Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-08-20 / 34. szám

Evangélikus Éti

I

EGYÉVES

fe magyar Népköztársaság Alkotmánya. Az Alkotmány 1949 augusztus 20-án nemzeti ünnep keretében lett a magyar népé. Munkások és parasztok országává tette Magyarországot, ahol sokszáz éven keresztül az, amit büszkén és kis túlzással ezeréves alkotmánynak neveztünk, nem adta a hatalmat a dolgozó nép kezébe. A Nép- köztársaság Alkotmánya keretében egy esztendő alatt sok új intézkedés történt, melyek a nép hatalmát kívánják biztosítani országunkban.

A belső társadalmi és gazdasági átalakulás mellett, amit az új Alkotmány haladásában meggyorsított és még egyértelműbbé tett, minket az Alkotmánynak a vallásszabadságra és a lelkiismereti szabadságra vonatkozó pontja érintett közvetlenül. Az Alkotmány kihirdetése óta az egyház és állam szétválasztásának az Alkotmányban is kimondott elve gyakorlati következményekkel járt Határozott lépésekkel igyekszik kormányunk arrafelé, hogy az egyház és az állam hatáskörét elválassza s ugyanebben a folyamatban a mi egyházunk az Alkotmányhoz való hűségben járja a hitvalló szabad egyház felé vezető utat.

Elfogadtuk népünkhöz való hűségben Isten kezéből azt az új egyházi helyzetet, hogy az evangélium hirdetése nem támaszkodhatik, vagy minél kisebb mértékben támaszkodjék az állam segítségére, anyagi támogatására, társadalmi illemre és egyéb, a világtól jövő kedvezésekre, melyek a múltban sokszor nagyon hamis hátsógondolatok közben jutottak osztályrészünkül. Ezek csak arra szoktatták ez egyházat, hogy leszokjon arról, hogy hívei önkéntesen és hivő áldozatkészségből építik és tartják fenn az egyházat s hogy elfelejtse azt, hogy ez egyház, mint Isten igéje hirdetésének telepe és eszköze, Isten szabad kegyelméből és a Szentlélek hatalmának megmutatkozásából áll és él.'

A mi hitünk és tapasztalatunk szerint az egyház és az állam szétválasztásának ez az egészséges alapelve, az egyház lényegében való megújulását, igazi 1 ivatására való rá- eszmélését és U világ sok kísértésétől való megszabadulását eredményezi. Mindez így van akkor is, ha híveink számára még szokatlan az egyház mind teljesebben kibontakozó önellátásának kötelessége, ha híveink számára szokatlan is még a hitvalló magatartás olyan világban, melyben a kereszlyénség gondolatait a közélet nem akarja cégérül használni, s akkor is, ha papságunk és egyházi munkásaink serege még kicsit idegenül és botorkálva járja a hit- valló, szabad egyház útját. Meg vagyunk győződve róla, hogy a Magyar Népköztársaság Alkotmánya vallásügyi rendelkezései tekintetében a mi számunkra Isteniül .jött intézkedés volt arra, hogy egyházunk belülről

megújuljon, önmagára eszméljen fa hittel támoazkodjék arra, aki ax egyház egyetlen fundamentuma, az Ur Jézus Krisztusra.

Egyházunk ez alatt az esztendő

alatt megtapasztalta, hogy a magyar Népköztársaság új alkotmánya tiszteletben tartotta és tiszteletiben tartja azt a megegyezést, amit egyházunk 1948-baj* a magyar állammal megkötött már, szintén az egyház és az állam szétválasztásának elve alapján. Azon kell tennünk, hogy az egyház és állam szétválasztásának, gyakorlata az egyház oldaláról induljon ki és nri legyünk azok, akik a magunk útját keressük és meg is találjuk.

Ez az út nem lehet a kétfelé sán- tákálásnak, vagy a bizonytalan ködnek az útja. Ez az út legyen számunkra a határozottságnak, a helyzetünkkel való számolásnak, a népünkhöz való hűségnek, a hitnek, a gyülekezeti életnek, a hitvalló ke- resztyénségnek. az erkölcsi megújulásnak, a népünk körében való áldozatos munkának az útja.

A magyar Népköztársaság Alkotmányának egyéves ünnepe a békéért való küzdelem legyében folyik. Ez az ünnep népünk számára azt jelenti, hogy még erősebben fogjon össze a béke védelme érdekében, hogy a békében megvódelmezhesse a dolgozók államának rendjét és az alkotó monk a lehetőségét.

De ugyanilyen nyomatékosan lesz ez az ünnep a fejlődó magyar élet ünnepévé is azzal, hogy ünnepeljük dolgozó népünk új hengerét.

A békéért való küzdelem és a kenyérért való hálaadás pedig mélyről jővő keresztyén ünnep.

Mélyről, a Szentírás Igazságaiból táplálkozó keresztyén kötelesség. A mi hivő népünk őszintén tud küzdeni a békéért és szívből tud há- láladni a mindennapi kenyérért.

Ez Isten igéje

„Annakokáért szükség engedelmeskedni nemcsak a haragért, hanem a lelkiismerelért is.

Római levél 13:5.

„Milyen jó szeme van a Szentírásnak! Nagyon helyesen úgy tekint a világi hatalom kardjára, mint amely éppen irgalmasságból kénytelen irgalmatlan is lenni és csupa jóságból szigorú haragot is köteles gyakorolni. Pál és Péter is azt mondja, hogy a felsőbbség Isten szolgája...

Irodalmunk nesztora, Schőpflin Aladár, augusztus 8-án meghalt. Amikr.r négy nap múlva, a Kerepesi- temetöben örök nyugalomra helyezték, a *ír körül összegyűli magyar írók úgy érezték, egész korszak zárult le halálával: egyik utolsó harcosa ment el közülünk a század- forduló irodalmi forradalmának. Schőpflin Aladár 1872-ben született, Nyitra megyében, Manigán. Papi pályára készült s a pozsonyi evangélikus teológiára iratkozott be. Hajlamai azonban az irodalomhoz vonzották. A századforduló idején már a Vasárnapi Újság irodalmi és színházi kritikusa. A kritikusi tollal vívta legkeményebb csatáit Schöpf- lin. A konzervatív oldalról indulva is tökéletesen átérezte a legnagyobb modem magyar költő, Ady Endre forradalmi hangját és törekvéseit. Az elsők között mutatott rá Ady döntő jelentőségére és csatlakozott a körülötte kialakuló irodaimi és politikai mozgalomhoz. Tekintélye csakhamar az ország első irodalmi kritikusává teszi s működése egyenesen kapcsolódik bele abba a klasszikus magyar kritikusi láncba, melyet Bajza jó- zsef, Ggutal Pál, Péterfi Jenő halhatatlan alakjai nyitottak meg. Schöpf- lin legnagyobb kritikusi értéke a pompás arányérzék, a műbe való beleérzőképesség egészen szokatlan elevensége s a biztos, elfogultságmentes ítéletkialakltás adománya volt. A századelő irodalmi portré- gyűjteménye s „A magyar irodalom története a XX. században" c, monográfiája nemcsak élesszemű irodalomtörténész-kritikust állít elénk, de a modern ,’szociológiai alapon álló irodalomszemlélet egyik legelső hazai apostolát is. A megújhodott Magyarország méltányolta Schőpflin mindenkori baloldali állásfoglalását s mint a magyar irodalmi kritika mesterét, 1949-ben a AosíufA-díj jal tüntette ki. Hosszas betegsége alatt sem fásult cl szelleme: mindig friss maradt, mindig fogékony az új, a haladó művészet iránt Átérezte a mai Magyarország problémáit s ott állt a fejlődő, alakuló új irodalom mellett. Mikor hetvennyolc esztendős korúban eltávozott tőlünk, Ady nagy harcos- és kortársát vesztettük el bonne. Egyházunk nevében Szimonidesz Lajos vezérőrnagy, evangélikus tábori püspök búcsúztatta.

R. S.

Jakab levele az egyházhoz

„Honnan vaunak viszályok fa vetélkedések köttetek? Nemde, a ti szenvedélyeitekből, melyek bennetek tombolnak? Valamit megkívántok s (mivel) nem kapjátok meg, gyilkoltok (érte) és irigykedtek (egymásra) s (még így sem) nyerhetitek el! Viszály- kodtok és harcoltok s nem lesz a tietek, mert nem kéritek! (Vagy ha) kéritek, nem kapjátok meg, mert gonosz szívvel kéritek azért, hogy a magatok hasznára tékozoíjálok.“

Békételen emberek vagytok/ Ezt a vádat vágja a gyülekezet arcába az apostol és mindjárt rá is mutat a békételenség okára. Bennünk fészkel a nyugtalanság, az idegesség, a mohóság. A reformátorok sokat emlegették „a rendetlen kívánságot*. Arra gondoltak, hogy az ember tele van vágyakkal, szenvedélyekkel. Ezek néha lángra kapnak, mint a hamu alatt szunnyadó szikra s akkor felperzselnek életeket, otthonokat Az a tülekedés, ami az élet piacán hullámzik, az ú. n. létért való harc, a felebarát könyörtelen letiprása, az ököljog, az erősebb igazsága, minden innen ered.

Ne úgy essetek az életnek, mint a disznók a vályúnak — valahogy ezt akarja az apostol mondani. Nézzétek, Isten, a jóságos Atya ott áll előttetek s a keze tele van ajándékokkal. Kérjelek tőle és meg fogjátok kapni.

Fiffysljük csak meg, az a bajunk, hogy nem tudunk mindent Istentől kérni és tőle elfogadni. Harctérnek látjuk az életet s ha valamit — úgy véljük — sikerül megkaparintani, azt görcsösen szorítjuk magunkhoz és elvonulunk vele egy sarokba s

vicsorogva morgunk • többiek tele, mint kutya a konc felett. Ezért

nincs az életünkben öröm. Az élet nem zsákmány, amit úgy kell eltagadni gonosz hatalmak kezéből, hanem ajándék, amit az Atya kínál gyermekeinek. Abban, amit karmokba görbülő ujjakkal, lázas szemmel, lihegve kaparunk össze magunknak, nincs öröm. Csak az ajándékba kapott élet s az Isten jóságának naponta megújuló tapasztalata ad mélységes örömet.

Ez a kérdés mélyen kihat felebarátunkhoz való viszonyunkra is. Vetélytársat látsz-e minden emberben, akivel meg kell vívni minden darab kenyérért és boldogságmorzsáért, nkit könyökkel kell eltaszítani magad mellől s le kell lökni a zsúfolt villamos lépcsőjéről? — vagy tea! vért, felebarátot, aki Istennek éppen olyan drága, mint te s aki veled együtt Isten gondoskodó szeretetének és ajándékozó jókedvének részese?!

Kérjetek és kapni fogtok. Persze, tehet rosszul is kérni. Megdöbbentő, hogy van gonosz szívvel mondott imádság. Mint a vásott kölyök ku- nyerálása, aki csak azt várja, hogy megkapja, amire állhatatosan fente a fogát S ha megkapta, elszalad vele s gonosz csínyekre használja fel azt, amit szülője szerető szívvel adott. Így imádkozunk mi sokszor egymás ellen és önző módon s csodálkozunk, ha nem kapjuk meg. Bizony, hálásnak kellene lennünk azért, ha Isten atyai bölcsessége és jósága megtagadja gonosz kéréseink teljesítését Groó Gyula

Bereczky Albert nyílt levele

az Egyházak VHáglanácsáhez

Bereczky Albert református püspök a ref. Konvent és a protestáns egyházak magyarországi bizottságának elnöke nyílt levelet intézett Visser’t Hooft hoz, az Egyházak Világianá- csának főtitkárához.

Bevezetésében Bereczky püspök rámutat arra a „porba roskasztó felelősségre", amely nemcsak a magyar- országi református egyházat, de az összes egyházak vezetőit a válságos világhelyzetben terheli. Torontóban azt állapították meg, hogy „az úgynevezett vasfüggöny mögötti egyházak azt a kemény és csodálatos feladatot tanulják, amelyből az egész kereszlyénség meggazdagodásának létre kell jönnie". A magyar egyházak teljes alázatossággal el merik vállalni, hogy szolgálatuk valóban nemcsak saját meggyógyulásukra való, hanem segíthet az egész világ- keresztyénség számára feladott' űj lecke megtanulásában is. Az egyhá. •

zak teljesen új feladat előtt állanak, mert évszázados megszokottságok ité- leles vége következett el. A nyugati keresztyénség egy része súlyosan téved, amikor evvel a leckével szemben ellenállást tanúsít, és úgy gondolja, hogy központi feladata most „a pogány világgal" szemben megvédelmezni a keresztyénséget. Az igazi veszély a kereszlyénségre nézve nem az annyit emlegetett atheizmus cs pogányság, hanem a farizeizmus. A Christian Century című amerikai lap is kemény és igazságos megjegyzéseket tesz Truman elnök képmutató beszédére és az elnök beszédét a „lelki vakság jelének" tekinti. A nyílt levélben ezután Bereczkv püspök rátér az Egyházak Világtanácsának Koreára vonatkozó határozatára. A püspök megállapítja, hogy az UNO Korea Bizottsága egyáltalán nem volt tárgyilagos, amikor közismert döntését meghozta.

A kuruc szabadságharc során többször folytak béketanácskozások egyrészt Rákóczi és a felkelt rendek, másrészt a császár és hívei között. Ezeken a tanácskozásokon egyik fontos kérdés volt maga a vallásügy és ennek egyik sarkalatos részlete: á jezsuiták kitiltása az országból. Ehhez Rákócziéit ragaszkodtak, a császárék pedig menteni szerették volna kedvelt jezsuitáikat. A labanc politikai vezetők hatása alatt néhány északnyugati vármegye rendjei hosszú iratban fordultak a fejedelemhez a jezsuiták érdekében s felsorakoztatták mellettük minden érvüket, de sem a felkelt rendek, sem a fejedelem nem voltak megengesztelhetők.

Rákóczi kimerítő válasziratot intézett az akadékoskodó vármegyékhez. Erről a historikus Cserei így ír: „Cikkelyekként felvevé Rákóczi a vármegyék supplikátióját s remonstrálá erős és megcáfolhatatlan ratiókkal, hogy nem tudják, mit kívánnak, és mind magoknak, mind az egész országnak romlására, veszedelmére céloz a jezsuiták mellett való istantiájok.“

*

Részletek a válasziratból.

„Vagy talán feleségeitekre e>ábl- tólag hat templomaiknak asszonyias, külső pompája? Vagy fiaitokat gyönyörködtetik az ő gyerekes szlniclő- adátaik? Avagy végre lenmagotoknak tetszik szerény ábrázolok s szabályszerinti testtartásuk, méltóságteljes lépésük s elragadtatást színlelő arckifejezésük és saját tökéletességüket fitogtató erkölcsi szigorúságuk a gyóntatószékekben, mellyel a vigasztalást sóvárgó lelkeket gyermeki szeretet helyett szolgai félelemmel töltik el Isten iránt, s így K'risztus szelíd igájából zsarnoki jármot kovácsolnak lelkiisme- íetünk kínzására, míg saját dolgaikban készek maguknak minden bűnt megbocsátani1“

„Mi azon fogunk munkálkodni, hogy e társaságbeli atyák az őseinknek tett szolgálatok viszonzása fejében a jószágainkból annyi éven át húzott haszonnal érjék be, s őket idegen, s ha kívánják, pogány

II. Rákóczi Ferenc és a i

Egyháztörténeti apróságok

nemzetekhez küldjük, hol nagyobb szükség van evangéliumi buzgalmukra; hogy fgy a hitetlenek között kizárólag apostoli működésükre szorítkozva, gyűlölet helyett méltó tiszteletet vívjanak ki maguknak, ami ott könnyebben fog

menni, mint azon országokban, hol a túláradó kegyesség s a híveknek túlságos buzgalma folytán, a legszentebb ürügyek alatt teljes biztosságban szokták gyakorolni a legnagyobb visszaéléseket.“

„Valóban sajnálatraméltó állapot, hogy midőn e szerzettől tudományt reményiünk elsajátítani, általa az ismerethiányok sűrű ködébe jutunk a nélkül, hogy a boldog tudatlanság stádiumában maradhatnánk. Magatokra hivatkozom, mint tapasztalt tanukra, hogy azon tanfolyamból, mit a maguk hivalkodó nyelvén „humanoriae floren- tissimi sexennii“-nek neveznek, az ifjúság mi egyebet sem sajátít el, mint az egyetlen latin nyelv ismeretét. Ez is vagy nevetséges barbarizmusokkal megrontva alant jár, vagy pedig választékosságot negé- lyezve, mesterkélt szólásmódok s bonyolult körmondatok labirintusába tévelyeg, titokzatos, jősszerU hangok rejtélyeitől áradozik: mikor szóvirágokkal akar pompázni, érthetetlenné s homályossá lesz, s legtöbbször sok szóval mit sem mond."

n •

„Nem lehet csodálkozni a felett, hogy annyi vita tárgyát képezték az ő tanaik a probabilitás eseteiről, a mentális reservatióról, a kétértelmű és hamis eskü módozatairól, a zsarnokgyilkolás szabadságáról, a Célokról, melyek minden eszköz! szentesítenek, s száz meg száz egyéb kiirtásra méltó tételeikről, melyek ha érvényre jutnának, a vétkezés lehetősége szabadsággá, az eskü hazugsággá, az egyességek egyenetlenségekké, a törvények szörszál- hasogatásokká változnának, a hitélet romlásnak indulna, az emberek egymáshoz való viszonya szükségkép felbomlanék.“

„Kapkodnak az örökségek után, minek mi magunk is tanúi voltunk. Ugyanis páter Kiss jezsuita boldogemlékű nagyanyánk halála után övéihez egv gazdagon megtöltött szekrényt küldött e felirattal: „Pater Kiss egyházi beszédei“. E beszédeket azonban, az ékesszólás megannyi remekeit, a hallgatóság le- bilincselcsére, csodálatos módon aranyláncokká, drágakövekké s gyöngyökké átváltozva találta mos- iohaatyánk, ki a küldötteket útközben meglepve s a szekrény felnyittatva, napvilágra hozta a lelkiismeretes gyóntatóatya csalását s megmenté a kincseket, mik éppen elegendő segélyforrást szolgáltattak a háború folytatására. Amit pedig ők egyszer kezeik közé kerítettek, az, akár csak a pokol birtokába jutott volna, honnan nincs megváltás; soha többé a világiakhoz vissza nem kerül.

Nehogy tehát a hívek kegyessége (nem akarjuk mondani: babonasá- ga) e szent atyák álszenteskedése által megcsalatva, újabb adományokkal gazdagítsa őket, s még több földbirtokot juttasson a visszaváltás minden reménye nélkül e telhetetlen nadályok birtokába, kik terheltek növelésével s erőtök kiszívásával a hazát végvcszélvbe döntenék, szükségesnek látjuk fölhívni benneteket ítéljétek meg, vájjon ha az elmon dottakkal szemben érdemeiket s sza badalmaikat mérlegbe vetitek, felü múlják-e ezek súlyban az állam ér dekét, melynek védelme legszentebb kötelességünk, azon mondás szerint a legelső törvény a nép üdve!?“

„Általában pedig minden ’dologba, legyen az jelentéktelen vagy nagy, nyilvános vagy magánérdelcü, hívatlanul beavatkoznak; a házakba s családi szentélyekbe gyóntatási tanítás, látogatás ürügye clatt behatolnak; az ország belállapotát kikémlelik, s Isten nagyobb dicsőségének őrve alatt titkos levelezésben, nem ritkán az ellenségnek elárulva, az országokat kűl- s belháborúk lángjába borítják; s midőn annak elfojtására a honfiak vérüket áldozzák, ők maguk ártatlan s közönyös nézőkként viselik magukat. Bent a hazában senki iránt hűséggel nem viseltetnek, csak magukhoz. Kint Chinában az egy Istent és Confuciust. Tirolban s a birodalomban a császárt s a franciákat s bajorokat imádják."

*

..Midőn Bercsényi gróf úrrgl Lengyelországban bujdostunk. Kluzarius nevű emberük által Ungvárról pénzzel segítettek minket, s hadviselésünk alatt Nagyszombatban színjátékot rendeztek. Kolozsváron diadalívet állítottak tiszteletünkre, s más egyéb módon fitogtatták hűségüket, míg ugyanakkor Bécsben az udvarnál a császár iránti hűségükkel kérkedtek, mint akik császárpártiságuk miatt tőlünk üldöztetést szenvednek. S igy ez ál-politikusok és syneretis- ták egy szolgálattal a francia királyt, minket s a császárt leköteleztek, ugyanakkor mindnyájunkat elárultak. Abban bizakodva, hogy ha hadviselésünk (mint reméljük) kedvező kimenetelű leszen, a tett szolgálatokért tölünk, győztestől s a francia királytól a legnagyobb elismerésben fognak részesülni; bukásunk esetében ellenben a császári fiscus által elnyelendő uradalmainkból az ausztriai ház iránt tanúsított hűségük jutalmául nem csekély részt fognak osztályrészül kapni.“

„Mi a jezsuitáknak az ellenséggel traló összejátszását s más gonoszságaik emlékezetét a nekünk nyújtott szolgálatokkal együtt a mérleg serpenyőibe vetettük, s az igazságos bosz- szúérzet és hála hosszú harcot vívott telkünkben, mely ez egyenlő erők küzdelme folytán mélyen megrendült. S ha az érzelmek szétválása után a bosszuló igazság érzete felülmúlta a keresztyén háládatosságét, hálátlanság vádja nem érhet bennünket. Mert az árulást nem szenvedhetjük, annál kevésbbé az árulókat, kikről meggyőződtünk, hogy nem a mi javunkért, hanem saját érdekeikért szolgáltak bennünket."

i , * l i

„Ami pedig fogadalmukat, az

eretnekségek kiirtását illeti, az ilyen fogadás ott, hol az állam érdeke különböző felekezeteket háborítatlanul tűrni s törvény által biztosítani kénytelen, a közbékével homloi egyenest ellenkezik: hazánkban, hol a felckezetek nem egymás kiirtására törekednek, de a honszeretet s türel- niesség állal egyesítve békében élnek egymás meliett: a belbékével a tapasztalás bizonysága szerint össze nem fér. S ha a tisztelendő atyák a máltai lovagok példájára hivatkoznának, kik a törökök ellen örökös harcra vannak kötelezve még fegyverszünet idején is, úgy amazok példájára őket is a szárazföldtől jó távolt egy magános szigetre küldjük, ahonnan fogadalmuk értelmében szabadon hadakozhatnak az eretnekek ellen a nélkül, hogy az államnak, mely nekik lakhelyet ad, nyugalmát feldúlnák.“ . ..„.i.

•

„Olyan e társaság, mint a fúró, mely parányi hegyével kis helvet foglal el, majd mind mélyebbre hatolva s mindig nagyobb forgácsokat hányva ki, végre áthatol, s kényelmes utat csinál magúnak, hogy a régi állapotba juthasson.“

•

Cserei Mihály, a hlstória-lró, azt mondja Rákóczi válaszáról, hogy ,/tz Isten csudálatos vezérléséből pápista emberrel mondata ki az igazságot, és a jezsuitáknak minden istentelen practikájokat napfényre vele kiadató,"