Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-11-26 / 48. szám
I Nattyar EvangCHKos ft Ä. «gdisiittzcf väBäerggattse A Gusztáv Adolf Gyámintézet Vándorgyűlést tarlóit Sopronban no-, vembep 12. és 13. napján. A vándorgyűlés első napja, a vasárnap, a gyáininlézeti munkások igehirdető szolgálatával kezdődött. Noha a délelőtt folyamán négy istentisztelet van, mmdegyik népes gyülekezet részvételével folyik le. Garam Zoltán (Boba), Nagy Miklós (Zalaegerszeg), Nyirő József (Szentgolthárd) és Marcsek János (Ózd) végzik a szolgálatot s állítják a Gyámintézetet Isten igéjének fényében a gyülekezet, elé. Délelőtt 11 órakor kezdődik maga a vándorgyűlés. Az elnöki asztalnál iil Nagy Miklós zalaegerszegi lelkész, j nz egyetemes G. A. Gyámintézet egy- I házi elnöke, dr. Nemes Géza, a bá- nyakeriileti G. A. Gyámintézet világi elnöke, mint az egyetemes G. A. Gyámintézet világi elnökének helyettese, Kiss György békéscsabai lelkész, a báiiyakerüleíi G. A. Gyáminíézet egy- hárzi elnöke, m;nt a közgyűlés jegyzője; a közönség soraiban látjuk a központi bizottság közelből és távolból felsereglett tagjain kívül a G. A. Gyáminíézet baráait, köztük a gyám- intézeti munkások nesztorát; Zier- numn Lajos nyug. lelkészt, az egyetemes Gyámintézet negyedszázadon ét volt egyházi elnökét, igen hűséges, lelkes és fáradhatatlan munkását, továbbá a sop oni gyülekezet papjait, valamint munkásainak egész csoportját. Dr. Nemes Géza elnöki megnyitója során előadja, hogy az elnökség a vándorgyűlés} azért hívta össze Sopronba, mert országos viszonylatban is Sopronban és a körülötte fekvő gyülekezetekben folyik a legerőteljesebb gyámintézeti munka, másrészt azért is, mert így alkalma nyílik a G. A. Gyámintézetnek arra, hogy szemtől-szembe vehessen búcsút attól a férfiútól, aki G. A. Gvámintézetünk- nek hosszú időn át volt nagyhűségű I munkása és vezére. Örömmel és sze- I retet'el köszönti a G. A. Gyámintézet vándorgyűlésének valamennyi részt- I vevőjét és a gyűlést megnyitja, * Köszöntik fe G. A. Gyámintézet vándorgyűlését: a soproni gyülekezel elnöksége üdvözlő szóval és szerelet- ndományt (100) Ft) tartalmazó borfiákkal, a sporoni felső egyházmegyei Gyámintézet elnöksége üdvözlő szóval és szereletadományt (100 FI) tartalmazó borítékkal, a soproni G. A. Gyámintézet vezetősége üdvözlő szóval és szeretetadományt (100 Ft) tartalmazó borítékkal, a soproni leányok és fiúk külön-külön üdvözlő szóval és 1—1 darab ajándék-bibliával. A KÖZGYŰLÉS Nagy Miklós elnöki beszámolója nagy időt kénytelen felölelni, hiszen a G. A. Gyámintézetnek utolsó közgyűlése 1943-ban volt, munkája viszont nem szünetelt a legnagyobb viharok s válságok idején sem. Az elnöki beszámoló után Marcsek János tiszakerületi gyámintézeti elnök szólal fel. Mindnyájunk örömét és köszönetét tolmácsolja Ziermann Lajos, a köztük megjelent régi elnök felé; méltatja harmadfél évtizedes elnöki munkáját, az elért eredményeket és Isten áldó kegyelmét kéri az elvégzett munkára és az ősz munkásra, hogy a Magyar Evangélikus G. A. Gyámintézet harmadik negyed- századának történetét — mint a leghitelesebb tanú és legilletékesebb munkás — megírhassa az utókor számára. Kiss György jegyző az elnöki beszámoló kapcsán mintegy 15 határozati javaslatot terjeszt a közgyűlés elé, amelyek vita nélkül, egyhangú elfogadásra találnak. A G. A. Gyáminíézet javára fartőt} perselyek eredménye ezen az egy napon, csak Sopronban 826 Ft. Kedden aztán kit erre, kit arra visz közülünk a vonat állandó munkahelye felé, hogy ott viszont bizonyságot tegyünk arról, amiket hallottunk és láttunk: a G. A. Gyámintézeí Isten áldott ajándéka volt egyházunk számára, most Is az s a jelek szerint Isién annak szánja a jövőben is. Nyirő József // /Anciílae Domini Ritka szép esemény színhelye volt vasárnap, november 19-én a Féfcé diakonissza anyaegyház temploma. Ezen a napon volt a testvérszentelés. Azok a diakonisszák és diakónusok, akik már nyolc-líz éve szolgálnak az egyházban, ekkor tettek fogadalmat. A híveit nagy serege .teljesen megtöltötte a templom beífcő terét, s a bejáratig tömött sorokban állottak. Az Egyetemes Egyház képviseletében megjelent dr. Reök István egyetemes felügyelő és Túróéig Zoltán püspök. Ott láthattuk még a református dio- komisszá intézmény képviselőit s több evangélikus lelkész testvért a közeli és távoli gyülekezetekből. Az oltár előtt sorakoztak fel a fogadalmat tevő testvérek: ötvenkét diakonissza és három diakónus. Fehér és fekete, mozdulatlan sorok. Most érkezett el számukra a pillanat, hogy Isten színe előtt, egyházunk népe előtt esküvel is megpecsételjék hűséges munkájukat, s lehessenek teljes szívvel az Ür szolgálói: „ancillae Domini", Zulauf Henrik, a Fébé vezető lelkésze végezte a szentelés szertartását. Prédikációjában a testvér kötelességét három pontban jelölte meg. Először: a testvérnek az evangéliumhoz méltóan kell magát viselnie. „E jelen való világban, nem várva más rendet, más politikaj életformát, ,.itt és most“ kell a testvérnek szolgálnia. Ha ebben a világban nem élitek az evangéliumot —- mondotta — sokkal többet ártotok, mint az ellenség.“ Másodszor: a testvér élete viaskodás az evangéliumért. Ez a viaskodás nem defenzív jellegű, hanem aktív. Harmadszor: a testvérnek önként kel! vállalnia a küzdelmet, velejáróival a sebekkel és megpróbáltatásokkal együtt. A szenvedésre ügy kell tekintenünk, mint Isten kegyelmének különös jeleire, mert „Isten próbára tesz ugyan de nem üldöz A prédikációt a szentelés követte. Fogadalomtétel után a diakonisszák sora az oltár elé térdelt, a lelkész egy-egy igével áldotta meg őket és nyakukba akasztotta az alázat és kegyelem jelét: a keresztet. Mindegyiküket néven szólította az oltár elől. A szolgálat területéről jólismert nevek hangzanak fel s az együitmun- kálkodók örömével, testvéri szívvel hallhatjuk a testvéri neveket. A szertartást a fogadalmat tett diakonisszák éneke zárta be: „A legnagyobb királynak szavát hallottam én ... “ Az egyetemes egyház nevében dr. Reök Iván egyetemes felügyelő köszöntötte a felszentelt testvéreket. Felolvasta a 8. Zsoltár 2. versét „Ha egy hivatásra szóló belső indítás a külső megbízássa] találkozik, az ember ráébred az élet értelmére és szolgálatának szépségére — mondotta az egyetemes felügyelő. — Ez a világi hivatásokra vonatkozik. Az egyházi szolgálatban, ha együtt van e kettő, akkor kitárulnak az üdvösség kapui. Az ember életét az örökkévalóság perspektívájában láthatja. Az Úr elfogadta a ti felajánlkozásotokat és megadta nélctek ma a megbízást a szolgálatra. Az Egyetemes Egyház szeretettel és gondoskodással néz munkátokra. Most azonban ezen felül, mint szolgatársatok is köszönitek benneteket, abban a munkában, amelyet az igehirdelő és bizonyságtevő étet és a szeretet jellemez. Kívánom mindannyiótoknak, hogy találjátok meg hivatásotokban. Krisztus jóváhagyó szelíd tekintetében a legnagyobb kincset: a békességet“—fejezte December közepén jelenik meg az EVANGÉLIKUS Családi Naptár kitűnő tartalommal, képekkel, rejtvényekkelj Ára 4 forint lesz. Mivel a naptár korlátolt példányszámban jelenik meg, postafordultával kérjük az igényléseket 1 AZ EVANGÉLIKUS ÉLET KIADÓHIVATALA Budapest, VIII., Üllői-út 24. Postacsekkszámla : 20.412 A varséS békekengresszus be szavait dr. Reök Iván egyetemes felügyelő. Az istentisztelet végeztével az anyaház nagylermében láthattuk viszont a testvéreket. Családtagjaik, rokonaik és Ismerőseik vették körül őket. Sokak szemében az öröm és a hála könnye ült. Hosszan szorongatják egymás kezét. Nehezen válunk meg a látottaktól. Pál apostol szavai kísérnek el: „örüljetek mindenkor". Legyen is mindenkor az Ür szolgálóinak munkája ilyen: tartós öröm. Muncz Frigyes János bácsi jubilál János bácsi egyházi pénzbeszedő. Húsz éve járja, rója Budapest egyik peremvárosának utcáit lelkesülten, ernyedetlen ambícióval. Minden evangélikus ismeri őt és majdnem mindenütt szívesen látott vendég. A húsz éves jubileum alkalmából felkerestem János bácsit. A város szélén lakik egy szoba-konyhás szűk lakásban. A szűk konyhában nagy a füst, amikor belépek. Felesége készítette éppen a szerény ebédet A főző inkább füstölgött, de nem nagyon égett. Barátságosan tessékelt be a belső szobába, ahol János bácsi várta az ebedet. Nagyon megörült jövetelemnek. Túláradó szeretettel ültetett le. Mindjárt rátértem jövetelem céljára. Megkértem, hogy beszéljen húsz éves pénzbeszedői élményeiről. — Tulajdonképpen ^ — kezdi a beszélgetést — nem is húsz, hanem harminc esztendeje állok egyházam szolgálatában. Azelőtt közel 10 esztendeig egyik nógrádi faluban munkálkodtam. — Gyermekeim iskolázható»® végett faluból városba költöztünk. Az egyházközség éppen adószedőt keresett. Azelőtt sokat kísérletezett, de nem talált megfelelő embert. Félévenként vétóztak az adószedők. Jelentkeztem szolgálatra egyházamnál. Beváltam. Azóta munkálkodom. —• Az emberek általában nem szerelnek fizetni. Nem egy esetben találtam nyilt elutasításra a ihúsz esztendő folyamán. Volt olyan helyem, ahol a kutyát rám uszították, az ajtót becsapták az orrom előtt, amikor megtudták jövetelem célját. Nem egy helyen pedig azért nem akartak fizetni, mert a papjukra megharagudtak. Nem csüggedtem el. Én mindenütt mosolygósán és barátságosan jelentem meg. Érdeklődtem bajaik, problémáik iránt. Megvigasztaltam őket, tanácsot adtam nékik. Ahol kellett, békftettem. Dicsekvés nélkül mondhatom, és ez a legnagyobb boldogságom és örömöm, hogy misz- sziőm nyomán sok ellenségből nemcsak készséges fizető, de egyházának igaz és buzgó tagja is lett — A szegény ember az 6 két fillérjéből nagyon sok esetben jobban ad, mint a módosabb. Sokan fizetnek hűségesen olyanok la. akiknek az egyházzal azon kívül, hogy kifizetik az egyházi adót, az égvilágon semmi kapcsolatuk nincsen. A legfőbb törekvésen az ilyen helyeken az, hogy valami úton-módon beszervezzem őket az egyházba. Templomba hívogatok, felhívom állandóan a figyelmüket a gyülekezetekben készülődő nagy eseményekre: szeretet'vendég- ségre, evangélizációra, csendes napokra, vallásos estékre. — Naponta átlag 50—60 helyre tudok eljutni. Mindenütt kell néhány percet időznöm, beszélgetnem, kedveskednem. Sokszor nem találom otthon a híveket vagy csak néhány nap múlva tudnak fizetni. Ilyenkor ismét vissza kell mennem, ha kell három- szor-négyszer is. Naponta 8—10 kilométert is kell átlag gyalogolnom. A „csikók“ (ilt lábaira céloz) bizony már nem bírják úgy, mint 20 évvel ezelőtt és amikor az ember már hetven felé tart, akkor hazafelé tart. Amíg az Űr engedi, megyek és szolgálom egyházamat. Közben elkészült az ebéd. A hűséges életpár tálal. Zöldbableves illata árad a konyhából. Ez a „jubileumi“ ebéd. Nem zavarok tovább. Az egyház hűséges munkása nemsokára ismét útjára indul. Járja, rója tovább a nagy város utcáit. Naponta 8—10 kilométert gyalogol, Havonta 300 kilométert, évente legalább 3000 kilométert, húsz év alatt pedig legkevesebb 50.000 kilométert. Nem csoda, ha a „csikók“ már nem olyan fürgék. Imádkozzál egyszer az egyházzal ezekért a csendes, névtelen munkásaiért Is. » Templomos Nagy János hideggel, esővel, hóval az Ideális viselet: ü©Piü Wimpassing csak Ví, Szlálin-üt 8 Varsó felé fordul az egész emberiség figyelme és érdeklődése. A sokat szenvedett mártírváros vérrel áztatott köveiből új élet sarjadt; a lengyel nép öt esztendő során Varsó romjaiból gyönyörű új várost épített magának, a béke művének dicsőségére. Varsó története megmutatja, hogy mit teremthet, diadalmaskodva minden pusztuláson, egy sokat próbált nép a béke segítségével, a béke légkörében. Varsó új élete, új építése már önmagában véve is a béke diadala; most a varsói békekongresszuson a béke gondolata újabb diadalt arat a háború, a gyilkolás, rombolás, emberirtás őrjöngő démonain. A sheffieldi békekongresszus megtartását megakadályozta az imperialisták taktikája. A varsói kongresz- szuson felelt most a dolgozó és béke- szterető emberiség sokszázmilliós tömege minden háborús uszításnak, háborús előkészítésnek. Varsó neve tehát még ragyogóbb betűkkel szerepel majd az emberiség történetében. A világ békeszerető százmilliói között a keresztyén embereik tömegei is szivükbe zárják Varsó nevét, a varsói békekongresszus tanácskozásainak eredményét. Szeretettel és hűséggel figyeltek mindenütt a világban a keresztyén milliók a varsói kongresz- szusra, amely kifejezést adott az ő vágyaiknak, törekvéseiknek, komoly elszántságuknak, akaratuknak a béke ügyének oldalán. A békekon gress zu son elhangzott felszólalások méltó kifejezést adtak sok-sokszázmillió ember óhajának, töMa két éve, 1948 november 20-án Indult meg a felszabadulás után az Evangélikus Elet. Két esztendő nagy idő, mostanában meg éppen az. Hiszen napjainkban néha napok alatt több történik és nagyobbat fordul a történelem kereke, mint máskor évek alatt. Ez a két esztendő az egyház életében is mély nyomokat hagyott. Kimozdultunk helybentopogásunkból s l,azokat, amik mögöttünk vannak elfelejtvén. . * elindultunk a bit keskeny útján, a forradalomban születő szocializmus világában. Ennek a megindulásnak s mindannak a keresésnek, tusakodásnak, reménységnek és gondnak, tervezésnek és megvalósulásnak volt hü tükre az Evangélikus Élet két évfolyama. Amikor az első évfolyam bekötött példányait végiglapoztuk, újra átéltük azokat az eseményekkel terhes hónapokat s az emlékezés megdobogtatta a szivünket: izgalmas olvasmáng vottl Ez a lap rekvésének, háborúellenes elszántságának. Mindnyájan átérezzük Fágye- jev, a nagy szovjet író szavainak jelentőségét: az emberiség csalódott’ az ENSZ-ben és hasonló szervezetekben, ahol a háború hívei kerekedlek felül; az ejnberiség békét akar és visz- szavonulásra akarja kényszeríteni a háború erőit, egyesülni akar a békés együttműködés talaján, véget akar vetni az öldöklő fegyverek versenyének, lefegyverzést és biztonságot, biztos és szabad életet akar annyi szenvedés után. A keresztyén emberek becsületes és békeszerető milliói irtózaltal fordulnak el az olyan politikától, amely rászabadítja a világra újra a háború gyűlöletes és rossz hatalmait. A kc- resztyénség már önmagában véve is szabadságot, erkölcsi szabadságot jelent az e világi rossz uralma alól. Az imperialista hatalmak a maguk államát teljesen az öldöklés pokoli démonainak szolgálatába állítják, felidézik ismét azt a háborút, azt a háborús szellemet, amely a keresztyén erkölcs szerint a legrosz- szabb, ami a világra jöhet, A keresztyének százmilliói olyan politikát, o'yan egyetértést akarnak, amely a világon lehetetlenné teszi a háborút, a káoszt, az állati ösztönök uralmát. Milliók forró imádsága és áldása kísérte a varsói békekongresszus tanácskozásait; milliók és milliók kívánják, várják, hogy ez a nagyszerű, lelkesítő találkozás eredményes, gyümölcsöző és hatásos tegyen. nem a partján ült az élet csobogó ötletnek, hanem benne hajózott. Az élet meleg lehellete csapott meg a hasábokból és a valóság tüze izzott a sorok között. Az egyház valóságos kérdéseire kerestek itt feleletet és a munkás mindennapok vertek éles visszhangot a szürke újságoldalakon. Lobogó akart lenni ez a darab papiros és kiáltás, aggódó kérdés és bátor ft lelet s minden inkább, mint kísérőzenéje annak, ami volt s ami van s ami nyilván úgy van jót, ahogy van. Nem mintha nem lenne tenger mulasztásunk, tévedésünk és hibánk, mindazoknakakik benne dolgozni éo szolgálni akartunk. Bűnbánót és edázat illik az egyház szolgálatához mindig és mindenütt, a sajtóban ts. Miénk orcáink' pirulása és egyedül Istené a dicsőség. Tőle kelt kérnünk és várnunk a helyes szót s a tiszta beszédet az időben, amit ezután, lesz kegyelmes adni egyházának * egyháza szolgálatában az Evangélikus Etetnek is. I BIMLIA-OLVASO jl'R:. I í'jTi Ijj-ri ;;; November 26. Vasárnap. j I. Mózes 28:15, Fllippl 1:21. Ésaiás 65:17—19, 23—25. Az egyházi ér utolsó vasárnapja: Ealotta vasárnapja. Ezen a napon sokan gondolnak arra: mi van a síró túl, a halál után? Megkísérelt már sokféle feleletet adni erre az cn: bér. Igénk Isten feleletét adja erre a kérdésre az új égről és ú földről szóló próféciában. Elhiszed-» Isten feleletét? Reménységgi várod-e, hogy az életedben valóság legyen? — Jel. 20:11—15, November 27. Hétfő. , ..tifT] Zsoltár 86:7, I. Tim. 1:1. ' 1 ,r": i T' I. Thess. 6:1—10. Krisztus újra való eljövetelének’ Időpontja Iste titka. Mi, emberek csak annyit tudhatunk róla, hogy bizonyosa eljön, mert Isten megtartja az Ígéreteit. Hogyan várod? A hit, r< mény, szeretet Istentől kapott hármas fegyverzetében, éberen mir a világosság gyermeke, vagy készületlenül? A készületleneké a’másc dik MM. - M. 21:1-8. ........................................................... Zs id. 12:12—17. Egyéni életünket ás embertársainkkal való kapcsc latunkat döntően határozza meg Istennel való közösségünk. Enne a közösségnek a megmaradása legyen földi életünk legfőbb célj: mert ez az üdvösség alapja. Üdvösségünkért tegyünk meg minden fogadjuk el és vegyük komolyan az Ige útmutatását. — Jel. 21:9—21 November 29. Szerda. Esaiás 25:9, 11. Péter 8:14. ^ rt Márk 13:32—27. Ne kísérletezzünk a világ végének', az ítélet napjá nak kiszámításával, mert ez lehet rajongás, vagy Isten elleni láza dás, de mindenképpen hiábavaló fáradozás. A mi dolgunk: vigyázn figyelni az Isten üzenetére és imádkozni, hogy Isten kegyelmébe az üdvösség részesei lehessünk. — Jel. 21:22__27, No vember 30. Csütörtök. Esaiás 57:21, Efez. 6:23. ' ■ „....... Ko lossé 4:2—6. A hivő ember alapállása az Imádság. Imádságba: tusakodik önmaga és mások számára az Istennel való viszony ren dezéséért. Imádságaira kapott ige-feleletben az Isten ad útmutatás embertársaival való viszonya rendezésére. Van-e rendezetlen ügyed Imádkozz állhatatosan, mert Isten rendezheti azt. — Jel. 22:1—S December 1. Péntek. • > , , Jeremiás 31:25, János 4:14. " ' 1 " [ V ’ Lukács 13:22—30, Az üdvösségre jutás minden Igyekezetünk mellet Is kegyelem. Nem hivatkozhatunk érdemekre, de könyőröghetünl azért, hogy ne maradjunk az ajtón kívül. Életkérdéssé lett-e má: számodra az üdvösség elnyerése? Kezdd el az érte való imádkozás még most, amfg tart a kegyelmi idő. — Jel. 22:6—15. , » December 2. Szombat. ' Esaiás 41:22, 11. Kor. 1:20. 1 Máté 11:16—24. Ne válogass Isten üzenetei, még kevésbbé annak hír detői között, hanem fogadd el Isten bűnbocsánatát és térj meg, mer különben a néked szóló Ige ítéleteddé válik s nem menekülhetsz meg az örök kárhozattól. — Jerem. 81:31—43, Jel. 22:16—21. Jávor Pál Kétéves Skx EvangéliL us Élei
