Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-08-27 / 35. szám
Hivő Ember (aiálhozih Tele A tíz sötélbársony tükrén aYanvosan vibrálnak a parti lámpasorok, meg az égi csillagok. A tündöklő fényjátékot itt-ott piros, kék és zö'd neonreklámok színei tarkítják. Éjfél felé jár az idő. A Hivő Ember ott áll a part kőszegélyén és munkában fáradt agyát pihenteti azzal, hogy átadja magát a csendes szemlélődés gyönyörűségének. Szemei nyugodt derűvel isszák a látással mérhető benyomásokat. A Hivő Embert szolgálata odakötötte a Dunaparthoz, azon a tájon, ahol a vörösmárványkőből rakott rakpartok között, az évszázados pillérek felelt, remek ívben kapcsolja össze a két városrészt a Híd. Az élet zakatolása már csendes morajlássá halkult. Az utcákon csak nagynéha suhant el egy-egy autó és a kettős város úgyszólván csak a fényeiben élt, — majdnem nesztelenül. A Hivő Ember lelke beleolvadt a csendbe. Szemei szeretettel simogatták a parti sétány öreg gesztenye- sorát, aztán a földi fények fölött suhant át tekintete s túl rajtuk, a Gellérthegy villanykalárisa felett, a mély- kék mennyboltozat fényeit kereste. Alatta a nagy folyó olajos-puhán simogatta a köpartokat s nem unta meg hátán táncoltatni a ragyogó, színes fényjátékot. Néha-néha hal vetette fel magát a víz tükre felé, sötét gyűrűzést verve a milliónyi arany- bodron, Amott, a túlsó parton, szunnyadni 'készülnek a fehértcstű liajőkisasszonyok; fényes ablaksze- mciket egymásután hunyják le. így egészen hasonlatosak lesznek a nagy, fekete motoros vontatókhoz cs uszályokhoz, amik már régen az igazak álmát alusszák nehéz, fárasztó napi munkájuk után, ott a rakodópartok óvó biztonságában. A Hivő Ember ezeken át és ezeken túl valahogy megérezte a nagyváros elcsendesülő Jélokzctét. A sok-sok emberi otthon úgy terült el körülötte — a vizen innen és túl —, mintha az éjszakában valami nagy nyáj pihenne békés nyugalommal, miközben a Pásztor őrködő gonddal vigyáz reá. Amott, a Híd parti pillérje alatt, rendőrsisak fémjén csillannak meg a lámpafények. Éberen őrködő nyugodt szemeik figyelnek az éjszakában. A Hivő Ember tudja: ezer meg ezer olyan szempár figyel mindenütt a város utcáin, terein, — belső és külső városrészeiben egyformán. Az ember őrködik az ember felett, hogy nyugalma és biztonsága legyen. De a hivő ember tudja azt is, mennyire hiábavaló volna, ha csak az ember őrködne az alvók felett. Hogy a vizen láncoló fényben éppen imv, mint a Világegyetem végtelenségéből ideérkezett csillagsugárban — VALAKI mindeneket betölt a maga teljes és feltétlen biztonságával. A nagy Törvény az élet örök birodalmában szakadatlanul, következetesen cs fellebbezkietgtlenül folyik önmagából önmagába. Az élők éppenúgy, mint az életnélküliek feltétlenül engedelmeskednek neki. A Hivő Ember Őbenne hisz. öntudatában vakíló világosság támad, minek fényénél tisztán, -élesen jelenik meg — az éjszaka homályán át is — az ö képe. Ott látja minden nagyban és kicsinyben; minden zajban és csendességben; a folyó vizének halk loccsanásában és a gépaszközök lármás robogásában mindenütt, mindenhol, ő teszi a Hivő Ember számára a munkát szükséges jóvá, a pihenést pedig a munka édes jutalmává. Jó és gonosz; igaz és hamis;. sötétség és világosság; goromba zaj és. finom zenei hang és mindenminden ellentétes végletek Őbenne válnak tiszta harmóniává. A Hivő Ember látja és érzi, hogy maga is feloldódik a csodálatos egyenletben. A nagy egésznek porszemnyi része, öntudatos, világos hittel találkozik Vele és az ö végtelenségébe folyó valóság#oeón csepp jelként olvad bele a MindéSségbe. Ott lebeg a tér és az idő felszínén, egészen közel Hozzá. Szemei látják, hallása szomjasan issza a tiszia valóságot. A lelke megtelik az élet értelmének teljes megismerésével. És mivel a Hivő Ember tudja, hogy ‘ itTiirdsnl, amit lát, érez és hisz, szavakkal elmondani vagy leírni; képben ábrázolni, zenében meg- dicsőíteni úgysem tudná, de lelkének boldog felujjongáshan valahogy mégis el kell imádkoznia, két karját szélesen kitárja. — mintha az egész Mindenséget ölelné magához — forrón sóhajtja bele a langyos, nyári éjszakába; — Uram!... Raltkay Árpád Hol találom a Bibliában? Erőnk latbavetésével a béke megvédelmezhető Minden felsőbbség Istentől származik: János Evang. 19:11. „Felele Jézus: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna néked.“ — Róm. 13:1. „Nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.“ — Minden hatalmasság Jézus Krisztus által és Ő reá nézve van: Kolosáé 1:15—16. „Aki kepe a láthatatlan Islennek, minden teremtménynek elölte született, mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok, mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremtettek.“ —- 2:10. „És ti őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak.“ — Mi a fel- sőbbség Isten Igéje szerint? Róm. 13: 1. „Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak“ — Róm. 13: 5—7. „Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismerelért is. Mert azért fizettek adót is, mivelhogy Istennek szolgál, kik ugyanabban foglalatoskodnak. Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, az adót, akinek a vámmal, a vámot, akinek a félelemmel, a félelmet, akinek a tisztességgel, a tisztességei.“ — Til. 3:1. Emlékeztesd őket, hogy a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak engedelmeskedjenek, hódoljanak, minden jó cselekedetre készek legyenek.“ — Zsid. 13: 17. „Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak ...“ — I. Péter 2: 13. „Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Űrért...“ — Mivel tartozunk Istennek a világi felsőségért? I. Tim. 2: 1—3. „Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt...“ — Aki szembeszáll a f elsőbb segget, az az Isten rendelésének támad■ ellene: „Azért, aki ellene támad a hatalmasságnak az Isten rendelésének támad ellene, akik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek.“ — Isten a világ végkifejtésében minden hatalmat eltöröl: I. Kor. 15: 24. „Amikor eltöröl. minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.“ Ez Isten igéje „Dicséré az Űr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett; mert e világnak a fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.“ Lukács Evang. 16:8. „íme, dicséré az Űr a hamis sáfárt“. Ezt azonban nem szabad úgy magyarázni, mintha Krisztusnak tetszenék, ha becsapjuk embertársainkat. Csak találékonyságát és előrelátását dicséri. Azt szeretné, hogy mi a jóban tigj’nnolyan nagy igyekezetét tanúsítsunk, mint amilyent e sáfár saját hasznára, ura kárára, a rosszban mutatott. Igaza van Krisztusnak: a világ fiai a maguk nemében igyekvőbbek és eszesebbek az övéinél. Az a tapasztalat, hogy az ördög száz szolgát talál, amíg Krisztus egyet is alig. Ugyanúgy forgolódjunk a jóban, mint az Ádám-fiak a rosszban. Kivált mivel megvan az az előnyünk, hogy a világosság fiai vagyunk.“ Luther Sokat gondoljunk a gyám intézetre Gyámintézetünknek ebben az évben lesz a 90 éves évfordulója. Ennek az évfordulónak azonban nem annyira ünnepségnek, mint inkább áldozatvállalásnak kellene lennie. „A Keresztgén Igazság“ 1944. évi II. számában dr. Győriig Béla „Üj Gyámintézetet‘ cím alatt az utolsó sorokban ilyeneket ír: „Készüljünk a jövőre! Ne dugjuk fejünket s'rucc módjára a homokbal Igazamat tudva áilílom, hogy magyar evangélikus egyházunkat a jövőbe csak a gyám- intézet vagy ennek szellemében vállalt szolgálat mentheti át. Szerintem, ha nem volna gyáminlézet, ma kellene sürgősen megalapítanunk. Mivel pedig van, becsüljük meg s legyük alkalmassá hivatásárára... Tegyük gyáminlézetiinket magyarországi evangélikus egyházunk gyámolftó és fenntartó intézetévé. Gyáminíézetiink hivatott arra, hogy szegény gyülekezeteink megsegítése melleit szórványgondozásunk középpontjává legyen. Vegye kezébe egyházi intézményeink: d’ukoniánk, szegény- és árvagondozásunk, laikus munkások kiképzésének stb. ügyét. A nagyrészben állami forrásból táplálkozó közalap helyett teremtsen egyházi forrásból új közalapot s ezzel vegye magára a lelkész- fizetések hosszú idő óta vajúdó arányosításának, a hitoktatásnak, kántorfizetés rendezésének és egyházi favadálmasok nyugdíjának gondját... Honnan és hogyan? Két szóban felelek: Isién kegyelméből és saját erejéből. Ha evangélikus egyházunk és gyámintézetünk élő hordozóiban, bennünk és híveinkben van még any- nyi bit, hogy azzal méltóvá tehetjük gyúminlézetünket a megújulásra, „élő vizek folyamai ömienek annak belsejéből“! ...“ A közel hat év előtti sorok időszerűbbek, mint valaha. Naponként kapjuk a feladatokat: gondoskodj a lelkészképzésről, a feleslegessé váló hilok. tatólelkészekről, meg kell oldanod a kántorkérdést, segíts a szórványokon stb., stb, Nngyobbnál nagyobb feladatok, tízezrek helyett százezrek kellenének. Miből? Ilyenkor első gondolat a gyámintézet. És a gyáminlézet segítene is, ha olyan lenne, mint amilyennek lennie kellene, ahogy Székács püspökék megálmodták. Évtizedek álltak rendelkezésünkre. 90 év alatt a bőség idején ki lehetett volna építenünk. Ide is áll a Példabeszédből „gyűjt nyárban az eszes, álomba merül aratás idején a balga!“ A kezek, helyesebben a szívek, minden évben kevesebbel mozdultak a gyámintézet felé. Mintha csak kiadta volna valaki a jelszót: el a kezekkel a gyámintézet1011“ Pedig a segélykiáltások ellenkezően mindinkább azt harsogták: mentői több kezet a gyámintézet mellé! A mindinkább leáldozó gyámintézeti szorgoskodás odáig sorvadt, emelkedés helyett, hogy pl. 1949-ben a bányai kerületben egy lélekre átlagban 13, a dunáninneni- ben 21, a tiszaiban 24 és a dunántúliban 27 fillér esett, az adakozásból! Kísér a fejemben egy adat, hogy a finnek valamelyik esztendei küi- missziói fejenkénti áldozatkészsége 3 márkái Pedig ez nem az ő gyámintézeti örtsegélyezésük volt, csak a messze kínai vagy afrikai külmisz- sziói felelősségérzésük. Evangélikus egyház! Meddig alszol? Naponta nagyobb a gondod, a feladatod?! Minden szív a kezekkel együtt hozzá a gyámintézethez.--------V Sz abó József püspök az Evangélikus ÉíeíroTSzabó József dunáninneni püspök VII—1950. számú körlevelében a következő felhívást intézte lelkészeihez: „Közlöm, hogy a dunántúli egyház- kerület folyó évi közgyűlése az Uj Harangszó című lapunkat megszüntette. Felhívom lelkészt karunkat, kövessenek el mindent, hogy az Uj Harangszó előfizetői közül minél többen kerüljenek át az Evangélikus Élet című lap táborába. Evangélikus népünknek is érdeke, hogy ne maradjon egyházi sajtó nélkül. A Iel- késztestvérck hordozzák szívükön az egyázi sajtó ügyét egyházunk és híveink érdekében.“ Lapunk munkatársa felkereste a szabadságát töltő Dezsérg László püspököt, aki beszámolt prágai útjáról. Beszámolójában a következőket mondta: A Béke Hívei Állandó Bizottsága elnökségi ülésén voltam Prágában, ahol a magyar békemozgalmat Andies Erzsébet egyetemi tanárral ketten képviseltük. Ez az elnöki gyűlés szűkkörű, kis delegációkkal rendezett gyűlés volt, s a Béke Hívei II. Világkongresszusának előkészítésére szolgált. Prágába repülőgépen érkeztem. A repülőtéren a hivatalos fogadóbizottságon kívül magyar egyetemi diákküldöttség fogadott. Ezek a fiatalok a Nemzetközi Diákszövetség II. Kongresszusán voltak kint Prágában. Ezen a kongresszuson 72 nemzet diákifjúsága vett részt a magyarokkal együtt. A magyar diákok tánc- és énekegyüttese forró sikereket aratott az esti bemutatókon, ahol minden nemzet ifjúsága bemulatta nemzete művészetét. A magyar fiatalok kb. hatvantagú csoportja sorakozott fel a repülőtér bejáratánál és a „Megvcdjük a békét“ jelszó ütemes kiáltásával fogadott. Jóleső, lelkesítő fogadtatás volt ez, s lelkemben azonnal összefüggést teremtett a mi gyűlésünk és a világ diákifjúsága gyűlése között. Később egy délelőtt meglátogattam ezt a nemzetközi gyűlést, s az ottani lelkesedés, s a béke ügyének ottani forró képviselete megerősített meggyőződésemben, hogy a béke hívei szerte a világon a -jövőt építik. Minden a békéért tett lépés és áldozat a mi ifjúságunk szemében csillantja meg a reménységet, A világ ifjúsága békét akar, biztosított munkát, szabadságot minden népnek és demokratikus fejlődést. A világ ifjúsága szembefordul az új Hitlerekkel, akik a világ népeit új háborúra akarják uszítani. Ott voltam azon a gyűlésükön, ahol a koreai ifjak javaslatát tárgyalták, hogy a Nemzetközi Diákszövetség írjon fel az ENSZ Biztonsági Tanácsához, hasson oda, hogy az amerikai támadók szüntessék meg a koreai lakosság terrorbombázását, s ahol csatlakoztak a jelszóhoz: „El a kezekkel Koreátóli“ ..Korea a koreaiakéi“ Előttem a tuniszi, argentínai, crab, palesztirml, norvég, szovjet dél- afrikai, trieszti diákok ültek a legközelebbi asztaloknál, mögöttük 72 nemzet ifjúsága. Láttam az ötven- perces tüntetést e jelszavak mellett és a koreai küldöttség mellett. Leírhatatlan és felejthetetlen tüntetés volt ez, s a világ ifjúsága olyan szolidaritásának megnyilatkozása, amit valóban csak ilven szent iigv válthat ki, mint a béke ügye. Az imperializmus által megzavart és veszélyeztetett, de a világ minden jó- akaratú, dolgozó embere által védelmezett és kiharcolandó ügye: a békéét Gyűlésünk két és fél napig tartott. Az itt hozott határozatok a napisajtóból már ismeretesek. Mégis kiemelem a legfontosabb eredményeket. A Béke Híveinek II. Kongresszusa helyéül Angliát jelöltük ki. Itt fog összegyűlni november második felében a világ minden békeszerető népének sok küldöttje, hogy megtegye Stockholm után a második lépést. Mint ismeretes, Stockholmban hívták fel a béke hívei a világ emberiségét arra, hogy tiltakozzék az atombomba használata ellen és mondja ki, hogy aki ezt az emberpusztító fegyver! először használja, mondassák ki háborús bűnösnek. A stockholmi felhívást eddig csaknem háromszáz- millió ember írta alá a világ minden táján. A milliók tiltakozásának meg is volt az eredménye. Nyugati háborús uszítók elkeseredett diihvel támadják ezt a felhívást és mindazokat. akik azt aláírták. Rendszeres üldözésben van részük azoknak az amerikai és angol aláíróknak, akik szembefordultak a háborús uszítással. Mégis ez a tábor állandóan növekszik és a nyugati háborús uszítok sajtónyilatkozatai keserűen vallják be, hogy az atombomba használata Koreában lehetetten volna, mert a. világ népei olyan felháborodással fogadnák azt, ami következményeiben számukra felmérhetetlen volna. A prágai gyűlés most új jelszót adott ki. Stockholm után ez a második lépés. Ahogy Hja Ehrenburg ezt kifejezte, mi nem csak az atombomba ellenségei vagyunk, hanem minden háború ellenségei és a béke hívei vagyunk. A Béke Híveinek II. Kongresszusa a fegyverkezés általános korlátozását fogja követelni és tiltakozik minden „agresszió ellen, bárhol üsse is fel a fejét“ és „elítél minden idegen fegyveres beavatkozást a nemzetek belügyeibe“. „Követelik, hogy az ilyen beavatkozásnak, ahol mar sor került reá, vessenek véget.“ „A Béke Hívei üdvözlik és támogatják a koreai háború befejezését célzó békekezdeményezést, mert ez a háború általános konfliktus veszedelmes gyújtópontja lehet. Egész súlyukkal szembefordulnak a tömeges bombázásokkal, amelyeknek áldozata a békés lakosság.“ „Mindenfajta háborús propaganda betiltását követelik az egész világon.“ Biztos vagyok benne, hogy ezek a következő új lépések és a béke hívei elé tárt új harci feladatok éppen olyan nagy lelkesedést fognak kiváltani világszerte, mint a stockholmi határozat és hozzá fognak járulni alihoz, hogy a békeszerető ember- milliók háborúellenes szervezkedése cs küzdelme velük új lendületet vegyen. A Béke Hívei tudják, hogy az 6 céljaikat emberek százmilliói fogadták el aláírásukkal. Kíváncsiak volnának, hány aláírást lehetne gyűjteni a világban a háború lehívása alá? „Tudatában vagyunk annak nz erőnek, amelyet a stockholmi felhívás köré tömörülő emberek jelentenek. Ezt az erőt tovább kell szilárdítani cs gyarapítani. Alkalmunk volt megítélni eddigi küzdelmünk eredményét. Megtettük az első lépést. Ezt továbbiak fogják követni: Olyan lépések, amelyek biztosítani tudják a tartós békét a békeszerető emberek számára“ — hangzik a prágai békefelhívás embermilliók öntudatára támaszkodó zárónyilatkozataBüszke vagyok, hogy a béke ügyéért tett újabb lépés kidolgozásánál jelen lehettem, s jó volt arra gondolni, hogy a magyarországi evangéliumi keresztyénség állásfoglalása ott volt a magyar békealáírások között. Jó ügyet, embermilliók jólétének és békés fejlődésének, népek szabadságának ügyét képviselték a mi aláírásaink is a stockholmi felhívás alatt. A prágai felhívás acélozza meg reménységünket, hogy a világra kiterjedő összefogása jóakaratú embereknek képes arra, hogy lehetetlenné tegye lelkiismeretlen háborús kalandorok veszélyes terveit. Idehaza az a dolgunk, hogy népünket tömör, öntudatos egységgé szervezzük a béke védelmére. A béke hívei szervezkednek szerte a világon. Legyünk mi is tudatában annak az erőnek, ami a béke köré tömörülő emberek kezében van. Ennek az erőnek latbn- vetésével a béke megvédelmezhető! — fejezte be nyilatkozatát Dezsérg László püspök. K S. l/affOH tud&d-c? hogy az első magyar politikai napilapot Báth Mátyás győri evangélikus lelkész szerkesztett „Magyar Hir• mondó“ címen. * A pesti evangélikus egyházközség első magyar papja Székács József püspök volt. * Dévai Bíró Mátyás reformátorunkat nevezték a „magyar Luthernek“. * Egy szobor van Magyaroroszágon, amelyik Lutlier-kabátos alakot ábrázol: Tessedik Sámuel szobra Szarvason. * A Deák-téri templom oltárképe Rafael művének nagyszerű másolatg és Yzus megdicsőülését ábrázolja.
