Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-09-17 / 38. szám

2 fvenqéllfau» fitt 4 © „Egyházuk hűségei vár tűled“ Turőczy Zoltán püspök az Evangélikus Élet-ért Az Evangélikus Élet két héttel ez­előtti számában Dezséry László, la­punk főszerkesztője, „Egyházunk hűséget vár tőled“ cím alatt hatal­mas akciót indított az egyházi sajtó fennmaradásának biztosítása érde­kében. Már az első felhívásnak igen nagy volt a visszhangja, ami mu­tatja azt, hogy egyházközségeink adományaikkal sietnek az egyházi sajtó fejlődésének alátámasztására. Túróczy Zoltán, a dunántúli egy­házkerület püspöke rendkívül me­leghangú levelet intézett Dezséry László püspökhöz, az Evangélikus Elet főszerkesztőjéhez, amelyben be­jelenti, hogy a dunántúli egyház- kerület 500 Ft.-ot küldött az Evan­gélikus Elet javára. A csepeli evangélikus lellészi hi­vatal a következő levelet intézte az Evangélikus Elet szerkesztőségéhez: „A csepeli egyházközség presbité­riuma értékelve azt a nagyjelentő­ségű szolgálatot, amely az Evangé- Lkus Életre, mint egyetlen heti­lapunkra vár, szeretettel ajánl fel 50 forintot. Legyen áldás az íráson és az ol­vasókon. Erős vár a mi Istenünk!* Várady Lajos lelkész. Dr. Ottlyk Ernő hegyaljai aiespercs a következő körlevelet intézte a 'hegyaljai esperesség lelkészeihez: Kedves Lelkésztestvirekl Dezséry László püspök az Evangé­likus Elet hasábjain felhívta egyhá­zunk gyülekezeteit és tagjait egy­házi sajtónk támogatására s a leg­utóbbi számban máris lelkes felaján­lások érkeztek az egyes gyülekezetek részéről. Szeretettel kérem lelkész­testvéreimet, hogy egyházközségük adományát juttassák el az Evangéli­kus Elet szerkesztőségébe. Sajókaza 100 Ft-ot adományozott. Nagy lelki eredmény volna, ha valamennyi hegyaljai gyülekezetünk sajtóado­mányáról olvashatnánk az Evangé­likus Életben! Szolgatársi szeretettel: Dr. Ottlyk Ernő alesperes. A sajókaza! hívek oltárra telt ajándéka Egyházi sajtónk támogatásának ügyét kivittem a gyülekezet elé. Hadd nyilvánuljon meg evangélikus népünk véleménye egyházi sajtónk szeretete és védelme irányában. A sajökazai anyagyülekezetben, a ku- rityáni és jákfalvai fiókegyházköz­ségekben, a templomban szedtük be az adományokat az Evangélikus Élet számára, a hívek lelkiismeretére he­lyezve Dezséry László püspök-szer­kesztő felhívását: „Egyházunk hű­séget vár tőled!“ A gyülekezet tag­jai, parasztok és bányászok, adták össze azt az adományt, amelyet pénztárunkból 100 Ft.-ra kerekítve ki, ezennel átnyújtunk az Evangéli­kus É/ef-nek, mint oltárra tett aján­dékot. Ez az adomány ugyanakkor egyszerű híveink szavazása is volt m Evangélikus Életre, mert ez kézzel fogható jele a lap iránti szeretetek­nek és ragaszkodásuknak. Szeretet­tel kérjük a többi gyülekezeteket, hogy az adományokból vegyék ki részüket, egymás terhét hordozva és úgy töltve be a Krisztus törvényéti Dr. Ottlyk Ernő alesperes Sréter Ferenc budavári lelkész csekken 100 Ft.-ot küldött az Evan­gélikus Életnek, amelyhez a buda- hegyvldéki egyház lelkésze, Danhau- ser László szintén 100 forinttal csat­lakozott. Az olvasók az Evangélikus Életről Az Evangélikus Elet, mely most a magyarországi evangélikusok egyet­len hetilapja, új formában került a megbővült olvasótábor elé. Az l] Harangszó volt elöfizetőj hatalmas tömegekben százával jelentkeznek az Evangélikus Elet kiadóhivatalá­ban és kérik az előfizetők táborába való felvételüket. Sok levelet hoz a posta a kiadóhivatalnak, melyben az új olvasók annak adnak kifeje­zést, hogy nagy szeretettel és áldo­zatkészséggel csatlakoznak az Evan­gélikus Élethez. (gy Szalag Pálné Széchényi, Szt. Imre-u. 1. sz. lakos, volt Üj Harang- szó előfizető a kővetkezőket írja: „Tisztelt Szerkesztőségi Amidőn négyhavi előfizetést küldök, szere­tet <1 köszönlöm az Üj Harangszó nyomán az Evangélikus Életet. - Fgvmás terhét hordozzuk, hogy be- tOlthessük Isten országát. Erős vár a mi Istenünk!“ Mályvád Karola, Rákoskeresztúr, Pesti-út 124., az előfizetési összegen felül 15 forintot küldött és azt kéri „a lap fenntartására fogadják hit- testvéri szeretettel“. Nagy Károly zirci lakos: „Az Üj Harangszónak 5(1 éves előfizetője voltam, remélem, hogy az Evangéli­kus Élet-et is meg fogom szeretni.“ Paraszkay István, Sopron, azt írja: „Hittestvéri szereiettel Isten áldását kérem további munkájukra.“ Ifj. Puskás Istvármé, Budapest, I., Attila-körút 103—105, így ír: „Az Ür éppen az Űj Harangszón keresz­tül is a szívünkbe oltotta a felelős­séget egyházunk sajtójáért, ezért örömmel olvastuk az Evangélikus Elet legutóbbi számában, hogy egy­házunk sajtója most áll átszervezés alatt és szeretettel üdvözöljük az új Evangélikus Élet-et, mely magában fogja foglalni egyházunk egészét és annak hangja lesz. A bizalmat és hű­séget új lapunk szolgálatához, mely hiszem, hogy az Ige szolgálata lesz, előlegezem.“ Még sok érdekes levél érkezett szerkesztőségünkbe és higgyék el ol­vasóink, hogy mindent el fogunk követni abból a célból, hogy olvasó­ink legigényesebb óhaját is kielégít­hessük. Pap az utolsó padban A lelkész legtöbbször az oltár és a szószék felől látja gyülekezetét. Évek során megszokja ezt a képet, talán az arcokat is, amelyek mindig érdeklő­dők, ünnepélyesek, szóval valami val­lásos általánosságban tündökölnek. Előfordul ugyan, hogy igehirdetés alatt egy-egy arc kiválik a többi kö­zül a kifejezés különösségével, el­árulva a hatást, amellyel Isten igéje meglepte, de aligha vem ideje egy ige­hirdetőnek is, hogy figyelemmel kí­sérje az egész igehirdetés alatt azt, aki feltűnt. Istentisztelet után pedig ki-ki hazaindul s az igehirdető szá­mára titok marad az az élmény, amely a gyülekezet tagjaiban életrekelt s utána, talán percek, talán órák alatt elmosódik. Milyen a gyülekezet az utolsó pád­ból nézne? Meglepően más, mint az oltár és a szószék felőli Párszor beültem az utolsó padba, mint egyszerű igehallgató s izgalmas, bár formáiban egyszerű újságban volt részem. A híveimet egyenként hallottam énekelni. Közei került a szívemhez az, akinek az éneke tele volt élettel, mert kihallható volt, hogy az ének szövegében és dallamában egész egyéniségével résztvett. De láttam híveket, akik keresgélték a liturgiát, akik kihagytak sorokat, mert valami lefoglalta őket, akik mozdulatlan kö­zönyösséggel, mintha érthetetlen szükségességnek engedelmeskednének, csak mondták a szöveget. Amikor a templom kapuját későn fövő nyikorgatta, szembekerültem megforduló emberek arcával, amelyek megteltek kíváncsisággal, akármi is folyt éppen akkor, még a közös imád­ságok idején is. A megkeményedés vonásai húzódtak rajtuk. Láttam testvéreket, akik igehirdetés alatt retiküllel, énekesköryvvel bab­ráltak és kikapcsolódtak a gyülekezet közösségéből, elárulva a csendes unal­mat, a kielégítés nélkül maradt vára­kozást. A legmegrázóbb mondatokat ágy fogadták, mint a szellő lágy suha- nását, érzéketlenül és meg nem értve. Láttam özvegy asszonyt, akinek egy mondatnál alázatos könnyek pe­regtek le arca: ól, sok-sok éves bánat mesterkéletlen, őszinte bizonyságai­ként. Istentisztelet után pedig láttam so­kakat, akiknek arcára volt írva, amit elvittek magukkal. De mennyi-mennyi volt közöttük, aki arra emlékeztetett, hogy milyen régen nem voltam náluk. Es mennyi, akinek arcát a szószék messzeségéből nem ismerhettem fel s azt hittem, hogy régen elkallódott. A papi pádtól az utolsó pádig nem messze az út s akt megteszi, gazda­godik. Közelről hallja a gyülekezet lélekzctvételét s ezt magával viheti a szószékre is, a látogatásokhoz is. Ked­ves hívek a padokbanI Figyeljétek egymást és magatokat! Gyülekezet vagytok-e igazán? f —*. A megállapodásról Szabó József a dunáninneni evan­gélikus egyházkerület püspöke ezeket mondja: — „A Magyar Népköztársaság Kor­mánya és a magyar római katolikus püspöki kar között létrejött megálla­podás természetesen számunkra is öröm és megnyugvás. Öröm, mert hiszen kezdettől fogva vallott elvi meggyőződésünk és ebből folyó gya­korlati egyházpolitikánk egyik igazo­lását jelenti, s megnyugvás, meit egy olyan egészségtelen lázállapotot szün­tet meg, amely népünk békés építő munkáját s benne az egyházi szolgá­lat zavartalanságát immár komolyan veszélyeztette.“ Epileptikusokat és gyengeelmé- jűeket felvesz a „Magyar Bethel“. Budakeszi, Rákóczi-u. 108. BiMia-atvasá Szeptember 17, vasárnap Zsolt. 65:10; Róni. 15:4 A cselekvő Isten. Érdemes egyszer úgy olvasni végig a Szentírást, mint valamely regényt. Elejétől végig, né­hány nap alatt. Akkor venné észre az ember, hogy Isten cselekedeteinek micsoda dús áradása fakad fel hosz- szú évszázadok és ezredek során. Akkor döbben rá az olvasó, hogy Isten mennyire kézben tartja az ö népét. Valóban tele van vizekkel Is­ten folyója. Nincs hát okom a kétségbeesésre, elhagyatkozásra, borúlátásra. Isten szent könyve a vígasztalások köny­ve. Isten reménységében élő népe: fel a fejjel! Persze, ne feledd, hogy miben reménykedünk: csak a Krisz­tusban! Szeptember 18, hétfő Zsolt 04:18; Kol. 1:22—23 A vigasztaló Isten. íme az ő nagy cselekedete: a vígasztalás, erősítés. Akkor lép mellém, amikor lankadok, erőtlenül, reménytelenül ingadozón. Ezt nem hamis remények táplálá­sával és bizonytalan ígéretek csil­logtatásával végzi el, hanem egy megtörtént, kétségtelen tény által: az emberré lett Krisztus váltságha- lála által. Isten haragja rajta veze­tődött le. Nézz a keresztre és tudd: Isten nem haragszik többé. Reád sem haragszik. Ez az evangélium. Higgy benne: ez az egyedüli út, hogy szent, tiszta, feddhetetlen légy. Szeptember 10, kedd Jer. 29:13—14; Fii. 1:6 A megtalálható Isten. A szemtől- szembe nem látható, elrejtőzködő Isten kilép titokzatos elrejtettségé- ből. Megszólal. Mint égy csendes esti beszélgetésen, amikor az al­kony rég homályba borított mindent s lámpát nem gyújtva, beszélgetsz a szobában valakivel, akit szeretsz, így van Istennel is. Nem látod az arcát, de hallod a szavát s tudod, hogy itt van. így csüngj teljes szív­vel Isten szaván. De nemcsak beszél. Végzi a „jó dolgot“. Amit hallottál tőle, az ott él szívedben s szíved gondolatai el­határozásokká, döntésekké, tettekké lesznek. Isten engedelmes gyermeke leszel. így van? így kell lenni 1 Szeptember 20, szerda És. 40:1; Fii. 4:7 A megbékélt Isten. Mi az, ami a szív legmélyéig hat? A vigasztaló szó. És mi az, ami mindennél, még az emberi tudásnál és értelemnél is magasabban van? Az Isten békes­sége. Ez a kettő valami módon egy. Aki megismerte Isten békességét, az vi­gasztaláshoz jutott. Szeptember 21, csütörtök Zsolt. 185: 6; I. Kor. 12: 4—6 A szándékát beváltó Isten. Akara­tát, terveit nem válogatja Isten. Az ő munkájában éppen az a csodála­tos, hogy sokszínű, véleménykülönb­ségekkel telített, más-más tehetségű és fogékonyságú, különböző szolgá­latban álló gyermekein keresztül ugyanazt az. egy nagy tervét mun­kálja, hogy minden ember üdvözül- jön s az igazság ismeretére eljusson. Te is végzed Isten tervében ezt a munkát? Szeptember 22. péntek Zsolt. 25:1—2; II. Kor. 3:4 A bizalmat keltő Isten. Aki annyi áldozattal és szeretettel fordult fe­léd, mint Isten a Jézus Krisztusban, az iránt nem lehelnek kélségeid. Rábízhatod ügyedet. Szeptember 23, szombat Es. 43:18—19; KoL 3:1 A múltat áthúzó Isten. Vannak idők, amikor Isten nem enged a múltból élni. ítéletét teríti mindarra, ami volt. Még mindig nem tudtuk ezt eléggé megtanulni. De ebben az igében nemcsak a történelmi múltról beszél, hanem az életem múltjáról. A bűneimről, vá­gyaimról, elképzeléseimről. Át tu­dom-e értékelni az egész életemet? Az ige szerint nem lehet ót és újat vegyíteni. Mindennek meg kell újul­nia bennem. Koren Emil. SvecUefzt&í üzmeUlc Vasszilvúgy (Vas m.) Tejért N. V. Mindig szívesen közlünk családi hí­reket, így házassági híreket is. Érdeklődő. Az Evangélikus Élet szerkesztését minden kedden 14 óra- kor zárjuk. ________________________ „S zobát keres Budapesten két, legjobb esetben három egyetemista lány. Sürgős választ a kiadóhivatalba kérünk,“ gyülekezeti Körzeti konferencia Ipolyvecén A Dunáninneni Egyházkerületben most kezdődtek meg a körzeti kon­ferenciák, a nógrádi nagy egyház­megyében két helyen is: szeptember 8—10-ig Ipolyvecén, szeptember 15—17-ig pedig Vanyareon. Az Ipolyvecén tartott körzeti kon­ferenciára Balassagyarmatról, Szé- csényből, Kétbodonyból, Bánkról, Felsőpetényből, Ipohjszögről és Nóg- rádból jöttek. A helyi gyülekezet korra és nemre való tekintet nélkül, mindhárom napon igen nagy szám­ban vett részt a konferencián, számos katolikus hívővel együtt. A konferencia vezetője és megren- dezője Rajos János kerületi misz- sziói lelkész volt. Helyi megszerve­zője és fáradhatatlan előkészítője pedig Matuz Pál lelkész és felesége. Előadók voltak: Fúria Zoltán, Rónay Zoltán, Szilárd Gyula, Seimeczi Já­nos, Kajos János, Schultz Jenő. Bib­liaköri vezetők az említett előadó lelkészeken kívül: Kovács Gyula, Sikter László és Cselcey Zoltán lel­készek, Kárpátiig Emma diakonissza testvér és Horváth Erzsébet teoló­gus. A konferenciát minden este Szabó József püspök evangélizációja zárta be. Vasárnap úrvacsorát vet­tek a résztvevők. A konferencia témaköre ez volt: „Én evangélikus vagyok.“ Az előadá­sok az Ágostai Hitvallás népe címen szóltak az Atyáról, Jézus Krisztus­ról, az eredendő bűnről, a megiga- zulásról, az egyházi hivatalról. Ta­nítás folyt a Kátéból közös megbe­szélés alapján „A kegyelmi eszkö­zök“ címmel. Kétségtelen dolog és elvitathatatlan igazság, hogy rend­kívül fontos és üdvös dolog hitval­lás! iratainkat híveinkkel megismer­tetni. Felejthetetlenül emlékezetes ma­rad minden résztvevő számára es­ténként a gyertyákkal fényesen kivi­lágított templomban Szabó József püspöknek Lukács: 18:9—14 alap­ján tartott evangélizációja, a fari­zeus és a publikánus példázata alap­ján. Az ipolyvecei körzeti konferenciát gyülekezeti nap készítette elő, me­lyen igehirdetést és evangelizáló elő­adásokat dr. Gyimesy Károly egye­temes missziói lelkész tartott, a tör­vény és a kegyelem egymásra utaló jellegéről. Péterben az ember törvény alá rekesztettségét, míg vele szemben Jézusban a törvény alól kiemelő ke­gyeimet mutatta ki. Egyben az ipoly­vecei, most felavatott oltárkép ige­hirdető és krlsztocentrikus jellegét is kimutatta, mely jellegzetessége az evangélikus szimbolikának. Ez annak köszönhető, hogy az oltárképet egy evangélikus lelkész, Katavszky Kál­mán festette, aki irányt mutat a he­lyes igei szimbolikában. Az oltárkép felavatását dr. Csengődy Lajos espe­res végezte, melyen .Szimonidesz La­jos tábori püspök és dr. Kéler Ber­talan, az egyházközség felügyelője is résztvetlek. A Vanyareon tartandó körzeti kon­ferenciát egyházzenei állítat is fogja keretezni. Az evangelizáló áhítatokat Vanyareon Szabó József püspök végzi. A Tiszai Egyházkerület lelkész! munkaközössége szeptember 5—7. napjain Nyíregy­házán tartott evangélizációt az egy­házkerület lelkészei részére. Az evangélizáció munkáját reggelenként a gyülekezettel együtt tartott áhitat vezette be, mely alkalmakon Turme- zei Sándor arnóti lelkész, Bözse István esperes és XJzon László szol­noki lelkész szolgált igehirdetéssel a bibliai vezérfonal egyik igéje alap­ján. Az áhítatot kővető bibliaórai ösz- szejöveteleken Fábry István délsza­bolcsi és ifj. Abaffy Gyula hernád- vécsei lelkészek vezették be az ige tanulmányozását, míg a bibliaórai előkészítés munkáját Solymár And­rás komádi lelkész végezte. Az előadások sorában dr. Vető Lajos püspök sorozatos előadásai a közösségi ember kérdésével foglal­koztak vallásléleklani alapon. Dr. Weiszer Elek miskolci vallástanító­lelkész a hitoktatás feladataival. loób Olivér nyíregyházi lelkész a korszerű igehirdetés kérdéseivel, Me­gger Lajos délszabolcsi lelkész az anyagi kérdésekkel foglalkozott. Délelőtt és délután sorozatos evnn- gélizáló előadással szolgált Endreffy Zoltán nyíregyházi lelkész. Előadá­saiban a lelkészi élet legnagyobb lel­ki nyomorúságaira mutaiolt rá, a hi­tellenség, reménytelenség és szeretet- lenség bűneire. Ugyanakkor rámuta­tott Istennek kegyelmi ajándékaira, a hit, reménység és szeretet-re, melyek állal Isten a lelkészi szolgálat min­den kérdését megoldja. A napi közös lelki munka minden este Balikó Zol­tán diósgyőrvasgyári lelkész igehirde­tésével zárult. A háromnapos evangélizáció be­fejezése után az egyházkerület lel­készei az úrvacsora áldásaiban nyer­tek új erőt * buzgó hálaadással ad­tak hálát az Istennek a nyert ke­gyelmi javakért Alag—Dunakeszi fiókegyház szeptember 10-én egyházi berende­zéseinek pótlására szeretetvendégsé- get tartott, ahol a teljes műsort a kőbányai fiatalság adta Koren Emil lelkész vezetésével. A műsorban Re- ményik és Ja kas versek, énekkari számok szerepeltek. Dr. Izsák Ist­Nagymező-utcánál. Telefon: 124—724 Gondos javítás, modern alakítás. ván zeneszerző legújabb szerzemé­nyét adta elő harmóniumon. Majd Koren Emil lelkész Elmentek a fecs­kék c. Írását olvasta fel. Fekete Ist­ván kőbányai s. lelkész írásmagya- rázatával zárult a műsor. Bohunka Lajos, a fiókegyház felügyelője kö­szönetét mondott a kőbányaiaknak az értékes műsorszámokért. Az Üj Harangsző volt olvasóinak 'figyelmébe. Az Űj Harangszó felszámolás alatt álló kiadóhivatala kéri, hogy az 1950 január hó 1-i eiső számából egy-egy példányt 3 forint térítési díj ellené­ben címére küldjenek. Ugyanez a ké­rése az 1948. évi első és második számra vonatkozólag is. A lappéldá­nyok erre a címre küldendők: Új Ha­rangszó kiadóhivatala, Győr, Petőfi- tér 1. Persely. Az Evangélikus Élet perselyrovatát mindenki igénybe veheti, aki köz­egyházi célokra adományokat akar eljuttatni. Az első adományt, 20 fo­rintot Simkovics József, Budapest, küldte a soproni Evang. Lelkészképző Intézet javára, amelyet rendeltetési helyére juttattunk. Orgonái áhitat Október 1-én Franck Cesar halá­lának hatvanéves évfordulója alkal­mából a szabadságtéri ref. templom­ban orgonás áhítat lesz. Az emléke­zést tartja és orgonái Dálnok Lajos orgonaművész. Közreműködik: dr. Sikolya István, az Operaház tagja és a Szabadságtéri Református Egyház- község női Kara. ■— Belépődíj nincsl Műsormegvállás tetszés szerinti ado­mánnyal. Konferencia-naptár Körzeti gyülekezeti konferenciák: Szeptember 15—17-ig Vanyarc; szep­tember 22—-24 Szák; szeptember 29- től október 1-ig Bicske. Fóti belml&sziói otthon: szeptember 17. csendes vasárnap, szeptember 19—22. asszonyok evan­gélizációja, szeptember 23—29. lá­nyok evangélizációja. Halálozás Kőszegi László, a csepeli egyház- község presbitere és templomgond­noka, súlyos szenvedés után, 54 éves korában meghalt. Nagy részvét mel­lett temették el. — Pat községben 92 éves korában meghalt özv. Kropf Pálné, szül. Vielfinger Teréz, aki Öri- szentpéteren született A csillagos leves Egyszer Jézus a földön vándorolt s betért a falu végén egy szegény asszonyhoz. Éhes volt s kért tőle enni. Nem volt annak egyebe, csak egy tyúkja. Azt levágta és megfőzta levesnek. Amikor leültek az asztalhoz, Jézus megszámolta, hány csillag van a leves tetején. Miután megvacsoráz- tak, lefeküdt. Réggel annyi aranyat adott a szegény asszonynak, ahány csillag volt a levesen. Megtudta ezt egy gazdag ember, ő is meghívta Jézust vacsorára. Azt akarta, hogy sok csillag legyen a le­vesén. Szép, kövér jószágot vágatott. Ahogy leültek a vacsorához, Jézus meg akarta olvasni a csillagokat, de olyan sok zsír volt a leves tetején, hogy mind összefutott rajta. így egy csillagot sem látott. Nem is adóit a guzdag embernek semmit, (Mohácsi népmese. Közli: Hernád Tibor.) CSABAI GÉZA azíícsmester Budapest, VII. kér., Dob-utca 82. sz. Telefonszám: 224—714. FITTLEB SÁNDOR orgona- és harmóniumépítő mester Bpest, XIV,, Miskclci-út 62., a 67-es villamosnál. Irgonák és templomi harmőnlumok készítése és javítása. Üj és használt harmóniumok eladása, Árjegyzék és köllségvetés díjtalan.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom