Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-07-23 / 30. szám

3

Evanaélikiis Élet

Jakab levele az egyházhoz

A<z éta is a Uatt U it

Hol találom a Bibliában?

„Mit ér az, atyámfiái, lia valaki azl mondja, van hite, de nincsenek cselekedetei? Megmentheti őt (ez) a hit? Ha valamelyik atyámfia ruhátlan és nincs betevő falatja s közü- létek valaki azt mondja neki: menjetek csak el: békességgel, öltözzetek fel és lakjatok jól — s közben nem adjátok meg nekik a legszükségesebbet, mit ér az ilyen (beszéd)? —Így tehát a hit, ha nincsenek cselekedetei, magában elsorvad. Inkább azt kell tehát mondani: neked (állítólag) van hited, nekem viszont cselekedeteim vannak; mutasd nekem, mit ér a hited cselekedetek nélkül, én majd megmutatom neked cselekedeteimből: az én hitemet. — Hiszed, hogy egy az Isten? —• jól teszed, az ördögök is hiszik — és rettegnek! Megérted-e végre, te balga ember, hogy a hit cselekedetek nélkül halott? Talán a mi atyánk, Abraham, nem cselekedetekből igazull meg, amikor fiát, Izsákot, oltárra tette? Láthatod tehát, hogy a hit csak cselekedeteivel együtt érvényes és cselekedeteiből váll teljessé s így teljesedett be az írás, amely azt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek és tulajdoníttatott neki igazságul és az Isten barátjának neveztetett. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember és nem csupán hitből. A tisztátalan Rá- háb is szintén nem cselekedetekből igazíttatott-e meg, amikor a követeket a házába fogadta és más úton bocsátotta ki? Mert amint holt a test lélek nélkül, úgy holt a hit is cselekedetek nélkül." (2, 14—26).

Ezek a mondatok jnindig l’e^ törést okoztak az evangélikus embernek. Mintha a reformáció igazát cáfolná Jakab, azt, hogy egyedül Isten kegyelméből igazulunk meg, ha 'hisszük, hogy Krisztusért van bűnbocsánatunk. Mintha egyenesen Pál apostol római és galáciai levelével perelne itt Jakab, ahol azt olvassuk, hogy hit által igazulunk meg, a törvény cselekedetei nélkül. Mi számít hát Isten előtt? A hit, vagy a cselekedet, vagy éppen a kettő együtt?

A hit, mondja Jakab is, Pállal teljes egyetértésben. Csakhogy az igazi hit. Mert van álhit is, hamis és ezért holt hit. Az még nem hit, ha valaki hiszi, hogy van Isten — mintha bizony ezzel szívességet tenne az Istennek — ismeri a Kátét, s néhanapján forgatja a Bibliát, eljárogat a templomba s azután hivő, vallásos embernek nevezi magát. Ezzel a hittel nem tanácsos Isten szeme elé kerülni az Ítéletkor.

A hit az lelki magatartás, ami meglátszik az egész emberen és kihat a hétköznapok legapróbb dolgaira. Mi láttatja, mi eredménye van a te állítólagos hitednek? Más vagy, különb,vagy, mint a „hitetlenek“? Jakab Kérdése az egyház, a hívők ítélete és számonkérése. Ha te csakugyan Isten gyermeke vagy, akit a Jó Pásztor megkeresett, megtalált és megmentett, akkor annak jele kell, hogy legyen az életedben. Amikor Jézus lehívta Zákeust a fáról és betért hozzá, akkor megváltozott az élete (Lukács 19). Vigyázzunk a sorrendre: nem azért tért be hozzá,

mert Zákeus megváltozott, hanem azért változott meg Zákeus, mert Jézus eljött hozzá! Nem azért szerette Isten Ábrahámot, mert hajlandó volt fiát is feláldozni neki, hanem azért volt engedelmes Ábra- »hám, mert megismerte Istent, aki elhívta őt. S azért mentette meg Ráháb, ez a kis utcarongya, Izrael kémeit, mert tudta: ezek az emberek Isten követei s rajtuk múlik az én szabadulásom! Zákeus, Ábrahám és Ráháb azért cselekedtek így, mert hittek, mert igazi hitük volt — s mert hitnek, hát cselekedtek is. Aki hisz, vagyis aki megismeri Istent, az Ö jóságát, az Ő segítségét, az nem maradhat tétlen.

És Jakab a felől sem hagy kétségben, hogy mik azok a cselekedetek, amiket tőlünk Isten vár, hol kell megmutatkoznia a hitünknek. A felebarát, ismét a felebarát áll előttünk. Ruhátlanul, dideregve és éhesen, kétségbeesve és reménytelenül. S a felebarát vállán át Jézus szeme figyel: mi lesz most? Kegyes szólamokkal traktálöd.-e azt, aki Isten álruhás követe s hited próbaköve, vagy két kézzel, szívvel, terített asztallal szereied-e atyádfiát?!

A hit és a felebarát, ezek ketten összetartoznak. Így rendelte ezt Isten. S ebben Pál és Jakab és Luther és minden igaz hívők egyetértenek.

Groó Gyula

Nőgrád>Hont-Bars-i

egyházmegye 1950 június 29-én tartotta évi rendes közgyűlését Balassagyarmaton. A közgyűlést az Űr Szent vacsorájának a vétele előzte meg. Majd a lelkészi munkaközösség tartotta uneg szokásos értekezletét Szabó József püspök 'elnökletével. Az egyházmegyei közgyűlésen, mivel a mandátumok lejártak, megválasztották az új elnökséget és tisztikart. Lényegében ugyanazok a személyek kerültek be az új tisztikarba, mint a múlt választáson. Főesperes dr. Csenyődy Lajos, egyházmegyei felügyelő dr. Krepuska István lett. Az új elnökséget Szabó József püspök iktatta be hivatalába, majd a tisztikar eskütétele következett a templomban.

FELHÍVÁS

Az Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály jól használható színdarab- gyűjteményt szándékszik kiadni vallásos tárgyú rövid drámákból. Felhívja azért a lelkészeket és lapunk olvasóit is, hogy ehhez a gyűjtési munkához nyújtsanak segítséget*.,^,

Bárki beküldheti saját művét, saját fordítását vagy átdolgozását bármely nyelvből, kéziratban, vagy fé- gebb kiadványokban szereplő olyan drámát, melyet időszerűnek tart, nagyobb drámák olyan részletét, mely kiszakítva is előadható. z

A kéziratokat Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály, Budapest, VIII., Űllői-út 24. sz. alá kell küldeni augusztus 20-ig. s

A gyűjteményben felhasznált drámák szerzőit, s azokat, akik a gyűjtésnél számottevő segítséget nyújtanak, a Sajtóosztály jutalmazni fogja.

POSTALÁDA

Celldömölki olvasónk írja:

Az Űr Jézusban szeretettel köszöntőm Dezséry püspököt új hivatalában és az Űr Jézus áldását kérem életére, szolgálatára. Nagy öröm fogott el, mikor az Evangélikus Életből olvastam a Püspöktestvér székfoglaló beszédét, ahol a Szentlélekért való könyörgésre utal, mert e nélkül az egész keresztyénségiink semmi, üres beszéd az egész. Márpedig Isten országa nem beszédben áll, hanem erőben és én is ugv látom, hogy erő, vagyis Szentlélek nélkül megyünk és ezért nagyon kérem a Püspöktestvért, hogy hasson oda, hogy a sok konferencia után magukat hívőknek valló akár papok, akár nem, jöjjenek össze .és könyörögjünk együtt térdeinken a Szentlélekért. Tolakodjunk, zörgessünk, ne egy órát, hanem sokat, mint a tanítványok, hogy nyilván lehessen a világ előtt is, hogy közöttünk betegek gyógyulnak és félő szívűek új emberekké lesznek.

Békesség!

Egy büki olvasónk írja:

Kedves Evangélikus Élet!

Néhány mondatot jszeretnék hozzáfűzni Dávid) Jánós „Okos ember nem bölbs ember“ c. június 4-i cikkéhez. Péidlb. 9:10. A böDcseségnek kezdete az Urnák félelme. Teljesen igazat adóik a cikk írójának: utolsó szakaszában írottakban. A magúikat öínmiaiguik által vallásos embernek kinevezett emberek a legrosszabbak. Az öndicsőiilés emberei. Az „én“ család tagjai. Maguk akarják 'önmaguk mellé osztályozni! az embereket. Mláté 13:30. Isten dlolga: és joga: a kiválasztás. Nieim Isten népe az, aki imagát kiválasztja. Látszat- keresztyéni csak az, aki a gyülekezetben kívül tsztja önmagát. Reakciós keresztyén az, ki a matgyar életben kiválasztja önmagát. Isten senkit nem zár ki a hölcseségre jutásból. Isteni nem a kiváltságosok- Istene! Hiamem az igazán megtérő (bűnösök Kegyelmes Atyja. Mi, emberek is nem „Okkázió“-, „Figyelem“-, „Kirakalik eresz tyénséget“,

„Oselekedetkeresztvénséget“, nem ..fanatizmus-hívőket“ szeretnénk látri. Nem Isten gyermeke az, aki a másik „embertársát lenézi. Aki csak úgy szajkózza aa Istenidét, de a szívébe nem oltja, az csak ,,pa- pagájkeresztyén“. Aki kívánságokat érez és cselekszik, aiz wem Isten embere. Számoljuk fel! tehát a ..látszat-, kirakatkeresztyénségün- ket“, melynek melegágya a „reakciós keres-z tyénség“, mert ennek csak mußt ja vara, de jövéndője mimics. Jövendője a Krisztusi Isten Igével nnindienimalp táplált, a min- dieinmiapi életben: „cselekedetben igazolt k eres ztyén ségn ek“ van.

1950 július 8.

Debrecen

Az egyházközség havi rendes presbiteri gyűlést tartott július hó 9-én. A gyűlés folyó ügyeket tárgyalt és a lelkész munkajelentését, valamint a gazdasági helyzetről való jelentéseket hallgatta meg. Ezen a gyűlésen alkalom adódott, hogy lapunk munkatársa, Muncz Frigyes, az Evangélikus Elet-röl szólhatott.

Isten a vizek ura

I. Mózes 1:2. „Az Isten lelke lebeg vala a. vizek felett.“ — I. Mózes 1:6—10. — III. Mózes 26:3—4.

— V. Mózes 11:14, 28:12. — Jób 29:23. — Zsolt. 68:10, 33:7. — És. 30:23, 40:12. — A víz életfenntartó alapelem: II. Péter 3:5. „Mert készakarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld1, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára." — .1 víz feltétele a növényi és állati életnek: I. Móz. 1:20. „Pezsdiiljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől.“ — Zsolt. 104:10—11, 13. „Aki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között, meghassák a mezőnek minden állatát ... Aki megöntözi a hegyeket az ö palotájából, a te munkáidnak gyümölcséből meg- elégíttelik a föld...“

A víz forrása a termékenységnek:

Zsolt. 65:10—11. „Meglátogatod a földet és elárasztod, nagyon meggazdagítod azl. Istennek folyója tele van vizekkel, gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt. Meghalod barázdáit, göröngyeit meglapítod, zápocesővel meglágyítod azt, termését megáldod.“ — Isten csodákat tett övéinek víz által: II. Mózes 14:21. „És kinyújtó Mózes az ő kezét a tengerre, az Űr pedig egész éjjel erős keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tévé.“ — Józsué 3:13—17. — Lukács Evang. 8:25.

;,És monda nékik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek néki?“ — Amiként az anyagi és testi élet vi.á- yában életet tart és csodát művel Isten a vízzel, úgy a lelki é'let világában is: Zsolt. 23:2. „Csendes-vizekhez terelget eng^n.“ — Máté Evang. 28:19. „ElnWRvén, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a hiúnak és a Szentléíeknek nevében.“

— Márk Evang. 16:16. „Aki hiszen

és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hiszen, elkárhozik.“ — Ezt az életfenntartást és csodát az örökéletnek a vize, az Ige, az Isten beszéde műveli: És. 55:10—11. „Mert mint leszáll az eső és a hó az égből és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: így lesz az én beszédem, amely számból fiimegy, nem tér hozzám üresen, hanem niegcselekszi, amit akarok és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem.“ — És. 44:34. — Jer. 2:12—13. — Jer. 17:13. — Ezé- kiel 36:25—26, 47:1, 8—9—10. —

Zak. 14:8—9.

A Bibliában a víz az örökéJef- nelk vizet, az Igét jelöli:

János Evang. 3:5—6: „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, ami Létektől született, lélek az.“ ■— Jan. Ev. 4:14. „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelye't én adok néki, soha örökké meg nem szomjuhozik, hanem az a víz, amelyet én adok néka örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne.“ — Ján. Ev. 7:38. „Aki hisz

énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.“ — János Ev. 15:3. „Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek.“ — Efez.. 5:26. „Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek ('eredőjével azi ige által.“ — Tit. 3:5. ‘— Zsid. 9:19,' 10:23.

Tesfvéri kérés *

A csengődi szórványgyülekezet istentiszteleteit a volt iskolájában tartja, amely azonban több koimioty ok miatt nem alkalmas már istentiszteleti célra. Éppen ezért istentiszteleti életéhez hű vezetősége régebb idő óta kis temploma megépítésének tervével foglalkozik. Az elmúlt tél folyamán komolyan hozzá is látott terve megvalósításához. Felajánlásokat gyűjtött és elkészíttette temploma tervét. Buzgó lelkesedésünkben váratlanul ért bennüm két az a rendelkezés, mely az építési anyagokat zár alá vette. Már-már azt gondoltuk, hogy hiábavaló volt eddigi fáradozásunk. A napokban azonban Isten építő szándékának bizonyos és világos jelét kaptuk: megérkeztek az építéshez szükséges anyagok kiutalásáról szóló írások (cement, mész, tégla!). A kiutalás mögött Isten kéziét láttuk meg s nagy hálával telf meg szívünk jótéteményéért.

Sajnos, azonban híveink, akik legnagyobbrészt szegényparasztok, felajánlásaikat nem tudták teljes egészében 111051 befizetni. (Csak szüret után, amikor mustjukat, borukat eladják!) Most ez azt jelenti, hogy nincs együtt a kiutalt anyagok kiváltásához szükséges pénzünk. Véteknek tartanánk elmulasztani ezt a rendkívüli anyagbeszerzési lehetőségét, mert ez egyúttal templomunk megépítésének elmaradását is jelentenél Tekintve, hogy a szükséges összeget most teljes egészében semmiképpen sem bírjuk gyülekezetünkön belül összehozni, sok tusakodás után úgy határoztunk, hogy szorultságunkban a sajtón keresztül is kinyújtjuk kérő kezünket evangélikus testvéreink felé s tőlük Isten csengődi háza építésére adományokat kérünk. Ami most elviselhetetlennek látszik nekünk, azt clhordozhatóvá tudja tenni a testvéri szívek szeretetéből folyó adakozókészség és adomány. A legkisebb adomány is jelentős segítséget ád most nekünk, melyet az országban lakó evangélikus testvéreink kérésünkre eljuttatnak hozzánk. Ki-ki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytetenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten! II. Kor. 9:7. A testvéri adományokat kérjük a csengődi lelkészi hivatalnak (Bács—Kiskun m.) vagy a szerkesztőség címére küldeni. Minden adományért imádságos szívvel mondunk előre is hálás köszönetét. Zoltán László

Halálozás

Konyecsni Sámuel, a csanádapácai egyház 30 éven át híven szolgált levita tanítója 66 éves korában elhúnyt. Gyülekezetépítő munkájának koronája a csanádapácai leányegyház anyásodéba volt. Az elhunytban Komoly Sámuel szegedi segédielkész édesatyját gyászolja.

Egyháztörténeti apróságok

II. Lajos király 1525-ben a bánfaiakhoz szigorú levelet intézett Budáról, hogy a városban terjedő reformációt megakadályozza. Többek között ezeket írja:

„Mivel nagy visszatetszéssel értesültünk arról, hogy Ott, közöttetek valami krakkói mester, de aki abban a városban született, és mások, többen vannak, akik a lutheránus eretnekséget és szektát vallják, nyilván megvetvén a mi kihirdetett ren- deletünkeft: ezennel a legerősebben meghagyjuk hűségteknek felen sorainkkal fej és minden jószágaitok elvesztésének büntetése alatt, hogy azonnal vizsgálatot tartva, az említett mestert és másokat is, mind akik csak vallják azt a lutheránus szektát, közöttetek kinyomozni s azokat, ha világi rendűek, a kínzóeszközök minden nemével megbüntetni, ha pedig egyháziak, az egri vikáriusnak kiszolgáltatni kötelességeteknek tartsátok, mert ha megtudjuk, hogy ti magatok is melengetitek magatok közt azokat az eretnekeket, vagy büntetlenül hagyjátok, vagy nekik Luther veszedelmes ragályának a keresztyének között való elhintésében kedveztek, tudjátok meg, hogy az előbb említett büntetést minden irgalom nélkül végrehajtjuk rajtatok!“

*

Statileo János,, gyulafehérvári püspök nem kímélte Luther egyre jobban szaporodó követőit és bizony- gyűlöletét és vadságát kénye-kedve szerint töltötte ki rajtuk. Egyebek között egy szerencsétlen papot, ki beszédében azt tanította, hogy a húsevés nincs megtiltva a Szentírásban, bilincsekbe veretett s néhányszor megvesszőztetve kihozatott a tömlőéből és ilyen büntetéssel sújtott: testét köröskörül rakatta ráki Icesüngö nyulakkal, tudókkal és tyúkokkal, s miután így a város utcáin meghurcolták, vad, harapós kutyákat ingereltek fel s azokat ráuszították, hogy amit szájukkal leszaggathatnak róla, tépjék le és testét is marcangolják szét. A jó erdélyi pap tehát így veszett el, kutyáktól szétmarcangoltatva, ami minden jóérzésű embernek szomorú, a gonosznak ellenben nevetséges látványul szolgált Gyulafehérváron. Ilyen érzülettel viseltetett a másnézetűekkel szemben ez a Statileo, amíg csak élt, azaz 1542-ig.

_ *

Amikor Zápolyai János Magyar- országból Erdélybe vonult, hogy Szolimán szultánnal szembeszálljon, a három hozzácsatlakozott római katolikus püspök egy Szántai István nevű hitszónokot állíttatott elébe, aki félelmet nem ismerő bátorsággal tanította az evangéliumi tudományt. Nagy zajjal kérték a királyt, hogy Szántait, mint nyilvános lutheránust tűzhalállal büntesse meg. Ez azonban nyilvános vitát rendelve, úgy határozott, hogy először tudományát vizsgálják meg Szántainak, és bírákat jelöl ki, hogy azok hozzanak ítéletet tudománya fölött. A nyilvános vita emez elrendelése nem tetszett a püspököknek, kik azt hajtogatták, hogy ^azokkal az eretnekekkel, akiket a római egyház már kiátkozott, nem kell vitatkozni. Mindamellett a király megmaradt elhatározásában és elrendelte, hogy a nyilvános vitát tartsák meg, melynek kimenetele az lett, hogy Szántai) minden állítását a Szentírásból igazolta. — A királytól választott bírák éjjel aztán titokban összeülvén, kérték a királyt, hogy ne kényszerítse őket a Szántai pártfogására irányuló véleményük előterjesztésére. A király aztán még ez éjjel1 magához hívatván Szántait, e szavakat mondá neki: „Barátom! Ne maradj az országban, mert a mágnások elfognak és mindenképpen halálra adnak. Én nem vagyok képes téged megvédelmezni s esetleg magamnak is bajt csinálnék. Menj el hát, add el, ami jószágod van, és húzódj meg fejedelmed pártfogása alat!, ahol szabadon vallhatod a megismert igazságot.“

*

Az 1659-i pozsonyi országgyűlésen felmerült az a k^dés, hogy „uta’jon a magyarországi evangélikusoknak üldöztetésük nem volna-e káros“1 Az országgyűlés többsége egyhangúan azt kiáltotta, hogy az üldöztetés jó dolog, szent dolog, meg kell lenni.

Amikor Zrínyi Miklós ezt hallotta, felkelt helyéről és így szólt:

„Rossz, igen rossz dolog, mraim! Ihol a török megesküdt ellenségülik, ha az evangélikusokat is ellenségünkké tesszük, miképpen állunk ennyien ellene? ha kivált ezek magukat a törökhöz csatoljákl Tudjátok meg, uraim, igaz pápista ember vagyok, vallásomban való állhatatosságomban is egyitek lsem halad felül. De micsoda dühös bolondság vinne okáért az én légrádi evangélikus vitézeimet és ott való presidiáriusai- mat helyükből kiűzzem? Bizony, akiket ismerek pápista katonákat, tíz törökre sem mernék kimenni velük. De ha az evangélikusokkal vagyok, azoknak imádsága és sok éneklései között, valamikor harcra megyek, soha nyereség nélkül meg nem térek.“