Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-09-24 / 39. szám
.1900 szeptember 24. Egyes szám ára 1 forint XV, évfolyam, 39. szája AZ ORSZÁGOS LUTHBR-SZOVITSEG L A P 3 ■"u - •' * • , V v 'V* t \ ■ Mint nagyanyád,Lois és anyád,Ennika j Pál apostol Timotheusnak írva (hozza elő ezt a mélyről jővő utalást Timotheus hitére. (II. Tim. 1:5.) „A te képmutalás nélkül való hitedre 'gondolok“ írja ebben a versben Pál apostol arról a hitről, „ami előzőleg nagyanyádban, Loisban, vagy anyádban, Eunikában lakozott és meg vagyok győződve, hogy benned is“. Érzem, milyen mély szívhangokat pendíthetett meg Pál apostol Timo- theusban ezekkel a szavakkal, mert maga is és mindannyian, akik a keresztyén gyülekezetben igét hallgatva benne élünk, ugyanezeket az érzéseket vetjük fel. Édesanyánkat, nagyanyánkra és ki tudja hány nemzedéken keresztül asszonyeleinkre gondolunk, amikor Isten előtt annak örvendezünk, hogy gyermekségünktől fogva Jézus Krisztus beszédét hallhattuk, benne reménykedhettünk, őhozzá imádkozhattunk és ha botladozva is, de mindig megújuló elszántsággal követhettük Jézust az Istennek való engedelmesség útján. Az édesanyáink, a nagyanyánk és ki tudja hány asszony jó szava vezetgetett minket a kereszlyénség útján. Pálnak ezek a szavai, még olyan szempontból is jelentősek, hogy hangsúlyozottan képmutatás nélkül való hitről szólnak. Édesanyánk, nagv- anyánk és ki tudja hány asszony jó szava azért leheteti jó szó az életünkben, mert a képmutalás nélkül való Iliire épült, képmulatás nélkül való szereiét szólt bennük hozzánk. Kép- mutatás nélküli hitért az ő példájukon felbuzdulva könyörgünk naponta Istenhez. * Pál apostol Timotheus hitét úgy tekinti, mint bizonyítékot édesanyja és nagyanyja hite felől. Pál apostol tudja, hogy a hitet nem lehet öiö- kölni, mégis tudja azt is, hogy az édesanyák nevelőereje és bizonyságtétele milyen jelentős leglöbbünk hilrejutásában. Milyen furcsa ebben a megvilágításban arra gondolni, hogy az édesanyánknak és a nagyanyánknak nincs joga a mi mai evangélikus gyülekezetünkben arra, hogy a gyülekezet tanácskozásain résztvegyen. Mégis úgy van. Sok kérdést vetne fel, ha boncolgatnánk, hogyan alakult ki ez a rend a mi egyházunkban hosz- szú évszázadokon keresztül. Nem firtatom. A a tény, hogy az egyházközségi közgyűléseken, a mi képmutatás nélkül hivő asszonyaink nem vehetnek részt a tanácskozásokon. Gondolok lelkipásztori tapasztalataimra. Nagyvárosi gyülekezetben se- gédlelkészként kezdtem a szolgálatomat. Az ifjúsági egyesületben én voltam a lelkipásztor. Szabad és őszinte tanácskozásokban megvitatott ifjú- sági-gyülekczeti életet éltünk. Éppen konfirmált, serdült és felnőtt leányok is résztveltck a tanácskozásokban. Nem emlékszem, hogy a fiúk buzgóbban és bölcsebben tudtak volna tanácskozni, mint a leányok. Egészen egyenlők voltak tanácskozó erőben, csak az tett köztük különbséget, kiben volt őszintébb, képmutatás nélkül való hit. Később egyetemi lelkész lettem Egyetemi gyülekezetünknek nem volt olyan ügye, amibe a leányok be nem lettek volna avatva. Konferenciát beszéltünk meg, vagy diákszociális munkát végeztünk, munkamódszereket alakítottunk ki, vagy kidolgoztak valamelyik fakultáson az evangélizá- ció haditervét, diákpienzát alapítottunk és vezettünk, vagy leányotthont, körlevelet fogalmaztunk, vagy évi munkatervet, adományokat gyűjtöttünk a misszióhoz, vagy gazdálkodtunk a magunk költségvetése szerint, mindegy volt, a leányok mindig együtt tanácskoztak velünk. A gyülekezeti élet minden vonatkozása kicsiben megnyilvánult ebben az egyetemista közösségben. A nőknek tanácskozási joga volt, sőt lényegében p-rcsbilerek voltak, a diákszövetség tisztikarában, vagy intézmények diákbizottságaiban. Aztán gyülekezeti lelkész lettem. Találkoztam a gyülekezeti életben, de még azelőtt is, a nőegyesüleli asszonyokkal, a gyermek biblia kört vezető leányokkal, minden önkéntes egyházi munkában. Találkoztam a dtakonisz- szákkal, akiknek sokszor átfogóbb véleménye, tisztább áttekintése volt egyházunk ügyeiről, mint némely lelkésznek. A gyülekezet minden gondjáról tud a gyülekezet sok asszonya és nem egy jótanácsot kaptam már tőlük. De a presbitériumban és a közgyűlési tanácskozásokon való részvételüket megtagadja az egyházi törvény. Nézem a mai életünket és mind világosabban mutatkozik a nők élénk részvétele minden foglalkozási ágban, a termelés, a művelődés, a közigazgatás, a társadalmi élet minden területén. Miért csak az egyház az a testület, ahot bár minden női erőt felhasználunk az egyházépftésre, mégis ki rekesztjük őket az alkotmányos életből. Ilitem szerint egy szentírási igét értettünk ezzel félre végzetesen: „A nők hallgassanak a gyülekezetben.“ Pedig a nők soha sem hallgattak a gyülekezetben. Nem hallgatott a sa- ináriai asszony, sem bűnbánó Magdolna, sem Lois, sem Eunika, sem Fébé és a későbbi egyháztörténetben sem hallgatott Wrede Maliid, Loránt- ffy Zsuzsanna, Petrőczy Kata Szidónia, Kunszl Irén, Molnár Mája, Pauer Irma, s általában nem hallgattak a hívő asszonyaink. És nem hallgatnak ma sem. Egész egyházunk mindennapos tanúja a nők gyülekezeti értékének és munkájának. Csak az egyházi alkotmány tiltakozik még és egyházi életünknek csak egyetlen felülete zárt még előttük — az egyház-közigazgatás. Lelkesedve olvasom és hallgatom a feltörő megnyilatkozásokat a bányai egyházkerület közgyűlésének javaslata mellett. Adja meg zsinatunk a képmutatás nélkül hivő asszonyainknak a tanácskozási jogot a közgyűléseinken és engedje be őket a presbitériumokba. Bizonyos vagyok benne, hogy evvel a mi egyházi alkotmányunk megújulása olyan ponton nyitna meg egy forrást, ahol a szikla dúsvízű folyamot takar. Hadd ömöljenek élő víznek folyamai asszonyainkon keresztül egyházunk igazgatásába! Dezséry László. Európai vasárnapi iskolai vezetők találkozója 1950 nyarán ült össze Torontóban a keresztyén nevelés világkonferenciája. Ennek előkészületeként kétnapos találkozóra jöttek össze még a múlt év szeptemberében az európai vasárnapi iskolai vezetők a svájci Boidern- bcn. A találkozás célja a testvéri kapcsolatok kiépítése és a különböző egyházak munkájáról való számadás volt. Portugáliában csak 4000 a protestáns keresztyénség száma, a vasárnapi iskolai munka mégis 86 csoportban folyik 2400 vasárnapi iskolás között. Sok felnőttet a vasárnapi iskolás gyermekek vezetnek a protestáns gyülekezetek tagjai közé. Az olaszországi protestánsok, a vnldensek gyermekei kivétel nélkül vasárnapi iskolába járnak. Spanyolország protestáns kiküldötte nem tudott eljönni, mert nem kapott kiutazási engedélyt, örömmel értesültek azonban arról a híradásról, amely közölte, hogy Madridban újabb vasárnapi iskolai munkást állítottak be és arról is beszámolt, hogy Róma erőteljes nyomása ellenére a protestánsok száma 20.000- ről 60.000-re emelkedett. A film és rádió felhasználásának kérdéseiről is beszélgettek. A film egyre nagyobb mértékben jut szerephez a gyermekek lelki nevelésében. A kétnapos találkozó záróestéjét az Uetikon-i templomban tartották meg. Itt a konferencia 10 résztvevője népes gyülekezet előtt tett bizonyságot arról az egységről, amelybe Jézus Krisztus az övéit ország és nyelv- határok felett átfogja. Befejezésül érdemes még kiemelni egy mondatot az őszfejű Mc. Leish zárószavaiból: Célunk nem lehet más, minthogy a gyermekeket Jézus Krisztus melletti döntésre segítsük és arra, hogy az őhozzá való viszonyukat tudatosan legyenek képesek kifejezni. Béketervek — békeered menyek A minisztertanács egyik legutóbbi ülésén határozatot fogadott el a budapesti földalatti gyorsvasút építésére. Ez a grandiózus mű, mely az ötéves terv keretében épül, kétmilliárd forintot mozgósít, hogy Budapest világvárosi forgalmának zavartalanságát biztosítsa, A növekvő forgalom lebonyolítását ugyanis a budapesti földfeletti közlekedési hálózat fejlesztésével nem lehet fenntartani. A budapesti közlekedés fejlesztése érdekében az ötéves tervről szóló törvény alapján a minisztertanács elhatározta, hogy Budapesten földalatti gyorsvasúti hálózatot kell építeni. A kelet-nyugati fővonal építését már 1950-ben meg kell kezdeni. Az építkezést úgy ütemezik, hogy a Népstadion és a Sztálin-tér közötti szakaszon a forgalom már 1954-ben megindul. A földalatti állomásnak a Déli-pályaudvar és a Népstadion között 8 állomása lesz. A terv részleteit a napi sajtó már ismertette. Ez a nagy^ építkezés egyik legbiztosabb jele népünk békeakaralának, niejt ezt az óriási munkát csakis akkor lehet elvégezni, hä adva van egy nép békekészsége, amely minden tettével, így a földalatti gyorsvasút építésével is a béke hajlékát fogja felépíteni. A múlt hét végén lezajlott nyereménykötvény-húzás is azt bizonyította, hogy a kormány bölcs előrelátással biztosította az országban az alkotómunkát úgy, hogy a népet ebben a munkában érdekeltté legye. Az. ötéves terv felépítését szolgáló nyereménykölcsön 30.000 000 forintolt juttatott a dolgozóknak, akik a nyel eménykölesön jegyzésénél eszközölt befizetéseik egy részét busásan, kamatosán kapták vissza. A nyereménykölcsön sorsolásánál kihúzott nyereményeket a dolgozók szükséges bevásárlásaikra fordíthatták, amivel lényegesen emelkedett az életnívó mert számos löz- szíikségleti cikk birtokosává tette azokat a dolgozókat, akik lelkesen vettek részt a nyereménykötvény jegyzésében. A magyar nép elégtétellel állapítja meg, hogy helyesen és indokoltan bízott a kormányban, amikor a tervkőlcsön jegyzésére tőle felhívást kapott. Fejlődő életünket mozgattuk előre a kölcsön jegyzéssel s a nép állama helytáll ígéretében, hogy a tervkölcsönt visszatéríti a dolgozóknak. A minisztertanács azon határozata, amely az új normák megváltoztatásának tilalmát írja elő, megállapítja, hogy az újítók normáit az újítás bevezetésétől számított 6 hónap,-az újítást átvevőkét az újítás átvételétől számított 3 hónapig megváltoztatni nem szabad. A kormány ezzel az intézkedésével azt a célt szolgálja, hogy a szorgalmas dolgozó által elért életnívóban csökkenés ne történjék és a dolgozó teljes egészében kapja meg elvégzett munkájának eredményét. Földalatti gyorsvasút, ipari munka-normák rögzítése, tervkölcsön- nyeremények sorsolása, mind tündöklő jelek a békés építőmunka akarata felől, mely egész népünket áthatja. Béke, biztonság, bizalom, a mi népünk vágya, s jó most mindezek ennyi jelén egész népünkkel együtt örvendeznünk. A magyar békeműnek betetőzése lesz az október 22-én megtartandó országos tanácsválasztás. Az országos tanácsválasztás új alkotmányunk szellemében zajlik le és egészen új, népi szervezeti rendszert ad a helyi közigazgatásnak. Éppen ezért mindenkinek részt kell vennie az október 22-én megtartandó választásokon, amelyeknek nyomán mindenütt megalakulnak a magyar közigazgatás fontos szervei. A választások előkészületei iránt megmutatkozó és fokozódó érdeklődés nyomán bizonyosra vehető, hogy az ország első tanácsválasztásában dolgozó népünk teljes számban veszi ki részét és ezzel a béke nagy művét szolgálja. 1 Nők a lelkészek mellett A keresztyén egyházat világszerte ugyanazon kérdésekkel kerülnek szembe. Csodálatosan csengenek össze sokszor kezdeményezések, aminek most példáját kaptuk Egy asz- szonytestvérünk levelét kaptuk, majd egy svájci egyházi lap cikkét egy postával ugyanarról a kérdésről. A magyar asszony ezt írja: Szerkesztő Orl A teológia átszervezésével és a nők egyházi szerepének kérdésével kapcsolatban engedje meg, hogy egyszerű levélben felhívjam figyelmét a nők képzésének teológiai ügyére. Egyedül az jogosít fel erre, hogy 25 éve fáj az, hogy bár örömmel mennének a leányok erre a pályára, az egyház nem tudott számukra képesítésüknek megfelelő elhelyezkedést biztosítani, s ha elhelyezkedtek, akkor is csak megtűrték őket, de mivel nem prédikálhattak, a lelkészek szívesebben látták a férfi vaJlástaná- rokat. Nem azt akarom mondani, hogy küldjék ki őket paróchiára. Azonban amint az orvos mellett áldott segítséget jelent a zöldkeresztes nővér, éppen olyan áldás lenne, ha ércltségit v. tanítóképzőt végzett leányokat (főkötő nélkül) diakoni- ára képeznének ki 3 éves tanfolyamon. Mire van szüksége a lelkésznek: elsősorban szakképzett kántorra, aki énekkarok vezetésénél is rendelkezésére áll. Azután bibliakör, vasárnapi iskolai vezetőre. A hívek gondozását is végezhetné, esetleg háziipari tanfolyamot vezetne. Mindezt a teológiával kapcsolatban egy 3 éves tanfolyamon tanulhatnák meg az érettségizett leányok. Nagyjában vázoltam elgondolásomat. A világban élő, magas képzettségű, széles látókörű, de szolgai munkára is kész nőkre gondolok, akik igazán segítőtársai lennének a lelkésznek. Elhelyezésük nem lenne gond és tehertétel, de kapva kapnának rajta a gyülekezetek, a leányok pedig tódulnának erre a pályára, úgvhogy erős rostán kellene átszűrni őket. * A „La Vie Protestnote“ genfi egyházi lap pedig 1950 szeptember 1. számában vezető helyen Auguste J.c- maitre tollából „Les Pastourelles Institut des Ministeres Féminins“ cím alatt érdekes ismertetést közöl Choi- sg professzor kezdeményezéséről. Choisg a század elején nagy, vidéki parochián működött, ahol figyelme a nők egyre fonlosabb szerepére irányult. A lelkészek feleségei, a „Fiatal Leányok Szövetségének“ elnöknői és titkárnői, a betegeket és elesetteket ápoló diakonisszák már akkor is, amikor az egyház szociális missziója a mainál kisebb volt, nagyban megkönnyítették a szociális munka végzését. Choissy professzor alapította a „Női Egyházi Szolgálat Intézetét“. Choisy professzor a „Női Egyházi Szolgálat Intézete“ megalapításával ruglms programmot nyújtóit. Ennek, a hittudományi karral szoros kapcsolatban álló intézetnek a növendékei négy féléves tanfolyamon (melyre csak a huszadik életév betöltésével lehet beiratkozni) a Bibliáról, az egyháztörténelemről és a dogmatikáról ugyanazokat az előadásokat hallgatják, mint a teológusok, de nem követelik meg tőlük sem az ókori nyelvek, sem a bölcselet ismeretét. Rövid négy félév alatt nem is lehetnének teológusok, de mégis megismerik és meglátják a problémák természetét és távlatait. Másrészt számukra külön gyakorlati tanfolyamokat is szerveznek a Biblia tanulmányozásáról s a vallási pedagógiáról stb. A modern nyelvekből, valamint a gyors- és gépírásból gyakorlati ismereteket is szerezhetnek. Az intézetnek saját, többségében nőkből álló vezérlő bizottsága van, ameTv diplomát csak olyan növendékeknek ad, akik megszerezték a teológiai fakultáson lett vizsgájukkal a ,.Bibliai Tanulmányok Bizonyítványát“ és az életben gyakorlati munkával is bebizonyították arra- valóságukat. Ilyen gyakorlati munka a különböző nyári konferenciai és közösségi munka, a szociális szolgálat, a kórházi misszió, valamint a parochial szolgálat, mert a női munkaerők képzésének elsődleges célja a parochiai segéderők munkába állítása. A női munkaerő a parochiai munka hivatalos teendőiben a lelkész se- gítölársa. Főmunkaterülete a lelkekkel való kapcsolat kiépítése, illetve kiszélesítése. A genfi egyház a parochiai női szolgálatot hivatalosan is megszervezte. Ez a példa követésre fog tan lálni. Értesítés a vallástanítás ügyében Értesítem a gyülekezeti lelkészeket, a vallástaníló-lclkészeket és az érdekelt szülőket, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter az 1950— 51. évre a következő vallástani tankönyveket engedélyezte: a) Általános iskolákban: I—II. o. és III—IV. o.: Kemény Lajos: Bibliai történetek; V—VT. o.: Kiss Samu: Egyetemes keresztvén egyháztörténet; VII—VIII. o.: Groó Gyula: Hitünk. b) Gininázinm: I—II. o. Muncz Frigyes: Isten népe a történelemben; III—IV. o.: dr. Nagy Gyula: Az egyház élete. Ezek közül a Bibliát történetek, nck mind a két kötete és n Hitünk eímű könyvnek 1949. évi engedélyezéssel ellátott multévi példányai e tanévben is használhatók. A felsorolt tankönyvek megjelenése október elejére várható. Az egyes iskolai hatóságok áltat kívánt tanmenet-kimutatások az érvényben lévő „Egyetemes Tanterv és Utasítások“ alapján állítandók össze. Budapest, 1950. szeptember 15. Az Egyetemes Tanügyi Bizottság nevében: KEMÉNY LAJOS sk„ elnök Öl zsinat a református egyházban A református egyház tizenkét évvel ezelőtt megválasztott zsinatának mandátuma 1951 február 28-án lejár. Az egyház vezetősége a kormányzat hozzájárulása zai zsinati ülést tartott, melynek legfőbb tárgya az új zsinat megválasztására vonatkozó egyházi törvényjavaslat tárgyalása volt. Péter János debreceni püspök javaslatára a zsinat elfogadta azt a tervezetet, amely a négv egyházkerület presbitériumainak szavazata alapján fogja megalakítani az új zsinatot. Ez Isten igéje „Ez az, aki a viz éj vér által jő vala, Jézus a Krisztus, nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel.'“ I. János 5:6. „Krisztus a keresztséghe minden időre belevegyítette ártatlan piros vérét. Igaz, hogy az emberi szem csak tiszta fehér vizet lát. János apostol azonban hitünk belső, lelki szemét akarja kinyitni, hogy necsak a vizet lássuk, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus vérét is. Miért? Mert a szent keresztséget is ugyanaz a vér szerezte meg nekünk, amely értünk kiömlött és bűneinkért megfizetett, Krisztus vére érdemét és erejét a keresztségbe helyezte, hogy abban legyen a mienk. A Iliiben vett keresztség tehát ugyanannyi, mint ’.áthatóan tisztára mosdani Krisztus vérében. Mert bűnbocsánatot nem a magunk cselekedeteivel nyerünk, hanem Isten Fiának kiontott vérével és halálával. Ezt a bo- cánatot azonban Krisztus a keresztségbe rejti.“' Luther.
