Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-12-11 / 49. szám

_____ 3 Postaláda ivangéllku# iW Egy kínai uiiheszámolóia Magyaiországról Milyen volt a jeruzsálemi istentisztelet A „The Student World“ című fo­lyókáiban a Keresztyén Diák Világ­szövetség lapjában K. H. Ting, kínai utazó titkár számol be csehszlovákiai és magyarországi utazásairól. Magyar- országról a következőket írja: Amint beértünk Budapest központ­jába a repülőtérről, azonnal észre­vehettem, mily erősen megrongálta a háború Budapestet, milyen hatal­mas újjáépítés ment végbe ott és sok magyar mennyire hasonlít a kínaiakhoz. Ez utóbbihoz később megtudtam, hogy a magyarok az összes európai népek között az egyetlen nép, amely családi nevét keresztneve előtt hordja. Ez tökéle­tesen keleti szokás. Hasonlóképpen az ősi magyar népzene öthangú ok­távra épít (hét hang helyett), akár­csak a kínaiaké. A debreceni egyetem antropologia-tanára és néprajz-sza­kos tanára megerősített engem ab­ban, hogy nem messze kerültem ha­zulról, mivel az eredeti magyar né­pesség legalább 10%-át mongol ere­detű csoport alkotja. A magyar barátok vendégszeretete egyenesen különleges volt. Még arra is gondoltak, hogy ellássanak haris­nyákkal, alsóruhákkal, zsebpénzzel (hogy vehessek magamnak újságot, függetlenül attól, hogy el tudom-e őket olvasni) és egy doboz nemzeti gyógyszerrel (ellentámadásként a nagyon nehéz ebédek hatása ellen). Mindezek mögött újra a keresztyén szerető szívet láttam, ami a másik keresztyénnel való közvetlen kapcso­latot szolgálja és ami azt jelenti, hogy a keresztyén közösség náluk komoly dolog. Magyarországon három keresztyén diák-csoport, működik: a Lutheránu­soké, a reformátusoké (Soli Deo Gloria) és a Makdesz, ami a legré-1 gebbi magyar felekezetközi egyetemi diák-mozgalom. Az elszigetelt mun­ka hosszú hagyománya alakította azokat a nehézségeket, amelyek a tökéletesebb együttműködésük útjá­ban állanak. De a vezetők egy közös találkozót rendeztek látogatásom alatt és éreztem, hogy őszintén vál­lalnak egymásért felelősséget. Az összejövetel végén közös üdvözletét intéztek a Világdiákszövetséghez. A Mekdesz sokkal erősebb szociá­lis és politikai vonásokat hordoz, mint azelőtt. A vezetőik azt vallják, hogy ők igen fontos keresztyén fel­adatnak tartják ma megmutatani azt a kommunistáknak, hogy a keresz- tyénség nem politikai reakció és hogy a keresztyének alkalmasak arra, hogy az új körülmények kö­zött együttműködjenek másokkal. Valami olyat éreztünk ebben, mint a kommunizmus „krisztianizálása“. Politikai felfogásuk természetesen következik abból az önvizsgálatból, amit a bibliának és mai események­nek világában végeztek el. Gyülekezeti hírek A pesti egyházmegye ifjúsági evan- gélizációt rendezett november 27— december 3-ig a Deák-téri tem­plomban. Káldy Zoltán pécsi lelkész végezte a szolgálatokat, néhány munkatársával együtt, akik a legki­sebbekkel foglalkoztak. Az evangéli- zációk mellett ifjúsági bizonyságtéte­lek hangzottak el, s a hallgatóság között a budapesti és pestkörnyéki ifjúság népes csoportokban helyez­kedett el. Feltűnő volt azonban, hogy csaknem minden alkalommal arány­talanul nagy számban vettek részt fel­nőttek. Káldy Zoltán többek között a következőket mondta: „A bűnről egye­dül Jézus mond igazat. Ö a vérét on­totta azért, hogy a bűnt meglehessen bocsátani. Jézus tudja igazán, mi az emberi bűn, mert ő itt élt és járt közöttünk. Ő igazi barát, aki nem ta­szít a bűnbe, hanem megment attól. Az ifjúság élete drága és csodálatos. A fundamentum-rakás ideje ez. Na­ponta három feladatod van. Bízni, bízni és harmadszor is bízni... 1 Több időt töltöttem a Soli dei Glóriával és igen figyelemreméltó .tapasztalatokat szereztem közöttük!. Igen aktív imaközösségi és biblia-- köri programmjuk van hétről-hétre,. sőt napról-napra. A főhangsúlyt, a személyes üdvösség-élmény kere­sésére helyezik. Nem titok, hogy igen sok diákszövetség van, amely­ben nem lehet megtalálni ezt a lég­kört. A Soli dei Glóriában ezt 15 perc múlva érzi az ember. Ugyanilyen őszintén törekszenek arra, hogy a tiszta evangéliumot hir­dessék és értsék meg és ugyanígy fogják fel más országok keresztyén diákmozgalmainak jelentőségét is. Persze vannak valóságos különb­ségek is, az a felfogásuk, hogy a maJ gyár diákmozgalmat eddigi életében már kétszer ölte meg két dolog, a filozófia' és a politika. Félnek attól, hogy ha ezekbe mélyen belemerül­nek, elveszítik a „tiszta, egyszerű, evangéliumot“. De van-e olyan kö-l rülmény, amelyben a) tiszta, egysze­rű evangéliumot ezektől el lehet vo­natkoztatni? Nem inkább az ölte meg a keresztyén diákmozgalmat, hogy politikailag vak és filozófiailag közönyös volt? A misszió iránt Magyarországon és Csehszlovákiában nagy érdeklő­dést találtam a diákok között. Buda­pesten volt egy külön összejövetelem egy ilyen csoporttal. A Világszövet­ség missziói konferenciájának anya­ga mély benyomást tett rájuk. Ezen a konferencián egyetlen magyar résztvevő volt és ez harminc ország­ban lakó konferencia-társával leve­lez most. Érzik, hogy most kevés lehetőségük van arra, hogy elérje­nek egy missziói területre, de érzik, hogy sokat imádkozhatnak a misz- szióért. Az idő, amit a magyar diákok kö-’ zött töltöttem, lejárt. Utolsó este a Lutheránus Diákszövetség Leányott­honában voltunk — egy kis terembe zsúfolt összejövetelen. Mindig emlé­kezni fogok erre. Sok zsoltárt éne­keltünk, sokan imádkoztak, sok igét olvastak és idéztek a bibliából. A keresztyén szeretet kötelékét érez­hettem. Amikor utolsó este Budapest szé­les utcáin sétáltam, éjfél felé genfi barátaimra gondoltam, akiket csak­hamar újra fogok látni és tanulgat­tam egy magyar keresztyénnek eze­ket az egyszerű szavait az ő szá­mukra: „örülünk, hogy önt itt üdvözöl­hetjük. örülünk, hogy ön itt van és kérjük, mondja el más országok ke­resztyénéinek, hogy imádkozzanak éráink. De ne azért imádkozzanak, hogy Isten változtassa meg mostani helyzetünket. Hanem azért imádkoz­zanak, hogy Isten tegye a magyar egyházat igazi egyházzál“ Benne. Hidd el, jó ezt korán kezdeni, ezzel a hű baráttal élni és általa be­kapcsolódni az anyaszentegyházba. Az evangélizáció utolsó utóösszejöve­telén a résztvevők örömmel adtak hálát az igehirdetésekért. A szokásos morzsaszedés és úrvacsorázás fejezte be az egyhetes evangélizációt. * A Deák-téri evangélikus templom­ban december 18-án, vasárnap dél­után 6 órakor a Lutheráhia Vegyes­kor és Zenekar hangversenyt ad, ame­lyen Weítler Jenő vezényel és Za- lánfy Aladár orgonái. Előadásra ke­rül: 1. „A mennyből jövök hozzátok“ orgona-kórus előjáték és a karácsonyi oratórium II. része. Csorváson, dec. 10—12. gyülekezeti napokat rendeznek. Dezséry László óbudai lelkész sorozatos igehirdeté­seivel a gyülekezet és az ifjúság szá­mára. Decemberben jelenik meg a „Családi Naptár“ Ara 3 forint. Kíséreljük meg a reggeli istentisz­telet lefolyását magunk elé idézni. Ennek ismeretét a Zakariásról szóló történet (Lukács 1:5. és köv.) felté­telezi. Napfölkelte előtt a templom- őrök valamennyi udvar valamennyi kapuját kinyitják. Az első szolgá­latra beosztott papok tisztulást hozó fürdőt vesznek, aztán felöltözködnek. Fehér gyapjú nadrágot és ugyancsak fehér földigérő köpenyt öltenek ma­gukra, mellüket derekuk felett tarka- szövésű kendő övezi, fejükön fehér főkötő. Sorsvetéssel állapítják meg, hogy kire milyen szolgálat jut. Az egyik pap megmossa kezét lá­bát az ércmedencében, aztán felmegy a nagy oltárhoz ezüst lapáttal eltaka­rítja a hamut. Fölszítja a parazsat és új fát hord reá. Eközben a töb­biek lisztből és olajból elkészítik a főpap ételáldozatát, egy kalácsot. Üjabb mosakodás után mindnyájan egy helyiségbe gyülekeznek újabb sorsvetésre. Most azt döntik el, h*gy ki öli le a bárányt, ki hinti vérét az oltárra, ki mehet be a templomba és ki viheti be az áldozati állat külön­böző részeit az oltárra. Minden pap pontosan tudja mi most már a tenni­valója. Némán, szó nélkül végzi mindegyik a szolgálatát. Alig pirkad az ég az Olajfák Hegye felett, mikor egy egyéves hibátlan bárányt hoznak (János l.:36.) a bárányok aklából és vele 93 az áldozathoz szükséges edényt. A báránykát még egyszer utoljára megitatják egy arany kehely- ből, azután felvágják nyakán az ütő­eret. Az egyik pap felfogja a vért és az oltárra hinti. Az állatot azután le­vágják és darabokra szedik. Ez alatt két pap arany vödrökkel felmegy a templomba, kinyitja a kaput és be­lép a szentélybe. Az egyik a hétkarú gyertyatartó 5 lámpását kioltja és megtisztítja, a másik pedig leszedi a hamut a füstölgő oltárról. Ezt a munkát elvégezve mindketten kimen­nek, vödrüket azonban bennhagyják. Az udvarban mostan kilenc pap áll egy sorban. Az első hat az. áldozati báránynak a fejét, hátsó lábát, elülső lábál, mellét, oldalát és beleit a hete­dik lisztet az ételáldozathoz, a nyol­cadik a főpap félkalácsát (a főpap csak általában szombaton szolgált személyesen) a kilencedik pedig ital­áldozathoz való kelyhet tart a kezé­ben. Mindezeket a templom és az ol­tár közötti márványpadra helyezik. A húsdarabokat megsózzák (Márk 9:49.). Utána a reggeli imádság el­mondására távoznak a papok. Eközben a gyülekezet a férfiak és asszonyok udvarában gyülekeznek A lakosságot egész katonásan 24 osz­tályba osztották be. Minden héten más csoport végzi a szolgálatot. A férfiak kötelesek ilyenkor az imád­ságra megjelenni! — a papok újra sorsot vetnek. Ki viszi be a füstölgő áldozatot és ki a többi adományt. A füstölgő áldozata szentebb. Az egyik pap az oltárról tüzes parazsat vesz le és egy aranyedénybe veti, azután bemegy vele a szentélybe és a füstölgő oltárra borítja. A szentek szentje előtt imádattal a. földre veti magát és így megy ki. Egy másik — Lukács evangéliuma első részének története szerint tehát Zakariás — arany edényt vesz a kezébe, amely­ben tömjéntartó van elhelyezve. Egy segéd kíséretében belép a templom­ba. Még ketten követik, akik először megtisztították a szent kelyhet, az­után otthagyott vödreiket kihozzák. Miközben elmennek a hétkarú gyer­tyatartó előtt, megtisztítják a hatodik lámpát, úgy mennek ki. Zakariás odaadja kísérőjének az aranyedényt s ő csak a tömjénezöt tartja kezében. Segítő társa most leborul, azután szintén elhagyja a szent helyet. A füs­tölgő áldozatot bemutató pap tehát most egyedül marad. Ebben a pilla­natban lépett az angyal Zakariáshoz. A pap a tömjént rászórja a parázsra, maga is leborul s végül ő is kimegy. Az az öt pap, aki bent volt a szentély­ben, együttesen mondja el az Ároni Áldást: „áldjon meg tégedet az Űr és őrizzen meg tégedet...!“ (IV. Mó­zes 6:24-26). Csak itt és másutt sehol sem szabad Isten nevét kiejteni. Az­után az égő áldozatot mutatják be. Mindegyik lelkész kezébe veszi a bá­rány neki jutott darabját, ügyes len­dülettel a magasba dobja, úgy, hogy ez az oltártűz közepébe essék. Ezzel egyidejűén az egyik pap az oltár lá­bához önti az ital áldozatot. Ezeket a szertartásokat mindenki­nek pontosan szemmel kell tartaniok. Mikor egyszer az egyik főpap az ital­áldozatot az oltárnál félre öntötte, a fölháborodott nép citromokkal do­bálta meg. Az italáldozat után gong­ütés hangzik, a leviták kara feláll és zsoltárt énekel, csak néhány zene­szerszám kíséri. Minden strófa után két pap belefúj az ezüst harsonába (IV. Mózes 10:2.), és ilyenkor az egész nép áhitatosan földre borul. Ezt az egész szertartást késő délután megismétlik (Ap. csel. 3:1.). Az áldozati állatok bemutatása Szombaton és újholdkor, valamint a nagy ünnepeken több állatot áldoz­tak. A császárért naponként külön áldozatot mutattak be. Mindig a Kó­mától való elszakadás jele volt, hogyha ezt nem tették meg. A pap­ság idejét azonban nem ezek a rend­szeres nyilvános áldozatok, hanem a magánáldozatok tömkelegé kötötte le. Sokszor pogányok is mutattak l e áldozatot. Ágrippá, Augusztus császár vezére egy alkalommal, hekatombát, 100 bikát mutatott be áldozatul. A szülés utáni 66-ik napon a szülőanya egy bárány által, vagy hogyha sze­gény volt galambbal (Lukács 2:22.) szerzett magának tisztulást. Hogyha valaki fogadalma alól kívánt oldo- zúst, akkor két bárányt áldozott, egy kost és egy kosár süteményt és ehhez még hozzá kellett tennie lenyirott haját (Ap. csel. 21:24.). Ha egy bél- poklos megtisztult, akkor három bá­rányt áldozott, két bakot és egy nős­tényt, valamint lisztből és olajból ké­szült ételáldozatot (Máté 8:4.). A templomban oly sok áldozatot mu­tattak be, hogy egyidejűleg mindig többszáz papnak kellett munkában állnia. Különösen ünnepnapokon volt nagy a munka. Ilyenkor nem vásárol­tak bárányt, hanem egyszerűen meg­váltották az áldozati jegyet és azt ad­ták át a papnak, úgy ahogy egy mi­sére is be lehet fizetni, anélkül, hogy valaki részt venne rajta. Az egyik pászkaünnepen valaki 255.600 bá­rányt számolt meg. December 10-én jelenik meg az „Evangélikus Elei“ C s al á d i Naptárat R e ö k Iván, Vető Lajos, De­zséry László, G r o ó Gyula, V á r a d y Lajos, Bácsi Sán­dor, B e n z u r László, Koren Emil, Ja k u s Imre, Vidor Miklós, H. Lányi Piroska, Gyimessy Károly, Dér Endre, Farkas Zoltán, G e - 1 e j i Dezső írtak a Családi Nap­tárba. Napi Igék, versek Petőfitől, József Attilától, Puskintól; Pavlov tudomá­nyos munkásságának ismertetései, öröknaptár, időjós, színes és tarka olvasmányok, postatarifa, vásári­rendtartás és sok más olvasnivasó és hasznos tanácsadás található meg a szép kiállítású, gazdag Családi nap- tár-ban. Az éves előfizetők ingyen, a fél­éves előfizetők a naptárt féláron kapják, ha december 10-ig előfizet­nek az „Evangélikus Élet"-re. Csak a portót számítjuk fel. A Családi Naptárt a papírtakaré­kosságra való tekintettel, korlátolt számban jelentetjük meg, kérjük az érdeklődőket, hogy naptárra szóló igényüket sürgősen jelentsék be. A Családi Naptár ára 3.— forint, mely összeget a 20.412 számú Posta- takarék-csekkszámlara Naptár meg­jelöléssel kérjük befizetni. Lévay János Írja A főpályaudvari lapárusítónál meg­vettem az „Evangélikus ÉIet“-et. És amint egyik cikk után a másikat ol­vastam, arra lettem figyelmes, hogy a munkatársak között igen szép össz­hang van és tiszta őszinteség. Szám­adás cím alatt különös szép és építő gondolatok tesznek bizonyságot az ügy szolgálásáról és a bátorságról... „Merjük hirdetni, hogy az egyház le­gyen hegyenépített város és nem földalatti mozgalom... 1948 új tör­ténelem kezdetévé, az egyház megúj­hodásának kedves esztendejévé ... lett egyházunkban.“ Aztán a kis em­berek munkájának megbecsülése az egyházépítésben. „Isten minket úgy vezet, hogy mind biztosabban hihe­tünk abban, hogy az élet maga fogja elvégezni a romtakarítást, új építke­zés közben.“ Nagyon gazdagon meg­áldott gondolatok ezek, drága testvé­reim. 1925-ben hónapokig gyötört a bűntudat és emésztett aiz a félelmetes gondolat, hogy pokolba jutok. Egy éjszaka csendben ágyam előtt letér­deltem és könyörögtem, Isten meg­vigasztalt. „Bízzál, ne félj, én minden nyomorúságodból megszabadítlak.“ Reggel örömmel beszéltem családom­nak erről és minden haragosommal kibékültem. Harmincöt éves voltam, de mint csecsemő kerültem a kegye­lem ölébe. Azóta az imádság tart en­gem, s az elmúlt négy esztendő a lel­kiéletben való fejlődés ideje volt szá­momra. őszintén és örömmel jelen­tem ki, hogy én a demokrácia fej­leményeiben a jó Isten kezemunkáját látom. Ember és ember között boldo­gító viszonynak kell kialakulnia ezen a földön, mely udvara a menynek, az ember örök lakóhelyének s az Is­ten lábainak zsámolya. Mi itt vala­mennyien Atyánk karjai között élünk, itt csókoljuk, de sokszor itt marjuk egymást. A sátán is végzi itt a maga munkáját, de Isten azt akarja, hogy itt a földön minden ember számára biztonság, öröm és béke lehessen. Tanítsák az embereket imádkoznil * (Köszönjük kedves sorait, s hálásak vagyunk, különösen azokért a ta­pasztalatokért, amelyeket Imádkozó hetéből levélben megírt. Szívesen közöltük levelének fenti részeit, mert hiszünk abban, hogy az imádságról adott keresztyén bizonyságtétel« másokat is erősíteni fog. Isién tartsa meg buzgóságában.) (Szerk.) Fabók Ferenc lelkész írja az egyetemes felügyelőnek a most folyó lelkészankétekkel kapcsolatban, miután több pontban sorolja fel azo­kat a hiányosságokat, vagy hibákat, melyeket az utolsó ankéten tapasztalt; „Ezek a hibák1 azonban, természe­tesen pótolhatók, illetve jóvátehetők a következő ankéton. Meg kell azt is mondanom, hogy az anlcétok gondo­lata feltétlenül egyházépítő gondolat. Sok bizalmatlanságot oszlatnak el és sok reménységet nyújtottak az el­hangzott felszólalások. Nagy meg­nyugvást keltett, hogy egyházunk ve­zetése bibliás emberek kezében van ezekben a nehéz időkben s meg va­gyok róla győződve, hogy mint Te utolsó felszólalásodban mondottad, ha nem nézünk hátra, hanem min­dig csak előre, ki tudjuk vezetni (egy­házunk hajóját egy békésebb, em­beribb, krisztusibb jövő szelíd vizeire. Ha elhagyjuk a múltra való vissza- nézés nyomán szinte természetesen feltörő testvérieden hántásokat s szüntelen előrenézéssel' megteremtjük az igazi Krisztusi közösséget híveink világi vezetőink és lelkészeink között, akkor hiszem, hogy egyházunknak van jövője, sőt merem állítani, hagy egyházunké a jövő! Ebben a meg­győződésben köszönöm Neked az ankéton nyert reménységet s kérem Rád és az egész szolgálatodra Isten gazdag áldását". Az „Evangélikus Élet“ szerkesz­tősébe a lapot minden kedden dél­előtt 11 érakor cárjai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom