Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-07-30 / 31. szám

ivcngéiSkigs Éget M cgimaihözigaigalás hírei Szlovákok a magyarokról Tervszerű egyházi kiadói munka Az egyetemes presbitérium jóvá­hagyta az egyetemes sajtóbizottság állal elkészített szabályzatot, mely inegjiakítja az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztályt. A szabályrendelet, mely már életbe is lépett, az egyházi sajtó- ró'j és könyvkiadásról olyan módon, hoigy annak tervszerű kiailiaikitását és elvi irányítását a sajtóosztályra bízza. A Sajtóosztály tanácskozószerve, az egyetemes sajtóbizottság. A Sajtó- osztály mellett megmaradnak az ed­digi egyházi könyv- és lapkiadótestü­letek, amelyeknek munkáját a Sajtó- osztály hangolja össze, esetleges meg­szűnésük után pedig munkájukat a maga munkájába vonja be. Ez eset­ben az eddigi tulajdonos, vagy fienn- tiartóttestiilettel az egyetemes presbi­térium által jóváhagyandó szerződést köt. A Sajtóosztály adja ki a közegy­házi használatban lévő könyvkiadvá­nyokat, mint egyetemes énekeskönyv, agenda, stb. A református egyházzal kötőit szerződésünk alapján gondos­kodik a bibliakiadásról és terjesztés­ről, Az evangélikus egyház könyv­kiadó terveit lehetőség szerint össze­hangolja a református egyház kiadói terveiről, hogy a két egyház olvasó­táborának felvevőképessége minél job­ban kimeríthető legyen. A Sajtóosz­tály Vető Lajos dr. püspök elnöklete alatt megkezdte működését. Az egyete­mes sajtóbizottság elkészítette az egy­éves egyházi könyvkiadói tervezetet, s annak végrehajtásába belekezdett. Ennek a könyvkiadói tervnek része az a két felhívás is, mely lapunk utóbbi számaiban megjelent családi áhitatos könyv- és vallásos színdarab- gyűjtemény elkészítésére. Ezekre a pályázatokra ezúton is felhívjuk a figyelmet. Egyházi diakónia Az egyetemes presbitérium legutóbbi gyűlésén új szabályzatot kapott a Fébé Diakonissza Intézet 'is. Tudva­levő, hogy a múlt esztendei egyetemes közgyűlés átvette a Fébé egész va­gyonát és a Fébé Diakonissza Egye­sületet az Evangélikus Egyetemes Egy­ház Fébé Diakonissza Intézetévé ala­kította át. Most készült az a szabály­zat, mely a Fébé életét ennek meg­felelően szabályozza. Abban ia hosszú és helyes irányú fejlődésben, melyben a Fébé az egyesületi keretekből szer­vesen egyházi intézménnyé való át­alakulását mutálta, ez a szabályzat jelenti a legújabb helyzetet. Egy­házunk hívő népe hálát adhat Isten­nek. hogy ezzel a Fébé Diakonissza intézet, melynek országosan kiterjedt munkája máris sok eredményt hozott, határozottan és szervesen a közegy­házi intézmények közé tagozódott be. Ennek a fejlődésnek nemcsak a ha­zai evangélikus diakónia, de egész egyházunk is áldásos hasznát fogja élvezni. Egyházi Teológiai Főiskola Hasonló irányú átalakulás alatt áll az Evangélikus Teológia is. Tudott dolog, hogy az evangélikus Jelkész- képzés ügyét az első világháború után egyházunk vezetősége egészen az ál­lamra bízta. A pécsi Tudományegye­tem Sopronba kihelyezett fakultása­ként működött mindeddig, ami azt jelentette, hogy a lelkészképzés állami fakultáson történt, anélkül, hogy egy­házi lelkészképző intézetünk lehetett volna. A Teológiai Kar persze igyeke­zett az evangélikus egyház lelkészne­velését közegyházunk érdekében vé­gezni, állandó veszély volt azonban az, hogy egész lelkészképzésünk az álltam kezében van, s egyházunk keL zében egyetlen egyházi intézmény sincs, mely ennek helyébe tudna lépni. Most az állammal olyan megegyezést kötünk, mely az Evangélikus Teológiai Főiskolát az egyház kezébe adja, biz­tosítva a szükséges személyi és dologi államsegélyt, s szerződést jelent az eddigi állami épület használata tekin­tetében is. Ezzel az 1948 decemberé­ben kötött egyházi egyezmény szélié­ben az egyház és álltam szétválasztása egy újabb fontos ponton megtörténik, s a fejlődés útja megnyílik előttünk olyan irányban, hogy lelkészképzé­sünket a magunk kezébe vesszük. Az egyetemes presbitérium legköze­lebb fog foglalkozni azzal a szabály­zattal, amely ezt az egyházi Teológiai Főiskolát megalapítja és működését szabályozza annak az egyezménynek szellemében, amit időközben kölni- fogunk. A szabályzat-tervezet az erre kiküldött bizottság munkájának ered- ményeképen már el is készült. Mindezek az új rendezések egy­házunk belső átalakulásának fontos állomásai és kérjük a gyülekezeteket, s az egyházukkal törődő evangélikus híveket, hordozzák imádságaikban ezeket az ügyeinket, egyházi lap- és könyvkiadásunk, diakóniiai munkánk és lclkészképzésiink ügyeit, s kérjék Isten áldását új intézményeinkre. * Ugyanakkor a református egyház­nak három egyházi lelkészképző in­tézete van, a római katolikusoknak pedig egész sor hasonló szemináriuma az általuk is használt állami fakultá­sok mellett. FELHÍVÁS Az Evangélikus Egyetemes Sajtó­osztály jól használható színdarab- gyűjteményt szándékszik kiadni val­lásos tárgyú rövid drámákból. Fel­hívja azért a lelkészeket és lapunk olvasóit is, hogy ehhez a gyűjtési munkához nyújtsanak segítséget. Bárki beküldheti saját művét, sa­ját fordítását vagy átdolgozását bár­mely nyelvből, kéziratban, vagy ré­gebb kiadványokban szereplő olyan drámát, melyet időszerűnek tart, nagyobb drámák olyan részletét, mely kiszakítva is előadható A kéziratokat Evangélikus Egye­temes Sajtóosztály, Budapest, VIII., Üllői-út 24. sz. alá kell küldeni augusztus 20-ig. A gyűjteményben felhasznált drá­mák szerzőit, s azokat, akik a gyűj­tésnél számottevő segítséget nyújta­nak, a Sajtóosztály jutalmazni fogja. STARK JÓZSEF SZALVENDY-RUHA üzletét áthelyezte VIII., Rákóczi-út 57. sz. alá (Vaskapu mellett) MINŐSÉG A RÉGI.' Gépi kötőtűk kötőgépek Tétele és eladása. KELEN. Csákv-utcrr 14. Telefon: 128^-216 BÉRELSZÁMOLÁST darabibérezéssel tanuljon: szaktanártól. Tanítás egész map. Marx-tér 4. II. emelet tizenkilenc. A szlovák evangélikusok ismert irodalmi és valláserkölcsi fo­lyóiratai, a Pozsonyban szerkesztett és Liptószentmiklóson megjelenő Tvorba 9. évfolyamának legú jabb hármas szá­mában bejelenti, hogy ezentúl a szo­ciális keresztyénség és a vallási iro­dalom folyóirata lesz. A szlovák evan­gélikusok nemrég Modorban sajtókon­ferenciát tartottak, amelyen elhatároz­ták az egyházi sajtó nagyarányú át­szervezését. A Tvorbat, melyet a kiváló szlovák költő, Emil Boleslav Lukács alapított és szerkesztett, ezentúl is Lu­kács szerkesztésében jelenik meg és a Tranoscius fogja kiadni. A folyó­irat eddig is az evangélikussá® köz­ponti elvei alapján állott, de lényeges teret adott az irodalomnak, többek közt a modern magyar irodalom tol­mácsolásának is. Most új programját a következőkben szövegezi meg: „Fo­lyóiratunkban aktív, életerős, élő ke- resztyénséget előmozdító írásműveket fogunk közölni, olyanokat, amelyek érvényes oszlopa és lelkiismerete le­hetnek a szocializációs folyamainak. Több figyelmet akarunk szentelni a görögkeleti keresztyénség életének és munkásságának és hangsúlyozottan, a bibliai, a jézusi követelményeknek megfelelően figyelmet fordítunk a vi­lág békéjének megépítésére. Beszámo­lunk a haizai és külföldi vallási iro­dalomról, amennyire számunkra el­érhető, különösen a baráti szomszéd, népi demokratikus országokban meg­jelenő irodalomra gondolunk. Az ál­talános jelentőségű irodalmi műve­ket keresztyén evangélikus és bibliai szemponttól fogjuk taglalni. Költé­szetet is fogunk közölni, de csupán kimondottan vallási ihletből fakadót. Sőt rámutatva új énekesikönyvünk szükségéire, gyűjteni fogjuk számára a vallásos dalokat, ahogy erre vala­mennyi egyházi lap rámutatott, külö­nösen is hangsúlyozva az egyházi köl­tészet szükségességét. E tekintetben gazdag mezőnk van: fordíthatunk a világ gazdag egyházi költészetéből“ — írja a Tvorba* vezércikke. * A Tvorba ebben a számában ismét foglalkozik a magyar evangélikus egyház belső életével. A beszámolót ezúttal is Mohr Gedeon irta. A cikk elsősorban részleteseni is­merteti Darvas József bányakerületi Emberi reménység Isten nélkül: Jób 8:13. „a képmutatóknak remény­sége is elvéisa“ — Péld. 10:28. „Áz igaznak reménysége öröm, az isten­telenek várakozása pedig elvesz;.“ — A pogányoknak nem volt reménysé­gük: ÉS. 2:12. Krisztus nélkül valók voltatok ... reménységetek nem vala ..“ I. Thess. 4:13. — Reménységünk csak Istenben lehet: Zsolt. 9:11. „Azért Tebenned bízunk, akik isme­rik a Te nevedet, mert nem hagytad el Uram, akik keresnek Téged.“ — Zsolt. 22:5 — 26:1, — 33:18, — 40:5, felügyelő beiktatását és közli akkor elmondott beszédét is, amelyet a ha­ladó protestantizmus és a népi gon­dolat hitvallásának mond. Kiemeli Darvas József beszédének azt ai ré­szét, melyben az új kerületi felügyelő a nép egyházának szükségességét hangsúlyozta. Ismerteti még Turóczy Zoltán püspök üdvözlő beszédét ís kiemeli annak jelentőségét, hogy Dar­vas József az első protestáns vallású magyar közoktatásügyi miniszter. A cikk második fejezete a magyar- országi evangelizációról számol be. 13 évvel ezelőtt — írja Mohr Gedeon — kezdődött el az evangelizáció a ma­gyar lutheránusok közt. Kiemeli Cscp- regi Béla, Turmezei Sándor és Sréter Ferenc lelkészek1 evangelizációs mun­kásságát. Az utóbbi években már évente 100—120 gyülekezetben tartot­tak evangelizációt. Nagy segítséget je­lent ezen ai téren a diakonisszák hat­hatós segítsége. De az evangelizációs mozgalom gyors elterjedéséiben ve­szélyt is lát a cikkíró, „mivel a mun­ka ezáltal eisekélyesedik“. Azért ál­landó megújhodásra és új hívők szer­zésére van szüksége. A magyarországi evangelizáció jelentőségét abban látja, hogy visszatéríti az egyházból eltávo­zottakat és élhajlókat. Cikke harmadik részében az új evangélikus éniekeskönyv kérdéséről beszél. Kiemeli dr. Schulek Tibor ko­máromi ev. lelkész nagy munkáját, mely egy új, korszerű és irodalmi, esztétikai szempontból is teljes éne­keskönyvet óhajt adni a Magyar Lu- theránia kezébe. Schulek felfedezése, hogy a 16. század rendkívül gazdag volt eredeti magyar evangélikus éne­kekben és dallamokban. Ezért jelen­tős az új énekeskönyvnek most meg­jelent próbafüzete, a Cantate, amely­nek előszavában Schulek dr. helyesen hangsúlyozza, hogy ai régi énekekre azért van szükségünk, mivel nem aka­runk élni érzelmes, hangulati vallá­sosságot, hanem elődeinkhez képest hitvalló, acélos erejű, kemény vallást, amelynek ehhez megfelelő énekekre is van szüksége. Végül negyedik részében a cikk Já- rosi Andor emlékezetével foglalkozik a „Lelkipásztor“ tavalyi decemberi Járosi-száma alapján. Járosit Remé- nyik Sándornak egy levele és Veöreös Imre cikke alapján az egység és hu­manizmus magyar képviselőjének tartja, aki a vallási szocializmus út­törője volt és leleplezte a kapitaliz­mus bűneit. — 56:4, — 62:6, — »1:4, — 112:7, — 115:9, — És. 30:15, — Jer. 14:22.: Ebben a reménységben bízhatunk: Rom. 5:5. „A reménység pedig nem sz,égyenít meg...“, — 15:4. „békes- séges tűrés által és az írások vigasz­talása által reménységünk legyen . ..“, — Az Űr Jézus Krisztus a remény­ség teljessége: Máté Evang. 12:21. „az ö nevében reménykednek majd a pogányok“ — 24:27. „amiképen a vüllámlás napkeletről támad és el­látszik egész napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.“ — 24:36, — 26:64, — Luk. 21:27, — Hol találom a Bibliában? Reménység I. Lipót uralkodása alatt az egész országgal együtt különösen sokat szen­vedtek a magyar protestánsok. ..Amit a váltási fanatizmus valaha képes volt megtenni, az Lipót korában mind fel­található. Az emberi érzést feliháborító vad szenvedélyek pusztításai, börtö­nök, gályák, karóbahúzások és min­den istentelen kínzások a szeretet val­lásának nevében a legridegebb lélek­kel hajtattak végre. A történetíró, aki az emberi lélek csodálatos ellenmon­dásait megfejteni akarja, zavatrba jő a Lipót alatt elkövetett üldözések vad­ságánál; hiába keresi a megoldás kulcsát, tehetetlenül ejti le kezéből az igazságot kereső tollat. Csak azt az egyet bírja megállapítani, hogy a pro­testáns egyház soha oly súlyos napo­kat nem élt, mint I. Lipót uralkodása alatt.“ * Amikor II. Rákóczi Ferenc jel- kelése még kezdetében volt, Lipót ígéretet tett, de a felkelt rendek nem bíztak ebben még akkor sem, ha az Ígéreteket a holland és angol követek által tette is. Az válaszolták, hogy mindezen ígéretek már Bocskaynak, Bethlennek és Rákóczi Györgynek is megtétettek, törvényekbe is befoglal- tattak, de nem teljesítettek. „Akárhány­szor olvassa is át azokat az ember — írja Rákóczi Ferenc a hollandus és angol követeknek — nem látja bennük a király beleegyezését a ga­ranciákba, amelyek nélkül pedig, hogy puszta homokra építenénk, arról elei­től fogva meg volt győződve a rendek szövetsége. Szükséges tehát az eddigi ingatag alapnak a garanciák sziklájára való áthelyezése, mielőtt az építés munkájához fognánk, mert különben azon vennénk észre magunkat, hogy minél jobban sietünk az épület fel­emelésével, annál nagyobb késedelem­nek tennénk kitéve, amely késedelem­nek szándékos keresésével gyanúsí­tanak engem sokan.“ * Lipót halála után utódja: 1. József próbált a nemzetnek és a protestán­soknak némileg kedvükben járni. A legfőbb bűnöst: Kolonicsot az udvar­tól eltávolította, a jezsuiták pénzét lefoglalta, papi kancellár helyébe vi­lágít tett. „Mattyasovszky László nyit- rai püspök és magyar kanceUárius holta utáni a kancelláriusságot Illés- ház y Miklósnak, secu'aris úrnak con- ferálja, mely régtől fogvia nem történt vala, mert a kancelláriusságot mindig a klérus viselte s az vala egyik, amit a magyarok nehezteljenek iaz ausztriai ház directiója alatt. A császár azért nem adá papi embernek, hanem külső világinak, hogy annyival is inkább a magyarok elméjét csendesítse.“ * A protestantizmus azonban mégsem a császártól, hanem Rákóczitól vápta m 24:21, — Jánfts Evang. 14—15—16 és 17. fejezeteiben Jézus búcsú­beszéde és főpapi imája, — Ap. Csel. 1:11, — Róni. 5:1—2. „Megigazulván azért hit által, békességünk van Is­tennel, a mi Urunk Jézus Krisztus ál­tat, aki által' van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amely­ben állunk és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.“ Ef.- 1:12. „.. . akik előre reménykedtünk a Krisztusban.“ — 1:18. „Világosítsa meg értelmetek .szeneit, hogy tudhas­sátok, mi az Ö elhívásának remény­sége.“ — Kol. 1:2. — I. Thess. 1:3. — II. Thess. 2:16. — I. Tini. 4:10. — Zsid. 7:15—19—22. — I. Pét.*1:3. — I. Pét. 1:13. — I. Pét. 1:21. — Tit. 2:13. — Üj élet és örök étet reménysége: Ap. Csel. 23:6. „a halottak reménysége és fel­támadása miatt vádoltatom én“ — 24:15. „Reménységem lévén az Isten­ben .... lesz feltámadásuk a halot­taknak. — Róm. 5:2. — Róm. 8:20— 25. — I. Kor. 13:13. — I. Kor. 15:22: — II. Kor. 3:12. — Kol. 1:5. — 1:27. — Tit. 1:2. — 3:7. — I. Ján. 3:2. — A reménység öröme: Ap. Csel. 2:26. „örvendezett az én szívem ... annak felette az én testem is reménységben nyugszik.“ Róm. 12:12. — A remény­séget a Szentlélek adja: Róm. 15:13. „A reménységnek Istene töltsön be titeket..... hogy bővelked jetek a reménységben a Szentlélek által.“ — 1. Pét. 1:3. — Zsid. 6:18—20. — I. Ján. 3:3. „A bűnbocsánatnak nincs se határa, se mértéke. Mai Igénk ils ezt mutatja. Péter kérdésére Krisztus Isten kegyvesztésének terhe mellett nyomatékosan arra int. hogy felebarátunk vétkét/ minden vonatkodlá® nél­kül bocsássunk meg. Mint ahogy Isten is megszámlálhatatlan és véghetietlew sok vétket bocsát meg nekünk. A mi vétkünk, aimeMyel Isten . adósai vagyunk, tízezer talen- torn. Azaz se szeri se azáma. Akkora, hogy semmifé’Je erő­feszítéssel sem vagyunk képe­sek megfizetni. Hiszen mi a legkisebb bűnért sem; fudlulntk eleget tenni. Ha! tehát Istiem ke­gyelemből a siókat megbocsátja, hogyne kellene nekünk ős meigibocisátáni felebarátunknak a keveset. Kriszta® azt mondja: Isten országában. aho' nem tör­ténik más, mint 'bűnök bocsánata, a szerint nyakortok kegyelmet, a hogyan ti egymás bűnét megbocsátjátok. Aki pe­dig nem mutat kegyeimet a másikh oz, az t ő tern s em kap kegyelmet. Én mimidegyiknek Ura és Királvia vagyok. Ti azonban egymás között legye­itek sízolgatársak, — testvéreik.“ 0 Luther. Az „Evangélikus Élet“ kiadóhiva­tala átszervezés elölt áll, előfizetést gyűjtő ügynökeink részére kiadott mindennemű igazolás augusztus 10-ikén lejár és a kiadott igazolások érvényüket vesztik. Kérjük ügynö­keinket, hogy megállapodásaikat küldjék vissza, új igazolványokat fo­gunk kiadni! TEMPLOM A BE A KOK AT készít és helvr^ÁHít PALKA JÓZSEF aranykoszorús üvegesmester és cégtársa TÁTRA M. Budapest, Vili., Baross-u. 59. Telelőn: 143—354. Alapítási év: 1894. a szabadságot. A tiszántúli nagy re­formátus szuperintendencia papsága hozzá fordult azzal a kérelemmel, hogy „e nyomorult haza az ő mun­kája által obtineálhassa a mindenkitől óhajtott békét.“ — Rákóczi válaszolt is a hozzá bizalommal forduló püspö­kéhez, cképpen: „Édes Püspök Űr! Köszöntésüket jó névén vészem. Mi­kor ez sokképpen megnyomoríttatott, eltapodtatott szegény hazába bejöttem, legelsöbb célom ez volt, hogy az telki- testi békességnek helyreállításáért fegyveremet felkössem, sokszori hitem­mel e szegény hazának lakosit fel­bíztatván. Micsoda haza fia volnék én, ha nem munkálkodnám hazámnak lelki-testi szabadságát, — aminthogy Kegyelmeteknek megmaradása, vallá­sának szabadsága országunknak tör­vényén fundáltatott. Mindezek felöl assecurátusok lehet Kegyelmetek.“

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom