Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-10-02 / 39. szám
Ifangéllhu« Elet I 3 „Vége az egyház polgári kényelmének" — mondotta Túróczy Zoltán püspök a dunántúli kerületi gyűlésen A magyar ökuméné munkaülése Reök Iván az evangélikus egyfiiáz három korszakáról Szeptember 21—22-én, ragyogó őszi verőfényben tartotta a dunántúli egyházkerület ezévi rendes közgyűlését Pápán. A vendéglátó ősi gyülekezet szeretettel ölelte magához a rendkívül nagy számban megjelent felügyelőket, presbitereket, lelkipásztorokat. A lelkészi kar szinte teljes számban megjelent és a közgyűlés szinte zsúfolásig megtöltötte a teljesen újjávarázsolt pápai templomot. Ott volt a református testvéregyház képviseletében Győry Elemér püspök is a református egyház küldöttségének élén. Szeptember 21-én zajlottak le a bizottsági ülések, délután pedig templomi ünnepélyen találkozott a pápai gyülekezet az egyházkerület kiküldötteivel. Erről az ünnepélyről, amelyen dr. Vclsz Aladár egyházkerületi felügyelő tartott nagyhatású előadást, lapunk más helyén számolunk be. A közgyűlés 22-én reggel 8 órakor kezdődött templomi áhítattal. Vélsz Aladár egyházkerületi felügyelő megnyitó beszédében megemlékezett a magyar népköztársaság új alkotmányáról, annak vallásügyi rendelkezéseiről. A fakultatív vallásoktatás, — mondotta —, a vallásszabadság következetes keresztülvitele is azt jelenti, hogy mindenki szdbadon részesülhet a vallástalanítás áldásában. Ezzel a lehetőséggel minden hívő evangélikus szülőnek élnie kell, mert élnie lehet. Az elmúlt centenáris esztendő után ez a mostani év Petőfi nagy szellemének és a róla való megemlékezésnek jegyében áll. mJogos büszkeség, hogy Petőfit és Kossuthot is az evangélikus egyház adta a magyar nemzetnek és a világszabadságnak. A felügyelő végül melegen üdvözölte a megjelenteket, köztük elsősorban a ref. egyház képviselőjét, Györg Elemér püspököt és az egyházkerületi közgyűlésen megjelent dr. Reök Iván egyetemes felügyelőt és Groó Gyula egyetemes főtitkárt. dr. Reök Iván az üdvözlésre hosszabb beszédben válaszolt, amelyben többek között a következőkét mondotta: „Hálás szívvel köszönöm azt a fel- sugárzó szerctetet, amit minden meleg kézszorításból éreztem. Erre a szeretetre van mindnyájunknak, az egész evangélikus egyháznak nagy szüksége. Mindig újra könyörögnünk kell azért, hogy Isten adjon nekünk több világosságot léis adjon erőt 'ahhoz, 'hogy meg tudjuk tagadni önmagunkat, türelemmel tudjuk elhordozni egymást és együtt mindig újra saját akaratunkat az Atya akaratának alávetve csak az ő jótetszését és akaratát keressük és töltsük be. Ahogyan a madárnak két szárnya van és csak a kettővel együtt tud repülni, úgy a keresztyén ember életét is két szárny együtt hordozza: a hit és a szeretet. Hit és szeretet áltat látjuk meg az egyház valóságos helyzetét és igazi feladatait. Hit és szeretet által értjük meg, hogy Isten világosan elhatározta a világ feladatkörét az egyház feladatkörétől és az egyháznak az egy szükséges dologgal való sáfárkodást ajándékozta. Ezt a sáfárságot azonban az egyháznak és a keresztyén embernek itt, ebben a jelenvaló világban kell váltatnia és teljesítenie. Ebben a világban kell a hívő embernek-és a gyülekezetnek a só és a kovász és a világosság alázatos, de nélkUlözhetct- ten szolgálatát elvégeznie. Hordoznunk kelt azt a feszültséget, ami abból származik, hogy egy folyton változó világban hirdetjük a változ- hatattan örök igét; Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Ez a feszültség, a múló idő és az örök ige ellentéte szinte elhordozha- tatlan teherrel nehezedik a keresztyén emberre. Azonban itt is áll a régi mondás: jól tanít, aki jól megkülönböztet. Nem szabad túlértékelni a világ változásának rohanó eseményeit. -A tudomány ismeri a haladás törvényét és azt tanítja, 'hogy nincsen megállás, Iranern szüntelen fejlődés. Ezt különösképpen is világosan látjuk meg, ha életünk középpontjában az egy szükséges dolog van. Akkor felismerjük, hogy az élet feszültségét nem feloldani kell, hanem clhordozni. És az a távlat, amit így az örökkévalóság nyit meg előttünk, életünket bizakodóvá és boldoggá teszi. Ha az egyház történetét nagy távlatokban nézzük, akkor a magyarországi protestantizmus életében három korszakot látunk: Az első a reformáció utáni korszak, amely tple van a reformáció és a katolikus restauráció erőinek küzdelmével. Az a korszak az új egyház kialakulásának kora a nagy próbatételek, a gályarabság és vésztörvényszékek, a gyülekezetek és egyesek vértanuságának kora. Hosszú évszázadokon át nehezült az elnyomás a magyar protestantizmusra és végkép csak az 1848-as szabadságharc felszabadulásában, a XX. te. megszületésével szűnt meg. Ekkor kezdődik a második korszak. Ennek az á^ korszaknak a hajnalán az evangélikus Kossuth és az evangélikus Petőfi alakja áll. És ez a korszak a protestantizmus teljes szabadságának a jegyében indul meg. Ez a szabadság azonban épp úgy nem valósul meg maradéktalanul, mint ahogyan a 48-as forradalom egyéb vívmányai is belefulladtak a 67-es kiegyezés posványába. Üj korszak kezdődött az egyház életében és ez az egyház és állam szoros szövetségének, együttműködésének korszaka volt, a sv.entistváni Magyarország „a keresztény nemzeti“ állam korszaka, amikor az állam felhasználta az egyházat saját rendszerének megszilárdítására. Az állami támogatás, a hatósági segédlettel való adóvégrehajtás korszaka ez, amikor előnyt jelentett, ha valaki keresztény egyház tagja, a „keresztény nemzeti üzletek“ kora ez, amikor névleges keresztyének ezrei kutatták buzgón őseiket és őseik érdeméből akartak őskercsztyé- nek lenni, hogy így gazdasági, üzleti, érdekeiket érvényesítsék. Ez a korszak semmi esetre sem lehet a mi eszményünk. Hogy ez a korszak Isten ítélete alatt állott, azt mutatta többek között az a tény is, hogy az egyház nem élt nagy lehetőségeivel és előnyeivel, nem volt ébredés, nem volt misszió, az egyház legfeljebb fenntartotta magát és megtartotta állagát, de nem volt hódító, élő egyház.' Mindezért Isten ítélete alatt meghajolva és akaratát az ő kezéből elfogadva kell vállalnunk az új, a harmadik korszakot az egyház életében. Ez a mi korunk, az egyház és állam szétválásának korszaka. Az állam lehetővé teszi az egyház életét, de közömbös azzal szemben, nem igényli szolgálatát és nem is avatkozik abba bele. Ennek a helyzetnek le kell vonni a konzekvenciáit. Az a két birodalom, amelyről Luther beszélt a világi és az egyházi, szétválik. Hamis illúziók nélkül kell számbavenni feladatainkat és azokat saját erőnkből kelt megoldanunk. A tömegegyház a múlté, a hitvallóegyház kora jő. Nem lesz többé előny, jó üzlet, keresztyénnek lenni; meg vagyunk azonban arról győződve, hogy a vallásszabadságról szóló törvénycikk alapján nem lesz hátrány sem. Bizonyos, hogy akinek nincs hite és akiben nem él a szeretet, annak nines keresnivalója az egyházban.' Üj feladatok várnáik a pásztorokra. S a gyülekezetek a pásztor körül fognak kialakulni, nem külső indításra, hanem úgy, ahogy a belső erő vonza és összetartja öklét. A juhok hallják a pásztor szavát cs követik őt. Ezt az Ür mondotta, die ez áll a földi pásztorokra is. Arra kellí kérnünk az egyház Urát, hogy értesse meg evangélikus egyházunk minden lelkipásztorával, felügyelőjével és presbiteriét, hogy ez az egyház útja: az egyetlen jó Pásztor szavára hallgatva, egymás kezét fogva menni ö utána a keskeny úton. Az őrállók szolgálata, vár reánk, akinek szólania kell, Urának beszédét ke 14 tovább adnia, hogy hallják a juhok és kövessék őt. És a hamis és hűtlen őrállók kezében Isten számonkéri a rájuk bízott juhok vérét. A hamisítatlan ige tiszta hirdetését az életünkkel kell alátámasztanunk. S ennek az életnek át kelti itatva lenni szeretettel és áldozatkészséggel. Nekem, mint orvosnak Jézus az áldott orvos példaképem, aki magához hívogatja a szenvedőket. A békesség és a szeretet útján kell előljárnunk és hívnunk minden embert. Sebészeti gyakoéltat.ombó® tudom, hogy a gyógyulás legnagyobb ellensége a bizalmatlanság és a félelem. Ettől úgy szabadítom meg a betegeket, hogy elvezetem őket az operált, lábba do zó k ágyához, hadd hallják meg attól, aki már átesett a műtétért, hogy igazán nem fog fájni, hogy nem kelt félni, hogy a gyógyító kés nyomául egészség és új életöröm fakad. Ez a személyes meggyőződés útja, személyes bizonyságtétel által. Ez a lelki életben is a vezetés és a nevelés helyes módszere. Az egyház hajója mindig hullámokon, járt; mi nem a hullámokat nézzük, hanem az Urat, aki parancsol a vizeknek, „ha parancsolhat a hajón.“ Túróczy Zoltán püspök mondott köszönetét az egyetemes felügyelőnek meleg és iránytmmtiató szavaiért „nagy dolog az — mondotta —, amikor a tengerjáró hajó kapitánya törődik legénységével, nem húzódik a parancsnoki híd magas magányába, hanem közéjük jön a hullámok áztatta fedélzetre és látásaitól beszél nekik. Ha van valakinek látása, az már emberi biztosíték arra, hogy a hajó, amelyet kormányoz, nem válik a hullámok martalékává. Azoknak a számára is sokat jelent ez, akik talán látását nem osztják, mert tudják, hogy azt imádságból nyerte. A püspöki jelentést nem olvasták fel, miután azt már korábban írásban megkapta az egiyháztkierület minden tisztviselője. Túróczy Zoltán püspök néhány mondattal egészítette ki írásba foglalt jelentését, amikor megemlékezett az időközben megjelent fakultatív hitoktatást elrendelő rendeletről. Ezt a rendeletet -r- mondotta a püspök —, most a mi kötelességeink Szempontjából kell nézni. Megnövekedik a hitoktatás személyi tényezőinek jelentősége. A szülők, a keresztyén család, a keresztszülőit, s a hitoktatók új feladatok előtt állanak s meg kell lélekben, bitben és erőben újulniok. A gyermekmisszió eddig sokszor Hamupipőke munkája előtérbe kerül. Vége az egyház polgári kényelmének, a missziói lélek felelőssége kell,1 hogy átfütsc az egyház munkásait. Az egyházkerület! közgyűlési nem mellékes része szokott lenni az a sok baráti beszélgetés, amely egymást rég nem látott testvérszívek között újra meg újra megerősíti a közösséget. Ezen a közgyűlésen is sok csendes beszélgetésen, sok vigasztalás, sok erő és segítség áradt szívtől-szívig. Az egyetemes egyház képviselői örültek, hogy alkalmuk volt az egyik legnagyobb egyházkerület életébe közvetlenül bepillantani, valósággal is és jelképesen: is kezetfogni dumámtól lelki munkásaival és szóval, szívvel jótaináccsai igyekeztek rendelkezésre állani minden testvérnek. Hisszük, hogy szándékuk, szolgálatuk megértésré talált. Erre a megértésre van egyháziunknak a legnagyobb szüksége. Groó Gyula Az Egyetemes Egyháztanács Magyarországi Bizottsága szeptember harmadik hetében tartotta újjáalakulása óta első munkaülését a református egyetemes kortvent Abonyi- utcai székhazában. Az ülésen Be- reczky Albert református püspök és dr. Reök Iván evangélikus. egyetemes egyházi felügyelő elnököltek. Dr. Pap László teológiai professzor, aki eddig nagy buzgalmmal és áldozatkészséggel vezette az Egyetemes Egyháztanács Magyarországi Bizottsága főtitkári és alelnöki teendőit, állásáról már korábban lemondott és ezen az ülésen terjesztette elő záró jelentéseit, amelyet a bizottság tudomásul vett. Az ülés több fontos határozatot hozott, többek között elhatározták az ökumenikus evangeli- záció folytatását, a munkatervezetnek elkészítésével az evangélizációs albizottságot bízták meg. Továbbá tervbevették egy ökumenikus lelkészkonferencia rendezését, amelynek színhelye az „Evangélikus Egyetemes Egyház Luther Márton Intézete“ és időpontja f. évi november 11-e körül volna. Szó Volt arról is, hogy az Egyetemes Egyháztanácsban résztvevő egyházak közösen rendezzenek bibliahetet minden eszj tendőben a bibliaterjesztés nagy és szent munkájának érdekében. A bizottság megbízta dr. Makkai László főtitkárt és Groó Gyula alelnököt. hogy sürgősen vegyék fel a személyes érintkezést a genfi központtal. Az újjáalakult ökumenikus bizottság friss lendületlel kezdett munkához, annak működése elé nagy várakozásokkal tekinthetünk. Beiktatta uj felügyelőjét a jubiláló Kelenföldi gyülekezet A Budapest-—Kelenföldi templom bensőséges ünnepség szinhelye volt az elmúlt vasárnap. A gyülekezet közgyűlés keretében ünnepelte a délelőtti istentisztelet után megalakulásának 25 éves jubileumát. Ekkor iktatta be újonnan választott felügyelőjét: Belohorszkg Lajosi. BelohorszEy Lajos székfoglalója elején elődei, dr. Komjáthy Jenő és Zsigmondy Dezső imádságos lelküle- tét, bibliád hitét és példás munkásságát idézte ai közgyűlésnek, majd arról szólt, hogy tisztében a Római Levél 14., 7—8., valamint 14., 19., illetve 13., 10. szerint arra fog törekedni, „ami békességre és egymás építésére szolgál“ és mindezt a szeretet eszközével óhajtja, munkálni, mely „nem tesz rosszat a felebarátnak“. Hangsúlyozta, hogy az egyház és állam szétválasztása, a gyülekezeteket lokozatosan az önfenntartás útjára utalja, a kelenföldi gyülekezet e tekintetben már közel egy évtizede önerejéből gazdálkodik, mégis a kötelező vallásoktatás eltörlése olyan próbát jelent az egyháznak, amelyet bizonyára % diadalmasan fog meg is állni, de a gyülekezetek erejét cs életrevalóságát komolyan próbára teszi. '„Mert aki azt hiszi, hogy ált, vigyázzon, hogy el ne essék! Kísértés csak olyan esett rajta- tok melyet ember elhordozhat. Re hu az Isten, aki nem engedi. erőtökön felül szenvedjetek kísértést, hanem a kísértés- sei együtt menekvést is készít, nogy elhordozhassátok azt.“ (I Korinth. 10:12—13.) *< ---- jvune 1 os zlás irányában és mindent kell tennie a laikus munka kiépít re. „Az aratnivaló sok, a mur kevés.“ A hatalomhoz való viszonyban Máté 22:21. szerint adjuk meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené, illetve Róm. 13:7. szerint „adjátok meg mindenkinek, amivel neki tartoztok: akinek az adóval, az adót; akinek vámmal, a vámot; akinek félelemmel, a félelmet; akinek tisztelettel, a tiszteletet 4. Mi keresztyének úgy vagyunk alávetve az államhatalomnak, mint ahogyan a bibliai értelemben vett törvénynek. Istennek a törvényben kinyilatkoztatott akarata, kötelez bennünket, de a törvény nem vezet el bennünket Istenhez, nem nyújt segítséget az üdvösség elnyeréséhez, ezt kizárólag Krisztus állal nyerjük el. „Éppen így hűséges engedelmességgel tartozunk' az államnak, melynek alattvalóiul Isten rendelt minket, jóllehet, mint Krisztus megváltottjai, polgár jogunk és hazánk a mennyben van. (Fii. 3:20.)“ A gyülekezet 1911. óta mindmáig híven őrködött azon, hogy alkalmain a tiszta evangélium és csakis az hirdettessék, felügyelői működése legfőbb feladatának ép azt tekinti, hogy ez a jövőben is maradéktalanul így legyen. Ehhez kéri a gyülekezet minden tagjának imádkozó támogatását. Az ünnepségen felolvasásra került a gyülekezet megalakulásának rövid története, majd ünnepi nyilatkozatban fejezték ki hálájukat az evangélium Ura iránt. A kelenföldi gyülekezet, amely 1924 június 22-én vált ki a, budavári gyülekezetből, és amely egy néhány év múlva a budafoki gyülekezetét bocsátotta el az önállósulás útján, beszédes példa arra, hogy a nagy gyülekezeteknek önálló kis gyülekezetekre való osztása az egészséges folyamat. Meghívó A budapesti evangélikus egyházmegye megbízásából a Budapest III. kér. Óbuda—Újlak1 egyházközség 40 éves jubileuma alkalmából 1949 október 2-an, vasárnap délután 5 órakor a III., Dévai Bíró Mátyás-téri templomban (72-es villamos, vagy 6-os autóbusz) Egyházmegyei presbiteri konferenciát rendez, melyre kedves presbiter testvérünket szeretettel meghívjuk. A pesti egyházmegye elnöksége Az óbudai gyülekezet elnöksége SORREND: d. u. 5 órakor: Evangelizáció. Tartja.: Csepregi Béla, d. u. 6 órakor: Megnyitó. Tartja: Várady Lajos alesperes. Előadások. Tartják: dr. Reök Iván egyetemes felügyelő, Dezséry László lelkész, Hozzászólások. Evangélizáció után a templom alagsorában asszony konferencia. , Főelőadó: dr. Halász Kálmán.
