Evangélikus Élet, 1948 (13. évfolyam, 1-3. szám)

1948-11-20 / 1. szám

AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVETSÉG LAPJA

Kis egyház vagyunk

Irta: Gaudy László

*

Amszterdam üzenete

Az Egylá zak Világtanácsa

zárógyűléséneL deklarációja

Egy féLszázad előtti vérszegény színmüvecske jeleníti meg Luther harci énekének megszületését és népszerűsödúsét. \ színmű első jeleneteiben a barci dal tilinkón szólal meg. •gén halkan és igen szívhez szólóan. A színpadon és a darabban sok minden történik 'ddig, amíg az induló hatalmas rgonák plénójával zúg a hall- tók és az egész világ felé. Hazánkban mindig kis egy- ,áz voltunk. De a legparányibb Magyar gyülekezet is úgy rekli ezt a dalt, mintha a leg- atalmasabb és legdiadalma- abb egyház volnánk. Világviszonylatban sem vagyunk a legnagyobb egyház.

Rossz nevelés, hamis látások, elhitető próféciák alapján ki- )lakúit egyházunkban az a hams képzelgés, hogy nagy és ha- . almas egyház vagyunk

Hazai viszony latban ma kü- önösen kis egyház vagyunk, mkan azt érzik és úgy vélik, .ogy nagy luxus ennek a kis igyháznak négy püspökséget fenntartani.

Pazarlásnak ítélik sokan azt m centrahzáló kikristályoso- lást, amely egyházkerületi köz- nontokban értékeket gyűjt ösz- sze, nagy készültségű teológusokat sorakoztat fel jobbára és általában kihasználatlanul, tossz ökonomikus érzékre vall az, hogy nagyobb lélekszámú gyházmegyék tömbgyülekeze- eiben összegyűjtik a környék legképzettebb lelkészeit. Szórványhelyeken pedig megfáradt :s kiábrándult lelkészek vívnak egyházi és exisztenciális sziszifuszi küzdelmeket.

Túlbecsülték rangjukat és hatalmukat régi püspökeink. Egyházkerületi megnyilatkozásaikban úgy beszéltek, mintha birodalmi püspökök lettek volna. Államsegélyekre és kon- rruákra épített egyházunk legsürgősebb problémája mindig az volt, hogy tisztázza helyzetét az állammal szemben.

Egyházunkban füleket sértően megszokottá kezdett válni az egyházfőhatósági szólam. Egyházunkban püspökkari :vüléseket tartanak. Ez a magyar evangélikus bibomoki kol- égium évekkel ezéfőtt lelkészekkel szemben még fegyelmi téleteket mert hozni.

S abban az egyházban be- i zéltek lelkészhiányról, amely- bek rengeteg proletárjellegű zórványlelkósze, vallástanító Mkésze és majdnem évtizedek óia szolgáló segédlelkésze várja

a jobb jövendőt. Pontosan azt, amelyben egyszer a lelkészi fizetések egyenlősítésére határozza el magát vagy valaki, vagy maga az egyetemes egyház.

Kis egyház vagyunk. Minket gyötört meg legjobban minden gazdasági válság. Minket sújtott legjobban minden lelki válság. Ezt a legkisebb egyházat gyötri legjobban a pártokra szakadozottság. Annyira elgyöngültünk, hogy a többi egyházak papjai mosolyogva teszik meg ezt az őszinte megjegyzésüket: legkönnyebb az evangélikus híveket betéríteni.

Isten sokat vár mégis ettől a kis egyháztól is. Talán a legtöbbet várja.

A kis egyházban kell a legjobb igehirdetést nyú jtani. Az ige hatalma az egyetlen erő a kis egyházban. A legbuzgóbb és örökké fáradozó lelkipásztori szolgálat csak a kis egyházban valósítható meg. A személyválogatás nélküli evangéliumi egyenlőség ülteti egymás mellé a testvéreket. Csak a kis és szegény egyház tud leszállni a legszegényebb, legnyomorultabb és legelhagyatottabb emberek közé.

Az élet vihara megrázta ezt a kis egyházat. S ahogy a vihar zúg felette, tépi ágait és gyümölcseit, érett és éretlen gyümölcsei hullanak el.

Egy negyedszázad óta ennek a kis egyháznak mindig csak veszteségei vannak. Lelkekben és lelkiekben egyaránt.

De a viharokban álékességeinktől megszabadultunk. Nagyságot és dicsőséget és hatalmat álmodó világunkat eltemettük. Le kell tudnunk írni mindennemű veszteségeiriket.

És újra kezdjük a kis egyház életét megformálni.

Portánkon teljes békességet kell teremteni mindenkivel és minden áron. A békesség és igaz megbékélés szolgálata fog megindulni.

Minden terv és ötlet előbbreviszi egyházunkat. Mindenki szolgálatára szüksége van ennek a kis egyháznak. Minden egyháztag és minden lelkész szolgálatára. Elítéljük és kárhoztatjuk azt a balga tervet, amely ezeket híreli immár országszerte: Egyházunk 600 lelkészét mind nem tudja megtartani. Ezért ez volna ez egyedül helyes terv: 200 lelkész számára biztos exisztenciát teremteni. Kétszáz lelkészt a közel jöI vőben nyugdíjazni s kétszáz I lelkészt szélnek bocsátani.

Ilyen balga, ennyire otromba s gonoszul evangéiiumellenes terveket nemcsak kárhoztatunk, hanem tervezőit is átadjuk az ördög hatalmának.

A kis egyháznak minden munkásemberre szüksége van. Legfőképen úgy és aképpen, hogy mindegyik lelket valóban munkás emberré kell tenni. S igen hamar és igen erélyes.eszközökkel.

Sokat várunk az összeülendő zsinattól. Nemcsak törvényeket fog alkotni. Inkább munkaprogramot dolgoz ki. Nem papiroson, hanem a lelkek számára írott törvények formájában, amelyeket meg kell cselekedni.

Újraindul ebben a lelkiállapotban régi lapunk: az Evangélikus Élet. Progi . mja csak ennyi: szolgálat és 0^£evség.

Isten szolgálata az egyházban minden eszközzel és mindenáron. Békesség az emberek és testvérek között ugyancsak minden áron a lélek és a betű erejével.

József Attila fordítása:

Erős vái

a mi Istenünk

Erős vár a mi Istenünk,

Kemény vasunk és vértünk, ínségben együtt van velünk, Megvált és harcol értünk.

Kél az ősi rossz,

Bajvető gonosz,

Csel vad fegyvere,

Erőszak ővele,

A földön ő az első.

Önnön erőnk csak délibáb És bizony esnénk esten.

De bareba küldte Egy Fiát Értünk maga az Isten.

Kérded-é ki az?

Jézus, az igaz.

Sok had, Egy a fő,

Nincs Isten más csak ő.

Krisztus a Győzedelmes.

S ha földön ördög nyüzsögne És elnyelni akarna,

Meg nem riadnánk — ellene Győz hitünk diadalma.

A világi Ur Tombolhat vadul,

Semmit sem tehet, ő megítéltetett,

Megrendül egy szavunkra.

Ét, ált az ige igazul,

Akárki vesse, hányja,

Táborainkra száll az Ur Szent Lelke, adománya.

Jó hír, nő, család,

Jószág, test, világ Veszhet, vihetik Veszendő kincseik, —

Mienk marad az ország.

Az egyházak Amszterdamban ösz- szegyűlt világzsinata köszönti mindazokat, akik Jézus Krisztuséi és mindazokat, akik készek a hallásra.

Áldjuk Istent, Atyánkat és Jézus Krisztust, Üdvözítőnket, hogy minket Isién szétszórtságában élő gyermekeit egybegyüjt és most ide, Amszterdamba egybehívott.

Bennünket elválaszt a tan különbözősége, az egyházi rend más volta, a hagyomány, de elválaszt bűnös gőgösségünk is: nemzeti, osztály és faji gőg. De Krisztus maga tulajdonává tett minket és őbenne nincs ellentét közöttünk. Ahol öt keressük, egymásra találunk.

Komoly törekvésünk, hogy egyek legyünk. Hívjuk a keresztyén egyházakat mind, hogy igényeljék ezt a közösséget és egymás között valósítsák is meg. Isten iránti hálával megvi- gasztaltan nézünk így a jövendőbe. Ha a Krisztusra nézünk, úgy látjuk a világot, amilyen az valójában, t. i. mint az ő világát, amelyikbe eljött, amelyért halálba ment.

Hz a v'ilá„ tele van nagy. séggel és ugyanakkor sok reménytelen kétséggel. Egyes nemzetek örülnek újonnyert szabadságuknak, mások nem szabadultak meg keserűségükből, mert nem nyerték meg a szabadságot. Ismét mások megbénultak egység híján. Mindenütt félelem van. Milliók éheznek, milliók vannak gondviselés és otthon nélkül, reménytelenül és az egész emberiség feje felett a totális háború veszélye lebeg. Mindnyájunknak részünk van a világ nyomorúságában, ezért ítélt meg az Isten és az ő ítéletét el kell hordoznunk.

Hányszor próbáltuk meg, hogy Istennek és Mammonnak együtt szolgáljunk. Hányszor kötöttük össze Jézus ügyét egyéb ügyekkel. Meghamisítottuk az evangéliumot, mert összekevertük gazdasági, népi és faji érdekeinkkel. Jobban féltük, mint gyűlöltük a háborút.

Mostani egybesereglésünkön megértettük, mennyire hátráltatott minket szétszórságunk abban, hogy Jézus Krisztustól tanácsot és útmutatást kapjunk és mert magunk tévelyeg- tünk, a világ Isten igéje helyett a mi szánkból gyakorta emberi üzenetet vett.

Isten azonban szólt a világhoz. A világ az ö kezében van és Istennek ló célja van a világgal.

Jézus Krisztusban a testté lett Igében, aki közöttünk élt és halt meg és közöttünk támadt fel a háláiból, Isten egyszer s mindenkorra megtörte a gonosz hatalmát és minden ember számára a béke és öröm kapuját a Szentlélek erejével megnyitotta. Az utolsó ítélet az emberiségen és minden egyes emberen a könyörülő Jézusé és a világtörténelem végén az ő országának dicsősége* jön el. Akkor értjük csak meg igazán: hogy menynyire szerette Isten a világot.

Ez Isten változhatatlan igéje a világ számára. De hány millió testvérünk sose hallott erről. Mi, akik annyi országból ide egybesereglet- tiink, kérjük Istent, ébressze fel az egész egyházat, hogy az egész világgal megismertethesse az örvendetes üzenetet és minden embert felhívhasson a Jézus Krisztusban való hitre, hogy az ő szeretetében élhessünk és

eljövetelében reménykedhessünk.

Hogy mi itt egybegyűltünk az Egyetemes Világtanácsot megalkotni, eredménytelen kísérlet maradna, ha a keresztyének oda nem szánják magukat Jézus Krisztusnak, az egyház fejének tulajdonául, hogy ott, ahol vannak, tanítványai legyenek, úgy, mint az Ő szolgái embertársaik között bizonyságot tegyenek az Ó evangéliumáról. Mindnyájunknak újból meg kell találnunk, Jézus Krisztus nevében bátran szólani népeinkhez és azokhoz, akik népünket kormányozzák. Meg kell tanulnunk, hogy erőszaknak, kegyetlenségnek, faji gyűlöletnek ellenálljunk. Hogy a kitagadottaknak, foglyoknak, menekülteknek mellé álljunk és az egyházat a némák szájává tegyük.

Űjból meg kell közösen tanulnunk, milyen feladatai vannak keresztyén férfiaknak és nőknek az iparban, a- mezőgazdaságban, a politikában, otthon és munkakörökben.

Könyörgünk Istenhez, hogy mind- “ nyájunkat megtanítson igazi nemet és valódi igent mondani.

Nemet minden ellen, ami ellenkezik Jézus Krisztus szeretetével. Mindenféle rendszer, mindenféle program, mindenféle ember ellen, aki embertestvérével úgy bánik, mintha nem volna Isten teremtménye, hanem kihasználható áruként kezeli azokat. Nemet mondani azoknak, akik a rend nevében a rendetlenséget teszik renddé. Akik a háború vetését aratják és azoknak, akik arra hívnak fel, hogy a háborút elkerülhetetlennek fogadjuk el.

Igent mondani mindennek, ami Jézus Krisztus szeretetével összhangban van. Mindlen embernek, aki az igazságért küzd. Mindenkinek, aki a világban valódi békét teremt. Mindenkinek, aki az emberért harcol, szenved, reménykedik. Igent mondani mindenkinek, akik ha még öntudatlanul is új égre és új földre vágyódnak, amelyikben igazság lakozik.

Nincs az ember hatalmában bűnt és halált eltörölni, hogy egy szent egyházat építsünk. Nincs hatalmunk a Sátán erejét megtörni, de Istennek van. Húsvét hajnalán megbizonyította nekünk, hogy ezt Ö fogja végbevinni. Egyet tudunk, ha a hit dolgait engedelmességgel hajtjuk végre, jeleket mutathatunk a világnak, melyek az eljövendő győzelemre utalnak. Ama napig el van rejtve ez a győzelem, ami életünkkel egyben Jézus Krisztussal az Istenben. És nincs olyan földi csalódás, mégolyán nyomorúság, az ördögnek semminemű hatalma, amely tőle ■ elszakíthatna. Mint olyanok, akik bizalommal és örömmel mennek szabadulásuk napja elé, felkészülünk feladatainkra, amelyek ránk várnak és ezáltal látható jeleket állítunk. Annak pedig, akj véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedlhetik, feljebb hogy nem, mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, annak legyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről- nemzetségre örökkön örökké.

Terjeszd az Evangélikus Életet!

Küldj adományt az Evangélikus Életnek!