Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-04-16 / 16. szám
XV. évfolyam, 16. szám. 1950 április 15. Egyes szám ára 60 fillér Ä Z ORSZÁGOS LUTHER.SZÖVETSÉG LAPJA mUULLmUUKHMfl—«■BBHBIHTIHigr Reök Iván, Újjáépítés az evangélikus egyházban Az emberi tevékenységek közül az újjáépítés a legbonyolultabbak és legösszetettebbek közé tartozik. Nemcsak az újjáépítendő dolog természete és mivolta szerint, hanem elvileg, mert sehol nem szövődik úgy össze a múlt és a jövő jelenné, mint az1 újjáépítésben. Az építés minden fázisában és részletmunkájában hordozni kell az egész múltat minden sikerével, tévedésével és clkötelezésével együtt. Másfelől neki kell feszülni a jövendőnek, egyszerre ragadva meg annak minden ígéretét, reménységét és akadályát. Amikor az egyház újjáépítéséről van szó, akkor nemcsak az emberi erőfeszítés munkájára kell gondolnunk, hanem arra is, hogy az egyház Jézus Krisztus drága véren szerzett tulajdona, melyet Ö maga épít Szentlelke által, nekünk adott ajándékaival. Csak így alkothatunk magunknak fogalmat az egyházi újjáépítés mélységeiről és magasságairól, eml>eri gyarlóságáról és az Isten kegyelmének a mi gyengeségünkön keresztül is megmutatkozó erejéről, s a kettő dinamikai feszültségéről. Az újjáépítés első feladata mindig a romok eltakarítása, addig még a tervet sem lehet felvázolni, amíg számba nem vesszük a pusztulás mértékét és nagyságát. Egyházunk a háború végeztével fizikai és szellemi vonatkozásban is romokban hevert. Az előbbinek szemléltetésére szolgáljon ez a néhány alábbi adat: A magyarországi evangélikus egyház: templomainak 1.9%-a teljesen elpusztult, 59.5%-a súlyosan megsérült, kevéssé sérült vagy sértetlen 38.6%-a. 163 lelkészi és tanítói lak szenvedett súlyosabb sérüléseket. A romoknak és a pusztulásnak látása azonban nem válthat ki belőlünk csak fájdalmat és szomorúságot, hanem elvi döntések elé is állít. Az egyhái nem állhat úgy meg roníba- dőlt épületei mellett, mint valamely árvíz- vagy földrengés-sújtottá vidék lakossága, mintegy elháríthatatlan természeti csapás következményeit hordozva. A romok számunkra Isten ítéletét prédikálják és mielőtt hozzáfoghatnánk a törmelékek elhordásához, mélyen meg kell alázkodnunk s egyenként és közösségben is bűnbánatot kell tartanunk. Ennek a bűnbánatnak pedig konkrétnek kell lennie. Vagyis világosan meg kell vallanunk, hogy miben vétkeztünk. A protestantizmus nem az emberi hagyományokra épít, hanem a kinyilatkoztatásra. Inkább akarunk Istennek engedelmeskedni, mint az embereknek. Nem óhajtunk semmiféle lezárt és befejezett rendszer kényszer- zubbonyába kerülni, hanem azt akarjuk, hogy a Szentlélek vezessen el bennünket új látásokra. A betű öl, a lélek pedig megelevenít. Hisszük, hogy Isten az1 ő Igéjében mindig tud nekünk újat mondani. Ezért a fejlődés oldalán állunk. Isten a földet mindenestül az ember hatalma alá vetette, azzal a paranccsal, hogy uralkodjék rajta. Ennek a parancsnak az értelmében akarjuk a civilizációt, mely javakat termel s a kultúrát, amely értéket ailkot és társadalmi igazságot akarunk, amely ezekből a kincsekből minden embert részesít. Nem ismerjük el a kasztrendszert, a társadalmi osztályokat Isten akarata szerint valónak, ő nem személyválogató és nem a születési előjog őre, a kizsákmányolás és önzés védelmezője. Valljuk, hogy az embert közösségi élötre rendelte és ebben a társadalmi igazságosságnak és a szeretetnek kell érvényesülnie. A mostani országépítést és az osztálynélküli társadalom megvalósítására irányuló erőfeszítést helyeseljük és teljes erőnkkel támogatjuk. Reméljük, hogy a szocializmus és az evangélium szociális parancsai és tanításai nem keresztezik egymást. Nem vagyunk tudomány-ellenesek sem, sőt a tudományos kutatásban is isteni parancs teljesítését látjuk. (Róm. 1.) A magát a teremtett világban kinyilatkoztató Isten ugyanaz, mint aki az Igében jelentette ki magát. Valljuk és állítjuk tehát, hogy a tudományos kutatás hivatott arra, hogy földi életünket emberhez méltóvá tegye. A természet kincseinek felhasználása egy igazságos társadalomban az életet könnyebbé teszi, s enyhíti a nyomor, a betegség és a szenvedés súlyát. Az ilyen törekvéseket csak helyeselhetjük és támogathatjuk. Az egyház hajójának kormányzását azoknak kellett kezükbe venniök, akik bizonyságát adták már a múltban is annak, hogy látásaik helyesek s akiket az idő és a történelem s mindezekben maga az ítéletet tartó Isten — mert igaz az a mondás, hogy a világtörténelem világítélet — igazolt. Viszont háttérbe kellett vonulniok azoknak, akik hamis, vagy rossz próféták voltak s az egyház hajóját nyilvánvalóan veszedelembe vitték. Ez az őrségváltás a lelkészi karban folyamatban van, de még egyáltalán nem fejeződött be. Egyik jelentős lépése az 1950 elején megtartott általános tisztújítás volt. A legszükségesebb személyi változások megtörténtek és a katolikus egyházpolitikától való elszakadás lehetővé tette azt a megegyezést, amelyet evangélikus egyházunk 1948. évi december hó 14-én a Magvar Köztársasággal megkötött. Ez az egyezmény egyháztörténelmi jelentőségű lépés és oda kerül majd a régi, nevezetes dokumentumok, a bécsi, nikotsburgi slb. békekötések vallásügyi pontjai, a Türelmi Rendelet sorába. A megegyezést a zsinat elfogadta s így az joghatályos lett. Ez a megegyezés részletesen tisztázza a lelkiismereti és vallásszabadság alapján álló Magyar Köztársaság és az evangélikus egyház viszonyát, az egyház és az állam szétválasztásának szellemében. Ezzel az egyezménnyel egyházunk elindult ai „szabad egyház szabad államban“ útján. Miég húsz évig ötévenkint csökkenő mértékben kapja az államsegélyt, de húsz év múlva anyagilag is 'teljesen saját lábára kell állania. A szellemi újjáépítés egyik legfontosabb eszközei a sajtó. Mindjárt a felszabadulás után újraéledt az evangélikus egyházi sajtó is, gyülekezeti és szaklapok indultak meg, s egyházi kiadóvállalataink számos teológiai építő és kegyességi müvet jelentettek meg. A magyar protestantizmus közös munkájaként elkészült az Újszövetség teljesen átdolgozott új fordítása, amely ez év 'tavaszán megjelenik, s már folyamatban van az Ószövetség új fordításának munkálata is. Az egyházi énekirodalom terén is jelentős lépések történtek. Több előkészítő füzet után végül megjelent új énekes- könyvünk első próbafüzele. Reménységünk van arra, hogy rövidesen Ez Isten igéje Áldott az Isten a mi Urunk Jézus Krisztusunknak Atyja, aki az Ö nagy irgalmassága szerint újjo- nan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által. „Újjászületésünk az ige szerint Jézus Krisztus feltámadásából ered. Isten szül minket újjá, nem romlandó, hanem romolhatatlan magból, igazság igéjével, amely Isten ereje. Ez szül újjá, elevenít meg és üdvözít mindeneket, kik benne hisznek. Melyik ez az ige? Éppen az, amelyik köztetek s nektek szól Krisztusról, aki bűneinkért meghalt és harmadnapon feltámadt, hogy feltámadásával megigazulást, életet és üdvösséget hozzon. Aki hiszi ezt az igét, hogy Krisztus az ő javára halt meg s támadott fel, azon Krisztus feltámadása meg mutatja erejét. Újjászületik tőle, azaz Isten képmása szerint új teremtmény lesz belőle. Szendéiket vesz, megismeri Isten kegyelmes akaratát s tudja, amit a képmutató cselekedet-szent nem tudhat, hogy az ember nem a törvény cselekedetéből, mégkevésbbé a maga igazságáért, hanem egyedül Krisztus szenvedéséért és feltámadásáj hói igazul meg és üdvözöl. íme, ez az apostoli igehirdetés!“ Luther együtt lesz az egéisz énekeskönyv anyaga is. •— Az egyházi megújulás igazi hangját sajtónkban akkor kapta meg, amikor megindult 1948 ádvenljé- ben az Evangélikus Élet. Ez a lap lett a szellemi újjáépítés egyik legjelentősebb eszközévé. Szóljon néhány beszédes számadat arról az anyagi újjáépítésről is, amely egyházunkban ebben az öt esztendőben végbement. Ennek eredményei a legkézzelfoghatóbbak és valóban szemléletesen mutatják a romokból megújult életet. Mind a négy teljesen elpusztult templomunkat jóformán teljesen helyreállítottuk, köztük a Bécsikapu-téri budavári templomot a Köztársaság kormánya milliós költséggel hozatta helyre. Három egyház- kerületből beérkezett adatok szerint közel nyolc és félmillió Ft-ot fordított egyházunk építkezésekre, ebből 1,033.608 Ft államsegély, 1,187.102 Ft külföldi adomány, 6,250.790 Ft-ot pedig egyházunk népe adott össze. Tizenegy új templom, vagy imaház épült, 14 gyülekezeti terem, 9 lelkészlak, 1 belmissziói otthon s 1 üdülő létesült. Ezek tehát nem újjáépített, hanem újonnan létesült intézmények, illetőleg épületek. Azt lehet mondani, hogy a háborús károk, legalább is ami az épületeket illeti, mintegy 90 %-ban 'helyreállíttatlak. Természete- >sen* belső berendezés (orgonák, harangok, stb.j tekintetében még igen sok hiány van. Nagy lendületet adott az újjáépítésnek az a. 750.000 Ft rendkívüli építési államsegély, amelyet egyházunk 1949 év nyarán kapott. Jövendő feladataink? Úgy akarunk előrehaladni, hogy előbb hátranézünk. Hálát adunk azért, hogy min- eddig megsegített minket az Űr s azután nekifeszülünk a jövendőnek. Az Igéből, naponként várjuk és akarjuk meghallgatni a parancsot. Egyiház akarunk lenni ebben a jelenvaló viliágban, s ez azt jelenti, hogy az egy szükséges dologban akarunk fogla- latosak lenni. Urunk ezt bízta reánk és ezt fogja tőlünk számonkénti. * Részlet a szerző „A magyar protestantizmus öt éve“ című könyvben megjelent tanulmányából. TeUéwctááwiOfr Húsvét nyolcadának befejező ünnepe Fehérvasárnap. Nevezik ezért kishúsvétnak is. Ősi latin neve „Quasi modo geniii“. Latin neve a régi latinnyelvű liturgiából maradt fenn, ennek a vasárnapnak az anti- fonájából, mely latin nyelven ezekkel a szavakkal kezdődött, vagyis Péter apostol első levelének második része második versének a Szent Igéivel, amelynek miagyar fordítása a Károli-fordítás szerint így szól: „Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan lej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek, mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott becses kőhöz, ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.“ (I. Pét. 2:2.) Ezt az antifonát azért iktatták be az ősi liturgiába, mert az ős-egyházban ezen a napon járultak a Húsvét Vasárnapján megkeresztelt új tagok az Űr Asztalához, akik mint a Krisztus Anyaszentegyházá- nak újszülöttjei ezen a napon vették fel először az Űr Szent Vacsoráját és ezzel, mint élő kövek, beleépíltet- tek az Úr Jézus Krisztus Szent testébe, vagyis a Keresztyén Anyaszent- egyházba. Az újonnan megkeresztelt, új egyháztagok a Húsvét Vasárnapján történt megkereszteltetésük alkalmával fehér ruhákat kaptak és nyolc napon át fehér ruhában jártak, mígnem Fehér vasárnapon az Úrvacsora felvételével beleépültek az Űr Jézus Krisztus feltámadott és megdicsőütt élő testébe, a Keresztyén Anyaszentegyházba, a jelenvaló élő gyülekezetbe, mint annak most már része és tagjai. Ezt a vasárnapot ezért „In Albis“ vasárnapjának is nevezték, vagyis a szó teljes értelmében „in albis ves- fií>us“-nak, aZaz „fehér ruhákban" való vasárnapnak, jobban mondva a fehér ruhák vasárnapjának. A fehér szín ugyanis az egyházi liturgiában, mint szimbolikus szín, a tisztaságnak és az ártatlanságnak a színe. Az új egyházlagok a Ke- resztség és az Űrvacsora Szentségével, lélekben és lényükben megtisztultak és mint újszülöttek, ártatlanokká lettek s mint ilyenek váltak az Űr Jézus Krisztus testének tagjaivá. Az oltár-asztal fehér térítője jelentette azt a fehér leplet, melybe Arimáthiai József és Nikodémus a száz font aloé-batzsammal Jézus Krisztus testét a húsvéti sírba elhelyezte. (János Evang. 19:38—42.) Az albák, vagyis a fehér ruhák pedig jelentették a nagy lakomának és a nagy menyegzőnek a ruháit és a Bárány vérében megfehérílett ruhákat (Máté 23:11, Jel. 6:11, Jel. 7:14, Jel. 19:9.), mert az úrvacsorái asztal ’ e jelenvaló világban előképe a nagy menyegző asztalának. Tudnunk kell azt is, hogy az ös- egyház gyiikezeteiben az volt a szokás és a rend, hogy a felveendőt előbb a ház átriumában, azaz a ház udvarában, mely négy fallal és a falmentén mind a négy oldalon fedett oszloprenddel képzelt folyosóval volt körülvéve, végezték a tanítást, ahol Jézus életét és tanítását és az Űr Jézus Krisztus tanítása szerinti élétszabályokat kellett elsajátítaniuk, mind az evangéliumokból, mind pedig az apostoli levelekből, így például különösképpen a hegyi beszédet, valamint a római levélből a keresztyén életszabályokat, amint azt a 12. fejezetből olvassuk, de éppen a fent idézett péteri levelet is, miként minden keresztyén tanítást is az Úr Jézus Krisztusban veendő váltságért hálából és hálaadással úgy kellett elsajátítaniok, hogy az életükön, magaviseletükön és csele- kedeleikben minden különcködés, vagy magabízó elbizakodottság nélkül megnyilatkozzék. Nem az elmélet, tehát nem a felmondás vagy gépies feleletadás volt a lényeg, hanem az életszerűség, a benső meggyőződésnek, a hitnek és a szeretetnek a kisugárzása. Olyan kellett, hogy légyen mint a só az ételben, mint a kovász a tésztában, vagy miként a világosság a világban és a sötétben, vagyis észrevétlenül is kisugárzó, ízt, szeretetet, örömöt és derűt sugárzó. A képmutatás, a hivalkodás és az önzés vagy az áldozatkészség és adakozás hiánya, mindezek kizáró okok voltak. Amikor a katechumen lénye és magatartása, hite, szereíete nyilvánvaló volt, amint egyéniségét megismerték, amint az udvarban ezt elsajátították a tanításból és meg- bizonyitották, az udvar közepén lévő ikútnál az illetőt megkeresztelték. Később ez a kút a templom előterébe került, vagy külön megkeresztelő kápolnába. Erről az átriumról, a templom pitvaráról, illetve udvaráról nevezték el a katechu- ment „udvarias“ embernek, majd pedig, amikor már bekerült a házba és felvette az Úrnak testét és szent vérét az Űrvacsorában, akikor már a házban, a domusban egyrészről mint „servus domini“-1 köszöntötték, másrészről pedig, mint minde- nik tagban az Urat magát is mint „dominus“-1 köszöntötték. A keresztyén erények egyéniségei és hordozói annyira köztiszteletben és köz- megbecsülésben állottak, hogy ai keresztyéneket „Ür szerint való“, röviden ,.Ür-i“ embereknek is nevezték, dominusoknalc, egymást pedig mint „Servus domini“ köszöntötték, látván egyik a másikában mindig azt a kisebbet, akiben neki az Űr Jézust kell látnia és szolgálnia, és érezvén magában is. mindig az Urat, aki arra készteti öt magát is, hogy aki nagv akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok és aki első akar lenni, az mindenkinek a szolgája légyen. Ebben versenyeztek igyekezetükben és minden dolgukat és munkájukat így fogták fel az apostoli kor és az ősi egyház keresztyénéi. Illő, hogy tanuljunk tőlük, hogy a nagypénteki és a húsvéti hit a mi számunkra is ilyen életet eredményezzen s hogy valóban mi is felöltözhessünk a megújult egyház megújult húsvétjának fehérvasárnapjára. Dr. Gyimessy Károly Kegyelmi kérvény Owtass Lajos és Vargha Sándor érdekében Dr. Reök Iván egyetemes felügyelő a kettő, illetve három évre elitéit Ordass Lajos és Vargha Sándor evangélikus lelkészek érdekében kegyelmi kérvényt adott be a Magyar Népköz- társaság Kormányánál.
