Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-05-28 / 22. szám
5 Evangélikus lief I Hitetlen ember „kikapcsolódik“ Ez a hétvégi délután is olyan volt, mint a többi A Hitetlen ember ólmos fáradtsággal került háza s a kis családi otthon kíméletes csenddel vettn körül, hogy nyugalombalzsaro- in a' enyhítse az ernyedt idegek tompa kínját. A munka nehézjáratú taposómalom volt a Hitetlen Ember számára: a hivatali szoba áporodott levegője, a resszort fantáziamentes, örök egyhangúsága, a kiszabott munkaidő hosszúsága, a kötelességteljesítést követelő elöljárók; a kartársak „oktalan“ derűlátása épúgy, mint „indokolatlan“ pesszimizmusuk, egy- f-Tinán ingerelték, egyformán őröl- lelke ellenállását. Nem találta • munkában se örömét. fölényes filozófiával nézte az éle- : a Hitetlen Ember. Minek örülnek • emberek olyan nagyon? Miért lel. ( Kinek? Úgysem jui az embernek • osztályrészül, mini ez a halálos ín- Itság, így, egy-egy munkában eltol lőtt robotos hét után. Es míg ilyen gondolatok közben a vacsoráját kanalazta, arra gondolt, hogy most majd alaposan kipiheni magát. Van két éjszaka között egy napja, amivel szabadon rendelkezik. Most hát leveszi magáról a köznapok poros köpenyét és ilthagyja -— legalább egv napra itthagyja — ezl a füstös, zajos várost, az utcák sívár kőrengetegét, az elviselhetetlen zajt és mindent, amit a városi élet raT>- 1 vzcigái öntudatlanul vagy öntudatosan, olyan őszintén és mélyen gyűlölheti. Mert a Hitetlen Ember nem látta város nevető-zöld, virágos parkul. nem látta a gyermekjátszóterek f idáman hancurozó gyereknépét; ' nem a muskátlikat és petúniákat az ► ablakokban, sőt nem hallotta a nehéz éroharangók komoly zengését sem. ö csak azt látta és hallotta, amit füstösnek, kormosnak, csúnyának láthatott, ami miatt jogosan és nyugodtan zúgolódhatott. Dehogy • vette észre, hogy a hatalmas ulca- h birintus felett, a gyárkémények karcsú oszlopából felszálló füstbodrokon túl, ott ragyog a gyönyörű azúrkék égboltozat. És másnap hajnalban, még jóval napfölkelle előtt, a Hitetlen Ember ott ballagott a város határán kívül, ahol már megszűntek még a külvárosi utcák is: ahol: az ulolsó gyár- kéménv is messzi mögölte maradt. Enyhe dombhajlásen kaptatott felfelé. Szántóföldek, búza meg rozstáblák, majd rügy vető szőlők közöli vití az útja. A dombtetőn kis fenyő- érdő hívogatta. A hajnali szürkület, opálos, lila fényben derengett át a ritká.s erdőcske fiatal szálfái közölt. Az éjjeli párák harmattá csapódtak F < fűszálakon. Mikor a Hitellen Em- ■ •"r kijutott a dombtetőn a csalitból, megdöbbenve állt meg egy csodála- os látvány előtt. A napfelkelte mindennapos csőit dája állt elölte, azzal a leírhatatlan pompával, amilyent csak tavaszi hajnalokon láthat a Mindenható nagysága előtt porbakényszerölő ember. A nagy vörösarany Napkorong ragyogó felhőfoszlánvok és fényesre- izzott színes ködökből emelkedett a szemközti hegy éles gerirce felé. Az eddig félárnyákban nyugvó Földet most valami újszerű világosság borította el s ebben a színes ragyogásban. a hajnali illatpárás, nehéz levegőben, hangtalanul, mégis roppant erővel szabadult fel egv le nem írható, ki nem mondható érzés. Valaki előlépett a szürkés félho- áiyóól, aki azelőtt még rém volt i. ^Kereste a szemeivel, figyelte a hallásával, de sem nem láthatta, sem nem tapinthatta, sem nem halhatta. Pedig hangja, íze, illata iít van. A tüdeje megtelt vele. a szeme szom ja• san itta és . .. Most egy hang is felcsendült. Egy nagyon kiesi madár szállt fel 'lőtte (szinte kézzel is elérhette volna) a harmatpárás rezsvetésbö], A talaj felelt csapkodó szárnyakkal yerdeset». Valami repeső csirrpeléssel igyekezett minél feljebb, minél magasabbra a föld fölé emelkedni. Aztán — úgy egy jegenye magasságában — biztossá, erőssé vált a szár- , nyalása. Nyílegyenes irányban húzót! 1 föl, föl a magasba. Es olt fent, megnyílt a kis szürke madárka torka. Énekelt hangosan, szányalón, lelkesen. A csodálatos, kristálytiszta hang pedig szállt, szállt, messzire, ki tudja, hova. A Hitetlen Ember azt hitte, hogy a kis énekes szíve szakad bele, hiszen ez a szövegnélküli gyönyörű himnusz csak onnan jöhet, abból a piciny, lüktető madárkaszívből. A Hitetlen Ember hátán könnyű lett a hátizsák. Bizonyosan a leste i.s könnyebb lett a földnek. Mélyet, hatalmasat sóhajtott:. — Istenem! ha én így tudnék imádkozni! Aztán körülnézett. Szerencséjére senki nem volt a közelében. Senki sem hallotta. Ment tovább. A domb testéből egy helyen nagy darabot szakított ki a csákány, meg a dinamit. Mély mészkőbánya állta az útját. Lenézett a szédítő mélységbe. Az elhagyott szik laiircgből hallgató csend ásított fef rá. A nagy mélység felett, még nagyobb magasságban, még mindig szólt a pacsirta örvendező éneke. Az IJr ékeshangú kánlora odafent, mór teljesen láthatatlanná vált. Piciny, pelyhes testecskéje, valahol a fehér bárányfelhők felett lebegett, csak a hangja szűrődött ál a nagy távolságon, miáltal szinte éteri finomságává válott. A Hitetlen ember nem tudott szabadulni töle. Mert a Hitetlen Ember rém tudta, hogy ő Hitetlen Ember. Ha tudta volna, akkor talán nem is akart volna szabadulni a pacsirta- fohásztól. Talán akkor ő maga is... De nem. A Hitetlen Ember olyant akart tagadni, amit neki nem is állított soha senki. Amit nem kel! bizonyítani: nem is lehet: mert olyan megcáfolhatatkmul van. Az a- valami, egyszerűen minden más valaminek a ‘eljes foglalata, amiben minden benne van. ö maga, a Hitetlen Ember is. Nem tudja, hogy Öt, azt a megnevezhetetlen, kibeszélhetetlen valamit, vagy valakit tagadja, akkor önma gát is tagadja. Es a Hitetlen Ember végigbaran- golla azt az egész napot kint a szabad természetben. Annak a napnak minden percében, minden lépésén találkozott Vele. Oh, hányszor neve. te't a szemébe y csodálatosan édes öröm egy-egy sárga, kék, piros vagy fehér virágkelyhecske mosolyán át! A rigók, a cinkék, a pintyőkék; a mezők, erdők ezernyi dalosai hányszor kiáltottak rá: — Állj meg, lii- fetlen Ember! Emeld fel szemed a föld porából és nézz fölfelé a ra gyogó magasságok felé. És énekelj velünk zengő zsoltárt annak, akit mi is csak érzünk, de létét felfogni nem tudjuk. De a Hitetlen Ember csak nézte a földet. Es ott, a föld porában ful- kározó színes, tarka meg fekete bogárkák szaladgáltak sürgős, halaszthatatlan útjukon. Nem látta meg a Hitetlen Ember, hogy ezek is mind, mind, éppen úgy, mint ő maga is futnak, rohannak valahova, — óh nem cél) nélkül, mint ahogy ő gondolná —, azért, hogy betöltsék a nagy törvényt, amit ő szabott, akiben a Hitetlen Ember nem hisz. A nap megfutotta kiszabott pályáját és leszállt a békés, csendes este. A napfény millió csodája után eljöttek az éjszaka millió csodái. Kint a nagy természetben elcsendesült minden. A nagy Alkotó szelíd szeretettel. lágyan megsimogatta a Földet. Csendes esti szellő suhan át a világon és lám: a cirógatásból, az apai szeret étből egyfo.rmán jut mindenkinek. Jónak, gonosznak; érdemesnek, érdemtelennek egyaránt. A Hitetlen Embernek is. Annak a Hitetlen Embernek, akinek a munka — az élet egyetlen komoly értéke —, ezután is fárasztó, céltalan robot lesz és akinek az élet értelme ezután sem lesz világosabb, mint eddig, Es-a Hitetlen Ember otthon, városi szobájának villanyfényében pi: honi ki ennek n csodálatosan szép napnak a „fáradalmait“. Vacsoránál a szokottnál is szót’lanabh. Elgondolkodik. Gondolatainak nincs hangja és visszhangja. Vacsora után beszél valamit arról, hogy a Nagy-Kevélyen járt, hogy a kankalin már virágzik, hogy talált néhány szál gyöngyvirágot és hogy a menedékház tetejét télen valaki elhordta. És hogy az egész úton nem találkozott senkivel. Egy árva lélekkel sgm... Ruttkay Árpád Á magyar protestantizmus öt éve (1945—1950) I ilt találjuk a bevezető tanulmányt, Beök Iván egyetemes felügyelőét, aki a hazai evangélifcusság minden lényeges vonását megvilágítja, minden fontos újjáépítési adatot felemlít. Sőt, megtudjuk a cikkből, Az a százhúszoldalas könyv, mely I ezen a címen jelent meg, minden tekintetben jelentékeny beszámoló. I Történelmi korszakot éltünk át, magyar protestánsok, s történelmi korszakot élünk minden nap, mert any- nyira változik, újjáalakul:, rohamosan fejlődik a valóság, nemzetünk társadalmi és gazdasági élete. A mi protestantizmusunk négy évszázadon át, egy nemzedéknyi zátonytól elte- kiütve, mindig és ösztönösen a haladás hordozója volt. Az elmúlt öt évről szóló bizonyságtevő könyv elsősorban azt mutatja, hogy a reformáció hagyománya ismét élő és alakító erővé változott a magyarok közt, akik élni tudtak vele egykoron is. Uj életről számol be a könyv: a szabad protestantizmusról Magyarországon, ahol nemcsak a templomok épültek újjá, hanem széles, nagy hullámverésben a lelkek is. Bereczky Albert ref. püspököt idézzük, aki ezt mondja: „Lelkileg és anyagilag meggyöngült, a múlt társadalmi rendszerével hűtlenül és betegen összeszövődött egyházunknak Isten azt a nagy ajándékot adta, hogy koncentrálhatja magát saját munkájára.“ Mi ez a saját munka? fíeök Iván, az evangélikusok egyetemes felügyelője ezt mondja róla: „A fejlődés oldalán állunk. Isten a földet mindenestül az ember hatalma alá vetette, azzal a parancscsal, hogy uralkodjék rajta. Ennek a parancsnak az érto'mében akarjuk a civilizációt, mely javakat termel s a kultúrát, amely értéket alkot és társadalmi igazságot akarunk, amely ezekből a kincsekből minden embert részesít. Nem ismerjük el a kasztrendszert. a. társadalmi osztályokat. Isten akarata szerint valónak, ő nem személy'válogató és nem a születési előjogok őre, n kizsákmányolás és önzés védelmezője. Vafli ük, hegy az embert közösségi életre rendelje és ebben a társadalmi igazságosságnak és a szeretetnek kelt érvényesülnie.“ A könyvnek ez az eszmei és közlési tengelye. ...4 magyar protestantizmus öt éve“ tulajdonképpen antológia: cikkek, tanulmányok, vallomások és adatok, amelyeket a történelmi körülmények állítottak így egymás mellé. Együtt vannak itt a református egyház, az evangélikus egyház" és a szabadegyházak, a baptisták és methodisták beszámolói. A mai magyar protestan tizmus tehát bizonyos tekintetben egységes. Egységes abban, bogy a szabadságot egy őszintébb vallási és erkölcsi életformában kell észlelhe- tővé tennünk. Továbbá egyformán elfogadja és tudatja minden hívével, hogy az államtól való elválás nem baj. hanem a belső megújhodás előfeltétele. Es egységes abban, hogy egyházpolitikai szempontból pozitiv az állásfoglalása a népi demokrácia irán*. Mokkái Sándor megállapítása, hogy tudniillik az elmúlt öt év hozta meg a ma- rvor református egyháznak a római katolikus egyháztól való végleges függetlenségét, ami minden állami törvény ellenére a I múltban csak «hitéleti valóság volt, valamennyi protestáns egyházra egyformán érvényes. A reformáció útján. annak őszinte és igaz hagyományait felelevenítve, hévül át a hazai protestantizmus reformáeiós lüktetésű testté, meirt visszatér: a munkássághoz és a parasztsághoz, ahonnan négyszáz évvel ezelőtt elindult. „Luther újra szól közöttünk“ — állapítja meg ehhez képest Dezséry László. De ugyanekkor ez az erős protéstárs tudatosság baráti kezet nyújt minden keresztyén és keresztény magyarnak. Mert igaz az, amit Enyeely Andor ref. püspök úgy észlel, hogy a „megújuló egyház szolgálja a megújuláson átmenő magyar népet.“ közüggyé s őszinteségének, közvet-, lenségének és biztonságának a népért végzett becsületes munkában van a gyökere. A könyv nagyobb fele a református egyházról szól. Ezt a részt Bereczky Albert, az Egyetemes Konvent elnöke vezeti be lelki felszabadulásának egyéni históriájával. Ez a vallomás a műit és a jelen közt, egyszerű realizmusával, szókimondásával és a problémák áttekintő távlatával a leglényegesebb közlések egyike minden magyar protestáns számára. El kell hinnünk Bereczky Albertnek, hogy bűnbánat nélkül nincs valódi megújhodás a nemzet számára. Ez a bűnbánat nekünk szól, benső ügyünk, de nélküle senki sem mehet át az új életbe. Rendkívül érdekes Kádár Imre beszámolója a ref. sajtóról. Itt tudjuk meg, menyire emelkedett a mai Magyarországon az eladott bibliák száma. Míg 1945-ben csupán 7738 biblia kelt cl, addig 1949-ben 85.562 példányt vettek az országban. Vidor János professzor a református teológia korszerű kérdéseit veti fel. Azt mondja, hogy a teológia feladata ma újra „Isten szuverén Ür- voltának bizonyossága“ az egyházban s ezzel minden aggodalom és kishitűség elolvaszt:)«! a lelkekben. Mokkái Sándor az önállósult protestántizmus új magatartását fejtegeti: a tiszta evangélium kisugárzását, a hitből fa- i adó szereletet Enyedy Andor püspök összefoglalja az öt év eseményeit s rámutat az új egyház új tagjaira, a már hitükért élőkre. Péter János püspök Az egyház a világbéke szolgálatában c. cikkében összefoglalja, mit telt és mit tesz ma a magyar protestantizmus a világ békéje érdekében. együttműködve minden jó- szándékú emberrel és erővel. Györy Elemér püspök az egyik békebizottság nagygyűlésén elmondott beszédét közli a könyvben. Fölöttébb nevezetes az összeállítás, mely adatszerűén elmondja, mit köszönhet az egyház a népi demokráciának. Itt olvashatjuk a ref. egyháznak az állammal megkötött egyezményét is, valamint a református úiiáéopés és.kialakulás minden jelentős adatát. Kár. hogy a cikk !’°m közli áttekinthető módon ez egyház egész birtokáüománvát, ígv nem tudja az olvasó az új ada- '<>! at összehasonítani. Fz az összeállítás hiányzik az evangélikus egyházról szóló részben. Holott csak az adatok kézzelfogható- sága dokumentálja teljes szélességében n másik protestáns egyház megújhodását is. Az újjáépítésről azonban hogy új építés is folyik, hisz tizenegy új cv. templom, 14 gyülekezeti terem, 9 lelkészlak, 1 bel- missziói otthon és egy Üdülő épült fel a rövid idő alatt. Vető La jos püspök az ökumené kérdését világítja meg, tehát a protestáns egységnek égető problémáját. „Krisztus szeretető — írja Vető püspök — legyőz minden gátat, akadályt és határt“, «hogy a testvéri egység valósággá váljon az egész világ meg- jobbítására. Ez pedig csak a béke révén érhető éti, nem pedig háború által.“ Groó Gyula azt a fogalmat tisztázza, hogy mi az egyház? Ez a világ keresztyén- ségének alapvető kérdése is egyúttal. Megállapítja, hogy az egyház gyülekezeteiben él, hisz élő gyülekezet maga is, klérus nélkül. A bűnbánatot is, idézi Groó Niemöl- lert, csak az egyház tudja tartani. A lutheránus evaugelizáció új eredményeiről Dezséry László számol be magvas cikkében, rámutatva az új re- formációs egyházi életre, mely éppen az evangelizációvali épül fel felekezeti elzárkózás helyett Krisztus egységévé. A szabadegyházak mai megújhodásáról mindössze három kis írásmű tájékoztat. A vallási kisebbségek beszámolója ez. Az egyikben Somogyi Imre, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke, a másikban Kiss ferenc orvosprofesszor, a Szabadegyházak Szövetségének elnöke s a harmadikban Szécsey János, a magyar methodisták szuperintendense mondja el hálatelt szívvel s őszinte meggyőződéssel, mit hozott nekik, egyházuknak, a haladó demokrácia. Szabadságuk nemcsak önnön életük, hanem az egész magyar protestántizmus re- formációs megújhodásának előfeltétele. Protestantizmusunk első beszámoló iát nagyon komolyan kell vennünk. Nem az alkalmazkodás formáiról van szó, hanem a magyar étetvi- jjionyokra épített egyházi megújhodásról, mely egv része immár a magyar nép . egész helső megújhodásának. Szalalnai Rezső Lelkészképzés a Szovjetunióban Az Egyetemes Sajtószolgálat jelenti Genf bői: A moszkvai matriarcháim folyóirata most teile közzé az ottani lelkészképző főiskola és a vele kapcsolatos szeminárium jelentését. A két intézetet ai remrég újjáépített T roitse-Sergievs ka ja-Lavra történelmi kolostorban helyezték- el, ahol az akadémia több mint száz évvel ezelőtt működését megkezdte. A jelentés szerint az akadémiai és a rciemi- nárium tanári lest.üle'e egy -rektorból, kilenc professzorból éis négy felügyelőből áll. A két intézet hallgatóinak egyiil'!es szórna líi6. I :’.készképző főiskola ipűködik Leningrádbnn is, melynek tanárai ős hallgatói nemrég ünnepi ülést tar toltak s Grigori m'etropolitának a szov- jetúnióbeli lelkészképzés kiépítése terén szerzett érdemeiért a ‘tiszteletbeli doktori címet adományozták. Az ünnepségen a patriarchs is megjelent. Készítenél vösdrolfon Köntöst, pizsamát, frottirköpenyt, házikahátot Hozott anyagból is készítünk! KÁLMÁN. TELEKI PÁL-UTCA 4 ZONGORA vétel — eladás*— javítás —- hangolás Kernács Rákóczi-út 13. — Telefon: 139-184. Ballon, léden és átlátszó kabátok Sportruházatnál, Bajcsy-Zsilinszky-út 13. (Sztálin-út sarok.) Ne utazzon el LÓDÍNKABÁT nélkül. 11 célszeiü viselet egész éven át! Ballon*, átlátszó-, vihar- és esőkabát m V. Váci-utca 9. Wimn n v * * n *$ «-,• *rit M \ J r
