Evangélikus Élet - Baciu, 1942 (7. évfolyam, 1-15. szám)
1942-05-15 / 6. szám
1942 május 15. EVANGÉLIKUS ÉLET 3 Evangélikus vagyok: "tehát nem bűnös ösztönöm, természetem, lelkiismeretem vagy emberek szavára hallgatok, hanem egyedül Isten tökéletes és igazságos beszédére .. . ezért viszont naponta olvasom a Bibliát és nem mulasztom el soha az istentiszteletet. a templomban úgy hallgatom Isten Igéjét, mint Istennek hozzám küldött személyes üzenetét, az úrvacsoráról tudom, hogy az Isten drága ajándéka, amikor az Ő Fia testét és vérét adja számomra, ezért minél többször élek vele. ____ ig y lelkem mindig örvendező, nyugodt, türelmes és boldog, mert Isten szüntelenül megvidámitja. Senki és semmi ellen nem zúgolódom. ____ és mert sajnálom azokat, akik Isten gazdag kegyelme nélkül élnek, mindig és mindenütt, mindenki előtt bátran bizonyságot teszek arról, hogy az Urban van az egyedüli élet. de nem csak szavakkal, hanem tettekkel is. Vagyonomat úgy logom fel, hogy az Isten ajándéka. Tehát Isten akarata szerint is használom. ____ ez ért az anyaszentegyház szükségeire erőmön felül is áldozok. Érdeklődöm lelkipásztoromnál az egyház szükségei felől, — mert tudom, hogy az egyház Isten országa, terjesztésének áldott eszköze — és kiveszem részemét az áldozatból. erre barátaimat és ismerőseimet is ösztönzöm. az egyházi gyűléseken ott vagyok és minden megbízatást örömmel vállalok. Az Űrért, aki értem szenvedett 1 segítségére vagyok embertársaimnak is, mert ez az Isten akarata. ____ ro sszat és rágalmat nem beszélek senkiről. Utálatos az ! KISS BÉLA. szent sátor már teljesen fel volt szerelve a szükséges szent dolgokkal, Isten a főpapi szolgálatra Amrám és Jokébed fiát hívta el, aki testvére volt Mózesnek és három évvel idősebb volt nála. Áron úgy vélte, hogy terhes lesz neki ez a szolgálat, hiszen betöltötte már a nyolcvanhárom évet. Szerette volna, ha ezt a sok felelősséggel járó munkát ifjabb emberre bízza az Ur, aki könnyebben hordozza a terheket. Midőn azonban Jahve kijelentette, hogy őt akarja látni a magas tisztségben többé nem vonakodott, hanem alázattal mondotta: „Legyen úgy, amint Isten akarja. Szólj Uram és a te szolgád engedelmeskedik néked.11 Adár hónapjának 14-ik napján ragyogó verőfényben úszott minden. A hatalmas homokpuszta olyannak tűnt fel, mintha óriási tündérfátyol lebegett volna felette. A messze távolból szelíd pálmafák integettek zöldelő lombjaikkal; itt-ott pacsirta röppent az ég felé, hangos énekkel dicsérve az Urat. Az egyik mocsár szélén néhány eszterág busongott, mintha nem kapott volna reggelire való falatot. A szent sátor előtt mozgás volt észlelhető. Áron hatalmas alakja magaslott fel a pitvar bejáratánál. Őszes szakállát meglibegtette a könnyű szellő. Belefujt vertezüstből készült kürtjébe. Harsogott a kürt. szava diadalmasan zengett a homokpuszta felett, mígnem beleütődöd a Sinai ormába. Mintha ezt zengette volna: „Jöjjetek, ez a nap az, amelyet az Ur rendelt. Örvendezzünk és vigadjunk ezen.“ És özönlött a tengersok nép a szent sátor felé. Jöttek a férfiak és asszonyok, jöttek a gyermekek és jött a nép mind. Áron fiai: Nádább és Ábihu elővezették az áldozatra kiválasztott hófehér bárányt. Áron reáhelyezte kezét az állat fejére, hogy igy vegye az el népének bűneit. Majd elmetszette a bárány nyakát s a megölt állatot reáhelyezte az oltáira. Ekkor csodálatos dolog történt, amitől megremegtek a hébe'ek vénei. Tűz szállott alá az égből és megégette az áldozatra való bárányt. Majd szólott az Ur: „E tüzet örökké ápoljátoz, mert az én oltáromon sohasem éghetnek idegen tüzek.“ És mondá a nép: Úgy legyen, amint Jahve szája szólott. És ujjcngának és arcra esének az Ur előtt. Hatalmasan cselekedett az Ur! BIRO LÁSZLÓ. Egyházkerületünk elnökségé- JUfm ff. nek rendeletére n á j u s h ó 3I-én valamennyi gyülekezetünkben sajtó vasárnapot tartunk, amelynek:élja a hívek figyelmét felhívni az egyházi sajtó jelentőségére. Ugyanakkor valamennyi gyülekezetben oííertóriumot is tartunk az egyházi sajtó-alap jajára. Asszonyok tovata. Amikor Hanntoffel más nyelveken szólott. Hantoffel egyszerű ember. Kint lakik az érdőszélen. A tudományban annyira vitte, hogy vasárnaponként valahogy kibetüzi az evangéliumot. De azt aztán a lelkiszegények azon jámbor együgyüségével cselskszi, mely őket végtelen gazdagokká teszi. Ha az istenigéjét kibetüzgette, azt mindjárt szivébe is vési. Lassan utána mondogatja: És amikor a pünkösd napja eljött... így volt tehát. Ide van irva. És elgondolkodik hosszasan rajta még akkor is, amikor már kint jár a fakadó, gyönyörűséges pünkösdi világban. Fűz hozzá egyet-mást a saját gondolataiból is s az mind olyan jól talál hozzá. Hanntoffel mellett ott lépked a felesége és a leánya is kéz a kézben. Azaz Angelika nem is az ő tulajdon édes leánya. A gyermeket az Isten vezette hozzá. 25 éve annak. A leányka mindössze néhány hetöske volt. Mais látszik még rajta, hogy szülei nem a mi napunk alatt éltek. Hanntoffel az istenigéjén még eligazodik valahogy; ha néha üggyel-bajjal is, de elmegy rajta. Csak a pünkösd üzenetével nem boldogul. Az a „más nyelveken“ való szólás, az sehogysem megy a fejébe, hogy az, hogy is lehet 1 „És kezdőnek szólni más nyelveken ... s mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni . . .“ Aztán következnek egymásután nevek, hogy azokat senki emberfia sem képes megjegyezni: pártusok és médek és elámiták s a jó Isten tudja még, hogy miféle emberek. Az apostolok tudtak mind ezeknek a népeknek a nyelvén szólani! ? Az sehogysem akar a Hanntoffel fejébe menni. Azt már mégis csak nehezen lehet elhinni, hogy minden nyelven tudtak volna szólani. Ezen annyira eltöpreng, hogy az Úristen maga is megszánja. Azon az éjszakán Hanntoffelnek nagyon különös álma volt. Látta az Úristent. Ott ült a magas trónusán, tenyerébe támasztotta az állát és hosszan, sokáig nézte Hantoffelt, aztán nagy komolyan megszólalt : — Hát Hantoffel barátom, nem mondhatom, hogy te valami nagyon kegyes ember lennél. Többször is járhatnál a templomba. Egy szót se! Tudom: két órai ut. Mégis eljöhetnél. De legalább otthon elolvasod az evangéliumokat. Ellenben nagyfejü vagy és sok minden egyéb áll a rovásodon ! De mondok én neked valamit, Hanntoffel. Én azt mind elengedem neked, mert egyszer olyan szépen szólottái más nyelveken. No ha ez, Uramisten, akkor jól vagyunk! Hiszen éppen ez volt mindég az én nagy bajom, a más nyelveken való szólás. Ezt nem tudtam én soha, hogy, mi az? És elönti a forró veríték, hogy csak úgy csöpög az üstöké. — Úgy? — szólt az Ur — hát akkor nincs más hátra, minthogy behívjam az Angelika édesanyját. Teremtő Isten, nini — már itt is van a jóasszony 1 No de ilyet 1 Az Ur megszólítja az asszonyt: Mondd csak, mit szóltál te Hanntoffelnek, amikor téged ott a hóban félig megfagyva megtalált? — Jó ember 1 — Megértetted azt Hanntoffel ? — Nem, Uram, de gondoltam magamban, hogy azt mondja, mert az asszony folyton simogatta a kezemet. — És te mit mondtál neki, Hanntoffel ? Hanntoffel elgondolkozik: Oh, te szegény féreg — mondtam neki — gyere, elvezetlek én mindjárt az én házamba, ott megmelegedhetsz kicsikéddel együtt. — És mit mondott az asszony, mikor meghalt ? — Arra kért, hogy vegyem gondjaimba a gyermekét. . — Megértetted azt, Hanntoffel? — Nem, Uram. De ahogy ott sikoltozott és sirt nagy kínjában, gondoltam, hogy mit akar. Karomra vettem a gyermekét, a szivemre mutattam, hogy ott fog az ezentúl lakni. — Látod, Hanntoffel. Akkor mégis csak más nyelven szólottái 1 Ha ez igy van, szinte én is azt hinném. Szinte ? Hidd csak egészen, te ostoba Hanntoffel 1 Mert nézd csak Hantoffel, az úgy van, hogy a szív az mindég a szeretet nyelvén szól és azt megérti minden emberfia, bárhová való is, akár Frigiában, akár Pamfiliában, akár az erdőszélen lakik. Arra felébredt Hantoffel. De ez volt a legboldogabb pünköstje, amit életében látott. . , Schröder Gusztáv után németből fordította : —dns.
