Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-08-27 / 35. szám
Evangélikus Éle* Veszprémi útínaptó A vasúton Veszprémbe érkező utast a Kossuth Lajos-utca fogadja. Benne hullámzik a kisvárosi élet, mint egy széles patak medrében, amely pár száz méter után hirtelen lefelé bukik. Ahol a Kossuth Lajos-utca medre völgybe fut, balra áll a kis evangélikus templom, hosszú kőmelllvédtől övezve s csendesen nézi az emberi rohanást. Mellette sárgásra festett egyházi házak, földszintesek, öreg cserepek fedik a templom hátát, kívülről az egész semmi különöset nem mutat, nem is sejtteti, hogy belül micsoda szépség rejtőzik és vár a látogatóra. Hering János esperes-lelkész irodája is elüt a szokványos hivatalos stílustól Hiányzik minden papos jelleg és kötöttség. Fény, melegség, Ízlés és kényelem uralkodik benne. Éppen érdekes pillanatot fogok el: a káplán diktál gépbe a főnőkének. Mindkettőjük arca a nap aranybarna színétől gazdag. A szokásos kérdések és beszámolók után indulunk is a templomba. Az előcsarnokban grafikon mutatja ez év búsvétja óta a templomlátogatás alakulását s eszerint a legtöbb 225, a legkevesebb lélek 86 volt, de ez már a forró nyár idejére eselt. Jobb oldalon Haubner Máté emléktáblája, amelyet szülővárosának gyülekezete emelt kegyelete jeléül' 1894-ben, születésének 100-ik évfordulóján. (Haubner Máté, dunántúli püspököt Pákh Mihály és dr. Szeberéngi János püspökkel együtt 1849-ben börtönbe yetette az osztrák önkényuralom.) A templom rAz oltár csupa meghitt melegség, képe mása a soproni oltárképnek. Az oltirterítő, amely a magvető példázatát jelképezi találó motívumokkal, már fájdalmas emlékeket ébresztget. mert a nemrégen elhúnyt győr-nádor- városi lelkész, Ittzés Mihály tervezése. A veszprémi gyülekezet egyébként is hihetetlenül gazdag oltárterítőkben. Van egy fehér csipkés anyagból való, eredete 1855-re vezethető vissza. Századokon át egy felvidéki lovagi családnak volt szemfedője s a család utoísó sarja ajándékozta a gyülekezetnek, hogy az oltáron hirdesse Krisztus halálát érettünk. Az oltáron párnán nyugvó csatos biblia, ezüsttáblás a fedele, 1837-ből való kiadás. Eredetileg a nagy-győri gyülekezet adományozta Haubner Máténak 1851- ben, amikor fogságából kiszabadult. A keresztelőkút is régi, fényesein barna, fafaragásos művészi alkotás, rajta a tudás fája kisértő kígyóval, a tetején Jézus és Keresztelő János alakjaival, az isteni kegyelem hirdetőivel. Külön gyönyörűség az ős! úrvacsora! kelgheket megtekinteni. Az 1710-ből való még városlődi kőedény, az 1788-ból való már ónból készült. Külön története van az 1864 szeptember 19-iki dátumot viselő gót ezüst- kehelynek, amelyet ugyancsak Haub- jier Máté kapott 70. születésnapjára. A kehelyröl régi feljegyzések szóltak ugyan, de sokáig nyoma veszeti Két évvel ezelőtt, amikor a gyülekezet 150 éves évfordulóját ünnepeiig s az egyházi házakat tatarozták, az egyik ház padlásán, a tető mélyén egy 1915-ös évfolyamú újságba csomagolva találta meg a kőműves. Végül itt van az 1887-ből származó arany úrvacsorái készlet, amely a budapesti női gyám- intézetnek adománya, A templom egész berendezésének az a sajátossága, hogy minden adomány. Minden valakinek a szereidét és egyházhűségét hirdeti, példát adva az utókornak. A kicsinyek és kevesek erejének hirdetője, maga a templom is, mert valamikor 1798-ban 74 család, 120 lélek építette, többnyire saját munkájával, hogy legyen hol erőt gyűjteni a nagy katolikus tömegben való megálláshoz. Mert a veszedelem mindig nagy volt. Hatvan évvel ezelőtt, az akkori lelkész, Horváth Dezső, a mintegy 300 lelkes gyülekezetnek segélyt kért, de nem kapott, ezzel az indokolással: „Veszprém meghaltI“ Azt felelte rá: „Nem halt meg, csak aluszik...“ Utána csodálatos rátermettséggel megvetette a gyülekezeti élet anyagi alapját, hogy az utódok viszont a lelkit vessék meg. A gyülekezet Rövid beszámolóban lehetetlen a 150 éves történet jelentősebb eseményeit is megrögzíteni. Általában megállapítható, hogy ennek a most 550 lelkes egyházközségnek sok csodája van, építőereje hatalmas s buzgósága lelkes. Tizenhat szórvány tartozik hozzá, másik W> lélekkel, s ez a feladat nem enged pihenést a leCki gondozóknak. A má-nak egyik sajátos következményét egyszerűen oldja meg: mivel pompás Rieger-orgonája mellett nincs már orgonista, a papi pad elé harmóniumot állítottak, a főéneket Luther-kabátosan a lelkész vezeti, a liturgiát pedig, harmóniám néCkűl, egyik jóhangú presbiter. Hering János esperes-lelkész a gyülekezet rétegeződését ismerteti. Kis részük értelmiségi, tisztviselő, egyházias gondolkodással s bizonyos konzervativizmussal Szinte valamennyien kemenesaljaiak vagy más dunántúli falvakból idetelepültek, tele buzgósággal, tradíciókkal, példás hűséggel A közönyös réteg alföldi, színtelen, ízetlen, erőtelen, amely nem hozott magából semmit a régi gyülekezetből. Kevéssel ezelőtt még elevenek voltak az egyházi egyesületek, most már minden szolgálatot maga a gyülekezet lát el. Fűzfő-gyártelep az egyik fiőkegy- házközség, amelynek istentiszteleti helye a gyártelepen van, a jelenlegi párthelyiségben, a másik pedig Balatonalmádi. Gyönyörű kis templomban gyűlnek össze a hívek vasárnap délutánonként. Amikor ott jártam, éppen Sáfár Lajos békéscsabai vallástanítólelkész hirdette Isten igéjét s öröm volt látni, mint gyülekeztek fiatalok és idősek, egész családok, szinte az ország minden részéből lelki épülésre. i Még egy érdekes megfigyelést te bet, aki a veszprémi templom elő csarnokában megáll. A falon papír lapok fehérlenek s rajtuk az egyház kerület, egyházmegye, az egyház község tisztségviselőinek névsora, a legszükségesebb tájékoztatás egy házi törvényeinkről, a gyülekezet tagok jogairól és kötelességeiről. Egyebekben « templom mellett va lamikor állt egy emeletes ház. Ki égett az ostrom alatt. De a templomra csak pernye hullt. Körülötte háború, belül béke és oltalom. A kis templom és kis gyülekezet tudja, hogy mit jelent számára a béke, amelyet maga is hirdet és véd, nem emberi erejével, hitével csupán, hanem azzal, amely felülről jön. i 11 "• • Várady Lajos Röptében a Biblián át Józsué könyve A honfoglalás Ennek a könyvnek a címe nem sokat árul el tartalmából, éppúgy, mint a Mózes nevéről elnevezetteké. Mert hiszen nem Józsiiéról szól ez a könyv, hanem Izrael népének honfoglalásáról. Arról, hogy Isten megtartja szavát (21, 45.): Bevezeti népét a földre, amit megigért atyáiknak. Ez a honfoglalás kétséget kizáróan Isten műve. ő jár a nép előtt, mint a pusztai vándorlás idején: ö szárítja ki előttük a Jordán vizét, ő dönti le Jerikó falait, ő ad győzelmet Kánaán népei fölött. Ám a nép számára sem diadalmenet, vagy éppen séta a honfoglalás, kemény harccal, fáradsággal, verítékkel és vérrel kell öntöznie ezt a földet. Isten csodatévő hatalma nem arra való, hogy megkímélje az embert minden fáradságtól és küzdelemtől. Isten ott tesz csodát, ahol van hit, a hit pedig mindig engedelmességben mutatkozik meg, s ahol engedetlenség vám, ott Isten megvonja segítségét. (7. rész.) Ez a könyv csatakiáltástól hangos, s patakokban folyik a vér. Az Ígéret földje, a Jordán medencéje, Kánaán, nem néptelen pusztaság, hanem sűrűn lakott vidék. Minden talpalatnyi földért harcolni keU s a lépésről-lépésre előnyomuló Izrael seregei legtöbbször az utolsó szálig kiirtják az őslakosokat, s teszik ezt Isten egyenes parancsára (11, 20). Vájjon miért? Talán az az Isten, aki így rendelkezik, nem a Jézus Krisztus atyja, hanem valami kegyetlen ótestamentomi isten? Nemi Éppen ezekben a fejezetekben, de egyebütt is Izrael történetében s nem kevésbbé az Újszövetségben is, a maga egész döbbenetességében tárul föl Isten haragja és kemény ítélete az emberi bűn fölött. Isten ítélete pedig sokszor már a történelem folyamán nyilvánvalóvá lesz: megítél korszakokat, nemzeteket, társadalmi osztályokat, rendszereket. Rettenetes dolog áz élő Istennek kezébe esnil Minderre Jézus mutat reá félelmetes komolysággal (Lukács 13, 1—9.). Isten adja Izrael kezébe ezt a főidet, ezért Isten rendelkezik a felosztás felől is. Nem egyének kénye-kedve dönt, hanem az Ür szava, s nem egyeseké lesz a föld, hanem a törzseké. Mostantól fogva megszűnik a manna (5. rész) s kezdődik a letelepedett nép új élete az országban. Mert ország lesz az ígéret földjéből, Izrael országa. Silóban felütik a szent sátort s Dávid idővel templomépítésre gondol majd. Megindul a szent helyek vetélkedése, s kitör az első harc az oltár körül (22. rész). S a szent ligetek homályában ott settenkednek Kánaán földjének istenárnyékai, a Baálok, és Asérák, hogy ezentúl meg ne szűnjenek kísérteni Izráelt. Erre a veszedelemre int Józsué búcsúbeszédében (24. rész). Egyiptom húsosfazekainak csábító emléke s az időszerű bálványok vonzása között Isten népének útja mindig a keskeny ösvény marad. „ _ u. llj. Isten könyve Az édesanya a könyveket porolta éppen, amikor kisleánya a Bibliára mutatva, azt kérdezte: „Igaz, hogy ez az Isten könyve?“ Anyja így válaszolt: „Igen, kislányom, ez az“. „Hát miért nem küldöd akkor visz- sza Istennek — hiszen mi sose olvassuk“ — mondotta a kicsiny gyermek, igen komoly arccal. „Kiknél megvan az Istenfélelem lálszata, de megtagadják annak erejét.“ 2. Tim. 3, 5. „Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint aki helyesen hasogatja az Igazságnak beszédét.“ 2. Tim. 2, 15. Riport palócíöldről A vonat Vác után csak lassan döcög fölfelé. Mindenütt emelkedésnek tart. Szokolya tájékán már gyönyörű erdő övezi a vasútvonalat mindkét oldalról. Kisebb-nagyobb hegyek emelkednek. A hegyoldalakban sűrű erdőségek. E sűrű, üdítő lombozat kisebb-nagyobb megszakítással tart egészen Drégely- palánkig. Rendkívül kellemes az utazás most különösen a 40 fokos trópusi hőségben. Két történelmi vár romjai mellett is elhalad vonatunk: Nógrád és Drégely vára mellett. Néhány perccel 10 előtt érkezett meg a vonatom a „jő palócok“ földjére Ipolyvecére. Első utam a templomba vezetett. Résztvettem a vasárnapi istentiszteleten. Nagyon meglepett, hogy nyár derekán, a legnagyobb munkaidőben is milyen sokan vannak a templomban. Kis gyülekezet. Alig több 300 léleknél. Több, mint a fele itt van most is a templomban. A nagy karzaton az if-- jak szoronganak, az oltár előtt a leányok állnak színpompás ruhájukban. Nyakukban gyöngykaláris, kezükben pompázó illatos virág és énekeskönyv. Az istentisztelet régi énekes liturgia szerint folyik. Az imádságok alatt az oltár előtt a lelkész és a leányok letérdelnek. Istentisztelet után a parókián elbeszélgetünk a gyülekezet lelkészével Matuz Pállal és annak feleségével, valamint a gyülekezet most megválasztott ifjú gondnokával, Molnár Istvánnal. — Milyen az adakozási készség? — vetem fel az első kérdést a gyülekezet lelkészének. — Nem a legjobb. Adományok egyházcélokra nincsenek. Vasárnapi offertóriumokban a legnagyobb adomány 20 fillér. Ha azonban gyűjtést indítunk valamilyen fontos egyházi célra, ugyancsak megnyílnak a pénztárcák. így volt ez az elvesztett harangok beszerzésénél, a karzat megnagyobbításánál és az orgona beszerzésénél. A most épülő gyülekezeti házra is olyan nagy az adakozási készség, hogy az rövid idő múlva tető alá kerül. Most a falu népszerű papnéjához fordulunk és megkérdezzük tőle, hogy az esztendő mely napjain legforgalmasabb a papi ház? — Szeptember 8-án a méckasze- dés (párbér) napján és január 6-án, koledáláskor. Méckaszedéskor a parókia udvarán fehér asztalnál várja az egyházi elnökség a híveket. Fejadagig gabonát hoznak, a fejadagon túl pedig a megfelelő pénzértéket fizetik be. A hívők nagyrésze jó szívvel tesz eleget kötelezettségének. Január 6-ika, a koledálás, a lelkész megajándékozásának a napja, amikor is a hívők szárnyasokkal, tejtermékekkel, mákkal, dióval, tojással stb. kedveskednek a papi családnak. Mindkét napon a parókia a megbolygatott méhkashoz hasonlít. Illő ilyenkor egy pohár borral és egy kis tepertős pogácsával megkínálni a vendégeket. Most az egyház ifjú gondnokához fordulok és megkérdezem, hogy mivel foglalkoznak az ipolyvecei hívek? — Földmfveléssel és állattenyésztéssel. Földünk kitűnő. Főleg gabonát, kukoricát, burgonyát, mákot termesztünk. Burgonyánk a szabolcsival vetélkedik. Tehén egyetlenegy házból sem hiányzik. Liba minden házban van legalább féltucat, de nem egy helyen 35—40 darab is van. Az Ipoly partja kitűnő hely számukra. Ló kevés van a faluban, az utóbbi években azonban mindjobban elszaporodnak a gépi erők. Vető-, arató-, kapáló- és kaszálógéppel már igen sok gazdatestvérem rendelkezik. Az építkezés Is nagy mértékben megindult az utolsó években. Az „Újfaluban“ sok villaszerű egyforma ház épül. Kétszoba- konyhás, verandás. Fürdőszoba minden házban van. A régi szűkablakos vályogházak helyébe világos, ikerablakos házak épülnek égetett téglából. — Ügy hallottam, hogy a határ mentén nagy csempészés folyik. Sokan ebből élnek. Mi az igazság erre vonatkozólag? — Valamikor régen kétségtelenül sok ember foglalkozott itt csempészéssel. A komoly, becsületes munka helyett ilyen lelkiismeretlen kalandokra adta nem egy ember a fejét, életüket veszélyeknek téve ki. Népi államunk erős kézzel vetett véget ennek a lekiismeretlen kufár- kodásnak. Ma már nincs „ingyenélő“ a faluban. Mindenki becsületes munkás. A csempészés nem kifizetődő dolog. Végül ismét a gyülekezet lelkészéhez fordulok. Megkérem őt, hogy beszéljen valamit a gyülekezet lelkiéletéről, legközelebbi programjáról. — Nyáron a komolyabb lelki munka szünetel. A templomba is csak nagy áldozatok árán jutnak el vasárnaponkint híveink. A munka, a termelés időszaka ez. őszkor azonban megélénkül a vallásos élet. Minden vasárnap vallásos est, hétköznap bibliaóra, imaközösség és sok más hitmélyítő alkalom. Szeptember 8—12-ig körzeti konferencia lesz gyülekezetünkben, ahol Szabó József püspök is résztvesz. Ugyancsak az őszkor tartandó evangélikus nap folyamán dr. Gyimessy Károly vezetésével több budapesti lelkész látogat el hozzánk, akiket előre is nagy szeretettel várunk. Megígérte, hogy az ősz folyamán felkeresi gyülekezetünket dr. Szimonidesz Lajos tábori püspök is. ö valamikor régen szintén a „jó palócok földjén“, Nagy- börzsönyben lclkészkedett. Neki is felejthetetlenül szívéhez nőtt ez a táj és mindig szívesen tér ide vissza. Megköszönöm a szíves felvilágosításokat. A válaszokból kitűnik, hogy a „jó palócok földjén“, ebben a boldog és megelégedett faluban, komoly lelkimunka folyik. Búcsúzóul a jó Isten további gazdag áldását kérem az egyházvezetőkre és a hívókra egyaránt. j Templomos Nagy János SztcUtsztaí uvittcUk Többeknek: Az Uj Harangszótól kapott címanyag rendezés alatt áll. Kérjük türelmüket. P. István, Sopron. Köszönjük sorait. Külön levél megy. özv. R. Alajosáé, Bp., XVII. Válaszunk terjedelme miatt külön levelet írunk. L. S. Pécs. Előfizetéshez csekket küld a kiadóhivatal. „Lelkészhivatal“. A „HallelujahI“1 című evangéliumi énekeskönyv teljesen elfogyott az egyházi iratterjesztéseknél és az egyházi könyvkereskedésekben is. Ha egyházuknak több példányra lenne nagy szüksége ebből az énekeskönyvből, azt legföljebb már csak az egyes lelkészhivataloknál és a magános egyházi híveknél még előforduló s esetlegesen fölös számban lévő példányokból tudják összevásárolni vagy adományként egyházuknak megszerezhetni, örülnénk, ha ez az üzenetünk azokat a lelkészhivatalokat és magános egyháztagokat is, ahol van nélkülözhető vagy fölös példány még, jóságoselekedetre indítaná egyházukkal szemben és postán elkülde- nék a Református Lelkészhivatalnak, Nyirpazony, Szabolcs vármegye címre. ! nSzeli József brassói ev. tanítónak Fábri Gergely győri rektorhoz írt leveléből. „Tisztelendő esméretlen; mindazonáltal énnékem Bizodalmas Uraml Kész szolgálatomnak ajánlásával kívánok Istentől kegyelmednek minden Lelki és Testi ajándékokat. Vevőn ez kis írásomat, minthogy személyünk szerént esméretlenek vagyunk, ez tsekély írásomnak neme is, nem kétlem, idegennek láttathatik a kegyelmed Tisztelendő személye előtt: mclly dolog szerző oka vált, hogy az Isten Anyaszentegyházának előmenetelére szolgáló régen fel tett szándékomat mind ez ideiglen rejtekben tartván, jó reménységemtől táplaltat- ván kívánságomnak bé tellyesítése iránt, mostan már mintegy kénytele- nítetésemből kegyelmednek kinyilatkoztatnám. Ügy vagyon, hogy miné- künk mind eddigelé tsendes lelki békességben élőknek mintegy gyalázatunknak lulajdonítathatik, hogy a lelki dolgokban sok háborúságos hajó törést szenvedő szegény, de nálunknál gazdagabb Magyar országhoz kellessék folyamodnunk könyvek iránt. Ne tulajdonítsa kegyelmed ezen dolgot vétkül minékünk. ha valami bizonyos dolgokra alkalmaztatott magyar könyvekről bizonyosokká tétetni kívánunk. Mert valamint mineEgyháztörténet! apróságok ír áttérj eszí ési gondok 1734-ben künk egy néhány szegény magyar Evangelica Ecclesiáink egészlen a kálvinistáknak seregei közzé vannak hintetve, úgy mint eddig kény tel en- ségböl tsak az 6 könyveikkel kelletett élnünk. Mostan pedig szívünk szerént kívánván azoktól meg válni, kívánunk magyar Országhoz folyamodni. Esett értésünkre, hogy Tisztelendő Sartorius János Uramnak egy penitential tartásra serkentgető Magyar LELKlORÁ-fa botsáttatott világosságra Vitenbergában, Ezen munka minékünk igen kedves válna, de hatalmunkban nintsen. hogy pénzünk által is erre szert tegyünk, csakha ke- gyelmed, mint az Author fáratságos munkájának társa, ebben mi hozzánk való használatosságát meg mutatni nem terheltetik. Aáts Mihály Uramnak könyvetskéinek, úgy mint a Boldog halál szekerének, és a Zenge- dezőnek nem kitsin emlékezete vagyon mi közöttünk. Régtől fogva óhajtjuk Tisztelendő Torkos András Uramnak, az Győri Anyaszentegyház- nak érdemes L. Pásztorának, énnékem esméretes érdemem felett való Patronusomnak Bibliáját, avagy tsak Uj Testamentorríát. Hogy tehát ennek legjobb módját találjuk, kegyelmedet az Istenre, kinél feljebb nem lehet, alázatosan kérem, hogy árokat minél hamarább meg írni ne terheilessék. És mivel a Lelki órának három fertállyal vannak; minekünk kiváltképpen tsak az első kellene, meüynek minden részeinek különösen akarnok az árát meg tudni. Szintén így az Arany Lántznak és Zengedezőnek is. Mellyhez képest én ezen könyvekről való relaliót kegyelmednek azon lelke esméretére bízom, melly a maga hitének mívesen kívánja naponként való tenyészcsét.“ „Egyházi törvény“ című könyvet szerkesztett mindkét felekezetű magyarhoni protestánsok számára Blástj Lajos kiskőrösi evangélikus hitszónok 1843-ban. Ennek élőbeszédében többek közt így ír: „Minden társaságnak — legyen az külső, vagy belső, kicsiny, vagy nagy — mint társulatnak kell bizonyos rendszabályinak vagy törvényinek lenni, melyek nélkül megszűnnék azzá lenni, avagy leg- aláb társulati céljának sehogysem felelhetne meg. Emez elvet magyarhoni protestáns egyházunra alkalmazva, valóban csodálkoznunk keli, hogy az csak oly rendben is lehet, amint van. Mert ha kérded: vannak-e törvényi- tek* Hol vannak? Melyek azok? Ismeretesek-e mindenek előtt? s főleg leljesíttetnek-e mindenki által? — ezen kérdésekre adandó őszinte felelet bizony inkább tagadó, mint igenlő leend.“ Ezek az okok késztették arra Blásyt, hogy nagy munkával összeszedje az egyházra vonatkozó törvényeket és rendeleteket, azokat lefordítsa és rendbe hozva tárgyilagosan kiadja. remélve, hogy ezzel nem éppen ha* szontalan munkát végez. Az élőbeszédben kifejti azt is, hogy miért használja könyvében a „pap“ elnevezést. Érdekessége miatt lássuk ezt a részt. „A rövid, mindenkép használható s közönségesen elfogadott pap név használatán, úgy hiszem, senki sem fog megütközni, ha eleve megmondom: hogy én nem áldozó-papot, hanem oly népatyát értettem, mint aminőnek minden protestáns hitszónoknak lennie kellene; akiknek pedig hitszónoknál — a lelkész, lelkipásztor, vallásnok sat. jobban tetszik: ám legyen hitök szerint! — én részemről, Schedelt követve, «„lelkész“ alatt psychologust értek; a magyar-diákos „lelkipásztor“ alatt oly őrt gondolok, mely az emberi lelkeket valami túl- világi mezőn örökké csak örz", ilyen nem lehrt a protestáns pap! — végre a „vallásnok“ nevezetet — mely, megvallom, hitszónok után mindenek felett legjobban tetszik — inkább szeretném a consistoriális tanácsnokokra alkalmazni. A hit alatt pedig nem „fidest“, hanem „religiót“ értek, és ki ezt — a szó teljes értelmében — szónoklat által előmozdítja, vagyis azon eszközökkel a földnek és mennynek erényes lényeket szerezni törekszik; azt hitszónoknak nevezem,“
