Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-11-26 / 48. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XV. évfolyam. 48-ik szém 1950 november 26 fgaummsF EGYES SZÁM ARA 1 FORINT ADVENT ÁDVENTJE Ne toppanj készületien az ünnep küszöb éret Néha úgy tör reánk a rohanó idő, mint az útonálló. Ügy meglepnek a napok, alkalmak, ünnepek, mint a tolvaj éjjel. Ilyenkor tanácstalanul kapkodunk s észre sem vesszük, úgy múlik cl fejünk felől az áldott óra. Nem jól van ez így. Már Luther meg­mondotta: olyan az Isten kegyelme, uvnt a futó záporeső: hirtelen meg­jelen s hamar odavan. Amíg tart, ad­dig kell élni a drága alkalommal. Lásd, jön az ádvent. Jön halk csengetyűszóval, korai szürkülettel, hosszú estékkel, jön télapó suhanó szánkóján, fenyőillattal, szelíd gyer­tyafénnyel. Felzengenek az egyház ősi ádventi dallamai: Jöjj népek Megváltója ... Küldé az Űristen ... Jön az ádvent, a várakozás és fel­készülés ideje, amikor az egvház népe útrakel, hogy megérkezzék pásztorokkal, három királyokkal a betlehemi jászolbölcső elé. f's amikor útrakel az Isten, hogy megérkezzék hozzánk a Gyermekben• Vi’ág kit hé nem foghata, most keblén tartja Mária.. * Jön az ádvenf, Itt van Immár az ajtó előtt. Készülj fel reá. Gondolj reá most már napról napra és így készítgess helyet a szívedben ádvent üzenetének. Teremts csendet magad körül és magadban. Rendezz őszi nagytakarítást a szívedben is. Ne hiányozzék szobádból az ádventi ko­szorú és szívedből az ádventi bűn- bánat. Figyeld csak meg: karácsony körül az emberek úgy megváltoznak. Több az ellágyulás az arcokon és a gyengédség a szavakban. Talán a szívekben is több a szeretet és titkos öröm csillog a szemekben. Mintha a frissen hullott első hóban nemcsak a léptek esnének puhábban ... De en­nek már ádventben el kell kezdődnie. Ér erre már ádvent előtt fel kell ké­szülnöd. Csak, persze, Valahogy azt ne véld. hogy ezzel minden rendben van és hogy ez a legfontosabb. Valahogy azt ne képzeld, hogy a te készülődésed elcsendesedéséd és befelé fordulásod, több imádságod és kevesebb keserű­séged teremthet ádventet! El ne fe­ledd, ádvent azt jelenti: eljövetelI Ádvent nem az ember készülődése és várakozása első renden, hanem az Isten érkezése. Ádvent: Jézus Krisz­tus jötte földre, testbe, életbe — istállóba, keresztfára, koporsóba. Es ádvent: Jézus Krisztus elrejtett di­csőségének kiszökött fénysugara bet­lehemi éjszakában, angyali énekben, pásztorok örömében, betegek gyó­gyulásában. halottak feltámadásában, húsvéti üres sfr diadalmában. Isten teremt ádventet, te csak elfogadod. De hogy elfogadhasd, nyisd ki most a szemedet, a füledet, a szíve­det, a kezedet. Láss, hallj, higgy, szeress. S hogv ebben valamit segít­sünk: négy ádveníi héten négy bib­lia: dákot szeretnénk eléd állítani, advent négy köveiét. Mllcisédek', Dániám. Ruth s a három királyok. Titokzatos emberek, csodálatos üze­nettel. Felbukkannak a Biblia lap­jain. mintha a földből nőnének elő s azután ellíinnek megint, nyomtala­nul, hangtalanul, ahogy jöttek. Nem tartoznak Izraelhez, Isten választott népéhez, kívülről jönnek s messziin- nen, úgy lépnek be a kijelentés fény- körébe, mint különös idegenek, mint váratlan vendégek, utas vándorok és jövevények. Csak egy pillanatra esik reájuk a kegyelem fénvsugara, hogy megvilágítsa vakító fénnvel furcsa alak ink-.t s azután óira elnyeli őkel a messzi évezredek homálya. Mégis, különösképpen, ádventi emberek ők: mind. az eljöverdő Jézus Krisztusról prófétáinak, reá mutatnak és felé In­tenek s ezért eaészen közel kerülnek a Pihlia közepéhez. Több közük van a kijelentés veleiéhez, mint a leg­többnek a hivatalosok közül. A ki­jelentés körének szélén állanak, s mégis egészen közel a középhez, Jézus Krisztushoz. Talán azért, mert nyílegyenesen mutatnak reá, s a kör szélétől a közénportba a legrövidebb út a sugár. S talán azért, hogy arra tanítsanak, ami ádventnek is döntő üzenete: nem érdemekből, nem ese- Iekede'"!nkérf. egvedül inpven. ke­belemből aiándékképnen jön hoz­zánk a Békesség Fejedelme, Ádvent Királya. Groó Gyula Készül) az Ige hallgatására-20 Ä nép reformációja Néhány szót az egyházi esztendőről November 26. az egyházi esztendő utolsó vasárnapja, december 3. pe­dig az új egyházi esztendő első va­sárnapja. Hadd szóljunk néhány szót az egyházi esztendőről. Mi az egyházi esztendőt Az egyházi ünnepek ékes rendje, mely az üdvösség történetét tárja szemünk elé. Hogyan szerezte meg Krisztus számunkra az üdvösséget és miképpen sajátíthatók el annak ja­vai. Hogy félreértés ne legyen: ezt az üdvösséget nem az egyházi esz­tendő, hanem a hirdetett ige közve­títi. Az egyházi esztendő egyúttal a keresztyén egyház hitvallása is. A keresztyén hit élése és vallása köz­ben alakult ki évszázadok folyamán. Az egyházi esztendő hangadói a nagy ünnepek, az ú. n. sátoros ün­nepek. Azok köré csoportosulnak a többiek. így beszélünk karácsonyi, húsvéli és pünkösdi ünnepekről. Elsőnek a húsvéti ünnepkör ala­kult ki. A zsidó páska-ünnephez csat­lakozva ünnepelte a keresztyénség „a mi húsvéti bárányunkat, a Krisztust, aki megáldoztatott érettünk.“ Krisz­tus szenvedése, feltámadása és dicső­sége állt a homloktérben. A Húsvéí utáni 50 napos örömidőt Pünkösd, a Szentlélek kitöltésének ünnepe zárja be. Ebben az ünnepszakban ala­kul ki a Mennybemenetel ünnepe (ál­dozócsütörtök) is. Amint húsvétot az örvendezés ideje követi, úgy alakul ki előtte a bűnbánati böjti időszak. Izrael ünnepeitől függetlenül kelet­kezik Epiphania, Krisztus megjelené­sének ünnepe, amely egyúttal Krisz­tus megkeresztelkedéséntk az ünnepe is. Ezért viseli is nálunk a Vízkereszt nevel. Ezt követi Karácsony ünnepé­nek, mini Krisztus születése ünnepé­nek a kialakulása. Karácsony ünne­pét ádvent időszaka készíti elő. Ád­vent kezdetben különböző ideig tar­tott. Voll hely, ahol mór november 11. után kezdődött Az ambrosiusi liturgia 6 ádventi vasárnapot ismer, de végül is négy ádventi vasárnapban állapodott meg az egyház. Mindezek után alakul ki Szentháromság ünnepe és a Szentháromság ünnepe utáni va­sárnapok rendje. , Áz egyházi esztendő és a reformáció A kálvini reformáció elvetette az egyházi esztendő rendjel, mint em­beri hagyományt. Kálvin idejében csak a vasárnapot ünnepelték Géni­ben. Később enyhült ez a felfogás. Lutheri felfogásunk szerinti egyik legnagyobb ünnepet, a Nagypénteket csak 1820-tól kezdve ünneplik. A lutheri reformáció, amely a történel­mi fejlődést nem vetette meg, meg­tartotta az ókori és középkori egy­házban kialakult egyházi esztendőt. Híven alapelvéhez elhagyta azonban belőle azokat az egyes ünnepeket, amelyek nem egyeztek a Szentírás tanításával. Mint sajátosan lutheri ünnepet kell megemlítenünk október 31-et, mint a Reformáció ünnepét. így áll előttünk az egyházi esz­tendő ünnepeivel: ádvent, karácsony, vízkereszt, böjt, nagyhét, húsvét. mennybemenetel, pünkösd, szenthá­romság és az utána való idő, benne a reformáció ünnepével. Lehetne még a kisebb ünnepekről és az egyes va­sárnapokról külön szólni, de ezek a sorok csupán „néhány szó“ akartak lenni. Gyöngyösi Vilmos Jel. 22, 10 Azt szokták mondani: „semmi sem biztos, csak a halál“. Mi azonban tu­dunk még a halálnál is biztosabb dolgot: Jézus Kriszlus végső győzel­mét. Az ö végső diadalmának a biz­tosságát nem mi találtuk ki. Ö maga mondja: „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet é.s a vég, az első és az utolsó. „Nemcsak az üdvösségünk­nek elkezdője és befejezője Ö, hanem a világnak is a ke d te és vége. övé az utolsó szó. Ö Dávid utóda, a dia­dalmas Fejedelem, aki felállítja ki­rályi székét minden népek felett, ö „ama fényes és hajnali csillag“ aki vissza jövetelével felhozza győzelmesen r.z üdvösségnek napját. Addig lehet Öt megvetni vagy kinevetni, csak egyet nem lehet: az utolsó szó jogá­tól elütni. Addig Krisztus nagy csa­tája folyik a földön és a levegőben. A nagy csatának sokszor vannak ri­asztó változásai is, de mivel Jézus maga küzd végső diadaláért, azért egy percre sem lehet kétséges, hogy az utolsó menet győzelme mégiscsak az övé lesz. Jézus biztos kézzel tartja kezében a Sátán elleni nagy harc ki­menetelét. Akinek a Szeníélek tiszta látást ad, az nemcsak a végső győ­zelemben bizonyos, nemcsak azt ludja, hogy Jézus a kezdet és a vég, hanem azt is világosan látja: ö a közép is. A dolgoknak a folyása és fejlődése felett Ö uralkodik. Tu­dunk-e Jézus Krisztus győzelmének a bizonyosságában a kerítéseken túl- lálni? Van-c horizontunk a keresz­tyén életben vagy csak béka-távlat­ban nézzük dolgainkat, nehézségein­ket? • A győzedelmeskedő Jézus Krisztus győzelmét megosztja az övéivel. 4z övéit is győzelemre viszi. És pedig arra a helyre viszi vissza őket, ahon­nét az első emberpár engedetlensége miatt kifizetett. Az ö népe „bemegy a kapukon a városba az életnek fá jához“. Bemegy az üdvösségre, ahol állandóan folyók Jézus Krisztus nagy diadalának ünneplése, ahol nincs többé Sátán, halál és bűn, hanem csak végtelen győzelmes élet. Miköz­ben a harc folyik és sokszor hú­sunkba vágva érezzük a Sátán ret­tentő nagy hatalmát egyéni és közös­ségi életünkben, a hit által birjuk-e a végső diadal öröméi? Már most! A végső győzelemnek szilárd re­ménysége magával hozza, hogy kí­vánkozunk Jézus Krisztus nagy dia­dalának mielőbbi meglátására. Azért Jézus népe sóvárogva várja Urát. örül, amikor hallja visszatérő Királyának szavát: Bizony, haamr eljövök.“ Jézus szavára erőteljes visszhangképpen mondja: „Bizony, jö­vel Uram Jézus“. Amikor sokszor fáj a magunk és a mások bűne, égetnek könnyeink és szinte belecsömörliink az emberi gyűlölködésekbe, szeretet- lenségekbe, tudjuk-e valóban szívből, vágyakozva mondani: „Jöjjön el a Te országod."? Az utolsó nap nagy diadaláig sem hagyja magukra Jézus a drága véren megváltott gyermekeit. A nagy harcban kifáradt, megszomja­zott népének Ingyen kínálja az élet vizét. „Aki szomjuhozik, jöjjön el és aki akarja, vegye az élet vízét in­gyen.“ Kínálja az ö kegyelmét és szeretetét hozó igéjét. Ez az ige nincs „bepecsételve“: mindenkinek rendel­kezésére áll. Rajta keresztül a fá­radt harcosok megújulnak, felfrissül­nek, mert benne az Isten bünbocsá- natát kapják. Az igén keresztül reá­juk hull Jézus Kriszlus bünlörlő vé­re, amelyben újra, meg újra megmos­hatják ruháikat. Nem azért olyan nehéz-e a harc számunkra, mert nagy bűnöket cipelünk? Nagy batyukkal nem lehet győzelmesen harcolni! A nagy győzelmi ünnepről azon­ban ti is lehet maradni. Kint marad­nak: „az ebek, a bűbájosok, a pa­ráznák stb.“ A győzelmes Űr ugyanis mindenkinek megfizet „cselekedeti szerint“. Azért „jaj, a legyőzőitek­nek“! A Sátán legyőzöttjeinekt Az Ür nyilvánvalóan kínálja a győzelem­hez kegyelmét, aki nem fogadja el, az saját magára vessen. Saját fele­lősségére legyen „igaztalan és fertel- mes“. Az igazak és szentek viszont mondják hangosan; „Bizony, jövel Uram Jézus I“ KÁLDY ZOLTÁN Irta: SZALATNAI REZSŐ Ami négyszázharminchárom eszten­dővel ezelőtt elindult a német földről — Luther kezdeményezése révén — a reformáció, népi mozgalommá vált s a néppel tartó hű értelmiség forradal­mává. Csak ilyképpen tudott győzni s csupán ilyképpen maradt meg és újul meg koronként mindmáig. A nép csatlakozása nélkül nem ment volna többre, mint a reneszánsz bármely szellemi megmozdulása. A reformációt Luther indította el, de elődeinek egész sorát ismerjük s utódainak sora sem zárult le. A vallásszabad ág ez á'talános szabadság álcáz. H megnyilatko­zása volt, és náíunk, Magyar- országim, úgy nőtt össze a politi­kai és nemzeti jogok kivívásával, m nt hús a csonttal. Luther nevezetes fellépése 1517-ben végleges áramlattá változtatta a pápá­val és az egyházzal szembeszálló, új igazságokat és régi hívségeket hozó hullámverést. A huszitizmus nálunk is előkészítette a talajt, miként Húsznak viszont a viklefisták. S már a huszitizmus élesen megmutatta, hogy az új vallás nemcsak a szeplőt­len Bibliát nyilogatja, hanem magát a nép nyelvét. Itt van a reformáció legnaj^obb és máig ható, újra meg újra termékenyítő ereje: a nép nyel­véinek felszabadd ása és érvényes! lése. Mi is a reformáció szabadító erejé­nek köszönhetjük, hogy a búvópatak sorsát élő magyar nyelv végre kitört a szabadba, beszélt nyelvből írott nyelv lett, irodalmat teremtett és le- gott nagyot és nevezeteset. Már a 16. század magyar irodalma: a Ká­rolyi-Biblia, Balassa Bálint, Bor­nemisza Péter klasszikus forrás, csupa erő, biztonság, szépség és ké­nyesség. Pedig ezek az Írók egy két­felöl megnyujtott országban, török és német kardok közt szorongva romlások és veszedelmek közt írtak, egyiküknek sem voltak nyugodt évei. De volt hitük és erkölcsi erejük s mögöttük a nép ezrei, mint egy em­ber s ugyanazon a nyelven szőttük, anyanyelvükön, értelmesen és vilá­gosan. Sólyom Jenő kitűnő könyvéiben ..Luther és Magyarország“ a cfme, rámutatott a német reformátor és a magyarság kapcsolataira. Ezek a kap csőlátók erősek és sokrétűek. Az cl. sők egyike, aki magyarként találko. zott Lutherral, Verbőczy István volt aki Bálid pozsonyi pre'átussal követ­ségben iárt Németországban. De nem Verbőczy találkozott valóban a refor­mációval, hanem a magvar nép. Verbőczy hiúba iáita “z élő Lu­theri, odahaza a nép bilincsbe- veriije lett, a Dózsa-feiLclés utáni irtózatos jobbágyelienes törvé­nyek megszövegezője, amely tör­vények közel négyszáz évre sza­kadékot vontak magyar és ma­gyar közt. A reformáció ngyan nem szUntette meg a jobbágysá­got, de megrendítette a tekintély a a kiváltság hatalmát, feldön­tötte a dogmákat mind vallási, mind politikai vonatkozásban. Nem kétséges, hogy Luther a német rendek révén, a lázadó parasztoktól elfordulva, erősítette meg az új val­lást, mint egyházat. De a reformáció magyarországi hullámverése száza­dokon át a népért, a nép jogaiért, az egyenlőség egyfajta érvényesüléséért „háborgatta“ az országot. Nem háborgatta hiába. A refor­máció révén, a protestántizmus ösvé­nyein jutott el a nép ahhoz, hogy réseket vágott a feudalizmus falán sőt betörte ezt a falat s kikiáltotta igazságát és jogát .Az elégedetlenek, a lázadók, a messzelátók évtizedeken, századokon át a protestantizmusban találtak segítséget, otthont, menedék­helyet. A reformáció volt az idegen államhatalom ellenzéke, amikor más ellenzék nem létezett. Hát hogyne ta­lálta volna meg a nép ebben a keret ben magát? Tudott lélekzeni benne. Ezért mondjuk, hogy a protestántiz- musnak haladó hagyományai vannak. M’t teli a protestantizmus nyolc­van év óla a népért, vitte-e előre, termékenyítő, okos, Jő megoldás felé a nemzetet? Nem véletlen, hogy szabadsághar­cainkat protestánsok vezették és vit­ték diadalra. Nem véletlen, hogy Bocskay, Bethlen, Thököly, a Rákó- cz'ak, Kossuth és Petőfi a felkeléshez és a népszabadsághoz azonos élmé­nyek alapján jutottak és azonos zemlélet révén. S ebben része volt a protestantizmusnak is. Volt idő, mi­dőn ez a magatartás a legradikáli­sabb volt s nem egyszer életet kellett érte cserébe adni. Gondoljunk a már­tírokra, éppen elegen voltak Magyar- országon is. Azóta a haladás és a népért való küzdelem ügye a közvetlenebb politi­kai szervezeteké lett. A pBrtestántiz- mus pedig nem vált, nem is válhatott ennek ellenzékévé, hisz maga alatt vágta volna a fát. A vezetés sokszor és sokhelyütt az állam támogató ke­zéhez húzta az egykor harcos és forrongó, új gondolatokat felvető profestántizmust. Ez pedig a támo­gató kéz alatt úgy megkomyadozott, mint a gyertya. A valódi népi közösség mosí má$ úton kezd kialakulni. De van megúj­hodás a protestántizmus számára is. Másutt is, nálunk is. Roppant élmé­nyek után, háborúkból megtérve, a nép szabadságának megvalósulását, jogainak teljes érvényesülését látva, fel kell vetni a kérdést: óhajt-e és tild e a nép reformációja történelmi erővé gyarapodni ismét, bfrja-é vál­lalni a nép és nemzet ügyét, hozzá- sfmulni alkotó munkájához, az or­szág teljes átépítéséhez? Folytathat-e isimét népnevelő munkát e fogalom komoly értelme szerint? Azt hisszük, a reformáció nem üres forma, tar­talma és ereje van s a haladás, a béke, a nép ügye, az új szocialista társadalmi rend hagyományait újra­élesztő, emlékező, régi harcost ta­lálja meg benne. Követelődzőknek Sokan köveletődznek az élettel szemben, a helyett, hogy arra figyel­nének, hogy az élet mit követel tőlük. A követetméng persze nem lehet más, minthogy az élet kívánságaikat és elgondolásaikat megsemmisíti. Hajó­törést szenvedtet velük. Mert a gőgös követelődzők, akik nem akarják ma­gukat megalázni — megaláztatok. Ez Isten igéje „... netrekedvén az Isten meg­ismerésében, minden erővel meg. tröslttetvén az ö dicsőségének hatalma szerint minden kitartás- ra ég hosszútürésre örömmel.“ Kolosáéi levél 1:11. „Igével és Imádsággal arra kell tö­rekednünk, hogy Istennek ez a ha­talma minket is megerősítsen hitünk­ben. Hogy ne csupán elkezdődjék, hanem végbe is mehessen bennünk a jó. Ehhez a hitbeli megerősödéshez azonban türelem, sőt hosszútűrés kell. A hosszútűrés más, mint türelem. Nagyobb, erősebb. Mert az ördögnek az a módszere, hogy akit nem győz­het le gyorsrohammal, azt hosszú ostrommal addig puhítja, mfg végül az illető belefárad s elveszti türelmét, mert úgy látja, hogy sohasem lesz vége. Ezért kell S türelemhez a hovszú- tűrés is, amely szilárdan ki tud tar­tani a szenvedésben, mondván: Tudd meg ördög, hogy nekeift akkor se lesz sok és hosszú, engem akkor sem fá­rasztasz el, ha a világ végéig húzód­nék. Ez az igazi hősi keresztyén erő, mely a legkeményebb harcban és leg­hosszabb szenvedésben is ki tud tar­tani. Ehhez azonban mindenek felett Isten erejére és megerősítésére — te­hát imádságra — van szükség, hogy nehéz harcunkban alul ne marad­junk, hanem diadalra jussunk. Legyen bennetek ilyen hosszúlűrés és gyakoroljátok azt őrömmel. I.oHier.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom