Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-01-01 / 1. szám
2 Hogyan készül az új Biblia-fordítás? A Református Theológiai Akadémia épülete már teljesen csendes ezen a decemberi késő délutánon, amikor felkeressük az itt ülésező Bibliafordító Bizottságot. Benyitunk az egyik tanári szobába, a fordítók műhelyébe. A nagy asztal körül hatan foglaltak helyet. A református és evangélikus egyház jeles theológusai, az ótestámentom tudományának művelői. A bizottság elnöksége dr. D. Kállay Kálmán, a debreceni theoló- giai fakultás ólestámentomi profesz- szora és Botyánszky János evang. esperes. A bizottság tagjai dr. Pákozdy László Márton, a debreceni fakultás dékánja, dr. Tóth Lajos, a pesti ref. akadémia professzora, dr. Deák János, az evangélikus hittudományi kar ny. professzora és dr. Pálfy Miklós, az ólestámentomi tudományok jelenlegi tanára a soproni evang. theológián. A nagy asztal, a polcok és székek könyvekkel vannak megrakva. Az ó- testamentom eredeti szövegei mellett számtalan magyar és idegen nyelvű biblia tűnik elő a könyvhalmazokból, amelyek az idegen belépőben első pillanatra zűrzavar benyomását keltik. Nagy üggyel-bajjal s sóik könyv átcsoportosításával lehet csak helyet készíteni az egyik széken, ahonnan — úgy vélem — mint csendes szemlélő fogom a fordítók munkáját figyelni. A barátságos, meleg fogadtatás csak egy pillanatra szakítja meg a reggel óta folyó munkát, s már ismét benne vagyunk a fordítási nehézségek sokaságában. Benne vagyunk, mert a látogatót is az a meg- tisztelés érte, hogy — ha rövid időre is — segítő lehetett a munkában. Figyelemmel kellett kísérni a Nagy Fordítónak, Károli Gáspárnak 1590- es bibliáját. A fordítói munka Mózes V'. könyvének 2. részében a 34. versénél tart. Négy vers még s a fejezet végére értünk. A fordítók leteszik a tollat s szíves készséggel tájékoztatják a kérdezőt munkájukról. — A fordítás munkáját 1948 novemberében kezdettük meg — mondja Pákozdy professzor. — Azóta tizenhárom ülésben dolgoztunk együtt, s egy-egy ülés hat napig tartott napi 8—9 órai munkaidővel. A munka dandárját azonban nem ezeken az üléseken végezzük el, hanem otthon készítjük el s alakítjuk ki fordítói véleményünket a szöveggel kapcsolatban,. A közös munkaüléseken a szöveg értelmének teljes tisztázása és a fordítás megfogalmazása történik. Munkánk alapiát egy modern magyar ótest a meritum-fordítás képezi, amelyik Czeglédy Sándor hagyatékából került elő. Ez a szöveg valamennyi fordító birtokában van. A bizottság tehát ennek a szövegnek gondos magyarázati tanulmányozása után készül a fordítás kiadására. — A munkaülések feladatai a megbeszélés — veszi át a szót Botyán- szky János esperes. — A megbeszéléseken az egyéni munka alapján kialakult véleményeket egyeztetjük össze. El kell mondanom Isten iránt hálával, hogy a közös munkában mindeddig békesség, együttérzés és szeretet vezetett bennünket. Nem az egyéni gondolatok érvényre jut tat tűsért harcolnak a fordítók, hanem tárgyilagosan mindig a közös vélemény dönt a fordítás helyessége felett. Munkánkban a régi mondás válik valóra: In necessariis unites, in dubiis libertás, in omnibus caritas. (A szükséges dolgokban egység, a kétségesekben szabadság, minden dologban pedig jóindulat. ) — A közös munka értéké! az ide- gennvelvű bibliafordítások tanulmányozásában is látjuk. Ez a rengeteg könyv, amelyet magad körül láthatsz — mondja egy másik bizottsági tag — mind idegennyelvű bibliafordítás. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy kezünkbe vehetjük és tanulhatunk a most megjelent holland fordításból, segítségünkre van a modern angol bibliafordítás és a zürichi német fordítás is. Ezeken kívül még több régi és új fordítás tanulmányozása támogat munkánk elkészítésében. Ki kell emelnem a finn nyelvű fordítást, amely a legtöbb útmutatást adta eddig a héber szöveg értelmezéséhez. —A fordítás munkájával párhuzamosan folyik az elkészített szövegek próbakiadása — szólal meg ismét Pákozdy professzor. — A közeljövőben jelenik majd meg az első füzet 500 példányban. Ezzel a kiadással az a célunk, hogy munkánkat szélesebb rétegekben is ismertté tegyük a teológusok és a Szentírált szerető és olvasó híveink között. Azt akarjuk, hogy munkánk eredménye a „mindenki bibliája“ legyen. Várjuk és kérjük is, hogy mindaz, aki e próbafüzeteket áttanulmányozza, véleményét velünk közölje. Olyan fordítást akarunk készíteni, amely minden hívő szíve szerint való és szívesen olvassa, mert a bibliafordítás nem zugolyában végzett ügye hat-hét embernek, hanem az egész egyház közös ügye! Ezúton is felhívjuk azokat, akiknek kezükbe kerül majd a próbakiadás. hogy legyenek véleményükkel segítőink és munkásai e nagy ügynek. — A fordítás munkája rendkívüli türelmet igényel. Hiszen számításunk szerint az ótestámentom lefordítása még három évig tart — jegyzi meg Kállay professzor, a bizottság elnöke. Vannak-e jelek híveink körében, melyek érdeklődést mutatnak a munka iránt? — tesszük fel a kérdést. Botyánszky esperes felkel helyéről és a szoba sarkába mutat. (Csomagok tornyosulnak ott.) És ezt mondja: — Számtalan levél és ezek a csomagok bizonyítékai annak, hogy a hívek számára nem közömbös ez a munka. A levelek biztosítanak bennünket arról, hogy imádságok fedezetében dolgozunk. A csomagok pedig imádságos tettek. Gyülekezeteinkből ezúton gondoskodnak arról, hogy semmiben ne lássunk hiányt. Élelmiszereket küldenek, hogy semmire se legyen gondjuk azoknak, akik Isten igéjének magyar nyelven való megszólaltatásán fáradoznak. Ebben a tekintetben azonban kérésünk volna a gyülekezetekhez. Ne küldjenek vak- tába szeretetadományokat, hanem beosztással. Legjobb lenne, ha hozzám Mezőtúrra jelentenék előzőleg a szándékukat, hogy minden adomány a megfelelő időben érkezhessék. A rövid beszélgetés alatt is tevékenykednek a fordítók. A következő fejezet anyagát készítik elő. A szomszéd teremből a Szent Föld térképét hozzák be, hogy földrajzilag is tájékozódhassanak. Így készül a fordítás. Sajnáljuk, hogy máris búcsúznunk kell. De nem szakadunk el a munkától, ahogyan sokan gyülekezeteinkből imádságaik és szeretetük által jelen vannak és lesznek valahányszor a bizottság összeül... Muncz Frigyes II. Országos Protestáns Dalosünnepély Az Országos Bethlen Gábor szövetség 1950 március legelső napjaiban rendezi meg Budapesten a II. Országos Protestáns Dalosiinpepélyt. Az ünnepélyen részt vehet bármely protestáns felckezet kezdő és haladó énekkara két művel. Az egyik mű Bach-tól (a Bach-jubileumi évre való tekintettel), a másik mű mai protestáns szerzőtől származó evangéliumi szellemű mű legyen. A szabadon választandó művel kapcsolatban az Egyházzenei Szakosztály készséggel ad közelebbi útmutatást. Részvételi díj énekkaronként 20.— Ft, amely a jelentkezéssel egyidejűleg fizetendő. Igyekszünk most is utazási kedvezményt kieszközölni. A további részleteket a résztvenni szándékozó énekkarokkal levélben fogjuk közölni. Most is minden énekkar díszoklevelet fog kapni, azonkívül kiadásra kerül a Szövetség Szenci-Molnár Albert vándorserlege is. Az „Evangélikus Élet“ szerkesztősége a lapot minden kedden délelőtt 11 órakor zárja! BIBLIAI ALAPFOGALMAK LÉLEK Akár a „test“ úgy a „lélek“ szóval is két bibliai kifejezést fordít a magyar nyelvű Biblia. Kár, hogy így van; több világnyelv (angol, franciái, német) két szót használ s ezzel nagyon megkönnyíti a megértést. Az egyik újszövetségi szó a „pszü- ché“ (ebből lett a pszichológia, lélektan). Gyakran akkor használja az Újszövetség, amikor az ember éleiéről beszél. Luk. 12, 20: „Elkérik lelkedet“ = meghalsz, vége lesz életednek. Csel. 2, 27: életre keltesz. A lélek: az élet, az élet eleme. Ha elszáll, meghal az ember. Csel. 20, 10. Néha így is fordítja a magyar szöveg, pl. Mt. 20, 28. It! eredetiben pszüché áll. Ugyancsak Ján. 10, 11; Fii. 2, 30; Máté 6, 25. A földi és örök élet ellentétét Márk 8, 35-ben is ez a szó jelöli. Mint az ember szellemi életének, öntuadtának székhelye szerepel ez a szó. Luk. 12, 19-ben és másutt (Jel. 18, 14 stb.) Zsid. 4, 12-ben ezt a szót szív-oel fordítja a magyar szöveg. Híres hely Máté 22, 38, itt viszont a lélek a szív és elme mellett áll. Máté 12, 18 Isten leikéről beszélve kivételesen nem a másik, később tárgyalandó szót (pneuma) használja, hanem a pszüchét. Fii. 1, 27 azt akarja mondani, hogy egyetértésben, egy lélekkel. A másik, sokkal gyakoribb és fontosabb szó a „pneuma.“ Eredeti jelentése: szél (János 3, 8; Zsid. 1, 7), lehelet, lélekzet (II. Thess. 2, 8). Ilyen értelemben a pszüchéhez hasonlóan az emberben levő életet is jelenti (Máté 27, 40; Luk. 8, 55). Az ember telkét jelenti I. Kor. 5, 3 és egyéb helyeken, hasonlóan a pszüchéhez, a szellemi életet, az öntudatot. Hogy mégis nem egészen azonos amazzal s nemcsupán ugyanazon fogalom csereszava, hanem új fogalom is, azt mutatják olyan helyek, ahol a két szó egymás mellett szerepel: Fii. 1, 27: „Egy lélekben egy érzéssel“, I. Thess. 5, 23: „egész valótok, mind telketek . .Zsid. 4, 12: „szívnek és léleknek“. Látjuk, hogy menynyire nem egységes a fordítás: a pszüché-t hol érzéssel, hol valósággal, hol szívvel fordítja magyar szöveg. Ellenben egységesen léleknek fordítja a másik (pneuma) kifejezést. Ez is mutatja, hogy itt az embernek arról a részéről van szó, amely őt emberré teszi, ami benne közvetlenül Istentől való. (Róma 8, 16; Gál. 6, 18). Ez az a lélek bennünk, ami több mint szellemi élet, több mint gondolkodó képesség, több mint éltető erő; ez az, amit bennünk Isten megszólít s ami megérti Isten szavát. Még ennél is fontosabb azonban az, hogy ezzel a szóval jelöli az Újszövetség magát Istent. Isten lényege éppen az, hogy Lélek, tisztára szellemi lény (János 4, 24.) Isten Lelke szól bennünk, ha bizonyságot teszünk), Máté 10. 20), ha Jézust Krisztusnak valljuk (I. János 4, 2). Ezt a Lelkét tölti ki reánk Isten (Csel. 2, 17). Ez a Lélek a Krisztus Lelke is (Csel. 16, 7.). Éppen ezért: Szentlélekúristen, a Szentháromság harmadik személye (Máté 28, 19; 12, 32), vagy csak egyszerűen: a Lélek (Máté 12, 31; Csel. 8, 29, stb.). Mivel a magyar szöveg nem minden esetben írja nagybetűvel, amikor ped'g Isten leikéről s a nem az ember leikéről van szó, minden helyet meg kell vizsgálnunk, hogy vájjon nem Isten Leikéről van-e szó. A Biblia ismer a teremtmények között is tisztán szellemi lényeket s ezeket is leg'öbbször a pneuma (lélek) szóval jelöli. Jó vagv gonosz lelkek, szellemek (angyalok és démonok, ördögök) ezek. (Máté 12, 43; Luk. 8, 29: Csel. 23. 8, stb. Ugyanez a szó áll Luk. 24. 37-ben is A Biblia a lelkek közötti különbségtételt fontos kegyelmi ajándéknak tartja. Már a Szentírás olvasásakor is ügyelnünk kell arra. hogy megértsük: mikor mit kell értenünk akkor, amikor a magyar szövegben lélekről van szó. Mert azon múlik az egész rész érlelme, hogy az ember szellemi való- iáról (öntudat, lelki élet), vagv Istentől kapott örök életre elhívott leikéről. vagv a Szenttélekről, vagy valamely szellemi lényről van-e szó. Groó Gyula. Evangélikus Éle* „Minden lelkész folytasson egyházi irodalmi munkásságot, minden gyülekezet szervezze meg az iratterjesztést” Az egyházi irodalom, sajtó- és iratterjesztés ügyében jelentős nyilatkozatokat tett dr. Reök Iván egyetemes felügyelő az óbudai gyülekezet szeretetvendégségén, melyet az iratterjesztés karácsonyi vásárával kapcsolatban rendeztek. Előadása előtt Várady Lajos ales- peres beszélt az egyházi írók feladatairól, nehéz munkájukról, mit a hívek olvasmányokkal való ellátása érdekében fejtenek ki. Színes, gyakor- atias előadása nagy tetszést aratott. Dr. Reök Iván többek között a következőket mondotta: „Isten a hit és üdvösség dolgát kegyelemből emberekre bízta akkor, amikor úgy rendelkezett, hogy a hit hallásból legyen, a hallás pedig Ige által, vagyis az ige hirdetése á'tal. Az igehirdetés feladata és kiváltsága alatt meg kell alázkodnunk, s emberi szolgálatunk legmélységesebb részének ezt tekintenünk. Szent elszántsággal ke l forgolódnunk benne, mint akik tudják, hogy milyen komoly munka bízatott ránk. Az igehirdetés dolga végered. ményben közösségi feladat. Az igehirdetés mögött a hívők közössége, maga az egyház áll, s ez a közösség egyben a garanciája is az igehirdetésnek. Garanciája) olyan értelemben, hogy ennek kell állandóan gondoskodnia róla„ és olyan értelemben, hogy ez a közösség az ellenőrző szerve is az igehirdetésnek. Ez óvja meg, hogy az igehirdetés el ne tévedjen a tévelygések bozótjában. Az egyház igehirdetése egyformán folyik szóban és írásban. Ahol ennek a keltőnek összefüggését nem látják, ott megszegényed ik aZ egyház egész szolgálata. Amit az egyházi irodalom szükségéről és benne rejlő feladatairól mondani akarok, azért mondom el éppen itt, az óbudai gyülekezetben, mert ez a gyülekezet éten jár i hogy az igehirdetés szóbeli szó me tett elvégezze az írásbeli ige trist is. Tudom, hogy ebben a g kezeiben van a legforgalmasabb iratterjesztés az országban. Szolgálatuk kiterjedtebb, mint egyik kisebb egyházkerületé, s ennek a gyülekezetnek munkásai gondoskodnak arról is, hagy ennek az iratterjesztésnek anyaga is legyen. Így kell mindenütt ki- teljesíteni az írott igehirdetés szo'gá- latát, gyülekezetről-gyülekezetre. Minden lelkész felelős az egyházi irodalomért, művelnie kel', s minden gyülekezet felelős ennek az irodalmi munkásságnak terjesztéséért. A hívek szomjasak az irodalomra, meg kell őket ismertetni munkáinkkal és rá kell őket -vezetnünk az igehirdetés olvasására is. Az egész egyház pedig felelős azért, hogy ügyeljen sajtója szabadságára és arra, hogy ez jól meg legyen alapozva szellemileg és anyagi ag. Persze a modern államban az egyházi sajtó szabadsága- és megalapozottsága részben annak a közösségnek jóakaratától is függ, amelyben él, vagyis az állam jóváhagyása és gesztusai nélkül ki nem teljesedhetik. Hálásak lehetünk azért, hogy egyházi sajtónk, könyvkiadásunk, -irat- terjesztésünk akkora szolgálatot végezhet ma gyülekezeteinkben, amekkorát végez, és hálásak lehetünk azért, hogy ennek kiszélesítése és híveinek köztud-tába va'ó bedolgozása terén mutatkozó hiányosságok a magunk számlájára Írandók. Sokkal többet dolgozhatnánk, mint amennyit dolgozunk ezen a téren. Ma az egyház igénybe veheti a sajtót, a rádiót, újságokat és könyveket a maga igehirdetéséhez. Az a dolgunk, hogy az, amit ebben a szolgálatban Isién az áliam hatalmától tett függővé, biztosított maradjon. Ezért járunk az állammal való békesség, a megegyezéses viszony, a szelídség és szeretet útján. Mi az egy szükséges dologra tekintünk. Ez az egy szükséges dolog pedig Isten igéje és annak hirdetése, hallgatása-. Ennek lehetősége és szabadsága az egyház magatartásának függvénye az államban. Jézus Krisztus „nem kiáltott, nem lármázott a-z utcán.“ A szelídség elmondhalásának Dizic^-üattoim, Egyházi irodalmunk kiterjedése is bizonyítja, hogy egyházunk a helyes utat -választotta történelmének ebben a korszakában.“ Nagy-Buda pest — evangélikus szempontbél A Magyar Népköztársaság minisztertanácsa rendeletet bocsátott ki, amely Budapest területének új megállapításáról intézkedik és ismerteti a főváros kerületeinek határait. A rendelet szerint nyolc új kerület létesül s ezekkel együtt Budapest 1950 január 1-től 22 kerületből áll. Nagy-Budapest megalakulása rendkívül nagyjelentőségű mind politikai, mind közlekedési, mind közigazgatási szempontból. Budapest döntése minden kérdésben szinte az ország népének döntését jelenti. Több, mint másfélmillió ember tartozik ehhez a területhez. Az új kerületek új feladatokat hoznak magukkal, amelyek megoldása nagyvonalú várospolitikai lépéseket igényel. Az ötéves terv ezeket magában is foglalja. Egyházunk szempontjából csak a tények felsorolására szorítkozunk. Nem mondhatjuk azt, hogy az egyházi közigazgatás számára jelentéktelen Nagy-Budapest megalakulása, de arra sem vállalkozhatunk, hogy már előre felvessünk kérdéseket. A gyakorlati élet ezeket majd magával hozza s akkor sor kerülhet a megoldásra. Tény az, hogy Nagy-Budapest területén két egyházmegye találkozik. Magában foglalja csaknem az egész budapesti egyházmegyét és a pesti- felsőegyházmegye egy részét, mégpedig jelentős részét. Ide jut az újpesti egyházközség mintegy 4000 evangélikussal, a rákospalotai 3000 létekkel, a cinkotai kb. 4100 hívővel (Mátyásfölddel és Sashalommal), végül a 3100 lelkes rákoskeresztúri egyházközség (Rákosheggye!. Rákosligettel és Rákoscsabával.) Bár az adatok nem a legújabbak, kerekszámban kifejezve, ez is csaknem 15.000 lelkes szaporulatot jelent. A budapesti egyházmegyéhez tartozó gyülekezetek közül a budapesti, csepeli, soroksári, kispesti, pesztszent- erzsébeti, pestszentlőrinci és pestújhelyi egyházközségek, illetve fiókegyházközségek csatoltatnak a fővároshoz, amelyeknek evangélikus lélek- száma keréken 12.100. így a másfél- milliós új főváros evangélikusainak száma hozzávetőlegesen, kereken 81.00011* Lehetséges azonban az is, hogy pontos adatok birtokában még ennél is több lenne kimutatható. Annyi bizonyos, hogy a nagyipar fejlődjésével együttjár majd a lakosság számának növekedése is ® ezzel az evangélikusság számának növekedése is. A régi Budapest 9 templomát és 4 imalermét a budapesti egyházmegyéből 5 templom, a pesti felső-egyházmegyéből 7 templom egészíti ki, tehát Nagy-Budapest evangélikus templomainak száma 21, a megépülő zuglói templom lesz a huszonkettedik. A régi budapesti gyülekezeti lelkészek száma kilenccel szaporodik, a vallástanító-Iellkészek száma pedig tízzel. Nagy-Budpipest evangélikus lelkészeinek száma mintegy nyolcvanl A lélekszámot tekintve tehát átlag minden ezer evangélikusra egy lelkész jut, ami így papíron elfogadhatónak látszik, a valóságban azonban a helyzet nem kielégítő. Egyházunk szempontjából Nagy-Budapest is a legnagyobb szórvány marad. * A bányai egyházkerületnek több, mint egynegyed része!
