Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-09-17 / 38. szám
19SO szeptember IT. Egyes szám ára 1 forint XT. «rfolyasf, 99. rnxám IGELIKUS ELE] AZ ORSZÁGOS LUTHBR-SZÖVITSBG LAPJA Micsoda az egyház ? Nők az egyházi közéletben JHindazonStal megán az Istennek erős fundamen- trmia, melynek pecsété ez: Ismeri az Ür az önéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus névéi vall ja. hagg házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.“ II. Timótheas 2:19—21, Micsoda az egyházi Erre » kérdésre nem lehet egyszersmindenkorra feleletet kapni, valami jól betanult kátímondattal. Ezt a kérdést maga az élet veti fel mindig újra s a feleletet eselröl-esetre kell megtalálnunk. Micsoda az egyház, ez a különös kicsiny csapat, amely immár kétezer esztendeje menetel a történelem színpadán? Honnan jönnek és hová mentiek, mi a céljuk és miért vannak, s hogy lehet, hogy még mindig nem tűnlek el a világból, mint ahogyan már eltűnt annyi eszme és annyi emberi közösség? Azonban maga az egyház is állandóan kénytelen feltenni magának ezt a kérdést: az önvizsgálat és önisme- íet, a bűnbánat és a megtérés kérdését. Micsoda az egyház: micsoda Isten népe, mit akar velünk az egyház Ura? Áz apostol azt mondja az egyháztól, hogy az Isten háztartása. Egy hagy ház, amelyben valóban nemcsak arany és ezüst edények vannak. Ebben a háztartásban vannak metszett poharak és krislátyvázák, de Vannak nagyon egyszerű és nagyon hasznos fazekak és lábasok is, van- taak ünnepi serlegek és van aludttejes köcsög, sőt van szemétláda és — köpőcsésze is. Valóban, ez az egyház. Emberi közösség, Isten nagy háztartása. telve mindennel, ami emberi, töredékes, gyarló és nyomorult. A hit tagyogó példái, a szeretet és áldozat- készség hősei mellett mennyi szürke hélköznapiság, mennyi durva önzés és alantas indulat. Az egyházban ott Van János, a szer-etet apostola, mellette Júdás, az áruló és Péter, ez az Ingatag jellem, akit igazán csak a Szentlélek erősít meg újra, meg újra és ott van Tamás, a kételyekkel küzdő. Luther, Kálvin és Húsz János hieltet; ott vannak a tévelygők és a képmutatók, a közönyösek és a kis- hitűek is. Olt vagyok én, és ott vagy ie. Ez az egész levél és benne ez a második fejezet is arról beszél, hogy hiennyi tévelygés és rosszindulat, hiútág és balgaság zilálta és rontotta az fclső gyülekezetek életét is, azokét tz emberekét, akiknek keze még meA beszéd és az Írás között az a különbség, hogy az egyik a múlandóság gyermeke, a másik az örökkévalóság hangjegye. Az egyik fonnyadó földi arc, a másik örökké fczemünkbe néző, beszélő angyalarc. A szavak színes üveggyöngyök, egyezer lehullanak, elgurulnak, vagy összetörnek. A betűk parányi piros kis téglák: otthonná, vagy templommá simulnak, hogy boldogan továbbmondják az elhangzott szót 6s oltáruk vagy tűzhelyük megőrizze minden megérkezőnek a beszélő szív melegét. Sokan vagyunk, akik így hordozzuk a szívünk felett az édesanyánk, á gyermekünk, vagy messze ment kedvesünk megáldott levelét. A szó, amit mondott, vagy amivel meg- símogatott, már régen elszállt, vagy a felejtés hallgatag tavába hullt, de áz a néhány sor megőrizte nekünk az arcát, a csókját és az imádságát. Isten is így van velünk. Bűnökbe vakult tékozló szemünk de sokszor táWke'ik Veia, amikor hozzánk érleg volt a Mester érintésétől, s akik még láthatták Uruk lábnyomát a porban. Ez az egyház: emberek nagyon is emberi társasága — és mégis valami egészen más és sokkal több. Mert ezt a társaságot nem emberi vágy és szándék hozta össze, hanem az Isten akarata teremtette. Ez a háztartás csorba fazekaival és fületlen csészéivel együtt az Isten háztartása: Isten hívta őket el, választotta ki és gyűjtötte össze. Az egyház Ura ismeri az övéitl Ismeri, ez azt jelenti: nevükön nevezte a kereszlségben s most számon tartja, vezeti, erősíti, hordozza. Isten háztartásának leltárában ott van a te neved is, fel van írva a gyülekezet minden tagja. Ez az a megingathatatlan alap, amin az egyház áll. Ezért valóság az ígéret: a poklok kapui nem vehetnek erőt rajta. Nem a mi hitünk, bátorságunk, bölcsesé- günk és áldozatkészségünk tartja meg az egyházat, hanem az, hogy Isten ismer minket, hogy az örök Gazda ott járkál edényei között. S amikor meg-megáll valamelyik haszontalan, csorba fazék előtt, s már kinyújtja kezét, hogy szemétre dobja, megszólal egy hang: a szószóló, közbenjáró Szentlélek hangja: még ne dobd ki, várj még vele. így hordoz minket Isten irgalma és türelme; ezért van egyház és ezért lesz egyház, mert a Jó Pásztor ismeri az övéit. Az élő és közöttünk jelenlevő Jézus Krisztus az egyház megingathatatlan alapja és létének egyetlen magyarázata és titka. Edények vagyunk Isten háztartásában. Ám ezek az edények élnek, nem holt tárgyak, hanem élő személyekl Hiszen hívásra jöttek s erre a hívásra naponta újra felelniük kell. Ez a felelet: Jézus Krisztus nevének megváltása, hitvallása az egyház Uráról. Ehhez a hitvalláshoz azonban hozzátartozik az igaz elet is. Nem véletlen, hogy az apostol arra figyelmeztet: álljon el a hamisságtól mindenki, aki a Krisztus nevét vallja! Ez nem azt jelenti, hogy már most az egyházban csak a bűntelen embereknek van helye. Sőt ellenkezőleg! A hamisságtól eláltani azt jelenti: valami bűnös, nyomorult voltunkat, felhagyni minden nagyképűséggel, álszent képmutatással, odaállani a példázatbeli vámszedő mellé: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!“ Így lehetek Isten háztartásában hasznos és megtisztított edény,, a Gazdának minden szolgáltára alkalmas. Az egyházat nem ml teremtettük. Isten müve az s ezért ö ökre megmarad. Emberi hűtlenséggel, rosszindulattal tönkre sem tehetjük. Örök fundamentum tartja: Isten irgalma. Csak a magunk helyét szabhatjuk meg benne. Hasznos és megszentelt edény leszek-e Isten házlartásában, Gazdám örömére, vagy haszontalan lim-lom, amit elöbb-utóbb szemétre vet a megérdemelt ítélet? Groú Gyula kezik egy-egy leírott szava, áldott levele az esti bibliánkból, a Róla szóló könyvlapokból, a Tőle érkező újságunkból. Zúgó nagy városok fáradt estéin, messzi kicsi tanyák csöndjében, de sokan hallgatják így a betűk kicsi szószékéről Istent és szerte az országban, de sok evangélikus olvassa és tanulja így az igét. az életet. Miért olvasok egyházi újságot, miért olvasom Isten könyveit, — mert Isten betűsoraiban mindig az evangélium tükrei villannak felém. Ezekben a tükrökben Isten atyai arca olyan biziatón mondja: Te keresztviselő, bűnödben botorkáló, ha- lálba-haladó, tehetetlen tékozló fiú, te kisirtszemű könnyesarcú gyermek, nem vagy egyedül, nem vagy kitaszított,' kitagadott árva, az enyém vagy. Én még mindig szeretlek, hívlak és váriak. Azért küldtem utánad keresztrevert Fiamat, a megváltó Jézus Krisztust, hogy őt egyszer megtaláld és Benne rámtalálj. Énjeid fel a fejed, van még néked nálam otthonod és örök mennyországod-. latén Bettiiben mindig lámpást lobogtat felém az Or a világ felé. Azt mondja: erre menj, ez a te utad! Lehet, hogy nem érted, lehet, hogy néked először furcsa és idegen, lehet, hogy te másként gondolod, mégis add « kezed, mert én, jobban tudom, hogy ez a te utad. Az evangélikus sajté nem lehet felhőkbe épített szószék, ahol kényelmes keresztyének elavult álmokat és hiábavaló ábrándokat mormolnak és suttognak, mialatt lent a veríték völgyében új éneket dalolva rohan tova az élet. Evangélikus ke- resztyénségünknek mindig az volt a történelmi többlete, hogy sohasem vélt múltakat visszasírató sivatagi nép. Az evangélikus sajtó nem kullog a népünk után, mint egy ittfelejtett furcsa és különc idegen, hanem mint a testvérünk és a barátunk, amelyik mutatni akarja, hogyan lehet és hogyan szabad nékiink Istent keresni és elébeborulni a kegyelmes ma nekünk adott templomában. Ez az őrtorony azonban csak addig világít, amíg fényére vigyázunk, amíg fontosnak és a magunkénak valljuk. Amíg áldozunk érte. Isten betűi azonban nemcsak hazafelé hívogató fények, hanem az ítélet örök mondatai is. Isten egyszer szá- monkéri tőlünk a betűit. Tőlünk, lelkipásztoroktól, megírtuk-e és tőletek, hívek, hogy elolvastátok-e és áldoztatok-e érte? 1 Mint ahogy minden igét számonkér és minden leszakadó pillanatot. Bekopog hozzád is, Testvér, Isten betűje. Drága és aranyos posta. Isten valamit üzen néked, valamit mondani akar néked. Mit fogsz majd mondani, ha egyszer elibéd tartják a meg nem írt és el nem olvasott szavakat. A vádoló írást. A felbontatlan levelet. Hogy fogod mondani: Uram, csak még egy szót írjál, csak még egy szót üzenjél, hadd olvassam el, hogy szeretsz. De akkor mar késő. A halálban és az ítéletben elhomályosodnak a betűk és megvakulnak a szemeink. Most hazamegyünk és ma este megáldjuk a kezet, amelyik írja és megcsókoljuk a szemet, amelyik olvassa Isten boldog betűik Friedrich Lajos Ez Isten igéje „És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, amik ő felőle megírattak.“ Lukács Evang. 24:27. „Nos hát ezért kell ennek Így lenni. Lám tehát ez az oka Krisztus szenvedésének. Nem mintha kényszerből kellett volna szenvednie, vagy mert az Isten nem talált más utat dicsőségének véghezvitelére. Hanem, hogy az Isten igaznak találtassák s megtartsa Igéjét, amelyet prófétái által szólott. Isten akarta így — jótefszéséből. Bár másként is tehetett volna, de nem akart Kizárólag a Fiút pecsételte el s akaratát, kegyelmét mind csak reá ruházta. S mert Istentől csak Krisztus nyert hitelesítő pecsétet, a Szentlélek is egyediül az övé, hogy mindenek szemei csakis Oreá nézzenek. Reámutat az egész Szentírás, mint akinek egyedül van pecsétes bizony- ságlevele. Ö az Isten remeke, kit azért ajándékozott, hogy egyedül ö segítsen raj unk. Ahogy maga Isten is leszólt az égből: „Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: Őt hallgassátok.“ Az Atya- Isten Krisztust pecsételte el Megváltóvá. Egyedül öt kell tehát hallgatnunk és befogadnunk!“ Luther „Szomorúak teszlek, de a ti szomorúságtól: őrömmé válik“ — figyelmeztet az ige. Evangélium szomorúság nélkül — csak a mennyben van. Evangélium szomorúsággal együtt — csak a földön van. Szomorúság evangélium nélkül — csak a kárhozatban van. Mint Ismeretes, a bányai egyházkerület esperesei a kerületi közgyűlésen keresztül felhívták a zsinat elnökségének figyelmét arra, hogy az érvényben lévő egyházi törvényeknek a női egyháztagokra vonatkozó intézkedéseit változtassa meg és mondja ki: a nők tanácskozási jogát, valamint nőknek presbiteri tisztségre való megválaszthatóságát. A nagyjelentőségű javaslat egyházunk nőtagjai között széleskörű érdeklődést keltett. Lapunk munkatársa felkereste egyházunk négy dolgozó asszonyát, hogy a javaslattal kapcsolatos véleményüket megkérdezze. Zalatnai Tibonié tisztviselő a pesti egyházközség pénztári hivatalában a következőket mondta: — A javaslatot a magam részéről igen helyesnek és üdvösnek tartom, mert újabb bizonyítéka az egyház haladó szellemének. Véleményem szerint az egyházi közület számára a leendő törvény új lehetőségeket és gazdagságot jelent. Evangélikus asz- szonyok eddig is nagy szeretettel és gonddal vettek részt az egyházi élet azon területein, amelyek eddig nyitva állottak számunkra. Az újabb lehetőséget örömmel fogadjuk s mint presbiterek, a tanácskozásokon sze- retetben és megértésben fogjuk intézni egyházunk ügyeit. Ezeken az alkalmakon tapintattal és finomsággal sok vitának vehetjük el az élét. Dr. Gandy LAszlőné, a papné szemével vizsgálja a javaslatot s így nyilatkozik: — Régi harcosa vagyok a nők jogainak és örömmel üdvözlöm ezt a megnyilatkozást. Az egyháznak ebben a vajúdó korszakában az evangélikus asszonynak a küzdő, férfiak között van a helye. Helyt kell átla- nia a családban és az egyházban is. Az egyházi munkaágak közül a szociális és karitatív munkában hasznosíthatók legjobban asszonyaink. Praktikus és merészebb gondolkodásúak a nők és ebből a szempontból új színt és jelleget nyernek majd az egyházi gyűlések. 'Azt várom a fah vaslat életrekelésétől, hogy az egyház hivatalos közgyűlési élele felmelegszik és sokkal barátságosabbá válik az asszonyok részvételével. ‘ Asz- sionytársóimnak pedig üzenem, hogy a megnyíló új munkaterületen a szolgálatvállalást bátor és nyílt hitvallásnak tekintsék Jézus Krisztus és az ő egyháza mellett. Jablonovszky Piroska, leánygimnáziumunk igazgatója ezt mondja: — Természetesnek találom, Ihogy a nők megkapják helyüket az egyházi tanácskozások asztala mellett is. Hiszen ma már nőket találunk a legkülönfélébb és legfontosabb he- lyelcan: a gyárakban, közhivatalokban s mindenütt. Üj szempontok felvetődését köszönheti majd az egyházi közélet a nők munkába állításának. Szükséges, hogy az anyák, akik a nevelői munkának nagy részét hordozzák a családban, értékes tapasztalataik alapján segítségei legyenek a lelkipásztorok nevelő munkásságának ió tanácsaikkal és közigazgatási testületekben javaslataikkal. Dr. Farkas Mária diakontssznfőnökasszony így nyilatkozott a piliscsabai mis®- sziói otthonban. — Ezt a kérdést éppen úgy, mini a diakonisszamonka ügyét vagy a .magam életét is a szolgálat szempontjából tekintem. Az evangélikus asszony egyházközüleü munkálkodása nem lehet más, mint szolgálat az egyháznak. Nem szereplés, néni feltűnés vágya kell, hogy vezérelje a jövendő asszony-presbitereket, hanem az egyháznak való szolgálás vágya. A szolgálatban való készség és az örömmel hozott áldozat kútfeje az egyházi közélet megújulásának. Legyen nz új presbiterek szava is, cselekedete is bizonyságtevés Jézus Krisztusról, aki nekik és munkájuknak élő Ura. flz 1525. IV. le. nényszázhoszeiSt éves évfordulójára Ezelőtt négyszázhuszonőt évvel a rákosi országgyűlésen született meg az a vallásügyi IV-ik törvénycikk, mely kimondja: „Az összes lutheránusok az országból kíirtassanak és bárhol találtatnak, nemcsak egyháziak, de világiak által is szabadon elfogattassanak és megégettessenek“. Az inkvizilori szigorúsággal fogalmazott tőrvény létrejöttének okait kutatva, magyarázatát elsősorban a kor sajátos történetszemléletében találtuk meg. Az a körülmény, hogy hazánkban a reformáció kezdeti terjedése időileg egybeesik az ország vészthozó romlásával és a mohácsi vésszel, a középkori ember lelkében azt a hitet élesztgeti, hogy az összeomláséit a protestantizmus felelős, mert miatta bünteti Isten az országot. Nem a k^ályi udvar dekadenciája, a főpapság teljes elvilágiasodása, a fő- és köznemesség országvesztő hiú vetélkedése miatt tehát, hanem a protestantizmus miatt. Erről a történetszemléletről, melyen csak a felvilágosodás kora tud változtatni, számos egykorú röpirat tanúskodik s bizonyos, hogy a rákosi törvénycikk kegyetlen szigorában ennek jelentékeny szerep juthatott. Az. sem kétséges azonban, hogy a törvénycikket másfelől a köznemesség izzó németgyülölete sugallja. A nemzeti királyság eszméjétől vezetett nemzet már 1505-ben nyíltan szembefordul a Jagellókkal, akik közül Ulászló Habsburg-kézre akarja juttatni az országot. Ennek fia, II. Lajos uralkodása alatt csak szaporodnak az ország bajai politikai, társadalmi, egyházi és gazdasági vonalon egyaránt. Az idegen uralkodó idegen, főként német környezete is botránykő a nemesség szemében. .A király hitvese, Habsburgi Mária, hazánkba kerülve, sohasem tud magyarrá válni s csak szítja a lángot az a tény, hogy egész, főként németekből álló környezetével rokonszenvezik a reformációval, ha külsőségekben ragaszkodik is a régi vallás előírt szertartásaihoz. Sőt a korabeli köztudatban hovatovább egyre erősebbé válik a meggyőződés, hogy Mária és udvara luteránus, ami a helyzetet jelentős mértékben súlyosbítja. Pedig az igazság az, hogy Mária sem lutheránus nem volt, sem katolikus, hanem erasmista. Erasmus, a felvilágosodás korának ez a korai előfutára, a Stoa és Epicur különös híve, a kor divatos szellemi sugalma- zójáyá válik s főként királyi udvarokban, főpapok és főnemesek körében hódít. Budavárán is nem kis számban vannak hívei. Ezek között ott van az udvar csaknem minden befolyásos tényezője. „Erasmus kultusza — írja e kor egyik kiváló ismerője — amely Mohács előtt a magyar udvarban megnyilvánul, különös tünetszerű jelentőséggel bír; élet- felfogása hozzátartozik a feloszlásnak, széthullásnak többi tünetéhez, mely az akkori magyar világ bomlását és Mohács szükségszerű elkövet- kezését jelenti.“ Ezekből pedig nyilvánvaló, hogy at udvari élet hanyatlásáért s az ország Mohácshoz vezető romlásáért a protestantizmus semmiképen sem volt felelőssé tehető. Az 1525. éri IV. tc.- ben tehát az idegenek iránti gyűlölet elszántsága s a vallási konzervativizmus heve indokolatlanul sújtotta * lulheranizmust.-Dr. Szilády Jenő. Isten betäi
