Evangélikus Élet - Baciu, 1942 (7. évfolyam, 1-15. szám)
1942-08-15 / 11-12. szám
1942 aucusztus 15. EVANGÉLIKUS ÉLET 3 hiányokra s bent az osztályokban is mint megannyi családban szervezzék meg a kölcsönös segítés módját. A jobbmódu gyermekek maguk is segítsék szegényebb társaikat. Csak igy alakulhat ki az egymás iránti felelősség érzése és igy jöhet létre az a szép testvéri közösség, mely a keresztyén élet legdrágább gyümölcse. A segítés egyik lehetőségét biztosítják az iskolai szövetkezetek. A tömegesen beszerzendő füzetekből és írószerekből minden nagyobb áldozat nélkül jut a szegényebbeknek. Emellett e szövetkezetek már korán kifejlesztik a gyermekekben az egymásrautaltság gondolatát s megláttatják az egyesitett erők áldását. Hogy aztán ennek egyházunk és népünk életében milyen összetartó és közös célok szolgálatára irányitó hatása lehet, alig tudjuk kellőleg méltatni. Készüljünk fel az uj iskolai év előre látható nehézségeinek a leküzdésére. Gondolatokkal, tervekkel, kemény elhatározásokkal s különösen nagy ügyszeretettel és Istenbe vetett bizoda- lommal induljunk. Az Úr megsegíti és megáldja a benne bízókat ! SÍPOS ANDRÁS főesperes. A tanítónő munkájáról. Ha hivatásunk végzése közben gyakran megállanánk a láthatatlan biró előtt és lelkiismeretünk kapuját felnyitva, őszinte vallomást tennénk arról, hogy hogyan teljesítjük a ránkbi- zott feladatot igen gyakran találnánk kivetni való hibát feladatunk végzésében, amelynek kiküszöbölésével s talán egy-egy elért siker felcsillanásával saját munkánkat, sőt a másokét is szebbé-jobbá tehetnénk. Nem haszontalan dolog tehát időnként számadást vetni önmunkánk felett igazságosan bíráskodó lelkiismeretűnkkel, mely talán jobb és hasznosabb, mint egy kívülről jövő, talán nem elég objektiv, gyakran lesújtó, vagy éppen elnéző bírálat. Ha bármily munka végzésénél magunk felett igazságos és szigorú bírálatot tartunk, munkánk értékét-minőségét olyanná fokozhatjuk, amely megállja a helyét nemcsak a földi mértékek — gyakran ingadozó mérlegén, hanem azon túl egy tisztább és magasabb világ örök-igazságot és abszolút jót mérő isteni mérlegen is. A tanítónak két irányban kell önmagát a legszigorúbb figyelemmel kisérnie: milyen, mint tanító és milyen, mint ember? Jó tanítót és rossz embert ép úgy nehéz elképzelni, mint rossz tanítót és jó embert. Ha egy kisebb tehetségekkel megáldott tanító, mint ember példaképe lehet embertársainak, semmiképpen sem lehet rossz tanító; de ép úgy nem hihető el, hogy a becsület és erkölcs terén ingadozó jellem — a legkitűnőbb képességekkel is — jó tanító lehetne. Ez azért sem lehet, mert a tanítás nem állhat meg egymagában. A tanítás a neveléssel elválaszthatatlanul összefügg s igy a tanitói-egyéni- ség is oly szorosan összefügg a tanítói munkával, mint a gyümölcs a fával, vagy mint az áldott televény föld a rajta ringó buzakalászokkal. Jól tanítani és helyesen nevelni. Ez a tanító munkájának az értékmérője. A feladat kettős, de eggyé olvadt és el nem választható. Tanítani: ez a szó már magában is tudást jelent, mert hogyan taníthatna az, aki maga sem tud? Tehát előbb tudni kell, csak azután lehet tanítani. Tanítás által valakinek a tudatába helyezünk olyasvalamit, ami eddig nem volt ott, amit az illető nélkülözött, amire az illetőnek szüksége van. A jó tanításhoz két dolog szükséges: a biztos tudás és az átadás helyessége. Hogyan taníthatna valaki, akinek nincs biztos és helyes tudása, aki maga is eltéved az ismeretek labirintjában, kínosan vergődik, vagy éppen egy-egy jól, vagy rosszul megszerkesztett kézikönyvből lesi tudományát? A tanítónál a legelső dolog, mondhatnám a legelemibb követelmény, hogy ura legyen anyagának. Sajnos, a mai élet nehézségei — a tanítóság életében sok esetben bénitólag és csök- kentőleg hatnak a tanító — talán jól elkészült és sokoldalúan berendezett tudatvilágára s megtörténik a legjobb tanítónál is, hogy emlékezőtehetsége kikapcsol, itt-ott felmondja a szolgálatot. Ennek az elkerülésére való az órákra való gondos előkészület, amely fiatal és idősebb tanítóra nézve egyaránt fontos és elengedhetetlen követelmény. A tanító tehát ura legyen anyagának — ezt mégegyszer hangsúlyozom, mert enélkül a tanítás: kongó üresség, az ismeretek száraz leadása, a könyv sorainak léleknélküli elkon- gatása. De még az anyag helyes és pontos ismereténél nem állegyütt utaztunk. Purgly felügyelő ur is. Őt külön megemlegetik a gyermekek. Annyi cukrot kaptak tőle, hogy azt hiszem, aznap valamennyinek fájt a hasa .. . * Gyakran fordulnak meg látogatók is az otthonban. Nevüket is beírják az emlékkönyvbe. Aki elfelejti, annak a nevét a szerkesztő ur utólag beszerkeszti. Mind igen gyönyörködnek a berendezésben. Csak egy bútordarab van, ami némileg kellemetlen hatást vált ki. Egy — gyüjtőper- sely 1.... * Szegény Sára néni. Annyit mérgelődött egész éven keresztül azokkal az „átkozott“ iskolásokkal, hogy már előre élvezte a vakáció gyönyörűségeit, fáradt idegrendszerét rendbehozni. Nem sikerült. Jött az otthon. S ezekkel még több baj van. Hol a virágokat cibálják meg, (pedig mit szól majd Kanabé igazgató ur!) hol az ajtóra rajzolgatnak s más efféle gonosztettek. * Mihály bácsi nem haragszik. Botjára támaszkodva nézi őket, ő az otthon „férfi-igazgatója* Legalább is a háza körül. * Igen érdekes volt. Az egyik asszony kitámadja a kéregető nőszövetségi tagot, hogy ő nem ad semmit, felneveli a gyermekeit otthon nélkül is. Másnap reggel aztán jönnek a gyermekei, mintha mi sem történt volna. Persze, jöhetnek nyugodtan. * Az egyik szombatesti „vecsernyén“ arról beszéltem, hogy hitünknek tettekben kell megnyilvánulnia. Persze, minden célzatosság nélkül. Az egyik öregasszony utána felkeresi a gyüjtőasszonyt: Jere te, adjak én is valamit, mert a tiszteletes ur kiprédikált, hogy nem adtam! Bár csak mindenki ennyire magára venné az igét! * Szomorú nap volt, amikor az otthon kedvencét, Benedek Janikát temettük. Tüdőgyulladást kapott s két nap alatt hazament — Isten közelébe. Az otthon, egész személyzete ott volt a temetésen és siratta. így tud az otthon testvériséget teremteni. * Hűséges szolgálatot teljesítenek az otthonban, tanítóképzős leányaink is. Egy-egy heti szolgálatra vannak „berendelve“, de máskor is ellátogatnak. Öröm nézni, hogyan készülnek jövendő hivatásukra ezek a fiatalok. Már most megkezdik a gyermekekkel való törődést és már korán megszeretik a gyermekeket. A tanítói pályán pedig ez a fő! . . . * Némelyik férfi is igen érdeklődik az otthon iránt. Elég ritka dolog ez a mai egyházi életben, mikor a férfiak padjai egész éven át üresen tátonganak a templomban. Az egyik iparos testvérünk hosszú padokat készített ingyen a gyermekeknek. S Iám : jótett helyébe jót várj! Másnap megjelent nála Buna bácsi — az adóért! Érdemes ma jót cselekedni ? ... * A gyerekek étvágya körül nincs panasz. Némelyik a másikét is elszedné. Kicsi Pozsár, akiből bizonyára színész lesz, mint az apjából," hangosan bejelenti: ákámics! Ami azt jelenti: nekem is! A kézmosást is megszokták valamennyien. Némelyik asztalteritéskor már kiabálja : kácsábácsi! (Kezet mosni). Kiss Béla. Imakönyv! _______________ A m indennapi kenyérnél is drágább és értékesebb a keresztyén ember számára Isten Igéje és az Imádság. Ahogy testünk nem élhet testi eledel nélkül, lelkünk is elsenyved a lélek táplálékának hiányában. Nehéz és próbás időkben pedig kétszeresen van szükségünk Isten igéjének és az imának vigasztaló erejére. Az élet harcában csak igy tudunk megállani. Önzetlenül szolgálni is csak az tud, aki folytonos bűnbánattal tisztítja meg lelkét. Áldott szolgátatot vállalt tehát KISS BÉLA lelkésztestvérünk akkor, amikor híveink használatára imakönyvet szerkesztett és adott ki. Hiszen mindeddig az volt a helyzet, hogy hiába keresett valaki imakönyvet, mert nem volt. Rég érezzük ugyan egy jó imakönyv kiadásának szükségét, de a tervezésnél nem jutottunk előbbre. Most ime meg van. Megjelent és bárkinek módjában lesz beszerezni lelkészi hivatalánál. Az imakönyv 45 imádságot tartalmaz: reggeli, esti-imák, betegek számára való imádságok, valamint az egyházi és családi élettel kapcsolatos imák stb. Ára 140 lej. — A kenyér sohasem drága, mert az ember minden pénzt megad érte. Ne sajnáld tehát azt sem, amit lelkedért áldozol I