Evangélikus Élet - Baciu, 1942 (7. évfolyam, 1-15. szám)
1942-07-15 / 9-10. szám
1942 julius 15. EVANGÉLIKUS ÉLET 5 Eljöttél mi hozzánk... Eljöttél mi hozzánk, amikor nem is gondoltuk, nem is vártuk. Eljöttél, hogy eljöveteleddel a nagyvakáció örömeivel eltelt diákszivekbe egy sokkal nagyobb, reményteljesebb örömet hozzál. Az intézet az év utolsó napjait élte. Állandó készülődés, csomagolás és boldog diáknevetés váltották fel az addig csendes, nyugalmas helyzetet. Váratlanul és szinte hihetetlenül hangzottak végig a meglepő, az „evangélikus szuperintendens“ érkezését jelző szavak. Nem hittük. Eljöveteledet szinte lehetetlennek tartottuk, mert tudtuk, hogy perces pontossággal beosztott idődből aligha szakíthatsz pár órát távol levő kicsinyeid számára. És mégis igaz volt. Magunk előtt láttuk barátságos és jóságos arcodat. Egyszerű kérdéseiddel kifejezésre juttattad irántunk való összes érzelmeidet. Jóságodat és szeretetedet még jobban megnyilvánitottad akkor, amikor leereszkedtél közénk és végigjártad azt az intézetet, melynek falai között diadalmas nagy menetednek egyik legkisebb csapata tanul. Lépéseidet meleg érdeklődés és megelégedés kisérle. Látogatásoddal nemcsak nekünk evangélikusoknak, hanem többi társainknak és tanítónőinknek is boldog örömet - szereztél. Néhány pillanat múlva azonban tovább kellett menned, oda, ahol sokkal nagyobb nélkülözés, de a szeretet lángoló és kiolthatatlan tüze várt. Forró késszoritás és meleg búcsúszó tették ielejtetetlenné a hosszú útra való távozásodat. Eljöttél mi hozzánk 1 Hisz ki más tette volna ezt meg érettünk? Reményt öntöttél sziveinkbe és boldogságot nehéz diákéletünkbe. Kevesen vagyunk és mégis bátran, mosolyogva tekintünk a nagy jövő felé. Gyengéknek és erőtleneknek érezzük magunkat, de szorgalmas és kitartó munkával arra törekszünk, hogy egyházunknak hűséges tanítónői és népünknek fáradhatatlan nevelői legyünk. Vidámsággal és örömmel telt diák évek, milyen hamar, szinte észrevétlenül tűntök el a múltnak végtelenségében! Nemsokára végbucsut kell vennünk tőletek és attól az iskolától, mely komoly pályánk előkészítője és lelkűnknek fölülmulhatat- Jan művelője volt. A munka vár, az élet hiv. Istenben vetett bizalommal és erős akarattal vállalunk minden feladatot, amelyet a sors reánk bízott. Életcélunk nem a pazarlás és fényűzés, hanem egy ígéretekkel és reményekkel koronázott boldogabb jövőért való fáradozás. Eljöttél mihozzánk, hogy benned megismerhessük gyermekeit hőn szerető, jóságos, gondos szuperintendensünket! Isten áldjon érte I Simon Etelka t Lőrincz Samuné szül. Bachmann Malvin. Fájó csapás sújtotta Lőrincz Samu steierdorfi lelkésztes- vérünket. Hitvestársa, kivel 16 évig éltek boldog házasságban, junius hó 3-án, hosszas, de türelemmel elviselt szenvedés után elhunyt. Junius 5-én temették el nagy részvét mellett. A temetést Schemmel Viktor timi§oarai lelkész végezte. Férje, két leánykája, valamint a rokonok és ismerősök széles köre gyászolják. Lelkésztestvérünknek Istentől vigasztalást kérünk. — Feltámadunk I — A bolsevizmus elleni háború első évfordulója. Junius hó 22-én volt egy esztendeje, hogy megindult a háború Szovjetoroszország ellen. Ezen egy esztendő alatt Románia visszavette a tőle elrabolt területeket, megszerezte Transznistriát s bátran kivette részét azokban a nehéz ütközetekben, amelyek megsemmisítő erejű csapásokat okoztak az ellenségnek. A hivatalosan kiadott jelentés szerint országunknak eddigi vesztesége halottakban, sebesültekben és eltűntekben 5998 tiszt, 2633 altiszt és 148.941 katona. Az ország az évforduló alkalmából hálával és elismeréssel emlékezett meg vitéz hadseregéről és az elesett hősökről. EVANGÉLIKUS ÉLET. _________________________ belm issziói, társadalmi, kulturális és világnézeti hetilap, a Romániai zsinat jresbiteri ág hitv. ev. magyar egyház lapja •Szerk. és kiadóhivatal: Ev. lelkészi hivatal BAC1U, jud. Bra$ov. Pénztár: Szuperintendensi hivatal, ARAD, Piaja Luther 2. Mindennemű pénzek ideküldendők. Magyarországi előfizetések részére : Ev leik. hivatal KOLOZSVÁR. Luther-Otthont létesít a Gyámintézet. Az Erdélyi Evangélikus Magyar Gyámintézet, mint ismeretes, szegény sorsú jó tanulók és szegény egyházak támogatása végett alakult az 1886. esztendőben. Azóta kevés megszakítással állandóan végezte fontos munkáját és nagy összeget tenne ki ma az a pénz, amelyet az intézet segélyképpen kiosztott az arra érdemesek között. A változó idők azonban a Gyámintézet vállaira is egyre súlyosabb feladatokat rónak. Mig kezdetben megelégedhetett az anyagi támogátással, bizonyos segélyösszeg kifizetésével, addig később már szellemileg is támogatnia kellett az ifjúságot. Ezt a célt szolgálta pár év előtt a pályatételek kiírásának a bevezetése és azóta e téren már igen szép eredményeket is sikerült elérnj. Ezt a módszert intézetünk továbbra is megtartja, mert igen fontosnak látja a tanulók önképzésre való ösztönzése szempontjából. Azonban még ennyinél sem állhatunk meg. Még többet kell tennünk ifjaink taníttatása szempontjából. Annál is inkább, mert az eddigi segélyösszegek nem tudják hathatósan támogatni az ifjúságot a magas áremelkedések miatt. Arra lenne szükség, hogy a Gyámintézet az eddiginél nagyobb mértékben tudja a gyermekeiket taníttató szülők vállairól a terhet levenni és azután tudjon a Gyámintézet olyan igen tehetséges gyermekeket taníttatni, akiknek szülei képtelenek a taníttatás, különösen a lakás és ellátás kültségeinek az előteremtésére. Ez és-njég több igen fontos szempont vetette fel azt a tervet, hogy a Gyámintézet igyekezzen a segélyelaprózások helyett Bra§ovban egy Luther Otthont felállítani, amely otthont és kedvezményes ellátást nyújthatna arra érdemes evangélikus tanulóinknak, ami által taníttatásukat az eddiginél sokkal nagyobb mértékben teszi lehetővé. Ebben az intézetben evangélikus nevelést is kapnának az ifjak, evangélikus szellemben nevelődnének és már ez az egy tény is bőven megéri a rá fordított fáradságot. Egyházkerületünk elnöksége, szuperintendens és felügyelő urunk a napokban értesítettek, hogy a tervet a legnagyobb örömmel karolják fel, hiszen egy Luther Otthon felállítása régi vágya egyházunk egyetemének. Természetesen igen sok nehézséget kell az útból elhárítani, mig a terv megvalósul, de semmire sincs szükség, csak — jóakaratra és akkor minden sikerül. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy híveink átérezzék ennek a létesítendő intézménynek a fontosságát és álljanak Gyámintézetünk mellé. Mozduljon meg egyházunk minden öntudatos evangélikus tagja. Akár hol légy testvér, Bra§ovban, vagy falvakban vagy Aradon vagy Timigoaran, hozd meg az áldozatodat a nemes ügyért. Ne .sopánkodj és ne töprengj azon, hogy hát vájjon meg lehet-e csinálni és hogyan lehet megcsinálni! ? Ez a mi dolgunk! A te dolgod csak az, hogy hozd meg a te áldozatodat. Menj el lelkipásztorodhoz és mondd meg neki, hogy te is ki akarod venni a részedet az építő és nagyfontosságu munkából. És adj át neki egy összeget, ha van kéznél. Ha pedig nincs, akkor egész héten vagy hónapon vagy éven át tedd félre a felesleges 5 és 10 lejeket, mondj le valami szórakozásról, egy moziról, egy kirándulásról vagy vendé- geskedssről és a megspórolt pénzt juttasd el a lelkészi hivatalon keresztül a Gyámintézet részére ! 0, ha csak minden második ember megmozdulna egyházunkban és a lelkiismeret megmozgatná szivét, milyen könnyen menne minden! Ugy-e, olvasóm, mi annyit szoktunk kritizálni. És annyit fáj a szivünk a mi szomorú állapotunkon. De vájjon megállhatunk a sopánkodásnál ? Talán inkább tenni kellene valamit és nem keseregni. Az emberek óriási kisértése a háborús időkben, hogy szünet nélkül politizálnak és a harctéri eseményeket tárgyalják. Pedig ez tisztára felesleges. A harctéren ott vannak a katonák és ott vannak a vezetők és ők tudják, hogy mit csinálnak. Te egy más szempontból gondolj a harcmezőkre. Abból a szempontból, hogy ott a katonák ezrei áldozzák fel magukat egy nagy célért. Te is tanulj tőlük! Te is hozz áldozatot, evangélikus testvérem, például ezért az ügyért, amelyről e cikkben szó van. Legyél földműves, iparos, kereskedő, tisztviselő, tanító vagy lelkész, halld meg az idők szavát és félre téve az eddigi magatartást, vedd ki részedet az áldozathozatalból. hogy közös erővel megvalósithassuk nehéz és súlyos áldozatokat kívánó, de életbevágóan fontos tervünket: a Luther otthont. Ha néped sorsa neked drága, akkor nem lesz ez a kérés pusztában elhangzó szó ! Ha pedig az lesz, akkor megérdemeljük a nyomorúságot! KISS BÉLA Á
