Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-04-02 / 14. szám
----------------T7^ Amiből még fel keli szabadulnunk Evangélikus Elet Brilioth i a svéd evangélikus egyház új érseke 3(fSÍ Yngve Brilioth-ot, a váxjö-i kerület püspökét nevezték ki a svéd egyház érsekének. Brilioth 1891-bén született, nevelt fia a híres Söder- blom Náthán érseknek, aki 1914—31 között volt Svédország érseke. Brilioth érsek Erling Eidem upsalai érseket követi hivatalában, aki 1931 óta szolgált ezen a helyen és most 70 éves korában nyugalomba vonul. 1950 május 1-én lép hivatalába Brilioth érsek. Az új érsek elsősorban élénk öku- ménikus munkája révén ismeretes, erős kapcsolatai vannak az anglikán egyházzal és a keleti orthodox egyházzal is. Tudományos munkássága a középkori svéd egyháztörténet kutatásában vált jelentőssé. Tudvalévő, hogy az érsekválasztáson az egyház bizalma Torsten Ysander linköpingi püspök felé irányult, utána következett egyenlő szavazattal Brilioth és Nygren püspök, a híres lundi theológiai tanár, akinek „Erős és Agapé“ című könyve világhírű. A svéd egyház azonban államegyház és a király három jelölt közül azt nevezi ki, amelyiket akarja. Érdekes, hogy Eidem és Söder- blom is harmadik volt annak idején a jelöltek közül, mégis őket nevezték ki érseknek. Brilioth érseket 1918-ban avatták pappá, majd az uppsaiai egyetemen az egyháztörténet tanára lett 1925- ben az Aboi (Turku, Finnország) egyetem gyakorlati theológiai tanára lett, 1928-ban pedig a lundi ka- tedrális papja, 1937-ben választották a växjöi egyházkerület püspökének. A turkui, uppsaiai, glasgowi és oxfordi egyetemek díszdoktora. Egyházjoggal is foglalkozott. Számos könyve van, melyek közül legismertebbek: „Az anglikán ébredés“, „Az úrvacsorái hit és gyakorlat“, „A svéd egyház története“ és „A prédikáció története“. A svéd érsek a többi püspökök között a svéd alkotmány szerint „első az egyenlők között“, de hivatalból elnöke igen fontos egyházi intézményeknek, mint az önkéntes (laikus) egyházi munkások szervezetének, a misszió alapnak, a tengerész missziónak és az egyház egyetemes gyűlésének. Bizonyságtevfi kötet jelenik meg a magyar protestantizmus életéröl A felszabadulással egy korszak zárult le. Április 4-e pontot tett a mondat végére. A mondatot tovább folytatni nem lehet. Sokan nem is látnak többet benne, mint éppen ezt. Vége a háborúnak. Vége a nyilas garázdálkodásnak, vége annak a középkori társadalmi berendezkedésnek, amely nyugati szempontból is múzeumi jelenség voll, vége a grófok, bárók és mamut-birtokok Magyarországának, vége a keresztyénséggel álcázott pogány, istentelen nacionalizmusnak, vége a papi fejedelmekkel ékeskedő, mammon imádatban élő, antiszemitizmusnak melegágyat biztosító ke- resztyénségnek, vége az egyeduralkodó vallásnak, a katolikus, a szentistváni gondolatos „Mária kötényébe rejtett“ Magyarországnak, vége a germán befolyásnak, vége az embert faj és vallás szerint osztályozó elnyomásnak. Ez mind igaz is. Pe akik úgy látják, hogy ezzel elmondtak mindent, azok tulajdonképpen megálltak egy pontnál és nem mentek tovább akkor, mikor a történelem tovább ment és a pont után új mondatot kezdett. Amiből még nagyon sokunknak kell felszabadulnunk, az éppen ez a látás. Abból kell felszabadulnunk, hogy a felszabadulásban pusztán a pontot lássuk és a pont után ne próbáljuk meg az új mondat szavait betűzni. Abból kell felszabadulnunk, hogy a felszabadulásban csak egy korszak végét lássuk és ne akarjuk tudomásul venni, hogy egy új korszak kezdődött. Most nem általában szeretnék beszámolni arról, hogy mi az az új, ami a felszabadulással kezdődött, hanem a saját portánk elé állva, azt szeretném elmondani, amiből nekünk keresztyéneknek kell még mindig felszabadulni. Minket keresztyéneket (az evangéliumi keresztyéneket is!) április 4. a lezárult mult, a bevégzett mondat gondolataival, szavaival, sőt betűivel végzetesen összeszövődve, eggyé olvadva talált. Voltak egyéni kivételek, talán nem is egészen jelentéktelen számban, de ezek a kivételek csak erősítették a sajnálatos és szomorú tényt. A felszabadulás számunkra — ha tetszik ezi nékiink. ha nem — ítélet volt. Felszabadulásunkban benne volt Isten igazságos ítélete. De a kegyelmes Isten igazságos ítélete. Itt van azonban mindjárt az első olyan pont, ahol1 még nékünk fel kell szabadulnunk. Fel kell szabadulnunk az alól az egyoldalú látás alól’, hogy Isten csak megítélt bennünket, s nem gyakorolt mirajtunk végheletlcn irgalmassággal kegyelmet is. Kegyelmet gyakorolt azzal, hogy meghagyta puszta élelünket, kegyelmet gyakorolt azzal, hogy meghagyta templomainkat és gyülekezeteinkben az ige szabad szolgálatát. Kegyelmet gyakorolt azzal is, hogy időt adott nékünk. Az új társadalmi rend kialakulásában, ahol nagyon helyesen szétválasztódik az egyház és állam egymástól, nem máról! holnapra kell fejünket kapkodva önállóságunkat kiépíteni. Időt kaptunk akkor, mikor az állam öt évenként fokozatosan csökkenti támogatását, hogy ne egyszerre kelljen bűnös problémáinkkal leszámolnunk. Mi más ez az idő, mint kegyelmi idő, Isten a mi népi demokráciánkon keresztül időt adott a megtérésre, önön megtagadott lényegünk megkeresésére és felvállalására. Méltán mondhatjuk Luther Kis Kátéjának szavaival „Mindezt csupán atyai, isteni jóvoltából és irgalmasságából cselekszi, anélkül, hogy arra érdemes vagy méltó volnék.“ A Káté nem áll meg azonban en- ziél a mondatnál, hanem tovább megy. így folytatja: „Mindezért én néki hálával és dicsérettel, szolgálattal és engedelmességgel tartozom." Itt következik a második pont, ahol nékünk fel kell szabadulnunk. Ez a háládat- tanság. Amíg csak az ítéletet látjuk, amíg csak a bünbánat harangját verjük, addig képtelenek vagyunk a hálára. Egész bűnbánattartásunk porhintés, a Judáséhoz hasonló becstelen erőlködés, a magunk igazában való bizakodás, amíg nincs bennünk hálaadás. Fel kell szabadulnunk hamis, egyoldalú látásunkból, hogy felszabadulhassunk háládatlanságunkból. Istennek tartozunk hálával. Nem egy akármilyen, a mi kedvünk szerint való istenségnek, hanem annak az Istennek, aki a Jézus Krisztusban emberi módon közeledett hozzánk, aki a történelmet nem pogányos „deux ex machinák“-kal kormányozza, hanem emberek felhasználásával. Isten iránt lennénk háJádatla- nok, ha nem mérnök hálánkat elmondani azok felé az emberek felé is, akik bele tartoznak az Ö nagy világkormányzó tervébe, akik az ő gondviselésének eszközei, a Vörös Hadsereg iránt, a szovjet nép iránt, és annak nagy vezetője Sztálin marsait iránt. Ezt a hálánkat még akkor is el kell mondanunk, ha a felszabadulással megkezdődő forradalmi folyamat meg is zavart bennünket kényelmes álmodozásunkban és a forradalom erős keze — a szükségtől kényszerítve — néha keményen markolta meg testünket. Sőt, ezért külön is hálásaknak kell lennünk. Ha Jónás prófétát, ezt a „Nagy alvót“ neon ragadta volna meg vihar idején kemény matróz kezével a hajó kormányosa és fel nem ébresztette volna álmából, elpusztult volna a hajó, de Jónás is és elpusztult volna Ninive, a nagy város is, mert Jónásból nem lett volna soha hitébresztő próféta. A harmadik dolog, amiből fel kell még szabadulnunk: a szeretetlenség. A felszabadulás lehetővé tette, hogy keresztyénségünk kritika tárgyát képezze. Eddig kivételezett helyzetben voltunk. Hozzászoktunk ahhoz, hogy szentek és sérthetetlenek vagyunk. Igen nehéz hozzászoknunk ahhoz, hogy a szavaink mérlegre kerülnek tudományos és politikai szempontból egyaránt. Mondhatjuk nyugodtan, hogy teológiai szempontból is. Mi elVileg és látszólag gyakorlatilag követjük Jézust, de a szívünk mégis más. Szeretni azokat, akik nem értenek minket, akik csalódtak bennünk, s akik messze vannak a mi hitünktől az Isten országába vetett hittől, mindez messze van tőlünk. A világ nem arra kíváncsi, mi miatt vagyunk megbántottak, miről szeretnénk vitatkozni, miben áll a kritikánk az ő elképzeléseik felett. A világ arra kiváncsi, hogyan tudunk mindenkinél nagyobb szeretetet mutatni mindenki iránt, mindenkinél igazabban testvér lenni minden ember számára, mindenkinél igazabban szolgálni minden igazságos ügyet, s mindenkinél igazabb békességet árasztani minden ember felé. Szeretni mindenkit. Áldani azokat, akik minket kergetnek és imádkozni mindazokért, akik nem értenek meg. Ez a feladatunk és ez a kiváltságunk. Ideje, hogy felbontsuk elszigeteltségünket és oktalan előítéleteinket. A keresztyénség a szeretet vallása és fel kell szabadulnunk másolhatatlan, ért- hetetlehül igaz szferetetre az egész világ iránt. Az emberek a mi testvéreink. S minden ember a mi egy Atyánknak a gyermeke. Ni kiink csak egy boldogságunk lehet. A szeretet- ben megbékélt emberek boldogsága. A mi felszabadulásunk igazi titka, a Krisztus vére. Keresztyének szeressetek! Ez az igazi bibliai parancs április 4-én. Benczúr László Az Evangélikus Élet szerkesztősége az evangélikus Egyetemes egyház megbízásából április 18-án a Zeneakadémia nagytermében az evangélikus Bach János Sebestyén halálának 200 éves évfordulója alkalmával nagy, reprezentatív hangversenyt rendez. Előadásra kerül Bach János passiójának I. része. Bach-motteták. Fellépnek a Lutherania ének- és zenekar W eitler Jenő vezetése alatt. Z a 1 á n f f y Aladár orgonaművész és mások. Részletes tájékoztatást az Evangélikus Élet következő száma és a falragaszok közölnek. Hallgassa meg Bach hangversenyünket április a Zeneakadémián Ez Isten igéje: Mert közel vala a zsidók húsvétja és felméne Jézus Jeruzsálembe. És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat, amint ülnek vala: És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájukat a templomból, az ökröket is, a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitö'lté, az asztalokat pedig feldönté; És a galambárusoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyám házát kalmárság házává. Megemlékezének pedig az ö tanítványai, hogy meg van írva": A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem. Feleiének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed? Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot és három nap alatt megépítem azt. Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt? Ö pedig az ő testének templomáról szól vala. Mikor ezért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hívének az írásnak és beszédeknek, amelyet Jézus mondott vala. Gyülekezeti h írek Budapest. A budapesti és a pesti felsőegyházmegye Hűvösvölgyben csendes napot rendezett a papnék számára. A Bibliakörökben és' megbeszéléseken sorra kerüllek a papi családok mai lelki kérdései. Általános kérés volt, hogy a papnék minél többször találkozzanak egymással s a szeretet közösségében erősödjenek az Ige ereje által nehéz szolgálatuk végzéséhez. Az óbudai ifjúság hétvégi konferenciát rendezett a Luther Márton Intézetben. A leányok és fiúk másfél napra egészen beköltöztek a sokoldalú munkát végző Intézetbe, s ott nagyszerű hétvéget töltöttek, hallgatva Isten Igéjét és belekóstolva az ott folyó munkába, kántorképzésbe laikus-egyházi munkások képzésébe és a flanellográf rajzolóművészeinek munkájába. Benczúr László, az Intézet igazgatója, munkatánsaival, 11öl- vény i Magdolnával, Fejér Évával, Ko- ezor Miklós, Bölöni István és Olt Vilmos lelkésszel látták el a konferencia megbeszéléseit és bibliaköreit. Az óbudai ifjúság ezzel a hétvégi konferenciával az Intézet új munkamódszerét próbálta ki és ez a konferencia máis gyülekezetek ifjúságát is buzdíthatja az ilyen hétvégi csendességre a Luther Márton Intézetben. Paks. Nemcsak szavakkal, de tettel is gyakoroljuk a Krisztus Urunk által is parancsolt szociális szeretetet, mely pedig elsősorban és főklént embertársaink azon sorsa iránt kell hogy megnyilvánuljon, akik arra e földön a legjobban rá vannak szorulva: Vagyis az árvák. (Jakab lev. 1:27. v.). Egyházközségünk a múltban sem maradt el soha onnan, ahol segítségre volt szükség. Annát is inkább készséggel, sőt örömmel vett részt az árvamunkában abban a pillanatban, mihelyt arra lehetőslég és törvénytszabta mód adatott. Igazszívű munkánk eredményét legjobban és leghívebben tükrözi vissza a kétezer forintot jelentő adomány — természetben és készpénzben —, amelyet már gyülekezetünk rendeltetésére is juttatott. Szívünk indíttatására parancsolt munkánk fizetségeként sem kívánunk mást, mint a lehető legnagyobbat: Isten áldását. Ötvenéves aranymenyegzőjét tartotta március 26-án a fasori templomban Vincze János és Brasztatori Emma, akiket ez alkalomból nagy gyülekezet jelenlétében Pásztor Pál lelkész részesített egyházi áldásban. Óráját megjavítja jótáfflással ZINNEELAJOS órásmester Budap est-főváros árvaszékének hites szakértője, Váci-uitica 20. Telelőn: 186—644. Husvétra megjelenik az a jelentős könyv, melyre protestáns közönségünk oly régen vár, A protestantizmus legjelesebb mai képviselői fognak összefoglaló beszámolót adni benne egyházaink helyzetéről, életéről, álllásfoglalásairól és arról a keskeny útról, amelyen járnak Uruk, Jézus Krisztus parancsára. A könyv már nyomdában van, is csakhamar piacra kerül. A kötetben református részről Be- reczky Albert püspök ír „Felszabadultam“ címmel. Vidor János professzor az elmúlt öt esztendő református theológiai fejlődéséről ad képet. Makai Sándor püspök a református missziói munka öt esztendős küzdelméről beszél, Enyedy Andor püspök kis egyháztörténetet ad egy gyülekezet, egy egyházkerület és az egyetemes egyház tükrében az elmúlt öt évről. Péter János püspök az egyháznak a hékemozgalomban való szerepéről ír, Győry Elemér püspök pedig ugyancsak erről a kérdésről. Fekete Sándor, „az Üt“ szerkesztője Finta Istvánnal, a Református Konvent sajtóelőadójávaí együtt összeállította, hogy mit kapott erkölcsi és anyagi téren a református egyház a népi demokráciától. A könyv református bizonyságtételét Kádár Imre, a református konvent sajtóosztályának előadója adja, megmutatva öt év eredményeit a sajtó tükrében. Sámuel, akit az Űrtói kértek. I. Sám. 1:20. E'ikána és Hanna fia, Izrael bírája. Jelentősége a királyság előkészítésében van, Saulnak, az első királynak megválasztása és felkenése az ő műve. Útjaik azonban elválnak Saul engedetlensége miatt, majd Dávidot keni fel eljövendő uralkodónak. Ettől kezdve a háttérben maradt. Működésének idejét nem tudjuk. Safira, a szép. Férjével, Anániással ((= Isten kegyelmes), felajánlották vagyonukat ai jeruzsálemi gyülekezetnek, de egy részét visszatartották és ezért meg kellett halniok. Csel. 5. rész. Sára, fejedelemasszony. (Előző neve Sárai = a nemes asszony.) A névváltoztatás oka nincs tisztázva. Ábrahám felesége, aki férjének sok gondot okozott szépségével vándorlásuk közepette. Izsák anyja. Házas életükben sok bonyodalom támadt, de asszonyi gyengesége ellenére Izrael népe ősanyjaként tisztelték s az Űjtesta- mentum is mint a hit (Zsid. 11:11.) és a férjével szemben való tisztelet Evangélikus részrőí Reök Iván egyetemes felügyelő nyitja meg a bizonyságtételek sorozatát, „Az egyház újjáépítése“ címmel. Vető Lajos püspök az „Igazi Ökuménéről“ cikkezik, Groó Gyula egyetemes főtitkár az evangélikus egyház belső theofló- giai tisztázódásáról ír, majd Dezséry László, az Evangélikus Élet szerkesztője fejezi be a sort az evangélikus belső misszió öllévets történetét és belső problematikáját tárva fel. A szabadegyházak részéről Kiss Ferenc, a Szabad Egyházak Szövetségének elnöke ír „A magyar protestantizmus útja a népi demokráciában“ címmel, s különösen azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy miért nem mehetnek az evangélium egyházai a római katolicizmus útján. Somogyi Imre dr. a baptisták elnöke „Szabadegyház szabad államban“ címmel értekezik, végül Szécsey János a methodista egyház feje „A methodista egyház egyenjogúsításáról“ ír. A nagyjelentőségű kötet olvasóink érdeklődésére számíthat! Jelentős dokumentuma lesz egyházaink mai életének, s kétségtelenül történelmi érdekességű beszámoló mai gondjainkról lés Isten kegyelmének közös megtapasztalásáról. A könyv ára 10 forint tesz. Megrendelhető lapunk kiadóhivatalámáá. (I. Péter 3:6) példaképeként említi. Sátán az ellenfél1. A gonosz megtestesítője. Az Ótestamentumban kevés szó esik róla (pl. Jób. 1:6 s köv., I. Krónika 21:1.), az Űjtestamentumban, a görög diabolos szerint = a rágalmazó. Ura, egy az Isten országa ellen támadó birodalomnak, ezért e világ fejedelme (Jn. 12:31), a világ Ura (II. Kor. 4:4.), vagy egyszerűen: a gonosz. (iMt. 13:19.) Célja, hogy az embert Istentől elszakítsa és a gonoszságot a földre kiterjessze. (Mt. 13:24.) Az első bűn vele kapcsolatos. (Jel. 12:9.) Jézus, akit kezdetben megkísértett (Mt. 4:1 és köv.), azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa (I. Ján. 3:8), ezért tudnak tanítványai is ellene állani. (Ef. 6:10 és köv.) Végül azonban beteljesedik rajta i» az ítélet. (Mt. 25:41, Jel. 20:10.) Saul a „kiimádkozotl“. Izráel első királya kb! 1032—1012. (I. Sám. 9:31 részek). Kezdeti nagy sikerei után mindinkább hanyatlik élete tragikus haláláig. Biblia-olvasás közben...
