Evangélikus Élet, 1948 (13. évfolyam, 1-3. szám)

1948-12-18 / 3. szám

Evangélikus Elet Egyezmény a kormány és az evangélikus egyház között A magyar köztársaság kormánya és a magyarországi evangélikus egy­ház zsinatának 1948. évi december 8. napján tartott ülésében hozott hatá­rozatával kiküldött bizottság az állam és az egyház közötti viszony kérdésének mindkét részről óhajtott békességes és helyes rendezése cél­jából az alábbi megállapodást kö­tötte: 1. A magyar köztársaságban az egyház helyzetének új rendezése céljából a magyar köztársaság kor­mánya és a magyarországi evangéli­kus egyház állandó közös bizottsá­got küld ki az új vallásügyi törvé­nyek — köztük elsősorban a gyer­mekek vallására vonatkozó törvény — javaslatának kidolgozására. Az új országos vallásügyi törvényeknek megfelelő módosításokat az egyházi törvényeken az egyházi törvényhozás végre fogja hajtani. A közös bizott­ság tagjainak számát az egyház ré­széről az egyház állapítja meg. A bizottság szakértő albizottságot jelöl­het. 2. A magyar köztársaság kor­mánya ez alkalommal is kifejezi, hogy elismeri és minden lehetséges és szükséges eszközzel biztosítja a vallásgyakorlat teljes szabadságát. A magyarországi evangélikus egvház pe­dig ez alkalommal is megállapítja, hogy a magyar köztársaság törvény- hozása és a kormány a szabad val­lásgyakorlatot ipindezideig is bizto­sította, védelmében részesítette, sőt azt az 1947. évi XXXIII. t.-c. meg­alkotásával jelentősen kiszélesítette, az egyház személyi és dologi kiadá­saihoz adott segélyezéssel pedig lehe­tővé tette az egyházi élet eddigi kereteinek fenntartását. 3. A magyar köztársaság kor­mánya az egyházi élet szabad mű­ködése körébe tartozónak tekinti az ''gyház minden, a fennálló jogszabá­lyoknak megfelelő hitbeli tevékeny­ségét, így az Istentiszteletek tartását temp­lomban, más erre alkalmas köz­épületben, családi otthonokban és szabad téren, bibliaórák tar­tását templomban, iskolákban, családi otthonokban, gyülekezeti házakhan; az egyházi lapokban és önálló sajtótermékekben foly­tatott missziót; a biblia- és Irat- terjesztést; gyülekezeti és orszá­gos egyházi konferenciák, evan- gélizáló összejövetelek tartását, a kötelező iskolai vallásoktatást és a szeretetmunka végzését. Evégből megengedi, hogy az egyház mindenütt, ahol annak szüksége mu­tatkozik, az állami iskolák tanter­meit és egyéb arra alkalmas helyisé­geit a tanítás szabályszerű idején kívül, az iskolai hatósággal való Az anyám egyszer... A Bánjyakerület Közgyűlése ünner pélyes hangulatban egyhangúlag vá­lasztotta meg a zsinat tagjává Úar- vas József minisztert. Még sohasem találkoztam ezzel az emberrel. Csak a két könyvvel találkoztam, amely­ben megismertem. A legnagyobb magyar falu“, pfosháza jszociográ- fiája és ez a mélyről jött vallomás: „Egy parasztcsalád története“. Itt ülök ip, szobámban, az ünnepi köz­gyűlés után. Elővettem ezt a kedves könyvet, kivágom egy lapját, s el­küldöm Darvas József helyett név­jegyül az „Evangélikus Élet“ olvasói­nak. ... „Az anyám egyszer, mert a ke­gyetlenül nagyra szabott mértéken felül is elárasztotta a kenyértelen nyomorúság, keserű szavakkal fakadt ki apái ellen, hogy az ő tunyaságuk, szorgalmatlanságuk minden elesettsé- günk okozója. Mert mért nem emel­ték akár huncutsággal, kíméletlen harácsolással akár inszakasztó szí­megegyezés szerint és az átengedés folytán esetleg felmerült károk meg­térítési kötelezettsége mellett, isten­tiszteletek, vasárnapi iskola, biblia- órák, énekkari és egyéb vallásos és egyházi összejövetelek és gyűlések céljára díjmentesen használhassa mindaddig, amíg az egyházközségek e célra szolgáló más épületekről gondoskodni tudnak. 4. A magyar köztársaság kormánya az egyházi élet szabad működéseJtö- rébe tartozónak tekinti továbbá az egyház önkormányzati tevékenységét (kormányzás, törvényhozás, közigaz­gatás és bíráskodás) azokban a ke­retekben és módon, amelyekben és amiként azt a tevékenységet a min­denkori államfői jóváhagyással eb látott egyháztörvények szabályozzák. A magyar köztársaság kormánya tudomásul veszi, tiszteletben tartja és tiszteletben tartatja a magyaror­szági evangélikus egyháznak ama kötelezettségét, amely híveinek jó­cselekedetekre buzdítására, különö­sen a szegények, elhagyottak, árvák, aggok gondozására vonatkozóan Krisztus parancsa és az egyház hit­vallásai szerint reáhárul. Ezért sze­retet intézmények fenntartásának, fejlesztésének és szeretetadományok gyűjtésének jogát biztosítja a fenn­álló törvényes rendelkezések kereté­ben. 5. A magyarországi evangélikus egyház kinyilvánítja, hogy anyagi tekintetben az 1848:XX. törvénycikk alapján áll. A magyar köztársaság kormánya viszont kinyilvánítja kész­ségét, hogy arra az időre, amíg az evangélikus egyház anyagi tekintet­ben megerősödik, a mindenkori ál­lami jogszabályoknak megfelelő egy­házi adózásból és gyűjtésekből szár­mazó jövedelmek kiegészítéseként egyházi államsegélyt folyósít az alábbiak szerint: a) A személyi államsegély eddigi, a köztisztviselői fizetésekhez viszo­nyított mértékét a magyar köztársa­ság 1948. évi június hú 30-tól de­cember hó 31-ig és onnantól kezdve 5 éven át biztosítja. A személyi já­randóságoknak ez az összege 25% -kai csökken 1954 január 1-évcl, a fenn­maradó 75%-nyi összeg folyósítását biztosítja a kormányzat 1958 decem­ber 31-ig. 1959 január 1-től 1963 de­cember 31-ig a jelenlegi államsegély 50%-át kell folyósítani, 1964 január 1-től pedig 1968 december 31-ig a jelenlegi államsegély 25%-át. 1968 december 31-ével minden államse­gély megszűnik. b) Rendkívüli kiadásokra szolgáló segélyként a kormányzat a személyi jellegű államsegély ezutáni évenkénti összegének ugyancsak évenként 10 százalékát biztosítja. c) A magyar köztársaság kor­mánya az 1946 augusztus 1-e és vósságal ai késői utódokat oda, ahol az a nagygazda rokon is áll, akinél az egyik bátyám éves béresként szol­gálni kényszerül. A kifakadást akkor kilátástalan szegénységbe ágyazott gyerekségemben jogosnak láttam, s a kegyeletes szeretet helyett bennem is lázadás halmozódott a vagyonta- lanságba ragadt ősök ellen. De most, hogy a valóság távolabb és mélyebb összefüggéseit is látnom adatott, és hogy százezrekre, milliókra tágult benne ma rokonság érzése, kötelessé­gemnek tartom, hogy felelni próbál­jak anyám kérdésére. Tudom, igyek­vő feleletem hozzá már el nem ér, mert öregség, s szegénység már mélyebbre húzták a fejét, de távo­labbi rokonaim, osztályostársaim az élet legalsóbb szintjein talán tanul­nak belőle. Nemcsak megértést az elmúltak iránt, de tanulságot a jelen és jövő harcaira!“ ...Végére értem az írásomnak, s ezt mondom, ime, ez a családom története. Egy parasztcsaládé a sok százezer közül, amelyek mind így nőttek és terebélyesedtek el a sok vérrel és szenvedéssel itatott magyar talajom Magasabbra kellett jutnom, ki kellett közülök emelkednem, hogy így tágabb szemhaitárt hagyó pillan­1948 július 31-e között dologi segély­ként az evangélikus egyház egyházi épületeinek helyreállítására, felszere­lésére, építésére folyósított állam­segélynek egy évre elosztott összegét továbbra is folyósítja kizárólag egy­házi épületek, tehát templomok, gyülekezeti házak, lelkészi lakások építése, újjáépítése és karbantartása, valamint felszerelése céljára. A do­logi jellegű államsegély is az előbbi, kulcs szerint ötévenként csökken és 1968 december 31-ével teljesen meg­szűnik. (i) Az esetleges egyéb címen ed­dig is folyósított államsegélyeket a fenti alapelvek szerint degressziv arányban kell folyósítani. e) A Magyarországi Evangélikus Egyházegyelcm Nyugdíjintézete tag­jainak, ezek özvegyeinek és árvái­nak ellátására adott összegeket ugyancsak a köztisztviselők illetmé­nyének mértéke szerint, valamint az 1953 december 31-ig nyugellátásban részesítettek nyugellátását az állam viselni fogja. 6. A magyar köztársaság kor­mányának azt az elhatározását, hogy a nem állami jellegű iskolákat és a velük szervesen összefüggő inter- nátusokat törvényhozás útján álla­mosítja, a magyarországi evangéli­kus egvház tudomásul veszi. Az evangélikus iskolák államosításának végrehajtása tekintetében az alábbi megállapodás lesz irányadó: a) A kormány az átvett iskolák és a velük szervesen összefüggő inter- nátusok mindegyikénél szolgáló taní­tói és az eddigi egyéb személyzet valamennyi tagját a szolgálati ide­jének megfelelően 1948. évi július hó 1. napjával kezdődő hatállyal ál­lami szolgálatba átveszi. b) Az állam által átvett iskola és a vele szervesen összefüggő interná- tus épülete és az illetményföld az állam tulajdonába megy át, az 1948. évi május hó 15. napjáig keletkezett, bekebelezett vagy más módon két­ségtelenül bizonyított terheivel együtt. Az ekörüli vitás kérdésekben az 1. pont szerint alakított bizottság meg­hallgatása után- a vallás- és közokta­tásügyi miniszter dönt. e) A kormányzat hozzájárul ah­hoz, hogy a tanítói személyzetnek kántori funkciót ellátó tagjai a meg­állapodást követő két évig az eddigi feltételek mellett kántori munkakö­rüket fováhbra is ellássák. A kántor- tanítói javadalomnak a kántori fel­adatokért járó földilletménye az egy­ház tulajdonában marad. d) Az államosítás nem érinti a ki­zárólag egyházi célú, nem közokta­tási jellegű tanintézeteket. így a teo­lógiai főiskolákat, lelkészképző inté­zeteket. diakónus- és diakonissza- képző intézeteket, misszionáriusképző tással egybe tudjam fogni az évszá­zados folytatódást, amely az ősöktől az engem dajkált szűkebb közösségig ért. Nem vagyok érzelgős. Paraszt vagyok, s a megcsalt, ridegen tartott nemzedékek kikovácsolódott kemény­sége bennem is töretlenül él. Néha mégis, ha visszatekintek az elhagyott tájra, az elhagyott emberekre, va­lami nagyon elszorítja a torkomat. Szeretem a családomat, az anyá­mat, testvéreimet, a szerte élő roko­nokat mind, — s tudom, hogy ők is szeretnek engem. Az életük nem ti­tok előttem, aminthogy én is hagyom olvasni őket a magaméban. Tér és idő távolsága nem választ el benőn­ket, sokszor vagyok közöttük, látszó­lag igen jól megértjük egymást. Néha mégis egy-egy elmondott szó rezdülé­sén, elfogott tekintet villanásán ke­resztül élesen döbben belém a fájda­lom, hogy mennyire idegenek let­tünk egymás számárai. Altalom, vi­gasztalom magam, s esetek, jelek se­regét vonultatom fel, hogy bebizo­nyítsam magam előtt az ellenkezőjét. De ezekben a pillanatokban világo­san, tisztán érzem, hogy én már soha és bármiféle más egyházi munkáso­kat képző intézeteket. A soproni teológiai fakultás és a vallás- és közoktatásügyi miniszté­rium között az eddigi jogviszony vál­tozatlan marad. e) A magyar köztársaság kor­mánya részben az evangélikus egy­háznak a magyar közoktatás terén szerzett érdemei megbecsüléseként, részben pedig az újabb lelkésznem­zedék előképzésének biztosítására hozzájárul áhhoz, hogy a legerősebb történelmi hagyományokkal rendel­kező iskolák közül a budapesti VII. kerületi evangélikus gimnázium és a IV. kerületi Deák-téri evangélikus leártygimnázium az eddiginél nem nagyobb keretben továbbra is egy­házi iskola maradjon. Az elkövetkező évek során az eddigi keret eseti bő­vítéséről az 1. pont szerint alakított állandó bizottság hivatott a kor­mánynak javaslatot tenni. E feleke­zeti iskola fenntartását az állam­segélyes időszakban a magyar köz­társaság kormánya' ugyanúgy bizto­sítja, mint a jelen megállapodás 5/a. pontjában biztosított személyi állam­segélyeket, az államsegélyes időszak végeztével pedig fenntartása teljes egészében az egyházat terheli. f) A magyar köztársaság kor­mánya elismeri és biztosítja az evangélikus egyháznak azt a jogát, hogy az állami jellegű iskolákban a kötelező vallástanítás továbbra is teljesen szabadon történjék, g) A magyar köztársaság kor­mánya gondoskodik, hogy oda, ahol evangélikus istentiszteletet tartanak, az egyház előterjesztésére a lehető­séghez képest kántori vagy lévitai teendők végzésére képesített és vál­lalkozó evangélikus tanítót vagy ta­nítónőt nevez ki, vagy helyez át. h) A miskolci jogakadémia esetle­ges megszűnése esetén az ott jelen­leg működő .tanárok jelenlegi hely­zetüknek megfelelő elhelyezéséről az állam gondoskodik. 7. A magyarországi evangélikus egyház Isten szentírásbeli parancso­latának megfelelően istentiszteleti rendtartásában a jövőben is gondos­kodik a Magyar Köztársaságért, az államfőért, a kormányért, az egész magyar nép jólétéért és békességéért mondandó könyörgésekről, továbbá állami ünnepeken Isten igéjével és az egyház hitvallásával megegyező istentiszteletek tartásáról, egyben kö­telezettséget vállal arra, hogy énekeskönyvének új kiadásába Ilyen alkalmakkor használható énekek Is felvétessenek. 8. Az egyház a közoktatási ügyre vonatkozó törvényét az új állami törvényeknek megfelelően átalakítja. 9. A még fennmaradó függő kér­dések rendezésére vonatkozó javas­latok tárgyalása és előkészítése az 1. pont szerint alakított közös bizott­ság hatáskörébe tartozik. többé nem tudok igazán, hozzájuk, velük, legföljebb csak róluk, érettük szólani. Megindító, nagy élmény ezt így beismerni. Minek tagadnám: jól­esne néha sírni egyet rajta, hogy a nehezen induló férfikönnyek árja fel­oldja bennem a kínzó feszültséget. De én paraszt vagyok, magam előtt is szégyelném az érzékenykedést, erős­nek akarom magam. Ügy teszek, mint anyám, amikor elkísért a tanítókép­zőbe és otthagyott az idegen város­ban: Bizonyára érezte, hogy ez az el­válás több egyszerű elválásnál, még­sem sírt, hanem úgy" győzte le ma­gában a meghatódiást, hogy aprókat ásítozott. Pedig délelőtt volt... Még meg sem csókoltuk egymást, mint az­előtt, azután sem soha, hanem csak kezet fogtunk szótlanul, egyszerűen, ahogy a parasztok szokták . .. Jó is, hogy így van ez, hogy nem tudom magam elereszteni az érettük való búsulásnak. Hadd gyűljék ben­nem irántuk minél több elmondatlan szeretet, hadd legyen elég erőm, aka­ratom kitalálni és kiáltani érettük“ P. K. ___________3 A szabad akarat a keresztény hitben A régi reformátorok a természetes ember és az Isten közötti szakadékot áthidalhatatlannak tekintették. Az em­bernek, ahogy a reformátorok öt is­merik, nem áll módjában jót és jám­bor cselekedeteket tennie. Az ember sohasem tudja az Isten tetszését .meg­nyerni, mert az ember mindig tisztá­talan és szentségtelen marad. Nem az ember dönthet arról, hogy hinni akar-e, vagy sem, mert ebben a te­kintetben egyedül Istennél van a döntés. Jámbornak lenni nem áll az emberi elhatározás módjában. Sőt ellenkezőleg: az ember sem hinni nem tud, sem jámbor nem tud lenni. Rot­terdami Erasmusnak a szabad aka­ratával szemben Luther a kötött aka­ratot állítja és Calvin az ő Institutio Rel gionis Christianae című könyvé­nek második részében fejezeteket ír a felelősségről, az eredendő bűnbe­esésről. Az élő keresztény hitben pa­radox módon a tudás az Isten szuve­rén kegyelmére van utalva és az engedelmeskedő akarat a legmaga­sabb erkölcsi aktivitást mindig magá­ban foglalja. A teológiai sz:sztema- t zmus, a valóság logikájának ambi­valenciájával sohasem járulékos va­lami. Azonban az az ösztön, hogy gon­dolkozunk és azt leírjuk és a való­ság összefüggéseit felismerjük és az * emberiességet annak mélységében fogjuk fel, nem akadálya a keresz­tény hitnek. Ernst Bieri „Az Isten műve és az emberi felelősség a hit­ben“ című teológiai disszertációjában a hit ambivalenciáját teszi vzsgáló- dásának tárgyává. Az Új-Testámentum leszögezi az Isten mindenhatóságát és az embernek küzdelmeit, a megváltás pedig mind a két gondolaton nyug­szik. A reformációban megvolt az a hajlandóság, hogy az ember méltat­lanságát a teljes passzivitásig tú­lozza. A reformációnak ezek a jel­szavai a törvényességiért és a munka szentségéért bármilyen fontosak is voltak, a későbbi generáció részére értelmetlenné váltak, különösen, ami­kor a felvilágosítás üzeneteivel az emberi méltóság, szabadság és az er­kölcsi elkötelezettségről szólott. A reformációnak és a felvilágosodás korszakának az ellentéte nem követeli meg az egyik, vagy másik mellett való állásfoglalást, azonban a Irtnek teljesen új, értelmezést adott. Ez az új felfogás az embernek a hitet mint központi aktust mutatja, tulajdonké­pen azt az eseményt, hogy az eddig elképzelt Istennel, mint élő valóság­gal találkozik, ahol az igaznak tartott Isten élő viszonyt jelent ember éís Isten között. B'eri minden okozati viszonyt elutasít és figyelmét a hit spontanitására központosítja. Ezért a szabadság vitás fogalma az ő tartal­mi meghatározásában, mint szabad­ság-állásfoglalás mutatkozik, amelyet az Isten adott. A szabadság állapítja meg az Istenhez való viszonyt, mint erkölcsi szabadságot. A szabadságban hinni azt jelenti, hogy a hit felelős­séget hoz létre, amely lehet elegendő és lehet elégtelen. Mindez hozzátarto­zik az evangélium értelmiéihez, amely a Hívő-Isten v:szonyban egymás- mellettiséget biztosít az Isten szuverén kegyelmi tényének és az ember fele­lős tevékenységnek. A valódi bűnbá­nás és megtérés esetén a paradoxon megvalósul, az Én föladja az autonó­miáját és azt a tehetetlenségét, hogy Istennel találkozzon, el'smeri és ez­által válik szabaddá s ezért tud Is­tennel találkozni. Az Istenhez való megtérés mindig minden kettősségé­ben egyet jelent: az isteni hagyo­mányt és az emberi én-nek aktív mozgását. Az erkölcsi igazságokat nem formális törvények hatása alatt hozza létre, hanem maga az életünk válasz mindenre, lgv lesz Bíctí könyvének a címe: A tudományos tézis. És a ke­resztény hitben mind a kettő mara­déktalanul érvényesül: az isteni munka és az emberi felelősség. Bieri- nek a könyve a nyugati protestáns irodalomban igen nagy feltűnést keltett. (g.) Szülők hitéből fakad a gyermekek hite.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom