Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-01-15 / 3. szám
1050 január 15. fill SB 6 I A PTA XV. évfolyam 8. szám. Egyes szám ára 60 fillér EliNSELIKUS AZ ORSZÁGOS LUTHBR-SZOVIT Mi adja a keresztyén név becsületét? 6i 99 9 nyugatnémet köztársaságot Rómában nemzették, és Washingtonban szülték meg — mondja Mariin Niemöiier Ebben a bibliai szakaszban Jézusról van szó. A neve nem fordul elő benne egyszer som, de minden betűje mögött ott van ő maga, Jézus. Aki nem angyalokat karolt fel, de nem is köveket váltott meg, hanem „Ábrahám magvát“, emberélet. Mégpedig nem általában embereket, hanem konkrét embereket, engem és téged. Sokszor vétkezünk Krisztus ellen úgy, hogy holt dogmává sterilizáljuk, távoli ködképpé izoláljuk, — dehu- mauizáljuk. Pedig Jézus egészen emberszerű, hétköznapian nekünk való javakat adott. Mai igénk hármat említ ezekből. Első a szentség. Igénk meigszente- lőt és megszentelteket említ. Jézus a megszentelő, mi vagyunk a megszenteltek. Ö szent s minket Is szentté tesz. „Szent“. Ne ijedj meg ettől a szótól. Nem kell a megronlott ke- resztyénség régebbi beteges elhajlásaira gondolni: torzonborz oszlop- szentekre, akik a mosakodástól és természetes élettől féltették üdvösségüket, szadista önkorhácsolókra, akik cellaköveken fetrengve felidézett ájulásokkal vélték megvásárolni Isten kegyelmét. Az ige helyes értelme szerint szent az, akit Isten egyetlen Szentje, Jézus makulátlan vére hiánytalan áldozatával visszavásárolt Isten tulajdonává, s aki ennek az odaszcnteltségnek erkölcsi következményeit is levonva, bűnei ellen elszántan harcol és így naponkénti megszentelődésben él. Világos, hogy a megszentelő Krisztus ilyen meg- ezénteltjei a világ számára is szükséges és hasznos emberek, hiszen mivel saját bűneik ellen harcolnak, könnyebb velük a másik embernek egyiittélni és megszenteltelésükért állandó hálában szolgálnak embertársaikon keresztül Urunknak. Jézus minket ilyen szentekké szentel s ilyen szentekké csak ő szentelhet minket. Másik a testvériség. A testvériség Vele és természetesen egymással. Mivel a megszentő (Jézus) és a megszenteltek (mi) egytől valók mindnyájan: nem szégyell őket atyafiaknak hívni. „Jézus az inkarnációban testünkben, — vérünkben, — emberségünkben osztozott. Ez azt jelenti, hogy elfogadott bennünket. Megosztotta velünk a fiúságot és vállalta velünk a testvériséget. Kiimondhatalanul nagy dolog ez. Az ember kezdettől fogva programjában hordozta, hogy istenné legyen. Temérdek tragédia, született ebből. Karácsonykor Jézusban Isten lett emberré s a szakadék így nyert fordított, egyedül lehetséges áthidalást. Testvérünk Jézus. Atyánk az Isten. Ez a nagy tény azonban nemcsak büszkélkedni és élvezni való kiváltság, hanem kötelességek rugója is. Hiszen akkor egymásnak is testvérei vagyunk. Nincs kivétel és nincs különbség. Elméletileg az egyház ezt kezdettől fogva helyesen vallja. De a keresztyének gyakorlati magatartásukkal sokszor ímegcsúfolták egyházunk ebbéli hivatalos hitvallását. Csak lássuk meg őszintén: sokszor nem nézünk úgy a másik emberre, mint Krisztus atyjafiára, aki velünk egy Atyától van s aki ezért nékünk vérségi és társadalmi korlátok nélkül valósággal testvérünk. A test- vérisUg megvan. Nem nékünk kell ezután megvalósítani. Jézus a vérével és testével fűzött össze minket önmagával és egymással. Ez a nagy ajándé.i azonban megvalósítandó íel- adat is. Minden keresztyénnek joga van vallani és élni a függőleges testvériséget Jézussal. De minden keresztyénnek kötelessége vallani és élni a vízszintes testvériséget az emberekkel. Hogy azok is hihessenek újra a keresztyének testvéri készségének valóságában, akis sok minden miatt abban joggal kételkednek. Harmadik a szabadság. Mégpedig a szabadságok szabadsága, a minden szabadság alapja: az ördögtől, haláltól és félelemtől való megszabadulás. „ ... részese lett' azoknak, hogy a halál által megsemmisítve azt, akinek hatalma van a halálon, t. i. az ördögöt és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valónak.“ Karácsony egyenes következménye nagypéntek. Krisztus ember- ré-létele csak a kereszten végződhetett. De éppen ott tűnik ki: üzért lett emberré, hogy meghalhasson. Nem tragikus tehetetlenségből, nem is hősködő öngyilkossággal, hanem hogy a kereszthalállal magára véve az ember bűneset-miatti halálos ítéletét is, megtörje a halál hatalmát s megszabadítsa az ördög sugallta legbé- nítöbb félelemtől, a halálfélelemtől. Megszabadított. Éppen ezérl Krisztus megváltottál félelemmentes örvendezésben élnek, szolgálnak. Mitől, vagy kitől félnének, mikor a legnagyobb félnivalótól, az ördögtől és haláltól Jézus megszabadította őket, hogyne örülnének ennek, s miként mutatnák meg örömüket, ha nem állandó, szabad, boldog szolgálatban?! Megszentelődés, testvériség, megszabadulás. Ez jellemzi a keresztyéneket. Ha nem ez jellemez bennünket, nem vagyunk keresztyének, akárhogy csöpögne is szánkból a kegyes mondanivaló. Ha nem ez jellemez bennünket, nem Jézus az oka, hanem a saját hűtlenségünk, ö ezeket a javakat adja, önmagában adja ezeket, el kell fogadni és élni vele. Akkor majd több becsülete lesz közöttünk a keresztyén névnek. Szabó József Ez isten igéje Mert a megszentelők és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, amely oknál fogva nem szégyenli őket atyafiának hívni. Mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiadnak, az anyaszentegyháznak közepette dicséretet mondok néktek. És ismét: Én ő benne bízom; és ismét: Imhol vagyok én és a gyermekek, akiket Isten nékem adott. Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlóképpen részese lett azoknak, hogy a halál állal megsemmisítve azt, akiknek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt. És megszabadítsa aizokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valónak. Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel. Az Egyházi Tudósító jelentette, hogy Martin Niemöiier püspök egy amerikai újságnak adott nyilatkozatában, továbbá a nyugatnémetországi belügyminiszterhez intézett levelében síkraszállt Németország egységéért, a potsdami határozatok alapjára való visszatérésért és a világbéke megóvásáért. Niemöllert e nyilatkozatai mialt szakadatlanul hevesen támadják a reakciós lapok. Az egyik ilyen támadásra válaszolva Niemöiier most ezt jelentette ki: ,.A nyugatnémetországi köztársaság lényegileg olyan katolikus ’állam, amelyet a Vatikánban nemzettek és Washingtonban szültek meg.“ A svájci Evangéliumi Sajtószolgálat terjedelmes cikkben foglalkozik Niemöiier állásfoglalásával és többek között ezeket mondja: „Niemöl- iernek mindeneseire igaza van. amikor megállapítja, hogy Nyugat- Németország protestánsai az Adenauer kormányban a Vatikán előretörését és az ellenreformáció megkezdését látják. A svájci protestáns sajtó is úgy látja, hogy a nyugatnémet lakosságnak alapos oka van az aggodalomra. A nyugatnémet kormány rendszabályait nyilván a Vatikán sugallja. A reformáció emlékünnepét a nyugati zónákban az idén eltörölték, holott a keleti területeken mindenütt megtartották. Abban is igaza van Niemöllernck, hogy Nyugaton a tények megállapítását nyomban a1 fe.ekezeti béke megzavarásának tekintik. Ebben a vonatkozásban nálunk Svájcban sem jobb a helyzet, mint Németországban. A viszonyok már szinte elvisel- hetetlenek. Aki nem hajlandó követni Róma kereszteshadjáratának jelszavát a Kelet eben, azt nyomban a felekezeti béke megzavarójá- nak és moszkvai bérencnek kiáltják ki. És aki nem hajlandó a világ mai állapotáért egyszerűen „az istenteen kommunizmust“ felelőssé tenni, hanem legalább is egyházi vonafkozásA karácsonyi ünnepkör újévi i nyolcadában, világszerte minden esztendőben megkezdődik az egyetemes imahét, mely az egyetemes | misszió ünnepét, vízkeresztet öleli fel. Világszerte a hívő keresztyének az egyeiemes imahét minden napján közösségi áhítataikon és otthonaikban Isten szent Igéje alapján közös imádságaikban a Communio Sanctorumba kapcsolódnak bele az Űr Jézus Krisztusnak egy azonos valóságában, melynek teste az egyház, lelke pedig az Igéből kiáradó Szentlélek. Budapesten a záró áhítat a szabadságtéri református templomban folyt le. A közös áhítaton minden protestáns egyház képviseltette magát a szorongásig megtelt templomban. A közös gyülekezeti ének utón a helyi lelkipásztor: Karsay Dezső megnyitó szavai és az Űrasztalánál elmondott igéje és igeolvasása után az újpesti baptista egyházközség énekkara magasztos kórusművészetévcl dicsőiban komolyan veszi a bűnösség kérdését, azt halálos némaságra kárhoztatják, még ha ezt csak a leggonoszabb rágalmazások útján tudják is elérni. Égyszerűen az a helyzet, hogy már a tényekre sem hivatkoz- hatunk, hogy ki ne átkozzanak bennünket. Pedig semmi 6em szükségesebb és semmi sem iidvösebb. mintha józanul a fényekhez tartjuk magunkat. Csak így tudjuk megőrizni belső nyugalmunkat és akkor nem fujjuk Rómával együtt azokat a sirámokat, amelyek egy tál politikai lencséért készek evangéliumi első- szülöttségi jogunkat eladni. A svájci Evangéliumi Sajtószolgálat ezután részletesen kifejti, hogy a „közös keresztyén front“ a protes- tóntizmus számára végső veszedelmet jelentene. Megállapítja, hogy a keleti népi demokráciákban a protestáns egyházak a kommunizmus közepette Jézus Krisztus evangéliuma által örvendező keresztyén életet érhetnek. Sőt Kelet-Németország is sokkal jobban áll a hit dolgaiban, mint a Nyugat, ahol a legkülönbözőbb kísértések csapdája fenyegeti a protestánsokat. Végül azt állapítja meg a svájci Evangéliumi Sajtószolgálat, hogy az 1950. évben az egyház vétkei sokkal komolyabban ke.l, hogy foglalkoztassák a keresztyénséget, mint a „gonosz világ“. „Az az út, — írja —, amelyre Nyugat-Németország rálépett, végzetes út. Összekeverte a világ dplgait a keresztyénség dolgaival és a világi hatalmat az egyház szolgálatába, az egyházat pedig a világi hatalom szolgálatába áhította. Nyugat-Németország katolizálása a protestánsokat a kommunizmus felé viszi. A bonni katolikus kormány a protestánsokat egyre inkább balra szorítja.“ Végül a svájci Evangéliumi Sajtó- szolgálat megismét.i komoly felhívását a protestánsokhoz, hogy őrizkedjenek közös harci frontba lépni a katolicizmussal. (ET). I tette az Urat. Az első szószéki igehirdetés szolgálatát dr. Reök Iván sebészfőorvos, a magyarországi evan- | gélikus egyház egyetemes felügyelője végezte, az I. Korintusi levél 13 részének 9 és 12 versei és János evangéliumának 17. része 20—24. versei alapján. Dr. Reök Iván igehirdetésében rámutatott arra a csodálatos jelenségre, hogy Pál apostol a felolvasott szent igében feltárta a modern kornak legnagyobb felfedezését, a relalivitás tanát. Az ige fényében rámutatott arra, hogy minden emberi vélekedés és emberi ismeret bizonyos szempontból helyes és bizonyos szempontból téves. Az ige alapján rámutatott arra is, hogy Isten minden ember számára egy-cgy világot teremtett, melynek középpontjában maga az ember, maga az egyén áll. Akárhol van^az ember, úgy és azt látja maga körül a világ részéből, melynek középpontjában maga áll. Az egyéniségnek nem az arca és formája, arca sajátossága, hanem mindig ez a részszerint való látás és ennek alapján a részszerint való vélekedés. Egyének vagyunk és ugyakkor közösségben élünk. Bármilyen közösséget, ha a házasságot vesszük is, meg van benne a rész- szerinti valónak a különbsége és a részszerint valónak a közössége. A részszerint valónak és a teljességnek feszültségét az egyén és a közösség között Pál apostol szerint a szeretet oldja fel. Az evangéliumban az Ür Jézus Krisztus szól hozzánk arról, amiről ember fogalmat nem lúd alkotni: „En és az Atya egy vagyunk“.' Ezt az egységet Jézus a Szentháromság egységével teljesíti ki, Isten és az emberek között. így alkotta meg a szentek egyességét. így lehetünk nemcsak egymással, hanem Istennel is egységben. A hívő ember számára ez bizonyosság és valóság. Ennek üdvténye ment végbe a golgotái keresztfán, ahol az Or Jézus Krisztus nem egy ügyért, vagy másért, hanem énérettem halt meg. Az újpesti baptista énekkar Istent magasztaló éneke után Be- reczkg Albert református püspök szószéki igehirdetése következett. Bereczky püspök az imahét záró igéjéül az 50 Zsoltár 14 és 15 zsoltár verseit olvasta fel: Hálával áldozzál az Istennek, és hívj segítségül engem a nyomorúság idején. Csodálatos, amit Isten az ő népének adott, sokkal többet" mindent, mert aki az Ö Fiának nem kedvezett és odaajándékozott minden őbenne miérellünk. Hálával áldoztunk-e? Tudod-e_ hogy Isten lát téged, vájjon nem vagy-e feketebárány, vagy báránybőrbe bujtatott farkas? A felelősség tudatában mindent oda kell adnom a Krisztusnak, mert csak abból a bocsánatból élek, hálával és örvendezve. Tudva azt. liogv a mi munkánk nem hiába való az Űrban. Kevés ehhez a templom, künn kell ezt megtennem. És ha ez így van, akkor megszületik a magasztalás, mert a hálaadásban csak azért adunk hálát, amit kaptunk, de a magasztalásban azért, amivel Isten megajándékozott önmagáival és én ezért csak dicsőílem Öt. Gy. K. Kedves Előfizetőnk! Az „Evangélikus Éllel“ elérte fennállásának egyéves évfordulóját, Köszönjük olvasóink hűségét és nagy érdeklődését. Most az évforduló első napjaiban megköszönjük mégegyszer az előfizetőink kitartását és köszönjük azokat az adományokat, amelyeket ügyünk érdekében olvasóink lapunkhoz eljuttattak. Kérjük előfizetőinket, hogy 1950 január elsejével is küldjék be a előfizetésüket. Azok részére, akiknek nehezükre esik az előfizetés megújítása, lehetővé tesszük a havi előfizetési rendszert. Ez mindössze két forint negyven fillért jelent. Kérjük olvasóinkat, fogadják előfizetési felhívásunkat olyan szeretettel és megértéssel, mint eddig. Az „Evangélikus Éllet“ áldozatokat hoz olvasóiért, de az „Evangélikus Élet“ is csak olvasói áldozatából tarthatja fönn magát. Az „Evangélikus Éllet“ előfizetési ára egy évre 32 forint, félévre 16 forint, negyedévre 8 forint. Egy hónapra 2.40 forint. Az „EVANGÉLIKUS É1LET“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Communio Sanctorum
