Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-01-22 / 4. szám
XV. évfolyam 4. szám. Egyes szám ára 60 fillér 1050 január 82. EUMEtLIOS tltl AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖ VÉTSÉG LAPJA Ki nyer irgalmasságot ? Ez a szó: „irgalmas", többet mond, mint emez: „kegyelmes“. Kegyelmet gyakorol az államfő, aki elé az elítélt, halálraszánt bűnös kegyelmi kérvényét odateszik. A kegyelem, ami ilyenkor lehetséges, tulajdonképpen szeinélytelen. Az államfő nem ismeri a bűnöst, csak az ügyét. És a bűnös ilyenkor ugyan az államfő „kezében van“, de nyilvánvaló módon nem fogja a bűnöst kezével. A gladiátornak kezében volt a másik, akit legyőzött. A vívónak, aki a másik kezéből már kiütötte a kardot, nyilvánvaló módon kezében van a másik ember élete és halála. Az az irgalmasság nyilatkozik itt meg, hogy bár felemelhetné karját, s egyetlen vágással átadhatná a másikat a halálnak, irgalmasan elengedi a kijáró halált. az maga Isten. És nem más. Nem a világ, nem az emberek, nem is a Sátán. A Sátán nem tudja kiütni az egyház kezéből a kardot. Isten kényszerít minket térdre. Mi egyedül Isten ellen vétkeztünk. Egyedül Isten kér minket ma számon. És egyedül Isten irgalmasságában van elrejtve az életünk, az ütünk, a jövőnk. Meg kell vallanunk bűneinket és el kell hagynunk őket, mert ha elrejtenénk őket magunk elől, mások elöl és megpróbálnánk elrejteni Isten elől is, „nem lenne jó dolgunk". Aki megvallja és elhagyja a bűneit, az nyer irgalmasságot Istennél. Nekünk nemcsak beszélnünk kell a bűneinkről és szemforgató módon meaculpáznunk, hanem elhagynunk a bűneinketl Oh, mi jól tudjuk, hogy mik voltak a bűneink 6a jól tudjuk, hogy mik ezek ma is. Az volna kétségbeejtő, ha nem akarnánk megtérni belőlük, ha nem akarnánk új életet, ha nem akarnánk Igazán kijutni a bűneinkből. Isten nagyerejű tanítás esztendeit adta meg nékünk, hogy eszmélked- jünk és megtérjünk. Isten szelíd szeme mindjobban előtör és mindjobban megtalálja a tekintetünket. A kardja mind kevésbbé ijesztően ragyog, s annál biztatóbban áradnak hozzánk az irgalma* Isten szerelő pillantásai. Keresselek irgalmasságot és éltek! Ez Isten Igéje: Aki elfedezi az 6 vétkét, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer. OLIVIER BEGUIN: A magyar egyházaktól sok mindent tanulhatnak nyugati testvérei Isten hozzánk kegyelmes s irgalmas. A kegyelme nyilvánvalóan felmentés a haláltól. Elengedi a bűn büntetését, s szabadon enged új életre. Az irgalmasság szóval, s annak fenti magyarázatával, helyesebben azzal a képpel, amivel az irgalmasság személyességének képét ide próbáltuk rajzolni, szeretnénk megnyitni a hívő ember szívét, s tudatosítani azt, ami velünk tulajdonképpen mindennapon történik. Velünk egyesekkel éppen úgy, mint velünk egyházával. Egyházunk Isten ítélete alatt áll, s még nem szűnt meg az ő haragja felettünk. A mi Istenünk karja még felemelve van. Kezében a győztes bajvívó kardja, s mi életre-halálra ki vagyunk neki szolgáltatva. A felemelt karja, a fejünk felett csillogó kard mutatja, hogy életre-halálra ki vagyunk szolgáltatva neki, de a szeméből, az ő szelíd szeméből az irgalmasság reménysége melegíti a szívünket. Mi bajvívást kezdtünk az Istennel. Kihívtuk haragját és kihívtuk a párbajt vele magunknak. Hetvenkedtünk a színe előtt és arcátlanul sértegettük őt. Szánk kegyes volt és mézes-mázos, de cselekedeteink sértették őt. Gőgösek voltunk s azt hittük, hogy Isten udvariasan fogja tűrni a végtelenségig a mi viselkedésünket. Pereltünk vele, s képmutatóan énekeltünk hozzá: „Ne szállj perbe énvelem“. Istent közönyös „Jóistennek“ tartottuk, aki sobase únja meg a mi haszontalanságunkat. Ez a perünk Istennel, ez a mi bajvívásunk nem végződhetett másként, mint hogy Isten kiüti kezünkből a kardot. Isten kiütötte kezünkből a kardot. Nem lehettünk jobb és erősebb bajvívók nála. Ennek a küzdelemnek nem lehetett más vége. Isten úgy áll most felettünk, hogy nekünk be kell látnunk fegyvertelenségünket. A mi kezünkben már nem lehet kard. Védtelenül tesz ki minket életre- halálra a sorsunknak, hogy a leggőgösebbeknek is bedugassék a szája, s be kelljen látnia, hogy mi csak az ő irgalmasságából élhetünk. Mert a mi legfőbb bűnünk a gőgünk volt. Isten elvette tőlünk az őnnönbiztosításnak minden eszközét, minden földi, emberi biztosítékát, hogy tanuljunk meg az ő kegyelméből élni. Mert mi sokat beszéltünk a kegyelemről, de mégis a magunk erejéből és a magunk biztosítékaiból akartunk mindig élni. Isten karja felemelve van, s világos, hogy lesujt- há'na rajtunk halálosan. De Isten nem akarja a bűnösnek halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Az. aki kiütötte a kezünkből a kardot, Jelentettük, hogy Olivier Beguin, a Nemzetközi Bibliatanács főtitkára, Magyarországra érkezett. Kél hétre tervezte itteni látogatását, de a családjában bekövetkezett gyászeset — Mansfeld professzor, Beguin apósa halála — folytán hirtelen el kellett utaznia. Indulásának előestéjén munkatársunk kérésére az alábbiakban jegyezte fel benyomásait a magyar egyházi életi-ől: Nehezen megtartható ígéret az, hogy beszámoljunk gondolatainkról, mielőtt időnk lett volna e gondolatokat alaposan összeszedni és a látottaknak, hallottaknak mélyére hatolni. Ezért bocsássák meg nekem is a hirtelen jött elutazás előestéjén sietségben összeállított feljegyzések esetleges tökéletlenségeit és hiányosságait. Számos egyházi személyiséggel és baráttal találkoztam egy héten keresztül. A hét legkiemelkedőbb élményét e néhány szóban lehetne összefoglalni: a magyar egyházaktól nagyon sok mindent tanulhatnak nyugati testvérei. A magyar egyházak ébredő, hitbéli elmélyülésre, bűnbánatban és imádságban való megtisztulásra törekvő igyekezete példaképül, felhívásul és bátorításul kell, hogy szolgáljon nekünk, nyugatiaknak. Biblia, evangéliumi bizonyságtétel, imádság: a magyarországi egyházak visszatértek minden egyházi élet ez alapelemeihez. A bizonyságtétel és az imádság egyházaivá, bibliai egyházakká lettek vagy kezdenek lenni és ilyeneknek is kell maradniok, mert ha 'letérnének erről az últtról, halálos veszedelembe kerülnének. Üjra egyházzá kezdenek lenni, hogy ne legyenek többé „jól gondolkozó“ emberek társasága, jótékonysági egyesület. szépen beszélő emberek köre, hatalmasság a világban, jó társaságbeli emberek illedelmes csoportja. Üjra Jézus Krisztus egyházává lettek, olyanok közösségévé, akik egyedül lteá hivatkoznak és nem „elsősorban“ Reá; újra felfedezik a bizonyságtétel igazi értelmét, a hit igazi jelentőségét, a közösség valóságát. Kétségtelen, hogy ez az elhatározás még kezdetleges; de számunkra máris az egyház elengedhetetlen megújulásának példája. Ez a megújulás éppoly nélkülözhetetlen Nyugaton, mint Keleten, ha az egyház tényleg a föld sója, Jézus Krisztus hű tanúja akar lenni ebben a világban. A nyugati egyházak gyakran még ma is a népek feletti hatalom téves képzetében élnek, pedé; ezt a hatalmat u valóságban már nagyon régen elveszi lelték. Az utóbbi évek! en számos nyugati országban különféle gyűléseket, megbeszéléseket tartottak abból a célból, hogy megpróbáljanak az egyházak helyzetéről reális, objektív képet nyerni; az eredmény aggasztó: az egyházi keretek megvannak, de a tartalom súlyosan megromlott; az élet alig folyik; a lámpa majdnem kialudt; az egyházak nagyon gyakran hozzákötötték sorsukat a polgári osztály sorsához s elveszítették a kapcsolatot a munkások tömegével, elhanyagolták a munkások védelmét és segítését: lelkileg és anyagilag a gazdugok egyházává lettek, holott Krisztus a szegények, a betegek, a sánták, a vámszedők és parázna nők felé fordult és ezekhez küldötte el övéit. A Nyugat egyházai éppen ezért meg fogják érni a bűnhődés napját, amikor leleplezik a képmutatást és eljön a számonkérés ideje: bárcsak ama napon a megbocsátás és megújhodás kegyelmét is megismerhetnék úgy, ahogyan azt a magyar- országi egyházak megismerték. Jézus Krisztus nem ígért övéinek nyugalmat és biztonságos életet, hanem a máról-holnapra élők sorsát, amelyet azonban az Ö győzedelme és királysága felőli bizonyosságban és hitben fognak leélni. A magyarországi egyházak erre az ígéretes életre hívattak el: a mi nyugati egyházainknak e tekintetben még sokat meg kell tanul- niok, vagy talán mindent. Isten kétséget kizáró módon kijelöli a nyugati egyházak számára a helyet: az a bibliai alapon elindult ébredés, amely Nyugaton különösen az ifjúsági mozgalmak tevékenységét és fejlődését jellemzi, nem véletlen; felelet ez Isten szándékára. De azok az események, amelyek Magyarországon az evangélizáció, az ébredés, a Bibliához, mint az egyházi élet középpontjához való visszatérés terén, úgy a szószéken, mini az evangéli- záló alkalmakon, továbbá a közösségek és csoportok ételiében végbemennek, fokozott figyelemre méltók, mert megmutatják az utat, amelynek követésére ma vagy holnap a Nyugat egyházai is kénytelenek lesznek megindulni; a maguk megüresítése és a Jézus Krisztus kegyeimére való teljes ráfeledikezés útját. Hu szabad befejezésül valamit kívánnom, arra kérném meg a magyarországi hívő lelkeket: emlékezzenek meg imádságaikban Nyugaton élő testvéreikről és az ottani egyházakról és könyörögjenek Istenhez azért, hogy ragadja meg őket nyugalmuk idején és adja meg nekik a kegyelmet, hogy az igazi ébredést megismerhessék. Adja meg nekik, •<—-t. <v‘ hogy Tőle tanulhassanak és újra megtanulhassák mindazt, amit elfelejtettek, hogy az egyház sorsa a leszámoláskor ne függjön az emberek, vagy nemzetek bölcseségétől, hatalmától, számításaitól, hanem egyesegyedül az ő Urától és küldetését ne lássa önmagának erősítge- tésében, hanem a Jézus Krisztus királyságának hirdetésében. Külföldi egyházi hírek Csehszlovákia. A Nova Politika című Olmfitzben megjelenő napilapban Dufek Ferenc, a Szovjet-Csehszlovák Baráti Szövetség titkára részletes beszámolót közöl a Szovjetúnióban tett hosszabb körútjáról. Az egyházzal és a vallás szabad gyakorlatával kapcsolatos megfigyeléseit így írja le: „Aki a klasszikus orosz írók, mint Tolstoj, Dcstojevszki és mások könyveit olvassa, az tudja, hogy az 1917-es forradalom előtt az orosz praoszlaviz- mus nem volt igazi vallás, hanem a rémmeséknek és a babonás szokásoknak tudatos és tervszerű tenyésztése, amely teljesen egybenőtt a cári elnyomással. Amikor az orosz nép felkelt a saját jogaiért való küzdelemre, akkor nem a világkeresztyén- ség egyetemes elvei ellen harcolt, hanem azok ellen, ukk a vallást a nép anyagi és lelki leigázására használták fel. Az újonnan megalakult népköztársaság már 1917 december 22-én a népbiztosok tanácsának rendeletével biztosította a vallásszabadságot. Az 1929 április 2-án kelt törvény megadta a hívőknek a vallásos közösségekben és egyházi szervezetekben való egyesülés jogát és engedélyezte az imaházak és kultikus tárgyak ingyenes használatát. Megengedte, hogy az egyházi szervezetek gyűléseket hívjanak össze, tagjaik sorából végrehajtó szerveket válasszanak és belső igazgatásuk céljára speciális szerveket alakítsanak. Ilyen szerv a jelenlegi pravoszláv egyházban a helyi tánács. A szovjet egyházaknak saját könyvkiadóvállalatuk van, s a patriarchátus még a háború alatt is számos könyvet adott ki, többek között az orosz pravoszlávizmus életéről. Vallásos meggyőződéséért senkit nem üldöznek. A pravoszláv egyház számára a forradalom meghozta a megújulást és az eredeti, tiszta keresz- tyénséghez való visszatérést. A pravoszláv egyház elöljárói és papjai a háború alatt igaz pátriotizmusról tetteik taubizonyságot és ez jogod exisztenciát biztosított a szovjetállam közéletében a pravoszlávizmus számára. Az egyház a háború alatt erőteljesen kidomborította, hogy sorsát a nép sorsával kötötte egybe. 1945 január 31-én az egyház legfőbb zsinata egyhangúlag kiáltványt fogadott el, amelyben elismeri, hogy a szükség idején az egyház teljes megértésre talál a kormányhatóságoknál és azok leljes jóindulatot tanúsítottak az egyház kezdeményezései irányában. Egyéként a szovjet alkotmány 124. fejezete biztosítja azt, hogy a vallásszabadságot nemcsak hirdetik, hanem azt a szovjet állam a megfelelő jogi- és anyagi feltételek biztosításával meg is valósítja.“ Kolozsvár. A romániai református egyház nagyváradi és kolozsvári zsinata elfogadta, a kultuszminisztérium felülvizsgálta és a nagy nemzetgyűlés jóváhagyta a román református egyház alkotmányát. Ezt a tényt a júliusi püspöki szék tudomásul vette és az esperesek útján valamennyi lelkipásztorral közölte. Az új egyházalkotmány életbeléptetésével kapcsolatos kérdések megbeszélésére az egyházkerületek nagyobb központjaiban sorozatos lelkészkonferenciákat tartanak. A nagyváradi egyházkerület püspöke az első lolkészképesítővel rendelkező Nagy Arankát kinevezte a nagyszalontai egyházmegye esperesi hivatalához Kisjcnő egyházközségbe segédlelkésznek. A székelymuzsnai egyházközség az illetékes hatóságok jóváhagyása után Vetési Sándor új lelkipásztort ünnepélyesen beiktatta. A szolgálatot Dávid Gyula udvarhelyi esperes végezte a Habakuk 2, 1—4 alapján. Sz evangélikus es református püspökök leiették az esküt a Magyar Alkotmányra és a Magyar népköztársaságra Az evangélikus egyház egyetemes felügyelője és püspökei és a református egyház püspökei pénteken délelőtt megjelentek a Népköztársaság Elnöki Tanácsánál, hogy letegyék az esküt a Népköztársaságra és annak alkotmányára. Az ünnepélyes esküt az evangélikus egyház részéről Kekk Iván egyetemes felügyelő, Tu r ő - ezy Zoítán, <Ve i ő Lajos, Szabó József püspökök és Kemény Lajos pis&pökhclyettcs tették le. A református egyház részéről Béré e z k y Albert, G y ő r y Elemér, Péter János és Enyedi Andor püspökök tették le. Szombaton az orthodox egyház részéről Zubkovics György dr. püspök, az unitárius egyház részéről dr. C s 1 k y Gábor püspöki liely- nök, baptisták részéről Somogyi Imre dr. lelkész esküdtek fel a Magyar Népköztársaság törvényeire.
