Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-10-23 / 42. szám
1949 október 23 XVI. évfolyam 42. szám. Egyes szám ára 60 fillér AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZOVETSEG LAPJA Kicsi, kevés, semmi Magunkról figyelhetjük meg: az ember a méret és a szám bűvöletében vesztegel. Tetszik nekünk a nagy és sok. Csak a nagy és csak a sok tetszik. Kísértésünk, hogy csak a nagy méretek és imponáló számok motivolják cselekedeteinket. Sajnos, még az egyházi életben is. Főistentiszteletről és könyörgésről beszélünk, ünnepi prédikációt mondunk és írásmagyarázatot tartunk. Menynyire más nekünk nagy székes- egyházak ezres tömegéhez szónokolni, mint egy füstös konyhán néhány léleknek háziáhitatot tartani. Figyeljük meg: Jézus menynyire másként viselkedik. Néki egészen különleges matematikája volt. Az ő szemében drága volt és fontos a kicsi, a kevés, sőt a semmi is. Milyen hitvány jószág a veréb. Igazán ára sincs. Csúzli lelövi, vércse elkapja, ki ejt könnyet érte. S lám, a veréb is benne van az l'r gondoskodásában, mert hiszen az éígi lakáshivatal jóvoltából „a veréb is talál házat“, mondja a 84. zsoltár 4. verse. S ha egy kifordul fészkéből s leesik a földre, tud arról a meny- nyei Atya. Ki számolta meg már valaha feje hajszálait? S ha kihullik egy, ki hajol utána? De lám, ő számontartja, mert megszámolta fejünk hajszálait is. Milyen jelentéktelen valaki a gyermek. Egy gyermek. Még a tanítványok is alkalmatlannak tartották az evangéliumra, hiszen azért feddették meg a gyermekeiket Jézushoz vivő szülőket. Jézus pedig azt mondotta, hogy éppen ilyeneké a mennyek országa s aki egy kis gyermeket megbotránkoztat, malomkövet érdemel a nyakára és a tengerfeneket magának. Nekünk tanulgatnunk keit Jézusnak ezt a csodálatos matematikáját, a kicsinyek fontosságát! Ahogy a kicsire nézett Jézus, ugyanúgy nézett a kevésre. Elkószált egyetlen bárány, a pásztor utána megy, mert pásztori szívó nem viselheti el, hogy akár csak az az egy is farkasok martaléka legyen. Elgurult egy drakina s az asszony nem mondja, sebaj, maradt még kilenc, neki a tizedikre is szüksége van. Gyertyát gyújt hát, felfordítja az egész házat gondos kereséssel,t mígnem megtalálja. Mért siratja meg az édesapa a tékozló fiút? Hiszen maradt még neki fia, sokkal különb annál, aki elment. Mert neki az is gyermeke. Miért dicséri meg éppen a szegény asszony kétfil- lérjét és miért szedi össze a legnagyobb bőség közepette a maradék darabokat? Hogy leplezze a mi egyházi matematikánk végzetes tévedéseit. Századok óta hány gyülekezetre való hívő kallódott ei az evangélikus egyházban, mert nem értették meg az egyek, a kevesek fontosságát! Hány re- verzális nyúlik vissza egy-egy1 ilyen hűtlen papi mondatra: egy gyerekért nem érdemes?! Hány gyülekezetünk sorvadt szórvánnyá s hány szóránysziget süllyedt el a tengerben, mert nem Krisztus matematikájában gondolkoztunk?! Aki ma nem érti meg, hogy a régi kényelmes szolgálati stílus helyett a leghevesebb erőbevetésre van szükség, az égő házban szundikál s álmodik a subáján. Szabó József. Az Úr igéje Ezüst-varázs Szép este! Nézd, a márvány felhők erezve-lány szélét ezüstre festi a jámbor holdvilág — a szél zirrenve surran ezüstsugár alatt, az ezüstlombi nvirek varázsban állanak . .. A tó partján jajongón, suhogva sír a sás, súlyos csöppjét leejti a zengő vízmosás — a földön égve villog ezüsttallér gyanánt, irigy lomjukat rázva merednek rá a fák ... A bástyafokra nádszál ezüsttündért vetett a jótékony varázslat, hogy táncot, leng, lebeg! A tó tükrén kacagva ezüstvitorla száll, a tó najádja siklik, az ezüstarcú lány .. . A templom fönn az ormon, a fényben, karcsún áll, ezüstharangja kondul, a hangja: holdsugár — s a kis harangtoronyban vár némán, álmodon az Isten, szfnezüstben a vén harangozó... Vidor Miklós. Templomba jár ás Svédországban A svájci sajtószolgálat érdekes adatokat közöl a svéd evangélikus egyház templomlátogatási statisztikájából. 34 vasár- és ünnepnapon végeztek adatgyűjtést Stockholmban. Összesen 202.123 lélek ment ez alatt az idő alatt templomba, ami a lakosság 0.96 százaléka. A stockholmi püspök ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy jól lehet, az egyház életét nem lehet számokba foglalni, mégis a templomlátogatásnak ez az alacsony százalékszáma feletébb nyugtalanító. „És tőn Inz Úrnak szava Jónáshoz, az Amitl i fiához, mondván: „kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba és kid is ellene, mert gonoszságuk felhatott elémbel“ Jónás könyve a szent írás egyik legcsodálatosabb könyve. Főszereplőjeként oly férfi jelenik meg, akiben az itt elmondottak során minden küzdő keresztyén önmagára ismer s jó tanítást kap Isten kegyelmének dolgairól. Nem fog csalódni, aki közelebbről akar megismerkedni ezzel a könyvvel. Jónás próféta történeti személy, akinek nevével több helyen taláko- zunk a szent írásban. Az idézett ige röviden csak „Jónásnak, Amittai fiának“ nevezi. II. Kir. 14:25-ben olvassuk, hogy Isten szolgája és próféta volt s otthona Gáth-Kéfer. Kicsiny falu volt ez Názárettől északra, valószínűleg a mai Meshed. Prófétánk II. Jeroboám (Joás fia) király idejében működött, aki Kr. e. 824—783 között uralkodott s akiről feljegyezték, hogy „qonoszt cselekedett 'Z Úr e’őtt.“ Egyébként a próféta életéről nem tudunk semmit, csak amit Jónás könyve közöl. Megváltónk pedig az ott leírtaknak egész különös jelentőséget tulajdonít. Beszédeiben többször is említi Beszél Jónás pré- dikálásáról (Mt. 12:41; Luk. 11:32), Jónás próféta jelenéről (Luk. 11:29; Mt. 16:4), Jónásról a cethal gyomrában, melyet ő a saját halála előképének tart (Mt. 12:41) és így tovább. Ez is mind megerősíti ennek az elbeszélésnek történelmi megbízhatóságát. Vizsgáljuk meg most közelebbről a könyv egyszerű, de mély tanítását. És lön az Úrnak szuva Jónáshoz. Isten szava, igéje, az ő beszéde. Isten az igéjén keresztül beszél az emberrel. Az igét tehát hallani és figyelni kell, épp úgy, mint ahogy hallgatjuk és figyeljük, ha valaki más beszél hozzánk. Üdvösségünk nek ez egészen elkerülhetetlen feltétele. Istent és Krisztust nem ismerhetjük meg máshol, csak Isten be szédének hallgatásában. Számunkra, emberek számára nincsen semmi más mód Istenhez jutni, mert mi lelkileg halottak vagyunk s ezért min denre képtelenek; de amikor Isten keres és közelít hozzánk igéiének beszédén át, ez az ige minket elérve élőkké tesz. Ezért mondjuk ezt őrök élet beszédének. Szólt már hozzád Isten? Valaki megkérdezheti, bonan tud hatom ezt? Különös kérdés. Ha valaki szembe jön velünk az úton s elkezd beszélni, akkor megállunk, meghallgatjuk s felelünk neki. Ha nem értettük pontosan, mit is mondott, újra megkérdezzük, kérve, hogy ismételje el, amit mondott, talán hangosabban. Így van ez Istennel való beszélgetésünkben is. Akihez Isten szól, az nem rmrad tudatlan Isten felől s nem maradhat mozdulatlanul, mint addig. Isten szavának hatására hamarosan változás áll be az életében. A bűn s a felelőtlen. könnyelmű vidámság ú'ia élesen elébe rajzolódik nevetséges és vonzó vonásaival együtt s Ugyanakkor megindul felé Isten igéje. Amíg eddig az igét csak felületesen vette s annak hallgatásán hol elbóbisknlt. hol ezerféle vi’ági dolgon járt közben az esze, hol vakon bölcsködött felőle, addig most az ige megdöbbentően közel lép hozzá, szinte név szerint hozzá beszél, még hozzá az ő egyéni dolgairól. Az Ür igéje minden bizonnyal téged is kereseti már. Mi történt akkor? Jónás hallotta Isten szavát, megfontolta és befogadta, s lett belőle Isten embere, próféta, aki hirdeti másnak is azt az igét, amit ő maga kapott. Így tesz téged is Isten a maga eszközévé, ha szíveddel felé fordulsz. Téged is elhív, hogy mások számára hirdesd a mindennapi életben azt, amit neked az Űr maga előbb mondott. Ó, bárcsak volna minden otthonban, minden gyülekezetben ilyen prófétája az Urnaki Isten igéje munkára kötelez. Fáradozásra indít. Minden ember számára van ilyen követelése. Jónás felé így hangzott: kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba és kiálts ebene, mert gonoszságuk {elhatott elembe Sok tekintetben rendkívül nehéz tennivaló volt ez. Asszíria ezekben az időkben hatalmas birodalom volt, amely Ázsiának igen jelentős részére terjedt ki s a fővárosa Ninive, dicsőségében virágzott. Ez a város körülbelül 18 négyzetkilométeren terült el. Ebből elképzelhetjük, micsoda tömeg lakhatott benne. Száz láb magas s oly széles kőfal vette körül, hogy négy szekér fért el rajta egymás mellett. A kőfal hossza 85 és fél km. volt. A város átmérője közel 27 km. A lakosok túlnyomórészt pogányok vol ak. Ha Jónás helyébe képzeljük magunkat, megérthetjük, milyen kemény dolog lehetett számára egy ilyen városba küldetni az Űr parancsközvetítő jeként. S az Űr így szólt: kiálts ellene! Ez még nehezebbé teszi a dolgot. Ha legalább kedvesen prédikálhatott volna, békét hirdethetett volna, emberek tetszésére szólhatott volna, akkor a parancs elviselhetőbb lett volna. De ehelyett feddeni, ítélni, fenyegetni kellett; egyetlen idegenként háborúba lépni ezzel az egész hatalmas várossal szemben s nem nézhetett arra, mi lehet a következményei Nagyon jól tudta, hogy most vége van az ő békességének, elmúltak a jó napok s most el kell fogadni a gúnyt, csipkelődést és haragot, talán a halált is. Nem várhat jobbat, ha az Űr ügyében indul. Már elindultakor ezt kellett mondania magában: „szenvednem kell“ s készen kell lennem mintegy behúnyt szemmel menni. Lesz, ami lesz; kerül, amibe kerül. Bárhogy kiabálhatnék és lázadozhatnék, nem segít. Az Űr igazságos, az ö igéje igazságot szól, anélkül, hogy kérdezné: tetszik ez az embernek, vagy sem. S ö megköveteli az igazságát. Az engedelmesség más okból is felettébb nehéz volt Jónás számára. Elgondolhatjuk, milyen drága lehetett az igaz Isten emberének Jeruzsálem, a templom s az ünnepek Izraelben. Ezeket is mind el kellett most hagynia. Isten igéje elparancsolja most Jeruzsálemből, Isten szent városából, el a templomtól, a gyönyörű istentiszteletektől, el sze- ro'teitől s a kedves baráti közösségtől, el mindattól, ami Jónás szívének kedves és drága volt ezen a világon. Isten ugyanilyen kegyetlen az ember önös érdekeivel szemben ma is. Hagyd el földedet, családodat és apád házát — hangzik az ö hívó szava. És hová? Sokat beszél szomorúságról és szenvedésről, amelyek kísérik az élet útjának vándorát. Testi értelemben még csak nem is Ígér az előzőkhöz hasonlókat. A keskeny út vándorául határozva el magukat az út halálon és poklon, szűkölködésen és gúnyolódáson, rágalmazáson és lenézésen, könnyeken és szenvedésen keresztül vezet. Hagyd el mindenedet, amid van és vedd fel a keresztet — hangzik az Ür követelése. Lépj háborúba az ördöggel, világgal és önmagaddal, „fejedelmekkel és birodalmakkal, e világ uraival, gonosz lelkckkel" szemben. Ez a háború nem játék. Fájdalmat jelent, sebeket és köny- nyeket követel. Ezért nem könnyű dönteni, hogy engedelmeskedem az Urnák vagy sem. Sokan állanak hosz- szasan latolgatva ennél az útszakasznál, ahol a keskeny út oly komornak és ellenszenvesnek látszik s a széles út oly csábítónak. Hogy Jónást szíve vágya merre vitte, azt mindjárt látni fogjuk. És te, olvasóm, merre indultál? Ó. bár érintené meg szívedet ez alkalommal az Űr szava, járná át lelkiismeretedet a parancs: kelj fel és menj oda, ahová az Ür küld. A te otthonodban is van Ninive, a te szívednek is van Ninivéje s a bűneid az Űr színe elé jutottak. Hadd prédikáljon és kiáltson az Űr prófétája ezek ellen. Ez a fejezet a M Imivaara Vilmos: A keskeny út (Jónás könyvének megvilágításában) című könyvben jelent meg, amelyet Koren Emil fordított finnből magyarra. A „Reformé" hazánkról A Párisbun megjelenő legnagyobb protestáns hetilap a „Réforme“-ban egy nagy cikk jelent meg a Budapesten megtartott Világ Ifjúsági Találkozóról. a VIT-ről. A cikk' rövid összefoglalását itt közöljük: Elragadt! fással írnak a budapesti fogadtató: röl. A magyar nép szabadon él, ők is szabadon jártak-keltek. Tízezer idegen külföldi volt jelen a rygy találkozón és százezer magyar ifjú, akik a béke és az igazság világát hangoztatták. Gyönyörű vo't az orosz színház. Több előadás volt. Alig tehetett jegyet kapni. Az új Magyarország biztos az újjáépítésben. Rendezték az iskolaügyet. Míg a katolikus egyház megtiltotta a tanárainak, hogy tovább tanítsanak, addig a protestánsok nem ellenkeztek az államosítással szemben és tgu a reformátusok négy s az ev n- gélikusok két iskolát megtarthattak. A földreformot a katolikus egyház ellenezte, míg a szegény protestáns egyház megegyezett, s mi több, az állam az egyház újjáépítését segélyezi. A hitélet szvbad. Az evan- gélizáció n gy fellendülésben van. A protestánsok sokkal keze'ebb állnak a szociális fejlődés eszméihez és így nagyon sok szenvedést meg is tudnak akadályozni. Megállapítják, hogy az állami áruházak szépek és tiszták, míg a magánüzletek nem. Rendezték a pénzügyet és a cr zdasáyi helyzetet, noha nagy terheket kell viselniük az újjáépítés terén. Hisznek a békében és az igazságban, ezért dolgoznak is.
