Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-01-21 / 3. szám

BvqwgéHfc«» Élet_ 1 A sckoróaljai hegyek gyülekezete: Lukács István győri lelkéasba­rátom kalauzolt ezen a* utamon. Pompás időnk Tolt. Rendkívüli janu­ári délután, csupa napsütés, száraz, jó út, kis medrében játszó pata­kocska, partján imitt-amott Jeges hó­szalagok. Vagy négy-ót kátóméterre előttünk húzódtak a sokoróaljsi he­gyek, töröknek és franciának egykori felvonulást útja Győr ellen. Messzire ragyog az evangélikus templom tor­nya és felső teste, a magyar táj idillikus képét adva jellegzetesen. A falu aljától, kis tahidtól mély vízmosásszerű úton ballagtunk fúj­tatva fölfelé a parókiáig, ahol meg a vidéki lefkészlakások szokásos ud­vara bontakozik ki: mos* lombtalan lugas, a kerítésen elfolyó borostyán, a falak mentén gledicsta, mindig zöld bukszusok, no meg fenyőfa és hársfa. Semmi sem ülik jobban a látványhoz, mint az a csend, amely a téli falu sajátossága. Beljebb is kerülünk Az egyszerű bölcs emberhez, logikus gondolkodású főhöz, tudóshoz, or­voshoz és pásztorhoz egyszerre, dr. Györflg Bélához, aki testvériesen fii* tetget le a dolgozó szobába hatalmas márványasztala mellé. Ügy beszél, mintha tollba mondaná három évti­zed komoly tapasztalatait, olyan las­san, mint aki most szedegeti elő a múlt drága ládájából az összegyűj­tött kincseket. Először is népéről beszél, amely ilyen erényeket őriz: a nyiltszivűsé- get, a magyarságukhoz való ragasz­kodást a nyelvben és gondolkodás­ban, a becsületességet, vendégszerete­tet, lovagiasságot és áldozatkészséget. A bűnök is szóba kerülnek s ezt így fogalmazza meg: — Egyházi szempontból felhő alatt állunk, de már derül az ég.. .Az ébredés jelei mind gyakoribbak. Így például a presbitérium legutóbb elhatározta, hogy felülvizsgálja saját magát, mű­ködését, vallásosságát, hűségét, az ige iránt való érdeklődését t ez a lé­pés már lelki ájuláshoz vezetett. Alig akadt, aki ne vállalta volna a gyülekezet bizalmát s ne határozta volna el, hogy ennek a bizalomnak eleget is tesz. — Az áldozatkészség is kedvezően változott, amire csak egy jellemző példát mondóit: két évvel ezelőtt építettük ggömőrei filiánk imaházát, amelynek létrehozásában a felpéci hívek megelőzték a ggömöreieket is pénz, építőanyag és munkaszolgálta­tás tekintetében. — Lelkileg határozottan érezhető a konferenciák hatása. A vasárnap esti gyülekezeti csendes órán mind •többen kapcsolódnak' bele az ige- és ima'közöéségbe. A gyülekezet várja már az crvangélizáctót, amelyet Tú- róczy Zoltán püspök tart, hogy ezál­tal a mozdulatlan tenger is megele­venedjék Dombra kapaszkodunk a templom felé vezető úton. Régi te­metőkertben emeltók, többszőr le­égett, ajtaja felett most is a régebbi évszám — 1794 — látszik. Sok elke­seredett harc folyt érte és körülötte, de «rrói nevezetes, hogy *ohf* nem vált katolikus kézen... Amikor a győri templomban nem voft evangé­likus Igehirdetés s a messze környék is az elnyomatástói szenvedőit, a négy articular is templom mellett • felpéci mint ötödik egész Győr, Po­zsony, Moson és Fejér megyék evan­gélikusainak lett temploma. Kocsi és hintó* hosszú sora állott mimig a templomkertben j a templomban magyar és német nyelven prédikál­tak A torony finom bwroHcpárkányzata áralja el stílusát Belül hatalmai wriopok, kiét oldalt hosszú karzat s elöl középen gyönyörű kis oltár. A templom képét csak az oldalról toldott cintoriam zavarja, aihová az ösök halottaik koporsóját letették, amíg belül folyt a gyászistentisztelet. Ma már a üutterjesztéa szolgála­tában az életet táplálja. A gyülekezeti ház kisebb szobából áll, igen alkalmas hely egyszerűbb összejövetelekre, hittanóra tartására, sőt — kölcsönös és barátságos meg­egyezés szériát — iskolatereranek is használják. A kalauzolás megszakadt közben, mert Ggörffy Bélát beteghez hívják. Nehéz kérdés előtt áll ilyen­kor mindig, mert sohse tudni, hogy a pásztori hívják-e, vagy az orvosi tudományban jártas embert Az a három évtized, amelyet ebben a gyü­lekezetben eltöltött, megtanította arra, hogy dönteni tudjon. Viszont éppen a tudományban való képzett­sége járul hozzá ahhoz, hogy gyüle­kezetének minden tagját névszerint ismeri, pedig k ilencszá znál is töb­ben vannak. Később érdeklődtem a munkatársai felől is, hiszen Gyomorét és Tényőt is gondoznia kell s mindenütt kezé­ben tartja a hitoktatást is. — Első munkatárs mindig a papné — válaszolja. (Erre a mondatra a kályha melletti karosszékbe húzó­dott munkatárs alázatosan elpirult.) Ö irányítja a gyermekmunkát s mel­lette növekednek és tanulnak a fiatal leányok. A presbitérium munkájá­ban pedig Zathureczkg Dénes fel­ügyelő, aki hosszú ideig gondnok is volt, tevékenyen vesz részt. De má­sok is vannak, aikik hűséggel koro­názzák meg egyházS7eretetii'ket. Lukács István beszélgetés közben ráterelte a szót dr. Ggörffy Béla tu­dományos munkásságára is s akkor szerényen bevallotta, hogy már ré­gebben készen áll a 18,000 szavas finn-magyar szótár, amely folytatása lett volna a már megjelent finn nyelvtankönyvnek. Áz utcán találkoztunk felnőttekkel és gyerme­kekkel s jól esett hallgatni azt a sa­játosan 'tiszta magyar beszédet, amelynek íze és történelme van. Bizony már sötét este lett, amikor a vasú-állomás felé ballagtunk. Olyan csillagragyogás volt felettünk, mintha jókedvű lett volna az ég. Ránk szállt a mennyei szépség s örvendeztünk nagy méltatlanságunkban. Vácady Lajos BiSzy Lajos p esperes beiktatása Január 14-én délután tartotta rendkívüli közgyűlését a pesti felső egyházmegye Pécelen. A közgyűlésen iktatták be hivatalába az egyházme­gye újonnan megválasztott esperesét: Blázy Lajos péceli lelkészt, tanács­tagot és Béke-bizottsági elnököt. A bányai egyházkerületnek a gyüle­kezetek száma szerint legnagyobb egy­házmegyéje a pesti felső egyház­megye. Területén tizennyolc anyacgy- házközség, számos fiókegyház és szórvány van. A nagy egyházmegye legkisebb gyülekezete a pécel-rákos- csaba-isaszegi misszió. Lélekszáma alig éri el a hatszázat, tagjai nyug­díjasok és munkások. Egyházi éle­tünk megújulásának jelei közé tarto­zik a pesti felső egyházmegye gyüle­kezeteinek döntése, amely egyhangú lelkesedéssel ennek az egyházközség­nek lelkészét emelte az esperesi tiszt­ségbe. Az egyházmegye élére olyan ember kerüli, aki előtt nem ismeret­len a gyülekezet anyagi gondja, az anyagi létért való mindennapi küzde­lem. Az egyházmegye nem a tekin­télyes, nagy gyülekezetek lelkészei kö­zül választott magának vezetőt, ha­nem a szórványsors nehézségeit hor­dozó, a kicsinyen is hűségesen őr­ködő pásztorok közül. A tizennyolc gyülekezet olyan embert talált alkal­masnak vezetőjéül, akit megedzett a szolgálat és kipróbált a szegénység. A péceli parókia és a meghitt kis templom ragyogó tisztaságban várta a beiktatásra érkező vendégeket. A tizennyolc gyülekezetből tizennégy lelkész jött el személyesen s a többi is képviseltette magát. A képviselők javarésze csizmás parasztember, egy­szerű hivő. Az egyhangú választás ennek a népnek közbizalmát jelen­tette tehát: ez a bizonyíték reá. Mielőtt a beiktatás megtörténnék, az új esperes az Ür szent vacsorájá­val él, Blatniczkg Jenő espereshe­lyettes úrvacsorái beszédében Márk ev. 10:42—45 alapján a szolgála! nagyszerűségét hirdeti és köti az új esperes lelkére. Az úrvacsora után Blázy Lajos letette az esküt. Blatniczkg Pál egyházmegyei má- sodfelügyelő iktató beszédében arra a pagy, kézzel megfoghatatlan va­gyonra figyelmeztet, amelynek gond­viselője lesz az új esperes: a hívek Istenhez való vágyódására és az igé­vel való sáfárkodásra. Ezután Blázy Lajos elmondotta székfoglaló beszédét. Elkövetkező munkájának középpontjában a leg- ége[őbb probléma 611: a gyülekeze­tek összefogása és egymást segítése. „Az önellátás és önfenntartás ma már nemcsak az egyes gyiilekezelek magukeltartására szorítkozik — mondotta az esperes — hanem lassan kiszélesül az egész egyházban. Ez te­szi világossá előttünk, hogy egyhá­zunknak szeretet-szolgálattá kel! len­nie. Közösségbe kell összefogni és tá­mogatni egymást saját egyházközsé­günk határain túl. Ez a szolgálat pe­dig évről évre szaporodik. Meg kell például, hogy a IHkém­képzö Intézet nemcsak as egyete­me* egyházé, hanem az enyém K péeeH, vagy ráhosfcerraitilri evangé­liumé. A Belmtsaziól Otthon nem­csak a* egyházmegyéé, hanem az enyém la, ikladi vagy «csal evangé­likus emberé. Evangélikus Gimnáziu­munk nemcsak az egyházkerületé, hanem egyenként mbidannyinnké, a gyámintézet, a Fébé és más Intéz­ményünk ügye egészen személyesen az enyém, az evangéükn- keresztyén emberé, bárhol Is vagyok és lakom. Nem mondhatjuk azt. hagyjanak engem a magam egyházának, elég annak ts rámnehezedö terhe, hanem Lutherrel együtt kell mondanunk „Valami csodálatos dolog a hit, amely nem kérdezi, hogy kell-e cse­lekedni, hanem mielőtt kérdezne, már megcselckedte.“ A beszéd befejezése után az üd­vözlésekre került sor. Elsőnek az egyetemes felügyelő képviseletében megjelent dr. Gyimesy Károly leikész köszöntötte az új esperesi a 8. Zsolt. 5—7. verseivel. Dezséry László püs­pök táviratban küldte el üdvözletéi Blatniczkg Jenő az egyházmegye gyülekeze'emek és intézményeinek nevében szólott Dr. Kása Pál rákos­keresztúri lelkész az egyházmegyei lelkészegyesület 'köszöntését adta át Kiss János, a fóti bel missziói intézet vezetője, Heffner Zsigmond, a péceli egyházközség felügyelője, a péceli és isaszegi református lelkészek köszön­tötték még a hivatalába lépő espe­rest. Megható volt egy hévizgyőrki hivő köszöntése, aki az evangélium­ról való bátor bizonyságtételt kö­tötte esperese szivére A kis parókia meteg testvéri szere­tettel tárta ki aj'aját a résztvevők előtt és sokáig beszélgethettünk még meghitt baráti körben. Munez Frigye« Darvas József »EJre -eft morzsák az Isfen fenyerén« a nogylaki gyülekezetben Veöreös Imre az Evangélikus Lel­késznevelő Intézet igazgatója, beik­tatásán, 1950 május 21-én mondott beköszöntő előadásán a kővetkezőket mondotta: „Lelkéűzneveiésünk ebben ? a percben az Isten tenyeréből él, s ez a legbiztosabb lenvér De ennek a te­nyérnek egyházunk híveinél és kö- zületeinél még elrejtettebb morzsáit meg kell keresni.“ A karácsonyi szünetben több teoló­gus indult el azért, hogy ezeket az „elrejtett morzsákat“ felkutassa és a megtalált morzsákat, a gyülekezetek­nek a lelkészképzés szent céljára szánt adományait összegyűjtse. Ezen elrejtelt morzsák felkutatá­sára indultam el én is Szilveszter délutánján a 250 lelkes nagylaki gyü­lekezetbe. őszintén bevallom, nem valami nagy remények között ültem vonatra, hiszem a leikészi névtárt megnézve, láttam azt, hogy a legki­sebb magyarországi evangélikus gyü­lekezetek egyikébe indulóik szuppli- káciÓ3 szolgálatra. Az eredmény azonban váratlan és megdöbbentő volt. A kis 250 lelkes gyülekezetben a lelkésznevelés szent ügye számára 595.— Eri gyűlt össze. Éz az ered­mény pedig azon kívül, hogy meg­lepő, sokat beszél arról is, hogy való­ban az Istennek csodálatosán gazda­gon elrejtett morzsái vannalk a ki­csiny gyülekezetek tenyerén is. Sőt, ha valaki nagykőn jól megismeri a nagylaki gyülekezet helyzetét és életkörülményeit, sikkor még nagyobb meglepetésben részesíti ezen adó mány. Nagylak a román határ mellet1 fekszik. Az evangélikus gyülekezetnek nincs temploma, de nincs lelkésze sem. Azonban van ebben a kis gyű lekezelben valami, ami sok na­gyobb gyülekezetben hiányzik: szere­tet és áldozatkészség. SzereteUiket megláttam akkor, amikor a gyüleke­zet gondnoka Jaszovszki Ferenc kí­séretében házTÓl-házra jártam gyűj­teni. A gyűjtés alkalmával megta pasztaihattam azt, hogy a házaknál engem milyen nagy szeretette] fo­gadtak és ez a szeretet nemcsak a magam személyének, hanem rajiam keresztül az egész teológus gyüleke­zetnek szólt. Ez a szeretet mutatko­zott meg az áldozatkészségen keresz­tül is. A adományotkat mindenütt szeretettel nyújtották át. Szerelném még a nagylaki gyü­lekezetét példaként odaállítani sok nagy evangélikus gyülekezet elé. hi­szen sok nagy gyülekezet tanulhat ettől a kis gyülekezettől szereidet és áldozatkészségei Isten ügye iránt. Kívánom azt, hogy az Isten áldja meg ezért a szerétéiért a nagylaki gyülekezetnek és szórványának, a csanádpalotai gyülekezetnek min den egyes tagját. Keresztes István teol. akad. hallgató. I $;o&- szorn sít «'s -gépet j jutányosán venne leikészi hivatal. Terény. fcnftfl remin is rier. a bányai evangéli­kus egyházkerület felügyelője a ma gyár fróküldöitséggel a Szovjetunió­ban járt s hazatérve a Szabad Nép hasábjain számolt be tapasztalatairól Beszámolójában többek között a szovjet írók és a szovjet nép magyar irodalom iránti érdeklődéséről ír: „Az első név, amit kimondanak: Petőfi. Jól ismerik mindnyájan és a világirodalom egyik legnagyobb köl­tőjének tartják^ Sok Petőfi-verset fordította* már grúz nyelvvé Nemré giben megjelent egy önálló Petőfi kötet — és Petőfi versei otthont ta­láltak már az új grúz tankönyvek­ben is. De Petőfi után sorra mondják a többi neveket: Csokonai, Vörösmarty, Arany, Ady. József Attila. . . Isme rik már ezeket is. részben orosz, részben grúz fordításokból. Sones- vili maga is egyike a fordítóknak, ismernek többeket a mai költők kö­zül ia. Kicsit szokatlan kiejtéssel mondják, szinte egymással verse­nyezve: Illyés, Zelk, Benjámin, Kó­nya, Juhász, Kuczka... • Az együk legnagyobb, ma élő szov­jet költő: Tyihonov — irodalmunk kiváló ismerője — nemcsak Petőfi sok versét fordította le, hanem lefor dította legutóbb az egész Háry Já nőst, népballadákat, Adyt, Arany Já nőst. A nagy élő költő: Iszakovszkij most megjelent kötetének közel egy- harmadát magyar versfordítások fog­lalják el. Magyar népballadák (pél­dául: Kőmíves Kelemen, kuruc ver­sek, Balassa, Csokonai, Vörösmarty, Petőfi, Tompa, Arany, József Attila... Moszkvában a Szovjet írók Szövet­sége házában tartott irodalmi estim kön is sok költőnk szava csendüli fel. Régiek is, újak is. Petöfi-dalokat éne­keltek.. Petőfi-dalokat, amelyeknek orosz szövegére kiváló szovjet zene­szerzők írtak muzsikát Bevallom: ki­csit szégyeltiik magunkat. Nálunk ma már alig éneklik Petőfi dalait, mai zeneszerzőink nem zenésítik meg Pe­tőfi verseit, de a szovjet zeneszerzők legjobbjai ma számtalan Petőfi-ver­set zenésítenek meg. Ocsányin, a fiatal szovjet köttök egyik legjobbja, a Világifjúsági Ta­lálkozón Magyarországon járt Né­hány héttel ezelőt megjelent új ver­seskötetének jórészét az új Magyar- országról írt versek foglalják el, ame­lyekben felvillan Budapest, Horto­bágy, a Balaton s a magyar táj ne­künk annyi kedves szépsége és az új magyar élet számtalan jellemző szín­foltja. Vera Inber kiváló szovjet köllö — aki átélte s megírta a hős Lenin- grád ostromát — a moszkvai magyar irodalmi esten Ady-fordxtásokkal sze­repelt. De ez csak egy része az ismert neveknek: a szovjet írók legjobbjai fordítják a régi és mai költőnk ver­seit • Az a nagy szeretet, amellyel kö­rülvettek bennünket, a népünknek szólt, üzenetként — s mi ezt most átadjuk. Megtanultuk kint — ha le­het — még jobban szeretni a nagy szovjet népet. És megtanultuk kint még forróbban szerelni a mi népün­ket is. Szívünkben azzal a fogada­lommal jöttünk haza, hogy fegyve­rünkkel, a tollal, még jobban fogunk küzdeni hazánkért, szocialista építé­sűink ügyéért!* • A magyar nép számára a szomszéd népekkel való testvériség új törté­nelmi szakasza nyílott Ez a testvéri viszony népünk békéjének és fejlő­désének biztosítéka, s ezt tükrözi Darvas József néhány szava is. Ez Isten Igéje Máté Evartg. 8:10—13.' „Jézus pedig, amikor ezt hallá, elcsodálkozik és mond az Öt kö­vetőknek: Bizony mondom néktek, még az Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet. . És mond Jézus a századosnak: Eredj el és legyen néked a te hited szerint. És meg­gyógyult annak szolgája abban az órában.“ LWJSO Január 21. Hetvened vasárnap. I. Kir. 8:52., Csel. 20:7. 1. Kor. 1:28—31. Jézus Krisztus fejtetőre állította az emberi rangsort. A bölcsek, a hatalmasok, az egészségesek háttérbe szorultak a balgák, elveszettek és betegekkel szemben. „Hogy ne dicsekedjék ő dőlte egy test sem!“ — Hagyj fel a vállalkozással, hogy magad juss el az emberi tökéle­tesség csúcsára. Csak Krisztus lehet bölcsességed, igazságod, szent- séged és váltságod. A hit: gyengeség, önfeladás. ..Amikor erőtelen vagyok, akkor vagy erősl...“ — Máté 10:34—42. Január 22. Hétfő. Zsoltár 51:5., Zsid. 2:15. I. Mózes 3:1—13. Minden bűn ezzej a kételkedő kérdéssel szüle fik: „Csakugyan azt mondotta az Isten?.. .“ Értelmünk, vágyaink, kifogásokat emelnek Isten egyetlen szavával szemben, de! ;— ha egyetlen szava is kétséges, érvényben maracfhal vájjon a többi? .. . Ahol Isten szava veszti el érvényét, ott maga Isten válik érvénytelenné. A bizalmatlanság, a ké­telkedés lavinájává nőve, elsöpri az engedelmességet s Ürrá lesz szí­veden — a bűn. — Máté 11:1—6. Január 23. Kedd. Mikeás 7:14, Zsid. 8:11, Róma 5:12—18. Ha Ádám Istennek hűtlenné, tökéletlenné vált „kísérleti* gyermeke, végzetes következményeket ruházott utódaira: a törvényt és halált, úgy kétségtelen, hogy Krisztus, Istennek édes egyszülött fia, tökéletes gyermeke, minden údámi örökséget megsemmisítő hatalommal ru­házza fel: kegyelemmel és élettel —- Máté 11:7—19. Január 24. Szerda. Habákuk 2:4, János 3:38, FHippi 2:1—4. Az emberi közösségek, valóságok: családi közösség, munkaközösség, rokonság és így tovább. De vajon, intettük közösségtársunkat a Krisz­tusban, ha láttuk, hogy helytelen úton jár, tudva, hogy üdvösségről vagy kárhozatról van szó? .. . Csak így lehettünk a Lélekben közös­séggé, mely bennünket embereket kicsinyekké tett és Krisztust naggyá. Jannár 25. Csfltürtők. Példab. 3:5—6. 11. Kor. 1:12, Róma 1:13—17. Istennek evangéliuma: aa élő Krisztus. Nem nélkülözhető. Hatalma és szükségessége, nem emberi belátástól és jóváhagyástól függ. Benne h'igy.jl — és nem az ellene tiltakozó emberben és imádkozz érle, hogy higyjen ő is. Ne szégyeld az evangéliumot, szégyeld magad, ha nem mered hirdetni minden embernek!... — Máté 11:25—30. Jannár 26. Péntek. II. Mózes 7:1—2. 1. Kor. 2:4—5. I. Mózes 6:9—22, A gonoszság elérte tetőfokát Elérkezett az ideje Isten megsemmisítő ítélkezésének az emberi természet minden gonoszsága felett. Ugyan­akkor azonban mentő kegyelme is megnyilatkozik. Del — a kegye­lemnek is alapfeltétele az engedelmesség: „Csinálj magadnak bár­kát! ..“ Ne gondold, hogy a kegyelem függetlenít; a kegyelem: köte­lezi ítéletben és kegyelemben egyaránt őrzi Isten a maga hatalmát és dicsőségét. — Máté 12:1—14. Január 27. Szombat Esdrás 8:22, 11 János 9, 1 Mózes 8:15—22. Ugyanazon Isten, aki azt mondotta: „Csinálj magadnak bárkát!..." és menj be a bárkába!...“ — parancsolja ezt is: „Menj ki a bárká­ból! .. “ Bízzad Istenre menekülésed módját és idejét. Te csak enge­delmeskedj szavának! De ehhez szükséges: szüntelenül, feszülten figyelj reá: REÁ figyelj! — És tanulj Nóélól is: .OHárt építé Nóé az Urnái . A babona a bárkát imádta volna, a menekülés eszközét. Az emberi szív állandóan arra törekszik, hogy Istent félretegye és helyébe, bálványként. Isten eszközét állítsa. Ne tedd félre Istent! Emelkedj Nóé hitével a bárkán túl, a bárka Istenéhezi ... — Máté 12:15—21. 8. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom