Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-01-22 / 3. szám
Evangélikus Ele* A hét érdekes embere Beszélgetés Szimonitlesz Lajos tábori püspökkel , Szimonides Lajos kétévtizedes száműzetés után tért vissza az egyházba. Ez idő alatt generációk nőttek fel, akik számára az ő sorsa volt az ijesztés. Ebben a korszakban semmi, mégolyán tudományos munka és emberi helytállás sem igazolhatott egy papot, akinek „köze volt a forradalomhoz“. Persze a perére terelődik először is a szó. Régen voll. Szimonidesz már nem szereti elmondani, de tanulságos volna megírni késői kollegák okulásául, hogyan tu, lőtt működni egyházi bíróság, ami- ior ki akarta mutatni politikai haragját valaki ellen. — Csak egy mozzanatot szeretnék felemlíteni a peremből. 1918 novemberében Budapesten forradalmi lelkészcsoport gyülésezett, akik radikális, anarchisztikus átalakulást sürgettek az egyházban. Ezeket én fékeztem. A gyűlés után a püspöki gyűlés elé mentünk, ahol először találkoztam egy igen jellemző megnyilatkozással, ami azóta is kísért egyházunkban. „Báró“ Kaas Albert azzal állt elő, hogy megbízása van a katolikus püspöki kartól arra, hogy a forradalmi velleitásokkal szemben közös protestáns-katolikus akciót és együttműködést készítsen elő. Ez ellen a felháborító ajánlat ellen cn harcoltam legélesebben. Kifejtettem, hogy egy ilyen szövetségben mi csak második lehetünk, holott a katolikusok felett állunk tudományos szempontból és főleg a néppel való eleven kapcsolatunk miatt. Kifejtettem azt is, hogy őszinte protestáns népünk nem érthetne meg egy olyan komplex egyházi álláspontot, hogy nyakas lutheránusok és kálvinisták vagyunk, de együtt politizálunk a katolikusokkal a magyar nép jogos társadalmi követelései ellen. Kaas ezt nem felejtette el. 1922-ben ő volt a fővádlóm, s az ő hazugságai alapján Ítéltek el. Később kiderült, maga is bevallotta, hogy könyveimet nem olvasta, bár azokból olvasta fejemre a vádjait. A katolikus-protestáns akció a népi forradalom ellen úgylátszik ma is kisért ugyanilyen körökből... — Püspök úr, az egyházi közvéleményt az érdekelné, mit végzett az üldöztetés idején? — Voltam bank valuta-pénztárosa, könyvkiadóvállalat üzletvezetője, s még sok minden, de közben állandóan dolgoztam. Tudom, hogy ilyen hosszú idő után azzal próbálnak vádolni, hogy az e(jvház szellemi életéből kiestem. Hirod beszéljek azért erről a munkáról. Legfőképen tudományos, történeti levéltári munkát folytattam. Ebben az időben jelent meg a „Világ vallásai“ c. munkám, ami 13.000 példányban kelt el. Ilyen példányszámot még nem ért el teológiai munka Magyarországon. Az .■Évezredek csodái“ c. munkám olaszul is megjelent. A „Jézus, és Mária ereklyéi“ c. munkám egyedülálló a világon, római katolikusok sem dolgozták fel. „Jézus Krisztus a III. Birodalomban“ c. munkám 1936-ban jelent meg, s bár a hiílerizmus akkor még ki nem bontakozott arcát és minden következményét világosan kimutattam, a könyvet tudományos tárgyilagossága miatt a Horthy-éra nem tudta elnyomni. 8000 példányban kelt el. — Hallottunk arról, hogy különösen külföldön becsülték sgkra teológiai munkásságát? ... — Igen, a kicsapott magyar lutheránus pap cikkeket írt a nagy teológiai lexikonba, a „Religion in Geschichte und Gegenwart“-hu. Hollandiában Jézusról és evangéliumról í't műveim nyertek kiadást. ..Formgeschlichtliche Methode“ c. munkám Hollandiában pályadíjat nyert. A Christliche Welt állandó cikkírója voltam. Munkásságomat külföldön nem tudták elnyomni. — És mik azok a munkái, amiket Magyarországon nem sikerűit kiadni? — Az Egyetemes Egyház 1930-ban elrendelte, hogy ki kell adni a Hitvallási Iratainkat. Máig sem készítették el. En akkor nekifogtam, s abból az alapelvből kiindulva, hogy a .magyar evangélikus egyháznak külön hitvallásai is voltak (Bányavárosok, Zsolnai, Szepesváraljai zsinat1 stb.), a magyar anyagot is feldolgozva, ezt a művet elkészítettem. Senki sem érdeklődött utána. Pedig jogilag nyilvánvaló, hogy egyházunknak mindez az elhanyagolhatatlan bázisa. — Egyházi közvéleményünk valamennyire ismeri püspök úr tudományos munkásságát, inkább azt emlegetik, hogy a gyakorlati lelkészi munkából esett ki. — Írtam egy imádságos könyvet szórványhívek számára. Ágendát készítettem a hívek számára, a Common Prayer Book mintájára. Hatalmas áhítatos könyvet állítottam össze régi magyar anyagból. Egyházi énekeket fordítottam tömegestül, s több prédikációs kötetet adtam ki. — És a levéltári munkái? — Ezek számomra a legkedvesebbek. Főkép egyháztörténelemmel és fórra dalom-történettel foglalkoztam. Az egyházat az előbbi érdekli. Az Országos Levéltárban rendes tisztviselő módjára dolgoztam 20 esztendőn keresztül, s feldolgoztam az Egyetemes Levéltár egész anyagáti és átnéztem az egész 36.000 kötetes Podma- niczky-könyvtárat. Feldolgoztam a magyar inkvizíció történetét. Persze nem jelenhetett meg. Felfedeztem nagyon fontos Bornemisza-okmányokat. A szepesváraljai zsinat pecsétes okmányait. Nem ismerték eddig. Feldolgoztam Krman Dániel perét, Komáromi Csipkés György összes cenzúra-aktáit, a Református Hitvallási Iratok cenzúrájára vonatkozó aktákat. Rekonstruáltam az egész gályarab pert. 1660—1700 között 3Ó00 gyülekezet és lelkész adatait. Megtaláltam egy emlékkönyvet, amiben a kiszabaduló gályarabok első soraikat írták a gályáról kijövet. És még sok mindent említhetnék. A szlovák Tranosciusz Társaság, amely pedig semmivel sem kevésbbé ortodox, mint a mi egyházunk, több idevonatkozó monográfiámat adta ki. — Ez bizony tiszteletreméltó munka. Az ember szinte azt kérdezi, miért végzi mindezt egy hivatalát vesztett lelkész? — Hajtott a tudomány szeretete, s megvallom azt is, hogy be akartam bizonyítani, hogy becsületes munkást diszkvalifikállak. Nekem nem egyszer, de tizenötször kellett volna meg- bocsájtani. még ha arra is gondoltak, hogy hitetlen vagyok. Hitetlen vagyok? ... — Szeretném hallani, milyen irányú munkásságtól várja püspök úr egyházunk jövőjét? — Ha az egyházak a demokráciában meg akarják állni a helyüket, nem építhetik magukat archaikus világnézetekre. Mert mikor már a népiskola tudományos világnézet alapján tanít, s kisgyerekeknek is bizonyos természetfilozófiát nyújt, akkor az egyház ebben nem lehet érdektelen. Ezeket a perspektívákat be kell fogadnia, s ezek között is érvényesítenie kell a keresztyénséget. Az egyA z Evangélikus Élet mindenütt kapható! háznak ezt a perspektívát nem esak abban a vonatkozásban kell kifejezésre juttatnia, hogy hiszi és hirdeti a Szenthárom- ságtan és a Krisztus-dogmatika tételeit, hanem az az elaő kötelessége, hogy hirdesse alt, amit Krisztus hirdetett. Tehát nem csak azt, amit Krisztusról hirdettek. Ez azért szenzációs és egyházmentő, mert megmentheti az egyház becsületét az új világban is. Krisztus maga sem arra törekedett, hogy őt úrnak és rabbinak tartsák, hanem arra, hogy megtartsák, amit ő tanítóit és életével megvalósított. Hogy őt kövessék. Ennek lényege pedig a szegények evangéliuma. Olyan világban, amelyben a szegények, az elnyomottak találják meg életüket Krisztus nevének talán említése nélkül is, nekünk tudnunk kell, hogy Krisztus tanításai valósulnak meg. Ezt minden papnak és püspöknek tudnia kell. És örülniük kellene, hagy ezek az eszmék a mi hozzájárulásunkkal valósulhatnak meg. Örült dolog és hűn volna az, ha a keresztyén egyházak a megvalósuló szocializmus ügyét, elárulnák, vagy azzal szemben csak passzív magatartást tanúsítanának és nem segítenék teljes szívvel... Nézzük ezt az embert, kirobbahó energiájú arcélét, amint vissza tekint egy tudós munkában eltöltött élet eredményeire és kicsit nyugodtabbak vagyunk. Valakit visszasegítettek közénk, akiről eddig nem volt szabad azt tartani, hogy a miénk... D. Val asz a Timo s ftkeusokkoz evéire Irt Egyházi sajtónkban többször volt szó az evangélikus teológusokról. Most magunk szeretnénk tájékoztatni az egyházi közvéleményt és ezzel venni elejét minden találgatásnak. Nézetünk szerint komoly tudományos szakképzettségre van szükségünk. Mi ragaszkodunk tehát egyetemi jellegünkhöz. Visszafejlődést látnánk egy esetleges teológiai akadémia felállításában. Ez a visszafejlesztés szerencsétlen volna politikailag, következetlenség volna tudományosság tekintetében és indokolatlan anyagi szempontból. Politikailag visszahúzódást, védelmi mozdulatot jelentene. Ki vállalja annak megmagyarázását, hogy ez nem reakció? Az egyház zsinata elismerte, hogy a vallásgyakorlat szabadságát biztosítva látja az állammal való megegyezésben. Az állam ezt a megegyezést nem sértette meg. Tehát nincs okunk a visszahúzódásra. — A fakultás székhelyére nézve megoszlanak a vélemények. De következetesek szeretnénk lenni a tudományosság tekintetében is. Mi azt szeretnők, ha a rendszeresteológiai tanszékünk nem maradna betöltetlen. Mi azt szeretnők, ha fakultásunkon is reformok kezdődnének, amint az folyamatban van az ország főiskoláin és egyetemein. Nem kívánjuk egyháztagjainkat az eddigieknél nagyobb mértékben anyagilag megterhelni. Az állam vállalta az egyetemi fakultás fenntartását, elsősorban erre kell támaszkodnunk. A teológus ifjúságot régóta foglalkoztatta a MEFESz megalakításának kérdése. A MEFESz megalakul. Voltak olyanok, akiknek véleménye szerint ez egyházi rendelkezésekbe ütközik. Nekünk az a véleményünk, hogy felelős döntést kellett volna kinyilvánítanunk, azt is érthető formában. £ Ma már az a helyzet, hogy 83 hallgató közül 56 kérte a MEFESz megalakulását. Ez azoknak a döntése volt, akik nem az elszigetelődést választották, hanem ismerni akarják jövendő gyülekezeteiket, azokűak minden problémáját. Professzoraink is hasonló álláspontot képviselnek és ezt az első adott alkalommal kifejezésre juttatták előttünk, sőt azóta többször is. Keve István teol. halig. Temetés civilben A gyászoló család ragaszkodott a papi temetéshez. A hatóságok sem ellenkeznek a temetés ilyen formájával szemben. De van hazánkban egy harmadik fórum is, amelyiknek még itt-ott van szava a temetés tekintetében. A leendő nagy Budapest egyik elővárosáról essék most szó. Ebben a nagy elővárosban van községi temető és van római katolikus temető is. A temetendő halott családja római katolikus volt. Egytől-egyig a római katolikus temetőben temettettek el. Evangélikus ember nem ütközik meg azon a kívánságon, bogy a család utolsó halottja, aki evangélikus, ugyanebben a temetőben helyeztessék el rokonai mellé. A római egyház is készséggel hozzájárult a kéréshez. Csupán a szokás hatalma állt őrt egy régi és úgy látszik ma is uralkodó törvény- nyél a temetés gyakorlatával szemben: a római katolikus temetőben ornálusban evangélikus pap nem fungálhat. Így történt meg az az eset, hogy az evangélikus halott eltemettetett a háznál egyházi szertartással. A temetőben pedig a nyitott sírnál megjelent egy evangélikus lelkész civilben. S civilben mondta el búcsúztató papi imádságát. Az eset zációs. nem különlegesen szenKét évtizede egyházunk természetes könnyedséggel határozta azt cl, hogy minden temetési. sírkisércttel végeztet el, tekintet nélkül arra, hogy kéri-c azt a gyászoló család s fizet-e érte, vagy sem! Egyházunkat a jelen esetben a római egyház törvénye akadályozta meg jó szándékú cselekedetében. Ha magasabb egyházi fórumaink átírtak volna a római katolikus egyházhoz, nem tudjuk, hogy milyen választ kaptak volna megkeresésükre. Az eset megtörtént. A nagy és igen népes gyászoló közönség látott és hallott egy ilyep temetést. A jelenvoltak gondolkoztak a dolgon. Mindenkinek meg volt a véleménye. Nekünk is meg van a véleményünk. Talán ez a néhány sor eljut sokak szeme elé. Biztosan el is olvassák sokan a történtekről való beszámolót. S ezért most immár mi várunk az átiratra. S ez az átírat rövid és testvéri lesz. Az lehetne benne: eltöröltük a rossz törvényt, temetőinkben minden egyház lelkésze teljes papi ornátushan te. meihet a jövendőben. Szükséges voJt-e az evangélizáció? Az evangelizációs napok utolsó előadása után egyik felsős növendékemmel találkoztam véletlenül az iskola folyosóján Az iránt érdeklődtem nála, vájjon vége van-e az előadásnak. A diák azt a választ adta: Hála Istennek, vége. Nem ismertem ezt a fiút közelebbről, mégis meggondol- kozlatott a kérdés: vájjon mindenki- • nél ilyen hatást váltottak ki az előadások, hát csakugyan nincs értelme az igehirdetésnek, a ma keresztyén ifjúsága feleslegesnek találja azt, hogy az egyházi és a nevelők a telkével is törődnek? Nem voltam megdöbbenve, inkább magam is lelki- ismeretfurdalást éreztem, vájjon törődünk-e eleget a lélek nevelésével, vagy pusztán hideg humanista műveltséget sugároznak óráink? Kételyeimre ellenkező, megnyuglaló választ kaptam egy egész osztály dolgozatainak képéből. Ifjúságunk tisztában van azzal, hogy az ember testből és lélekből ált. A test kívánságai elragadnak bennünket, a mindennapi élet sokszor egyhangú küzdelmeiben megfáradunk, s pihenésre van szükségünk. Ilyen pihenést jelentettek ezek a napok. Áldott alkalom volt ■— -írja az egyik fiú —, amely felrázta az élet rohanásában Istennel nem törődő diákokat. Legtöbben rá- döbbentek««arra, hogy milyen bűnök közt élnek, s lelkűk felébredt. Ezt nem tartják elegendőnek, kötelességük — úgy érezték —. nemcsak saját újjászületésükön, hanem másokén is munkálkodni. Sokan voltak, akik megkönnyebbülten, megtisztult lélekkel távoztak, érezték, hogy gyengék voltak, de az isteni kegyelem rájuk is vonatkozik, ők is részesei annak. „Szöfnyű felfordulás támadt lelkemben“ — írja a másik, de megoldást, feleletet kaptam problémáimra. Ezeket a problémákat csendes beszélgetésekben is megvitatták, s ezek a megbeszélések mentesek voltak a pátosztól, bensőséges, hívő lelkek találkozása történt itt. Nem mindegyik növendék indult el otthonról nagy lelkesedéssel, de egy sem írt arról, hogy nem kapott semmit az Igétől. Mindannyian úgy nyilatkoztak, hogy megerősödtek a hitben, s úgy döntöttek, hogy nem maradnak „a tékozló fiúhoz hasonlóan a disznóvályú mellett“, vagyis igyekeznek bűneiket levetni. Fontosnak és szükségesnek tartják az evan- gélizációt, mert az ifjúság hite ingadozó s minden lólék valami felsőbb- rendűre vágyik. A lelkészek is közelebb kerülnek ilyenkor a diák leikéhez, nem szószékről beszélnek, tanácsokat adnak a kétkedő s kérdésekkel küzdő, még forrongó telkeknek. A munkás is megroppan — olvassuk egy helyen —, ha nem kap erőt, bátorságot, bíztatást a munka folytatásához. Nagyon fontos az anyagi jólét, de nem mindig biztosít nyugalmas, boldog életet. Ezek voltak a kiragadott főbb gondolatok, melyek az, ifjú lelkekből előtörtek őszintén, korlátozás néH^il. Jó ezeket megszívlelnünk nekünk nevelőknek is, hiszen nemcsak a valiáManár, hanem minden nevelő kötelessége a lelki problémák megbeszélése, útbaigazítás s a növendék tanácsokkal való ellátása. Rámutatott az egyik előadó arra is, hogy a letűnt kapitalista világban a pénz volt a tőkések mindene, s amikor ez a bálvány ledőlt, összeomlott életük. Krisztus nem a\ pénzszerzést jelölte meg az élet céljául, hanem a telki kincsek gyűjtését. S ezek közt egyik legértékesebb a szolgálat, a közösség, embertársaink szolgálata. Neveljük ifjúságunkat ilyen szolgálatra. Dr. Jakabfi László Megjelent a régóta várt Barth: Kis dogmatika. Kapható a Missziói Munkaiközösség központi, irodájában (Budapest, XÍV. Abonyi-u. 2Í. I. em.). Csekkszámla száma: 39.537. Ára 12.50 frt. Irattér jesztéseknek kedjvezmény.
