Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-01-01 / 1. szám
4 Evangélikus Elet R. amer A/laría Rilke: Mesék a (FordítottaVidor Miklós) V. Jelenet Velence gettójából Braun úr sietett valamit megjegyezni. Nem mindjárt sikerült neki. „Bizonyára a tengert“, mondta aztán szárazon, „hiszen az egész csak megérzés“, s ezáltal roppant fölvilágosultnak és értelmesnek akart tűnni, í Sietve elbúcsúztam, mégsem tarthattam vissza magam, hogy utána ne szóljak: „Ne felejtse el a történetet a gyerekeinek elmondani.“ Gondolkozott: „A gyerekeknek9 Tudja, ez a fiatal nemes, ez az Antonio, vagy hogy hívják, egyáltalán nem valami szép jellem, meg aztán a gyerek, az a gyerek! Ilyent nem lehet — gyerekeknek“. „0“ nyugtattam meg, „ön elfelejti, tisztelt uram, hogy a gyerekek Istentől jönnek! Hogy is kételkedhetnének a gyerekek abban, hogy Eszter is kapott egy kisgyermeket, maikor olyan közel lakott az éghez!“ Ez az elbesziélés is eljutott a gyerekekhez és ha megkérdezik tőlük, mi a véleményük arról, mit pillantott meg az öreg zsidó, Melkizedek, elragadtatásában, gondolkozás nélkül felelik: „ó./'a tengert is!“ VI. Aki megleste a köveket Megint béna barátomnál vagyok. Mosolyog a maga furcsa módján: „Báliéról még sosem mesélt nekem.“ „Ez azt jelenti, pótoljam mielőbb?“ Ewald bólintott s már húnyja a szemét, hogy figyeljen. Tehát rákezdek: „Amit mi tavasznak érzünk, Isten úgy látja, mint a föld arcán átvonuló apró mosolyt. S a föld, mintha emlékeznék valamire, nyáron mindenkinek arról mesél, míg aztán bölcsebb lesz a nagy őszi hallgatásban, abban aztán magányosan megbízik. Mindaz a tavasz, melyet ön vagy én átéltem, együttesen sem tesz ki egy pillanatot sem Isten számára. Áz a tavasz, ami Istent is megérinti, nem maradhat a fákban s a mezőkön, hanem, valahogyan az embereken kell elhatalmaskodjék, így nem múlik el az időben, hanem az előtt lévő örökkévalóságba s Isten jelenjébe fut. — Mikor ez egyszer megtörténi, Isten tekintetének, sötét ingásában, Itálián kellett megpihenni. Lent a föld világos volt, az idő aranyként fénylett, de ezen keresztül, mint valami fekete út, egy széles ember árnya feküdt, súlyosan és sötéten s messze előtte, munkálkodó kezének árnyéka, nyugtalanul meg-megrándulva, majd Piza, majd Nápoly fölött, majd meg szétfolyva a tenger bizonytalan mozgásában, Isten nem tudta szemét erről a két kézről levenni. Először úgy látszott, mintha össze lennének kulcsolva, mint az imádkozó kezek —-, de az ima, mely elö- áradt közülük, messze szétvetette őket. Az égben csönd lett. Az angyalok valamennyien követték Isten tekintetét s a fél Itáliát eltakaró árnyékot szemlélték s a dicséretek ajkukon maradtak s a csillagok reszkettek, mert féltek, hátha vétkeztek s alázatosan várták Istien haragos szavát. De nem történt semmi ilyesmi, a mennyek egész szélességükben megnyíltak Itália fölött, úgy, hogy Rafael Rómában térdreborult s a megboldogult fiesolei Fra Angelico egy fellegen állt és örvendezve nézte. Sok imádság volt ebben az órában útban a földről. De Isten csak egyet ismert meg: Michelangelo ereje úgy szállt elébe, mint a szőlőhegyek illata. S ő hagyta, hogy gondolatait eltöltse. Mélyebben lehajolt, látta a dolgozó embert, átnézett a vállán, a köveken hallgató kezére és megijedt: hát a köveknek is van telke? Miért figyeli ez az ember a köveket? És most megéledtek a kezek és belevájtak a kőbe, mint a sírba, mely gyönge, hallódó hang nyöszörög: „Michelangelo,“ kiáltott Isten szorongva „ki van a kőben?“ Michelangelo fölfigyelt: keze megremegett. Aztán tompán felelt: Te. én Uram ki lenne más. De nem jutok el hozzád. „S akkor érezte Isten, hogy a kőben is benne van s hogy szoros és szűk neki. Az egész menny egyetlen kődarab volt s ő bezárva, a közepére és Michelangelo kezében bízott, hogy kiszabadítja és hallotta is közeledni, de még messze. De a mester már megint munkájánál volt. Ezt gondolta folytonosan: te csak hitvány tömb vagy, s más ember is aligha lelne benned. De én itt vállat érzek: Arimathiai Józsefét, itt hajlik le Mária, érzem remegő kezét, amint Jézust, a mi Urunkat tartja, azt, aki a keresztien halt meg. Ha ebben a kicsiny márványban elfér ez a három, miért ne emeljem ki egyszer az alvót a sziklából? És széles csapásokkal szabadította ki a Pieta három alakját, de a csillagos fátylat nem vonta el egészen arcukról, mintha félt volna, hogy mély szomorúságuk bénítóan kezére hull. Mindég is félt a homloknak a maga teljes tisztaságát, a vállnak a legtisztább kerekdedségét elővarázsolni s ha nőt formázott, a végső mosolyt sosem lehellte szájára, nehogy szépségét egészen elárulja. Ebben az időbeni tervezte Julius déllé Rovere síremlékét. Hegyet akart építeni a vaspápa fölé s egy fajt, amely benépesíti. Sok homályos tervvel eltölteni ment ki a márványbányákhoz. Szegényes falucska fölött emelkedett meredeken a lejtő. Olajfáktól s mohos szikláktól körülvéve tünit elő az újonnan feltört felület, mint egy tág, halvány arc, szürke fürtök alatt. Soká állt Michelangelo az eltakart homlok előtt. Egyszerre megpillantott alatta két óriási kőszemet, amint rátekint. És e pillantásoktól érezve Michelangelo, mint nő emelkedik föl alakja. Most a vidék fölé magaslott s úgy tűnt, mintha már az örökkévalóságban állna szemközt testvériesen ezzel a heggyel. A völgy összehúzódott ailatta, mint a hegymászó alatt, a házikók nyájként egymáshoz szorultak s minid közelebbről, egyre rokonabban mutatkozott meg a sziklaarc fehér, köves fátyla alatt. Várakozó kifejezést öltött, mozdulatlanul s mégis a mozdulat túlsó permén. Michelangelo elgondolkozott: „Nem hasíthatlak szét, te egy vagy,“ és akkor fölemelte hangját: „téged akarlak befejezni, te vagy az én művem.“ És visszafordult Firenze felé. Egv csillagot látott vagyoni s a dóm tornyát. S a lábainál este volt. Egyszer a Porta Románénál állt. Mindkét házsor kinyúlt utána, hívó karként s már meg is fogta és húzta vissza a városba. S az utcák mind szűkebbek és alkonylóbbak lettek s mire házába lépett, már sötét kezekben érezte magát, melyekből nem tudott szabadulni. A terembe menekült s onnan az alsó, alig két lépésnyi kamrácskába, ahol írni szokott. A falak hozzásímultak s mintha küzdöttek volnia áradó szertelenségével s a régi, szűk testbe akarták volna visszakényszeríteni. S ő tűrte. Térdre szór ült és nem bánta, hadd formálják. Valami sohasem ismert alázatot, érzett és maga is azt kívánta, bár lehetne valahogy kicsi. S hangot hallott; „Michelangelo, ki van benned? S' az ember, a szűk kamrában, kezére hajlott homlokkal, halkan mondta: „Te, én Uram, ki lenne más.“ Egyszer minden kitágult Isten körül s D fölemelte arcát, mely ott pihent Itália fölött és szabadon körülnézett: Köpenybe és köntösben ott álltak az angyalok és dalaikkal, mint ragyogó forrásvízzel teli korsókkal jártak körül a szomjas csillagok alatt s az ég a végtelenbe tágult.“ Béna barátom fölemelte tekintetét s hagyta, hogy az esti fehők magukkal vonják az égen túlra: „Hát ott van Isten?“ kérdezte. Hallgattam. Aztán odahajolt hozzám. „Ewald, vájjon, mi itt vagyunk?“ S szívből megfogtuk egymás kezét. (Folytatjuk) fi Hogy mindnyájan egyek legyenek' Miért imádkozunk az imahéien? Kedves Testvérünk a Jézus Krisztusban! Immár évszázados szokás az. hogy a keresztények az új esztendő első hetét közös imádságban töltik el. Szeretettel kérünk téged is, hogy kapcsolódjál bele ebbe a nagy imádkozó szolgálatba. Isten irgalmassága megajándékozta a mágyar keresztyénséget a lelki ébredés drága jeleivel. Ezekért hálát adni, az ébredés elmélyülésének és kiterjedésének bennünk lévő akadályait megbánni és kiküszöbölni. Istennek minden áldásaiért könyörögni: ezért gyűlnek össze egy héten keresztül a különböző evangéliumi egyházakhoz tartozó keresztyének. Kérjük a gyülekezetek, közösségek és szövetségek vezetőit, hogy minden városban és faluban rendezzék meg együttesen az egyetemes imahetet. Kérjük kedves Testvérünket, hornt miután az imahét programját gondosan áttanulmányozta, keresse a kapcsolatot a közelében lévő egyéb felekezetek, közösségek és szövetségek vezetőivel és velük eggütt beszélje meg, hogg mimódon lehetne a lehető legszélesebb körökre kiterjedően megrendezni az imahetet. Kérjük az egyetemes imahét rendezőit, hogy az imahét lefolyásáról annak befejezése után azonnal küldjenek legalább egg levelezőlapon beszámolót. — Az imahét rendezősége, Budapest, VII., Gyulai Pál-u. 9. I. címre. A beggülő persely pénzeket és adományokat pedig kérjük a Magyar Evangéliumi Szövetség 38.681 sz. postatakarékpénztári számlájára befizetni. Felhívjuk kedves Testvérünk fi—elmét, hogg az imahétre vonatkozóan külön értesítés nem lesz. Budapesten 1950 január 2-től 7-ig, hétfőtől szombatig, közös imaheti összejövetelek lesznek párhuzamosan Budán és Pesten, éspedig Pesten a szabadságtéri református templomban és a nap-utcai baptista imaházban, Budán a kelenföldi református és a budavári evangélikus templomokban minden nap. Az összejövetelek minden helyen és napon délután pontosan 6 (hat) órakor kezdődnek. Január 8-án délután 6 (hat) órakor nagy közös záróösszejövetelt tartunk. Ennek részleteiről később adunk értesítést. Szeretettel hívunk minden imádkozó testvért ezekre a közös alkalmakra. Imaheii program 1950 január 1-től január 7-ig JANUÁR 1. VASÁRNAP. JANUÁR 6. PÉNTEK. Az igehirdetések javasolt tárgya: Az Űrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend. I. Kor. 11:26/1). JANUÁR 2. HÉTFŐ. Hálaadás, magasztalás, bűnvallás. Igék: Zsolt. 103, Ján. 17:1—21. Róm, 8.T—16. JANUÁR 3. KEDD. Az egyetemes egyház. Igék: Ján. 16:22—23, Jel. 7:9—17, Kol. 3:1—10. JANUÁR 4. SZERDA. Békesség és béke. Igék: Róm. 5:1. És. 57:21, I. Thes. 5:23—24. JANUÁR 5. CSÜTÖRTÖK. Az egyház bizonyságtétele. Igék: És. 01:1—2, Luk. 24:45—49, Csel. 14:21, 32—36. ISTENTISZTELET! REND: December hú 31-én Deák-tér 4., d. u. 6 H. Gaudy László dr. — Fasor, d. u. 5 Kemény Lajos, d. u. 6 Pásztor Pál. — Ullői-út, d. u. 6 Grünva/szk y Károly. — Rákóczi-út 57., d. u, 6 Valent Béla. — Bécsikapu-tér, d. u. 6 Sréter Ferenc. — Torockó-tér, d. u. A4 Lehel Lajos. — Óbuda, d. u. 6 (úrv.) De- zséry László. — XII. Kiss J. altb.-u. 43,, d. u. 6 Danhauser László. — Fótl-űt 22., d. u. 6 id. fíimár Jenő. —- Zugló, d. u. 6 Scholz László. — Thaly K.-u. 28., d. u. 6 Halász Kálmán dr. — Kőbánya, d. u. 6 Korén Emil. — Simor-utca, d. u. 6 Bandi István. — Bimbó-uloa 51., d. u. 6. d. u. 6 Csengödy László. — Vas-uíea 2/c., prot. katonai d. u. 6. Január 1-én Deák-tér 4. d. e. 9 (ifj.), ifj. Rimár Jenő, d. e. 10 (gyermek), ifj. Rimár Jenő, d. e. 11 Sülé Károly, d. e. 12 (úrv.), Sülé Károly, d. u. 5 (evang.) Csepregi Béla. — Fasor, d. e. A10 Gőmörg'József, d. e. 11 Kemény Lajos, d. ii. 4 Harkányi László. —- Dózsa Gy.-u. 7. 'A 10 Pásztor Pál, — Máv. Kórház, d. e. fill Pásztor Pál. — Üllői-iíi 24., d. e. 'A 10 Valent Béla, d ,e. 11 GrünvalsZky Károly. — Rákőci-űt 57., d. e. 10 (szlov.) Szi- ládi Jenő dr., d. e. A12 Valent Béla. — Bécsikapu-tér, d. e. 9 (úrv.) Józsa Márton, d. e. 11 (úrv.) Sréter Ferenc, d. u. 6 (evang.) Galáth György. — A keresztyén otthon. Igék; II. Tini. 2:1—15, Péld. 4:20—27, Ef. 5:22—6:4. JANUÁR 7. SZOMBAT. Lelki ébredés és misszió. Igék: Csel. 2:1—12, Róm. 10—1:12, Mt. 28:18—20. Bereezky Albert, sk. püspök, a Református Egyetemes kon vent elnöke. Dr. Reök Iván, sk. az Evangélikus Egyház egyetemes felügyelője. Toroczkó-tér, d. e. 8 Rossák Mihály. — Óbuda, d. e. 9 Komjáthy Lajos, d. e. 10 (úrv.) Dezséry László. — XIL Kiss J. altb.-u. 43., d. e. 9 Fc- renczy Zoltán, d .e. 11 Ferenczy Zoltán, d. u. 6 Ferenczy Zoltán. — XII. Márvány-u. 23., d. e. 10 Ruttkay Elemér. — Fóli-út 22., d. e. K10 Benes Miklós dr., d ,e. id. Rimár Jenő, d. e. 12 (úrv.) id. Rimár Jenő, d. u. 6 Benes Miklós dr. — Tomori-u. isk., d. e. 8 Benes Miklós dr. — Zugló, d. e. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, d. u. 6 (evang.) Scholz László. — Rákosfalva, d. e. A12 Scholz László. Thaly Iv.-u. 28., d. e. A10 Gádor András, d. e. 11 Korén Emil. — Kőbánya, d. e. A10 Halász Kálmán dr., d. u. 4 Koren Emil. — Simor- ulca, d. e. 11 Halász Kálmán dr. — Bimbó-utca 51., d. e. 10 Éliás József, d. u. 6 Dr. Perentényi Aba. — Fébé Diák-ház, d. e. 10 Csengödy László. — Vas-utca 2/c., d. e. 11 Szimonidesz Lajos dr. Magyar-csehszlovák csereszolgálat Fr. Bednár prágai teológiai tanár 1950. év elején Magyarországra jön. A soproni evangélikus teológián tart előadásokat. A soproni hittudományi kar tanárai közül pedig Prágába megy valaki egy-két hétre, hogy ott a Húsz János nevét viselő teológiai fakultáson előadásokat tartson. A prágai teológián két magyar diák részére biztosítottak ösztöndíjas helyet. Az ösztöndíjat a csehországi evangélikus testvéregyház adta. Az otthonom Egy külföldi folyóirat néhány évvel ezelőtt érdekes körkérdéssel fordult olvasóihoz. Erre a kérdésre kéri rövid választ: mi az otthon? Több mint 800 válasz futott be. íme néhány jellegzetesebb felelet. — Az otthon az a hely, ahol a kicsik nagyok és a nagyok kicsinyek. — Az otthon az apa királysága, az anya világa s a gyermek éden- kertje. Az otthon az a hely, ahol a legtöbbet panaszkodunk, de ahol mégis a legjobban bánnak velünk. —- Az otthon a vágyaink forrása. Az a központ, amely körül szívünk legszebb reményei keringenek. — Az otthon az a hely, ahol testünk naponta háromszor táplálkozik, a szívünk azonban szüntelenül telítődik. —- Az otthon az egyedüli hely a világon, ahol a szeretet minden hibánkat és minden hiányunkat elmossa. — Az otthon az a hely, ahol mindig eggyel kevesebbnek terítenek asztalt s eggyel kevesebbnek vetnek ágyat s mégis ez a mellőzött családtag a legdrágább: Jézus. És a te otthonod milyen? Laíkiisképző tanfolyam önkéntes egyházi munkások képzésére háromhetes alapfokú tanfolyam indul a Luther Márton Intézetben (Budapest, VIII., ÜUői-út 24.). A tanfolyam január 10-én kezdi munkáját és január 21-én zárul. A jelentkezők 10 forint jelentkezési díj postai megküldésével egyidejűleg levélben közük szándékukat Benczúr László ev. lelkésznél az intézet fent megjelölt címén. Levelükben megjelölik az illtetékes gyülekezetei, az egyházi munkaágat, amelyben eddig szolgáltak, vagy a jövőben szolgálni szeretnének, mellékelik rövid életrajzukat és a gyülekezeti lelkész ajánló sorait. A tanfolyam programmja a következő: Bibliai bevezetés — Bibliai alapfogalmak —- Újszövetségi ismeret — Ószövetség-ismeret — Egyházunk tanítása — Hogyan tanítsunk bibliai történeteket? — Hogyan tanítsunk egyházi éneket? —■ Egyházunk egyetemes élctjelen,ségei. Minden reggel bibliakörök, este evangélizáló áhítat. A tanfolyam költsége: 10 Ft jelentkezési díj, 40 Ft a bentlakás díja, heti 20 Ft ebédért és vacsoráért a közelben levő protestáns diákmenzán. Ágyneműt, kispárnát, pokrócot hozni kell. Ezenkívül teljes bibliát, énekes- könyvet és jegyfüzetet. A jelentkezéseket legkésőbb január 1-ig kell beküldeni. Evangélikus Élet Az Országos Luther Szövetség Lapja Szerkesztésért felel: Dezséry László szerkesztő Budapest, III., Dévai Bíró Mátyás-tér 1. Telefon: 182—635. Főinunka társak: Benczúr László, Groó Gyula, dr. Gyimesy Károly. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői-út 24. Telefon: 142—074 Felelős kiadó: Dr. Geleit Dezső Előfizetési árak: Negyedévre: 8 Ft Félévre: 16 Ft Egészévre: 32 Ft Postatakarékpénztár: csekkszámla: 26.412. Evangélikus Élet, Budapest. Hirdetések árai niiliméfer soronként 2.50 forint 10,441.49. — Független-nyomda N V. Budapest. Eötvös-utca 12. Felelős: Földi Vilmos igazgató. Dr. Kiss Ferenc a Szabadegyházak Szövetségének elnöke.
