Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-04-09 / 14. szám
Evangélikus Elet És mikor közeledlek Jeruzsálemhez és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak va- la. akkor elküldé Jézus két tanítványát. És mcndá nékik: Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét, oldjátok el és hozzátok ide nékem. És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Urnák van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket. Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, aki így szólott: Mondjátok meg Sión leányának: Imhol jő neked a te királyod, alázatosan és teherhordozó szamárnak vemhén. A tanítványok pedig elmen- vén és úgy cselekedvén, amint Jézus parancsolta nékik. Elhozák a szamarat és annak vemhét és felső ruháikat rájuk teríték és ráiile azokra. A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté, mások pedig a fákról vagdalnak és hintenek vala az útra. Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: HOZSÁNNA A DÁVID FIÁNAK. ÁLDOTT, AKI Jő AZ ÚRNAK NEVÉBEN HOZSÁNNA A MAGASSÁGBAN. És amikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: • Kicsoda ez? A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galilei NázárqthAl való próféta. ^ És beméne Jézus az Isten templomába, és kiíízé mindazokat, akik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgató. És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. És ménének hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyító őket. A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, amelyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, akik kiáltottak vala a templomban és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerje- dének. , És ott hagyván őket, ki- méne a városból Bethániába, és ott marada éjjel. Reggel pedig, a városba visszajőve!;, megéhezék. És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méné hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet, és monda annak: Gyümölcs, te rajtad ezután soha örökké pe teremjen. És a fügefa azonnal el- szárada. És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen? Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cse- lekszitek, ami e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe és meglészen. Felmegyünk az ünnepre A múlt vasárnap evangéliumából igen gyakorlatiasan szólott Isten üzenete a közelgő húsvét ünnepléséről. „Közel vala pedig a zsidók húsvétja: és sokan ménének fel Jeruzsálembe a vidékről húsvét előtt, hogy megtisztuljanak. Keresék azért Jézust és szólnak vala egymással: a templomban állván: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepekre?“ A zsidóság komolyan vette a vallását az esztendő minden napján. Meg voltak az előírt és szokott imádságaik, a vallásos szertartások egyéni szokásai át meg át szőtték az életet, s nem volt túlzás, amit a zsoltáríró mondott: „A te törvényeden gondolkodom éjjel és nappal“. Az ünnepnek mégis nagy jelentősége volt. Benépesült Jeruzsálem, s a templom környéke. Szinte tábort vertek körülötte, s napokig tartott a templomozás. Senki sem gondolt arra, hogy a nagy ünnepeken túlzásba lehel vinni a templomozást. Napok teltek ilyenkor az úr törvényében való gyönyörködéssel, s a nagy engesztelő áldozaton mindenki a megtisztulást kereste. Jézus utolsó lllisvétján valami különös tartalommal lelt meg ez az ünneplés. A tisztulást kereső hívő sereg Jézust kereste a templomban. A híre akkor már országos volt, ezrek és ezrek emlékeztek tanításaira, s sokan voltak akik életük egészségét, gyógyulását, új útját köszönték neki. A húsvéti érdeklődés neki szólt, s a templom és a templom környéke megtelt izgatott, reménykedő beszélgetésekkel, amik a rá való várakozást, a vele való találkozás örömét sugározták. És Jézus felment az ünnepre. Virágvasámap az ö jeruzsálemi bevonulásának hozsánnás diadalmává lett, s az utolsó hét az ö lélegzetelállító vitáitól és tanításától forrósodott át. A Passiói előtti néhány nap az egész Jeruzsálemet szent izgalomban tartotta, s a tömeg szeme Krisztusra szegeződött. Közeledik a húsvét ünnepe. A helyed ma már a templom körül van! Az egyház végig prédikálja Krisztus utolsó szavait. A gyülekezetben átélhet ed a nagy dráma minden mozzanatát, s megfürödhetsz az Ünnep tisztító erejében. Az ünnepnek akkor is jelentősége van a számodra, ha mindennapos bibliaolvasó, imádkozó ember vagy. Akkor is, ha egyetlen vasárnap sem telije el úgy, hogy ne hallgatnád Isten igéjét az Isten házában. A piros betűs ünnep más, mint a többi vasárnapok. Isten azért rendelte őket az egyházban, hogy a megtisztulás különösi alkalmaivá legyenek, s hogy minden vallásos megszokott Ságodon keresztül tudjon törni Isten személyes üzenete. Az ünnepet tartsd ünnepnek! Az ünnepet használd ünnepként! Az ünnepen egyetlen alkalmat se szalassz el, amit Isten házában tölthetsz. Az ünnep tisztító levegőjének be kell törnie családi otthonod ablakán, s meg kell teremtenie nálatok a szeretet, a békesség, az Isten jelenlétének való örvendezés boldogságát. Érezze mindenki rajtad és lehessen érezhető az egész családodon, hogy húsvét van. Hogy megbékélsz haragosaiddal, megbánod bűneidet, keresed a tiszta élet útját, s élvezed Isten bűnbocsátó irgalmasságát:, ami ünnepen valóságos sugárkévékben ömlik be a szívedbe ís az otthonodba. Az Ünnep a megtisztulás drága alkalma. KészUlj fel az Úrvacsorára! Virágvasámap, nagycsütörtök este, nagypénteken, húsvét vasárnap és hétfőn minden templomban megterítik számodra az Ür asztalát. Készülődj! Teljenek az estjeid csendességgel, beszélgess otthon a családodban a hitetek dolgairól. Olvasgasd a Szentírást a gyermekeidnek, tartsatok házi áhítatokat. Vedd számon a gyermeked ezévi szellemi fejlődését azzal, hogy kérdezgesd ki mit tanult a hittanból. Vegyél vallásos, hitmélyítő könyveket, füzeteket, légy azon egész szívvel, hogy egész családod minden konfirmált tagja ott lehessen bűnbánó szívvel és a bűnbocsánat biztos hitével a megtérített űrasztalánál. Ha beteged van, hívjál papot, hogy ott se maradjon el a húsvéti úrvacsora, s ne feledkezzél el a beosztottaidról, alkalmazottaidról sem. A háztartási alkalmazott telki üdvösségéről se! Az ünnepre való készülődésed legyen hivogatás! Emlegesd a barátaidnak, hogy pirosbelűs ünnep következik, s juttasd eszébe az üdvösségét. Mondd cl nekik, hogy készülsz az ünnepre, az úrvacsorára, s gondod van ebben a készülődésben az egész családodra. Kérdezgesd a barátaidat, hogy mi a programmjuk husvétra, s beszéld rá őket, hogy a kirándulást úgy osszák be, hogy a templomra idő jusson. Mondd meg nekik, hogy az ünnep lelki üdülés, s fontosabb a lélek ereje és frissülése mindennél. Mondd meg nekik, hogy a luisvét igazi tavaszi ünnep. A télben elfáradt embernek; szerez benne új életet Az, aki a bűnbocsánat, az újjászületés Ura! Az egyházban benn élő imádkozó embernek pedig jöjjön az ajkára a mindenki ünnepéért mondott imádság. Könyörgés azért, hogy Jézus jöjjön fel az ünnepünkre. Legyen ott Leikével a prédikációkban, hevítse a bizonyságtételeket, s szerezzen találkozást magával sok sok a templomból talán már elidegenedett embernek is. Krisztus jelenlétéért buzgón könyörögjetek! Hadd legyen ez az ünnep több az első tavaszi kirándulás, a szokásból való templomozás, a több evés és több alvás alkalmánál. Legyen ez az ünnep a megtisztulás, a megigazulás, a tavaszi újjászületés drága alkalmává! D. T. C. Az egyházegyetem egyik nagy javaslatának kísérő levele így köszönti az olvasót. Megdörzsöltük szemeinket! Századunk elején sertésnek szánták ezt a megszólítást. A második világháború után még az egyház is rendezte a címek kérdését és a címzések és hivatalos levelek hangját. Mindenki örömmel és megnyugvással vette tudomásul ezeket a változásokat. De ez a körlevél merőben szokatlan és címével egy kicsit otromba volt. Nem tudjuk, hogy a hivatal írta-e el magát? Lehetséges az is, hogy a (gépelő keze járt el egy kissé? Vagy az aláíró egyetemi tanár ezt találta a legjobbnak9 Legyen ilyen egyszer a megszólítás! Volt egyszer egy nagy püspökünk, aki a legritkább esetekben szokta tegezni legközvetlenebb munkatársait és barátait. Ö is írt néha olgan leveleket, amelgeken semmi megszólítás nem volt. Az akkor sokaknak fájt. Ez a címzés néhány ember számára olyan volt, mint egy kis kígyócsípés. Mi akart ez lenni1! Mi egyházi emberek nem volnánk testvérek és atyafiak, tényleg ennyire nem szeretjük és nem becsüljük egymást? Ünnep után Hétfőn ünnepelte az ország a náci fasiszta uralom alól történt felszabadulásának négyéves évfordulóját. Az évforduló alkalmával a kormány teljes munkaszünetet rendelt el. Vígan daloló csoportok vonultak fel a különféle ünnepségek színhelyére, hogy újból örömüknek és hálájuknak adjanak kifejezést, hogy az ország megtisztult a náci és fasiszta hordák terrorjától. A mi felszabadulásunkért elesett szovjet hősök emlékoszlopait, a szovjet katonák sírját a magyar nép dolgozói mindenütt megkoszorúzták és az egész napon át óriási tömegek zarándokoltak a háború áldozatainak emlékműveihez. Hétfőn este a fővárosban áyyúlövések és gyönyörű tűzijáték figyelmeztették a népet arra, hogy ma négy esztendeje egy szörnyű nyomás után megszabadultunk egy borzalmas korszaktól és hozzáláthattunk a békés munka és az újjáépítés nagyszerű eredményeinek betetőzéséhez. Tisztujitás Hegyalján ősi magyar jellegzetesség, ősi templomainkon az ikerablak és ősi magyar jellegzetességünk az ikerelnökség. Milyen jó tudni, hogy kettesével küldte ki tanítványait az Ür Jézus Krisztus is s az egyetemes papság elvének' legszebb bizonysága, hogy világiak és lelkészek együtt állanak pásztorkodó őrséget a nyájak karámjánál és együtt vigyáznak a nyájra. Az iikertestvériség és az ikerszolgálat összetartozandóságának ékes bizonysága volt az a jelenség, amikor Dr. Vető Lajos, a tiszai egyházkerület püspöke, volt esperesi őrhelyén a maga utódját, Moravcsik Sándor al- esperest, diósgyőri lelkészt, esperesi hivatalába és Becht József miskolci tanítóképzőintézeti igazgatót, eddigi egyházmegyei főjegyzőt, egyházmegyei felügyelői tisztségébe beiktatta. A püspök beiktató igéi János Evangéliumának 6. része 28. és 29. verseiben foglalt Igék voltak: „Mondának azért neki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? Felele Jézus és mondá nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, akit Ö küldött.“ Rámutatott arra az Igével, hogy az Ür Jézus Krisztus ma és mindig is mennynek és földnek ura és mindenkinek és minden helyzetnek is ura, akár felismerik, akár nem és akár elismerik, akár nem. Aki ezt felismeri, azt erejével és hatalmával támogatja, mert Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk. Erről szolgáltatott bizonyságot Becht József egyházmegyei felügyelő köszöneté is. Moravcsik Sándor esperesi székfoglalójában — „emeljétek fel szemeiteket és lássátok meg a tájékokat“, •— végig jártatta a hallgatóság szemeit a hegyaljai egyházmegye minden gyülekezetén és bizonyságot tett arról, hogy aki nyitott szemmel jár az élet útján, az ismeri a tájékokat és a munkamezőt. Aminthogy 18 esztendő alatt alig ismerhette valaki jobban a hegyaljai egyházmegyét, amint az ebből a székfoglalóból kitűnt, úgy mint ő, aki csakugyan végigjárta és valóban jól meg is tilgte egyházmegyéjét. Az volt az érzésünk, hogy ebben a választásban a vocatio interna csodálatosan találkozott a vocatio externával. Diósgyőr munkásai, ifjúsága, az az MNDSZ asszonyai, a hatóság képviselői, Dr. Enyedy Andor református püspök és számos közület tett bizonyságot a szeretetről és Egyházunk megbecsüléséről. Megkapó volt a Magyar Dolgozók Pártjának diósgyőri munkáskórusa, mely Koudela: 137. zsoltárfeldolgozását adta elő megrázó erővel és művészileg páratlan készséggel. A vallásos esten Újhelyi Aladár egri lelkész, Dr. Ottlyk Ernő saljókazai lelkész és Dr. Gyimesy Károly 0. L. Sz.-i lelkész szolgáltak. Jól esett mindannyiunknak ebben az erőteljes munkásgyülekezetben tölteni egy felejthetetlen napot. Mariin Niemiller nem akar püspök lenni Berlinből jelentik: A Hessen-Nas- saui evangélikus egyház zsinata háromnapos tanácskozás után új egyházi rendtartást fogadott el. A rendtartás vitája során felvetődött a kérdés, püspök álljon-e az egyház élén, vagy továbbra is „egyházi elnök“ (Kirchenpräsident). Martin NiemöIIer élesen állást foglalt a püspöki cím bevezetése ellen. Az ellen is tillakozott NiemöIIer, hogy püspököket vagy a hivatásos lelkészeket kereszttel vagy egyéb módon megkülönböztessék a „laikusoktól“. A zsinat 116 szavazattal 20 ellenében Niemöllerhez csatlakozott. 'Beiktatták itiss kotandot az tíf cefoefnáéas ßfratadnaUot A dunamelléki református egyház- kerület szerdán iktatta be új főgondnokát, Kiss Roland rendkívüli követ és meghatalmazott minisztert. Az ünnepségen megjelent Dobi István miniszterelnök, Ortutag Gyula kultusz- miniszter, Nagy Imre a képviselőház elnöke. Bóka László és Varga Lajos államtitkár, továbbá Bognár József polgármester is. Valamennyi protestáns egyház és az izraelita felekezet is képviseltette magút. Bereczky Albert püspök üdvözlő beszédében kiemelte, hogy a református egyház főgondnoka a lát embere, tisztánlátó ember, idejében cselekvő ember, együttmunkál kodásra képes, bizalmat ébresztő és árasztó ember kell, hogy legyen. — Mi nemcsak a befelé való békesség szolgálatát ismerjük egyházunk feladatának — mondotta a püspök. — A magyarországi egyházak közül elsőnek éppen a mi egyházunk vállalta a békesség útját a háborús romokból újraépülő és szociális társadalmat teremteni akaró magyar állammal. Kiss Roland főgondnok a hivatali eskü letétele után nagyszabású beszédben ismertette programját. — Az egyház — mondotta — nem lehet segítőeszköz a profithajhász tőke uralmának visszakozására, vagy meghosszabbítására. Jobban szeretem egyházamat, hazámat és népemet, mint meggyalázóit és kizsákmányo- lóit. Bennük elítélem „a pénz szerelmét, amely minden gonoszságnak gyökere.“ Ezt parancsolja nekem Jézus — az Ö példájával. — Az aranyborjú összetörésében való cselekvő részvétel fokánál állana azoknak, akiknek exponált személyen keresztül kapcsolódott az egyház a kapitalista osztályuralmi rendszerhez. Az egyház érdekében visszavonult erős egyéniségek megnyilatkozásaiban nagy hiba volna titkos és retrográd remények táplálására keresni jeleket. A református egyház nem tűr kétértelmű igehirdetést. A mi beszédünk „igen igen és nem nem“ lerven.-— Római vallású dolgozó embertársainktól a valláskülönbség nem választhat el bennünket abban a küzdelemben, amit a szabadságunk, békénk, demokráciánk megőrzéséért folytatunk. De Rómával sohasem és semmiben sem azonosíthatjuk magunkat. A római katolicizmustól elválaszt bennünket az is, hogy nekünk egészen más a viszonyunk a demokratikus fejlődéshez, a demokratikus államhoz és a felszabadult magyar néphez. — Az igazi krisztiánizmus és az igazi szocializmus nem egymást kizáró fogalmak, sőt bizonyos az, hogy amit a szocializmus a földi lét síkján akar megvalósítani, az teljesen megfelel a Szentírás követelményeinek. Aki ismeri a Szentírást és ismeri a szocializmust, az tudja, hogy mindkettő olyan világrendet akar, amelyben minden jognak alapja a munka. — A szocializmus sohase fog olyant követelni a keresztyénektől, ami ellenkeznék Jézus tanításaival. Ha a reformátusság evangéliumi bölcseség- gel és felelősségérzettel előljár a demokrácia adta történelmi lehetőségek felhasználásában, akkor az evangéliumi keresztyénségnek olyan reneszánsza következik, amelynek áldásai a kapitalista világrendben elképzelhetetlenek voltak. — Hosszú időn keresztül tanulta meg a református egyház, hogy a vallásszabadság: lelkiszabadság, szellemi szabadság, a felemelkedő szegények szabadsága egymástól elválaszthatatlan fogalmak. A magyar nép a lelkiismereti szabadságért folyó mozgalmaiban mindig maga mellett találta a magyar református egyházat. — Mi hisszük azt, hogy a jövőben is a református egyházat nem a haladás ellenségeinek az oldalán, nem a szegény nép ellenségeinek oldalán, hanem az igazságosság, a béke, a munka, az építés oldalán fogjuk találni. Ez az alapja annak az egyezménynek is, amelyet a magyar köztársaság a református egyházzal kötött. Evangélikus részről Margócsy Emil felügyelő üdvözölte az új fő- gondnokot.
