Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-10-22 / 43. szám

1350 október ML

5T. évfolyam, 48. •**»

gy»> ním éra i forint

AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZOVSTSEG LAPJA

DEZSÉRY LÁSZLÓ

Tanácsokat

Magyar hazánk, magyar népünk és evangélikus .egyházunk szeretetétől és hozzájuk való hűségtől indíttatva, legutóbb Vető La jos püspöktársam a keresztyének bizalmának hangján szólott a tanácsokról, amelyeket vasárnap megválasztunk. „Ünnepi érzések között készül evangélikus népünk a helyi tanácsok megválasztására, imádságban kéri Istent, árassza ki álctó sze- reletét szabadságra elhivatott népünkre, hogy a helyi tanácsok útján is sikerrel építhesse a békesség és emberszeretel új világát“ — írta Vető Lajos, s cikkében még ezt mondta: „meggyőződésünk szerint népünk megérett arra, hogy önmagát kormányozza.

Hazánkhoz, népünkhöz, egyházunkhoz való szeretetben és hűségben fogadjuk szívünkbe ezeket a szavakat.

Bereczky Albert református püspök ,.az Üt“ ugyaneheti számában állapítja meg boldogan a mai protestáns kereszlyénség részéről, Ihogy mi mindnyájan hálásak vagyunk az új rendért (melv a helyi tanácsok megválasztásával Magyarország köz- igazgatásának új rendje lesz), mert tend és nem rendellenség, alkotmány és nem anarchia felé fejlődik általuk Magyarország. „Ebbe a törvényes rendbe soha eddig nem volt mértékben be akarja vonni a széles tömegeket..., akik felelősségüket nyitott ajtók mellett gyakorolják, a nép Szeme előtt.“ Az egész magyarországi evangéliumi keresztyénséghez szóló tmály szarai egy csodálatos igeüzenet- tcl záródnak. Ezt az igét Bereczky Albert „keresés nélkül“ találta meg, 'tehát ezt az igét ingyen vette és ingyen adja. így hangzik: „Ahoi nincs ■vezetés, elvész a nép, a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.“ (Példabeszédek könyve 11:14.)“

Nem volnánk jó protestánsok, ha klem fogadnánk cl ősz püspökünktől <ezt az igét, amit keresztyén tusakodása közben aktuálisan talált ebben a kérdésben.

Ugyanezen a vasárnap Rákosi 'Mátyás írt cikket „A tanácsválasztá- isokról“. Ezt mondja: „állami életünk minden területén a dolgozó nép szava ^érvényesül, a munkásember viszonya véglegesen megváltozik a népi demokrácia jogrendjéhez, melyet most már minden területen sajátjának tekint.“ Rákosi Mátyás feltárja népi de- inokráciánk- újabb döntő fejlődési pontján az igazságot. „A háborúelőtti köz- igazgatási rendszerben csak 1105 faluja az országnak voll ónálló, a többi körjegyzőségekhez tartozott, ami any- nyit jelentett, hogy az ilyen községekben semmit elintézni nem lehetett. A hatóságokkal való érintkezés legtöbbször véget nem érő lótás-futást jelentett a járási székhelyre, a megye- székhelyre, Ponciustól Pilátusig, a dolgozó néppel ellenséges közigazgatási bürokrácia útvesztőjében. Á helyi tanácsokat választó törvény most 2805-re emel le fel az önálló közigaz- galással rendelkező községek számát. Ezekben a helységekben lakik a falusi lakosság 97 százaléka.“

A vasárnapi választáson 220.000 tanácstagot és póttagot választunk a Függetlenségi Népfront jelöltjei közül. Ezek közül 55.000 ipari munkást, 132.000 dolgozó parasztot, 10.000 értelmiségit és több mint 5.000 kisiparost és kiskereskedőt. A paraszt jelöltek 80%-a egyénileg gazdálkodó, dolgozó paraszt.

Ezekhez az adatokhoz kell-e magyarázat? Kétségtelen, hogy a tanácsok jelöltjeit azok a népi szervek állították össze, akik a szocializm'us felé haladó Magyarország politikai szempontjait képviselik. Ebben a tekintetben azonban a szocialista fejlődés ellenségei is megállapíthatják,

választunk

hogy azok mellett döntünk, akik „munkát és verejtéket nem kímélnek, amikor hazánk megerősítéséről van sző*. (Rákosi.)

A magyar keresztyénség, amennyiben az keresztyénség, elfogadta Isten

kezéből azt a történelmi tényt, hogy Magyarországon a szocializmus építése a legátfogóbb, a legközpontibb politikai cél. Mi engedelmesen igent mondtunk Istennek erre az akaratára. Azon vagyunk, hogy népünkkel és a történelem útjával ebben a kérdésben ne szembekerüljünk, hanem éppen a hitünk által parancsolt szeretet és embertestvéreink iránti jóakarat indításából kivegyük részünket ennek a fejlődésnek követelményei által megkívánt munkákból és áldozatokból Tudatában vagyunk annak, hogy Magyarországon a régi rendnek ma is vannak védelmezői s az új rendnek vannak ellenségei. A mi soraink között is vannak. Mindennap harcolunk azzal a ténnyel, hogy a magyar- országi keresztyének jórésze idegenül és reménytelenül topog ebben a hatalmas méretű átalakulásban. Tudatában vagyunk annak, hogy a nyugati keresztyénség hazai gátlásai miatt nem érti, miért állunk azon az állásponton, amivel reménységben és Istennek engedelmeskedve elfogadluk a szocialista holnapot, vállalva érte az egyházi áldozatokat is és bizonyosságban élve afelől, hogy az evangéliumi keresztyénség el tud igazodni és el tud helyezkedni ebben az új világban. Tudatában vagyunk mindennek és mégis vállaljuk mindezt.

A helyi tanácsok megválasztásával arra az igazi népuralomra szavazunk,

amely az intézkedés jogát, a közigazgatást, az emberek mindennapos ügyes-bajos dolgaival való foglalkozás felelősségét népünk széles rétegei kezébe adja. A proletariátus forradalmát és győzelmeit éljük át mindennap. A tanácsválasztás meg fogja erősíteni a nép hatalmát. Keresztyén hitünkből és emberszeretetünkböl, de nemkevésbbé igazságérzetünkből kifolyólag valljuk, hogy nem félünk a nép uralmától, nem akarunk avval szembehelyezkedni, sőt inkább annak reménységgel nézünk elébe. Aki közülünk a tartózkodás és a félelem leikével kísértetett meg, az se meneküljön a dönléstől. Nekünk magunknak lesz dolgunk a tanácsokkal és a tanácsok a mi népünk tagjaiból kerülnek ki. Bizalom, reménység és önzetlenség kell vezessék mb a keresztyének azon rétegét is, amelyeket a nép forradalma megérintett Isten mindennap tanít minket. Most éppen arra tanít, hogy a demokráciát úgy értelmezzük, hogy az a „felső tízezer“ helyett „alsó kétszáz-húszezer“ kezébe adja a közigazgatást Akik Isten igéjétől indíttatva képesek arra, hogy bűnbánatot tartsanak és okuláshoz jussanak afelett a történelem felett, amit a háborús összeomlásig a felső tízezer irányított, azok most leteszik bizalommal a saját sorsukat is az alsó kétszázhúszezer kezébe. Mi mindannyian, mint keresztyének, mint a magyar nép tagjai, és így együtt is, mint egyház, hitrejutásunk percén letettük sorsunkat Isten kezébe. A szavazó-urnák a mi számunkra egy kérdést vetnek fel: elfogadjuk-e a történelmi szituációt, amiben élünk, vagy nemet mondunk rá. Nemet mondani annyit jelentene, mfint nem kelni át a Vörös-tengeren, holott Isién új hazát készített Izraelnek, vagy nem térni haza a babiloni fogságból, holott isten összetörte a rabtartó agyaglábú óriást. Ez a kérdés, a vasárnapi kérdés, számunkra egy azzal, hogy kifejezzük népünk egységét és erősítjük hazánkat választott útján, ami egyet jelent ezzel: a béke útján.

Valamennyi evangélikus gyülekezethez

A Magyar Népköztársaság népe október 22-én urnák elé járul, hogy megválassza a népi tanácsok tagjait.

E nagyjelentőségű esemény küszöbén a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem vezetőiként arra buzdítjuk a lelkészeket, felügyelőket, presbitereket és híveket, hogy lelkiismeretes kötelességtcljesitéssel éljenek állampolgári szavazó jogukkal s azt úgy gyakorolják, hogy vele népünk egységét, békés építő mun' áját szolgálják.

A megválasztandó tanácsok népünk javát célzó munkájára Isten áldását kérjük.

Budapest, 1950 oklóbet 17. .

1 AZ EGYHiZEGVETEM ELNÖKSÉGE

A Lutheránus Világszövetség békefelhívása

„A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó bizottsága, amelyben a világ lutheránus egyházainak többsége helyet foglal, kötelességének tartja, hogy szavát felemelje a világ e veszedelmes helyzetében és a világban minden felelősséget viselőt, minden egyházat és felekezetet is kérjen: tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy igazságos békéhez jussunk. A Lutheránus Világszövetség egyesíti szavát minden keresztyén egyházzal és keresztyén világszervezettel, amely az utóbbi időben ismételten sürgető kérést intézett a népek politikai vezetőihez egy új háború kitörésének megakadályozása érdekében.

Az emberiség egy, oszthatatlan népcsalád. Üj háború, amely csak új erőszakot és új elnyomást hívhat létre, szerencsétlenség lesz mindany- nvi számára. Krisztus nyugatot és keletet körülölelő egyházának egy része nevében a Lutheránus Világszövetség lelkiismereti kötelességének tartja, hogy minden politikailag felelőst felhívjon a következőkre: a népek közötti ellenségeskedést az által győzzék le, hogy az igazságosság és megbocsátás szellemében cselekednek. Mert Jézus Krisztus bocsánata erősebb mint a világ minden hatalma s képes gyógyítani a sebeket, amelyeket a népek egymáson ütöttek.

Felhívunk a világon minden keresztyént: egyesüljön velünk békéért való közös imádságban. Mindenki, akt Jézus Krisztusban hisz, osztja azt a nézetünket, hogy Isten még az utolsó órában a nagy szerencsét enséget megakadályoz^' ja.“.

A bünbásaatról

A Szentírásban igen sokszor az eredeti szövegben a megtérésről van szó akkor, amikor mi bűnbánatot olvasunk. Ugganez a szó szerepei 11. Kor. 7,10-ben is: „Az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való meg- bánhatatian megtérést szerez“. Ez az Isten szerint való szomorúság meg is marad bennünk mindaddig, amíg bűnvallás és a bűn elhagyása által meg nem tisztulunk. Erről beszél Dávid a 32. zsoltárban. Ha ez azonban megtörtént, álkor megtelünk örömmel és felvi,dámodunk, amire az apostol is bíztat: „örüljetek az Orbán. mindenkor ismét mondom: örüljetek/“ Nem lehet tehát szó valami állandó szomorúságról és bánkódás- ról, hiszen ez semmibe venné az evangélium vigasztalását. Viggázzunk ezért s valahogg ne csináljunk a bűn- bánatból jócselekedetet, amivel a bűnbocsánatot és üdvösséget akar juk kiérdemelni/ Ha igazán minden kegyelemből van, akkor a bűnös ember ne sokat tevékenykedjék. Ha megvallottad vétkeidet s komolyan törekszel őket elhagyni, bízzál gyermeki bizodalommal Krisztus irgalmában, aki mindig megvidámíthalja szívedet. De engedd is, hogg megvigasztaljon, mert a vigasztalan szív ismét hamar hajlik a bűnre.

BLUMHARDT

Készüli az Ige hallgatására

Zsid. ÍO, 19—31

Ez Isten igéje

„Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent, és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.“ Római levél 15:6.

„Az egyetlen, amit Istennek adhatunk, a hálaadó dicséret Ez egyúttal az egyedül helyes isten- tisztelet is, mint maga mondja.

De hogyan dicsőithetnénk Istent helyes istentisztelettel, ha Öt nem szeretnénk s javait nem élvezhetnénk? Viszont hogyan szerethetnénk, ha nem ismernénk Őt magát és javait? De hogyan ismerhetnénk meg Istent, ha nem prédikálnának róla s az evangé- liomot véka alá tartanák? Mert ahol nincs evangéliom, ott lehetetlen Istent megismerni. Ugyanígy lehetetlen ott az Istept szeretni is, dicsőíteni is.“

Luther

A ml keresztyén életünknek tulajdonképpen egyetlen nyomorúsága van és ez ti hogy nem élünk igazán abból a kegyelemből, amely Jézus Krisztusban a miénk lett. Kihasználatlan és kiaknázatlan a nékünk megjelent üdvözítő kegyelem. Csak igen kis mértékben vesszük igénybe. Olyan a magatartásunk mint azé az emberé, aki nagy gazdagság birtokában is koplal, pedig jóllakhatna. Aki az életünket figyeli, kénytelen arra gondolni, hogy ugyancsak szegény Gazdánk lehet nékünk, ha a mi életünk is ilyen szegény, vegetáló étet. Miénk a kegyelem a Jézus Krisztusban, mégis nem az Isten gyermekeinek királyi ruháját hordjuk, hanem a nyomorult koldusok condráit.

Igénk éppen arra szólít fel igen határozottan, hogy immár éljünk a kegyelemből. A kegyelem ugyanis soha sem párnára fektet, hanem mindig kötelez arra hogy felhasználjam. Jézus a mi „nagy papunk“ vére hullása által „új“ (eddig járhatatlant) és „élő“ (amely az életre visz!) utat adott nékünk a kiengesztelt Isten megnyílt szívéhez önönmagában, immár járjunk rajta és használjuk ki az Isten megnyílt szívének minden gazdagságát. Ne éljünk úgy, mintha nem folvt volna ki Jézus vére és mintha még mindig zárva vplna előttünk az Istenhez vezető út ajtaja.

Az Isten megnyílt szíve arra készlet bennünket, hogy hitben, reménységben, szeretetben és állhatatosságban gazdag keresztyén életet éljünk. A „hitnek teljességével“ kell az Isten elé járulnunk. Nekünk Isten elé, nem a moslohafiek félelmével, hanem a drága véren megváltott édesgyermekek örvendező, teljes bizalmával kell mennünk. Ez a teljes hit boldogan vallja, hogy Jézus vérében tiszta lett a szívünk. És amikor ezt kételkedés nélkül valljuk, máris bátorsággal és merészséggel merünk nagy dolgokat kérni Istentől „teljes hittel“. Ez a teljes hit kimondhatatlan nagynak látja Istent, ezért is mer reá gyermeki bizalommal támaszkodni és Tőle hatalmas dolgok véghezvitelét kérni. Vájjon nem azért ,csonka“-e a hitünk, mert bizonytalanok vagyunk abban, hogy minden bűnünket valóban megbocsátotta az Isten?

A hit teljességében való élet egyben „reménység vallásában* való élet. A reménységben való élésre is

állandóan biztatni kell bennünket.

Ez a reménység amelyben kegyelemből élnünk kell, nem valami zavaros vágyódás a semmibe és nem is e világi álmaink megvalósulására vonatkozik, hanem a teljes hitben sziklaszitárd várása az istenfiúságunk kiteljesedésének. Mint Isten gyermekeit, már itt a földön elhalmoz Isten bennünket drága kiváltságokkal: bűnbocsánattal, békességgel, örömmel, de a teljes örökségünk csak az örökéletben lesz a miénk. És mi ezt a teljességet várjuk! Ennek a teljességnek a reménységében élünk és ez meglátszik rajiunk már most abban, ahogyan a munkánkat végezzük, ahogyan terheinket .hordozzuk ahogyan embertársainkkal beszélünk. A reménység vallásában való életnek két jellemzője van: a békesség és az őröm. Vájjon ragad-e rólunk másokra is ez a békesség és ragyog-e rólunk az örömtelenek felé is az öröm? Nem azért ragyunk-e sokszor letargiában, mert nem hisszük teljes Kittel, hogy „hű az, aki ígéretet tett“? A teljes hitben és reménységben való élet egyben szeretetben gazdag élet. Aki bizonyossá lett a felör, hogy Jézus vére által bűnei megbocsátattak és neki Jézusért üdvössége van, annak a szívéből kiömlik a szeretet a másik ember felé. És ez a szeretet nem akármilyen szeretet, hanem olyan, amely munkálkodik a másik üdvösségéért. De kis dolgokban is azon van, hogy mindent megtegyen a másikért. Vigyáz arra, hogy a másik el ne kallódjon a gyülekezetből el ne szakadjon Krisztustól. Szeretettel inli a másikat a hitben való megmaradásra.

Végül a kegyelemből való élet állhatatos élet. Általában a hitben, a

reménységben és X szeretetben. Nem olyan, mint a változó hold. Mert jaj azoknak, akik megtapasztalták az evangélium eyejét a saját életükben és azután tudatosan elszakadnak Krisztustól. Igénkben nem arról van szó, hogy a hivő ember nem vétkezik többé, hanem azokról beszél, akik az egyszer megismert igazságtól — magától Jézustól — bűnbánat nélkül _ elfordulnak. Ezeknek sorsa rettenetes ítélet. Mert „rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni“. Sokat kell könyörögnünk azért, hogy kegyelemből mindvégig, „ama napig“, állhatatosak maradhassunk a hitben, reménységben és szeretetben

Káldy Zoltán.

XI, Országos Protestáns Napok

Budapesten, 195«. október 28—31-lg.

Október 28, szombat:

Este 6 órakor a XI. Országos Protestáns Napok megnyitó-ünnepélye a Kálvin-téri református templomban. Bevezető áhítatot tart dr. Reök Iván. Beszédet mond Kiss Roland. Énekel Katona Lajos, orgonái Peskó Zoltán. Protestáns költők műveiből előad Dombrádi Nagy László lelkész. Énekel a fasori ev. vegyeskar, vez. Peskó Zoltán. Záróimát mond Szécsei János methodista szuperintendens.

Október 29, vasárnap:

D. e. fél 10—10 óráig orgonazene a Szabadság-téri ref. templomban. Orognál Dálnok Lajos.

D. a. 5 órakor Bach J. S. „Erős vár a mi Istenünk“ c. kantátájának előadása Bach halálának 200 éves évfordulója alkalmából a Deák-téri evangélikus templomban. Előadja a Lutheránia ének- és zenekar, magán- szólamokkaL

Október 30, hétfó:

D. e. 9—1 óráig protestáns lelkészek konferenciája a budapesti református egyházmegye nagytermében (Kálvin-tér 8.). Bevezeti Groó Gyula ev. egyetemes főtitkár. Előadást tart Péter János püspök. Utána megbeszélés. Összefoglalót mond dr. Victor János ref. teái. professzor.

D. u. 5 órakor protestáns sajtóankét a Deák-tér 4. sz. alatti gyülekezeti nagyteremben. Elnököl Dezséry László ev. püspök. Előadást tart dr. Kádár Imre. Felszólalnak a prot. egyházi ' sajtó kiküldöttei. Szeretettel meghívunk minden érdeklődőt, aki felelősséget érez a protestáns sajtóért.

Október 31, kedd:

Délelőtt istentisztelet a protestáns

felekezetek templomaiban.

Este 7 órakor Reformációi emlék- ünnepély a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Elnököl Kiss Roland. Bevezetőt tart Szabó László baptista lelkész. Orgonái Zaiánfy Aladár. Szaval Joó László, énekel dr. Palló Imre. Ünnepi beszédet mond Bereczky Albert püspök. Énekel a budapesti református kollégiumok vegyeskara, vezényel Nánásy Géza. Záróbeszédet tart Dezséry László püspök.

Október 25—30-ig reformdetó-hetiigehirdetés a protestáns felekezetek templomaiban „E földön békesség*1 címmel. Okt. 25.: „Megigazulván hit által, békességünk van“ (Róm. 5:1). Okt. 26.: „A régiek elmúltak, ím.é újjá lett minden“ (II. Kor. 5:17—20). Okt, 27.: „Aki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól a szegényt“ (Jób 5:15). Okt. 28.: „Kövessétek a békességet és a szentséget“ (Zsid. 12:14—15). Okt. 29.: „Legyen bennetek só és legyetek békében egymással“ (Márk 9:50/b). Okt. 30.: „A jövendő a béke emberéé“ (37. zsolt. 37).

Az Országos Protestáns Napok vidéki résztvevői féláron utazhatnak fel Budapestre október 24-én 0 órától november 2-án 12 óráig. Visszautazás november 2-án 0 órától november 5-én 24 óráig. 50%-os utazásra jogosító igazolvány 6 forintért kapható az IBUSZ vidéki menetjegyirodáiban, pályaudvari paVillonjaiban, kirendeltségeinél.

Rendező-Bizottság: Budapest, IX., Kálvin-tér 8. I. em. Telefon: 388-198,