Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-07-09 / 28. szám

Evangélikus Élet_ 1949. évi püspöki jelentéséből „Az egyén elitének közösségi je- jclentősége meglátásához távlat ikell. Az időben való kibontakozást az ese­mények történelmi szemlélete mutat­ja, a térbeli kibontakozást pedig a statisztika sorolja fel. Mindkettő azt igazolja, hogy az emberek láncsze­rűen vannak összefonódva egymás­sal s a lánc mindig csak olyan erős, mint amilyen a leggyengébb lánc­szem. Mindez áll az egyház éleiére is. Bontakoztassa .ki az 1949. év statisz­tikája minden hívünk és gyülekeze­tünk előtt azt a felelősséget, melyen közösségre rendeltetésünk rak reánk: „Senki sem él önmagának és senki st m hal önmagának,“ Elköltözések miatt csökkenni kezd a gyülekezetek ősi begyökerezett ré­tege és rendkívül fontos, hogy lelké­szeink a ki- és beköltöző egyháztag­jainkat figyelemmel kísérjék, az el­költözőkről értesítsék annak az! egy­házközségnek a lelkészét, melynek területére költözik a hívük, (hogy így áldás bocsáthassa útjára és szeretet várhassa új helyén egyházunk nagy családjának minden tagját. A lélekszám kimutatása szórvány- helyek tekintetében nem pontos. A statisztikának iez a pontossága a bá­rányait számon nem tarló pásztor pontatlanságára mutat. Egyébként a. gyülekezetekbe szervezés tovább ha­lad. Az anyagyülekezetek száma ket­tővel több. A lelkészhiányt csak úgy sikerült csökkentenün-k, hogy a tényleges Szolgálatba visszaállítottunk a lelké­sz: munkakörből már kivált lelkésze­két. A lelkészf.iiány tekintetében a helyzet súlyosbodásával kell még számolnunk. A konfirmáció munkájára egyre nehezebb esztendők várnak. Egyre több pásztori utánjárást és hűséget kíván a konfirmációi szolgálat. Az egyházi szent cselekmények mellőzése az esketések területén sza­porodott. 1949-ben 19-cel több eset­ben mellőzték nz egyházi esketést. mint 1918-ban, temetéseknél 1948- nem nem mellőzték az egyházi szol­gálatot, 1949-ben azonban már öt­ször nem vették igényire. 1949-ben evangélizáció volt az egy­házkerület 150 gyülekezetéből 88 gyülekezetben, hússzal több, mint 1948-ban. Az! evangélizációk eredményeit nem lehet felmérni. A róluk adott jelenté­sek csak külső képét mutatnak s a később megérő gyümölcsök meg­léte és megmaradása a Erelyi lelké­szek utómunkájától is függ. Az 1949. esztendőben az evangéli- zációkban egyre erőteljesebben vették igénybe a házi istentiszteletek tartá­sát. Hovatovább az esti igeihirdetés meilett az evangélizáció egyik leg­fontosabb szolgálati alkalma *z. Évangélizíációt végző és gyülekezet­ben szolgáló lelkészek egyképpen fo­kozott jelentőségét említik s a gyü­lekezetek is szívesén fogadják. Az 1949. évben erőteljesebben ér­vényesült az evangélizáció munkájá­ban az iratterjesztés is. Az evangélizáció idején igen szé­pen mutatkozott meg híveink áldo­zatkészsége. Az evangéliumtól meg­érintett szívek szívesen nyitották meg erszényeiket a hirdetett adakozásra. Nagyon sok gyülekezetben megle­pően gazdag offertórium gyűlt össze beszédes jeléül annak, hogy egyhá­zunk egyetlen biztos anyagi bázisa az evangéliumtól felébresztett élő hitű keresztyén gyülekezet. * Az evangélizáció nyomán a legtöbb gyülekezetben bibliatanulmányozó és imaközösség alakul. Ezek a közössé­gek fokozott gondozást igényelnek. Csak ilyen módon válhatnak az egész gyülekezet megelevenedéséért fára­dozó munkaközösségekké. Országos konferenciánkon 2567-en jöttek részt. 961-gyel többen, mint n)48-ban. A soproni alsó- és a vesz­prémi egyházmegyéből a résztvevők száma kevesbedett, a többiben tete­mesen nőtt. A gyülekezeti watterjesztések szá­ma 24-gyel emelkedett. Most már a gyülekezetek kétharmad részében van megszervezett iratterjesztés. Még min­dig kevés. Minden gyülekezetben meg kell szervezni az iratterjesztést! Az 1949—60. tanév befejeztével a győri diakonissza-anyaház leányinter­nátus munkáját megszüntette s a börcsi árvaüiázat testi és szellemi fo­gyatkozásban szenvedők gondozá­sára rendezi be. Az Országos Luther Szövelség árvalelkésze, Jukus Imre, a szeretet- intézmények ellátása érdekében ez évben is megszervezte a természet­beni gyűjtést. Ugyancsak Jakus Imre kezdemé­nyezésére az árvamunika támogatá­sára toliakció indult meg. A gyülekezetekben 22 diakonissza és 642 önkéntes munkás szolgált. Az önkéntes munkások iközött volt egyetemi tanár, tanító, orvos, tisztviselő, kereskedő, egyetemi hall­gató, tanuló, háztartásbeli, földmű­ves, nyugdíjas. Eddigi munkájukon kívül a kántorkodás és a hitoktatás területén is sok helyen szolgálatba kellelt állaniok. Számuk örvendete­sen szaporodott. A diakonisszák száma eggyel, az önkéntes munká­soké 169-ce] több, mint az 1948. esz­tendőben. Az önkéntes munkások között már több fanfolyamot végzett önkéntes munkás is van. Szolgálat­készségük elismerést érdemel. Az egyházközségiek egyházmegyén­ként összesített gazdálkodása azt mutatja, hogy egyházunk a szegénye­dés útján van. A bevételek 422.970.69 forinttal csökkentek, ennek megfele­lően a kiadás is 400.497.21 forinttal, a maradvány pedig 22.473.48 forint­tal csökkent. Az egyes egyházközsé­gek a pénzügyi egyensúlyt, úgy lát­szik, úgy tartották fenn, hogy a be­« elek csökkenésének arányában kkentették a kiadásokat is. Ez az eljárás józan gazdálkodásra mutat, mert nem engedi az igényeket a le­hetőségen túlnőni, azonban mégis vigyázatra int, mert van olyan határ, amelyben az egyházi élet egészségét és a pénzügyi gazdálkodás egyen­súlyát csak úgy lehet összhangba hozni, hogy ha nem a kiadásokat faragjuk le, llianem a bevételeket pró­báljuk emelni. Ahol a ihívek azt lát­ják, hogy az egyház pénzével a fe­lelősek szegény egyházhoz illő ta­karékossággal gazdálkodnak, ott az elemi szükségletek biztosítására mindig lelhet remélni a fedezet meg­találását. A kapóit segélyek összege teteme­sen csökkent. Ez is kényszerít a ma gunk lábán való megállásra. A szórványgondozásra fordított összeg is. ha nem jelentős összeggel is, de mégis csökkent. Ez nem ör­vendetes jelenség s ezen a vonalon fokoznunk kell áldozatkészségünket. Építkezésre fordítottak a gyüleke­zetek 664.566.34 forintot, ami az össz­bevételként jelentkező 4,100.236.93 forintnak 16.2 százaléka. 1948-ban a hívek önkéntes ado­mánya az egyházi szükségletek 10 százalékát fedezte, ez a százalék 1949-ben 17 százalékra emelkedett. Sem 1948-ban, sem 1949-ben a fenti kimutatásban nincs benne a gyám­intézeti gyűjtés. A letkészi jelentésekből az 1948. évi összbenyomáshoz egy új vonás járul a szemlélő elé. Gyülekezeteink­ben — majdnem így lelhetne mon­dani — templomépítési láz vett erőt. Talán a türelmi rendelet utáni idő­szak hasonlítható csupán ahhoz a tavaszi z'send üléshez, amellyel egy­másután nőnek ki a földből az új és megújuló templomok. Érdekes és ta­nulságos, hogy a templomok nem nagy gyülekezetekben épülnek, hanem apró szórványok, Ikis fiók-, vagy leány-iegyházközségek s missziói pon­tok viszik a pálmát a templomépí­tésben. Persze, ezek a templomok nem művészi értéket jelentő Ihatalmas dómok, hanem egyszerű hajlékai az igének, de azoknak, akik szívük há­lájából és orcájuk verítékével építet­ték, azoknak drága, mint a szegény embernek a maga otthona. Eljövendő idők egyháztörténetírói hősi eposzo­kat fognak majd írni korunk tem­plomépítéseiről. A laikus munkások fő munkaterü­lete a gyermek-bibliakör. Megható az az öröm, mellyel fiaink és leá­nyaink ebben a munkában dolgoz­nak és Isten iránti hálára indító az az eredmény, amellyel a kicsinyeknek az evangéliumot hirdetik. Az 1949. esztendőben megindítottam az! egy­házfelügyelők, presbiterek, a nem lel- készi képesítésű egyházi munkások számára körzeti konferenciák rende­zését. Az ötödik evangélista (1685 március 21 Kilenc évet töltött Bach a weimari herceg szolgálatában. Házasságának sok szép é* borús évét. Mert jönnek a gyermekek és —• mennek is életből halálba. Egész életében így lesz ez már: bőséyes a gyermekáldás, de bő­séges a veszteség is. Gazdája, bár sok­szor goromba viselkedésű, nagy meg­becsüléssel veszi körül és sokra érté­keli Bachot. Valahányszor útra indul, készségesen ad szabadságot, hadd ta­nuljon és hadd vigye él hírét másfelé is remek művészeiének. így jut el Frankfurtba Telemann mesterhez, Hamburgban régi tanítóját keresi fel, Georg Böhm orgonást, Lipcsében John Kunauvai ismerkedik meg, a Tamás-templom művészével, a „Tho- mas-Cantor“-ral. Telemann áthelyez- kedése után Eisenachban találkoznak, a rokonokat felkeresi Ohrdruffban és Erfurtban, de legnevezetesebb útja mégis a drezdai. r. Marchand, a megszökött francia Drezdában remek volt a zenei élet. Állandó társaság volt együtt, mind kitűnő muzsikus, általában a Fried­rich August I. színház tagjai. Pisendel, PczoJd, Zelenka, Hebenstreit, Wo- Iumier és társaik a fogadó nagy ivó­jában poharaznak, vitáznak, tréfál­koznak s újjonganak, amikor közöt­tük Bach megjelenik. Pipázás és mó­kázó» kökben Bach „kapásból“ Íro­gatja a szebbnél-szebb négyszólamú vokál-fugákat férfihangra, utána gyor­san kiírják a szólamokat és már zeng a dal, de úgy, hogy bármelyik hang­versenyterem elfogadná őket elő­adásra. Éppen a városban tartózkodik a szellemes, elegáns világfi, a francia Jean Louis Marchand, orgona és zon­S i-virtuóz. Amikor Bachról beszél- előtte, sehogyan sem akar nevére emlékezni. .. Addig unszolják Bachot, amíg rá­szánja. magát arra, hogy felkérje Marchandot: mérkőzzenek meg nyil­vánosság előtt zongorán és orgonán. Finom hangú levelére a francia rö­viden ír: „Tisztelt Bach!“ megszólítás­sal s kénytelen a kihívást élfogadni annál is inkább, mert Flemming mi­niszter is erre kéri. Flemming miniszter palotája meg­lelik a meghívottakkal. Elegáns dá­mák, liliom, szegfű, nárcisz, rózsavíz- illatot terjesztenek, huncut szemek ra­gyognak Bach felé, aki zavartan ül a zongora mellett és vár — az ellen­félre. A kandallóban óriás hasábfák tüzelnek, ezért kénytelenek kinyitni a hangversenyterem ajtaját. Közben folyik a csevegés, pletykázás finom szavú árja ... i Marchand nem jön Bach ttnaimáit:i n ujjait végigfuttatja a billentyűkön. Skálázik. Azután né­hány nehezebb fogást próbálgat. El­ragadja a Zene és megfeledkezik min­denkiről, még a franciáról is. Az ujj­gyakorlat rögtönzés^ csap át. Akarat­lanul is ontja macából páratlan tehet­ségét s azt sem veszi észre, hogy köz­ben mély csönd szállt le a teremre. Amikor muzsikálásában megáll, a hallgatóság tapsvihara köszönti, mire zavartan bocsánatot kér és bejelenti, hogy ez csak egyszerű gyakorlás volt* anég nem komoly muzsika! A vendé­gek ájulnak a gyönyörűségtől és meg­lepetéstől .. . Az ujjgyakorlatokat azonban Mar­chand is hallotta, aki nagy késéssel érkezve a nyitott ajtó mögött fiilelt és a taps ideje alatt, piros szégyennel arcán, kisomfordált a palotából. Most már tudta, hoyy ki az a Bach . . . Amikor később lakására küldenek, hogy sürgessék, akkor már posta­kocsin ült és rohant Drezdából. A versenyt Bach egyedül játszotta végig először cembalon, azután orgonán — késő éjszakáig. A nagy lakomáról Bach csendesen eltűnik, hogy barátai közé szökjék a fogadó nagy ivójába —- pipázni és! mosolyogni a legyőzött francia sorsa fölött... A drezdai verseny híre világ szájára került. De a weimari herceg, akit ugyan büszkeséggel töltött el az, hogy a? „ő orgonása“ győzött, megfeled­kezett az illendő kötelességről: nem — 1750 julius 26) várta Bárhol ünnepséggel, ahogyan akkor szokásban volt. Ezért is másért is Bach bejelentette, hogy elhagyja Weimárt. A hóbortos herceg nem akarja el­engedni. Dühöngésében bezáratja Bachot a "kastély egyik szobájába s teljes egy hónapig őrizteti ott. Csa­ládjával csak az ablakon keresztül beszélhet, nem muzsikálhat, tétlen­ségre van kárhoztatva. Szinte naponta próbálkozik rábeszéléssel, Ígérgetéssel, fizietésemeléssel, fenyegetéssel, go­rombasággal, de minden hiába. Ennek is elmegy a híre ... Bach állhatatos marad s a herceg kénytelen engedni. El sem búcsúzik tőle haragjában. így indulnak útnak, megrakott sze­kereken Cöthen felé. A cötheni her­ceg, Leopold, ünnepélyesen várja őket, meleg szeretettel és bensősége­sen. Félesége is kedves asszony, egy­szerűen emberi. így felejtik cl az egy­hónapi palotafogságot, így kezdenek új, derűs, nyugalmas életet, amelyet megtölt a békesség éveinek derűje, de amelynek, sajnos, van egy nagy hiánya is: Cöthenben nincsen se or­gona, se zenekar, s az énekkart is diákokból, tanítókból és gazdatisztek­ből kellett összeállítani. A Cöthenben töltött hat év mégis sorsfordulót hozott Bach életében. H. A. Tahi Ki ne ismerné a hivő protestán­sok közül Tahit? Olyan ez a hely a magyar Duna mentén, mint valami­kor u Jordán völgye voll Keresztelő János idejében. Ott és akkor muta­tóit rá Keresztelő János Istennek ama Bárányára, aki elveszi a világ bűneit. Itt hangzott fel az Ige: „Tér­jetek meg .. Korunkban, a protestánsok vilá­gában Tahi az a hely, ahol ez meg­történt. Ellátogattunk ide, e dunamenti kies völgybe az első két csoport evan- gélizáló konferenciájára. Külön a felnőttek, külön a serdülők csoportja. A létszám meghaladja a négyszázat. Mcgis csodálatos a rend és az ellá­tás. De mi ennek a magyarázata? Minden megmagyaráz a lelki ellátás. Mert amilyen itt az erdő ózondús le­vegője, olyan a lelki levegő is, amely­ben vagyunk. Szellem, lélek és test a legteljesebb szellemi-lelki-testi köl­csönhatásban és harmóniában Iván­nak itt. Mindent megmagyaráz a lelki ellá­tás gazdag és tárlat más programmja, melynek méltó kerete a napirend és gondoskodás. Ellátói ennek a munkának nem önmagukért, hanem Isten igéjéért, az Úr Jézus Krisztus ügyéért beszél­nek. Gazdája és élmunkása ezeknek az evangéiizáló konferenciáknak Sréter Ferenc, a budavári lelkész és felesége, a lelkes papné, Benkóczi Dániel szegedi lelkész, Zsátér Albert és hitves», akik ai gyülekezet laikus munkásai, mindketten Luther Márton intézetünk laikus képző tanfolyamát végezték. Az evangéliumi bábszínház írója, rendezője, dramaturgja és műszaki tervezője és kivitelezője Báskai Fe­renc gépészmérnök hívünk. A flaneilograf bemutatója ós evan- géiizáló előadója Rejtő Mária evan­géliumi országos munkásunk, és Trausch Erzsébet, a Magyar Béthel missziói munkása. Kedves Olvasónk! A megtérést egy­szer és valahol el kell kezdened s ha úgy érzed és úgy hiszed, hogy el­kezd led, akkor azt folytatnod is kell, mert azt mondja az Ige: „Nem mon­dom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék, hanem igyek­szem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Vájjon megragadott-e már? Akár igen, akár nem, ragadd meg az alkal­mat, mert azt mondja az Ige: áron is megvegyétek az alkalmakat. Ezen a nyáron is bőven vannak evangéii­záló konferenciák. Összekötheted ol­csó nyaralással! Tahiban július 6— 11-ig miég egy ilyen konferencia lesz. Érdeklődni és jelentkezni a Budia- vári Evangélikus Lelkészi Hivalal- ban lelhet. Bp., /., Táncsics M.-u. 28. Telefon: 161—093. 3 JVőfe az egyházban „A Nők Élete ps Munkája az Egy­házban Bizottság“, amely oly sok érdeklődést keltett az amsterdami világgyűlésen, megtartotta első kon­ferenciáját f. év márciusában Cha­teau de Bossey-ban, az ökumenikus Intézetben. A bizottság tagjai között férfiak és nők egyformán szerepei­nek. A fenti konferencia után körleve­let bocsátottak ki, és ebben körvo­nalazták a bizottság célját: a) A női egyházi munka eddigi eredményeinek áttekintése, amit egy könyv formájában adnak közre. b) „A férfi és nő viszonya a bib­liai tanítás és az egyházi tradíció tükrében" témáról tanulmány veze­tése. c) Tanulmányok folytatására és cselekvésre való buzdítás a nők az egyházi éltet minden fázisában való helyzetének kérdésében, egy idevó- natkozó ökument’ikus látás kialaku­lásának munkálása, tapasztalatok kicserélése, női egyházi munkások kiképzése, stb. A nők egyházbani helyzete való­ban országról-országra különbözik. Amerikában például tényleges szol­gálni ot végző női lelkészek is van­nak, másult ezt nem engedik, de hangsúlyozzák a férfi és nő teljes bibliai egyenjogúságát; „nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem sza­bad; NINCS FÉRFI, SEM NŐ; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban“ (Gál. 3,29.). igaz. hogy ez az ige, csak igaz ke­resztyéneknek szól. Ismét más or­szágban a nőknek csak a csendes hívő szerepe juthat. Nálunk múlt­koriban felmerült a női presbiterek kérdése. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa rendeletet hozott az egyetemek hittudományi karának leválasztásáról A Népköztársaság Elnöki Taná­csának új rendeiete — az egyház és az állam különválasztására vonat­kozó rendelkezésnek megfelelően — intézkedik arról, hogy 1949/50-es tanév befejeződésével a budapesti, a debreceni és at pécsi egyetem hit­tudományi karát le kell .választani az egyetem szervezetéről. Ezeket a karokat a fenti egyetemek további rendelkezés céljából az illetékes egyházaknak adják át. A törvény­erejű rendelet végrehajtásáról a val­lás- és közoktatásügyi miniszter in­tézkedik. Megjelent A MAGYAR LUTHER TÁRSASÁG kiadásában KARNER KÁROLYNAK, a hittudományi kar tanárának könyve „A Testté tett ifyi" János evamgéliuimia A könyv ára 62' forint, díszes kötésben ÍOO forint. A könyv megrendelhető a Magyar Luther Társaságnál VIII., Üllőií-út 24, vagy aiz EVANGÉLIKUS ÉLET kiadóhivatalában. Most olcsón vehet elegáns ruhákat, kosztümöt, kulit DYM szaténba! VÁCl-U. 9. II. 1. T.: 187—572. Fazonmunkát vállalok. Bérelszámolást egész nap ta­nít, teljes anyagot nyomtatásban megkapja. Vizsgáját garantálja. Szaktanár, Marx-tér 4, II. 19. %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom