Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-04-16 / 15. szám
A a Eve»ngélifcy$ Etat reformátor! elvet: reformare semper necesse est! Keresztül kell tömi magunkat az emberi hagyományok bozótján, minél világosabban felismerjük az egy szükséges dolgot és akkor Jézus Krisztus lábainál mint igazi tanítványok megértjük és átéljük a szeretet nagy parancsát. Kívánom, hiszem és remélem, hogy a protestáns egység a Krisztusi szeretet egysége lesz. Abból tudja meg a világ, hogy Jézus Krisztus tanítványai vagyunk, hogy szeretjük egymást. Protestáns egység Ez a protestáns egység azután alkalmas és méltó lesz arra, hogy nemzetünk életében és fejlődésében is szerephez jusson. Ahogy a múltban élen járt a protestantizmus, a lelkiismereti szabadság, az emberi méltóság és fejlődés eszményeinek fáklyahordozójaként, így kell ennek a jelenben is lennie. Az evangélikus Kossuth és Petőfi nagy volt magyarnak és evangélikusnak egyaránt. Ehhez kérem Isten segítségét, hittestvéreim egyiittmunkálkodását és minden jóakarutú ember támogatását. Beszédem vegéhez értem, azzal fejezem be, amivel elkezdtem, tudom, hogy mint beiktatott felügyelő kormányoznom és képviselnem kell a magyarországi evangélikus egyházat. És most már nyíltan meg is mondom, hogy miképpen akarom kormányozni és képviselni! Ügy, hogy magamat, testemet, telkemet teljesen a® én Uramnak, az Ür Jézus Krisztusnak szentelem, őt akarom szeretni, követni, szolgálni teljes szivemből, egész lelkemböl és minden erőmből. És címek a szolgálatnak szeretném megnyerni minden munatársamat, egyházam minden leikészét, világi vezetőjét és minden tagját. Ez az én egynázkormányzá- som. Én úgy akarom képviselni egyházamat, hogy megmutassam ennek a világnak a Jézus Krisztust, hogy az Ö tanítása és példaadása ábrázolód- jék ki munkámon, egész életemen. Ez az igazi egyház-képviselet. Érre segéljen engem az Ür! Befejezésül pedig gyarló emberi beszéd helyett Isten igéjét olvasom fel, azokat az igéket, amikből most elkezdődő munkám és szolgálatom irányelveit ismertem fel. „Jézus pedig magához szólítván őket, monda nekik: Tudjátok, hogy azok, akik a po- gányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettük, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így lesz közöttetek; hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a Ti szolgátok. És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen.“ (Márk. 10., 42—44.) Mit mondjak még? Itt állok indulásra, szolgálatra készen. Eszembe jut Istennek egyik legalázatosabb szolgálója, aki az angyal szagából tudta meg Isten vele való terveit. Ahogy akkor az angyal szavára mondotta Szűz Mária, úgy mondom én most evangélikus egyházamnak: „Imhol az Űrnak szolgája;“ „legyen nekem a te beszéded szerint.“ (Lukács. 1., 38.) Isten engem úgy segéljen. Ámen. Túróczy Zoltán püspök: gyük az egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvébe. A Köztársasági Elnöktől a következő levél érkezett: Tetszésnyilvánításokból követkéz, tetve feljogosultam arra, hogy az Egyetemes Felügyelő Ür székfoglaló beszédét teljes terjedelmében beveEgy házkerületi Elnök Űr! A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem nevében küldött szives meghívását dr. Reök Iván országgyűlési képviselő egyetemes felügyelői megválasztására és beiktatására örömmel vettem. Elfoglaltságom megakadályoz abban, hogy az ünnepi közgyűlésen megjelenjek, de felhasználom ezt a meghívást annak közlésére, hogy az evangélikus egyház ezen ünnepi megnyilvánulását a magyar népi demo- kratikus állam és az evangélikus egyház közötti kapcsolatok elmélyítése szempontjából jelentős eseménynek tekintem és annak megfelelő figyelemmel kísérem. A közgyűlést üdvözlőm és kérem, tolmácsolja jókívánságaimat a megválasztott új egyetemes felügyelőnek. Budapest, 1949. évi április hó 6. napján. Szakasits Árpád sk. Orfulay Gyula miniszter beszéde: A magyar köztársaság kormánya nevében őszinte szeretettel és barátsággal üdvözlöm az Egyetemes Felügyelő Urat. Annak a megrendítő és tiszta emberi vallomásnak a hallatán, amit itt dr. Reök Iván egyetemes felügyelő úr előttünk megvallott és programjának ismeretébenl amit ő elsősorban (bár egy pillanatra felvillantotta a magyar hagyományokat is) az Ágostai hitvallás cikkejeihez fűzött irányelvként az állam és egyház viszonyára s engedjék meg nekem, hogy ebben az ünnepélyes pillanatban hadd hivatkozzam az Evangélikus Egyház magyar hagyományaira. Mert magyar hagyományok is vannak, amelyek a biblia igéi, cikkelyei mellett szintén segítségére lehetnek az egyháznak is, hogy az egyház és állam kérdéseiben eligazodjék. Ha csak a 48-as hagyományokat vesszük és azokat a papokat, ak,k között Bél Mátyás, Tessedik Sámuel stb. voltak azok, akik először rajzolták meg a magyarországi állapotokat. A tudományos igazságok napjainkig elvezetnek. Annáik a Tessedik Sámuelnek, aki szarvasi lelkész volt, a legfőbb gondjának a magyar parasztság felemelését látta, akii a paptársa üldözött és kergetett a háláiba, mert forradalmár mert és akart lenni és ennek minden kockázatát vállalta. Nem lehet szívszorongás nélkül olvasni önéletrajzának passzusait. Azt a vergődést, amit a parasztok üldözése közben érzett. Az uralkodó osztály a parasztot a saját érdekei ellen is tudta hangolni alantos szólamokkal. Tessedik példája megmutatja, hogy ki kell tartani az igazság mellett. Nem szükséges a magyar evangélikus gyülekezetben szólni a világi hagyományokról, azokról az if jakról, akik 48 idején dolgoztak, Kossuth és Petőfi alakjáról és határozott magatartásukra utalnom, amit Kossuth is jellemzett a parasztok kérdésében, a munkássággal való szövetség kérdésében, mert az ő élete alkonyán ezeket a kérdéseket is látta és leszögezte, aagy a keleteurópai népekkel való barátságunkra, akikkel szemben Magyarország minden hibát elkövetett, amit csak lehetett. Petőfiről sem kell beszélnem, aki költőként és politikusként egyaránt élenjáró forradalmár volt. A Magjai' Köztársaság kormánya mindenben segítségére siet munkájában. Komoly probléma most a szabad egyház szabad államban. Ezzel kapcsolatban megemlítek egy anekdotát: Kossuthoz elment Lonovits püspök és bejelentette neki, hogy a katolikus egyház —, 'amelynek a Habsburgok alatt nem volt fontos az autonómia kérdése —, követelni fogja az autonómiát. Erre Kossuth azt mondotta: a magai részéről ezt az álláspontot nagyon helyesli, de reméli, hogy a püspök tisztában van azzal is, hogy az egyház a hívők egyeteme is. Rámutatott arra, hogyha a követelt autonómia bekövetkezik, az egyháztól minden anyagi támogatást megvonnak. Mint Kossuth írja: ezután aztán a témárai többé nem került sor. A Magyar Köztársaság kormánya arra az álláspontra helyezkedett, megérti és segíti az egyházaknak azt az álláspontját, hogy szabad egyházi életet akarnak élni, tekintetbe véve az állam fejlődését. De tudjuk, hogyha magára hagynánk az egyházakat, feladataikat nem teljesíthetnék és ezért a Magyar Köztársaság akkar úgy határozott, hogy segítségére siet két évtizeden keresztül az egyházaknak, amíg ki tudják építeni tiszta autonóm életüket. Mi a jövőben is egyházpolitikánkban amellett vagyunk, hogy az egyházak egyházi életét, hitéleti tevékenységét a legkomolyabban támogassuk, az evangélikus egyház felé is fordulunk. Cserében nem kérünk mást, csak azt a tiszta, bátor hitvallást, amit az Ágostai-cikkelyek mellett tanulni lehet, Tessediktől, Kos- suthtól, Petőfitől. A Magyar Köztársaság kormánya ezt kéri, soha közöttünk vita akkor nem lesz és meg vagyok győzőgve arról, hogy az új egyetemes felügyelő a® evangélikus egyháznak ezt a magatartását valóra- váltja.. Ebben a szellemben üdvözlöm őt. Dr. Reök Iván válaszában kiemelte: Minden embernek tudnia) kell, hogy az államhatalomnak meg volt az ereje és joga ahhoz, hogy egyetlenegy tollvonással szétválassza az államot és egyházat egymástól, úgy, aliogv a földbiTtokreformot egy tollvonással hajtották végre, ugyanígy megtehette volna az állam azt is, hogy azonnal megszüntet minden kapcsolatot az egyház felé és ezáltal az u. n. történelmi egyházak, melyek a szabad egyház szabad államban álláspontját képviselik, nagy nehézségek közé kerültek volna. A kormány nagylelkűsége volt az, ami 20 éves időre kon- templálja állam és egyház elválasztását és, hogy ez a megegyezés milyen nagyvonalú volt, azt éreztették Ortu- tay kultuszminisztr úrnak szavai is. Arra kérem, hogy az eddigi jóindulatot tartsa meg a mi számunkra, akkor én őt az evangélium szavával köszöntőm, mert írva van, hogy boldogok a békeszerzők. Ót minden ténykedésében a békeszerzésnek az akarata vezette és kérem az Istent, hogy őt úgy, mint békeszerzőt becsülje meg. Révész Imre református püspök beszéde: Mélyen tisztelt egyetemes felügyelő úr, testvérem az Űr Jézus Krisztusban! Most, amikor a tiszta és teljes evangéliumi és reformátori hit egységében a magyarországi református egyház köszöntését jöttünk tolmácsolni, jól esik nekünk, hogy ezt a köszöntést a Pál apostol szavaival mondhatjuk el: szeretett orvos. Pál apostolnak ez a szeretett orvosa amint a felügyelő úr a régi és hűséges biblikus öregdiák és hitvalló keresztyén orvos biztosan olyan jól tudja, Lukács evangélista volt, az orvos- evangélista. övele fogva most kezet, hadd köszöntsük a magyar honi evangélikus egyház nem lelkészi tisztében az evangélista orvost. Lukácsról minden bibliaotvosó tudja, hogy abban a két bibliai könyvben az Ür Jézustól és az apostoloktól meggyógyított szenvedők testi betegségeinek olyan pontos leírását adja, mellyel a többi iratban nem találkozunk. Evangélista orvosnak ez a szolgálata Isten által való megaláztatás, amely intsen bennünket arra, hogy semmire nincs nagyobb szükségünk, mint bele9sé- geink pontos megismerésére, és leírására, és a gyógyításban való emberi tehetetlenségünk megismerésére, mint ahogy Lukács is elismerte a magáét az egyetlen orvos irgalmas színe előtt. De tudjuk róla azt is, hogy ö őrizte meg számunkra Jézus Krisztus názáreti programbeszédét az evangéliumban: Az Úrnak lelke van énraj. tam, mivel felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem... De egyben Lukács evangélista őrizte meg másik könyvében az apostolok cselekedeteiben a Pál apostol efe- zusi búcsújában a mindenkori apostoli programot is: viseljetek gondot magatok az egész nyájra, melyre a Szent Lélek titeket vigyázókká tett az Isten Anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. .4 magyarországi református egyház szívből imádkozik a most itt megjelent képviselőkkel, de minden ide sóhajtó tagjával együtt, az evangélikus testvérekkel együtt, szívből imádkozik azért a férfiért, akit a Szentlélek a testvéregyházban az egész nyáj vigyázójává tesz és kéri az Urat, a mi Urunkat, hogy élete eddigi bizonyságtevésének továbbfolytatásával úgy tudjon gondot viselni önmagára, mint az egész nyájra és az egész nyájra, mint önmagára. Szívből imádkozik Egyházunk azért is, hogy ez a férfi szívében Istentől ajándékba kapott orvosi hivatásával járjon előttünk példaképpen az Úr Jézus Krisztus példabeszéde szerint: „A töredelmes színűek meggyógyítá- sában, a Szentlélek által való szabadulás hirdetésében, minden vak szemnek felnyitogatásával és a lesújtottak felemelésével is.“ Legyen Egyetemes Felügyelő Űrnak munkábaállása mindkét evangéliumi egyház számára egyik reménységgel teli jele az Űr kedves esztendejének. Révész püspök beszédére az egyetemes felügyelő a következőkben válaszolt: Nemcsak az igehirdetéssel, a Szent Lélek kiszolgáltatásával, de azzal is, hogy ezen az esztendőn a magyar ember számára emberségesebb legyen az élet, a Külső körülmények, mert nem közömbös az Isten számára az, hogy erről a földről keserűség, átok és könny szava hangzik fel, vagy pedig hálaadó ima száll fel azoknak y dolgozóknak a szájáról, akiket részesítenek az emberi méltóságnak az Istentől elrendelt adományaiban. Én hiszem és vallom, hogy a magyar protestantizmus egymással összefogva, a mi reális józanságunkba, a reformáció hagyományaival fogunk itt, ezen a földön élni és dolgozni és tudni fogjuk, hogy ez a földi élet az, melyben Isten elrejtette a meny- nyei kincset. És itt kell embernek s magyarnak lenni. Dr. Csiky Gábor az Unitárius Egyház nevében üdvözölte az egyetemes felügyelőt: Mélyen Tisztelt Egyház Felügyelő Ür! Oxfordi diák koromban a londoni olasz követ valami ilyen forma jelentést küldött Rómába: „különös ország ez a ködös Albion. Azok az urak, akik egy udvari ebéd alkalmával az asztalisörül ülnek, tíz-tizenöt felekezethez tartoznak, bort azonban legfeljebb csak kétfélét szolgálnak fei.“ Ö jobban szerette az ő hazáját Itáliát, ahol egy felekezet van, de borokban akad nagyobb választék. Ö a reformációt történelmi szerencsétlenségnek tartotta. Mi ennek az ellenkezőjét valljuk. Hisszük, hogy a reformáció nem szerencsétlenség, hanem áldás az emberiség számára. A reformációban mint szivárványban a napsugár színe, gazdagsága a keresztyén vallás szépsége és színgazdagsága mutatkozott meg. A kegyelem ajándékokban különbség van, de ugyanaz a lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz a lélek — mondja a Korintusi levél. Az unitaxizmus a magyar hazában a keresztyénségnek egy nagyon szerény színezete, de hűséges munkásai vagyunk Isten országának, annak az országnak, melynek alkotmánya a szeretet, törvénye a szociális igazság és drága valutája a békesség. Amikor az Egyetemes Felügyelő Urat az Unitárius Egyház nevében szívem melegével köszöntöm, kérem, hogy Isten országáért való munkásságával, a szociális igazságért és emberi békéért folytatott munkájában tekintsen minket is hűséges munkatársnak. Csiky Gábor beszédét ismét dr. Reök Iván köszönte meg. Dr. Somogyi Imre vezető-lelkész a Szabad Egyházak Nevében így szólott: Igen tisztelt Egyetemes Közgyűlés! Összejöttünk erre az ünnepi gyűlésre nemcsak azért, mert hivatalos meghívót kaptunk, hanem azéít is, merti de eljönni a szeretet lelke kényszerített bennünket. Dr. Reök Iván egyetemes felügyelő urat hivatalába való beiktatása alkalmával a magyarországi baptista egyház, valamint a szabad egyházak képviseletében őszinte tisztelettel és szívből, meleg szeretettel köszöntőm a mi Urunk Jézus Krisztusunknak azzal az üzenetével: „Légy hű mindhalálig és néked adom az életnek koronáját.“ Dr. Reök Iván a beszédre így válaszolt: Nagytiszteletű Lelkész Ür! Nehezemre esik visszafojtani a meghatottságot és a szubjektív érzéseket, mert mi ketten tudjuk azt, hogy amikor én mint hitetlen einuvr először találkoztam Jézus Krisztussal és rátettem az életemet az ő tanítására és egy belső parancs amj indított, hogy hitemről bizonyságot tegyek, legelőször az ő egyházában kerestem bizonyságot az újjászületésemről. 0 y olt az első lelkész Magyarországon, aki átadta nekem a szószéket, ahol én először állhattam a gyülekezet elé megmondván, hogy hitetlen, bűnös ember voltain és mint Saul gyűlöltem a keresztyénséget, mert azt okoltam a sok könnyért ami ezen a földön van. És akkor megtaláltam azt, hogy Isten gondolatai mások, mint a mi gondolataink és akkor bizonyságot tettem a hitemről, hogy ők voltak az elsők, akik szeretettel fogadtak és segítettek. Ö volt az első, aki arra indított, hogy megírjam gondolataimat és ő adta ki az első tanulmányomat. Nem lettem volna őszinte és hű ehhez a pillanathoz, ha nem mondom meg azt, ami a szívemen van és nem ezzel a szeretettel szorítok vele kezet. Dr. Jánossy Lajos a Pécsi Egyetem Hittudományi Karának dékánja üdvözlő beszéde: A Pécsi Tudományegyetem Rector Magnificusa mint a hittudományi kar Isten áldásának kívánságával és igaz tisztelettel köszöntik Egyetemes Felügyelő Urat a magyarországi Evangélikus Egyházegyetem legfőbb méltóságába történt beiktatásának ünnepélyes órájában. Mindnyájan tudjuk, hogy milyen körülményen, nemzeti és politikai adottságok és feltételek hozták létre annakidején az egyetemes felügyelői tisztséget. Egészen különleges feladatok megoldására. Most azonban mi inkább azt látjuk abban van ma az egyetemes felügyelői szolgálatnak az értelme, hogy mint első az egyház népének, a hívek seregének az élén, peldaadó a Jézus Krisztus evangéliumának hatalmáról szóló bizonyságtevő, hitvalló életben. Ezért köszöntjük Egyetemes felügyelő Urat teljes bizalommal ,a bibliai férfiút, akinek a mi magyar népünk javárai elvégzendő sok-sok feladata sorában az elsők között szeretnénk mindenkor látni a Theológiai tudományok és az ifjú theológusokat felkészíteni hivatott, a tudományi karunknak meg lelkészképzésünknek szívvel-lélekkel való támogatását. Az Ür Jézus Krisztus kegyelme mindnyájunkon, Dr. Jánossy Lajos beszédét Reök Iván néhány szóval köszönte meg. Az Országos Betlen Gábor szövetség nevében Dr. Szabó Sándor üdvözölte: Németh Károly végül bejelentette, hogy sok távirati üdvözlés érkezett, melyek felolvasásának a mellőzését kéri. Ezzel a közgyűlés ünnepélyes része végétért. A Luther Szövetség Közgyűlése Egy heti és hosszú gyűlésezés záróakkordja, egyben a gyűlések befejezése volt a Luther Szövetség közgyűlése. Számadó közgyűlés volt, amelyea egy év munkájának sáfárai számoltak be. így tétetett jelentés a Szövetség evangelizálö és karitatív munkájáról, a Luther Szövetség hivatalos lapjáról, az Evangégikus Életről. A Szövetség pénzügyi hejlyzetét Somló Endre vázolta fel. Végre egy olyan pénzügyi szakembert ismert meg az egyházi csoportosulás, aki nem értelmetlen számoszlopokat sorol fel, hanem minden adatot lélekkel tölt meg. Tisztújítások is voltak a közgyűlésen. Egyházi elnökül választatott meg Dr. Vető Lajos püspök. Társelnököknek választattak meg: Dr. Mihályfy Ernő és Olt Károly. Kedves hangulatú, szívesen egyetértő szeretetközösség meghitt együtt- léte volt ez a közgyűlés
