Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-12-18 / 50. szám
AI ORSZÁGOS LUTHiR-SZÖVETSÉG LAPJA SZTÁLIN hetvenedik születésnapjára Történelmi évfordulóhoz érkeztünk — s egyházunk sem mehet cl szótlanul e mellett az esemény mellett. 70. születésnapját ünnepli az az államférfiú, aki a modern történelemnek új szint, új arcot időt . Mini az igazi korfr.rniálók, ő is vLágunk, értékeink egész területére k terjedő programmal lépett föl s a magyar evangélikus egyháznak le kell mérnie azokat a hatásokat és változáso' kát, melyeket Sztálin életműve je.ee 1 telt számára. Első és Icgn gyebb tanulságunk az a nemzetiségeket egybefogó, nemzeti kultúrákat kibékítő és egymás mellé állító törekvés — szemben az európai nagyhatalmi politikának a kis nemzeteket egymás ellen uszító sakkjátékával —, mtlij lényegében a kei esztyénség nemzetek fü ölti tes.vért-ülését hirdető igéjével párhuzamos. A Szovjetúnió területén élő kis népek példája szól a sztá'ii 1 nemzet ségi politikáról legékesebben. Másik nagy újítása a sztálini állameszmének, állam és egyház gyökeres kettéválasztása. Ez az éles határvonás nálunk Is megtörténik s elmondhatjuk, az állam és egyház évszázados nem őszinte, bizonytalan viszonyának tisztázása, a való helyzet őszinte föltárása egyházunk erősödéséi 8 a maga Iába.a állítását eredményezi. Ugyanilyen tanulságokat szűrhetünk le a Szovjetül.ió egyhá zajnak útjából Is. — A történelem új korszaka kezdődött meg Sztálin föllépésével. Korszakos hatása gyökere-« sen megváltoztatta a magyar fejlődést is s benne egyházaink helyzetét és föladatát is. Az eddigi bizonytalan és meghatározatlan tennivalók helyét ma már vitán felül és egyes- egyedül a lelkek munkálásáiiak fölt adata foglalja el. Isten századunk történelmi eseményeivel is a maga terveit és céljait irányítja s az ö kezéből készségesen kell elfogadnunk mindazokat az adottságokat, melyekből további utak nyílnak előttünk. Ma, Sztálin 70. születése napján al magyar evangélikus egyház is mint történetemalakító és korformáló államférfira tekint a Szovjetúnió vezérére, kinek 70. születése napján az egész világ Moszkvára veti érdeklődő szemét, a világ elnyomott dől. gozól pedig az ő nevében reménykednek. NINCS MESSZE „Az Isten... bizony nincs messze egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.“ Cselekedetek 17. 27—28. Pál ezt nem a gyülekezetnek mondotta. Szavai ott hangzottak el egy pogány város piacán, Athén hitetlen népe előtt. Hogyan jutott erre a gondolatra? Hiszen tudta, tudnia kellett, hogy ezek az emberek nem ismerik az élő, igaz Istent. S most mégis úgy beszél róluk s úgy tekinti őket, mint akiktől nincsen messze az Isten s ők is benne élnek és vannak. Komolyan gondolja ezt Pál? Csak nem akarja ezzel azt mondani, hogy mind a kételkedők és Isten ellenségei, a templomkerülők és hitetlenek, mind mind Isten irgalmas kezében vannak? Hát nem látja, hogy milyen mély különbség van ember és ember között az Istenhez való viszony tekintetében? Vagy talán olyan nagy az Isten és olyan erős az apostol hite, s olyan keveset tart az emberi hitről vagy hitetlenségről, hogy ezek a kü- különbségek elenyésznek előtte? Advent, Isten érkezése Jézus Krisztusban hozzánk, e szerint azt hirdeti, hogy minden ember, különbség nélkül az Istené. Ez volna hát Pál keresztyénsége? S ha így van, akkor ez nem azt jelenti-e a mi számunkra is, hogy bontsuk le a falakat, amik elválasztanak minket egymástól? S akkor hívőnek lenni nem azt jelenti, hogy félreállunk s elkülönülünk a világtól s az emberektől, hanem ellenkezőleg, éppen azt jelenti, hogy egynek tudjuk magunkat minden emberrel. Isten színe előtt valljuk az Istentől távolállókkal is: Benne élünk, mozgunk és vagyunk! Gondoljunk most az emberekre az utcán, a gyárakban, a házakban s idézzük magunk elé a megszokott arcokat a villamosról, a moziból, a sportpályáról. Valamennyiüknek szól az ige: Isten bizony nincs messze egyikünktől sem! Az lehet, hogy erre sokan nem gondolnak. De Isten gondol rájuk. Hiszen ez éppen Jézus Krisztus: Isten gondolása reánk, a távollevőkre és elidegenedettekre, úgy mint gyermekeire. S ezt el kell mondanunk mindenkinek úgy, ahogyan Pál elmondotta akkor Athén piacán. S ha nem fogadják el, ha nem hisznek benne, akkor higyjünk mi, helyettük is. Mit sem törődve azzal, hogy meg- értenek-e, egyszerűen higyjünk azokért, akik nem tudnak hinni, higyjük, hegy ők is Istenéi. Hiiszen talán erre várnak. Egészen vékony a fal, ami elválasztja az embert Istentől. Miiven csodálatos is a reménység, amit Jézus hozott e világba s amit mi is magunkban hordozhatunk az egész világért! S milyen csodálatos a feladat, hogy ezzel a reménységgel élhetünk az emberek között. Ed. Thurneysen. Milyen a keresztyén? Hitére nézve: Krisztusban hisz. Tudására nézve: tanítvány. Természetre nézve: megszentelt. Küzdelemben: katona. Közösségben: barát. Családilag: gyermek. Reményében: bizonyossága van. Utján: Isten országának vándora. A karácsonyi ígéret és beteljesedés igei És ama napon az Úrnak csemetéje ékes és dicsőséges lészen, és a földnek gyümölcse nagyságos és díszes Izráel maradékának. (Ézs. 4:1.) * Ezért ad jelt nektek az Úr maga; íme, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek. (Ézs, 7:14.) * Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, és az uralom az ő vállán lészen és hívják nevét; csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, Örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és ' igazság által mostaniói mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mivendi ezt! (Ézsaiás 9:6, 7.) * És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből és gyökeréből egy virágszál nevelkedik Akin az Úrnak lelke megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke. az Ür ismeretének és félelmének lelke. (Ézs. 11:1, 2.) • Imé. eljönnek a napok azt mondja az Ür, és lámaszla Dávidnak igaz magvat, és uralkodik mint király és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön. (Jer. 23:5.) • Azokban a napokban és abban az időben sarjasztok Dávidnak igaz sarjadékot. és jogot és igazságot szerez a földön. (Jer. 33:15.) • De te, Efralának Betleheme, bár kicsiny vagy a Juda ezrei között, belőled származik nekem, ki uralkodó az lzráe.en; a kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van. (Mikeás 5:2.) • ürülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz Jeruzsálem leánya! Imé, jön neked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ügő, az az nostényszamárnak vem- hén. (Zak. 9:9.) * Imé elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az utat, és mindjárt eljön az ő templomába az Ür, akit ti kerestek és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ime, eljön azt mondja a seregeknek Ura. (Mai. 3:1.) • Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneitől. Mindez pedig azért lön, hogy beteljesedjék, amit az Ür mondott volt a próféta által, aki így szól: Imé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Máté 1:23.) • És mondá az angyal neki: Ne féljetek, mert ime hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek nagy öröme lészen. Mert született nektek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ez pedig nektek a jele: találtok egy kis gyermeket bepó- lyálva feküdni a jászolban. És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, akik az Istent dicsérik és ezt mondják vala: Dicsősség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az emberekhez jóakarat! (Luk. 2.-10—U.) Templomépítés A közelmúltban olvashattunk a délszabolcsi missziói egyházközség harmadik templomf-pftéséröl. loronyava- tásáról és lelkészbeiktatási ünnepérő!, Örömmel adunk hírt a missziói egyházközségben lefolyt — kilenc helyen tartott — nagy evangéiizációról ádvent első hetében. Aki messziről figyeli ezt a csak közelről megismerhető szórványegyházat, a«' n a k is megdobbanhatott a szive, midőn az élet- újulásnak ennyi jelét figyelhette, ha távolról is. Amit nem régen bizonyságtevésként hallottam szórványegyházunknak szétszórtságában is rejlő erejéről, azt itt meg is tapasztalhattuk. Bármilyen különösen hangzik is, a szétszórtság egyházunknak nem csak gyengesége, hanem ereje is. Erő a Krisztusban, aki a szétszórtakat egybegyüjd és összetartja. A délszabolcsi egyházközség kiterjedésre o'.y nagy és szétágazó, hogy a szórványegyház egyik gyülekezete alig ismeri a másikat, ebben van talán a gyengesége. De az egyházközség gyülekezeteinek egymásért hordozott imádsága és egymás iránt táplált felelősségérzete oly nagy, hogy nem tudnak élni egymás hite nélkül. A szétszórt hívek alig ismerik egy* LÉLEKMENTÉS mást, de a szüntelen úton levő lelki- pásztorok szivükben, mint edényben hordják a hitnek és szerétéinek erejét egyik helyről a másikra. A Krisztusban ismeri egymást ez a szétszórt gyülekezet. A Krisztus arca világít fényesen s beragyogja a szétszórt nyáj tagjait s ők erről a világosságról ismernek egymásra és tudnak egymásról. Minden kis közösségnek külön gondja van, de egymás terhét hordozzák lélek szerint. A kilenc helyen végzett evangéli- záció sem ölelhette fel a missziói egyházközség minden területét, nem kötözhetett be minden fájó sebet. De éppen az említett lelki együttlét lesz biztosítéka annak, hogy megsokszorozódva fog a mag teremni s a kegyelem mindenkire kiáradásának nem lesz semmi akadálya. Imádkozzunk ezért az egészen különleges helyzetben levő, különleges terhet hordozó és különleges lelki örömökkel bíró szórványegyházért, hogy az egyre épülő templomok körül egyre jobban munkálkodjék a Kegyelem Lelke. Nikodemtisz János Az ádventi vasárnapok különösképen alkalmasak arra, hogy szeretet- vendégségek tartassanak. Városi gyülekezeteink élnek is a lehetőséggel. Nemcsak valami egyházi szokásnak vuló hódolás ez, hanem elcgettivés a gyülekezet sok tagja kívánságának. Híveink ki akarják fejezni szeretetü- ket egyházuk iránt. Megható az az odaadó készség, amellyel előre letárgyalják a szereletvendégség apró részleteit, gondoskodnak mindenről, ami szükséges. De még mrghatóbb, amikor önkéntesen elhozzák áldozatukat, adományaikat, mint szívük ér- zésbőségének kifejezését. A lelkipásztor szinte szerelné megölelni azokat, akikre nem is számított, akikre úgy tekintett, mint adományra szorulókra s akik mégis sokakat megszégyenítő módon adakoznak. Kell az ilyen pé - da, gondjaink között különösképen kell, hogy megtanuljuk idejében: a gyülekezeret a gyülekezet tartja fenn, nem a birtok, nem a vagyon egyes képviselői. Egész szívvel, bátran fordulhatunk az eddig névtelenül mara- do'tak sokasága felé. a ki emberek szíve felé. Csodál.los források nyitnak meg s öntik magukból az élet vizét, amely fr ssen csobban s termékennyé teszi az egyházi élet már-már kiszáradt föld jé1. * Persze, sajnos, nincs minden gyülekezetben szeretetvendégség, még ádvent vasárnapjain sincs. Most nem azokra gondolok, akik ennek a lelki és anyagi lehetőségét nem ismerték fel, hanem azokra a lelkészekre és gyülekezeti tagokra, akik szívesen munkálkodnának, de nem lehet. Nem lehet, mert nincs hozzá helyük! Nincs gyülekezeti termük, de talán eyy szo- bácskájuk sincsen. A fiatal, 20—30 éves egyházközségek egész sora szenved ettől a szegénységtől. A gyülekezeti élet megindulása először mindenütt a tempi ómé pit és tervét ve. tette fel, mindig úgy, hogy a templomszentelés után adósságok nyomasztó gondjai súlyosodtak vállaikra. Évek suhantak el, amíg szabadulni tudtak, ha tudtak, a „tőketörlesztés“ és „kamatoskamat“ nevű ellenség fojtogatá- sától s mire a második lépés is következhetett volna, már itt is volt a háború . .. Pedig kínálkozott volna alkalom arra, hogy forradalmi módon siessen segítségül a fiatal egyházaknak és pedig abban az időben, amikor a Luther-szobor felállításának hírére a bőség szaruja öntötte magából kincseit. De azóta is akadt egy- egy eset, amikor a döntő tárgyalások idején nem akadt képviselőjük az életre erős, komoly szolgálatot, sok erőfeszítést felmutató új gyülekezeteknek. Pedig mennyire igényelték volna a nagy evangélikus közösség szeretetét. Mint a budapesti egyházmegye nagy gyülekezetei többször jó példát mulattak a kisebbek támogatására, úgg kellett volna országosan alapot vetni, nem a Luther-szobomak, hanem gyülekezeti házaknak és termeknek. Lehet, hogy ez már késői óda, de lehetséges az is, hogy éppen napjaink gondjaiban és tépelődései- ben érlelődik meg az új szeretet. Horváth András ■<
