Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-03-19 / 11. szám
___________________________ 3 « A haladó francia katolicizmus Evangélikus Elet „Rálettem életemet az Isten kegyelmére“ Reök Iván egyetemes felügyelő nyilatkozott lapunknak i Felkerestük Reök Ivánt, az új egyetemes felügyelőt, s nyilatkozatot kértünk tőle személyes kér-^j üsekben és egyházunk jövőjére vonatkozólag. — Egyetemes felügyelő úr üze*etét kérjük lapunk olvasói s így « legszélesebb egyházi nyilvánosság felé. ' — Nagy örömömet fejezem ki legelőször is afelett, hogy legfontosabb egyházi lapunkon keresztit egyházam f“'é nyilatkozhatom először. — Hogy tekint vissza felügyelő ár arra az időszakra, melyben megválasztása lefolyt? — Sohasem gondoltam arra, hogy az egyház egyetemes fel- igyelője lehetek. A legegyszerűbb és legtermészetesebb laikus-munkával, a személyes bizonyságtételtel kezdtem az egyház szolgálatát, s ez mindig boldoggá és elégedetté tett. A legújabb események úgy alakultak, hogy a jelöltséget el kellet fogadnom. Azt megmondhatom, hogy ez idő óta határozottan éreztem a vocatio interna (belső elhivatottság) belső hangjait is, A ezek mindjobban megerősödtek bennem, amikor külső események az egyház sorsával kapcsolatba hoztak. Ez a belső fejlődés és a külső események együtt azt jelentik ma már számomra, hogy Isten akarata volt, hogy ide kerültem. Alázatosan elfogadom ezt az akaratát. — Engedjen meg egy kényes kérdést, amit még nem tettek fel egyetemes felügyelőnek. Ismerve szellemi múltját, természettudományos műveltségét, s az egész írói munkáját, hogy áll az egyház hitvallásaival? Vallja-e egészében az Ágostai Hitvallást? — Boldog vagyok, hogy erre a valóban éles kérdésre pozitív választ adhatok. Isten úgy akarta, hogy éppen két hete háromnapos pihenést kaphattam Balatonkenesén. Ezen a három napon nagyon komoly lelkiismeretvizsgálatot tartottam, s végig olvastam az Ágostai Hitvallást, a Schmalkaldeni Cikkeket és l’rőhle új dogmatikáját. Minden tételnél megkérdeztem magamat, tudom-e ezt hinni? Isten megadta, hogy mindenre engedelmesen áment tudtam mondani. Az Ágostai IIitvaliás minden tételéért naponta kell megharrolnunk a magunk hitharcát. Ennek a felelősségünknek a súlyát szolgálatom minden napján érezni szeretném. — Milyen egyházpolitikai szempontokat szeretne követni? — A természettudományból tanultam, de hiszem, hogy itt is érvényes: szabad csak az tud lenni, aki el tudja határolni magát. Külső elhatárolás és belső szabadság. Ez az egyházpolitikai vezérelvem. Milyen jó, hogy egész egyházpolitikámat éppen az Ágostai Hitvallás szavaival mondhatom el. (Hosz- szan olvassa): „Mivel tehát az egyházi hatalom örök javakat közvetít és csak igehirdetés által gyakorolható; semmi köze sincs a politikai kormányzathoz, amint az ének művészetének sincs semmi köze a politikai kormányzathoz. A politikai kormánynak más a hatásköre, mint az evangéliumnak: a világi felsőség nem a lelket, hanem a testet s a testi javakat oltalmazza az ellenséges megtámadás ellenében, s fegyverrel és testi fenyítékkel szoktatja az embereket a polgári tisztesség és béke megtartására. Nem kell tehát az egyházi és a világi hatalmat összekavarni. Az egyházinak az a hivatása, hogy az evangéliumot hirdesse, s a szentségeket kiszolgáltassa. Idegen hatáskörbe ne avatkozzék- birodalmakat eltörölni, a köteles engedelmesség alól felmentést adni nines joga: ne akadályozzon semmiféle polgári # rendtartásra vagy szerződésre vonatkozó bíráskodást: ne rendeljen a világi felsőbbségnek szabályokat az ország igazgatására. Krisztus azt mondja: Az én országom nem e világból való. (Ján. 18:36). S ismét: Ki tett engemet köztétek bíróvá vagy osztóvá? (Luk. 12:14.) Pál is így szól: A mi hazánk a mennyekben van. (Fii. 3:20.) Vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem Isten ereje által hatalmasak erősségek lerontására. (II. Kor. 10:4.) — Ily módon választják el a mieink a két hatalom hatáskörét s azt parancsolják, hogy mind a kettőt tisztelettel övezzük és hódoljunk nékik, mert mindkettő Isten ajándéka s jótéteménye“. (Ágostai Hitvallás, XXVIII. cikk.) — Hogy érti ezt gyakorlati kivitelében? — A papság szentelje magát erősen és elsősorban az ige hirdetésének és a szentségek kiszolgáltatásának. Törekedjék arra, hogy igehirdetése tiszta és elegyí- tetlen legyen. — Az egyház belső szelleme tekintetében mi a látása? — Csak magyarázat nélkül mondok célkitűzéseket. Mindenki előtt világos lehet, mit értek rajtuk: Krisztusi testvériségre, szolgatársi egymás-megbecsülésre, a személyi kultusz kiküszöbölésére, a hierarchikus gőg kiirtására, a klikkszellem felbontására van szükségünk. Az egyetemes papság elvét tisztán kell megvalósítanunk. A katolikus hierarchia sok nevetséges utánzási kísérletét figyeltem meg mostanában. Jézussal vallom: Aki köztetek első akar lenni, legyen néktek szolgátok. Sebészfőorvosi munkám állandó alapelve volt, hogy velem mindenki közvetítők kikapcsolásával, közvetlenül érintkezhetett. Elrendeltem, hogy az ajtómon sohase legyen kulcs, megtiltottam, hogy kopogtassanak az ajtómon, amikor keresnek. Egész nyílt akarok lenni itt is mindenki számára. — Fontos egyházi munkaágakkal kapcsolatban, amilyenek pl. az egyházi intézmények, mi lesz az irányelve? — Építeni akarok és nem rombolni Mindenki segítőkezet fog bennem találni Tudom, hogy ezek az alapelvek nem feltételei az ébredésnek és a Szentlélek munkájának. Minden a könyörülő Isten kegyelmi adománya. De vannak emberi felismerések és feladatok, amiknek elmulasztása bűn volna, s teljesítése öröm. Ezeket el akarom végezni. Nem vagyok szűnergista. Nem abban hiszek, hogy Isten munkáját nekünk embereknek kell kipótolnunk az egyházban. De tudom az emberi kötelességet az Isten szolgálatában. — Az egyház külső kapcsolatairól is szeretnénk hallani nyilatkozatot í .. — Meggyőződésem, hogy egy megújult evangélikus egyház más és jelentős szerepet tud játszani abban a protestáns egységben, ami lényegében megvan, s kimunkálásra vár. Bámulattal és Istennek való hálával figyelem a református egyház határozott irányvonalát, s céltudatos, nyugodt építőmunkáját. Korszakos lépésekkel előztek meg minket. De tudom, hogy ha nálunk a belső hú- zavonót, s a személyi és csoportérdekekei a kerékkötők munkáját meg lehet szüntetni mi is virágzó fejlődés előtt állunk. A legközelebbi múltúnk nagy érdeklődését a katolikus egyházpolitika után hitvallásellenesnek tartom. Az Ágostai Hitvallás levegőjében nem lehet akcióegységet elképzelni a katolicizmussal. Ökumenikus lélek vagyok, az ál- tianszbau sokat dolgoztam, de az egészséges hitvallásosság egy egyházi öntudat és munkalehetőség alapfeltétele. Mi nem moshatjuk el a reformáció mondanivalóját politikai érdekekből. A nii utunk nem a katolicizmus, hanem az evangéliumi keresztyénség útja. Sokat várok a reformátusokkal való együttműködéstől, amit persze hitvallásaink öntudatos alkalmazásával fogunk kiépíteni. — Most már csak a „záróüzenetet“ kérném megfogalmazni. — Életem kedves, s egyik alapvetően mozgató szentigéjét szeretném üzenni: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek. Szerelmesének álmában ad eleget.“ (127. zsolt. 1—2.) Ez számomra exisz- ienciális döntés alapja. Rátettem életemet az Isten kegyelmére. Nem erőszakoskodni akarok a sorsomon, nem erőlködni, mert Isten amit adni akar nekem, ingyen adja. Kegyelemből. . . — Istennek ezt a kegyelmét kívánjuk Felügyelő úrnak! D Virág Jenő: ,.Luther Márton önmagárólcímű füzetek újra kaphatók. Hat füzet. Füzetenként 60 fillér. Hat füzet együtt 3 forint. Megrendelhető: Luther T ár saság Könyvkiadóhivatalánál, Bpest, VIII., Üllői-út 24. Az Evangélikus Élet megjelenik minden pénteken! Marc Boegner, párisi református lelkész, a franciaországi maroknyi protestántizmus választott, elismert és közkedvelt vezetője, böjt első hetén kezdte meg rádió-prédikációit. Minden pénteken este tartja rádió- igehirdetését. A jelentések szerint az utolsót nagypénteken esté fogja tartani. Ez a bejelentés és szolgálat nagy örömére szolgált a francia protestán- tizmusnak. Örülnek annak, hogy a francia rádió a böjti péntekeket a protestántizmus rendelkezésére bocsátja s nagyban reménykednek abban, hogy Boegner a francia protestántizmus hitét és bizakodását sikerrel szólaltatja meg. Nemcsak Franciaországban, hanem Európa valamennyi államában az a helyzet, hogy az akár tömb, akár maroknyi protestántizmus a mai nagyon válságos időkben megőrizte hitét és nyugalmát. Ugyanezt, vagy ehhez hasonló nyugalmat nemigen látunk az európai katolicizmus életében. Az Osservatore Romano cikkei, korkérdésekre adott megnyilatkozásai azt sejtetik, hogy a máskor és különben erős, hatalmas s magát diadalmasnak mutató katolicizmus jobban fél az idők változásaitól, mint azt eddigi magatartása után hívei és csodáiéi gondolták. Olaszországban haladó értelmiségiek műveit indexre helyezteti a legszelídebb pápa, exkommunikáltatja azokat a tudósokat, akik könyveikben nem azonosítják magukat a római egyház tanításaival (dr. Franco Rodano), mert úgymond, tévtanítá- saikkat a lelkészek közötti együttérzést zavarják meg s kisebbítik az egyház tekintélyét. Intik az egyházi Írások a híveket, hogy ne csatlakozzanak ezekhez a heretikus mozgalmakhoz s ha ezeknek a szele már elérte volna őket, gyorsan vonuljanak ki az ilyen társulásokból, mert üdvösségüket és egyházi biztonságukat fenyegeti további ottmaradásuk. Olaszországban az erélyes főpapi intézkedések talán nagyobb eredményeket érnek el, mint a franciaországi egyházi védőintézkedések. Főként azért, mert itt valamivel többről van szó. A francia haladó katolicizmus közelebb érzi magát a kommunizmushoz, mini a kapitalizmushoz. Hangoztatja azt is, hogy a kapitalizmus bűnei többet árthatnak magának az egyháznak is, mint a kommunizmus. A haladó francia katolikusok nyíltan beszélnek a katolicizmus és kommunizmus szintéziséről. S érdekes, hogy az a Suhard párisi érsek, aki néhány évvel ezelőtt maga is azt prédikálta, hogy valami ilyenfajta szintézis után vágyódik a világ, most, amikor saját portája előtt jelent meg ez a probléma, ideges lesz, pennát ragad s szinte ex oatedrai adja le félelmetes szellemi fegyverzetének nem éppen szelíd nyilait. Suhard harcol! a haladó francia katolicizmus ellen. Őket az egyház ellenségeinek minősíti. Munkájukat olyannak ítéli, mint, ami az egyház kárára van s az ellenük való sikeres harcot egyházvédelemnek tekinti. Az érsek is és a vatikáni hivatalos lap is rendkívül óvatosak. Nagyon vigyáznak arra', hogy rá ne lépjenek a számukra nagyon veszélyes poli- l'kai területre. Névvel alig nevezik meg azokat a mozgalmakat, amelyekre hallgat az egyházzal részben elégedetlen új szervezet. A kapitalizmus ellen sem mernek nyílt sisakkal küzdelembe bocsátkozni sokarcú nyilvánosságuk miatt. Viszont kegyes szavakat találnak s pénz egyenlőtlen elosztásáról, meleg szavakat ejtenek a nyomorba került családok felé s áj- tatosan hivatkoznak arra, hogy a századeleji pápai enciklikák szociális vonatkozású kijelentései alkalmasak arra, hogy azoknak alkalmazásával a világ gazdasági válságait és problémáit mind meg lehetne oldani. Ezeket az ismert szólamokat papi szöveggel egészítik ki és fejezik ki: aki elhagyja az egyházat, az új mozgalom embere és harcosa lesz. belerohan a hitetlenségbe. Úgy látszik, ennél erősebb kijelentés megléteiét egyelőre nem látják szükségesnek. Ez mintha azt sejtetné, hogy a francia haladó katolicizmus nem is olyan erős. De viszont a francia katolikus egyház olyan szemfüles, hogy a legkisebb ellenséges nesz jelentkezésekor rögtön védelmbe és támadásba indul. Földrajzilag messze vagyunk a problémától. De ez a probléma már megvan közöttünk is és nálunk is. Mi úgy hisszük — s talán ez nem elfogultság —, hogy a magyar protestántizmus nem remeg a gondolat jelentkezésekor. A haladó protestántizmus kimondhatatlan sok dicsőséget szerzett a protestántizmusnak. A bulgáriai evangélikusok A Bulgáriában „evangélikus" papok ellen lefolytatott perek során megállapítást nyert, hogy Bulgáriában összesen 123 protestáns jellegű pap működik. Bulgáriában a lutheri-calvini tanokat a Bulgáriába vándorolt német bányamunkások vitték be, körülbelül 100—120 esztendővel ezelőtt. Később beházasodások és az evangélikus hit tanai az egyszerű bolgár nép egyes rétegeire igen nagy hatással voltak és a pravoszlávok közül, de a törökök közül többen felvették az evangélikus hitet. A bulgáriai evangélikusok-reformá- tusok létszámát 15.000-re becsülik. Természetesen van kívülük methodista, pünkösd-hívő, és igen nagy számmal vannak baptisták is. A baptisták különösen a Boszniából odavándorolt bogumilisták leszármazottai. Ezek a bogumilisták az Istenhívők, valaha a pravoszláv egyház szakadárai voltak és későbben a pravoszláv egyház püspökeinek üldözései elől mohamedán vallásra tértek át. A boszniai mohamedán szlávok legnagyobb része eredetileg bogumilista volt. Á bogumilisták szektáját az első világháború után az ortodox egyház ismét magához édesgette és az ortodoxok papjai istentiszteleteket rendeztek számukra. A magyar sajtó a perrel kapcsolatban mindég „evangélikusokról ír“. Ez nyilván német vagy angol közlemények nyelvhasználatának (evangelisch, evangelical) helytelen fordításából adódik. NAGY EVANGÉLIZÁCIÓ KÉSZÜL LONDONBAN Hogyan hirdessük a mai ember számára érthető módon és az únott formáktól szabadon az evangéliumot? — ezzel a kérdéssel foglalkozott az a népes konferencia, amely a május 15-én kezdődő és egész Londonra kiterjedő nagy evangéli- záló hadjárat tervét készítette elő. Az egész ország valamennyi egyházának evangéliumi munkása sorompóba áll. Az evangéliumot a legkülönfélébb néprétegek nyelvén igyekeznek megszólaltatni. Nagy súlyt fektetnek arra, hogy a hallgatók elkötelező döntésre jussanak el, ezért „elkötelező lapokat“ osztanak ki közöttük, amelyek segítségével elhatározásukat kinyilváníthatják. Az EVflHEÉUKMS ÉLET fnitodet11 evangélikushoz szól!
