Evangélikus Élet - Baciu, 1942 (7. évfolyam, 1-15. szám)

1942-05-01 / 5. szám

2

E V A N G É L I

1942 május 1.

„ . . avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?“

Krisztus egyházának elsőrendű, szinte kizárólagos feladata az igehirdetés. Ez az a munkaterület, ahol senki más nem pótolhatja. Egyéb kérdések, bármennyire fontosak is legyenek azok, nem tartoznak szorosan hozzá. Ezekben feladata az, hogy só legyen, meg fény, meg kovász s hogy ítéletet hangoztasson ott, ahol arra engedhetetlenül szükség van.

Bár az egyház hivatása az igehirdetés, nem zárkózhatik el az életnek más nagy kérdései elől sem. S itt elsősorban a szeretet és segítés szolgálata az, amit fel kell karolnia. Meg is tette ezt az egyház mindig. Az első keresztyén gyülekezetek tagjai szép testvéri egyetértésben éltek s segítették egymást. Az apostolok az igehirdetés mellett gondját viselték a betegeknek is, majd pedig, amikor ez túlságosan leketötte őket, akkor külön munkásokat bíztak meg ezzel a szolgálattal. Pál apostol pedig, amikor Jeruzsálemben éhínség pusztított, gyűjtést rendezett a macedóniai és görögországi hívek között s azok adományát személyesen szállította el Jeruzsálembe. S ugyancsak jó tudnia minden keresztyén embernek azt is, hogy kórházak, árvaházak stb. szintén mind-mind a keresztyén szeretetnek köszönhetik életrehivásukat.

Egyházkerületünk közgyűlése, felismerve a mai helyzet súlyos felelősségét és kívánalmait, nyomatékosan hivta fel a gyülekezeteket a társadalmi segélyezésre. Céltudatos és tervszerű beindítására Sipos András bragovmegyei esperest állította annak élére, hogy ennek a munkaágnak állandó figyelője és irányitója legyen. Most elkészült az első kimutatás az e téren végzett munkánkról. Érdekes ez a kimutatás. Megtudjuk belőle, hogy egyházaink a karácsonyi ünnepek alkalmával 535.861 lejt gyűjtöttek segélyezésre. S még ez a szám nem is teljes, mert nem minden gyülekezet küldött be jelentést s nem mindenik értékelte fel a természetben kapott adományokat. A szám — félmillió lejt meghaladó összeg — ellenben igy is eléggé tekintélyes. A pénz részben arra szolgált, hogy az iskolás gyermekeknek szereztünk vele kedves örömöt, nagyobb része azonban szegények segélyezésére lett fordítva. Érdekes lenne itt is számokat sorakoztatni fel, de a kimutatások ezen a téren is hiányosak.

Mit mondanak ezek? Először is azt, hogy lehet és kell

tenni. Meg azt, hogy nem mindenütt, de legtöbb helyen az az igazság, amiről Ponyiczky László ésperes ir jelentése elején:

.........Valahogy életbe lépett a bibliai egymás terhét hordozás.

Me

gnyíltak a szivek és megnyíltak a zsebek ... Isten felrázta népünket a lelki közönyből. Igaz, nagy árat adtunk és adunk érte, de gazdagabbak lettünk, összekovácsolt elválaszthatatlan egységbe a közös szenvedés s az egymásratalálás, az egymásmegbecsülésének érzetét ébresztette fei.“ S ugyancsak fontos az a másik tanulság is, ami sürgetően hangzik ki mindkét es- peresi jelentésből: „Kívánatos lenne rendszeres és állandó jellegű segélyezés. Értve úgy, hogy ne csak karácsonykor, hanem az egész év folyamán részesüljenek segélyezésben a magukon segíteni nem tudó szegények, betegek, aggok... Milyen felemelő lehetne, ha a jobbmóduak állandó jótékonysággal segítenék az elesetteket.“ (Sipos András esperes jelentéséből.) Szükséges itt megemlékeznünk arról, hogy ezen a téren is vannak szép kezdeményesek. így: a csernátfaiusi és a hosszufalu-al- szegi gyülekezetek nőegyletei tejakció révén gondoskodnak a szegény iskolás gyermekekről, a nagyszentmiklósi egyházközség nőegylete a nyáron 56 gyermek részére napközi-otthont tartott fenn, az aradi gyülekezet nőegyletének tagjai tevékenyen résztvesznek az ottani magyar társadalom által szervezett népkonyhák vezetésében és fenntartásában.

Nagy időt élünk. Korszakalkotó mi körülöttünk történik. Régi világ halálos ágyánál s uj világnak bölcsője előtt állunk. El kell tűnnie annak a régi világnak, amelyiknek nem volt szive, mert istene volt a pénz. Nem tudta éppen ezért látni embertársa nyomorát sem, hanem elve a kizsákmányolás volt. S uj világ akar születni. Az uj rendszer pedig a társadalmi igazságszolgáltatást irta fel zászlajára. Ebben pedig találkozik a keresz- tyénséggel. Az evangéliumnak tanítása is az, hogy felelősök vagyunk egymásért, meg hogy vagyonunk felett nem rendelkezhetünk korlátlanul, mert vagyonúnknak csupán sáfárai vagyunk. Keresztyén ember nem imádhatja a vagyont és nem lehet rabja a pénznek. Uj idők felé haladunk s az uj idő embere nem kérdezi csodálkozva:

.......avagy őrizője vagyok-é

én az én atyámfiának?, hanem tudja és boldogan vallja az egymásért való felelősséget: Az éheZőzőket, a szomjazófeat, a me' ziteleneket Isten is számon kéri tőlem! Gillich Fülöp.

Körösi Csorna Sándor.

Ez esztendő április havának 11. napján volt száz esztendeje, hogy a messzi Ázsiában, ;örök álomra hunyta le szemét a nagy magyar világjáró, Körösi Csorna Sándor. A magyar nép őshazáját kereste és a magyar nép rokonait, testvéreit kutatta A róla való megemlékezésül közöljük Ujfalvy Sándornak alábbi napló jegyzeteit. Ujfalvy u. i. közelről ismerte Körösi Csorna Sándort, a világhírű tibeti kutatót, aki Darzsilingben van eltemetve s akiről a legújabb utazók — igy Sven Hédin is — a legnagyobb tisztelettel em Iékeznek meg. 1799-től 1811-ig tanult együtt Ujfalvy Sándor és Körösi Csorna egy osztályban, íme, ezeket Írja róla:

Éa közelről ismerem . .. Atyja tiz éves korában gvalog kiséré Enyedre, egy magyar forintot költött rá, de sohasem többet azután. Pár évig szolga volt Viski Sándor és Elek tanulók mellett. Kilencven tanuló közt már az első évben legelső volt. Kis Marci egyedül versenyzett vele de csak kezdetben, ez is elmaradt s többé utói sem érte. Emlékező tehetsége szint- oly nagy volt, mint szorgalma : amit olvasott, soha sem feledte. Ritkán beszélt, többnyire röviden s mint gyermek is mindig megfontolva : figyelmét legcsekélyebb tárgy sem kerüite ki. Termete közepes, zömök, vállas, izmai, csontjai kemények, ínindnyájunk közt a legerősebb, arcí szabatos szép idomú, és férfias ; nézése mé lyedt, jelentékeny, hallgatag, .Rendszerinti eledele cólegyöm c pó, gyümölcs, túró, vagy öntött saláta. A vizitdtól napokig el- tartóztatta magát „Nekem, söfiari párán-, ásóinak — mondá — hadd parancsolhas- . safe én is a gyomromnak Ti is tehetnétek, de nincs akaratotok.“ Rendesen a kopac földön vagy deszka-padlózaton hált. Beteg soha, , még kornyadozó sem volt. Egykedvű, se vigabb, se komorabb. Nagy kedv, bu, harag, bosszú, félelem vagy csak megrebbenés is, szolgaiság vagy el- hittség . . . szóval az indulatoknak bármi neme arcán vagy taglejtésein soha sem volt látható. Lapta, cigié vagy más gyermeki játékban nem vett részt, de az ügyesebb játékost nagyon .helyeslé. Úszás és birkózásban nagy Tészt vett s mindnyájunkat felűlmut. A szerencsejátékot bolondságnak nevezte gyűlölte ... Énekelni, táncolni, vagy csak ugrálni is sohasem láttam, de a jó táncost gyönyörűséggel nézte. Tanulás vagy foglalatosság nélkül bár pillanatig sem volt. Mint szolgagyerek ä szobát kiseperve s a szemetet a kijelölt dombra vivén, ezalatt is szorgalommal tanult : tanítónk pedig ilyenkor az ablakhoz szólilván feddő hangon figyelmeztetett, hogy a szolga fiú. ami kevés időt kötelessége megenged, tanulásra s nem léhaságra fordítja : mi pedig a drága időnket elleshetjük.

0 független volt a szó szoros értelmében, mert akaratján s indulatján uralkodni tudott Iskolai éveit is megrovás és büntetés nélkül járta le ; mivel sok van mondva, mert a szoros szabályokat akkor mind mind megtartani, főleg a durva diák szeszélyeit eltalálni... nem kis fal- dat vala

Szorgalmas tanulás után annyit tudott, hogy a prób.téteken ritkán szóiittaték. Néha megképeztetvén, a tanu’ót megakasztotta s tudományos értekezéseivel za- varodásba hozta. Ennyi kitüntetés mellett sem volt elhitt vágy tulbizakodó.

Hazulról néha székelypogácsát kapván, nem költötte el, hanem feldarabolva, pénzen eladta. Pénze mindég volt, mi gyakran kölcsönöztünk tőle, ő soha senkitől. De szigorúan megbírálta elébb, akinek pénzt hitelezett; ha meg volt győződve, hogy pontosan fizet és korhelységre nem fordítja, mert akkor kérlelhetetlen vala. Jó gazdaságát szép eredmény koszoruzá, mert az iskolából 5000 forintot vitt ki magával: és azt mind követésre méltó példát mutatta fel, mondván : hogy erős akarat előtt minden, még a szegénység is meghajol és független állást szerez.

Gondolkodó, mély eszü, de sebes feltaláló eszü nem volt : akibe ilyet ismert, respektálta. É'cef, furfangos szókat mosolyogva hallgatott : de ő soha sem mondott. Öltözetére kevés gondot fordított, de rongyos vagy piszkos sem voll; inge nyakkendője, mindég tiszta. Télbe nyárba egyformán posztó gúnyát viselt. A legnagyobb hőségben sohasem izzadott, csikorgó hidegben sohasem fázott. Ily lángész, erős jellem és testi erő tulnyomósága mellett is elhitt, vagy felsőnbségét mással éreztető nem volt. A tanároknak kiválasztottjuk, tanulótársainak bámulás tárgya volt. Mindezt jól tudta, de egykedvüleg 'vette ezt is, mint minden egyebet A jó tanuló s erkölcsös fiút bec-ü te, de barátsági viszonyban bár eggyel sem volt. A barátság boldogító érzése szintoly ismeretlen volt előtte, mint gyűlölet vagy irigység Jővőiről nagyszerű jóslatok szárnyaltak : vitéz hadvezér, nagy államférfim hazájának disze leend. 1816 ik évben a göttingeni egyetemre utazván, Bécsben meglátogatott: szállásra magamhoz hi vám, nem kis bámulatom! a el is fogadá: mert másszor legcsekélyebb elköte-