Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-01-07 / 1. szám
I EGYHAZUNK HŰSÉGET VÁR TŐLED... v F.mri • számmal megnyitjuk az Eirangétikus Élei XVI. évfolyamát. ÁT. Evangélikus Élet eddigi történetében legjelentősebb esztendő van i »göttühk- Az Evangélikus Élet vitáznak országos hetilapjává lett- egyszerű mondat mögött hatal eszmények rejtőznek, mutatják lázunk legújabbkori fejlődésé- . bvlső mágnesvonalait, felfigyel- tnek Isten irányimutató ujjára és J® kést tőén mutatják egyházunk né- jjí gének tiii.véges szívdobogását. Visszagondolunk az elmúlt két «Értendőre, ahogyan egyházunk el- iguodott új helyzetében, s ahogy át- zodott mai életrendjébe. Az Évan- likuM Élet mustármagnyi tábora zóta fává növekedett, magához von- a egyházunk minden felelősséget- ,érző munkását s a reménységünk, az egyházszerelelnek, magyar népiink- öz való hűségnek, a békéért való üzdelemnek és a „mindvégig egmar&dó egyházról“ mondott bol- og bizonyságtételnek oázisát alakf- i; itt a ki maga körül. Istennek adok bálát azért, hogy engem is és barátaimat is arra választott ki, hogy biztató. eszí.-ndök biztató igéit hallgas- meg és mondjuk ki abban az (egyházéin, amelyben fáradságnak, leli tagoltságnak és tanácstalanságnak gonosz „égi madarai“ próbáltak meg- >') (.-szketni Istené a dicsőség, ami az íF-vangélikus Életen keresztül történhetett cvylázunk javára és miénk a bűnbánat orreapirulása azért, ami a mi akadozó beszédünk, tapogatodzó lábaink, sok kísértésünk és nagy bűneink miatt nem történhetett meg benne. Egy azonban bizonyos. Isten kijelölte egyházunkban azokat a gondolatokat, azokat az igéinket és azokat a módszereket, amik juttat ő bennünket meg akar sz&ba- jfdflani múltúnktól, tehát kétségtelenül bűneinktől és esettségeinktől, s amik által át akar vezetni minket az új társadalomba, az új társadalom új emberei közé, a világ dolgainak prófétai látását építve kt bennünk és egy új engedelmességet, ami minket forradalmi egyházépítéshez vezet. Engedelmességhez, mely egy azzal, hogy tudjunk hálát adni mindennap, mindenért, amink van, -tudjunk bönbánatot tartani mindennap, mindenért, amit elrontunk és tudjunk bazgón könyörögni mindennap, mindenért, ami feladatunk. Ifi a ml f eladat unkf A* ,JEvangéIlkos Élet“ elmúlt kéf esztendeje ezt így fogalmazta meg: Hitbéli feladatunk elszakadni a kötözö múlttól és Isten igéjére, a Szentlélek hatalmára I hagyatkozva elfogadni az újat Ez ; közösségi értelemben véve egyazo- | nos aziznl, amit úgy mondunk, az egyeseknek: megtérés. Reménységben fetadaturik látni Taten Dogvszerű művét az emberiségen, amit ő az embereket bűneiktől megváltó kegyelmével cselekszik- Reménységben látni Isten ítéletét az ember és az emberiség bűnein és reménységben látni Isten új életet teremtő erejét napjainkban. Reménységben feladatunk látni a jövő egyházát, mely odahapik az emberhez, aki éppen ma él, kiterjeszti gondoskodását mindenkire, akit régen elfelejtett és pászto-olni a történelmi fejlődés megpróbáltjáit épúgy, mint a történelmi fejlődés harcos, bátor és gvőzelmes katonáit. Reménységbe!! feladatunk látni az új igehirdetés körvonalait, melyekkel Isten örök igéjét lefordítjuk a most kezdődő évtizedben újra magyarra. Re- ménvségben látni egyházunk egész lelki gépezetét, működni a szocializmus hatalmas gyárában, egy gyámban, melyet «-sokak-megelégítésére öt kenve öl és bírom halból kezdett el Isten azok által az emberek által, akik vállalták az emberi munkát az emberéit. Szerrtetbent feladatunk sértődöttség nélkül elvisehii Isten ítéletét- egyházunkon, unit azáltal bajt végre, hogy emberek kiábrándultak belőlünk, embereknek meghidegedett a szíve irántunk és emberek nem keresik nálunk a békességüket Ssere- tetbeni feladatunk elmenni mégegy- srer mindazokhoz, akiket elhanyagoltunk, életünkkel és munkánkkal kérve tőlük bocsánatot s a szeretet kötelékeit kiépítem újra azzal a magyar néppel, amelyből vagyunk. Szeretettjeid feladatunk mindennap több kezdeményező erővel, több odaadással és több áldozatkészséggel szolgálni az embereknek. Szolgálni úgy, ahogyan Jézus Krjszstus tudott, azzal, amit reánk Jézus Krisztus hagyott A feladatunk nagy, mert nagy a kor, amiben élünk és nagy az Isten, aki minket eszközeinek méltatott Az Evangélikus Életnek el keH végeznie azt a munkát, amit az egyháza feladatban az egyház neki kiszabott. Hálásak vagyunk azért, hogy ez a szolgálat még nem vétetett el tőlünk, és az egyház egész közvéleménye előtt' állva, kérjük híveink bocsánatát, szeretőiét és segítségét a munkánkhoz. Egyházunk népe valóban Istennek tetsző hűséggel állt ott az elmúlt esztendőben egyházi sajtónk mellett Egyházi sajtónk tervszerű átépítését két nagy néplapunk olvasóközönsége megértette és lelkesítő egységben sorakozott fel egyházunk egyetlen hetilapja, az Evangélikus Élet körül. Ezelőtt egy esztendővel cikket írtam, amelyben 10 ezer új előfizetőt kertem az Evangélikus Élet számára. Ezt a számot nem értük cl, de erősen megközelítettük. Az Evangélikus Élet új előfizetőin kívül az Üj Harangszó olvasóinak 93%-a csatlakozott lapunkhoz! Nem remélt, s Istentől ajándékba kapott eredménye ez evangélikus egyházi sajtónknak. Az eredmény azt jelenti, hogy ma kb. 30%-kai több evangélikus család olvas evangélikus újságot, mint ezelőtt egy esztendővel. Hadd köszönjem itt meg azt, Is, hogy ezek az előfizetők be Is küldik előfizetést díjaikat és olyan lelkesedéssel vásárolják az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály kiadványait, ami valóban soha nemlátoitnak minősíthető. Köszönjük ezt azoknak az evangélikus embereknek, akik nemcsak hogy egyházunkban való hűségüket mutatják meg, de jelét adják annak, hogy hívei egy korszerű, az egész élet minden kérdésével vívódó, s ezen kérdések között új döntéseket hozó, új arcú egyháznak. A ml olvasótok nem konzervatív ragaszkodók valami elavult „vallásos* betűhöz — nml öl —, hanem keresői a lelkeket hordozó és az életet bétkézzel megragadó bizonyságtételnek. tgy lett és Így lesz az Evangélikus Elet egyházunk újjáéledésének és belső megújulásának eszközévé s ugyanakkor a nekünk adott erőkhöz képest fegyvertársa mindazoknak, akik magyar hazánk belső megújulásának harcosai. Egyházunk hűséget vár tőled. Hűséget az egyház igazi feladataihoz s ahhoz a belső elszántsághoz, ami az elmúlt két esztendő egyházépítésében megmutatkozott. Hűséget egyházunk magatartásához is, vezetőihez is, intézményeihez is. Az újesztendő egyházunk egész népétől hűséget vár, ami azt jeleinti: felelősségérzetet, fegyelmezettséget a szentek közösségében kötelező szereteket Dczséry László Készülj az Ige hallgatására Lukács Ml—AX Mindnyájunk legdrágább tanítómestere: a gyermek. Isten gyönyörű rendelés© az, hogy amikor mi elkezdünk földi álmokba ringatni egy gyermeket akkor lényegében ők ringatnak minket égi álmokba. Rá- mosolygunk egy földön tipegő gyermekre, a gyermek ránknéz és szeme tisztán tükrözi az Eget. Kis kezük símogatása régi, kedves, tavaszi ág az elveszített Paradicsomból és arcukban ráismerünk egy sokszor visszasírt és visszaálmodott boldog arcra, a mi arcunkra, akik egyszer voltunk. Miért van az, hogy amikoi a fehér asztal melleit kis kezeit szépen összetéve imádságba kezd valahol egy gyermek, olyankor mi felnőttek és bölcsek is lassan és lopva szedegetni kezdjük elfelejtett imádságaink foszlányait, mint múltakba hullott, összetört angyalszárnyakat. Miért van az, hogy amikor karjainkra veszünk egy gyermeket, olyankor önző óriások szíve is szép szavakba buggyan és mindnyájan egymást ütő emberek egyetlen nngv anyás símogalással hajolunk feléje. — Ilyenkor tanít a gyermek. Jelenléte szent prédikáció Istenről és az ö országáról. Ma a gyermek Jézus beszél nekünk önmagáról és rólunk. önmagáról azt mondja, hogy ö — az Isfen gyermeke. Az Isten Fia- Mindezt nem szép szavakkal mondja el, hanem magától értetődő, természetes mozdulatokkal. Látszik rajta, hogy ö az Isten gyermeke. Látszik először is azon, hogy ö otthon van az Istennek házában. Egy 12 éves gyermek, aki csak a földhöz tartozik, idegen, sőt riadt, nyugtalan és izgatott, amikor először viszik el a templomba. Nem találja a helyéi. A 12 éves Jézus ottiion van a templomban. Jól érzi magát. Természetes, hogy itt van. Sőt úgy jön-megy, úgy viselkedik, mint akinek ez az igazi otthona. Látszik rajta, hogy egészen más, mint a föld gyermekei, mert neki természetes és magától értetődő, hogy az Igével foglalkozik. Hogy Isten beszédét hallgatja. — Mindenki más mással foglalkozott volna. Hiszen a templom tele volt csodával és csillogással. Márvánnyal, cédrussal és arannyal. Oltárokkal és emberekkel. Mennyi látnivaló lehetett ebben a templomban. Mindenki más ezt nézte volna. Jézusnál természetes, hogy ö a helyét ott találja meg, ahol Isten szavát lehet hallani. Ö az Isten gyermeke. Istenfiúsága meglátszik azon Is, hogy ráfelejtkezik az Istenre. El-- felejtkezik egész világáról és odafordul egész szivével és egész életévei az Isten felé. Kihullik kezéből a föld, amikor meglátja az Eget. Egyedül Atyjának dolgai érdeklik. Teljesen és egészen odasímul Istenhez, mint a gyermek a szülői szívhez, aki! nem lehet onnan sem elhívni, sem elszakítani többé. Ez marad egész életében. A kísértés pusztájában, a Getsemáné kert árvaságában és a Golgota halálos liegyén; Isten felé fordított engedelmes és szerető gyermekarc. Isten szerelmes Fia, Akiben ö örökké gyönyörködik. Istennek milyen nagy csodája, hogy ez a csodálatos Gyermek, az Istennek Fia lehet az én Testvérem. Én lehetek hozzá hasonló. Lehelek az Isten gyermeke. Együtt nőhetek fel Vele az Isten országában az Isten szívéig. Nem a magam erejéből és nem a magam tehetségéből, hanem egyedül az ö segítségével. Az ö megváltó vérével. Mellette Isten gyermekének ismer és családjának fogad. Isten rámismer a bűn rámfagyott álarca alatt is és én is ráismerek atyai arcára a köny- nyeim ködén át, kereszthordozó éjszakáimon kísértések és próbák pokoli pillanatain. Hol van Jézus, az én elveszett Testvérem? — Kereshetem öt mindenütt, ahol az Ige megszólal; h templomban, a Bibliában, az összetörött szívemben. Ha egyszer megtalálod, nem hagy el téged sem életben, sem halálban. Friedrich Lajos. Békességes December hó 30-án a dél utáni órákhan az egyetemes egyház dolgozói összegyűttek az Üllői-úti hivatali helyiségekben, hogy régi szokás szerint kősizöntsék dr. Reök Iván egyetemes felügyelőt, közvetlen elöljárójukat. Üdvözlő beszédében Groó Gyula egyetemes főtitkár többek között a következőket mondotta: „Az elmúlt esztendőre visszatekintve azt szeretnénk, hogy ha a bűnbánót és hálaadás szava necsak üres szólam maradna szánkban, hanem igaz szívvet tudnánk Isten előtt vallani és bánni mulasztásainkat fogyatékos és töredékes munkánkat és őszintén s örvendezve tudnánk hálát adni előtte minden megtapasztalt áldásért és kegyelemért. Ha a jövőbe nézünk, a szemhatárt beborítja az a sötét felhő, amely az egész emberiség életét fenyegeti: a háborús veszedelem réme. Meg kell mondanunk és határozottan le kell szögeznünk, hogy egyházunk olt van a békéért imádkozok és dolgozók sorában. A béke ma már nem kevesek, kiváltságosok, államfők, vagy államférfiak ügye, nem is egyes népek ügye, hanem az egész világ közös nagy ügye. Embermilliók szívének leghőbb vágya, hogy a földön ne legyen vérontás és pusztulás, könng- hullatás és fájdalom, hanem legyen újesztendőt! alkotó, fpltó munka, az arcokon boldog mosoly s a szívekben derű és megelégedés. Ezért; az emberiség jobb, szebb, gazdagabb életéért follyék áldott és nemes versengés a nemzetek között. Kifejezést kell adnunk annak a meggyőződésünknek, hogy a népek függő kérdései békés úton mind megoldhatók. Amikor az újesztendő útját keressük, úgy érezzük, hogy nem tehetünk mást és jobbat, mint, hogy a békéért való imádsággal a szívünkben és a béke szavával az ajkunkon, lépünk át az újesztendő küszöbén.“ Dr. REÖK Iván egyetemes felügyelő megköszönte az üdvözlést és válaszában hangoztatta, hogy „Isten megáldotta az elmúlt esztendőben egyházunk életét és munkáját. Minden esztendő a kegyelem esztendeje. De úgy látjuk, hogy az az esztendő kiváltképpen az Ürnak kedves esztendeje volt és az a reménységünk, hogy kegyelmének áldott alkalmait tartogatja számunkra az eljövendő újesztendőben Is. Csak adjon nekünk szemeket, hogy ezeket az alkalmakat meg is lássuk s örvendezéssel s hálával fel Is használjuk. Öt kérjük, hogy őrizze meg számunkra a békességet s tegye lehetővé alkotó, építő munkánkat ebben az esztendőben is.“ Felelősségünk a hóztartősban A nemzet úgy él, mint egy család. Népünknek a felszabadulás óta eltelt öt esztendeje alatt kormányunk és a Magyar Dolgozók Pattja olyan nevelést adott, ami a társadalmi szolidaritás szellemét megacélozta közöttünk. Népünk azelőtti kormányai állandóan arra törekedtek, hogy a magyar dolgozó ember ne isin rje azokat a gazdasági össze függéseket, amik a munka, a termelés, a piac, a fogyasztás, vagy az ipari termelés és a mezőgazdasági termelés között varrnak. Legújabb öléves történetünk azonban annak példáját adja, hogyan lehet egy nemzetet tervszerű gazdálkodásba átvezetni, felébreszteni benne az egyéni kezdeményezési a közös gazdálkodás javítására és megtanítani minden egyes embert írna, hogy telein'se az egész ország népgazdaságát, vagyis országos gazdasági életünket egyetlen egységnek, olyannak, mint egy család háztartása s vállalja ebben a nemzeti háztartásban art a személyes felelősséget, amit vállal az ember a családja közösségében. Az elmúlt öt év alatt tervszerű nemzeti háztartásunk ilyen kiépülése közben mindannyian újra meg újra tapasztaltuk a sikerek, az enr íkedós, az eredmények lelkesítő ö ömét, ugyanakkor népünk felemelkedéséért való óldomthozatal komoly, szent feladatát is. Népünknek ezekre ■ tapasztalataira és erre a mindig jobban megerősödő közösségi szellemére támaszkodik kormányunk új határozata s takarékosságról. Az Indokok, amikkel kormányunk a takarékossági rendeletet kiadta, népünk további fejlődésének és biztonságának Indokai. Aki nemzetünk további felemelkedését és nemzetünk biztonságát szívén hordozza — s ugyan ki volna, aki ezt saját maga és családja érdekében Is ne akarná? — az megérti ezeket az indokokat és nekifeszül még becsületesebb, még oda- ndóbb munkára a határozat végrehajtásáért. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata ezt mondja: „A feszült nemzetközi helyzet, a béke védelme megköveteli a szocializmus építésének meggyorsítását és honvédelmünk megerősítését.“ A Szabad Nép ehhez a következőket teszi hozzá: „A takarékosság fokozását szükségessé teszik azok a megnövekedett feladatok, amelyeket idei népgazdaságii tervünk állít elénk. Jelentősein növelnünk kell a termelést, gyors ütembén fokozzuk a beruházások ütemét, tz imperialisták egyre agresszívebb háborús politikája miatt fejlesztenünk kell a néphadsereget.* Kormányunk az általános takarékosság elvét és gyakorlatát ugyanis úgy akarja keresztülvinni, nehogy általa az történjék, hogy: „a takarékosság helyes elveit kiforgatva, a népgazdaság, a kulturális élet, a honvédelem tervszerű fejlődését gátolja“. (Szabad Nép) IX. évf., 1. sz.) j A magyar dolgozók már eddig 1* megmutatták, hogy értik népgazdaságunk, nemzeti fejlődésünk és biztonságunk szükségleteit. Ezért jelentheti azt kormányunk, hogy az elmúlt évben az ipari term' lés önköltségé több, mint 5%-kai csökkent és ez egymagában egymillión! forintot messze meghaladó megtakarítást eredményezett a legmagasabb összeget, amellyel valaha a dolgozók megtakarításai népgazdaságunk fejlesztéséhez hozzájárultak. Most arra van szükség, hogy ezt a takarékosságot még tovább fejlesszük. „A küzdelem, az anyrgpocsékolás, a selejt, a felesleges raktárkészletek s a pazarlás száz más formája ellen csak most kezdődik valójában.“ (Rákosi Mátyás.) De szól ez a rendelet a családi háztartásainkhoz is. Kormányunk őszintén és a magyar családok megértésére, hazaszeretetére támaszkodva tárja fel a családi háztartásban való takarékosság szükségét is. A keresztyén ember tód bővelkedni is és tud takarékoskodni Is. A felelősségteljes, a gondos és takarékos családi háztartás, az egész életünk önmérséklete, kívánságaink megzabolázása, keresztyén családjaink rendes életformája. A magyar protestantizmus puritánságot tanult a «zen'írásból és tudja, hogy ez a személyes vagy családi puritánsága egész nemzetünk áldására volt minden időben. Méginkább azzá lesz most, amikor — a kévéseké helyett — általános jólétét célzó intézkedésekről van szó. A takarékosság ügye most a béke védelmének ügyével forr össze. Népköztársaságunk az imperialisták gyarmatosító háborújának fenyegetése közben küzd békéjéért és fejlő dóséért. Erős és a megpróbáltatásokat bíró országot kell építenünk, hogy a háborús fenyegetésnek kedvét szegjük.
