Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-06-11 / 23. szám

1949 június 11. AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVETSÉG LAPJA Isten szabad kegyelme Thurneysen Eduard baseli pro­fesszor előadást tartott lelkészek és érdeklődök részére szerdán d. •u. a budapesti református teológia dísztermében. Előadása a „szabad kegyelem “-ről szólt. Több mint kétórás előadását a hallgatóság egyre feszültebb figyelemmel hall­gatta. Az itt következőkben elő­adásának vázát s lényegesebb mondanivalóit adjuk. A szabad kegyelem üzenete az igehirdetésben, a lelkigondozás­ban s a nevelésben. Ez az a kér­déskör, amiről beszélnem kell. Természetesen oly tágas tér ez, hogy a benne rejlő kérdéseket vsak érinthetjük. Néhány szól arról kell monda­nunk, hogy mi a szabad kegyelem üzenete, mit szabad s mit kell ezen értenünk. A szabad kegye­lem lényege és tartalma szerint azonos Isten kegyelmével. A ke­gyelem az ótestamentumban moz­gást jelent, amelyben az egyik a másik felé mozdul, ad, feltárja magát anélkül, hogy erre a másik rászolgált volna. Az egyik ebben a mozdulásban el tudja fogadni a másikat. Testvérévé lesz. A Szent­írás szerint Isten felénk fordítja orcáját, megindul felénk, miután előbb arca el volt fordítva tőlünk. Ettől kezdve mi is barátságosan, szeretettel és jósággal találkozha- tunk egymással. Mint József Egyiptomban, amikor kemény szavak után egyszerre nagy sze­retettel és jósággal fordult testvé­rei felé. Ilyen odafordulás a Szentíráson kívül is található. Az emberek együttélése azon alapszik, hogy valamiféle kegyelem van. Például egyetlen házasság sem létezne, ha a két fél nem kegyelemmel for­dulna egymás felé. Erről tanúsko­dik V. Móz. 25:1. is. Isten kegyel­me nyilatkozik meg e világnak ilyen árnyékszerűen megnyilvá­nuló kegyelmében. Isten kegyel­me hordoz minden embert. Jót és gonoszt egyaránt. Halvány vissz­fénye ennek a kegyelemnek az emberek egymás felé fordulása. De! — s ez nagyon lényeges — ez a szekuláris kegyelem még nem szabad kegyelem. Szabad kegyel­met csak egyetlen ponton találha­tunk, ott, ahol Isten a Jézus Krisztusban fordul az ember felé. Minden más irgalmas odafordu­lás nem szabad. Minden emberi kegyelem feltételes kegyelem. Ha­tárai vannak. Van, de. meg is szűnhet. Számításon alapszik. Odafordulok, mert magam is nye­rek általa. Szeretek,' mert viszont- szeretetet várok. Megértő vagyok, mert a magam számára is meg­értést várok. Elismerést várok odafordulásomért. Ha ez elmarad, már magam sem adok. Ha pedig hálátlanságot aratok, a magam kegyelme haraggá válik bennem. Ez tölti be az emberi együttélést. Felszámítjuk a dolgokat s leszá­molunk egymással. Törvényeket alkptunk s az értelem és erkölcs éltünk alapköve. Csak ezen belül van nálunk vallás is és kegyelem is. Kant is úgy beszél a vallásról, mint ami a tiszta ész világán be­lül van. De milyen kegyelem az, ami valamin beiül van, amit vala­mi határol? Ami nem határtalan? Olyan ez, amit mindig törvény határol. Ebben a világban szere­tik a felebarátot, de gyűlölik az ellenséget. Megbocsátunk, de csak hétszer s nem hefvenszer-hétszer. Nem gyilkolunk, de annál gono- szabbul sértegetünk. Áldozunk, de ráká-val a szívben. Házasságot kötünk, de azzal, hogy el lehet válni. Hisznek és szeretnek, de az I. Kor. 13. szeretetéről, a „min­dent eltűr“-ről sejtelmünk sincs. Szívesen veszik az evangélizációt, meg is térnek, de azonnal el is zárkóznak. Barátságosak egymás­hoz, de ami ezen túl esik, azt nem teszik meg. Egy mérföldre elmen­nek, de kettőre már senkivel s egyre sem az ellenséggel' Ez az emberi kegyelem. Van-e feltételnélküli kegyelem? A felelet egy név: Jézus Krisztus. Máté 18:23—35-ben lévő rész be­szél a nagy adósság elengedéséről s a királyi szolga irgalmatlanságá- ról. Ennek középpontjában a ki­rály cselekedete áll, aki feltétel nélkül elengedi a hihetetlen nagy adósságot. Miért cselekszik így a király? Értelme tanácsára? Mil­liós adósságot elengedni nem ér­telmes cselekedet. Valamit behajt­hatott volna. Végső fokon úgy, hogy eladja a szolgát rabszolgá­nak. De elengedte, feltétel nélkül. Mit szól ehhez a lelkiismeretünk, erkölcsi érzékünk, jogi érzékünk stb.? Az utolsó esztendők tapasz­talata az, hogy újjáépítés csak ott kezdődhet, ahol a bűnös elveszi büntetését. Az embervilágban jóvá­tétel kell. A Szentírásban, az idé­zett részben Sem büntetés, sem jó­vátétel nincs. Feltétel nélkül bo­csátja el. Hol itt az igazság? Nem veszélyezteti ez az állam és az élet érdekeit? Nem az ember könyel- műségének felszabadítása ez? Le­het jobban felrázni minden rend alapjait, mint ezzel? Vagy vala­milyen nevelői szándék rejlik eb­ben? Szó sincs róla. Aki kapta itt a kegyelmet, meg sem értette. Visszaesett a kegyetlenségbe. Ta­nulhatunk ebből valamit is? Miért cselekszik így a király? A fele­let: azért, mert így tetszik neki. Mert hatalmában van úgy tenni, ahogy tetszik neki. Mert szabad. Mert nem köti őt az, amit mi jog­nak. értelemnek nevezünk. A ma­ga bírája és ura ő. Isten szabad. Űr volta éppen ebben van. Úgy él szabadságával, hogy irgalmas. Ahogy csak Isten képes rá. Ok nélkül, határ nélkül irgalmas. „Megszánó“ a szolgát, minden em­beri meggondolást meghaladó mó­don. Isten előtt ott van a mi vét­künk hatalmas tengere. Ö ismer minket s gonosznak nevez. Mégis áthúzza a tartozásunkat. Tanul­juk meg szeretni Istent. „Mindent megfizetek“ — így szólva nem szeretjük Istent. Isten szeretete ott kezdődik bennünk, hogy nekünk semmikor sincs igazunk. Ezekhez a tényékhez négy meg­jegyzést kell fűznöm. 1. A bűnök bocsánata Isten ré­széről nem általános igazság és nem módszer. Nem is pedagógiai tény. Isten a bűnök bocsánatában új kezdetet hoz. Jézus Krisztus maga a bűnök bocsánata. Isten ereje szétrobbantja a gonosznak azt a zárt körét, amelyből szá­munkra nincs kiút. A gonosz kö­rét sem haladással, sem értelem­mel szétpattantam nem tudjuk. A kegyelem tényében viszont megtör­tént a szétpattantás. 2. Isten abban, hogy a bűnöket érdem nélkül megbocsátja, új jo­got és új igazságot hozott. Ez az, ami egyedül tőle jön. Az ő eljö­vendő országának igazsága ez. En- nez a jele Jézus Krisztus kereszt­je. Nem engedi el a büntetést, de ezt elhcrdozza az, akiben győzött ő minden gonoszsággal szemben. Ez az új isteni rend minden em­beri rendetlenség végét jelenti. 3. A bűnbocsánat eseményének a mi részünkről is megfelel egy esemény. Ez a hit eseménye. A hit nem emberi álláspont. A hit fel­fedezés, amit Isten hoz Szentlelke által. Az a felfedezés, hogy Isten a feltételnélküli, szabad kegyelem Istene. Krisztust nem lehet emberi észszel „kigondolni“. 4. Az ilyen hit voltaképpen az­zá a felszólítássá válik, hogy bűn- bocsánatból éljünk. A szabad ke­gyelem paranccsá válik, a hit pe­dig ennek az engedelmessége. Az ő akarata az, hogy mi is bocsássunk meg. Hogy ne „számoljunk“ egy­mással. hanem engedjünk egymás­nak. Az új szabadság az ő aka­rata. Az irgalmasság új világrend­je az ő akarata. Ez nem új társa­dalmi rendet jelent, hanem azt, hogv legyen egymás között oly rend, mely az irgalmasságból szü­letik. Ne féljünk attól, hogy a bűn- bocsánat könnyelművé tesz. Egy­mással igazán csak a bűnbocsánat, az irgalmasság köthet össze. Az adós szolga nem akart megbocsá­tani. Ezért lehetetlenült. Ha meg­bocsátott volna, nem lehetetlenült volna. Hát hiába halt meg a Krisz­tii1;? Távol legyen. Ez a szabad kegyelem üzenete. B tiszáninneni reformátusok új főpndsjoka Holnap, szerdán Miskolcon iktat­ják1 be tisztségébe Horváth Elemért, a tiszáninneni református egyházke­rület új főgondnokát. A beiktatási szertartást Enyedy Andor püspök végzi. Az ünnepségen Bereczky Al­bert püspök, a református egyetemes konvent elnöke is résztvesz. Svájci protestáns teológusok M agyarországon Kedden reggel az Arlberg-ex- presszről frissen, jókedvűen szál- j lőtt le a magyar Ref. Konvent két világhírű vendége: Thurneysen Eduárd baseli lelkész, egyetemi tanár és Lüth'i Walter berni lelki- pásztor. — Kitűnően utaztunk — mon­dotta Thurneysen és Lüthi, hoz­zátette: — sokat utaztam mosta­nában, de ilyen simán még egyik határátlépés sem ment; észre sem [vettük és már át is robogtunk a I határokon. A magyar főváros ragyogó nap­sütéssel és pezsgő élettel "fogadta vendégeit. Lüthi csodálkozva né­zett körül és mosolyogva megje­gyezte: „hogy dolgoznak itt az emberek, mint egy hangyaboly- ban!“ A protestantizmus két világhí­rességének magyarországi körút­járól és előadásaikról következő számunkban beszámolunk. Boldogok a békességre igyekezők Tovább folyik a világban a bé­ke erőinek (mozgósítása a béke biztosítása érdekében. A népek mindenütt érzik, hogy fellépésükre szükség van. Az egyszerű embe­rek milliói békét akarnak, mert ki akarnak szabadulni a háború­okozta nyomorból. Nyugodtan akarnak dolgozni és pótolni az el­veszetteket. Lelkileg is meg akar­nak nyugodni. Az egyszerű ember tóikig van a háborús propaganda hazugságaival nyugaton, keleten pedig tudják, hogy háborúpusztí­totta országaik építő szándékainak a béke az első előfeltétele. A békéért folyó küzdelem fon­tos eszköze a széles néptömegek véleménynyilvánítása a béke vá­gya mellett. Ki kell fejeznünk aka­ratunkat, hogy a békét mgg kell óvni a világban. Hadd okozzon lel- kiismeretfurdalást mindenkinek a háborúra való készülődés, vagy uszítás. Hadd tudja meg, hogy né­pek millióinak akarata ellenére erőszakoskodik. De még ennél is fontosabb eszköze a békéért való küzdelemnek az, ha erkölcsileg világosítjuk fel a népeket és a népek vezetőit a világ békeaka- eatáról. A legkomolyabb lelkipásztori szóra van szüksége a világnak. IN cm • A La Vie Protestante. közli dr. F. Bednar prágai teológiai tanár, Hromádka professzor közvetlen munkatársának nyilatkozatát a cseh reformátusok megnövekedett feladatairól, Az egyházi élet kü­lönösen az egykori németlakta te­rületeken nagyon élénk, ahol a szétszórtságban élő betelepített hí­vőkből nagyrészt nemlelkészi jel­legű hívők kezdték felépíieni a gyülekezeteket. Még ma is kevés a lelkipásztor és ezek látogatják a magyarnyelvű reformátusokat és evangélikusokat is, akik rit­e!ég jjózrn beszéd. Térítő igehirde­tésre van szükség, amely szembeszáll a pusztítás démonéival, s Isten béké­jét ajánlja az emberiségnek. Ezért kell ott lenniök az Egyhá­zaknak ebben a békéért való küz­delemben. Erkölcsileg kell megbé­lyegeznünk a háborús uszítást és az erőszakpolitikát, mely népek vagy osztályok elnyomására tör. A mi egyházaink ezt a szolgálatuk­ból folyó kötelezettséget felismer­ték. Ott vannak abban a tanács­kozó testületben is, amely a jövő héten a Parlamentben fog össze­ülni, hogy határozataival erősítse a béke arcvonalát. De világos, hogy ezt a szolgálatunkat nem tud­juk elvégezni csak deklarációkkal, amiket egyházunk hivatalosan tesz. A mindennapos lelkipásztori mun­ka csendjében kell elvégeznünk a békéltetésnek azt a szolgálatát, amely nemzeti egységet teremthet a béke ügyében. Bizonyos, hogy az egyházak őszin­te hozzájárulásával hatalmasan lehet­ne kiszélesíteni itthon és világszerte a békét kívánók és a békét kiharc - lók táborát. Mi hiszünk a világkcresztyénség és a hazai keresztyénség lelkiismereté- ben. kábban jutnak a saját papjaik lá­togatásához. Ezek a szórványban élő keresztyének sokkal jobban megbecsülik újonnan keletkező gyülekezeteiket, mint régente a megmerevedett egyházak. Ezeken a vidékeken 43 új független re­formátus gyülekezet alakult 137 evangélizációs állomással. A hit­oktatást az állami iskolákban és a vasárnapi iskolákban is a laiku­sok önkéntes seregével látják el, az ifjúsági munka is a gyüleke­zetben folyik. A cseh reformátu­sok élete a lelki pünkösd felé halad. Cseh teológiai tanár a magyar protestánsokról

Next

/
Oldalképek
Tartalom