Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-08-28 / 34. szám
4 Evangélikus Elet Boldogok a békességre igyekezők i. Varga Julis és Pogány Pál szerették egymást. Ebben nincs is semmi kivetnivaló Előfordult ez mással is a faluban. A baj ott kezdődött, hogy Vargáék szegények voltak, Pogányék pedig gazdagok. Tetézte a bajt, hogy Vargáék katolikusok voltak, Pogányék pedig evangélikusok. Mindkét család azonban egyformán büszke és rátarti volt. Mindkét család merev makacssággal ragaszkodott a vallásához. Különösen a -katolikusok gyűlölték kérlelhetetlenül az evangélikusokat. Az evangélikusok engesztelhetetlen gyűlölete hagyomány volt a Varga családban is. Éppen ezért, amikor közölte Varga Julis a hírt, hogy Pogány Pali feleségül fogja venni, az édesanyja így méltatlankodott: — Kedves lányom, úgy látszik, teljesen megbolondultál! Azokkal a beképzelt eretnek Pogányékkal akarsz egy födél alatt lakni. Ezt a szamárságot véglegesen verd ki a fejedből, ha nem akarod boldogtalanná tenni magadat és becsületben megőszült szüléidet! De Pogány Pálék szülei sem fogadták örömmel a hírt. Ugyancsak korholták gyermeküket, amikor meghallották szándékát: — Fiam, úgy látszik, teljesen elment az eszed! Azt az éhenkórász, gyüttment, pápista Varga Julíst verd ki a fejedből. Ebbe a házasságba mi soha nem egyezünk bele! Varga Julis és Pogány Pál lépése forradalmi volt. A faluban eddig mindig a szülők boronálták össze a párokat. Minden házasságnál a legfontosabb értékmérő a föld, a vagyon volt. A szerelem nem számitott. Azt hajtogatták a szülők, hogy a szerelem majd megjön a házasság alatt is. Hivatkoztak arra, hogy ők maguk is szerelem nélkül mentek hozzá férjeikhez, avagy vették el feleségeiket, így évszázadok óta mindig ugyanaz a család néhány száz tagja házasodott össze. Különösen a gazdagabb családok állandó összeházasodása volt a gyakori, hogy a föld ne forgácso- lódjon szét. Ezért azután egy gyermeknél nem igen volt több senkinek a faluban. A másik legfontosabb dolog a házasságnál az volt, hogy más vallásút nem volt szabad elvenni. Ezt szinte szentségtörésnek, megbocsáthatatlan véteknek tartották. Az állandó összeházasodás oka, illetőleg következménye az volt, hogy a faluban egymásnak mindenki rokona volt valahonnan. Az újszülöttek között sok volt a korcs vagy torzszülött. A hagyományhoz azonban mindennél jobban ragaszkodtak. II. Varga Julis és Pogány Pál mégis egybekeltek. Hiába volt a szülök minden ellenkezése, fenyegetése és átkozódása. A szerelem most legyőzött minden akadályt. A faluban hetekig beszéltek erről a nagy eseményről. A szülők gyűlölete tovább tartott. Nem tudtak megbékélni az ő sziveikben. Pogányék különösen azért haragudtak, hogy fiúk szegény leányt vett el, Vargáék pedig azt nem tudták megbocsátani leányuknak, hogy reverzálist adott, azaz a születendő gyermekek mind evangélikusok lesznek. Rövidesen mindenki meggyőződött arról, hogy nem fontos a jó házassághoz a vagyon és a vegyesházasság is lehet boldog házasság. A fiatalok rendkívül nagy szeretetben éltek. Soha egy rossz szó nem hagyta el ajkukat. Pedig a legtöbb helyen állandó acsarkodásban és civakodás- ban éltek egymás mellett a házaspárok. Átveszekedtek egy életet anélkül, hogy a szerelem megjött volna házaséletükben, mint ahogyan hazug módon gyermekeiknek hirdették. A fiatalok keze alatt égett a munka. Csakhamar felvirágoztatták a gazdaságot, otthon pedig Pogányék házában minden ragyogott a tisztaságtól. Az öreg Pogányék is kezdtek megbékélni menyükkel, akihez pedig eleinte nem volt egy jó szavuk sem. A fiatal pár a heti szorgos munka után felkereste vasárnaponkint az istenházát, ahol hálát adtak Istennek a vett jókért. Julis férjével együtt örömest járt el az evangélikus templomba és kezdett meggyőződni arról, hogy hazugságokat tanítottak neki az apácák akkor, amikor az evangélikusokat az ördög fiainak mondották, akik sötétségben vannak és a gyehenna tüzére kerül az, aki evangélikus templomba megy vagy evangélikus házastársat választ. Julisnak különösen tetszett, hogy mindent megértett az istentiszteleten és hogy ott soha rossz szóval nem illették a katolikusokat. Sőt azokat is testvérüknek mondották. Boldogságuk betetőződése volt ikergyermekeiknek, a kis Máriának és Teréziának a megszületése. III. Zavartalan boldogságuk nem tartott soká. Alig keresztelték meg két szép gyermeküket az evangélikus templomban1, amikor a derült égből lecsapott a villám. Kitöri a háború. Palit is hamarosan behívták katonának. Julis egyedül maradt a két apró gyermekkel és a két tehetetlen öreggel. Éjt nappallá tette, hogy az öregek mellett a gazdaságot valamiképpen fenntartsa és emellett gyermekeit tisztességben felnevelje. A háború végén szomorú hírt kaptak. Ifj. Pogány Pál elesett. A két öreg szíve megtelt fájdalommal és gyűlölettel. Julis nem tört össze a szenvedések súlya alatt. Szívében ott égett még az a szép evangélikus ének, amit férjétől tanult és amit ő is annyira szeretett: Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ö akaratja. Könnyeit letörölte és bízott Isten megsegítő kegyelmében. Férje halála után azonban tarthatatlan lett a helyzete az öreg Pogányák mellett. Ügy néztek rá, mintha ő lenne az oka fiúk halálának, mintha ő kergette volna őt a halálba. Soha egy jó vagy szép szavuk nem volt hozzá ettől kezdve. Julis azonban tűrt. Eszébe jutott az az Ige, amelyről az evangélikus lelkész olyan szépen prédikált egyik vasárnap: Boldogok a békességre igyekezők: mert ők Isten fiainak mondatnak. Ez az Ige adott neki erőt és vigaszt minden szenvedésében. IV. Július egyik nap elhatározta, hogy szüleihez viszi gyermekeit, hogy fo- kozottab mértékben láthasson munkához a pusztulásra ítélt Pogány- gazdaságban. Gondolta, hogy édesanyja majd vigyáz gyermekeire, akik már elég nagyok. Őszre már iskolakötelesek. Tervét közölte Pogányékkal. Fájdalmas szívvel idult az alvégre hazafelé. Gyermekei, a kis Mária és Terézia érthetetlenül követték, ök még nem ismerték Varga nagyszülei- ket. Csak néha beszélt róluk édesanyjuk. Julis úgy érezte magát, mint a tékozló fiú, amikor a szülői ház felé közeledett. Szüleivel azóta nem beszélt, amióta elkerült hazulról. Nem tudtak megbocsátani leányuknak, hogy eretnekhez ment hozzá. Otthon csak édesanyját találta. Köszönni is elfelejtett, amikor belépett. Sírva panaszolta el baját-bánatát és megkérte édesanyját, hogy ideiglenesen nevelje gyermekeit. Vargáné magához hívta kis unokáit. Megölelte, megcsókolta őket. Indulata nem ismert határt, amikor Pogány ékről beszélt: — Azt gondolják azok a pimaszok, hogy a szegény az nem ember. Mint a kivert kutyával, úgy bánnak veled. Nagyon jól tudtam én ezt előre. Isten büntetése van minden eretnek házasságon! Azt mondom néked, Julis, hogy ne térj hozzájuk vissza! Hagyd ott azokat a szívtelen gőgös parasztokat! Julis szelíd szavakkal csitította édesanyját: — Hagvjai őket, édesanyám 1 Megverte azokat a jó Isten! A gazdasága kezük alatt rövidesen felbomlik. Szükség van a segítségre! Érzem, hogy férjem soha nem bocsátaná meg nékem, ha most könyörtelenül elhagynám öreg szüleit. Vissza kell mennem! Az öreg Vargánét teljesen unokái kötötték le, akik nem sokat értettek az eddigi beszélgetésből: — Drága bogaraim! Őszre beadlak benneteket az apácákhoz. Azok majd igaz hitű katolikusokat nevelnek belőletek. Nem lesztek eretnekek! Megbosszulom a családon esett szégyent! Julis továbbra is szelíd hangon csitította felháborodott édesanyját: — Hogy gondolja ezt, édesanyám? Én revelzálist adtam az evangélikus egyház javára. Törvényesen köteleztem magam arra, hogy gyermekeimet az evangélikus hitben nevelem fel! De az öregasszony most már elemében volt. Leányát szinte szóhoz sem hagyta jutni: — Ej, lári-fári! Meggondolatlan szamár voltál. Bűnödet jóvá kell tenned. Ennyivel tartozol »z egyedül üdvözítő egyháznak! Az apácákhoz adjuk a gyermekeket, mert oda eretnek hitoktatók nem tehetik be a lábukat. Arról pedig gondoskodni fogunk, hogy más úton se tarthassanak a lutyik nekik hittanórát! Julis nem válaszolt. Annyi baj, csalódás és szenvedés érte már az életben, hogy bizonyos esetekben legjobbnak tartotta a hallgatást. Most is eszébe jutott a megváltó tanítása: Boldogok a békességre igyekezők . . . Különben is bízott Istenben és erősen hitt abban, hogy mindent eldönt az Ür. V. ' Hiába volt azonban az öreg Vargáné bosszúlihegése. Gonosz tervét nem tudta végrehajtani. Unokáit nem adhatta az apácákhoz. Őszre ugyanis államosították a felekezeti iskolákat. A két ellenséges család pedig lassan megbékélt egymással. Julis révén megtanulták és szívükbe vésték a Megváltó üzenetét: Boldogok a békességre igyekezők: meri ők Isten fiainak mondatnak. Sikter László Svájci visszhang Svájci levelet hozott a posta. Abban olvastuk az alábbi sorokat: ..Thurneysen és LUtti csupa lelkesedéssel jöttek haza magyarországi útjukról. Dicsérték a magyar vendégszeretetet és igen nagy elismeréssel szóltak a magyar protestantizmus szellemi életéről, lelki beállítottságáról, egyházi vonalvezetéséről. Dr. Reökről sok jót hallottam, az ittlévő magyarok töhbízben beszéltek róla. Nagyon sajnálom, hogy ittlétekor nein tartózkodtam itthon, és így nem láthattam őt személyesen. Remélem, legközelebb ismét eljön hozzánk. Könyveit megkaptam és nagy érdeklődéssel várom, hogy olvashassam őket.“ A keleti német keresztyéneket tis kiátkozzák Nyugaton? Heinrich Gräber berlini esperes, aki különösen a fasizmus áldozatai érdekében indított egyházi akciókban tette világszerte ismertté a nevét, feltűnést keltő felhívást intézett a nyugati zónák keresztyénéihez. Bevezetésében elmondja Grüber. hogy a kelet és nyugat közötti feszültség már az egyházban is elviselhetetlenné vált. Az Elbától keletre élő embernek az a benyomása, hogy Nyugat-Németországban már más nyelvet beszélnek, amelyet hó- napról-hónapra egyre nehezebben lehet megérteni. A keleti és a nyugati zónák egyházai már-már csak olyan monológokat mondanak, amelyekre nincs válasz és egyre kevésbbé próbálják meg, hogy dialógust kezdjenek egymással. Egészbe véve — mint az esperes megállapítja — a keleti zónák emberei jobban megőrizték a megegyezésre való hajlandóságukat. „Nyugaton már csak a saját zónájuk ügyeivel lörődnek és azokat a keleti embereket, akik az egész németség kérdéseivel foglalkoznak, egyszerűen bérenceknek igyekeznek feltünteini. Határozottan vissza kell utasítanunk azt, hogy az Elbától keletre lakó és a maguk helyén kötelességüket teljesítő embereket kisebb értékűeknek minősítsék. Nyugaton, ha nem is mondják, de azt gondolják, hogy az Elbától keletre ördögök laknak és politikai skizofréniával gyanúsítják azokat, akik még mindig az egységes Németország fogalmaiban gondolkodnak.“ Végül nyomatékosan figyelmezteti Grüber a nyugati egyházakat, hogy keleti hittestvéreikben ne lássanak partizánokat, hanem hídépítőket, akik önfeláldozó és önmegtagadó munkával igyekeznek az ellentétek végső kirobbanását meggátolni és a megbékéltetés szolgálatát komolyan véve. a másik emberben, a másik nemzetben is felismerni a testvért. „A keresztyén ember kötelessége, hogy közreműködjék a politikai atmoszféra méregtelenítésében, ami a nacionalista katasztrófa-politikáról való lemondást jelenti. A keresztyén ember az egész nép iránt köteles, és feladata, hogy mindenkinek a legtöbbel szolgáljon, ami csak tőle telik.“ \z Evangélikus Élet megjelenik minden pénteken! Istentiszteleti remi 1949 augusztus 28-án Deák-lér 4. d. e. 9. Deák-tér 4. d. e. 10. Deák-tér 4. d. e. 11. Deák-tér 4. d. u. 5. Fasor, d. e. fél 10. Fasor, d. e. 11. Fasor, d. u. 4. Dózsa Gv.-út 7. fél 10. Üllői-út 24. fél 10. üHói-út 24. d. e. 11. Rákóczi-út 57. d. e. 10. Bccsikapu-tér d. e. 9. (úrv.) Bécsikapu-tér d. e. 11. (úrv.) Torockó-tér 1. ti. e. 8. Óbuda, d. e. 10. Óbuda, d. u. (4. Rómaifürdő Böszörményi-út 2/a. d. e. 9. Böszörményi-út 2/a. d. e. 11. Böszörményi-út 2/a. d. u. f>. Fóti-út 22. d. e. 11. Fóti-út 22. d. u. 4. Tomori-úli leányiskola 8. Zugló d. e. 11. Thalv K.-u. 28. d. e. fél 10. Tlialy K.-u. 28. d. e. 11. Kőbánya d. e. fél 10. Kőbánya d. e. fél 11. Simor-u. d. e. 11. Fébé Diák-ház, Báthory-u. Vas-u. 2/c. prot. katonai Diana-u. 2. d. e. 9. Gyülekezeti istentisztelet. Gyülekezeti istentisztelet. Gyülekezeti istentisztelet. Gyülekezeti istentisztelet. Pásztor Pál. Kemény Lajos. Inotay Lehel. Inotay Lehel. Gyülekezeti istentisztelet. Gyülekezeti istentisztelet, dr. Sziládi Jenő. Itntikay Elemér, linttkay Elemér. Vztehló Gábor. Komjáthy Lajos. Komjáthy Lajos. Komjáthy Lajos. Kádár Gyula. Kádár Gyula. Nagy Attila, id. Rimár Jenő. id. Rimár Jenő. id. Rimár Jenő. Ferenczy Zoltán. Rezesi Zoltán. Halász Kálmán. Koren Emil. Korén Emil. Randi István. d. e. 10. Zulauf Henrik. Szimonidesz Lajos. Nagy \tti!g. d. e. 11. UatmadiU Űzte E hét folyamán ismét kiemelkedő szovjet filmet tűznek repriz mű- sóira filmszínházaink. Az elmúlt év nagysikerű dokumentjilmjét, a „Harmadik csapás“-t és a litván nép fiatal nemzeti hőséről készített filmet: „Marttá“-t. Igor Szavcsenko. a „Harmadik csapás“ rendezője úgy akarta megörökíteni a krimi ütközetet, hogy teljes nagyságában kibontakozzék a győzelmes sztálini stratégiát valóra- váltó szovjet hadsereg egyedülálló hősiessége. Szavcsenkónak sikerült a páratlanarányú csaálon keresztül kifejezésre juttatnia a győzelem mélyen rejlő okát: a nép szocialista hazaszeretet. A krimi csata jelentőségét számunkra megsokszorozza, hogy annak kimenetelétől függött a balkáni hadműveletek sorsa. A Szovjet Hadsereg győzelme nem pusztán a jobb hadsereg természetes fölényéből következett. Ezekben a harcokban mutatkozott meg, milyen hatalmas jelentőségű tényező a morális erő. A hitleri hadigépezet, amelyet a legdurvább ösztönöket felkorbácsoló rablás vágya hajtott, szükségszerűen hullott szét a Sztálin irányította hadsereg kemény csapásainak súlya alatt. A nácik ereje napról-napra zsugorodott, a „vezér“ nem volt ura a helyzetnek s tehetetlen őrjöngésre kényszerült. Kimagasodik a filmen Sztálin megfontolt, milliók sorsát és felelősségét magánhordozó alakja, akit a nép egésze vall vezérének. Az az erkölcsi magasrendűség, amely rettenthetetlen erőként nyilatkozik meg a szovjet nép fiaiban, tette képesé Marita Melnik,altét, a litván nép hősét, a komszomol neveltjét, hogy a fasiszta hódítóknak utolsó percéig ellenálljon. A „Marita“ című film megismertet az egyszerű litván pásztorlány rövid életének történetével. A film végigvezet Litvánia történelmének egy teljes évtizedén, így ábrázolhatja csak hűségesen Marita életét, akinek története elválaszthatatlanul egy hazája, népe történetével. Az a rövid idő, amíg Litvánia a Szovjetunióhoz tartozott, elég volt arra, hogy hősökké formálja az egyszerű embereket. A pásztorlány előbb diáklány, s a litván ifjúság élgárdájának tagja, majd megfélemlíthetet- len partizánlány lesz, akit b náci hóhérok a legkegyetlenebb kínzással sem tudnak vallomásra bírni. Marita tudatosan áldozta életét népéért, a békés, szabad jövőért s része van abban, hogy Litvánia ismét a Szovjet köztársaságok sorába tartozik. A film a Moszfilm-stúdió gyártásában készült, de szereplői valamennyien a litván Drámai Színház művészei. Maritát Tatjána Lennikova alakítja. Litván a rendező is: Vera Sztrojevája. A két szovjet reprizfilm mellett — ugyancsak a Világ Ifjúsági Találkozó alkalmával — egy magyar film is műsorra kerül a héten bemutató filmszínházainkban. Címét mindenki ismeri: „Mágnás Miska“. Kedvesen szárnyaló dalai, vdám, az arisztokráciát kifigurázó története is közismert. Mészáros Ági és Gábor Miklós, Német Marika és Sárdy János még vidámabbá fogják tenni a Világ Ifjúsági Találkozó fiataljainak seregszemléjét. (*) Evangélikus Elet ti Országos Luther Szövetség Lap]* Szerkesztésért telet: Dezséry László szerkesztő Budapest. III., Uéifli Biró Mátyás-tér I. Telelőn: 102—«35. Főmuuka társak: Benczúr László, (iroó Gyula, dr. Gyimesy Károly, Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Ü!)ői-út 24. Telelőn: 127 88». Felelős kiadó: I)r. Geleji Dezső Előfizetési árak: Negyedévre: 8 Ft Félévre: lő Ft Egészévre: 32 Ft l'osíatakarékpénztári csekkszáma: 20.412. Evangélikus Élet, Budapest. Hirdetések árai milliméter soronként 2.50 torint Független nyomda N. V., Bpest. Eölvős-u. 12. Felelős: Földi Vilmos igazgató.