—19. Nem C6ak a cselekedeteink bűnösök, mi magunk vagyunk vétkesek. Emberré lételünk, bűnné lettünket jelenti. Ezért nehezedik ránk Isten büntetése és haragja. Július 9. Hétfő. V. Mózes 3:24. Márk 9:23. Róma 6:12—18. v. Isten haragja elkárhoztat. Jézus békéltető szolgálatában és váltsághalál- ban azonban felszabadított minket Isten a bűn alól. De nem további vét» kezésre szabadít fel, hanem az Istennek való engedelmességre. Bűnben vagyunk, de nem a bűn szolgái. Rajtunk a kegyelem uralkodik. Július 10. Kedd. Zsolt. 50:23. Lk. 17:17—18. Kol. 2:16—23. A kegyelem uralma alatt a világ s annak dolgai árnyékká lesznek. Krisztus lesz az igaz' és egyetlen valóság. Ezt tudva, vigyázzunk, hogy Isten kegyeimével hálátlanok ne legyünk. Tizen tisztulanak meg, de abból kilencen nem adtak dicsőséget Istennek. Július II. Szerda. Zsolt. 118:15—16. Jel. 11:17. I. Kor. 6:13/b, 14, 15/a. Mi az Űréi vagyunk! Mindenestül! Hogyan sáfárkodom hát azzal, eml nem is az enyém? Július 12. Csütörtök. Ezs. 64:8. Csel. 13:38—39. I. Tim. 4:1—11. ▼. A keresztyén ember mindenekelőtt az egy szükségesre ügyel. Gyakorolj« az Is ten féle! met, mert így él a jelenvaló és jövő élet ígéretében. Július 13. Péntek. Jer. 31:10. Lk. 2:30-32. Ján, 19:1-6. t. Akiben nem találtak semmi bűnt, annak kellett bűnné lenni, hogy akik bűn» ben vannak, bűnükből szabadulást nyerhessenek. Július 14. Szombat. T. Sám. 2:30. Jel. 3:21. I. Kor. 15:35—38. t. A legtöbb ember félelemben él. Fél a melegtől, fél a hidegtől. Fél az élet» tői, fél a haláltól. Keresztyén embernek állandóan hallani kell ez Igétí Én tiveletek vagyok minden napon. Miért félünk hát? Isten halálunkban sem hágy el. Feltámadás után új testet ad s vele maradunk örökké! Takács József A szükség és a segítség

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom