Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-07-16 / 28. szám
3 Evangélikus Élet Isten gyermekei vagyunk János nagy természetességgel beszél erről: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk.“ Ezt a kifejezést ritkán szoktuk használni. Köznapi beszédben csaknem soha. Ugyan ki mondja a mindennapi élet alkalmával, hogy „Isten gyermeke vagyok“. Az még csak kicsúszik a szánkon, hogy „én vallásos vagyok“, de ezt is kicsit bizonytalanul, félelemmel mondjuk, mintha furcsa volna. Azt is megkockáztatjuk néha, hogy „én keresztyén vagyok“, de közben inkább gondolunk a vallásunkra, mint Istenünkre, s azt is mondjuk, hogy „én evangélikus vagyok“, de akkor meg az egyházunkra gondolunk, s ritkán Arra, aki az egyház Ura. Miért félünk ettől a szótól: „Isten gyermeke“? Talán nem akarunk önhittek lenni? Túlzottan soknak tartjuk, ha. magunkat Istennel való ilyen közelségben jelöljük meg? Félünk, hogy nem vagyunk „tökéletesek“ a hitünkben? Ez elhibázott szerénység volna. Gyermeknek lenni, tudatosan gyermeknek lenni éppen azt jelenti, hogy tudjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek. Semmiben. Csak a gyermekségben. Abban, hogy előttünk az egész élet, s hogy mindent csak még most kell megtanulnunk, hogy előttünk a növekedés minden vonatkozása, s hogy az élet ismeretlen a számunkra. Mindenestől vezetésre, méghozzá atyai vezetésre és nevelésre vagyunk rászorulva. Ezt, hogy Isten gyermeke vagyok, csak hitben lehet mondani. Olyan hitben, ami az Isten igéjének hisz. Mint János evangélista. Amikor ő ezt mondja: „Most Isten gyermekei vagyunk.“, akkor arra az előző mondatára támaszkodik, amelyben kifejezést adott hitének: Isten olyan szeretetet mutatott irántunk, hogy gyermekeinek nevezett. Isten mond minket az ő gyermekének, s mindenki bátran mondhatja magát annak, aki mer hinni Isten beszédének. Ha Isten gyermekének mond, akkor azok is vagyunk. Már persze csak akkor, hogy ezt hisszük neki. Azért nem szeretjük ezt Istennek elhinni, mert ez valami olyat vesz el tőlünk, amire nagyon büszkék vagyunk. A felnőtt ember önelégültségét. A felnőtt ember nagyon büszke. Szokásai vannak, s azt hiszi, hogy azok elhagyha- tatlanok. Jelleme van, s erről azt hiszi, hogy azt ő maga alakította ki, s minden ember meg van elégedve a jellemével. Elvei vannak, s ezek az elvek mindenek előtt valók. Legfontosabb felnőtt-vonásnak azt tartjuk, hogy az ember ne adja fel az elveit. Ereje van az életét irányítani (legalább is azt hiszi, hogy van), s megbántva érzi magát, ha máshonnan kell erőt kölcsönöznie az élethez. A felnőtt ember mindent tud, legalábbis gyermekekkel szemben azt mutatja, hogy mindent tud, s miután őneki olyan kialakult képe van a világról, mint egy felnőttnek, szégyenli, hogy van egy olyan világ is, amiről neki olyan képe sincs, mint egy gyermeknek erről a világról. Ez a másik világ pedig az Isten országa. Amikor minket IsPÁLYÁZAT Lapunk pályázatot hirdet olyan beszámoló megírására, mely egyik evangélikus gyülekezetünk életének, gondjainak, örömeinek valószerű leírását adja. Pályázhatnak lelkészek és világiak egyaránt. A cikk terjedelme nem lehet több. mint két gépelt oldal. A cikk vesse fel ten, az Atya azzal édesget^ ebbe az országba, hogy minket gyermekeinek nevez, akkor a felnőttségünk ellen tör, s abból akar kiábrándítani. Jézus azt mondja: „Aki nem úgy fogadja Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba.“ A gyer- mekkélevésünk tehát feltétel ahhoz, hogy Isten országába jussunk, hogy vele felvehessük a kapcsolatot. Tehát nem lehetnek előfeltételeink, amiket kiszabunk Istennek. Nem lehetnek szokásaink, amiket bevinnénk Isten országába, nem őrizgethetjük a jellemünket, nem lehetnek elveink., Be kell látnunk, hogy nincs erőnk, s őrá kell támaszkodnunk. Be kell látnunk, hogy a világ legfontosabb titkait nem ismerjük, s mindezekkel szemben fel kell vennünk a gyermekség egész alázatát: az engedelmességet az Atyának. Az erőtlenséget, vagyis azt, hogy ő tart el minket. Meg kell engednünk, hogy Isten alakítson minket az ő szavával és nevelő tanácsával, mint az atya a gyermekét. Ne higyjük azonban, hogy ez: „gyermekké lenni“, csak valami feladat, megalázás, kötelesség, kényszerű önmegadás. Nem. Kegyelem az, hogy Isten gyermekei lehetünk. Ez elhívás, s felmagasztalás. Ez Isten újra megnyíló szeretete a számunkra, amivel minket újra elfogad. Mert akkor, amikor Isten a felnőttségünkből akar megszabadítani, akkor a bűneinkből szabadít meg. Mi bűnben nőttünk fel, s minden kialakult szokásunk, egész jellemünk, minden elvünk, minden önerőnk bűn, vagyis lázadás ő ellene. Az almafa alatt szereztük a „szabadságot“, amiben felnőttünk. Isten gyermekeivé lenni egy ezzel: Isten elfelejti a bűneinket, megbocsátja, s kézen fogva visszavezet az fi országába. Egy ezzel: szembefordulni a bűneinkkel és élni az ő tanácsán. Egy ezzel: engedelmessé lenni Istennek. Azért nem merjük Isten gyermekének nevezni magunkat, mert a szó nagyon is emlékeztet arra, hogy ez engedelmességet jelent. Ha mi Isten gyermekei vagyunk, akkor olyan közösség vagyunk, amely engedelmes őneki. Ha félreértések vannak afelől, hogy mi is a keresztyénség, vagy maga az egyház, akkor ez csak onnan származik, hogy nem látszik meg ez az engedelmességünk Istennek. Ha pedig ez h nagyszerű engedelmesség nem sugárzik rólunk, akkor mi az értelme annak, hogy „keresztyének“, vagy „vallásosak“, vagy „egyházhoz tartozók“ Vagyunk? A szokásaink, az elveink, az erőnk, a jellemünk csak olyanok, mint a többi emberekéi Bűnösek és önhittek. „Felnőtt tulajdonságok“. És nincs mérgesítőbb valami, mint ha valaki magát különbnek, vagy egyszerűen csak másnak tartja, mint a többi ember, s ez a „több“, vagy ez a „más“ nem Iát-, szik semmiből. Több igazságunknak kell lennie, mint a farizeusok igazsága. D. egyházunk mai kérdéseit a helyi valóság alapján, s tiikröztesse azt a látást, amit írója hordoz egyházunk mai kérdéseinek megoldására nézve. A legjobb beszámolókat közöljük és díjazzuk. A pályázat nyertese egy évig díjmentesen kapja az Evangélikus Életet és 200.— forint jutalomban részesül. Beküldési határidő 1049 augusztus 1. Szerkesztőség. Hallottátok, hogy megmon- datott: szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nék- tek: szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik tiieket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik gyűlölnek és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind gonoszokra, mind a jókra és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert, ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekszik-e? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde, a vámszedők is nem azonkép- pen cselekesznek-e ? Legyetek azért ti tökélete- tesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. Lássátok, milyen nagy szerétéi et adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogyha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk ő hozzá, mert meg fogjuk őt látni, mint van. És akiben meg van ez a reménység ő iránta, az mind MEGTISZTÍTJA magát, amiképpen ő is tiszta. Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, akik hozák. Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Istennek országa. Bizony mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint GYERMEK, semmiképpen sem megy be abba. Aztán ölébe vévé azokat és kezét rájuk vetvén, megáldá őket. DEBRECEN Önkéntes laikusképző tanfolyam Az Egyetemes Egyház megbízásából a pesti egyházmegye rendezi meg az egyetemes egyház II. önkéntes laikusképzö tanfolyamát az egyetemes egyház missziói intézetében (Budapest, VIII., Üllői-út 24) 1949 augusztus 10—31-ig. Jelentkezni lehet Muncz Frigyes vallástanító lelkésznél, Budapest, VIII., Múzeum-kőrút 27. szám alatt, levélben megjelölve az illetékes gyülekezetét, az egyházi munkaágat, amiben a jelentkező működött vagy jelentkezni szeretne s mellékelve rövid életrajzot és a gyülekezet lelkészének ajánlását. A tanfolyam programját és anyagi feltételeit később közöljük. * A Magyar Evangéliumi Szövetség szeretettel hirdeti augusztus 13-án, szombaton délután 4 órakor a torockó-téri református egyháznál tartandó hitmélyítő előadását. Ez az előadás immár Isten segítségével a harmadik. A Szövetlég a jövőben is minden hónap második szombatján, ugyanabban az időben és helyen folytatja hitmélyítő előadásait, amelyekre szeretettel hív és vár minden testvérét az Urban. Nem propagandát akarok csinálni cikkemmel 'gyülekezetemnek, hanem az országos egyházi horizontunk kiépítését óhajtom szolgálni egy helyzetrajzzal. „Debrecen“1 fogalma a Jókai- regények alapján alakult ki nemzedékünkben. Tokás, potrohos cívisek, degesz pénzes zacskóval, dugig telt kamarával, sok jószággal, bőségben élő polgársággal, maradi urakkal, ez „Debrecen“? Nem. A haladás irigyelt városa. Van európai nívójú krematóriuma, gyönyörű stadionja, európai nívójú klinikai telepe, egyetemes ősi kollégiuma 300.000 kötetes könyvtárral. Van sok-sok „telt“ temploma. De tokás, potrohos civise, teli kamrái nincsenek. A háború legjobban összebombázott városa, rengeteg rommal. (Az én egvhol- das lelkészi földemen 12 óriási bombakráter volt.) Itt legkevesebb a csapadék. A határ fele sivó homok, a másik fele szikkes fekete föld, A határ nagy része a városé volt. Az ősi Debrecen elsősorban „iskola-város“ és „kalmár-város“ volt. Külön konzulja volt Bécsben. Belterülete 7 km hosszú és 5.5 km széles. 8000 kát. hold a beépített városterület, 130.000 lakossal, amelyből 85.000 a református, 25.000 katolikus, 5000 görögkalo- likus és 1500 evangélikus, a többi másvallású. Az 1500 evangélikus a 8000 holdas városterületen elszórtan él. Igazi „szórványegyház“ ez a „nagyvárosi“ egyház. A hívek többsége „bevándorolt1, vagy idehelyezett. Sok a cipszer, felvidéki szlovák- és magyar származású, az erdélyi, hétfalusi, bánáti, bácskai eredetű. A régi Magyarország minden megyéjéből van itt evangélikus, akik 1918-ig jöttek ide és ma már 60—70 éves emberek. A gyülekezetben a 90-es években 500 hívő volt, évi 30 születéssel, ma 1500 hívőszám mellett az évi születés 15. „öreg“ a gyülekezet, másrészt középkorú idehelyezettek is sokan vannak. Benszülött kevés. 20 éven belül erős létszám- csökkenés lesz. A gyülekezet 60 éves. Van kedves, szép imaháza, 300 lélek befogadására. Turóczy püspök evangélizáció jakor átlag 1000 hallgató volt. (Az iskola- termekben, a folyosókon, az udvaron, ahová hangszóró közvetítette az igéket.) A gyülekezet életében Isten Lelke működik. Az úrvacso- rázók száma 90 százalék körül mozog. Az önkéntes adomány 50 százaléka a befolyt egyházi adónak. Miunkaágak: templom-, gyer- mekbibliakör, ifjúsági bibliakör, bibliaóra, bibliaközösségi óra, körzeti bibliaóra, körzeti istentisztelet, betegeknél házi áhítat, hitoktatás valamennyi debreceni iskolában (középiskola 30-nál több!), tüdőszanatórium (4 km), klinikák (3.5 km), állami kórházak, árvaházak, szegényház, gyermekváros, fogház, egyetemi ifjúság. Külön hatalmas musnkaág a szórvány. El se hiszi a kedves olvasó, amit most leírok. A debreceni lelkész munkaterülete kiterjed egész Hajdú megyére, Szabolcs megye dadai járására a Tisza mentén, valamint Észak-Biharra. Ez a „szórvány“ 4000 négyzetkilométer területű, 500 evangélikussal, akik a múlt évben 74 szórvány- istentiszteleten épültek az Igén, úrvacsoráztak, az ev. gyermekek hitoktatást, konfirmációi oktatást kaptak. Ezen óriási terület bejárása igen nagy költséggel, vonaton és autóbuszon történik. Határpontok: Felső-Tisza, Tiszacsege, Püspökladány, Biharkeresztes, Nagyvárad közelében. 1949 I. felében 37 szórványistentiszteletünk volt. Nyáron Hajdúszoboszlón minden vasárnap d. e. 11 órakor van evang. istentiszteletünk, a FÉBÉ- otthonban (Major-u. 63), ahol evangélikus vendégek jutányos szállást is kaphatnak. Vezető Szilvia Margaréta diák. testvér. „Debrecen“ nem tokás, potro- hos cívisek városa, hanem haladó „munkásoké“, akik szívós akarással építenek a romokon. Egyházi vonalon is így van. Néhány statisztikai adat: 1948-ban istentiszteletünk volt 242, úrvacsorázás 68-szor, bibliaóránk 119, imaközösségi óra hetenként 1, pénztári bevétel 82^219.79 Ft. Kiadás: 77,972.41 Ft, egyházi adóbevétel 21,845.40 Ft, önkéntes adomány 11,854.30 Ft. Nagy költségtöbbletet okoz az óriási kiterjedése munkaterületünknek időben és pénzben. Egy 2-személyes kis gépkocsi óriási segítség volna, ezen óriási terület evangélizálására és pásztorolására, hogy ,,ne vesszen el egy sem“ a megmaradt kevésből. Dehát azt gondolja erre a kedves olvasó, hogy hiszen olyan dúsgazdag, tokás, potrohos cívisek élnek Debrecenben, a Jókai-regé- nyekben! Ez igaz, de a mai Debrecen agyonbombázott, szegény, kemény, szívós akaratú nép, amelynek nincsen tokája, potroha, degesz erszénye, nagy hangja, tolakodó természete. Istenre hagyatkozik, nem emberekben bízik. És „az Ür csodásán működik, de útja rejtve van.. .“ Dr. Pass László Újjáalakult az Ökuménikus Bizottság! A magyarországi protestantizmus ökuménikus bizottságának mandátuma június hó végével lejárt. A református és evangélikus egyházak megválasztották újabb három évre kiküldötteiket. Az evangélikus egyház részéről az ökuménikus bizottság tagjai a következők: dr. Reök Iván egyetemes felügyelő, T u r ó- c z y Zolián, Szabó József, dr. Vető Lajos püspökök, Kemény Lajos püspökhelyetíes, Major Béla miniszteri osztályfőnök, dr. M á d y Zoltán egyházkerületi felügyelő, O c s k a y Frigyes egyetemes egyházi főellenőr, K a r s a y Gyula dr., D e. zséry László lelkész, Benczúr László vallástanító-lelkész és G r o ó Gyula egyetemes főtitkár. Az ökuménikus bizottság alakuló ülését folyó hó 8-án tartotta, melyen Balogh Jenő, a református egyetemes konvent főgondnoka, mint korelnök elnökölt. Bereczky Albert püspök megemlékezett az ökuménikus bizottság eddigi munkájáról és az egész magyar protestantizmus őszinte háláját fejezte ki Ravasz László és P a p p László iránt, akik eddig a magyar ökuinéne terheinek oroszlánrészét hordozták és hűséges jó munkát végeztek. Ezután megválasztották az ökuménikus bizottság tisztikarát. Elnökök lettek: Bereczky Albert református püspök és dr. Reök Iván evangélikus egyetemes felügyelő, társelnökök: Turóczy Zoltán evangélikus püspök és Szentpé- t e r i Kun Béla egyetemi tanár. Ügyvezető alelnök a hazai ügyek, különösképpen az ifjúsági és tanul- mánvj albizottság vezetésének hatáskörével: Groó Gyula evangélikus egyetemes főtitkár.
